Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-05 / 79. (2596.) szám
22 ^íwsa-MAfi^gaR-ifmLStr tflSl Április 5, vasárnap. A Podkarpatskarussi SzóllőtermelÖk Országos Szövetsége, Beregszász, ajánl a legprímább minőségű, garantált fajtiszta 2 éves gyfikeres vadvesszőt éa oltványt, ugysrintén gyümölcsfát teljen garancia mellett, beszerzési; tehát legolcsóbb áron. Megkeresésre ajánlattal szolgálunk gél. A 'könyvnek különleges érdekességet <t képek sorrendje, a csoportosítások" mikéntje fog adni. Ok és okodat lesznek egy-egy lapra képben egymás mellé állítva, s néhány sornyi szöveggel bevilágítva, — A háborúban szerepelt, vagy a szereplőkkel összeköttetésbe került országokból mintegy háromezeréyi képanyagot szedtünk össze, s gondos válogatás után 760 darabot helyeztünk el a könyvben. — Szörnyen komoly tárgya és célja lesz ennek a könyvnek. Be akarom benne mutatni a világ dolgainak haszontalanságát, s szereplői dicsőségének hivságos múlását. Tükröt állítok a világ szeme elé: ilyennek láttad magadat, — s ilyen vagy! Maguk s képek, a tények, a következmények fognak beszelni. A szöveg nem annyira magyarázat, mint csak halk kísérőzene lesz. — A trónörökös pár meggyilkolásával kezdem, s a mind a mai napig összeállított képsorozatban a viilágtörbéoélem legtömörebb két évtizedét mutatom be. Ilyen az élet, ilyenek az emberek, — ilyen volt a múlt, ezzé tettétek a jelent. Ha akarsz, — tanulhatsz belőle ember! — Ferenc Ferdinánd és Principe kerülnek 1 az első lapra. További fejezetek: Háború. Nacionalista forradalmak. Gazdasági forradalmak. Gyilkosok és áldozatok. Ami a középkorból itt maradt. Szovjet. Ellenforradalmak. Amerika. AJ Capone. Összeomlott és megmaradt trónok. A nő a politikában. A gyermek a politikában. (Szovjet-, Olasz- és Németországban.) Világháború és uj fegyverkezés. — A Politikai Képeskönyv több nyelven, { há rom százhúsz mélynyomást! 'képoldallal fog i megjelenni. A. Flammarion céggé! többezer példány kötelező átvételére kötöttem szerző- j dést A kiadó nemzetközi sikert remél. — Közbe persze még más terveim is vannak. Petőfi életét akarom regényfortnában megírni. Petőfit tartom ugyanis a világ legnagyobb költői csodájának. — Szóval, eleget dolgozol. — Talán sokat, eleget sohasem! Mint kemény diófára mába, ebbe az egy mondatba keretezhetjük be Márai iegélet- hübb fotográfiáját. Évek óta figyelem Márai Sándor írói pályáját, párisi életét, működését, összeköttetéseit, s a hatást, melyei az itteni irodalmi köröknél kivált. Egyetlen magyar Íróval sem tudnám összehasonlítani. Sem azokkal, akik otthon maradtak, sem azokkal, akik előtt a külföld horizontja már megnyílt. Márai irői készsége, gazdagsága s hazugságmenítes őszintesége nagyranőtt irodalmunkban is akkora erőt., haladást, tisztaságot jelent, — amely előtt minden pártatlan Ítélkezésnek megille- iődve, kalaplevéve kell megállnia. Basedov és golyvánál kérje az otthoni esizi iód- kara használati utasítását. Csizfürdő. Páll Miklóst SZAGOS VÍZ Gyermekkori szagos viz: Mondd,a műit most merre visz? Hová lett az illatod S csepped kire hullatod? Ki kezében az üveg, Rózsával ki tölti meg? Az a husvét bol maradt? Piros tojás, mise-szág.,, És a lányok, — Istenem! — Kacagás és friss selyem. Meg