Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-19 / 113. (2630.) szám
1991 május 19, kedd. s A vámunió a népszövetség előtt (Tudósítás eleje az 1. oldalon) Heisdersess döníő kérdése Schober beszéde után újból Henderson angol külügyminiszter kórt szót és kijelentette, hogy Ausztria képviselője ugyan beleegyezett az angol javaslatba, mindazonáltal néhány tisztázatlan pont van, amiért a következő formális kérdést kell Sohober- hez intéznie: Hajlandó Ausztria mindaddig beszüntetni a Vámunióra vonatkozó tárgyalásokat, amíg a népszövetségi tanács nem dlönt a legfelsőbb nemzetközi bíróságnak ebben az ügyben hozott javallata fölött? Schober kijelentette, hogy ezt megígérheti. Brlaad rohama Ezek után Briand francia külügyminiszter emelkedett szólásra és elmondotta, hogy az osztrák-német vámuniós tervek kipattanása Franciaország közvéleményére rendkívül nyugtalanítóan hatott. Mindenekelőtt egy jogi kérdés merült föl. Ausztria függetlensége a népszövetség védelme alá van állítva és a népszövetség beleegyezése nélkül nem sérthető meg. Franciaország most is teljes nyomatékkai ennek az álláspontnak az alapján áll és nem ismerheti el a gazdasági és a politikai függetlenség között lévő különbségeket. A politikai és a gazdasági függetlenség egyenrangú és elválaszthatatlan. Briand ezek után utalt Metternich 1883-iki szavaira, amelyben az osztrák államférfin kifejezte, hogy az államok csak addig őrizhetik meg függetlenségüket, amíg nem csatlakoznak túl szorosan hatalmasabb államokhoz. Ezek után ismét utalt a múlt század közepén kezdeményezett francia-belga vámuniós tervre, amelyet Európa nyomása alatt a két ország kénytelen volt elejteni. — Jól tudják — folytatta Briand — hogy a francia kormány felfogása szerint az osztrák-német vámunió egyáltalán nem alkalmas Ausztria, vagy még inkább Európa gazdasági nehézségeinek kiküszöbölésére. Utalok a tegnap szétosztott francia emlékirat erre vonatkozó réveire. Henderson angol kiilügyminiszterrel egy véleményen vagyok és tudom, hogy elsősorban az ügy jogi részét kell tisztáznunk. Ez azonban nem zárja ki. hogy ugyanakkor az iigv gazdasági és politikai problémáit is szemügyre vegyük. Pendersonnal abban is egyetértek, hogy az ügyben ki kell kérnünk a hágai nemzetközi bíróság véleményét. Nagy megelégedéssel vettem tudomásul Schober kancellár ur Válaszát, amelyben szintén elfogadja Henderson javaslatát és kijelenti, hogy a döntésig nem változtat a jelenlegi status quon. Ez olyan engdékenységre vall, amiért Schober kancellárnak ki kell fejeznem szerencsekivánataimat. Grandi a politikai következmények fontosságáról Briand után Grandi olasz külügyminiszter beszélt. Azzal kezdte, hogy az európai bizottság szombati ülésén rnár szó volt az osztrák—német tervről, ámbár a vita tulajdonképpen az általánosságban mozgott. Mindenki tudta, hogy valójában az osztrák—német tervről volt szó. Az olasz kormány hajlandó a barátságos együttműködés szellemében a tervet vizsgálat tárgyává tenni. Az olasz kormány képviselője kifejtette már, hogy mit tart szükségesnek Európa újjáépítése szempontjából. Róma véleménye szerint a vámunió nem hozza meg Ausztriának és Németországnak azokat a gazdasági előnyöket, amelyeket a két ország vár tőle. Grandi ezután elfogadta Henderson javaslatát és a következő szavakkal fejezte he beszédét: — Ausztria és Németország képviselői biztosítottak arról, hogy terveik gazdasági célok szolgálatában állanak és nincsen politikai élük. Az olasz kormány örömmel veszi tudomásul ezt a bejelentést. Mindazonáltal bizonyos esetekben lehetetlen különbséget tenni a politikai és a gazdasági akció között és a jószándék nem elegendő. A tényleges következmények gyakran meghazudtolják az eredeti szándékot és ezért foglalkoznunk kell az osztrák—német terv valódi horderejűvel is és mindaddig, amíg ezen a téren meg nem egyeztünk, nem szabad a terv realizálását folytatni. Európa újjáépítésénél az államoknak nemcsak a saját, hanem más államok érdekére is ügyelniük keik Ciriius visszautasítja a támadásokat Ezek után Curtius dr., Németország képviselője és a tanács