Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-14 / 110. (2627.) szám

Mai uámunk 12 oldal

Mai námimk 12 oldal

Előfizetős! Ari évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre t évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki A képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több Egyes szám éra 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ki

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok

Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztői

DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCfí GÉZA

Szerkesztőségi Prigall, Panská ullce 12. 0, emelet — Telefoni 30311. — Kiadóhivatal; Prága 0- Panská eliee 12 111. emelet Telefoni 34184.

SÚROÓrtYCIM' HÍRLAP. PRAHA

Á francia elnökválasztáson

az első skrutinium

nem hozott eredményt

ükesareiett harc D@ui®a? és Bmnű kozott - Doumer elfinyhen

Az uj Metternich

(sp) Prága, május 13.

Mimiden jel arra mutat, hogy ami a közeli hónapokban Európában történni fog, az osztrák probléma és vele együtt a középeuró- pai kér diós megoldására szolgál. A helyzet tarthatatlanná vált. A megoldási kísérletek halmozódnak s a középeurópai népeiknek .sorra szint, kell vallaniok. Mint Zurbaran komor képein a sötétbarna, baljós háttér, úgy emelkedik a probléma mögé a bécsi Creditamstal't bukása, amely kétségtelenül az utóbbi élvek aránylag legnagyobb pénzügyi débacle-íja volt és egy egész állam pénzügyeinek feneketlen, ziláltságát tárta az ijedt szemek elé. Már Rofchschildók is? — horkan föl a középeurópai szemlélő, aki előtt az évszázados éis inflációt, deflációt sértetlenül megúszó banikár dinasztia vagyoni1 presztízse nagyobb volt sok uralkodó család presztízsénél. Bécsiben lassan letűnt minden, a Rotlhjsdhildok egyediül hallgatták már a tenger morimolósát, most ők is mennek a többi után. Nehéz megmondani, mi okozta az osztrák Hitelintézet bukását és mi fog a nagybank hatalmas üzemein segíteni. A vámunió ebben az esetben .nem éppen a legjobb fegyver, mert a Hitelintézet bajait az osztrák ipar dekonjunktúrája okozta, s a német-osztrák csatlakozás még jobban ártana az osztrák iparnak és az ipariból élő nagybanknak. Szanálni viszont a tőkeszegény Németország senkit sem szanálhat, s a bank segítségére siető tőke egyrészt a Rollh- schildok zsebéből kerülne ki, akiknek vagyona háromnegyed részben Csehszlovákiában van, úgy hogy Anséhluss esetén kénytelenek volnának végleg kivonulni Bécsiből, másrészt Géniből és a baseli jóváiételi bankiéi várható, amely intézmények ugyancsak visszavonulnának a csatlakozáskor. Ezzel a tényállással a probléma még bonyolultabbá válik. A rosszakarók márits hangoztatják, hogy a Hitelintézet csődje csalárd bukás, görögtiüz, amelynek fényében Scihober Géniben meg akar jelenni, mindenkit meghatni és óriási összegű támogatásokat kicsikarni1.

Ez a beállítás hamis. Elvitathatatlan, hogy Ausztria mai formájában nem maradhat meg s a népszövetség mesterséges injekciói huzamosabb ideig nem segíthetnek rajta. Ilyen körülmiányek között nem csoda, ha egymásután megoldási kísérletek keletkeznek mindenfelé. Az elsső a vámunió volt. Paris és Prága, elvetette. A második a Habsburgok reístauráci ójának és a rudimen- táris osztrák-magyar monarchia felújításának terve, amit a római Tribuna . lansziro- zott, utána a Times és — osodák csodája — most Sauerwein a Mát inban. Ezt a megoldási tervet már csak Prága ellenezte. Korántsem állítjuk, hogy a Habsburgok restaurációja aktuális lenne vagy segíteni tudna a középeurópai krízisen és nem igen vesszük komolyan Sauerwein akcióját, ami csak tanácstalan tapogatózás abban a sötétségben, ahová a bécsi szerződés taszította a francia politikát, de mint jellemző tünettel s a helyzet következtében alapvetően megváltozott. .nyugateurópai mentalitás kifejezésével foglalkoznunk kell vele. Sauerwein cikke azt bizonyítja, hogy a félhivatalos csehszlovák és a félhivatalos francia felfogás között a vámunió következtében nézeteltérés támadt. A Quai d'Orsay és a Hradzsin megegyeznek a vámunió elvetésében, de míg Benes politikája irtózik a csatlakozás tervének aktualitása miatt nélkülözhetetlenné váló politikai át orientálódások bői és csökönyösen kitart a változatlanság mellett, addig a

Versailles, május 13. A francia elnökválasztás egy négyszögü teremben folyt le. A szenátorok az elnöktől jobboldalra, a képviselők baloldalra ülnek, A széisőbaloldalon a szocialisták és a kommunisták foglaltak helyett. Néhány perccel két óra előtt a szavazásra jogosult honatyák kétharmada megjelent. öt perccel két óra előtt Paul Doumer, h szenátus elnöke, frakkba öltözve megjelenik a teremben és elfoglalja az elnöki emelvényt Erős taps fogadja és az újságírók úgy látták, mintha a jelenlévőknek több, mint a fele tapsolt volna. Egyedül a szocialisták és a kommunisták zavarják az ünnepi bevonulást. Közvetlenül az ülés megnyitása előtt Briand észrevétlenül belopózik a terembe, úgyhogy egyáltalán nem részesül óvád óban.

