Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-12 / 108. (2625.) szám
4 1931 május ÍZ, kedd. Királyjárás Párisban Irtai HUNGARICUS VIATOR Calvi, május. Az Ajaicdo—Calvi közötti 280 kilométeres uutót.ura egy hétre jóllakaszt látnivalóval. ügy vagyunk vele, minit a nagy múzeumokkal. Ha egy-egy termet veszünk ceak naponta sorra-, nagyszerűen élvezzük a műremekeket, ha egy na.p alatt futjuk be a Louvret. belekábul az agy i az élvezetbe s lelki gyönyör helyett testi fáradtságot érzünk csupán. Reggel kilenctől este hatig folyton hegyek, kilátások, folyton változók s mégis ismétlődők, szerpentinutak, borzalmasan szép mélységek, őt perc pihenés, megint rohanás, rázás, hegynek föl, ezerháromszáz méter, hegynek le, hat- száz méter, — öt perc szünet, — tovább, — tovább — — Jaj de gyönyörű, — sóhajtoz az autóbuszban egy lyoni leányka ... — Mama, éhes vagyok, — nyafog egy kölyök ... Hál* Isten, Pianában ebédszünet, de itt is ...jaj de gyönyörű44 kilátásra nyílik az ebédelő terfaee, rögtön feketekávéé után rohaná-s, isimét valami szép, — a híres veres szikláik, — napnyugtakor csakúgy lángol mindegyik, — biz’ Isten, elég, sőt sok is egy túrára, mennyivel jobban élveztük volna, ha csak egy-egy termet, akarom mondani, tájképrészt jártunk volna 'be gyalog, s fáradtság helyett gyönyörtől repesne szivünk. Nem, igv nem utazom többé, egy nap alatt ennyi szépet nem lehet megemészteni. No de Calviban most békén maradunk, elrágódunk. emésztjük a legalább egy hétre való adagot. Monsieur Ulrich. a „Corsotel“-ek direktora-. rajta van, hogy házában otthon találja magát mindenki. A Ca-lvi Palace Hotel nem is szálloda., barátságos vendégház, ahol mint nagy. békében élő család él magyar, angol, francia, amerikai, spanyol. Ez utóbbiakból itt is találtam egy jó csomót. Korzika természeti szépségei Spanyolországéira emlékeztetnek, ott is van tengerpart elég, s begy, domb. pálma, narancs, tomboló virág- pompa, — s fölöttük havas sziklacsucs, — ezért a hasonlatosságáért menekültek, ugv látszik, ennyien ide, — itt kevésbé kínozza őket a honvágy. Könnyen ismerkednek, — délvidéki nép, — * különösen most-, szívesen könnyítőnek lelik ükön. Fötématárgy persze itt is az uj köztársaság, melyet szívből lenéznek, utálnak e régi nagy- urak: — A francia, respublika- egészen más. Már patinát kapott. S királyság sem viselkedhetnék nobilis abban, mint ahogy Páris viselkedik királyi családunk s minden odamenekült spanyol iránt. Hiába, látszik, hogy királyok vére keringett ereikben századokon át, s a lovaglás Lajosok szelleme lebeg ma is a franciák fölött. (— A XVI-iké is? ... — gondolom magamban.) S csakugyan, Páris utóbbi időkben királyok randevuhelye lett. Eltekintve a velezi herceg- tői. akinek kedvenc kirándulóhelye Páris (útjáról hazatérve most- is ott hált egy éjjel), s a- volt román királynétól, aki, mint a magyarok a Váci-uécába. vásárolni a Rue de la Pa-ix-be jár. télen és tavasszal, de kivált e tavasszal oly sűrű a királyjárás Parisban, hogy szinte kompromittálja az ország köztársaság-jellegét. Vannak ugyan újságok, melyek meg-megcsó- váljuk ilyenkor a fejüket, ám alapjában véve hízeleg nekik a dolog s nagyra vannak vele. hogy Páris a világ egyetlen városa, melyet legalább egyszer életében minden királyi személy fölkeres. Idén a tenniszező belga király kezdte, felesége folytatta. — aztán az olasz trónörökös kezdte, s Mária-José folytatta; tarkitás kedvéért egy-két-három sötétszinü indiai és még ®ö- ■tétebb afrikai fejedelem is jöt-t-ment, — busvét előtt. Alfonso király is ment is. jött- is Parison keresztül, búcsúzni