jelenlegi elnöke, mondotta el véleményét. — Tulajdonképpen elsősorban Ausztriának kellene nyilatkoznia a szerződések betartásának kérdéséről — mondotta —, de a német kormány is érdekelt abban, hogy a bécsi terv ne vétsen az érvényben lévő szerződések ellen. A német kormány meggyőződött arról, hogy ez így van. A nemzetközi jog alapján a függetlenségnek lényege az, hogy minden állam önmaga határozzon a szerződések által megállapított határokon belül vállalt kötelzettségeinek mértékéről. Ausztria szempontjából a határ ott van, ahol lemond függetlenségéről. Erről szó 6ern lehet, mert hiszen a vámszerződés bármikor föl- uiondható és bármely pillanatban visszaadja a szerződő feleknek teljes gazdasági szabadságukat. A vámunió lisztén jogi kérdés marad Curtius szerint a gazdasági függetlenséget nem szabad a politikai függetlenség egy részének tekinteni. A német kormány változatlan meggyőződése dacára beleegyezik abba, hogy a kérdést a legfelső hágai döntőbíróság elé vigyék. A német kormány mindig arra fog törekedni, hogy a jogi kérdéseket a nép- szövetségi paktumban előirt szabályos módon tisztázzák. Mindazonáltal Grandi és Briand fejtegetései bizonyos megjegyzések megtételére kényszerítik. A tisztán gazdasági kérdéseket egyedül az európai bizottság tárgyalhatja és mind Curtius, mind Schober még egyszer nyilatkozni fognak ott ebben az ügyben. De már most meg kell állapítania, hogy sohasem mondotta, hogy a vámunió az egyetlen csodaszer, amely Európát újjáépítheti. A regionális paktumokkal lentről kell kezdeni az épitést, de ugyanakkor az összefogó munkát is folytatni kell gazdasági téren. Beszéde végén Curtius dr. a különböző történelmi példákkal foglalkozott, amelyeket a szónokok fölhoztak és utalt a német vámegyesület példájára, amely tagjainak függetlenségét olyannyira tiszteletben tudta tartani, hogy az egyes tagok egymás között háborúkat is viselhettek. Végül a száz év előtti francia—belga vámszerződés példáját hozta föl. Ha akkoriban a kérdést egy független bíróság elé lehetett volna vinni, akkor a megoldás határozottan más lett volna. Guizot francia miniszter akkor Belgium függetlenségére célozva a következőket mondotta: „A függetlenség csak szó. Valósággá kell változtatni. Különös volna az a függetlenség, amely meggátolná az államokat abban, hogy valódi gazdasági érdekeiknek megfelelően cselekedjenek/4 — Hová vezetne az — fejezte be beszédét Curtius dr. —, ha a népszövetségi tanács a gazdasági szerződéseket mindig abból a raempoutból vizsgálná fölül, vájjon ssofc más államokra nézve előnyösek-e, vagy sem. A kérdés egyedül az, vájjon a német—osztrák vámszerződés megegyezik-e a meglévő szerződésekkel, vagy sem. Erről a kérdésről Hága dönt. Minden másfajta vizsgálat azt jelentené, hogy a népszövetség államainkat kisebb jogokkal rendelkező államokként kezeli. Ilyen körülmények között mi is kérhetjük, hogy más államok hasonló szerződéseit a népszövetség ugyanilyen „általános44 szempontból vizsgálat tárgyává tegye. Curtius beszéde után a tanács ülését kedd délelőttre napolták el. Francia memorandum Géniben Géni, májúé 18. A francia delegáció a vasárnapot arra használta ki, hogy szétossza a népszövetség tagjai között a német-osztrák vámunióról szóiló emlékiratot, amelyet Géniben ajz illetékesek régóta vártak. Aiz emlékiratod a franciák a tanács ma kezdődő nagy vitája előkészítőjének tekintették és eredetileg valószínűleg csak a tárgyalások alatt akartaik szétosztani. Az emlékirat idő előtt került forgalomba, mert az európai bizottság már pénteken megkezdte a vámunió kérdésének vitáját. Ilyen körülmények között a boimba idő előtt robbant. A francia delegáció az emlékiratban őszszesze dte valamennyi gazdasági, jogi és politikai érvét, hogy állást foglaljon a vámunió ellen. •Grandi olasz külügyminiszter beszéde után nem lehet tiltok, hogy a vámuniónak nincs sok barátja a népszövetség köretben. A francia memorandum május 15-én Pádéiban van keltezve és 24 sűrűn gépelt oldal terjedelmű. Elsősorban az ügy jogi oldalával foglalkozik. Egyébként azonban a gazdasági kérdéseket is