Két órakor Doumer fölolvassa a nemzetgyűlést összehívó dekrétumot. A fölolvasás után Duclos kommunista képviselő szót kér, de Doumer nem adja meg a szót. A kommunisták erre tüntetni kezdenek és éljenzik a szovjetet. A kommunista tüntetés ellen elsősorban a szocialisták tiltakoznak. A vihar nagynehezen lecsillapodik és Doumer kiosztja a választólapokat. A szavazást az L-betü- vei kezdődő képviselők kezdik meg. A szavazás alatt a kommunisták folytatják lármájukat. Briand külügyminiszter 3 óra 15 perckor szavazott le. Amikor a tribünhöz érkezett, a jelenlévő képviselők és szenátorok percekig ünnepelték. Barátai azt remélték, hogy Briaud-t már az első menetben megválasztják. 15 óra 55 perckor a szavazás befejeződött és a szavazatok összeszámolása megkezdődött. Egy óra múlva, öt óra tájban az első skrutinium eredményét kibirtlették. Ezek szerint Doumer, a szenátus elnöke, 442 szavazatot kapott, Briand külügyminiszter 401, Hennessy 15 szavazatot, Cachin kommunista képviselő 10 szavazatot, Doumergue

hajlékonyabb és előrelátóbb francia politika hajlandó koncesszióikat tenni és bizonyos princípium okból engedni, mert belátja, hogy másképp nem megy. A franciáik belátják, hogy hibát követtek el az osztrákok és a magyarok brüszidrozásával. Benes nem látja be. A franciák hajlandók valamiképpen jóvátenni, a hibát. Bemos nem. A franciák szempontjából a csatlakozás az egyetlen veszedelem, Behes szempontjából Ausztria és Magyarország jólétének és presztízsének emelkedése is.

Mindezekből a tényekből az állapítható meg, hogy Benes külpolitikája ma a legkonzervatívabb és a legcsökönyösebb a kontinensen. Mindenki uj irányokat kivan: Anglia, Olaszország, Németország, Ausztria, Magyar ország, Jugoszlávia, Románia, Franciaország, csak Benes követ struccpolitikát s jottányit sem enged azokból az elvekből és elképzelésekből, amelyek tizenhárom év előtt foga.nizottak meg benne. Milyen más idők voltait akkor! Nagy baj, hogy a csehszlovák külügyminiszter nem akar a korral haladni. Prágában szokás, hogy más országoknak konzervativizmust és reakciót vessenek a szemére. Mi más ez a Benes déle mozdulatlan és haj ti thatatlan külpolitika, ha nem a legkonzervatívabb és a legihajlitha- tatianabb csökönyösség? Benes ma az uj Európa Mettemidhje, alki nem enged az uj

volt köztársasági elnök 7-et, Ricklin képviselő 6-ot, Lebrun szenátor 4-et, Painlevé 2-őt, Steeg szenátor t-et, Renaudel szociáldemokrata képviselő 1-et és Maginot hadügyminiszter 1-et.

Összesen 902 szenátor és képviselő vett részt a szavazásban. Az abszolút többség 452 szavazat, azaz az első választási menetben egyetlen jelölt sem érte el a szükséges szavazatszámot A második választási menet ájult, de a beavatottak szerint Doumernek több eshetősége van, mert Henessy hívei valószínűleg rászavaznak.

Az előkészületek

P á r i s, május 13, A francia Marianne ma Versalllesben megválasztja elnökét A köztársaság hatvan éves lett, de ezt az állami akciót még mindig körüllengi az ellenforradalomtól való félelem és a rendőrség a tradíciókhoz híven kötelességének tartja, hogy az államcsínyek lehetőségével számoljon. A Páris és Versailles közötti útvonalakat és vasútvonalakat katonailag megszállták. Mindenütt őrségek állnak felt űzött szuronnyal. Mindenfelé gyalogos, lovas vagy motorbiciklis őrjáratok cirkálnak. Versaillesben valóságos ostromállapot uralkodik. A pompás kastély előtti téren 4.000 gyalogos katona táborozik s a palota udvarának aranyos rácsa elé fenyegetően egy tábori ágyuiiteg vonult föl, természetesen nem any- nyira védelmi szempontból, mint azért, hogy a választás után leadja az uj elnöknek kijáró üdvlövéseket A rács mögött csendőrök állanak és nyolcvan rendőr szabályozza a forgalmat,

A parlament és a kormány tagjai a kora reggeli órákban négy kiilönvonattal Párisból Versaillesbe költöztek. A szállodákban minden üzemben van. A kastélyban tízszeres katonai

bécsi kongresszus határozataiból, elveti az újításokat és nem veszi tudomásul, hogy a megváltozott világban itt is, ott is uj eszmék, uj tendenciák ütik föl fejüket és átütik a mesterséges stabilitás hótaíkaróját. Metternich nagy és okos ember volt, ravasz is, tisztelt is, de mi haszna, ha nem ismerte föl a fejlődés törvénysáerüségét és ragaszkodott ahhoz, amim túlhaladt az idő.!

