Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-28 / 97. (2614.) szám

4 ^^GaMA&^ARHtEOaP 1&S1 Apffflá* 88, IcodtL „Feladatunk: a szívós, a nyomorúságoktól sem lebirható munka és az ebben való Grosschmid Géza avatóbeszéde a pozsonyi főiskolás» otthon megnyitó ünnepségén Pozsony, április 27. (Pozsonyi szerkesztőségiünk teleföngeJIentáse.) PéPettlött volt a pozsonyi magyar főiskolások Satorik-tér 4. szám adate berendezett diákofthouának ünopélyes megnyitása. Az ünnepsé­gen. amelyen Pozsony magyar társadalmának szine- java résztvett, Grosschmid Géza dr. szenátor^ a tár­sadalmi nagybdaottsáig efaölke a kővetkező beszéd kíséretében adta át rendeltetésének legújabb diák­jóléti intézményünket: — Igen tisztelt Hölgyeim é* Uraim! Kedves fiatal Barátaim! A raeh szlovákiai egyetemeken ta­nuló magyar főisk-oilásokat támogatni igyekvő tár­sadalmi akciónak egy újabb határkövéhez értünk, amikor ma e szerény, de derűs és barátságos ott­hont átadom a pozsonyi magyar főiskolásoknak. — Ha e határidőinél visszapillantunk egy percig az eddlig meglett útira, lehetetlen megindulás nél­kül nem gondolni arra a szeretetteljes gondosko­dásra, amellyel a maga rá elesett, szegénységbe ju­tott itteni, magyar társadalom a főiskolásoknak, ’ az itteni jövendő magyar intelligencia támogatásának nemzetfentairtó nagy kérdésiét álbér ezte, szivébe fo­gadta és megvalósítani segített. — Ez a felismerés és érzés eredményezte, hogy a magyar menzákat mindhárom egyetemi városban felállíthattuk s igy lehetővé vált az, hogy a leg­szegényebbek is tanulmányaikat a napi szükségle­tek előteremtésének nyomasztó és gátló gondja nél­kül végezhessék eh — Fel'áiiiiíiiatitük a prágai két leányotthont, ahol az idegen társadalmi és életviszonyok közé jutóit fiatal leányok csekély ellenértéfc ellenében nem­csak lakást, de a 'továbbképzés lehetőségét és hoz­zájuk méltó és ®ö környezetiben az otthon bizton­ságát és melegét is megkapják. — Szerény anyagi eszközeink határáig, de iparkodtunk ez intézményeket hírlapokkal, könyvekkel ellátni, imitt-amoít nyújtott rend­kívüli segélyekkel, pályadijak kitűzésével, ap­róbb tanulmány utakhoz való hozzásegiíéssel, a diákjóléti kérdéseket előbbrevivö kongresszu­sok és ankétek és a Diákszemle támogatásával az ifjúság munkakedvét fokozni, látkörét szé­lesíteni és törekedtünk lehetővé tenni, hogy a diákotthonok létesítésével az intelligens fiatal­ságnak ne csak társadalmi életük kifejlődésére alkalmas és megfelelő helyet biztosítsunk, ha­nem, hogy a tanulásra és továbbmüvelődésre ez által is módot és alkalmat nyújtsunk. — Ma már ez a legutóbbi Is megvan, más és más formában, de az épp most jelzett célra: Prágában, Brünnben és Pozsonyiban egyaránt. — Ennek a pozsonyi otthonnak létesítésénél a szűkös anyagi lehetőségekre való figyelem­mel arra törekedtünk, hogy ami hiányzott pénzben, azt ajándéktárgyak pótolják, és — ha ez az itt lévő berendezés talán nem is egy­öntetű és stil&zerü — széppé, meleggé és von­zóvá — legalább az én szememben azzá teszi —• hogy azt, ami itt körülvesz bennünket, a szeretet melege hozta össze és a Szlovenszkó legkü­lönbözőbb részeiből összehordott bútorok, képek és egyéb berendezési tárgyak a szülő­föld levegőjével veszik körül az itt tanuló ifjúságot és hiszem, hogy ez az egyszerű fény is neveli a szülőföldért, ennek népéért