Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-28 / 97. (2614.) szám
Újabb véres szenzációk a newyorki alvilág harci frontján Vivian Gordon esetének mintájára bosszumerényletet követtek el egy terhelő tana ellen — A szakszervezetek is adót fizetnek az alvilági bandáknak — Jack Diamondot másodszor is megsebesítették esküdt ellenségei 1931 április 28, ked-d. Newyork, április 27. Vivian Gordon nevére ég a hozzá fűződő erkölcs rendészeti, korrupciós botrányra még jól emlékezhetnek olvasóink. Ez az asszony, aki évekkel ezelőtt ledér életet folytatott, hosszabb időn át ki volt ■téve a newyorki erkölcsrendészeti detektívek leplezetlenül kapzsi manőverének, majd mikor leleplezéssel fenyegetőzött, titokzatos uton-módon másvilágra küldték. Halála köré bűnügyi rejtélyek szövődtek, amelyeket máig sem tudott likvidálni az államügyészség. Annyit mindenesetre megálla- pitottak, hogy a newyorki rendőrség kebelében egy zsaroló maffia fejt ki messze elágazó tevékenységet, számos áldozatot hálójába kerített és kíméletlenül visszaélt hivatalos hatalmával. Ez a társaság még mindig nem nyerte el •méltó büntetését, mert a nyomozati anyag annyira komplikált, hogy a felelősségiévé nás eddig nem történhetett meg. Az eset hullámai még ma is újabb gyűrűket vetnek az amerikai közvéleményben. A legújabb jelentésünk egy másik, hasonló esetről ad hirt. Ludovieo Ferrarit, az egyik newyorki szak- szervezet tisztviselőjét tanúként akarták kihallgatni egy nagyszabású zsarolási ügyben, amelyben a newyorki alvilágnak a szakszervezetek ellen indított zsarolási hadjáratát tették vizsgálat tárgyává. rA vizsgálati hatóságok a szakszervezeti tisztviselő vallomásától várták az egész komplexum földerítését, mert annyit már tudtak, hogy az alvilág rendszeresen adóztatja a szakszervezeteket s amikor azok megtagadták a különböző címeken követelt ,, hozzájárulás okát44, az alvilágiak a terrorisztikus fellépéstől sem riadtak vissza. Ferrari azonban nem jelenhetett meg valleni ástételre s hogy miért nem, arról egy anonim levél tájékoztatta a bíróságot. A levélíró szerint Ferrari áldozatul esett az alvilág bosseujának, merényletet követtek el ellene g jelenleg a harlemi kórházban fekszik súlyos sebekkel. A bíróság nyomban érdeklődött, megfelelnek-e a levélben foglalt állítások e nem telt bele hosszú idő, máris kitűnt, hogy a névtelen levélíró betüről-betüre igazat itrt. Ferrarit pár nappal ezelőtt ismeretlen egyének keresték fel hivatali szobájában, bezárkóztak vele, majd az idegenek eltűntek a hivatalból. Pár perccel később a szomszédos hivatali helyiségből a tisztviselők elhaló segélykiáltásokat hallottak. Besiettek Ferrari szobájába, ahol a szakszervezeti titkárt több sebtől vérezve, földön heverve találták. Vivian Gordon esete óta nem fordult elő hasonló bosszumerénylet. Akkor is az alvilág banditái lappangtak a gyilkosság hátterében Kiselejtezni annyit tesz, mint a kávéból silány babszemeket kiszedegetni. Meinlnél különleges gonddal ügyelnek arra, hogy a kávéban silány babszemek ne maradjanak. A Meinl- kávé a szó legszorosabb értelmében kiváló terméknek mondható. Tegyen kérem kísérletet! Meinl Gyula ■Káré* é* teabfhonul' K 4 és most is az alvilágiak -voltak a bosszú végrehajtó eszközei. Hogy kiknek és milyen érdeke volt a szakszervezeti titkár elhallgattatása, azt csak ezután fogja a bíróság megál- lapitani. A súlyosan sebesült ember kórházi betegágya mellé rendőröket állítottak, akik most éberen vigyáznak a szakszervezeti titkár életére. Newyork, április 27. Jack Diamond, a newyorki gansterek koronázatlan királya, aki ellen a közelmúltban egy ellenséges banda gyilkos merényletet követeti el, tegnap újból céltáblája lett ellenféléi bosszújának. Az Európát is megjárt Diamondot, aki