sietett, aztán megjött Ena királyné két leányával, négy fiával, — s a részvétlátogatók: a jelenlegi sói dieant orosz cár, Cyril] nagyherceg felesége és nővére, Mária, a volt román királyné, connaugbti hercegnők. Belgiumból Parisba sietett Zita, volt császárné és királyné, s úgyszintén a belga királyné, s a. nem mindennapi királyjárást Alfonso, Spanyol- ország immáron veit királya fejezte be. Igen, n befejezte. De szépen, elegánsul fejezte be. Vaunak ugyan, akik ellenkező nézeten vannak, ■— de hol. mikor s kivel nem ellenkeznének, kit és mit- nem kritizálnának az emberek, — hiszen nem -királyokat. 1900 évvel ezelőtt Isten fiát is megvádolta, megkritizálta — az Ember. S ha sokan kritizálnak valakit, lassan a kisebbségben maradottak is elhiszik, bogy amazoknak van igazuk. Mert fő az eredmény, — mi volt mögötte, idővel senkit nem érdekel. — Nem lett volna szabad hazáját otthagyni. Elvégre spanyolabb minden spanyolnál, — kost, was kost —- ott kellett maradnia. Joga volt hozzá mindenekfölött. Még az erőszaknak sem lett volna szabad engednie. Ha nem sajnált ezredeket és ezreket a melUlai vérpadra küldeni, ne takarékoskodott volna a saját vérével, ne féltette volna többi, véreit se. Lám, Vilmostól rossznéven veszik, maguk a németek is, bogy nem rohant halálfejes ezredéinek élén a dicsőséges halálba, magát elvesztette volna., de ramgTneri/ti vele háza presztízsét. Talán körülményeiben más, lényegben azonban nálunk is hasonló az eset, — bölcseik ed ett az ajaociói tengerpart mentén, békés séta közben, -egy megmenekült. öreg span.yol grand. S -/igény Alfnnsónak minden kritikát el kell tűrnie. Mit is tehetne ellelte? Ha a „United Press44, „Agenee Havas44 s a, „Heanat“-eajtó összes szócsöve is tele ordítaná a világot, hogy nem ő a hibás, a diktatúrát nem akarta, az afrikai vérengzésekben sem tellett kedve, (hiszen a bika viadaloktól is irtózott-, legszívesebben el is törölte volna-, — ki hisz egy bukott királynak, ki törődik egy elsöpört dinasztiával, kit érdekel a múzeumokon kivül egy Hohenzollern, vagy a Bourbonok kifordított cimere? _ S melyikük kerül vájjon most sorra? Melyik király talpára kötnek legközelebb útilaput? No, no, hiszen nincsenek már olyan nagyon sokan. A két balkáni sógor: Sándor és Károly, — s a többit- is ujjainkon számlálhatjuk meg. Az olasz, a belga, a három skandináv és a szegény, beteges György király. Igaz, egyet majd kifelejtettünk. Azért, hogy picike és fiatal, Albánia is királyság lett (jókor jutott eszébe!), s az ő királyának is van, — bár majdnem lelőtték minapában fejéről a koronát. Tebát összesen kilenc aktív férfikirály, s a holland királyné a. tizedik koronás fő. S most adjuk össze, hány királyt fosztottak meg az utóbbi időben trónjától Az első, még a habom előtt, a portugál Ma- nuel volt. Fő vádpont ellene: a Gaby Deslysre pazarolt milliók, ö járt legjobban, idejekorán elhelyezkedett. A második, az 1917-ben fogságba vetett s 1918-ban kivégzett II. Miklós cár. Ennek volt a legnagyobb pechje. Fővádpontok: Rasputinnal egybekötött túlságos vallásosság. Nómetbarátság. Béke szeretet. Rettenetes bűnök, — ugv-e? Harmadik: a bolgár Ferdinánd. 