Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-13 / 109. (2626.) szám

4 rP^<m-MAG^ARH!iaiaP 1991 májas 13, wfrda. Az uj spanyol köztársaság és a kommunista veszedelem templomából a szent kópéikét, az egyházi ruhákat és az egyházi tárgyakat a Szent Péter-térre vitte és ott máglyán elégette. Egy esodatévő Mária képet is elégettek. A csendőrség nem tudta a tömeget megfé­kezni. Madridban a mai délelőtt csendesen telt el. A sztrájkoló munkások visszatértek üzemeidbe. Az uccákon és a kolostorok kör­nyékén a csendőrség gépfegyvereket állí­tott föl. Az uccán lovasjárőrök cirkálnak. Az egyesült inonarchista pártok végrehaj­tóbizottságának valamennyi tagját letartóz­tatták. Az A B C monarchista lap pénztár­nokát szintén letartóztatták. Barcelonában minden csöndes Barcelóna, május 12. A madridi esemé­nyek Katalónia fővárosában nem találtak visszhangra. A város mindeddig nyugodt maradt és az éJDet rendes mederben folyik. A prágai iövészessdet verbuválja a diákokat a miiitarizmus számára Prága, május 12. Egyes osetti tulzé nacio­nalista körök már évek óta előkészületeket tesznek az ifjúság mi 1 itairiizálására. Hogy ez a munka milyen tenvszérüeu folyik, arról egy röplap tanúskodik, amelyet a Montags- blatt értesülése szerint két héttel ezelőtt a cseli középiskolákban osztottak ki. Ennek a röplapnak a szövege a következő: ,,T. G. Maearyk: Nemcsak munkával és ekével, hanem ha szükség lesz rá, fegyverrel is! (Tábor, 192-9.) Meghívó A prágai nemzeti lövészegylet felhívja az ifjú polgárokat, akiknek hazájuk sortsa nem közömbös, hogy lépjenek be soraiba, álla­mim k hathatós védelmének előkészítése cél­jából. Egyletünk e céltól minden egyes tag­jának rendes katonai kiképzést biztosit vala­mennyi modern fegyvernemben. Azok részére, atkákét már besoroztak, ez a kiképzés alkalmas előkéiszitése lesz a tényleges katonai szolgálatnak. A be nem sorozottak szalmára is fontos, mert azok a döntő pillanatban íki lesznek képezve és ké­pesek lesznek polgári kötelességüknek azon­nal eleget tenni Számumokra igen jó, ha piőMát vésziünk An­gliától, ahol minden éviben átlag 9000 diák végez állami katonát kurzusokat katonai elő­képzés céljából. Ne hagyjátok magatokat kü­lönböző „békepárti" és „háiboruellenes" jel­szavakkal félrevezet te taxi és lépjetek be kö­zénk! Jutalmatok a katonai tényleges szol­gálat teljesítésénél elérhető különböző fcöny- oiyi-tések mellett az állam iránti kötelesség­érzet tudata lesz! Gondoljatok arra, hogy csak két lehetőség van számotokra: vagy csehszlovák katonák lesztek, vagy pedig poroszok, mert leszere­lés esetében a jövőben minden bizonnyal el­nyelne bennünket a germán tulhatalom és iIrmádon kénytelenek lennénk saját akara­tunk ellenére idegen hadseregben szolgálni Jöjjetek valamennyiem a tájékoztató elő­adásra ... Délben a tanóra után. Beszélni fog Bruüka A., a csehszlovák hadsereg őr ragya, a csehszlovák nemzeti, lö vész?, zö-vet- fiég parancsnoka, államunk védőim érői, va­lamint a lövészet és a katonai előképzés fon­tosságáról ! A csehszlovák nemzeti Lövésrszővetség pa­rancsnoksága (Prága II, Havi lesek-tér 18). Nemz. Lövészegylet (Prága I, Káról y-ut 30)." Kommentárt fűzni ehhez a röplaphoz tel­jesen fölösleges. Négyszázezer német halt éhen a háború alatt Berlin, május 12. A Münchener Medizi- uische Wochensohrift legújabb számában Kari Kiszkalt professzor szenzációs cikkben 'Számol be arról, hogy milyen tömegekben haltak éhen az emberek a háború idején. A reustadli kórház 800 betege közül egy óv alatt 474-en a koplalástól haltak meg. Ezeket az embereket ájul tan szedték fel az uccáról s úgy vitték a kórháziba, de már nem tudták őket