Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-20 / 114. (2631.) szám

Mai szántunk US otctal ^■fcNLlíJr"v Mai szántunk Í8 eWal X ^ lU ^263l) SZám 5 **er—a Előfizetési án évente 300, félévre 150, negyed* évre 76* havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KŐ. fl képes melléklettel havonként 2.50 Kö-vai több Egyes szám ára 1*20 Kő, vasárnap 2* —Ki A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztői DZU&ANYl LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség: Préga n, Panská ulice 12. 1U emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága UL Panská ulice 17. Hl emelet Telefon: 34184 SÖRQÖfiYCIM: HÍRLAP. PRAHH hl igazság győzelme A legújabb pápai enciklika, amelyet XI. Pius a Retruim miovainum negyvenedik é\v- foirdnllája atkaLmából kibocsátott, a legtalá­lóbban jellemzi korunknak szociális és' gaz­dasági képét és megmutatja a keresztény etika alapján a vá'llságból kivezető egyediül! utat. Ha meggóndo ltjuk, hogy a zsákuccáJb-a té­vedt emberiség ma inkább, mint bármi más korban, nemcsak vallási és erkölcsi, hanem gazdasági és szociális tekintetben is, nem tud. eligazodni, úgy a Péter katedrájáról el­hangzott. szózatot valóságos felszabadító ki álfákként kell üdvözölnünk, amely igazán a tizenkettedik órában hangzott el és fel kell ráznia a világ sorsát intéző gazdasága, pénzügyi és politikai hatalmasságok szuny- nyadó leikiisimeretét. A Quadiragesiino anno enciklifcán. éppen úgy, mint a Rerum novarum-on, vörös fonál­ként húzódik végig a szociális igazságosság hangoztatása. A katolikus társadalom- és gazdaságtan', amely a Rerum nőivarúmon épült fel, szintién a szociális igazságot tette alapelviéivé, XI. Pius most megerösitette ezt a fundamentumot. Rögtön felmerül az a kérdés: Mit ért a pápa a szociális igazsá­gon? Elsősorban annak a megállapítása a fontos, hogy az uj emciklika aláhúzza az egyháznak 'a tulajdonról hirdetett tanítását. A pápa kifejezetten az egyház s az egyház fejének jógáivá és kötelességévé teszi a szo­ciális kérdésekbe való bsavatkozást, persze nem a technikai részbe vagy a pusztán földi vonatkozású dolgokba, hanem annyiban, amennyibein a szociális kérdések az erkölcs­re és az evangéliumira vonatkoznak és jneg- állapitija a tulajdon kettős, tudniillik indivi­duális és társadalmi jellegét s egyúttal úgy az önző individualizmust, mint a kollektiviz­must vésztkozó tévedésnek bélyegzi meg. Az enciklika továbbá megállapítja, hogy az egész gazdasági rend ujjból való rendezé­se elkér hihetetlen, az irányelvnek a társa­dalmi iigazságosságnak kell lennie olyan formában, hogy a tőke és a munka közös Jö­vedelmiét igazságosan osszák meg. Az a visszásság, amely ezen a téren mutatkozik, ellenemond az igazságosságnak a a társa­dalmi válságoknak az okozója. A gazdasági1 élet uj rendjének a proletárságot ki kell emelőié a proletáTáorsból, meg kell adni a vagyontalan bérmunkás osztálynak azt a le­hetőséget, hogy fokozatosan a tisztes jóllét állapotába kerüljön. Ezt a célt csupán igaz­ságos és megfelelő bér rendiszer útiján, lehet eléírni. Dignus est openar.ius mércédé sua. Ha a gazdasági életet az igazságosság alapján rendezik, úgy szükségéé, hogy a munka értékelésében az emberi1 m'éUóság újból jogaihoz jusson. A munkát nem lehet egyenértékűnek minősíteni valamely tetsző­leges áruval. Ezen az alapon Ítéli el a pápa a kommunizmust s a materialista szocializ­must, amely nem ismeri el a nagyot, szén tét és halhatatlant az emberiben, hanem a ter­mészetnek s. ösztöneinek rabszolgájává alja- sitja. A keresztény erkölcsi alapon álló politi­kának céljait ,az enciklika világosan kitűzi és irányát megszabja. Ezen az alapon kell világszerte küzdeniük azoknak a politikai csoportoknak, amelyek az evangélium alap­ján államaik. Az igazságosság ípiedesztálra emelése a mi belpolitikai viszonyainkban elsősorban iga­zolja az autonomista törekvéseket és. lesújtó Ítéletet mond a centralista törekvések fe­lett. Mert bizonyos az, hogy az emcikliká- han hangoztatott etikai elvek általános ér­Genf, május 19. A népszövetségi tanács ma délelőtti ülésén a vámunió vitája a várakozás ellenére újra heves formákat öltött, (alán heve­sebbeket, mint tegnap. A helyzetet Marinkovies jugoszláv külügyminiszter közbelépése mérge­sítette el, aki rendkívül éles fordulatokkal ál­lást foglalt Curtius német külügyminiszter