csak nemrégen hagyta el gyógyultan a newyorki rabkórházat, tegnap súlyos sérülésekkel szállították he Albány egyik kórházába. Mint az United Press jelenti, Diamond vasárnap a város külső perifériáján három barátja társaságában az Aratoga vendélőben szórakozott. Valamivel éjfél előtt a banditavezér testőrével, Scaccio Johnnal kiment a vendéglő verandájára, hogy egy kicsit levegözzön. Alighogy letelepedtek a verandán, a sötét udvarról lövések dördültek el és Diamond vértől borítva rogyott össze. Testőre felkapta, bevitte a vendéglőibe és ott ágyba fektették, majd azonnal orvosért küldtek és első segélyben részesítették. Diamond sapkáját a verandán találták meg sőrétektől szétlylikasztva. A veranda előtti térségen tiz üres töltényhüvelyt leltek. A merénylet után pár perccel már értesítették a csendőrséget, amely nagyobb különítményt vezényelt ki Aora-ba, Diamond jelenlegi székhelyére. A gyanuokok alapján letartóztatták Diamond kedvesét, Roberts Mariont, varieté- művésznőt é* a társaságában talált két egyént, akik szintén tagjai az egyik aMIági bandának. Newyork, április 27. Az egyik newyorki rendőrőrszem az elmúlt nap kitűnő fogást esiLELKHSMERET Irtat BETHLEN MARGIT Sietve fordultak ki az utánuk becsukódó kapun, a még fiatal asszony és a már erősen vénülő férfi: — Isten veled papa, borzasztóan sietek, fél- nyolckor kezdődik a színház... Elek úgy haragszik, ha elkésem, — hadarta vissza se nézve az asszony, miközben átszaladt az úttesten és beugrott az ott reá várakozó autóba. — Haza, — szólt oda a soffőrnek és kényelmesen dőlt vissza az ülésben. Közben pillantása uccára tévedt: a csatakos kövezeten aprókat, öregeseket lépve ott ment az öreg ember a. hideg, nyirkos szürkületben, sietős léptekkel igyekezve hazafelé. Az asszony szivét valami hirtelen összeszori- totta. Félig habozva hajolt ki az ablakon, de ebben a pillanatban az autó megindult, s ő visszazökkent az ülésre. Hátranézve, már csak az öreg ember hátát látta, amint kissé meggörnyedt vállal sietve, mintha hűvös szól borzongatná, olvadt bele a sötétedő ucca tömegébe. A fiatal asszony akaratlanul felsóhajt. Késő. Maga sem tudja, hogy ez a sajnálkozás, vagy a megkönnyebbülés sóhaja-e. Mert most már. ha akarná is, sem vihetne haza apját. Még ha meg is állítaná az autót, addig, amíg megfordulna, utolérné, már régen elvesztették volna szem elől. És különben is, igazán nagy kerülő, hiszen azért is nem ajánlotta fel mindjárt a fuvart; és utóvégre papa jó erőben van, sem miesetre sem fog neki megártani ez a kis séta... de hirtelen minden ok nélkül ott látja újra maga előtt az öreg ember meggörnyedt, a sötétségben tovatűnő hátát. Különös. Soih'se figyelte meg ezelőtt, hogy milyen fáradt kifejezése lehet egy hátnak. Mintha terhet hordana némelyik... egy egész életnek súlyos, láthatatlan terhét. De hisz az apjának többnyire jó kedve van, vidám, nem is volt alapjában véve több baja, bánata, mint amennyit a sors rendesen emberre kimér... az anyja halála persze, de hiszen az már régen volt, de különben... azóta vidám, nyugodalmasan folyik az élete... vagy mégis...? utóvégre mit tud ő az apja életéről? Olyan korú lehetett, mint ő, amikor anyja meghalt... egy férfi életét nem töltheti ki a gyermek kizárólag... vájjon miért nem házasodott meg újból? Érettük... csak érettök? Vagy... talán... talán volt valami más is, ami most is súlyként nehezedik azokra a görnyedt váltakra? A fiatal asszony emlékezetében hirtelen sorozatosan képek tűnnek föl: apja, amint kis öccsét magasra emelve vállán, mint nevető, mindenható, jóságos óriás tölti be a gyerekszobát. Apja, kis ágya fölé hajolva, gyöngéd, aggódó arccal, amikor ő skárlátban feküdt. Apja, írások fölé görnyedve, az Íróasztalnál, vacsora után, mikor