való odaadó munkára. — Legyen szabad ezért mindazoknak, akik adományaikkal e cél elérését valóra váltani se­gítették, innen küldeuem az ifjúság és a nagy- bizottság hálás köszönetét. lékeken való merengés a föladatunk. Ellen­kezőleg: a szívós, a nyomorúságoktól sem lebirható munka és az ebben való kitartás. — Persze, hogy az nehéz és az eredmény lassan jön meg. — A mi fiainknak más or­szágok fiatalságával szemben még nagyobb gátlásai vannak, — mégis a remény veszt ett- ségnek nincs jogosultsága. — Mély meglndultsággal olvastam éppen a Nyugat legutóbbi számának egyik cikkében, hogy: „miniden áradás elvonul egyszer, a har­ci zaj elhalkul, mindenki számára hely jut a nap alatt, minden éhező szájnak kenyeret kell találnia, — a föld hatalmas és bőkezű, a gonoszság maga kitermeli ellenmérgét és az ember szörnyű hibák, komiszságok, kapkodá­sok, bűnök után meg fogja találni, ha élni akar" -- és a fiatalság joggal éppen ezt akar­ja — „az okosság, a hit, az emberség, a szebb és igazabb élet utját!" Ha a mi ifjúságiink tényleg ezt keresi, ha tényleg ezt akarja, mi is ebben akarjuk őket minden diákjóléti in­tézmény létesítésével segíteni, hogy az adott helyzetben, kettőzött erővel tanulva fokozot­tabb tudás erejével sikerüljön kijutnia erre az útra, a depresszió óráiban pedig nocsak a jö­vő kínzó bizonytalansága felé irányítsák te­kintetüket, nec«aik ködbe foszló „ujj arcot" keressenek, de ahogy a*í említettem cikk is mondja: „hallják meg a múltban nagy elődeink bízó ó* Matató hangját is“, — á haladásért Kelka- sedÖ Széchenyiét, a nép szabadságért a fel­világosodás erejével küzdő Kossuth ét, a hazájáért elesett de a világszabads ágo t i« állító Petőfiét, a mocsokfalan lelkű mély emberszeretettel és becsülUetességgel eltelt Aranyét, a mérséklet bölcsességével átha­tott Deák Ferencé*, — nem azért, hogy az emlékeknél megálljának, hanem, hogy a mai elesettségükben ezektől az akkori vál­ságos és nehéz időkben is egész férfiaktól tanuljanak „újra hinni44 a magyar faj élet­erejében, — „helyt állani44 a mai életküz- d elmekben. — Igaz, hogy az ilyen módon való előreju­táshoz sok tűrés, sok lemondás és — amint mondottam — mindenek felett nem lankadó szakadatlan munka kell. A mai magyar ifjú­ságunknak kétszer annyit kell tudnia, sokkal tovább kell várnia, mint a szerencsésebb nemzeti ségiielknek, de meggyőződésem, hogy e kitartással nemcsak a maga, de népe javát is szolgálja. — E nehéz munkában segítse önöket e kedves otthon melege, erősítse önöket az itt is öregbíthető tudásiből és az elődök példája szerinti kitartásból is fakadó erő és ez mind együtt segítse át önöket egy verőiényesebib jövőbe. — Ezzel az óhajjal, ezzel a reménnyel ezen­nel átadom ez otthont a pozsonyi magyar fő­iskolások h asznála táb a. A megnyitó ünnepségről részletesebben holnap fogunk beszámolni. Májusban ül össze másodszor a Szentiváni Kúria Mintegy huszonötén kapnak meghívást a májas 21-én és 22-én ülésező irókonferenciára — Több aj név lesz a meghívottak között Prága, április 27. Mint értesülünk, Szent-Ivány József, a Szent­iváni Kúria összehívója s egyben házigazdája, Szentiván-Hévviz-fürdőn ezidén is megrendezi a szlovenszkói magyar írók nagyszabású kon­ferenciáját, melynek első ülése tavaly májusá­ban a sajtó élénk kommentálása és cikkek per­gőtűz© közt folyt le, A