teg­napi beszédével szemben és még a háboruelőtti eseményeket is belevonta a vitába. Ez a várat­lan támadás természetesen arra kényszeritette a német külügyminisztert, hogy erélyesen visz- szautasítsa a vádakat, Curtius felszólalása vi­szont Briandnak adott okot arra, hogy újra be­avatkozzék, A mai vitát Benes dr. csehszlovák külügymi­niszter be.,t ide nyitotta meg. Ez a nyilatkozat aligha adott volna okot a további heves eszme­cserére, mert Benes beszédének bevezetésében megemlékezett ugyan arról a hagy nyugtalan­ságról, amelyet az osztrák—német jegyzőkönyv közlése Csehszlovákiában és más országokban keltett és rámutatott a vámuniós tervek politi­kai jelentőségére, mindazonáltal később jófor­mán kizárólag jogi és gazdasági kérdésekkel foglalkozott s így nem zavarta az atmoszférát. Benes elmondotta, hogy a közlés után az érde­kelt európai államok azonnal érintkezésbe lép­tek egymással, bogy a konfliktust elkerüljék. Benes megköszöni Hendersomiak kezdeménye­zését s határozottan egyetért vele abban, hogy a kétségtelenül meglévő gazdasági és politikai nehézségek ellenére a tanács a jelen pillanatban a kérdésnek csupán jogi oldalával foglalkoz­hat, ámbár az is bizonyos, hogy a három nagy problémát: a gazdaságit, a politikait és a jogit a német—osztrák vámunió ügyében lehetetlen elválasztani egymástól. A csehszlovák külügy­miniszter véleménye szerint a bécsi jegyző­könyv alapelvei nem egyeznek meg Ausztria St.-Germainban és az 1922-iki jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeivel. A vámunió könnyen megsértheti egy állam függetlenségét, különö­sen, ha egy nagy és egy kis állam között jön létre. Benes kirándult a nemzetközi jog terrénu­mára is, amennyiben vázolta, hogy a nemzet­közi jog megalapozása, azaz a XVII. század óta, az európai népek mozgásszabadságát álta­lánosságban mindig korlátozta valami. Az ér­vényben lévő szerződések Ausztria mozgási szabadságát különböző okoknál fogva még job­ban korlátozták. A helyzet ma olyan, hogy a vámunió Európát könnyen két ellenséges tá­borra oszthatja. Ebben a helyzetben viszont az uj vámháboru és még más, veszedelmesebb kon­fliktusok elkerülhetetlenné válnának. Csehszlo­vákiát a német—osztrák vámunió realizálása rendkívül súlyosan érintené nemcsak politikai­lag, hanem elsősorban gazdaságilag. A német- országi csehszlovák bevitel nagy részét az osz­trák áruk pótolnák és a csehszlovák külkeres­kedelem tranzitóforgalma, különösen Amerika felé, szintén nagy károkat szenvedne. Éppen ezért legelőször a kérdés jogi részét keli tisz­tázni, de a népszövetség nem zárkózhatik el az vényiüefc s nemcsak egyes magáuvállalatok- na, Rámám osztályokra, népekre, nemzetek­re és országokra ie vonatkoznak. Szloivensz- kó ipari leépítése, kereső osztályoknak pau- peirizáilt tömegekké valló züllése volt a cen­tralista kormánypolitika eddigi „eredmé­nye", világos, Rogy a tegkiáttőblb ellen tétben áll a Qmad.ragesiimo annoban hangoztatott etikai elvivel, amely éppen a. dolgozó osz­tálynak a proletársorsRól való kiemelését egyéb fölmerülő problémák tisztázása elől sem. Politikai szempontból a tanács csak a hágai vé­lemény beérkezése után vizsgálhatja fölül a kérdést és Benes reméli, hogy akkori döntése nemcsak Csehszlovákia érdekeinek, hanem az európai békének és az európai államok lojális együttműködésének is javára válik. Gazdasági szempontból már most könnyen megtalálható a megoldás. Az egyéb megoldásokat pedig hama­rosan meg kell találni. Egy váratlan hátbatámadás Benes beszéde után általános meglepetésre Marinkovies jugoszláv külügyminiszter kért szót aki a német külügyminiszter tegnapi be­szédére utalva, ellentmondott Curtiusnak ab­ban, hogy Genfben nem szabad a német—osz­trák vámunió politikai részét vita tárgyává tenni. Kétségtelenül gazdasági problémáról van szó, de e gazdasági problémának politikai ol­késztette a német külügyminisztert, Rogy azonnal közbelépjen és beszédének első mondataiban megállapítsa, hogy jelenleg nem Németország, hanem Ausztria nemzet­közi kötelezettségeiről van szó. — Nem lovagolok a paragrafusokon — mondotta a német külügyminiszter — és tudom, hogy az élet valódi ereje a formák mögött van. Ennek következtében magától értetődő, hogy a genfi jegyzőkönyv inter- pretárásánál is a lényeget s nem a formákat kéül tekinteni. Mindenesetre azonban a há­gai bírákra