1918-ba-n. Fővádpont: a nagy lóversenyen a németre játszott, ahelyett-, hogy a franciát rakta volna-, ha már sehogysem maradhatott nyugton. Ugyancsak a háború végén fosztották meg trónjától Vilmos császárt, Károly {királyt és a leket* hegyek rosszul spekulált királyát, Nikitát. Vilmos elem a fővád, hogy nem halt meg, de élni mert. Károly 'király ellen nehezen lehetett komoly vádpontot találni, azt kifogásolták tehát, hogy ha tényleg békés szándékai voMk, miért nem hagyta faképnél Vilmost? Constantán görög királyt kétszer kergették el Athénből 1917-ben és 1922-ben. Fővádpont: Vilmos császárnak volt a sógora, s tudvalevőleg minden sógor huncut. Fia, II. György, 1923-ban jött és ment is a trónról. Mit kifogásolhattak szegénynél ez alatt a néhány hónap alatt? Valószínűleg, hogy nem tudta huszonnégy órán belül Morgant, Rockefellert, FoTdot és Vanderbiltet Görögország hitelezőivé tenni. S végezetül, de nem utolsónak, a trónfosztók tak sorát egyelőre az idei saison aktualitása, a szerencsétlen számú Alfonso zárja le. — De hogy is lehet egy királyt XlII-as jegy- gyei számozni? — mondják a babonások. —- Lehetetlen volt másképp végeznie. Lám, a bölcsen vezetett világszállodákban már nem létezik tízenhármas számú szoba. A 13-at egyszerűen átugorják, elhagyják, s a 12-es számú szoba után mindjárt a 14-es következik. Nem lehetett volna ugyanezt Alfonzóéknál is megtenni? — Jó. jó, csak vicceljünk, az nevet — mondják —, aki utoljára nevet, s nem egészen olyan nevetni való az a föltevés, hogy a szerencsétlen Alfonso nevet, visszakérik, viszontlátják még a spanyolok. Pedig e pillanatban olyan szép fifty-fifty számarányban állanak egymással a- trónjuktól fosztott s trónjukon még egyelőre elég kényelmesen helyet foglaló királyi urak. Kilenc ex- és kilenc aktív 'király. A hatalom múlandósága fölött seholeem lehetne aktuálisabban elborongni, mint éppen itt. a nagy Korzikai születési helyén. Itt is horgony zott egy hétig az angol flotta első káderje. Ieszoaiyu parádét csaptak itt is a tiszteletükre. A Napoleon-leigázók tiszteletére Napóleon születési helyén, Napóleon honfitársai. Hát nem nevetni való ez az egész élet, s vannak, akik még hisznek, remélnek és fölülnek a nagyhangú szólamoknak, népek, nemzetek örök barátságáról szavalóknak, kulturnemzetek világ- szerepének, világhivatásának 6 ennek az egész emberi komédiának, amit hárman láttak s írtak meg őszintén, igazán, tisztán: Shakespeare, Goethe és Madách. Hamletekből, Faustokból és Ádámokból állott s fog állani mindig a világ. S lágyan, észrevétlen csúszik, mászik, sziszeg, liheg közöttük, — biztat, bátorít, — boldogít, vagy kárhozatba visz: a földi élet varázsa, színe, illata-, kígyója, — az örök Éva.' * — Nem találja — meséli tovább spanyol sétatársam —, hogy diadalmas honfitársaim túlságosan sietnek diadaluk kiaknázásával? Tudja, hány ezer régi rezsimben hivatalnokot kergettek el eddig s ültettek helyükbe járatlan újakat? Több, mint tízezret. Egymást múlják fölül a bizonytalanba való rohanásban. S eszembe jut a régi mese: Siető embert ér utol az utón egy vándor: — Hová mégy? — Nem tudom, de nagyon sietek. — Akkor veled megyek. A köztársasági vouloir után, kezükbe került a pouvoir. Vájjon ez savoir-t is jelent? Véres vörösen villog a napkorong s bukik a vi.rágO'8 partokat övező havas hegycsúcsok, mögé. Tavasz és tél egymás tőszomszédságában. — így száll alá a ragyogó múlt a bizonytalan jelen mögé. S mi, hófödte öregek, tépett virággal -kezünkben, itt maradunk árván, szomorúan. Szép Granadánk, Sevillánk, Toledónk, Cordován-k, — látlak még valaha? S szivéből szemébe szomorún szivárog egy alig észrevehető, halkan szétfolyó, sietve száradó, alig csillanó könnycsepp... Léva, május 11. (Saját tudó silónktól.) Nagy meglepetést keltett a múlt érv folyamán a Slováknak egy feltűnő szedéssel közölt jelentése, amely arcról számolt be, hogy Grünewald középkori német festőnek Keresztelő Szent Jánost ábrázoló miire, amelyet elveszettnek hittek a műtörténészek, megkerült s Léván, a Néosey József