Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-20 / 114. (2631.) szám
<PRakGAiyvYA€iVARHIRIiAB nsHE«‘*.«a 1981 május 20, Bgeandba, után Briand azonnal a szorongatott Marin- feorics segítségére sietett. A francia külügyminiszter beszédének elején igyekezett a hangulatot megnyugtatni, amennyiben megállapította, hogy a népszövetség egyik legsúlyosabb feladata, hogy a tanácsban a felmerült problémákat udvariasan és nyugodtan intézze el. Ma a heHyzet tisztázva van. A vámunió kérdését a népszövetség Henderson javaslata értelmében fogja elintézni, azaz mindenekelőtt a hágai döntőbíróság fog vele foglalkozni a dokumentumok alapján. A népszövetség minden tekintetben tiszteletben tartja Ausztria függetlenségét és tudomásul veszi az osztrák nyilatkozatot, amely arra vonatkozik, hogy mindaddig nem tárgyal tovább, amíg Hága nem dönt. Marinkcvics egy elvi jelentőségű kérdést vetett föl és Briand a népszövetségi paktum 11. cikkeilyére utalva bebizonyítja, hogy a tanácsnak joga van minden politikai kérdéssel foglalkozni, sőt éppen ez a jog a béke és a szolidaritás legjobb garanciája. Ez a jog elvitathatatlan s ebből senki sem csinálhat presztízskérdést. A problémáról nyugodtan és lojálisán kell beszélni. A legfontosabb a szolidaritás érzése és nem szabad, hogy ez az érzés a hatalmak képviselőit Genfben elhagyja. A népszövetség a legtöbbször azért foglalkozik az európai problémákkal!, mert attól fél, hogy veszedelmesekké válnak. A mostani kérdés nem két állam ügye, .hanem Európa valamennyi államának sarkalatos pontja. Curtius beszédének végén azt hangoztatta, hogy a genfi hatalmaknak kivétel nélkül lojálisán együtt kell dolfozniok. Ez a tiszta igazság. A kölcsönös bizalom légkörében bizonyára meg lehet találni azokat a gazdasági és szervezeti módszereket is, amelyek Európát újjáépíthetik. Ezek után Briand ismét visszatért a francia-belga vámunió többször említett példájához. A francia külügyminiszter Metter- nichet idézte, Curtius Guizottot, De Cur- tíus Guizott írásának utolsó részét elhagyta. A nagy francia külügyminiszter ugyanis ott azt mondja, hogy ha Belgium biztonsága minden tekintetben garantált volna, akkor nem ajánlaná a vámuniót. (Briandnak ezt a bejelentését általános vidámság követte.) A porosz vámegyesület akkoriban ugyanis eltüntette a legtöbb német államnak politikai függetlenségét és éppen ezért Guizott citátumát másképp kell értelmezni, mint Curtius tette. Franciaország annakidején elejtette tervét, mert az nagy nyugtalanságot keltett mindenfelé. Ha megvan a kellő jóakarat, minden problémának karmait le leket nyesni. Briand száz százalékosan bízik a nemzetközi bíróságban, de ismételten hangsúlyozni kívánná, hogy ha a tanács a legsúlyosabb problémákkal is foglalkozik, a nemzeti hiúságnak távol kell maradnia és az általános szolidaritás szellemében a békére és a közös jólétre kell gondolni. Történelmi példák a végSömerülésIg Briand történelmi példái árrá kény sz er i- tettéik Curtiust, hogy még egyszer szólásm emelkedjen: — Egy további niagfy halottat kívánóik idézni: Beust grófot, aki 1869 május elsején, amikor Frtnucüaiothszág át akarta venni a belga vasutakat, a következőket irta egy jegyzékében Wimpffcn grófnak: „Frappáns példa a vámuniókra a német vámegyes