kell bíznunk azt, hogy döntse­nek. Minden nemzetközi kötelezettség előtt az államok egyenrangúságának tétele sze­repel. Éppen ezért egy állam függetlensé­gét restrinktiv módon szabad csali értefó- miezini. Ami nincs határozottan megtiltva, az meg van engedve. Curtius beszédének további folyamán megállapította, hogy senki sem vonhatja kétségbe Németország és Ausztria bejelen­téseinek komolyságát. A vámunió semmi­esetre sem érinti Ausztria függetlenségét és éppen a történelmi példák bizonyítják, hogy az ilyes fajta megoldás lehetséges. Ha a hágai bíróság megállapítja, hogy Ausz- ria nem vétett kötelezettségei ellen, akkor nem szabad megengedni, hogy Géniben mindig olyan hangok hangozzanak el, ame­lyek Németországot a béke megbontásával vádolják. Curtius nem gondol arra, hogy presztízs-politikát kövessen, de semmi sem ad okot arra, hogy Németországot a nép­itlüzi ki a szociális és gazdasági politika fel­adatául. Ebiben a politikai és egyúttal mély­ségesen etiikai kérdésiben nincs is eltérés Szlovensfflkó autonomisíta pártjai között. Ám egy pontban' tovább kell menni, mert az élet s >a keresztény etika nem tiüri el a féligazsá­gokat, vagyis az igazságnak az élet minden vonatkozásában érvényesülnie kell. Érvé­nyesülnie kell a nemzeti politika terén ís. Az igazságosság elve nem tűri meg a kü­dala is lehet s így automatikusan politikai pro­blémává válik. Minden olyan tett, amely meg­zavarhatja a békét, Marinkovies szerint a ta­nács kompetenciájába tartozik, s a vámunió ilyen. Ez elvitathatatlan. A népszövetségi ta­nácsnak joga van a politikai kérdésekkel fog Ialkozni. Egyetlen állam, de különösen egyetlen nagy állam sem gátolhatja ezt meg. Marinkovies hangja egyre élesebbé válik s beszéde folyamán utal a háboruelőtti eseményekre is, ahol az „egyik állam“ visszautasította a bágai nemzet­közi döntőbíróság intervencióját és a kitört konfliktus eliminálására szolgáló egyéb kísér­leteket. *Egy állam és a népszövetség között szó sem lehet presztízskérdésekről. Marinkovies véleménye szerint általánosságban nem a kis, hanem a nagy államok azok, amelyek a békét megzavarják, óvakodni kell attól, hogy az a kérdés, amely jelenleg a tanács előtt van, pre­cedenssé váljék, amelyre később bárki hivat­kozhat. szövetségen kiviil álló nagyhatalmi politi­kával vádolják. Curtius rendkívül sajnálja, hogy ez a vád elhangzott, sőt háború előtti eseményekre is utalás történt, holott a múl­tat békében kellene hagyni. Az uj nemzet­közi rend, amelybe az államok beillesz­kedtek, törekvést jellent egy európai szoli­daritás és a nemzetgazdaságok állandó ki­egyenlítődése felé. Németország tudja, hogy a vámuniós tervekkel ennek a szolidaritás­nak szolgálatában állott. Törekvését bebi­zonyította azzal, hogy felszólította az álla­mokat az unióba való belépésre. A biroda­lom és Ausztria a nemzeti igények kielégí­tése mellett minden tekintetben be akar il­leszkedni az európai kiegyezés politikájá­ba. Az esetleg keletkező más blokkok is fi­gyelembe vehetik az általános európai szo­lidaritást és igy a regionális öszefogások- ból olyan rendszer keletkezhetik, amely könnyen páneurópai megoldáshoz vezethet. Németország kezdeményezéseit a gazdasági szükség determinálta és Curtius kénytelen visszautasítani minden olyan vádat, amely más inditóokokat tulajdonit a berlini, illet­ve a bécsi kormánynak. A két germán or­szág minden tekintetben az európai rend híve és távolesik tőle a béke megzavará­sának gondolata. Éppen ezért tiltakozik az ellen, hogy egy bírói fórum elé citálják, mintha a békét máris megzavarta volna. Briand a szorongatott jugoszláv segítségére siet A német külügyminiszter éles szavai lönRségt&vést első osztályú és másodosztályú állampolgárok között, hanem mindenki re egyenlő jogokat és kötelességeket mór. Ha az enciklilkábam foglalt elvek érvénye­sülnének a kormányzatok politikájában, úgy Euirópa ezernyi vérző sebe egyszeriben be­gyógyulna. Csakhogy ebhez az volna szüksé­ges, hogy Krisztus győzedelmeskedjék Mao- ohiavelliin. Curtius éles ftaugciu felel Marinkowicsitefc Marinkovies beszéde természetesen arra Egyre élesebb hang Genfben Befejeződött a vámunió vitája te ügy Hága síi kerül — Ssms felszólalása — fóariakovlcs isti®" koiatlae kirohanásai Curtius ellen — Henderson mindent jóvá tesz Á népszövetség legforróbb napja

Next

/
Thumbnails
Contents