Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-05 / 79. (2596.) szám
1981 ápgBfa 5, vas&rtaa$. ^KCGAlMAG^ARHtRMfi 27 nj©Uű©m — ezzel felállt és mélyen meghajlott. — Teseék! — tűi varia 5kodott a férj. A művész ©lement. Most mindketten nézitek. Mindketten egymást is figyelték közben, hogy észreveszik-e ezt a kettős kontrolt?-j Mondd csák, hány percentet kap a becsületes megtaláló? — Mért kérdezed, Lulu? —• Csák. — Dehát, hogy jön ©z ide? Az'asszony nem válaszolt, rétikul jóból kivette az ajkpirositót és kifestette a száját. Finom, pikáns metszésű ajka valósággal vibrált, ahogy a telefonfülke irányában figyelt Egyszerre csak, minden átmenet nélkül kérdene: — Mondd csak, fiam, hogy' gondolod ezr, ©1- j intézni? — Mit, kérlek, — aggódott a férj, aki megj volt. róla győződve, hogy a feleségének meg-; ártott a sok ital. — Igazán nem értlek — idegeskedett azj asszony, aki nagyon nyugtalankodott a művész távolmaradása miatt. — Megmondod végre, miről van sió? — rimán kod ott a férj. — Ezt nem lehet egy7 pohár borral elin-j tézni? • ] — Mit? — Azt, hogy megmentett, hogy nem ölt meg, hogy élve maradtál, nékem, a te kis bolond féleségednek, akinek t© a világot je^ léptéd — duruzsolt feléje meleg hangján. A férj értelmetlenül bámult. — Vagy tán azt hiszed, hogy az elég, ha én most ünnepélyesen felállók és azt mondom neki: Kapitány ur, köszönöm, hogy élvehágy- ta az uramat. Azt hiszed, Frédikéin, hogy ez elég? És elég lenne, ha te nekem közömbös lennél, ha csak olyan volnál, mint a többi férj, de te nekem a szentségem, a mindensé- gem vagy! Vagy talán azt hiszem, hogy ez; így méltó hozzád, vagy hozzám, vagy a kapitány úrhoz, a cári udvar gárdakapitányá- hoz? Belátod, hogy ez nem közönséges szituáció? Most már belátod, hogy mért kérdeztem azt, mennyi percentet kap a becsületes megtaláló? Belátod? — Belátom — hebegett a férj. — Hát talán adjak neki hálából valami összeget? — És gépiesen az oldalsó zsebe felé nyúlt. Az asz- szony megvetéssel lefogta a kezeit. — Ordináré ember! Nem is ülök itt magával tovább! — Ne haragudjon, szivem, lássa be, engem igy felzaklat ez az egész váratlan és borzasztó ... — Borzasztó... Ez magának borzasztó? «— Borzasztóan érdekes dolog ez. Belátom, egészen kihoz a sodróimból, de magát is, drága fiam. — Mert szeretem. Mert jobban szeretem, ahogy megérdemelné. Elhallgattak. A férj idegesen dobolt a kezével. — Hát mi lesz? ( — Bízza csak rám. , — Halljuk! — Azt csak belátja, kedves Frédi, hogy az ( egész ügy csakis rám, kizárólag énrám tartozik. — Csakis terád? Hisz én vagyok az, akit : nem ölt meg. Én voltam, akit megmentett. — De nekem, énnekem mentette meg ma- « gát! A dzsessz megint elhallgatott. Csak most vették észre, hogy veszekszenek. Formálisan, ' szabályosan veszekszenek a nyilvános helyen, ahogy eddig csak otthon szokták meg. És ebben a csöndben valahogy jobban hallotta a férj az asszony hangosan tomboló fölényét. Eddig úgy érezte a férj, hogy heroiz- músának hatásos rekonstruálásával csaknem százszázalékig biztosította hadállását s most egyre jobban és kétségbeesettebben látta, hegy pozíciója percről-perore gyengül. — Hát mondd, mit akarsz ezzel a művészszel? — És