felveti és igyekezik bebizonyítani, hogy a vámunió csak hátrányokkal járhat Ausztriára. Végül levonja a bécsi szerződés várható politikai következményeit és azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mennyiben azonosíthatja magát a népszövetségi tanács és a tervezett páneurópai unió a német-osztrák kezdeményezéssel. A záróiratban a francia kormány kifejezi ökomét afölött, hogy az angol külügyminiszter a német-osztrák vámunió kérdését beterjesztette a népszövetségi tanácshoz. A tanács elsősorban az ügy jogi részével fog foglalkozni, de az emlékirat szerint, ha alkalmasnak látja, a többi- szempontot Is naeiiendre tűzheti. A francia köztársaság kormánya kötelességének tartotta, ] hogy ezzel a nagyjelentőségű és súlyos ' következményekkel járó kérdéssel min- j dcn szempontból foglalkozzék. A német j éjs az osztrák kormány bizonyára megérti, hogy a francia kormányt a kritika gyakorlásánál elsősorban az az irányelv befolyásolta, hogy az európai népeket közelebb hozza egymáshoz és lehetővé tegye a közös európai plattform megteremtését. Villámgyors német replika Genf, május 18. Ouritiius dr. va-sáruap este többiziben tárgyalt Sahober. osztrák kancellárral főleg a francra emlékirat; ügyében-, továbbá arról!, hogy milyen választ adjon Németország és Ausztria a francia kritikára. Éjféltájban a német delegáció köreiből megadták az első ideiglenes választ a francia emlékiratra. Ajz emlékirat énvei egyáltalában nem befolyásolhatják és nem módosíthatják a német és az osztrák kormány á’llás- pnrtját. A franciák a kérdést a jogi szférából áttolják a politikai és a gazdasági szférába. A március 19-iiki bécsi jegyzőkönyv minden tekintetben tiszteletben tartótta a szerződéseket. A jogi helyzet kristálytiszta, mert a bécsi jegyzőkönyv egyáltalán nem befolyásolja Ausztria - független ságéi. A német válasz ezután részletesem foglalkozik a iram cia memorandum gazdaságii érveivel. Feltűnőnek tartja, hogy a franciák mOst a regionális szerződések ellen nyilatkoznak, holott Franciaország közép- és keleten répái szövetségesei az utóbbi hóna,pókban a leghatározottabban állást foglaltak a regionális szerződések mellett. Annak a kérdésnek eldöntése továbbá, vájjon a német-osztrák vámunió megzavarja-e az európai! (kereskedelmi, szerződések rendszerét, teljesen attól függ, hogy milyen mértékben kevernek bele nemkívánatos politikai motívumokat. Ebben a melegben... nincs jobb a fagylaltnál és jéghideg limonádéknál. — A teljesen automatikus ELEKTRO-LUX hűtőszekrény gondoskodik ezekről. A francia sajtó lélegzet- visszafojtva asszisztál Párás, május 18. A francia sajtó a tegnap nyilvánosságra hozott francia mámor a ódiumot úgy ünnepül, múlni a csatlakozás döntő és mindenkit meggyőző elítélését. A Petii. Párisién szerint lehetetlen tisztábban bébi- zomyi.tani, hogy a német-osztnák terv megsértette Ausztria függetlenségét. Ezek után nyilvánvaló, hogy a csatlakozás veszedelme egyszer s mindenkorra elmúlik a világból, mert a hágai döntőbíróság a németek ellen fog dönteni-. Ezt. az optimizmust egyedül az Éobo de Paris nem osztja és úgy véli-, hogy Hága Németország mellett dönt1. Genf, május 18. A P- M. H. vasárnapi számában beszámolt az Európa-bizottság nagyjelentőségű szombat délelőtti- üléséről és Briand és Curtius első összecsapásáról. A bizottság szombat délutáni ülésének első szónoka Grandi olasz külügyminiszter volt, akinek beszédében az a szenzáció, hogy szintén elitélte az osztrák—német vámuniót. Grandi az olasz kormány álláspontját fejtette ki. Nem lehet különválasztani az egyes államok gazdasági érdekeit a többi állam érdekeitől és nem lehet ezeket egymással szembeállítani. A mostani javaslatok négy irányban keresik a probléma megoldását. Ezek a következők: 1. A mezőgazdasági hitelek megszervezése. 2. Az ipari és mezőgazdasági nemzetközi egyezmények kiépítése. 3. Preferenciális kedvezmények az agrárállamok javára. 