ők, gyerekek, már fáradtan aludni tértek. — Papa dolgozik, — ez a mondás szőtte át egész gyerekkorát, szinte már nem is realizálta, hogy mit jelent. Egy kevéske kis bosszúságot érzett mindig ilyenkor, hogy csendben kell lenniök, félig elfojtott türelmetlenséggel, vegyes megvetést az érthetetlen „nagyok" különcködése iránt, akik azt tehetik, amit akarnak és mégis a mozdulatlan munkát választják az élet kínálkozó öröme helyett. Persze, hogy azóta régen rájött, hogy apja munkájára szükség volt, hogy ő és testvérei kényelmüket, jólétüket, otthonukat, egész gondatlan gyermekkorukat ennek a szakadatlan, szívós munkának köszönhették, de valahogyan az akkoriban beidegződött érzés, hogy apja életének legnagyobbik részét bosszantó- lag felesleges módon fecsérli él, tudat alatt most is ott élt benne. — Utó végre beülhet a taxiba, hogy ha fáradt, — nyugtatja meg önmagát, miköziben felmegy a lépcsőn, bár oly biztosan tudja, mintha írásban kapta volna, hogy az öreg ur ezt semmiesetre sem fogja megtenni. Furcsa, puritán, régimódi ember, ki ha nem is vallja be nyíltan, majdnem bűnnek tartaná, gyermekei és unokái ellen baló bűnnek, a legszükségesebben kívül kívül bármit saját kényelmére áldozni. A fiatal asszony gyorsan öltözik át, még csak a kesztyűt, legyezőt veszi ki a fiókból. Szép, bosszú tollú, rózsaszínű struclegyező, apjától kapta ajándékba utolsó születésnapjára órájára pillant. Még csak hét óra öt perc. Negyed előtt nem kell induiniok... A kerülő nem tartott volna el tiz peronéi tovább . .. vájjon hány taxi ára futotta volna a rózsaszínű legyezőből? ötlik minden átmenet nélkül a fiatal asszony eszébe. Bosszúsan rázza meg fejét, mintha el akarna hessegetni valamit. Butaság, hiszen igazán nem szerencsétlenség egy kicsit gyalog járni! És apja épp oly jól tudja, mint ő maga, hogy nem szeretetlenségből történt, csak épp mert sietett... és különben is. ha fáradt volt, hát mért nem szólt..., de valahol egészen mélyen bent tudja jól, hogy hisz azért hadarta el oly sietve búcsúját, hogy épp ezt a kérést előzze meg. Ezt az apjának is meg kellett éreznie, ezt a visszautasítást, mielőtt a kérés elhagyta volna ajakét. Lelki szeme előtt hirtelen megjelenik az a görnyedt, fáradt hát. Mintha öregebb, törődöttebb lenne, mint máskor. És milyen egyedül, milyen borzasztó elhagyatottan hatott, ahogy ment, apró, öreg lépteivel a szürke, osatakos uecán. — Én szeretem... én igazán szeretem... — mormogja az asszony remegő hangon. Persze, hogy szereti, hát hogyne szeretné az apját. Papát, aki mindig olyan jó volt hozzája. Akinek gyermekkorától fogva ő volt kimondott kedvence. Hogy sokszor napok eltelnek anélkül, hogy reája gondolna... utóvégre neki megvan a saját élete, férje, gyermekei, azt nem kívánhatja papa, hogy ő legyen az első életében és amikor csak ideje engedi, meglátogatja, mert tudja, hogy azzal örömöt okoz neki... A fiatal asszony érzi, hogy elpirul. Igen, azért teszi, hogy neki okozzon örömöt, nem önmagának, ö... ő sokszor szívesen elhagyná, eltolná a látogatást; kényelemből, lustaságból, nembánomságból. Pedig, ha az ember igazán szeret valakit... ahogy ő a kisleányát szereti, vagy a fiacskáját... nem bírná ki, hogy azokat a közelben tudja és ne lássa naponta... de hát papa az más... azaz hogy... attól úgy megszokta, hogy mindig csak kapjon és sohase adjon semmit. Jónak és kedvesnek érezte magát, ha mosolyogva elfogadta azt a kifogyhatatlan szere- teíet, melegséget, ami feléje áradt. Arra, hogy, apja esetleg fázhat, hogy ő is vágyik melegségre, hogy nem elég elfogadni, de adni m keli, arra sohasem gondolt agjáv*! nált. Föltűnt neki, hogy egy autós ember nem tartja be a parkirozási előírásokat. Odasietett, hogy az idegent igazolásra szólítsa föl s a kihágásért