ez a kérdés úgy lobogott tétován, mint egy fegyverszünet fehér zászlója, holott még el se dőlt a harc. ; Az asszony hallgatott. De a hallgatás mögött az asszony dacosan összeszoritott fogai között i a férj már gyanított valamit. Belenézett az aszony szemébe. Különös volt a tekintete. A borzongásos gyönyör reflexe villant benne. — Meg akarod hívni egy ebédre? i «— Az asszony válaszra se méltatta. i — Mert abba is belemegyek. Akarod? < —- Többet akarok, Frédi. í «— Többet? — rémüldözött a férj. 1 — Többet. Sokkal többet. i i És ez már úgy csattant, minit egy csörtető ultimátum. i 1 — Az Istenért, mi van veled? — Semmi, csak szeretlek. j • — Na és? — Nincs tovább. Cigarettát vett elő a férj. i — Beszélj, hisz minden pillanatban itt le- i hét... v — Szeretlek, — suttogta behunyt szemmel i az asszony — s ezért én őt meg fogom... 1 — Csókolni? — és a szája elé tette a ke- í zét a rémülettől. I — Meg fogom őt ajándékozni. A férj megkönnyebbülten sóhajtott fel, holott ért© semmi oka s© volt. í — No, az más. És mivel? Valami szép, • •kedves emléktárgy? Talán valami fénykép? < TAMÁS LAJOS VERSEIBŐL: j ÉLNI AKAROK Jóból és rosszból gyúrtak össze, salak vagyok és szín arany. Ezüst fényben csillog a hullám s a zöld Iszap alatta van. Sokszor irigylem a gazdagot, mert kérkedők a paloták. Gilotin lesz árnyékos vágyam, mely kivánja más gőgös nyakát, Kiárad olykor a féktelenség, mint tavasszal a vadvizek És jól esik fejet taposnom. Nagyobb leszek, önhitt, rideg. Néha belátom alázattal: az élet nem egyformaság. Más a fü és más az ember és máskép hajt ki minden ág. A szánalom megindul bennem, mint szikla alól a friss patak. Merítenek belőle s fűtődnek vizében a szomjasak. Tavasszal én is föllélegzem, a csillag is szebben ragyog. Ha van bűnöm, talán csak annyi, hogy én is élni akarok, UJ HON FELÉ Két lélek egy fekete sajkán, te álmod ol, én evezem. Kétség és öröm váltva ráz meg s azt mondják, ez a szerelem. A kötél régen elszakadt már, a partra az éj ráhajolt. Vakít a tested és a kendőd, szemed a fénylő, sárga holtL Gyerekkor, játék, sok bohóság elmar radt, többé nincs velünk. Mint uj Kolumbusz hajóra szálltunk, vagy győzni kell, vagy sSlyedünk. ' Az ég komor, a tenger árja körülölel és fenyeget. Iránytűnk nincs, a szélviharban apád nak hangja elveszett. Előre csak. izommal, ésszel, szivünk a két sötét, lapát, Még pirkadásig el kell érnünk az ismeretlen uj hazát. Négyszázéves csönd után uj élet fakad Garamszentbenedek évezredes várfalai között Látogatás a váramnosloi’ stf lakóinál — Dob Bőse© nemes szellemében folyik az alapvető munka a szatésiánusok első szlovenszkol rendkázában Léva, április eleje. (A P. M. H. munkatársától.) Mint ezeréves történelmünk szimbóluma áll viharvert, mohos falaival Garamszentbenedek vármonostora a kősziklán. A napsugár pajzán, játékos kedvvel mosolyog a magasból kandikáló ablakokon. Alul a mélységben a szürke Garam törtet Léva felé. Az egész kép egy régi szép gobelinre emlékeztet, Autónk a sziklakőveken nagyokat zökkenve- eson.be a várkapun, amelynek homlokán évszázadok. őtaŰelrintTe a a bemenőkre Szűz Mária, egy hamuit domborműről. Autónk az apátsági templom 14. századbeli