Szentiváni Kúria második összejövetele ezidén i® május hóban fog lezajlani. Szent- Ivány József már meg is állapította a Kúria összehívásának napját. Eszerint az idei irókonferenciát május 21-én és 22-én tartják meg Szeníiván-Hévvizen. Mint tavaly, úgy ezidén is nagy érdeklő­dés előzi meg az írók legjelentősebb fórumá­nak ülésezését, sőt bátran mondhatni, hogy az azóta történt események és fejlemények az idei Kúriát még fokozottabban állítják az irodalmi körök érdeklődésének előterébe. Értesülésünk szerint a meghívások a közel jövőben jutnak el a meghívottakhoz, akiknek száma ezidén, mint előre várható volt, emellíedett. A tavaly meghívottak szinte kivétel nélkül ezidén is kapnak meg- liivást. Ezeken kívül azonban több író meg­hívása is tervbe van véve, akik az első ülé­sen nem voltak jelen. így az idei Kúria plénuma jelentősen bővül s még jobban megközelíti a lehető teljességet. A Kúria H. ülésének programján az irodal­mi és kul túróiét jelentősebb aktuális kérdései szerepelnek, igy előreláthatólag megbeszélés tárgyát fogja képezni a száovenszkói magyar könyvkiadás, ax iro­dalmi folyóirat, az újonnan kitűzött pályáza­tok, az előkészítés alatt álló csehszlovákiai magyar akadémia ügye stb„ $tb. Ezen kérdések megvitatása mellett több, az ak­tuális kérdésekkel összefüggő előadás megtar­tása van tervbe véve. Az írók bizonyára örömmel fogják üdvözölni a hirt, hogy Szent-Ivány József meghívása ez­idén immár mintegy huszonöt írónak és irodalompártoló­nak teszi lehetővé, hogy együttesen beszélhessék meg az itteni magyar irodalom é? knlturélet legfontosabb kérdéseit és keressenek utat az elvégzendő föladatok megoldására. A magunk részéről teljes bizalommal kö- szöntjiik a Szentiváni Kúria második össze­hívását. —■ Ez az alap azonban még további kiépítést kivin. —• Az ifjúsági munkának további fejlődési iránya: a szabadegyetemi előadások rendezése, — állandó pályadijak, ösztöndíjak kitűzése, — a szakkönyvtárak gyarapítása, —- idegen nyel­vek tanításának és állásközvetítésnek beveze­tése. — mindenekelőtt persze a már meglévő intézményeinken legalább az eddigi keretekben való fönntartása. Ezekhez kérem a magyar társadalom továb­bi kitartó és megértő erkölcsi é3 anyagi tá­mogatását. — Végezetül az ifjúsághoz fordulok. Azo­kért minden munka és törekvés. Iparkodnak ugyan a föntebb vázolt munkánkat félremagya­rázni. lekicsinyelni és gáncsolni az ő szemük­ben ie és, hogyha ez egyeseknél falán vissz­hangra talál is, — én ezen nem csodálkozom. — Nem csodálkozom, mert a háború után még jobban, mint bármikor, kavargó életpro­blémák „megoldásának nyugodt atmoszférája" ma még mindig hiányzik. Az elhelyezkedni nem tudó fiatalság így uj utakat keres — és a jövő­je bizonytalanságából folyólag bizalmatlan a múlttal szemben és szélsőséges a jövő keresé­sében. Mondom, hogy mi öregek ezt megértjük. A ma nehézségei leküzdésének lehetőségét nem is egyedül a mi szerény munkánkra alapítva e a mi buzdításainktól várom, hanem magától a Jehiggadt ifjúságtól remélem. Csak ki akarom ezen klubavatas utján adódott alkalommal emelni azt, hogy a mai idősebb generáció minden ellentétes, nagyhangú beállítás és jelszavak dacára nem a haladás gátlója, vagy ellenzője, — hisz tudjuk mi is nagyon jól, hogy különösen ne­künk, magyaroknak, ha tovább is fönnma­radni akarunk és különösen, ha