megbüntesse, amint azonban szembekerült az autó tulajdonosával, öröm- teljes meglepetéssel kiáltott, föl. Az idegenben ugyanis Nanerv James régen keresett newyorki bandiavezért ismerte föl, aki 1928-ban vakmerő módon megszökött a Sing-Sing fegyházból. A rendőr abban a szempillantásban revolvert rántott és mindaddig sakkban tartotta a veszedelmes banditát, amíg társai segítségére nem siettek, Nemcsak Nanery került rendőrkézre, hanem Fred Burke-inek, egy másik hírhedt gonosztevőnek a felesége is. Az asszonytól remélik férje tartózkodási helyének elárulását. Bürkét a Szent Valentin napi vérfürdő miatt keresi a newyorki rendőrség. A francia félhivatalos viszonválasza Bethlen Istvánnak Paris, április 27- A Temps közli Bethlen István grófnak a Magyar Távirati Iroda munkatársa előtt tett helyreigazító kijelentését. Lehetséges — fűzi hozzá a lap — hogy e klasszikussá vált kifejezés: „Tartsuk szárazon a puskaport" a magyar nyelvben mást jelent, mint a világ valamennyi többi nyelvében, de nem az a lényeg, bánéin az, hogy a miniszterelnök beszédének hangja ellenére. Magyar- orezág felfogása a német-osztrák várnszövétség kérdésében —amint a helyreigazító nyilatkozat kifejti — nem szenvedett változást és hogy Magyarország továbbra is várakozó álláspontra helyezkedik. s Ellentétek az osztrák keresztényszocialista pártban uécs, április 27. Az osztrák keresztényszocialista párt ez évi pártnapját szombaton és vasárnap tartotta meg Klagenfurtban. Szombaton nagyobb incidensekre nem ke- riüfit sor, de vasárnap az ellenzék akcióba lépett. KunSchak, a keres zténvszccialista munkások vezére éles kritika tárgyává tette a pártvezetősége magatartását, ami nagy vitára adott okot, szemben. Hiszen papa sohasem szólt, sohasem kért, sohasem panaszkodott. Honnan is jutott volna eszébe, hogy ő is... hogy ő sem ... hogy valahol valamit elmulasztott... hiszen ő mindig... és talán csak képzelődés az egész... de az a szegény, meggörnyedt öreg hát olyan némán, olyan szomorúan beszédes volt. Az óra már régen elütötte a felet, mikor a fiatal asszony az ajtó nyílására felriadt. Férje jött érte, elkésve, sietve, magyarázva. Az asszony alig figyelt oda. A színházban sem tudta az előadást követni. Minduntalan odatolakodott a színpad elé egy szürke, csatakos ucca képe, hol a kietlen, rideg félhomályban apró, csoszogó léptekkel, meggörnyedt hátú vénember siet magányos otthona felé. Rossz este volt. És még rosszabb éjszaka. Reggel az asszony nyugtalanul ébredt. Alig volt készen az öltözködéssel, elindult apjához. A próbát a szabóménál letelefonálta, a közös kirándulást nővérével a képkiállitásba szintén. Valahogy úgy érezte, hogy az egyedüli fontos, halaszthatatlan, jóvátenni apjával szemben valamit... valamit... maga sem tudta, hogy mit. Az öreg ur mint rendesen, most is íróasztalánál ült. Kisé csodálkozva, de szeretettől sugárzó arccal nézett 'leányára: — Mi az kicsim? Csak nincs valami baj? — Nem. Dehogy. Csak ... csak úgy vágytatok látni. Az öreg ur szeretettel és kissé meghatot- tan szorította őt magához. —- Hiszen tegnap is láttál, kislányom. Mért éppen ma inkább, mint máskor? A fiatal asszony úgy érzi, hogy valamit kellene mondania, valamit, ami megérteti apjával mindazt, amit iránta érez, mindazt, amit ő tegnap óta megértett; a kifogyhatatlan jóságát iránta; a néma, vidám hősiességgel vé- gigküzdött elhagyott, magányos életét; az önzetlenséget, a szinte anyai gyöngédségét iránta és fivére iránt; a türelmet, mellyel a súlyt hordozta és az űrt elviselte, melyei a lassanként reánehezedő vénség teremtett körülötte; valamit, amivel jóvátegye mindazt, amit elmulasztott annyi éven át... — Csak... — mondja egészen halkan, miközben lopva végigsimit apja szegény, öreg, meggörnyedt hátán.