művészi kivitelű s csodás szépségű portáíéja előtt áll meg, ahol szerzetesek' fogadnak. Lőréses bástyák, öblös őrtornyok a Géza magyar király alapította, csaknem ezeréves ősi apátság temploma körül, de ágyú torka nem ásít ki rajtuk, mint hajdan: katonát sem látni már, csak barátokat és vígan hancurozó ifjúságot. A régi hadi miljőbe valami kedves kontraszt gyanánt kacag bele itt az ifjúság hangja, de a templomi környezetbe a szerzetesek stílusosan illeszkednek bele. Csöndesen és szinte észrevétlenül a múlt évben egy pár szerzetes költözött be a vármonostor hatalmas épületébe, amely eddig üresen állott s középkori csöndjét csak a híres templomot fölkereső müvészetkedvelök és ájtatos bu- csusok zavarták meg. No meg az államfordulatig az ősi Bars vármegye rendel, akik a 17. század elejétől „fogadalmi ünnepre" jöttek itt össze minden év május harmadikán, élükön a főispánnal, hogy hálát adjanak az Istennek, amiért-véget vetett a megyében pusztító pestisnek. Amidőn a arait év nyarán1 látogatást tettem itt, amiről a.P. M. H.-bac szintén beszámoltam, az egyik szerzetes azt mondotta, hogy nagyjelentőségű esemény az, hogy 400 év múlva ismét szerzetesek költöztek a benedeki vármonostorba, de többet nem árult el céljaikról. Az üres monostor iránt a trappisták is érdeklődtek, de nekik a monostor mai kis gazdasága kevés volt munkájukhoz, így- a szaléziánusok telepedtek, bele, akik meghívtak, hogy tekintsem meg különös és itt nálunk szokatlan munkájukat. Ez a látogatás nagy meglepetés és szokatlan élmény volt számomra. A vár udvarán összehalmozott kőrakások, íőlddombok készülő munka nyomait mutatták, a várfalhoz támasztva pedig kerékpárok sokasága lapult. Az óriási magtárépületből, amelyben hajdan a dúsgazdag apátság birtokaiból beérkező gabonát halmozták föl a tanítással foglalkozó bencés szerzetesek és a várat őrző katonaság számára, de ahol a török korszak óta már éhesen cincogtak az egerek, hangos emberzsiváj tört ki. Itt rendezték be most a szaléziánus oratóriumot. Az egyik helyen régi válaszfalak kitörve, más helyen friss válaszfalak beépítve e megszületett egy hatalmas színházterem, villany világítással, színpaddal, tovább műhelyek, iskolahelyiségek sfcb. A munka mind szerzeteskezek müve és a nép ingyen segítsége. így született meg az első népszínház, a falusi nép számára, amely eset- röl-esetre zsúfolásig megtelik, egy darabot többször is meg kell ismételni, mert messze falvakból gyűl a nép látogatására, imakönyvvel a kezében. Itt ugyanis először vallásos tárgyú darabot adnak, utána valami tréfás, népéletből merített bohózatot. Az előadás természetesen szlovák nyelven folyik, hiszen az egész vidék szlovák. A szereplők a monostorban - élő ifjak, ezekiől később lesz szó. A szerzetesek vezetője, itt igazgató a cím©, föl kísér a vendégszobába, ahol a többi. szerzetesek is Összejönnek. A vendégek számára egy üveg sillert is előkeritenek. A társalgás bizony nem a legfolyamatosabb, mert én csak töröm a szlovákot, ők meg a magyart törik. Aki tudott is közülök évek előtt, az is elfelejtette Túriakét nyerték olasz nyelven, bán. ahol a szaléziánus központban kiképzésüMikor azt kérdeztem, hogy mire irányul