megmenteni, mert a sok éhezés teljesen aláásta erejüket. A halotti bizonyítványokban az állt, hogy ezek az emberek „szivgyöngeségben" haltak meg. A legtragikusabb volt Gaffke profesz- «zor esete. A nagy tudós a háború alatt a leg­nagyobb nélkülözések között élt és nem volt hajlandó Innckereskedőktől csempészett élel­mi,-zereket venni, ő is éhenhalt, Baszik alt sze­rint a világháború folyamán Németországiban mintegy 400000 ember halt éhen­Madridi maiinlkiatá'imnik ató'bbi tudó- 8'irtáfiát ugyan már napokkal ezelőtt , intő meg, azonban a tegnapi és tegnap­előtti spanyol esennények a tudósitás- naik fokozott aktualitást adnak. Madrid, május hó. (A P. M. H. kiküldött munkatársától.) Ha óriási távolság fekszik is kettejük között, mégsem szabad azt gondol­ni, hogy Spanyolország messzire esik Moszk­vától. Már Lenin is megállapította ezt, ami­kor végrendeletében megírta, hogy a félszi­get kiválóan alkalmas terület kommunista tanok terjesztésére, és az itt kifejtendő pro­paganda nem talál majd meddő talajra. Spa­nyolországiban mindig voltak turbulens ele­mek, — elég csak az andakiziai és katalán anarchista szervezetekre rámutatni, melye­ket egyedül Primo de R ivóra diktatúrája tu­dott annyira, amennyire megrendszabáiyoz- ni — és sokáig elfojtott, lappangó anarchista mozgalomnál bizonyára hathatós pártfogóra találna minden kommunista, Moszkvából pén­zelt szovjet-idea. Ha a jelenlegi helyzetet vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk — noha a hivatalos vélemény célzatosan az ellenkezőjét hangoz­tatja, és vele együtt bizonykodik a nagyrész­ben félrevezetett avagy a problémák fölött könnyelműen átsikló nagyközönség is — mégis rá kell mutatnunk, hogy éppen a mostani időkben kitűnő alkalom kínálkozik a kommunista ágensek számára, akiket Moszkva nem késett nagy csapatok­ban a félsziget felé útnak indítani. A városokban megkönnyebültén lélekzett fel a lakosság, amikor Ilire jött, hogy vége sza­kadt a sorozatos diktatúráknak. (Érdekes, hogy az itteniek diktatúrának nevezik Bérén- guer és Aznar kormányzását is, amelynek pedig éppen ellenkezőleg túlzó elnézésükkel és engedékenységükkel maguk készítették elő a monarchia bukását.) A mindig elége­detlen és békétlenkedő spanyol intelligencia most mohón habzsolja a liberalizmus-nyujtót­tá szabadságot. Érdemes megfigyelni, hogy szerte az uccákon jóformán mindenki szélső- baloldali lapokat vásárol és olvas, ami ha ta­lán apró tünet is, de nem kevésbé jelenté­keny. A múltkor a katolikus El Debate újsá­got kértem az egyik sarki árustól, aki szinte fölháborodva és megsértve nézett rám: — Minek néz engem, uram? Én ilyet nem árulok! Az imtelieiktüellek, mint erre már rámutat­tam, a lehető legradikálisabb elveket vall­ják, melyeket már csak egy hajszál választ el a kommunista ideológiától. A múltkoriban hosszasan beszélgettem az egyik itteni legte­kintélyesebb napilap főszerkesztőjével aki­nek Írógárdája valóban a legtehetségesebb, legnívósabb és legképzettebb Írókból tevődik össze. — Uram, — mondotta a főszerkesztő — higyje el, hogy munkatársaim közül, ha arra kerülne a sor. egyetlen egynek sem volna komoly kifogása a kommunista, Szovjet-Spa­nyol ország ellen. Nem, mintha ez politikai avagy szociális meggyőződésük volna, hanem- pusztán lázongó liberalizmusból, és talán azért, mert nálunk még hála Istennek, nem ismeri senki sem a kommunizmust. És ha nem tudnák az urak, hogy a legelső alkalom­mal kiröpítem őket a szerkesztőségből, talán már ontanák is a szovjettől sugalmazott cik­keket ! Természetesén ezt az állít ásómat itt na­gyon kétségbe fogják vonni, egyáltalában a hivatalos vélemény mindent elkövet a