Itt élni aka­runk, nem az álmodozás, buslakodás, az e*n­Mahatma Gandhinak ruhagondjai vannak Milyen ruhában megy Gandhi a londoni hérekasztalkonferenciára? Fehér lepel és vallásos paróka, vagy zakó és keményhatap? — India kíváncsian lesi Gandhi határozatát Aimritsar (India), április. Mahatma Gand­hi, aki egyedül fogja egész Indiát képvisel­ni a második londoni kerekasztal-konferen- cián, életében először ruházkodási problé­mákkal foglalkozik. Mahatma sovány, sötét­barna csontjait rendszerint fehés háziszőttes lepelbe szokta takarni, amelynek egy csücs­két néha a fejére húzza, ha nagy a meleg. A nagyvilág meglehetősen pontosan ismeri In­dia próféta politikusának külsejét, csak a ha­gyományos copfban nem látta soha, mert a Mahatma ka észreveszi, hogy egy fényké­pész közeledik} vagy a fejére húzza a leplet, vagy egy gyors mozdulattal leszedi fejéröt ezt a copfparókái. Gandhi először úgy határozott, hogy úti ru­határában csak a híres home spun leplek fognak szerepelni, de végül megváltoztatta el­határozását és hosszú évek után először, 1-on- donba utazása alkalmával, a durva háziszőttes vásznat nadrággal fogja felcserélni. A háború előtt, amikor még Dél-Aírikában volt ügy­véd, évekig járt európai ruhában, úgyhogy ez most nem lesz teljesen idegen számára- Gandhi otthon fogja hagyni lágyékkötőjét és lepleit ée India most csak arra kíváncsi, hagy hol fog­ja rendelni nagy fia <*z európai ruhákat. Ez Indiában sokkal ngyobb probléma, mint Európában elképzelnék. Gandhi a legna­gyobb és legveszedelmesebb ellensége min­den olyan árunak, amely nem indiai anyag­ból, indiai pénzen, Indiában készült. Már most nem valószínű, hogy ilyen zakóöltönyre szert tehessen. Valószínűinek tartják, Indiában, hogy Gandhi erős indiai vászonból házilag fog készítetni zakóöltönyt. Hogy ennek a szabása nem lesz olyan, mint a Regent Street dandyjeraek az öltözéke, az biztos, dehát a Mahatma sohasem adott so­kat ruháira. Nyakkendőt és főleg kemény gal­lért Gandhi nem fog viselni. Egy amerikai újságíró megkérdezte tőle, hogy megvan,-© még a dédairlkai ruhatára. Gandhi azt felelte, hogy délafrikai ügyvédsége minden emlékét már elajándékozta, egy pár cipő kivételével'. Külön probléma a felöltő. Lehetséges, hogy Gandhi felöltő nélkül fog elindulni Lon­donba és ha ott hidegnek találja az időt, kölcsőkér valamelyik hindu barijától egy felöltőt. Egy azonban biztos: Gandhi nem fog magára venni semmiféle angol gyártmányt. Lehetséges, hogy oo pipa rókáját is otthon hagyja. Ez a copf, benszülött nyelven csuda, kis kontyból és az arról lelógó copfból áll. A csutiát minden vallásos hindu férfi viseli és eredetének népies magyarázata az, hogyha az ember meghal, halála után barátai a csu- tiánál, copfnál fogva húzzák ki a pokolból. Gandhi állandóan hordja a csutia-koronáját, bár különben kopasz. Gandhi ugyan elhatározta, hogy európai zakóöltönyt fog viselni a londoni round tab- le-konferencia folyamán, de arról hallani sem akar, hogy kih'cményi- tett fehér inggel és szűk kemény gallérról Icinozza magái. Banketteken és fogadásokon nem fog részt venni. Azt a feketeselyemből készült térd­nadrágot sem fogja fölvenni, amelyben a fér­fiak a Buckingbam-palotában a király elé szoktak járulni. — Nem, köszönöm — jegyezte meg hívei előtt a Mahatma — én elég csúnya vagyok ilyen maskarák