elhunyt verebélyi postamester által Léva városának adományozott gyűjteményben van. A jelentés másik része azonban már valóságos konsternációt okozott s igazán bombaként hatott az avatatlan közönség körében, mert — amint akkor arról erről az ügyről beszámolt a P. M. H., — ebben arról van szó, hogy bizonyos amerikaiak, — csak .milliárdosokra gondolhatott a titokzatos jelentés gyártója, — azt állították, hogy az állítólagos Grünewald festményért negyvenmillió csehszlovák koronát hajlandók adni. Az ügy rejtély ességét fokozta az a tény, hogy a szenzációs jelentés fölött pozsonyi, nem pedig lévai keltezés állott s igy a misztikus ügyről Jeritt a kövér kacsa képe, mert Léván a Grünewald-leletröl senki sem tudott semmit. A Nécsey-féle gyűjteményben, amely az elhunyt Nécsey ajándékozása következtében ma Léva város tulajdona, tényleg van egy Keresztelő Szent Jánost ábrázoló festmény, erről azonban a megboldogult Nécsey mindig mint Rubens-műről besizált. A Slovák által említett Grünewalddal kapcsolatban a figyelem most erre az állítólagos Rubensre fordult, de hogy ezért a festményért valaki negyvenmilliót ajánlott fel, az csupán a megmosolyogni való fantasztikus ötlet. Ám a kép körül időközben megindult a harc. Az ajándékozó Nécsey József örököse az állítólagos Rubenst visszaköveteli a várostól, azt állítja, hogy Néoseynek nem volt joga ezt a festményt elajándékozni. Mivel ma már városi közvagyonról van szó s a város sem engedheti a maga igazát, az ügyet peres útra terelték, amellyel a komáromi kerületi bíróság foglalkozik. A napokban a műemlékeket védő országos hivatal referense megvizsgálta a festményt és azt állapította meg, hogy Rubens valamelyik tanítványának müve lehet. A város elöljárósága most már dűlőre akarja vinni a dolgot, határozottan és végérvényesen tisztázná akarja a kérdést, hogy válóban Rubens festménye-e az állítólagos Rubens? A per kimenetelő elé óriási érdeklődéssel tekintenek s nem kevésbé érdekli a mütör- téneti vita eldőlte a müvészettörténelmet is. Meghalt Torday Emil, a világhírű magyar Afrika-utazó Budapest, május 11. Londoniból jelentik, hogy Torday Emil, a világhírű magyar Afrika-utazó és antropológus rövid szenvedés rután 56 éves korában Londonban meghalt. A halálhír az egész kuliturvilágiban mély rész-1 vétet keltett, mert ennek a kiváló magyar tudósnak úttörő munkásságát az egész művelt világon jól ismerték. Tudományos munkái a világ legelőkelőbb tudományos testületéinek elismerését vívták ki, afrikai utinaplói pedig a közönség legszélesebb rétegeiben tették- ismertté azokat a pompásan megírt élményeket, amelyeket expedíciói során átélt. Torday Emil Budapesten született 1875- ben, orvosi diplomájának megszerzése után Angliába ment, ahol angol nőt vett el feleségül. Innen Belgiumba került, Brüsszelben állami szolgálatba lépett, ahonnan minit gyarmati orvost, Belga-Kongóba küldték. 1900-ban indult el c(!lső nagy expedíciójára, amely négy esztendeig tartott. Kongó állam megbízta a fiatal magyar orvost, hogv a Kongó folyón lehajózva, járja be a keleti nagytavak vidékét. Az expedíció olyan hatalmas tudományos eredményekkel gazdagította afrikai ismereteinket, hogy 1904-ben a 29 esztendős fiatal orvos már ismert tudós, a belga koronarenddel ékesítve térhetett vissza Európába. Ugyanebben az esztendőben az Angol Királyi Embertani Intézet megbízta, hogy utazzék vissza Afrikába és vezessen expedíciót a Kongó déli mellékfolyóinak vidékére. ** Ennek az expedíciónak során fedezte fel Torday Emii a busongó nép ősi kultúráját, és behatolt a bankutu nép országába. Három évi