kom­munista veszedelem e! tussolására, és erről nem is győződhetik meg másként az ember, mint ha sikerül pár beavatott vezetőből bi­zalmas, barátságos beszélgetés közben egyet- mást kivenni. A beszervezett munkásokról bővebben nem is kell szó lant, ma még természetesen azok sem kommunisták, — a jelenlegi kormány­zat nagyon ügyel erre — de csak egy lökésre van szükség, hogy meginduljon a lavina. A városokban kom munista-bac iílusoktól fertő­zött a levegő. Természetesen ismét túlzás volna gyors ki­robbanást jósolgatni, és teljes lojalitással el kell ismerni, hogy a inai ideiglenes kormány, mely jobbadán komoly, becsületes és megbízható emberek szövetsége, minden erejét latba veti, hogy a balfelétolódásnak elejét vegye. Az újságokban felsőbb utasításra rtírün jelen­nek meg cikkek, melyek a kommunista ver szedőimet, az oroszországi nyomort ecsetelik, hogy ezáltal is elrettentsék a népet az elha­markodott tettektől. A baj azonban ott van, amit szerkesztő bátran emelt ki: errefelé az emberek még nem ismerik a kommunizmust és teoretikus ideáljaik alapján képzelnek el minden változást. így azután ma is még az a helyzet, hogy a városi lakosság, az intelligencia és a mun­kásság, ha nem is aktív kommunista, de (legalább is nem idegenkedik túlságosan ettől a gondolattól. A falvakban viszont más a helyzet. A vidék jelenleg igen nagy nyomorban sínylődik. A n- daluciábao a nyárra éhínség fenyeget, a munkanélküliség egyre növekszik és a hely­zet néraeily tartományban tagadhatatlanul aggasztó. Márpedig a nyomor melegágya a kommunizmusnak, itt tehát ismét az a vesze­delem fenyegeti az ideiglenes kormányt, hogy a szélsőséges baloldal úrrá lesz fölötte. Viszont 'itt is rá kell mutatnunk, hogy Za- moráék ügyesen és ébren ismét közbeléptek- Bevezették a munkanélküli segélyt, ami a hangulatot országszerte rendkívül enyhítette. Ismerni kell a spanyol embert, aki lényege­sen boldogabb és jobban érzi magát, ha munka nélkül a markába nyomnak napi bá­rom pesetát, mint hogyha alkalmat nyújta­nak neki, hogy megfeszített munkával napi ötven pesetát kereshet. Az ilyen segélyek­kel való visszaélés máris megkezdődött. A munkanélküli 'segélyeken kívül úgynevezett munkacédulákat is osztogatnak a nyomor­gók között, melyek birtokosai azonnali kere­seti lehetőséget kapnak az államtól. Persze igen soknak a legelső dolga volt, hogy az in­gyen kiosztott munkacédulát olcsó áron egyik komájának eladta, úgyhogy másnap azután ismét megjelentek, mind a kettőn a munka - nélküli 'Segéiy fölvételére. De bármin! iis áll a helyzet, a kormánynak ez az akciója nagy tetszést aratott és a fentebb vázolt és a kom­munista eszmékre letagadhataManul kedvező atmoszférát a vidéken lényegesen enyhítette. Hátra volna még a harmadik zóna, még­pedig a Spanyol-Marokko, mely ugyancsak jó talaj a moszkvai agitátorok számára. Itt nincs is egyéb tennivaló, mint fölfegyverezni a mórokat, azok azután már maguktól is tud­ják a kötelességüket, ami nagyon kedves kö­telesség szemükben, és máris megtámadják a spanyol csapatokat. Az így keletkezett zavar és bizonytalan állapot adott időben rendkívül megkönnyítené a Spanyolországban föléledő kommunista akciót. Ha a Zamora-féle ideiglenes kormánynak a kommunizmussal szemben elfoglalt álláspont­ját akarjuk jellemezni, akkor, a következőket kell megállapítani: Kétségtelen, hogy a mai kormány, elsősorban pedig feje és vezére, Zárnom, elvileg a jobboldali, konzervatív köztársaság ideálját képviseli. Kétségtelen, hogy legjobb tudásukkal azon fáradoznak, hogy meggátolják a kommunista előretörést és hogy egyik legfőbb gondjukat ennek a ve­szélynek elhárítása képezi. Ezzel