munkásságuk, ezt a következőkben fejtették ki: —> Don Bosco szellemét akarjuk elültetni. A műit század közepén Olaszországban föltűnt egy különös pap, Bosco János, aki maga köré gyűjtötte az uccák rongyos suhancait, náplopó csirkefogóit, azzal a céllal, hogy hasznos embereket neveljen belőlük a társadalomnak. Ez a pap tudta, hogy mi - a nyomor, ismerte a szegénység kínjait, mert maga is a legszegényebb néposztály gyermeke volt, fájt neki a mások szenvedése. Elhatározta, hogy életét a szegények, árvák és az elhagyott ifjúság istápolásá- ra szenteli. Kezdetben kinevették a papot, mikor föltűnt a csirkefogók társaságában, de elnémult a kacaj, mikor rövid idő múltán látták, hogy a gyerekek lassan másokká alakulnak. — így szedett össze az uceáról pár száz csavargó gyereket, de a lármás társaságot a városban sehol sem tűrték meg. a határba kellett vonulniok. Boeco itt telket vásárolt, majd megjött a társadalom segítsége is, mire sajátos nevelőintézetének megvethette ala^íát. Iskola, ének, zene, torna, ifjúsági színpad voltak az eszközei a nevelésnél, majd gazdasági telepeket és ipari műhelyeket szervezett s a csavargókat munkára szoktatta és tanította itt. — Amikor egymaga képtelen volt ezt a munkát elvégezni, megalapította a szalézi jámbor társaságot, amely az ő szellemében működik ma is a világ minden táján. Midőn Bosco 1888- ban elhunyt, a londoni Times azt irta róla, hogy a keresztény jótékonyság legnagyobb hőse, az emberi századok legnagyobb jótevője volt. — A garamszentbenedeki monostorban ezt a szellemet alakítják ki rnosty -hogy később elárasszák Szlovensz,kón. Mert csak a kezdő--lépések vannak folyamatban. Négy lélkészszerze- bes vezetésé mellett Bő ifjú 'szaléziánus klerikus készül a munkára. Elmondják még, hogy hasonló előkészítő munka folyik Sasváron is, azonban a főintézet Pozsonyban lesz, melynek kiépítése ebben az évben veszi kezdetét. Erre a célra Teafa mezőn hatezer négyzetméternyi nagyságú telket szereztek, ahol esti iskolák, inasotthonok, ipari műhelyek stb„ Bosco intenciói szerinti alkotások lesznek. Csodálattal eltelve búcsúztam el a szerzetesektől & egy égő kérdéssel súlyosán szállottam kocsimba: Vájjon mikor indul el a szlovenszkói magyar szegény nép körében, saját vérei, által indított, hasonló szociális munka? 1 Koperniezky KornéL — Ah, dehogy. Egészen más valami — No, kiváncsi vagyok, •— Igazán érdekel? — De mennyire, hisz rólad van sző. — Rólam? Inkább róla. „ . — Hát mondd meg gyorsam, mivel fogod megajándékozni? . — Megmondjam, hogy mivel fogom őt megajándékozni? — és ezek a szavak úgy röppentek fel vibráló ajkai közül, mint ahogy megirasztott viharmadarak húznak a haragos felhők elől. — Mondd meg. — Saját magammal.» — Saját magaddal? — és próbált nevetni, de ajkára fagyott a mosolya. Odakapott a szájához, vártelen volt és hideg. A férj felvont szemöldökkel bámult rá. Kéjesen elnyúlva a székén nézett rá vissza a nő, oly természetes, megszokott blazirtsággal, mintha az előbb azt mondta volna: Meleg van ebben a lokálban. — Saját magaddal? — kérdezte újból a férj, de most inkább önmagától. Az ital már dolgozott benne, de azért elég világos volt az értelme, — Hogy érted