munka után, 1907ben, a British Muzeum küldte ki újabb expedícióra, hogy kikutassa a Loangó és Kasszái között elterülő ismeretlen vidéket. Ezt az expedíciót már két sikertelen expedíció előzte meg. Torday Emil maga is élotveszededembe jutott, de végűül is megoldatta a rábízott nagy feladatot. Első nagy tudományos munkája francia nyelven, a beigia kormány költségén jelent meg és ebiben a bakuba népről szóló néprajzi megfigyeléseit irta meg. Ezután francia és angol nyelven a hatalmas fólió kötetek egész sora jelent meg tollából: Torday Emil ekkor már kizárólag antropológiával és etnográfiával foglalkozott. A tudományos munkásság mellett színes, vonzó nyelven irta meg utinaplóit és ezekkel az írásaival a laikus közönség előtt is ismert és népszerű nevet vívott kJ magának. Munkásságát a világ legelőkelőbb tudományos társulatai honorálták. — Tiszteletbeli könyvtárosa és választmányi tagja lett az angol királyi embertani intézetnek, rendes tagja a FolklUor Felownaik, alelnöke a londoni egyetem antropológiai társaságának, elnöke az angol orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése néprajzi osztályának, tisztelleti tagja a magyar néprajzi és a magyar földrajzi társaságnak. 1910ben az osztrák kormány nagy aranyéremmel tüntette ki. 1912-ben antropológiai előadásokat tartott a pensylvániai egyetemen. Harmadik nagy expedíciója néprajzi gyűjtéseinek tekintélyes részét, 350 értékes darabból áFJó gyűjteményt odaajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Torday nagy pozíciói ellenére sem feledkezett meg soha magyarságáról és nagy összeköttetéseit felhasználva sok szolgálatot tett a magyar ügynek. Közvetlen a háború befejezése után előadásokat tartott a londoni egye temen és a londoni keleti főiskolán az ősma- gyarokról, 1923-ban pedig a Népszövetség londoni nagygyűlésén izzó beszédet mondott a világ sorsának irányitói előtt a magyar ügyről. E mellett a magyar irodalomnak is mindenkor nagylelkű pártfogója és agilis propagálója volt. ö maga is számos kiváló magyar regényt fordított le finom és elegáns stílussal angol nyelvre, ö rendezte a londoni Petőii-centen- náriumot, amikor is előkelő közönség előtt elmondott ünnepi beszéde után egy angol színésznő az ő fordításában szavalta el a „Talpra magyart." Torday Emil röviddel halála előtt fejezte he fő müvét, a Heribert Spencer által megindított leiró szociológiai Nyugatafr lkáról szóló részét, másfélmillió szóból álló monumentális kötetet. A könyvön négy és félévig dolgozott a kiváló magyar tudós. A könyv megjelenését az angol sajtó kimagasló fontosságú tudományos eseményként üdvözölte. — A pozsonyi keresztényszocialisták zarándoklata Máriavölgybe május 17-én. Pozsonyból jelentik: A pozsonyi keresztény szocialisták hagyományos máriavölgyi zarándoklatukat idén május 17-én rendezik, mely iránt nagy az érdeklődés a vidéken is. A zarándoklatot Gregorovits Lipót Jókai plébános vezeti, aki a magyar szent beszédet mondja Mária völgyben, Tyukoss Ev. János esperes, pápai káplán ünnepi szentmisét mond a este fél 8 órakor a pozsonyi Mély-uton. A rendezőség, amely az előző napon érkezők számára éjjeli szállásról gondoskodik, kéri a katolikus híveket, hogy minél számosabban vegyenek részt a lélekemelő zarándoklaton. Pör indult meg a Lévának hagyományozott Keresztelő Szent János festmény körül Grünwatd vagy Rubens alkotása-e a Nécsey-gyűjtemény értékes darabja? — Nécsey örököse visszaköveteli a festményt f • * * L r r 1 rr tsizi jod-brom gyogyrurdo. A legerősebb jód-brómos gyógyforrások. Kérjen prospektust a íürdoigazgató'ágtól CsíxfiirtíŐBi.