nélkül is. Nem arra szület­tem, hogy- nagy társaságokban tündököljek. Gandhi Ahamadabban megjelenő újságjá­ban, a Young lndia-ban megírta, hogy miért küldték ki őt egyedül az igen nagy jelentősé­gű round tahié tárgyalásokra. Az egyik oka ennek az volt, — Írja Gandhi — hogy egy nagy bizottság kiküldése igen költséges lett volna, a másik ok pedig az, hogy magam akar­tam mindenért a felelősséget vállalni. Meg­bízatásom természetszerűleg ezerszeresen nö­veli felelősségemet és a legszorosabban fo­gok ragaszkodni a konferencián hazáin népé­nek érdekeihez. India még sohasem fordult olyan nagy ér­deklődéssel Ixxndon felé, mint most, amikor a Mahatma odautazik. Gandhi utazásában nemcsak egy egyszerű politikai tényt látnak, mely a brit világbirodalom belső ügye, hanem az első olyan alkalmat, mikor az égész Kelet vezére megjelenik Nyugaton, hogy fölszaba­dítsa Keletet minden nyugati fenhatóság alól. G. P. E. AZ ÚSZÓ PALOTA A. jövő hónapban indul ekó útjára a világ legmodernebb luxusgőzöse London, április hó. A Canadlaiu PacilSic számára épült 42.500 tonnás őriás luxu-sgőzös, az Empr-ees oí Britem, május 27-én fog első útjára indulni South amptonb ól Quebeebe. Berendezése állítólag elhomályosítja az eddig épü!-'t legpompásabb amerikagáró gőzösök fényűzését é6 inkább pa'loteszélűdre, mint hajóra emlékezteit. A sportkedvelő utasok számára több zárt és nyitott temuiszpályát, tornatermeket, fedett uszodát és gőzfürdőt építettek, az úszómedencébe az óriási üvegtókmŐebéka szájéból állandóan vastag kristálytiszta viasugár dől, az elsőosűMlyu étkező­termek és szalonok faltait pompás tő'gyfefaragvá- nyok, valódi gobelinek és híres festők müvei borít­ják. Az emeltetek közt teljesen zajtalan vilamos- láiftek közlekednek. A hajón lévő száz órát köz­ponti kronométer villamos árammal hajtja és szabályozza automaitiioe. Egy kuszonegylám p á6 óriása rádiókészülék segélyével ötezer m ériötdnyi távolságba tehet rádiótelefonösszeköbtetést kapui, úgy hogy az utasok az Óceán közepéről egyszerre beszélhetnék Amerikával és Európával!, vagy a világ nevezetesebb rádióállomásainak előadásait hallgathatják a hajó helyiségeiben MátMtett hang­szóró utján. A próbamenei; során a hajó 25-5 ten­geri csomó sebességet ért el, úgy hogy remélik, hogy a posta szállítás terén te fogja verni a Ere­men éB a® Európa rekordját, amennyiiben Quebec- ből küllőn repülőgéppel fogják a Tévéitekéi New- yorkba esálűtaui, amely utón esetileg három-négy órával megelőzhetik a német hajók által közvetí­tett poe tejáratokat. — Pöetyéui fürdő kúrára ez év április 25-ig a statisztikai hivatal kimutatása szerint 5274 fürdő vendég érkezett meg. Az újonnan érke­zettek között van Scheidemaun német biro­dalmi gyűlési képviselő is Berliniből. Az utóbbi napokban nyílt meg az uj „Mo-setig-sé- tény", amely a fürdő sziget rőt kényelmes, há­romnegyed órás -sétaképpen a Kis Kárpátok legmagasabb csucsára és onnan Banka köz­ségen keresztül vissza Pöstvénbe vezet. A sé­tányt az Ismert nagynevű bécsi orvospro-fesz- azor, Mosetig-Moorhof, Pöstvén fürdő tudomá­nyos úttörője után nevezték el. A gazdasági viszonyokra való tekintettel a fürdő igazgató­ság a délelőtt 10 óra utáni fürdők áraira en­gedményeket vezetett be. Május elsején meg­kezdődik a német színház és a fürdő zenekar játókidénye.

Next

/
Thumbnails
Contents