a tavasz, az a régi, Sugarát most kire méri? S a vén uccák és terek, Vájjon, kinek szélesek? Hol van, merre, mondd, nekem, Egykori szép életem? Minden szó könnykutat ás... Hol vagy, ób, feltámadás?! A katona és a kis fiú Irta: Schalkház Sára Az asszonyok már lassan-lassan oszladozni kezdtek. De a távozó gyermekek zsivaja még élénken odahall at szőtt. Már csak két-három gyermek volt olt, akik nem akartak tágítani és hosszan, csillogó szemmel nézték Jézust, aki csendes halk hangon, szelíden válaszolt kifogyhatatlan kérdéseikre. De a nap már erősen hanyatlóban volt és északon sötét felhők tömörültek. A türelmetlen és vihartól félő anyák erélyes noszogatással fogták meg a gyermekek kezét és indították őket, akaratuk ellenére is hazafelé. Az egyik gyerek sirva fakadt, amint anyja kérlelhetetlenül vonszolta és hátranézett:. Arca piros volt, szája lefelé görbült és szeméből keservesen gyöngyözött a könny. És amint visszanézett ránézett Jézusra. Jézus csendesen ült, nem szólt, nem intett, csak ült némán és nézett rá nyugodtan, derűsen, derűs arccal, derengő mosollyal, csak nézett, nézett és a gyermek arca elsimult a nézéstől, ettől a derűtől, ettől a derengéstől. A gyermek arca elsimult, könnyei felszikkadtak és ajkán lassan kibimbózott a mosolygás. Megfordult és engedelmesen lépegetett siető anyja mellett. Jézus még ült. Szeme messzire nézett és ragyogott.... & Meleg nap volt Az ut sárga homokja forró volt és szinte szúrta a szemet, amint a nap ragyogva végigtáncolt rajta. Néha-néha keresztülszaladt egy gyenge szellő, de ez sem enyhített, csak belerugdosott az ut porába s teleszórta az emberek szemét homoiókal, dühösre ingerelve őket. A menet, mikor elindult a helytartó házától, zajongva, nagy lármával haladt tovább, a városból kifelé vezető utón. A farizeusok és Írástudók öklüket rázták és hangos szóval kiáltoztak s különösen olyankor voltak nasvon hangosak, ha az uccun megpillantották a halálra ítélt názáreti próféta egy- egy hívét, vagy olyan ház elé értek, melyről tudták, hogy gazdája valamikor vendégül látta őt. Ilyenkor széttárták karjukat és hosszú, üvöltő hangon ordítoztak és gúnyos kegyetlenséggel, mint valami színjátékot mutatták a menet közepén vergődő, a súlyos kereszt alatt meg-megroskadó Rabot. A hívek, barátok vagy sietve fordultak el, vagy nagy széles mozdulatokkal tagadták meg, vagy hirtelen elhatározással odaállottak ázok mellé, akik gúnyolták, megköpdősték. A menet haladt, haladt, ha lámán is, de folytonosan. Egyszerre hirtelen megakadt. Az eleje még ment, ment, de a közepén megakadt és állva maradt mindenki. A farizeusok lármája is szünetelt egy pillanatra, de aztán gyorsan sietve még liarso- góbb, még üvöltőbb, még zajosabb lett. Néhány percig ott maradt egv helyben a tömeg, csak a kisérő lőmai katonák, meg a farizeusok mozgolódtak jobbra-balra. Aztán megint megindult a menet és haladt előre vánszorogva, nehezen. A kiáltozás csak növekedett, mert minden lépésnél csatlakozott egy-egy valaki, aki örömét lelte a kiáltozásban, gúnyolódásban. A kiváncsiak is nagy számmal csatlakoztak s csak rtt-ott maradt le a tömegből az, akinek sietős volt a dolga a közeledő ünnepek miatt. Mikor másodszor akadt meg a tömeg, akkor messziről egy kis