ezt? — lihegte. — Ahogy mondtam. Hálából. Mert megmentett téged — és mereven, cinikusan ránézett a férjére. A férj levegő után kapkodott, de nagy felindulását mégis fékezni akarván, nehogy egy botrány kellős közepén találja magát, a világ legtermészetesebb hangján a pincért intette magához. — Fizetek. Rekedt lett hirtelen a hangja. Még egyszer nézett az asszony szemébe, a könyörgés vészlámpájával az utolsó percben. Megijedt a szemétől. Ez már a téboly lángja — gondolta íí tokban. Közben megjelent ® pincér és mialatt bemondta, hogy mát fogyasztottak, a tárcájához nyúlt és hirtelen felkiáltott: —- Szent Isten, nincs meg! — A tárcád? — riadt fel az asszony. — Igen, Otthon hagytam volna? — Csakis otthon. —- De hátha nem?! — Éppen azért szaladj haza. Addig itthagysz zálogba engem, •— és rámosolygott a pincérre. —- Még jó, hogy kimenőé a lány, biztosan ellopta volna az a tolvaj, — tette hozzá elégtétellel — Ugye, megvár addig? —- fordult a pincérhez a férj.1 — Ó. kérem, természetesen. = És azzal el is tűnt. A férj tanácstalanul nézett körül — Gyere te is, — mondta hirtelen. — Jó, gyerünk! — Maradj! Csak nem gondolod, hogy megszökünk egy orosz elől? —- mondta elgondolkozva,. Szédülést érzett, hirtelen az ügyvéd, sokáig nem lehet habozni, —» közben hozták a télikabátját. —• Talán a télikabátodban hagytad. Mivel fizetted a taxit? ■ — Volt még arra éppen annvi apróm. Kitapogatta a télikabátja zsebeit, nem volt ott a tárca. ; Persze, hogy nem volt, mert nála volt a rendes helyén. Már akkor készen volt a tervével Fölrohan gyorsan Vámos doktorhoz, az elme- és idegorvos barátjához, elmondja neki az asszony furcsa viselkedését, mert hát nem biztos, hogy az alkohol beszél belőle, máskor is ivott talán annyit és nem volt baj. Egy pár percig tart az egész, tisztán akar látni mindent, De most már rohannia kell, rohanni. És mint egv őrült, talán el se köszönve az asszonytól, rohant az écca'ká- ba, mely —- ki tudja, milyen rémségeket rejtegetett még a számára, XL .... Szerencsére otthon találta Vámos doktort, aki egy csöppet se örült a szokatlan vizitnek. ; A férj a "legnagyobb részletességgel föltárta az összes előzményeket, de ezektől az- orvos nem lehetett okosabb, “ Hány pohár bor volt? Vagy hét. — Ez kevés. — Mihez kevés? — Hát a következményekhez. Ez az előzmény kevés ahhoz a kijelentéshez, amelynek a konzekvenciái elől kedves ügyvéd ur hozzám menekült éjnek idején. — Drága doktor ur, ne haragudjon, — De, kérem, hová gondol, hisz kötelességem segíteni. De az eset nagyon nehéz, nagyon komplikált, — Mégis, miképpen látja a dolgot? — Nem szeretek és nem is tudnék így látatlanul diagnózist mondani — Mégis, úgy nagyjából miről lehet sző? — Azt hiszem, vulgáris .eset, amit laikusán hisztérikus rohamnak mondanak általában. — Halálos ez? • __ Nem, kérem. Ez többször ismétlődik meg. — Szent isten! — és ezzel leült egy székre, — Nem nézhetné meg a feleségemet? Ügy óvar- tosan, hogy ne is tudjon róla. —De, erre gondoltam én is. — És azzal kiment az ajtón. Magára hagyta az ügyvédet. Egyedül ült itt éjnek idején az orvosi rendelőben és határozottan kezdett' félni a furcsán, megvilágított lombikok, mikroszkópok és más