4. Vámszövetségek megalakítása. Az agrárhitelek megszervezése Grandi szerint konkrét előnyöket biztosithat. Ezzel kapcsolatban kiemeli a hosszú lejáratú hitelek fontosságát. Az ipari é« mezőgazdasági nemzetközi egyezmények kiépítése nagy körültekintést kíván. Nem szabad elfelejteni, hogy egyes államok például azért voltak kénytelenek hazai iparukat kifejleszteni, mert munkaalkalomhoz kell juttatniok gyarapodó lélekszámú lakosságukat- Egyébként ezek a nemzetközi megállapodások a múltban is fennállottak bizonyos mértékig, anélkül, hogy csökkenteni tudták volna, a túlzott vámvédelmet. Nem bizonyos tehát, hogy beválthatják a hozzájuk fűzött reményeket. Ami a vámok kérdését illeti, — folytatja Grandi — a közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyes államok mindig nagy odaadással hirdették a vámok csökkentésének szükségét, de a gyakorlatban éppen ellenkező módon cselekedtek és továbbemelték a vámokat. Az a gondolat, hogy a dunai gabona számára preferenciális vámokat biztosítsanak, kétségkívül megvalósítható. Előnyöket is igér, de tény, hogy ez a rendszer bizonyos hátrányokat és nehézségeket jelent, — ha nem is tulnagyokat — más államokra nézve. Lényegében véve a preferenciális kedvezményezés nem egészséges állapot, csak kivételes alkalomra szólhat. Közvetlen tárgyalásokat A nehézségek megoldását nézete szerint elsősorban az államok egymásközötti közvetlen megegyezése utján kell keresni. A leghelyesebb módszer az, ha az egyes államok külön-külön bocsátkoznak egymással érintkezésbe és saját igényeik és szükségleteik reális mérlegelésével és összeegyeztetésével szabályozzák egymáshoz való gazdasági viszonyukat. Szükséges azonban, hogy ezek a szerződések tiszteletben tartsák az egyes államok függetlenségét és jogait és módot nyújtsanak arra, hogy más államok irányában is kiegészithetők legyenek. Befejezésül Grandi kiemelte a vámfegyverszünetre vonatkozó egyezmény hatálybaléptetéoéI neki fontosságát. Ezt az egyezményt annak ide- j jén az államok általánosságban helyeselték, de ennek ellenére eddig még nem hajtották végre. Az olasz kormány reméli, hogy a válság nyomása alatt most már hamarosan valamennnyi állam megadja hozzájárulását. Ezután Francois Poncet francia delegátus részletesen ismertette a válság megoldására irá- nyúló francia emlékiratot. Az emlékirat ismertetésével kapcsolatban Francois Poncet hangoztatta, hogy az agrárállamok támogatásával az ipari államok nem hoznak hiábavaló áldozatot, mert megfelelő ellenértéket találhatnak az agrárállamok vásárlóképességének emelkedésében. Schober megvédi a vámunió tervét A szombati nap utolsó szónoka Schober dr- osztrák külügyminiszter volt. Angol nyelven tartott beszédében rámutatott azokra a kísérletekre, amelyeket Ausztria a st.-germaini békekötés óta tett, hogy kiláboljon gazdasági nyomorából. Mindezek a kísérletek azonban kudarcot vallottak. 1922-től 1927-ig egyik kudarc a másikat érte. A helyzet egyre rosszabbodott, s a legutóbbi időben a fokozódó védvámrendszer folytán elviselhetetlenné vált A fokozódó gazdasági nyomor most azután arra kényszeritette az osztrák 'kormányt, hogy uj módszert válasszon. A preferenciális rendszer a legtöbb kedvezmény záradéka miatt igen körülményes s piljanatnyilag nincs is kilátás megvalósítására, legfeljebb csak kivételes rendszabályok formájában. Egyedül a vámuniórendszer az a rendszer, amely nem állhat ellentétben a legtöbb kedvezmény záradékával. Ausztria hajlandó tanulmány tárgyává tenni más államok javaslatait és arra is hajlandó, hogy regionális tárgyalásokat kezdjen, nincs azonban többé abban a helyzetben, hogy várjon, vagy hogy megelégedjék újabb konferenciák tervével, amelyek minden bizonnyal ismét kudarcba, fulladnának. Schober beszéde után Briand külügyminiszter az Európa-bizottság ülését hétfőn délután négy órára napolta el. A várvavárt „konstruktív tervszer* Géni, május 18. Az Európa-bizottság szombat délutáni ülés© után közzétették Briand francia ellen tervét a német-osztrák vámunió tervére. A francia terv hivatalos neve „Konstruktív tervezek* és részletesen, elemzi Európa gazdasági problémáit s azok megoldási módjait. A kontra-terv tartalma mindenben fedi a sajtéban megjelent információkat A francia Az Europa-bizottsag szombat délutáni ülése