fiú szaladt gyorsan, lihegve. kíváncsian, látványra éhesen. Kicsi volt és fürge és ügyesen tolakodott előre. De a tömeg sürü volt s itt is ott is hiába próbálkozott bejutni, meglátni, hogy mi van ott Szeme ragyogott, már előre örült annak, amit látni fog. Meg-megkérdeaett valakit, de nem törődtek vele. Nagyon is kicsi volt ahhoz, hogy szóba álljanak vele. Újból kezdte a furakodást. Két kicsiny öklével erélyesen kaparta magának az utat előre s közben-közben hosszan és jókedvűen íüttyentett. Végül mégis sikerült bejutnia. Amint bein a tömeg közepébe először is kifújta magát és karjával megtöríilte izzadt homlokát, Csak aztán kezdett körülnézni. Szemével gyorsan futott végig az embereken, de nem tudta, hogy mit kell néznie, mit kell látnia. Lármát hallott és a középen egy piszkos, poros, véres, nagy rongy feküdt. A nagy rongy mellett egy nagy kereszt s a rongy, de nem, mégsem rongy, valami piszkos rongyba csomagolt batyu, mert keresztbe volt kötve kötéllel s a kötél végét" egy római katona markolta. Ugylátszott fel akarta emelni a nagy batyut, amely nehéz lehetett, mert alig tudta niegmozditan i. De nini, most megmozdult a batyu, emelkedett fél, ah! hát mi ez?,.. Hiszen ez ember! Igen, most már látta! Egy ember volt! Az ember elesett s most felemelte fejét, A kis fiú egy perere behunyta szeméi, olyan borzasztó volt. De aztán mégis csak megnézte. Jól megnézte, jól látta. Az arca véres volt s a vérre, amint elesett, ráragadt az ut pora. ő ez a véres por, poros vér, olyan különös szint adott arcának. I A fehér ruhán keresztül meg átszivárgóit vállánál a vér és hátán az izzadtság. Karjával valahogy meg tárna szkodo tt a földben. Amint elesett olyan ölelőformában terült szét a földön. Vékony átlátszó keze volt és kezét i# egészen belepte a por. A kis fiú bámulva, megrettenve, látott szájjal állt és nézte ezt az embert. Csak áiilt így, tátott szájjal, állt és nézett, nézett... de egyszerre látni kezdett, meglátta benne azt, aki egyszer megsimogatía a fejét, aki derűs mosollyal, derengő arccal, fénylő ! szemmel, nagyon-nagyon szépen nézett rá!.,. A kis fiú, mikor igy rádöbbent erre, hangosat kiáltott ég oda akart szaladni, csakhogy akkor már ismét megindult a tömeg. A római katonának sikerült felránoigálnia őt s igy ismét megindultak, ismét lassan, vánszorogva Az egyik katona kezében egy hosszú kötél volt s olykor-olykor megsuhintotta és végigvágott rajta, hogy gyorsabb menetelre kényszerítse. A kis fiúban hirtelen nagy bátorság ágaskodott fel és nagyot kiáltva odaugrott a ró-. mai mellé és kis öklével elkezdte gyorsan ütlegelni,. A római csak rápillantott félszemmel, majd ajkbiggyesztve felrúgta. A kis fiú meghemper- gett a porban, aztán nem törődve a rúgás fájásával felugrott és merészen odaszaladt a keresztelcipelő emberhez és megsimogatta oldalról ruháját. Kicsit ügyetlenül, kicsit félve, de megsimogatía. A simogatásra a keresztet- cipelő ember oldalt tekintett s mikor meglátta öt. egy, röpke felcsillanó mosolygást küldött felé. A kisfiú szive hangosan és gyorsan dobogni kezdett és valami különös, nagy bátorsággal magát igen nagynak és hatalmasnak képzelve Hátraszaladt s két piciny márkával megfogta a kereszt hosszú hátsó részét és minden erejével egyekezett vinni. igaz, hogy néha-néha őt is érte az ütés, de azért vitte rendületlenül s szivében úgy érezte, hogy nagyon-nagyon hatalmas valaki, aki ilyen nagy keresztet tud vinni, ha nem is egészen egyedül. Nem mentek tulsokáig egyfolytában, mert, aki őt valamikor megáldotta és szépen rámo- , solygott. ismét lezuhant. 