liléit, amelyről megalkotása pillanatában mindenki azt gondolta, hogy elveszi a német államok politikai függetlenségét. Az efleníkieaő történt. A német államok ma még féltékenyebbek egymásra és politikai függieitleuisé- giikrie, mint előbb és 'teljes erővel tiltakoznak a külső gyámkodás ellen. A német vámegyesüléit megtéremtésekar megnyilvánuló aggodalmak tehát nem voltak helyénvalóak. Ennélfogva úgy érzem, hogy a tervezett belga-francia vámunió egyáltalán nem érintené Belgium függetlenségét." (Curtius idézete után a nléip/szöveifcségi tanács tagjai között általános vidámság tört ki.) Ebben a vidám hangulatban Henderson nielvetve jelentette ki, hogy talán jó Tolnia, ha azt is a hágai nemzetközi bíróságra bíznák, hogy eldöntse, hogy a Genfiben felhozott történelmi idézetek közül melyik a helyes és a megfelelő. Ezt a bejelentést percekig tartó megkönnyebbült vidámság követte. A vita végén Hymanis belga külügyminiszter kijelentette, hogy a belga-francia vámunió példájának felvetéls érnél mindenki csak Franciaországról, a nagyobbik országról beszélt és Belgiumról, a kis országról megfeledkezett. Csak annyit káván megjegyezni, hogy Belgium sohasem ajánlott vámuniót és sohasem fogadta el azt. Ezekuitán Curitiuls dr., a tanács elnöke, a vitát befejezettnek jelentette ki és a népszövetségi tanács egyhangúan elfogadta Henderson angol külügyminiszter jajvaislatát. amely szerint a német-osztrák vámuniónak ügyét vé leimén yadáls végett a hágai nemzetközi döntőbíróság elé utasítják. automatikusan liberálisabbá válik, már eaaüc a kombinációk vegyes jellege miatt is. Ausztria elfogadja a francia elleniervet is. die nem igein bízik realizálásában, meírt megvalósítása sok*olyan államtól függ, a,mely wein igen tudja azoinosiitáni magát vele. Anglia Henderson álláspontján London, május 19. A liberális News Cronicle a Commou Sensseis nagy diadalának tartja Hen- dersén elfogadott genfi közvetítő javaslatát és úgy véli, hogy a hágai döntőbíróság segítségévei a megoldás könnyű lesz. Ourtiuis és Briand intim eszmecserék segítségévei őszig tisztázhatják nézetelféi'éiseikot. A Times is helyesli Henderson javaslatát. Franciaország európai tervének az az előnye, hogy a kontinenst nem szakítja szét külön-külön gazdasági területekre, ami a német—osztrák vámszerződés és a regionális rendszer mellett elkerülhetetlen. Viszont a francia terv hátránya, hogy nehezen realizálható és könnyen ugyanaz a sors érheti, mint a világgazdasági konferenciának a vámtarifa csökkentésére vonatkozó határozatait. Természetes, hogy Ausztria a praktikus megoldásokat kívánja és gazdasági nyomorúságában idegenkedik a túl nagy vonalú és nehezen realizálható tervektől. A lap szerint a német— oszlrák paktum csak azért okozott annyi izgalmat, mert titokban tárgyalták le cs a bomba váratlanul robbant föl Áz izgalom azonban jónak bizonyult, mert a szövetséges hatalmak kormányai végire szakítottak indolenciájukkal és nagyobb figyelmet szenteltek Németország és Ausztria gazdasági bajainak. A francia sálié helyessi Páris, május 19. A francia sajtó nagyrésze rendkívül meg van elégedve a genfi tanácskozások eddigi menetével. A Petit Párisién szerint Ausztria teljesen izolált maradt a nagy európai népcsaládban és kénytelen volt