szemben viszont kétségtelen az is, hogy a Cortez júniusi megválasztása után ko­moly belső politikai zavarok várhatók. Nem lehet hosszuéletü kormányokra számí­tani, valószínű, hogy sűrűn, esetleg féléven­ként vagy talán hónaponként ia változni fog­nak a kabinetek. Mindebből pedig az követ­kezik, hogy a vezetés, mely most Zamora jó­indulatú és intelligens összetételű kormányá­nak kezében nyugszik, idegen pártok mar­taléka lesz és nagyon félő, hogy a zűrzavar­ban, lassan bár és fokozatosan, de ellenállha­tatlanul egyre inkább balfelé fog a súlypont süllyedni, ilyen körülmények között pedig valószínű, hogy ismét megjelenik Moszkva titokzatos hatalma és az a változás, melyet Zamoráék most olyan idealisztikusain képzel­nek el, terveikkel és céljaikkal merőben ek lenkező fordulatot vesz. A kormány jelenleg is túloz, amikor azt hangoztatja, hogy teljes a rend, szó sincsen kommunista veszedelemről, nincsenek immár szeparatista törekvések, nincsen infláció, nem fenyeget a töke kivándorlása: ez nem igaz. De hasonló egyoldalúság volna azt állítani, hogy a köztársaság kikiáltásának közvetlen következményeként rövidesen kitör a kom­munizmus, kitör Marokkóban a lázadás, a pe­seta értéke elenyészik. Nem', közvetlen ve­szély még nincsen, de a belpolitikai helyzet valószinüleg lassan el fog tolódni és ezzel az eltolódással párhuzamosan, ugyanilyen las­san, de feltartóztathatatlanul, az ország belső rendjében, biztonságában is zavarok fognak előáltani. Jelenleg minden a jövő parlament összeté­telétől függ, erre azonban majd legközelebb térünk rá. Most még csak egy pillantást Ítéli vetnünk a spanyolországi kommunizmus mai helyzetére, miután már bemutattuk a számára kínálkozó terepet. A moszkvai kommunista propaganda iroda egyik legfontosabb európai centruma Rrtisz- iszel, Spanyolország, kommunista szervezete ehhez a belgiumi központhoz tartozik. Brüsz- szel fiókkirendeltsége Bilbao, a nagy észak- spanyolországi ipari centrum. Itt van a fél­sziget. kommunizmusának főfészke. Bilbaóiéi függ Barcelona és Andalucia, de arai még ér­dekesebb, Bilbao a centruma a délamerikai buenos-ayresi kommunista központnak is. Látható tehát, milyen alapos szervezettséggel dolgozik Moszkva világszerte. Jelenleg az itteni kommunizmus talán egyediül csak Bilbaóiban — esetleg még Bar­celonáiban — aggasztó. Mint. a nemrég lezaj­lott május elsejei tüntetések is bebizonyítot­ták, az egész ország területén rend s viszony­lagos nyugalom uralkodott, ebben a két vá­rosban azonban véres, sőt haláloski menetelő összetűzések történlek. Aggasztó, hogy a kommunisták teljes nyíltsággal lépnek fel, nyilvánosan iratkoznak be a szerveze­tekbe. a tüntetéseken és felvonulásokon saját sarló-kalapácsos zászíaik alatt vonul­nak fel és zavartalanul terjeszthetik lázitó irataikat, melyek utján a katonaságot, csendőrséget és az ifjúságot igyekeznek el­sősorban is megmételyezni. Nyilvános helyeken terjesztik programjukat és követeléseik fölsorolását. Egyik ilyen listát tegnap vásárolt napilapjukból (mert van kü­lön spanyol-kommuuiisia napilap is), a Mara­dó Ohrero-tól idézek: „Elvtáimk! Küzdjünk a papság és szerze­tesrendek javainak elkobzásáért és azoknak a szegény munkások és parasztok között való fölosztásáért. — A szerzetesrendek . felosztá­sáért és az egyháznak az államtól való elvá­lasztásáért. — A. földbirtokoknak kártalanít ás nélküli kisajátításáért. — A rendőrség é* csendőrség feloszlatásáért és a proletár tö­meg felfegyverzéséért. — Alfonz exk irály száműzetéséért és munkás- és parasztbirák­ból álló áitélőszék elé való állításáért. — Szov­jet Oroszország azonnali elismeréséért. — Ma­rokkói területeink