1 S a kis fiú hiáiba próbálta, nem tudta megakadályozni, bogiv á nagy kereszt ne essék rá. ö is megbotlott és ő is elesett, de mindjárt talpra is állt. ’ Aztán tele szánalommal előreszaladt, léguggolt a leesett elé és kezével meg akarta emelni fejét. Csak amikor már megfogta vette észre, hogy feje keresztül van fonva szúró, nagy, kegyetlen tövisekkel.... Az ő pici kezét is megvérezték .,, Az jutott eszébe, hogy jő volna ezeket a töviseket valahogy kiszedni... már emelte kezét, de akkor vállonkapta valaki, felemelte a levegőbe, egy kemény korbáccsal néhányszor, végigvert rajta, majd nagy lendülettel kérész- tüihajitotta a tömegen s ő elnyúl tan, megver- teo, megtépázottan tele sajgással, fájással, szenvedéssel lihegett a porban. Szive tele volt jajjal, száján csordulva csordult a sirás s agy feküdt sírva, mozdulatlanul. egyedül... # A három kereszt már állott... Az emberek körülnyüzsögték, már nem töröd teli nagyon a Felfeszi tettel, mert az első izgalmas percek már régen elmúltak- Most miár nyugodtam álltak, csak a Kínlódó szavát lesték, hogy válaszul feldobhassanak neki még egy-egy gúnyt, meg a halálát várták, s közben,, mert volt idejük meg-megbeszél lek egymással sok érdekes dolgot. Pénzről, meg házról, meg földről beszélitek, gyermekeiké;! is fel dicsérték egymás előtt, menyegzők is. szóba kerültek s voltak akik kaimárkodtak is közben... A katonák is elunták már a várakozást és . néhány lépésnyire hangos beszéd között, nagy zajjal dobálták a kockát. Ugylátszott mintha ezenkívül semmi sem érdekelte volna öl vet. Csak egyikük volt nyugtalan s nem tudott játszani. Oda-odament hozzájuk, meg-megnézte játékukat, egy-egy dobásnál közbe-köz- bevétett egy-egy megjegyzést, de egészében nem vall velük, nem törődött velük. Ottiha- gyogalta őket és lopva, oldalról néha fellesett a Keresztre. Maga sem tudta mért, de lelkében valami különös bámulat terjengett... ... És nagyon nyugtalan volt.,, A. katona amint állt olt nyugtalan szívvel, bol jobbra, hol balra nézve s maga sem tudva : mit keresve, egyszerre megpillantott egy kis fiút. ] A kis fin is lesbe őt oldalról s miikor a katona szeméi érezte magán, összehúzta kis í vállát és rémülten szaladt szemével szerte- < szét, nyilván menedéket, védelmezőt keresett. A katona megismerte. Az a kis kölyök volt, Á akit az uccun megvert. 8 most fél tőle. Két lépést tett a gyerek felé. A. kis fin. amint észrevette ezt egy mozdulattal uvene- 1 kölni akart. •—Ne félj r— kiáltotta a katona röviden, 1 Rév József: Negyven felé A kugíizót már bontogatják, uj deszka van készítve már — fákon a rügyek vastagodnak: tavasz lesz njra, jön a nyár... Alom talán, hogy annyi baj volt s hogy mégis, elmúlik a tél, úgy beletörünk már a bajba Ilyenkor, — Így negyven felé... Az emeletről letekintek. Tavaszi fényben áll a téf Mosolygó párok járnak fel-le, épp «gy, mint valamikor én ... A rügyeket csak lopva nézem, nekem már