deza- vuálni rejtett céljait és beleegyezni a hágai döntőbirőság kompetenciájába. A Maiin is Franciaország és Briand nagy politikai győzelméről beszél. Egyedül az Echo de Paris veti föl a kérdést, vájjon a hágai ibkóság tényleg olyan ■ értelemben dönt-e, mint Franciaország kívánja. A képviselőhöz mai ülése Prága, (május 19. Lapzárta előtt jelenti parlamenti tudósítóink: A kormány megegyezett a külföldi kölcsön kérdésében és e lnnék alapján a képvisélüház holnap, szerda délelőtt 11 órakor tart Ülést, ame- Ijrtta a kormány benyújtja a külföldi köl- oafarfii fttóió törvényjaröőaíotf és azt & ioépmeMfeéa Mondani ká<**tya a költségvetési bízottiágnak letáugyaM* végett, úgy hogy a külföldi kölcsön már a képviselő - hás csütörtöki plenáris ülésén tárgyalni fog$a. pamlogot, mert Fabulát az uj módszer szerint delejeztem. A központi magnetikus hullámok csak fekvő helyzetben hatnak ... Becsengetem Szandrát. Ezért az aljas haliga tód zásért felelni fog... Vagy te küldited, a te kémed!? Ah, ocsmányok vagytok mind, Szandró, te is és Bálám A férfi vak szemmel tajpadt rá. — Mit akarsz Balázstól? Fojtó csönd következett. Jolán hosszan, értelmetlen tekintettel bámult maga elé. Micsoda kényszer adta a szójába Balázs nevét ? Zavaros magyarázatba fogott. Mikó agyonesigázva intett. — Hagyd abba azt a rögeszmés táncot! Nekem a mi felpereseit, ütődött, lealij ásított életünk fáj, de nem a világ vajúdó gondja! . A nagy s örült indulat, ami zengett benne és ide kergette az asszonyhoz, hogy felelősségre vonja, keserű fáradságba enyhült. Jolán a víziókhoz menekült, — megint érezte, hogy' sohase nyer tisztázást ez a harcuk, amely az életük körül folyt. Elhagyta a házat, oly esetten, mintha bilincsbe verték volna lelkét. Szandrát látta a konyha körül ténferegni. Odaszólitolta magához. Aztán nem tudta, mit akar tőle, elküldte •és ment tovább az estbe nyújtózó fekele országúton, ment a falu felé. Szandró jó fin, ő még tiszta ösztön ember, agy cselekszik, ahogy érez. Féltékeny, iná>- iíülöníben miéri hallgatódzott volna. Félti a házat, vele érez... Ez a patikus egészen friss eset. Jolán delejezte és Szandró félreértette elvonulásukat. Meg fogja kérni Jolán 1, hogy máskor ne vezesse Fabulát a vendégszobábaHirtelen megállt. A karja nagyott löködött a levegőbe, rohanó gondolatai metorpantak. Szandró Balázsra is féltékenykedett! ö mindeddig ragaszkodása jelének vette, hogy nyomban jelenti érkezését. De Szánd.rónak ez a mai rohanása kinyitotta szemelt... Féltékeny! Balázsira jobban, mint másra Mégis végére kellett volna járni akkor annak a fegyverhistóriának. Csak ö leheteti, senki más, — gyilkolta! ott volna vele féltékenysége. Sehober egy interjúban tisztázza a vámunió lilét Páris, május 19. Sehober osztrák kancellár interjút adott az Exoelsioir munkatár,sárnak 8 még egyszer világosan rámutátott a bécsi vám tárgyalásaik előzmény eiire é/s céljaira. Schoibieír 1930 tavaszán párisi utazása alatt Briandnak említést tett arról, hogy Ausztrián azonnali segíteni kell. Mégsem történt semmi. A népszövetség szeptemberi ülésszakán kifejezte efölött érzett csalódását s ugyanakkor általános helyeslés között követelte, hogy Európa népei regionális vámuniós szerződéseket kössenek. Szeptember után sem történt semmi, amíg