föladásáért. — Katalónia és Vasconia önállóságáért. — A munkásta- nács, katonaság és parasztság köztársaságá­ért!" így szól a kiáltvány. A spanyolországi kom­munista párt, — sőt a radikálszocial isták is máris megkezdték támadásaikat a szerintük még mindig kapitalista köztársaság ellen és a legszélsőségesebb, gyakran legostobább' és naivabb követeléseikkel igyekeznek zavart okozni, mintegy bizonyítékul, hogy még sin­csen igaza Zamorának, amikor hangoztatja, hogy mögötte az egységes népakarat áll. Egyáltalában nem áll egységes népakarat az ideiglenes kormány mögött. Igaz ugyan, amit mondanak, hogy a konuniuinisták száma egyelőre aránylag csekély. De az imént vá­zoltuk a körülményeket, melyek arra enged­nek következtetni, hogy ez a szám idővel — és talán nem is olyan sokára — meg fog sza­porodni. A spanyol köztársaság jelenlegi cél­kitűzésében ellensége a kommunizmusnak. (Igaz ugyan, hogy ezzel szemben eltűri, hogy nyíltan lazítsanak tekintélye ellen és a ka- ! tanúságot, rendőrséget bujtogassák!) Aztazon- : bán senki sem tudja garantálni, hogy a ha- 1 tálam méltó kezekben marad, melyek eléggé ’ erősek lesznek az uj köztársaság irányítású­iban. Föltétlenül aggodalommal kell, hogy el tölt - ! sön Lerroux miniszter egyik legutóbbi hiva­talos nyilatkozata, mely rendkívül szívélye­sen emlékezik meg a szovjetről és kilátásba helyezi, hogy az uj köztársaság kész e1 isme­résére és a kapcsolatok kimélyitésére. Ugyan­csak Lerroux jelentette ki, hogy Spanyolor­szág nem fog akadályokat gördíteni Trockij itteni tartózkodása és végleges letelepedése elé. Egyelőre nem feltűnő a spanyol kommunis­ta szervezkedés, azért érthető is, ha általá­ban könnyedén siklanak el felette az itte­niek. Pedig ez olyan probléma, mely idővel veszedelmes méretekre fog felnőni. A spa­nyol királyság szilárd és biztos védgát volt a kommunizmus ellen, vájjon méltó utóda lesz-e az uj köztársaság is? Három aj templom lóg épülni Pozsonyban Pozsony, május 12. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonjeleutése.) A nagyvárossá fejlő­dőit Pozsonyban, különösen a perifériákon templombiány van. A római katolikus hitköz­ség elhatározta ezért, hogy három templomot fog felépittetni a perifériákon és pedig a Tégalmezőn, a Dornkappe-1 -dü 15b&n és a dí- namitgyári kolónián, a váraljai templomot pedig a legrövidebb időn belül ki fogják bő- vi te ni. Ligetfalun szintén templom fog épül­ni. Okánik Lajos dr. belvárosi plébános be­adványt intézett Pozsony városához,’’hogy a város ajándékozzon telket a ligetifalusi tem­plom számára, miután Ligefbfailu szegény, ez­zel szemben a katolikus hitközség kötelezi magát, hogy rögtön megkezdi a ligetfalusi templom építkezését, amelyet pozsonyi mun­kásokkal fog végeztetni. A ligetfalusi kis ká­polnát, amely a bécsi országúton van és amely a forgalmat akadályozza, rövidesen le fogják bántani és addig is, amíg az uj tem­plom felépül, ideiglenes templomot fognak építeni. A liget-falusi templom tervei már ké­szén vannak és azokat Steiner pozsonyi mü- épitésa készítette el. Románia Csehszlovákéin reméli elhelyezni ifit évi terméstdiös legét ? Bukarest, május 12. A külügyminisztérium hivatalosan cáfolja azt a hírt, miszerint Romá­nia és Csehszlovákia közt tárgyalások folyná­nak a preferenciái is vámtarifaán alapuló keres kedelmi egyezmény megkötése érdekében, amely az 1931. évi termésfelesleg Csehszlo­vákiában való elhelyezéséről gondoskodna. A Ourentul ezzel szemben úgy tudja, hogy Ilyen ajánlat történt a, kisanlant konferencián és a lap szoros kapcsolatot lát a német-román tár gyalások felfüggesztése és ezen ajánlat közt-

Next

/
Thumbnails
Contents