tán nem Is Szabad, hisz eleget ámultam rajtuk elszáiló negyven év alatti... Valahonnan hegedű búg lel, egy diák szépen muzsikál ...Az én hegedűm porbarogyva egy éve tán, hogy csendben áll — Ha agy, egy évben, elővenném, hogy mégse egye el a por: ehelcsudálom: hát ml voltunk oly-egyek, rég, valamikor? ... Kislányom szépen zongorázik, Fiacskám is már muzsikál, remek muzsikus mindakettő, mind uj melódiát talál. Ennyit hagyhattam hát csak fájuk Minden jóból csak ennyi jót... magam pedig, halkan, fáradtan bekapcsolom a rádiót.,. Kint újra zsongó tavasz ébred, napfényben úszik irodám, az Írógépnél ifjú lány ül és figyelmesen néz fel rám. Néha úgy jön: kell, szépet mondjak mint hajdan, verset, kedveset... Aztán — eh! Kérem kisasszony, írjunk egy sürgős levelet!.... Melódiák úsznak a légben, mik agy Ismertek engeraet, amíg nem éreztem közeledni a negyvenet, a negyvenet... Mást vár a rügy, a dal, az álmok, az égi szép, a földi jó... <— Nekem: lassan közeleg az alkony » nem vár már, csak a kuglizó.... gyorsan, -—'Ne félj. Nem bántalak, A gyerek megállt és egy kicsit bi záfaratta- nul nézett rá. iA v ézöevto: -- ..•A' A katona odament a gyerek mellé és meg-v állt mellette. Nem nézlek egymásra és nem beszéltek, csak álltak egymás mellett. .V! A katona sokára, lassan és nehezen megkérdezte: . — Nagyon megvertelek? Nagyon fájt? A kis fin megemelte fejét: — Nem nagyon... — mondta csendesen. Sokáig álltak hallgatagon. A kis fiú hirtelen észrevette az oldalt játszó katonákat. , • - - . , ' ■. : , Akkor hozzáfordult:-— Te miért nem vagy velük? . A katona nehezen mozdult, nehezen felelte: — Nem tudom... Ismét hallgattak sokáig. — Olyan különös szeme van... : mondta sokkal később a katona. — Közelről' láttam.., Mi irhával kevert bort akartam neki adni, hogy ne érezze annyira... de nem fogadta el.., akkor nézett rám ... — egy. kicsit megborzongott. A gyerekből erre felbuggyant a sírás: — Ha én olyan nagy lennék, mint te. és , olyan erős lennék,' mint te, és katona lennék, mint te, nem engedtem volna... A katona lehajtott fejjel, állt. Nem emelte meg fejét, csak terv állat a föld« ve nézve és gondolatai valahogy megakadtak agyában, nem gondolt semmire. Nem tudta meddig állhatott igy. Egyszerre • markos, kemény öklét megrántotta egy csöpp, puha gyermekház: , — Nézd, nézd, nézd!... — kiáltotta izgatott, elcsukló hanggal a kis fiú. — Látod,'látod, jaj! látod!?... A katona felrázottan tespedéséből felnézett a keresztre. A Szenvedő arca már őlomszínü volt. Egész teste összeesett és vértől, veri lék tői, izzadás- tól féuylett. Feje oldalt esett és feketekarikás •szemét elfödték szemhéjai. Homlokából vé- konyán szivárgottt a vér és csapzott haján végigcsorogva lassú cseppekben hulflt mellére. Szája félig nyitva volt és fakó, fehér ajkai meg-megremegtek. A katona csak nézte, mézbe ezt és szive még jobban összeszorult és szédülni kezdett. Lehuny la szemét. Aztán megint ránézett a Szenvedőre. És a kemény, erős katona szeme elhomályosult. Kezével erősen szorította a gyerek kezét. A gyerek keze reszketett. A Szenvedő megmozdult. Felkiáltott, de ők nem hallották, hogy mit. Hirtelen oldali zuhant feje és egészen sóiét lett. A katona és a kis fiú egymás közéi fogva leestek....»