Ma már Párisiből iis uj szelek fújnak., csak iá prágai külügyi hivatalt üli meg a vastag por s i tt irtóznak minden átor ion tálódástói. A párisi lapok tapogatózni kezdenek. Latolgatják a lehetőségeiket. E keresés nyomán keletkezett Sauerwein cikke is. Ki ez a Sauerwein? A Maiin teljhatalmú és félhivatalos külpolitikai szerkesztője, a Quai d‘0r- say legjobb ügynöke, aki valóban nem vádolható magyarba rútsággal, sőt, emlékezetes szereplése a budapesti frank-pör idején, amikor a legocsmányabb hadjáratot vezette Magyarország ellen. Akkor Prágában hetekig ünnepelték s a huszadik század demokráciája géniuszának kiáltották ki, ina Benes lapja megállapítja, hogy .„Sauerwein megőrült". Tempóra nmtant-ur. Sauerwein nem őrült meg, csak uj utakat keres, mert politikai szimatjának finomságával érzi., hogy Középen répa zsákucoáiba kerül t s meg kell találni a helyzet kulcsát. Prágában nem hajlandók uj utakat keresni. Érthetetlen és

és rendőri kordon mögött előkészületeket tesznek a nemzetgyűlés megnyitására. A XIV, Lajos volt színházában lévő nagy ülésterem mellett hat lakosztályt rendeztek be a kormány, a kamara és a szenátus elnökei számára. Tizennyolc szalón áll a pártok rendelkezésére. A legszebb dísztermet az újonnan választott köztársasági elnöknek tartották fönn. Felbecsülhetetlen értékű szőnyegek és gobelinek és a napkirály legszebb bútorai díszítik ezt a termet, ahol a győztes az első szerencse- kivánátokat fogadja, amig a rendőrség megteszi a szükséges biztonsági rendszabályokat a Párisba való visszatérésre. Ebben a teremben tett Mac Mahon önként esküt az alkotmányra, amely még nem Is volt készen, itt sirt örömében Casimir Perrler a megválasztás után, itt nevetett fájóra hosszat idegesen Félix Fáure, amikor tudatták veié, hogy ő az elnök, Loúbet reszketve várta áz eredményt, Poin- caré pedig örömmámorában két széket feldöntött. Gaston Doumergue itt próbálta ki először legendássá vált elnöki mosolyát. Vájjon Briand meggyujtja-e ebben a teremben elnökségének első cigarettáját? Vagy Doumer simogatja meg méltóságteljesen szakállát? A prognózis még mindig nyílt. Az általános vélemény szerint az első választási menetben a különbség nem lesz nagy Briand és Doumer szavazatai között A képviselők és a szenátorok politikai beállítottságuk szerint biztosra veszik jelöltjük győzelmét. Az általános vélemény szerint mégis valószínűbb Briand megválasztása.

— Ma este Franciaország Briand megválasztásával békét üzen a világnak — írja a radikális Republique. „Mit szólna Európa és a világ ahhoz, ha a francia parlament, amely néhány nappal ezelőtt a hivatalos szavazásánál

a „nytepozvolinT'-ot, miipt tegnap a befolyásos cseh lapok tették. „Nem engedjük meg — irháik — hogy a váimunió létrejöjjön, nem engedjük meg, hogy Románia és Jugoszlávia Németországinak szállítsa gabonáját, neon engedjük meg, hogy Ausztria és Magyarország szövetkezzen, nem engedjük meg, hogy az olasz-oszt rák-magyar kereskedelmi' szerződéssel kisantantellenes blokk keletkezzék Köaépeuró(páibam.“ Sem ezt, sem azt. Hát mit, riad föl sötéten a közópeurópai ember, maradjon a krízis és haljon meg. Ausztria? Tényleg el kell gáncsolni minden kibontakozási kísérletet, bármily irányú legyen is az, ami kivezet a hallatlan krízisből? A természetes fejlődés elé gátat kell vetni* az elvek és elképzelések status quo^ját süket füllel meg kell őrizni? Ide jutott tizenhárom öregbítő, csökönyössé tevő esztendő után egy hajdan mozgékony külpolitika?

Hiába minden. Hiába óriási gazdasági összeroppanások mementója, hiába a leg- hühb szövetséges sok lijitó terve, hiába a nyomorral küzdő nép akarása, hiába koncesszió, jóakarat, jótanács — az uj Metternich hajlíthatatlanul ül a Hradzsiuban, ösz- szeszedi ügyességének minden erejét és nem enged, még ha az egész világ diplomáciája is jön ellene.

bűnös csökönyösséggel mindenre rámondják