végre Curtius ajánlatot tétt, nem a vámunió megkötésére, hanem arra, hogy a vámunió kérdéséről tárgyalásokba bocsátkozz annak. Az osztrák-német vámunió nem maradt volna exkluzív s erre a in egál lap Hasra súlyt helyez Sehober. Mivel attól kell tartani, hogy a végtelen soíkaságu konferencia sohasem hoz eredményt, Ausztria a gazdasági kényszer hatása alatt kénytelen volt a német javaslatot elfogadni. , A népszövetség szeptemberi ülésszakán Sehober előtt világossá vált, hogy a 27 állam közti gazdasági uniónak megtelrtamtéée legalább 5—10 évet venne igénybe. Viszont hinni lehet, hogy egyetlen év elegendő a Franeiiaoriszágtól Romániáig terjedő közép- európai vámunió megkötés érié. Benes egy évvel ezelőtt bejelentette, hogy 1931 májusában Génibe elhozza a kisantant gazdasági együttműködéséről szóló szerződést. A csehszlovák külügyminiszter célját nem érhette el, mert a kisantantot sokkal könnyebb megvalósítani politikai, mint gazdasági téren. Logikus módon egyedül a m agyar- roinán-jugoszláv agránölokk és az oisztrák- csehszloivák ipari blokk megalkotása képzelhető el. De Ausztria és Csehszlovákia egyediül nem veheti fel a keleteurópai ag- rárbklkik gabomafölölslegét. Éppen ezért Né- metolrszágniak és Olaszotfiszágtnlak, esetleg Frianciiaországnak is csatlakoznia kell ezekhez a blokkokhoz. Ha ezt a nagy gazdasági hidat egyszer megépítik, akkor készen van Páneurópa. Mivel leihététlen elég gyorsan dolgozni « a« antantot hamarosan megteremteni, a regionális módszert kdH Igénybe vénái. Á» osrinák^német tetrv a* első léptéé aktart lenni e ktbom'takozáf felé. Sehober a továbbiakban vázolja azokat «e olőnyölket, amelyek az ilyen gazdasági csoportosulással elérhetők. A gazdaságpolitika SÜLLYEDŐ PARTOK REGENY Irta: EGRI VIKTOR (36) — Alt Pali, maga sem éri meg engem. Hát az a sok millió tudta, hogy miért halt meg? — Egy szebb jövőért! Én hiszem, hogy az eljövendő világ szebb és nemesebb lesz és ez a sok nyomorúság, ami most rajtunk rág, csak ál menet. — Ezt a materializmusba kapaszkodó ember mondja... Az a sok millió azért borította el véres, megcsonkított tetemével a földet, hogy ne élje meg a nagy égést, a világ meg- rengését! Kinyúlt, magas alakja most belenőtt az alkonyatba; a szavak pátosza mögött valami nagy fájdalom csengett ki s öblösen, hosszan elnyújtva, szinte sikoltva folytatta a jóslást. Aztán egyszerre csak megört a hangja, odahajolt Fabulához és ezt .suttogta: — Mi megmenekülünk! A patikussegéd újra érezte az idegeire merülő szédületét, Mikóné szemei szinte izzva hulllak belé és fogták és bűvölték. — Nem ériem? — ámuldozott. — Ismerem menekvésünk útját. Mikor először járt a malomban, már akkor megsejtettem. Jöjjön, indulunk vissza 1 Előre ment, Fabula különös sejtésekkel követle. Az alkonyat hüséből kis szellő, megremegő szellő ért hozzá. Lüktető fejének jól esett, s mintha a rétek, az erdő, a kert árnyai nyúltak volna feléje a szél hátán, lassan ráereszkedett a hűvös borzadály. Hamar elérték így a ezótlan menetelésben a malmot. Mikóné egyenesen a vendégszobába vezette Fabulát. Parancsára Fabula elnyúlt. a széles pamlagon és karjai gyors mo- toláló mozdulatokkal söpörtek a teste felett. — Fel kell készülődnünk a nagy útra, — mormolta közben Jolán. Delejesé karjai hol % fent cikáztak Fabula fejénél, hol a dereka körül jártak, szüntelen, majd odatapadva a testre, egyszer, tízszer és százszor. A fiatalember nagy ernyesztő fáradtsága elszállt, amely az utón elfogta. Ahogy az asszony delejezte, lehunyt pillái mögött még egyszer lezajlott minden. Jolán asszony ebben a veres, égető alkonyaiban sötét virágként ragyogott. Ruhája olyan, mint a teste, halvány rózsaszín. Valami maró, finom illat imbolyog körűié. Fabula úgy érzi, hogy könnyű lesz, egyre könnyebb, a szoba levegőjén mintha hős szél menne át, bőre minden pórusán érzi ezt az enyhítő hűvösséget, majd újra meleg bizsereg te tü, ebe ez nem a nyáreste tikkadt és megrekedt melege. Rányitja szemeit a fölébe hajoló asszonyra s őrült gondolata táimad, hogy lehúzza egészen magához és szorítsa, míg a lélekzete elfullad. A delejező mesterkedés magyarázatát alig hallja... Központi elektromos hullámok révén .súlytalanná válik a test ... ezeket a hűl- I lámokat kell befogni. — Ugy-e, milyen könnyű most a teste, — mondja az asszony. Fabula csak bólint, torkán fojtás van. Még egy-két pillanat és álomba merül. Nehezére esik mozdulni, pedig nem bágyadt. A karok > összeérnek. Mikóné keze forró és lihegve, horzsolva örvénylik a levegő a torkán. Fabula valamennyi érzése átbillent ekkor és vad, perzselő .szomjúsága volt, mintha sivó Forró homok érné, az érzékein köd volt, szélesen elfolyó köd. Karját kinyújtotta az asz- ’ szony után. A szomszéd szobáiban élesen megreccsent a padló. Valaki járt odabenn. Fabula feleszmélt és a zavar pirosán oldódott arcáról. Felült a pamlagon. Oly különös, hogy egyedül van az asszonnyal ebben az idegen szobában, nem érti az egész helyzetet, szeretne .szabadulni kényelmetlen érzéseitől. Arra gondol, hogy indulnia kellene, de ahogy a búcsúzó szavakat keresi, Mikóné mintha megérezte volna szándékát, ezt mondja: — Mára elég volt, holnap folytatni fogjuk a munkát. Érzi a könnyebbülést? Fabula igenlően felelt, noha érzései ellentmondottak. Kábultan hagyta el a malmot. Alig búcsúzott, felhangzottak Mikó döngő nehéz léptei. Jolánt szólította. Az arcán bi- borfhuHámokat vert az indulat. — Mit keresett itt ez a nyálas patikus? — Jolán arcáról lefagyott, a gunymo.soly és ölbeszoritotta kezeit. — Mit akarsz? Miért támadsz úgy rám? — Azt kérdem, mit keresett itt a patikus? Most este, itt veled, a vendégszobában? — Még megélem, hogy féltékeny leszel! — Arra felelj, hogy mért kell azzal a fiúval a vendégszobában bujkálnod? — Te őrült, te féltékeny bolond! Hogy neked egy tiszta gondolatod nem lehet. Utállak, olyan oesmány vagy! A férfi dobbantott, a dühe szinte tájtékot vert. — Úgy, tehát már itt tartunk! Legalább jő, hogy kimondod, hogy utálsz... De vele nem utálsz a pamlagon henteregni ? Vad és gyűlöletes marakodássá fajult el a szőharc. Először volt, hogy Mikó kemény szavakat használt; érezte, mintha magát szakítaná fel velük, cafatokká tépett húsa sajgását és valahogy megenyhült ebben az öukinzás- bam. — Fabulát delejeztem, ha már olyan kiváncsi vagy, hogy mit kerestem vele a vendégszobában, — védekezett Jolán. — Különös delejezés lehetett! Szandró a képéből kikelve rontott az irodámba. — Ah, a gazember hallgatód zott! — Miért gazemberezed? I — Te őrült 1 Szandró recsegni hallotta a *
