Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-28 / 97. (2614.) szám
, Mai iiámunk 52 oldal fíB ^f jj&in^P Mmw Wgp |^||| v '^a^ BRj ^Ejg^ ÉK ff ™Hk Mj^ 'föj$ Előfizetős! éri évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké; külföldre > évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. A képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több Egyes szám ára 1,20 Ki, vasárnap 2/~Kt A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő; DZURANY1 LÁSZLÓ FOPGÁCfí GÉZA Szerkesztőségi Prágait. Panská ulice 12. U. emelet. — Telefoni 30311, — Kiadóhivatal; Prága IL. Panská nltce IX 111. emelet. Telefoni 34184. 6ÚR0ÖNYCIM) HÍRLAP, PRAHB fzurrogátum-politika „A köael jüvőibea, talán már ezekben a napokban fog válaszolni Bence külügyminiszter a szlovák képviselőknek a magyarországi szlovák kisebbség elnyomása tárgyában beadott interpellációjára" — ezekkel a szavakkal kezdte a szlovák nemzeti tanács hines február 18-iki köriratát, melyben a járási főnököket fölkérte a Szlovemszkónszerte tömegesen rendezendő magyar országellenes tüntetések megszervezésére. Azóta a národ- ná rád a főtitkára legalább százszor elmondta ugyanazt a gyülöletszitó beszédet, a szervező apparátus legalább háromszáz helyen megrendezte a megrendelt görög tüzet: most már I jöhet1 Bemos válasza. A národná rada február ; 18-iki körirata már előre bejelentette (ez a ■ kitűnő értesültség!), hogy a külügyminiszteri válaszában bőséges adatok lesznek a ma- gy írországi szlovák és a csehszlovákiai miagy ar kisebbség viszonyairól, s azt is bejelentette, hogy a demomstráoió a külügyminiszteri válasznak akar a külföld felé alátámasztást adni: ezért a miniszter válasza nem késhet soká, mert a demonstráció rendezői a csehszlovák lapokban uigy jelzik, hogy a vasárnapi pozsonyi tüntetéssel zárult le az akció utolsó hete. Az auftakt után sem a zenében, sem a politikában nem következhet ik hosszabb pauza, különbem hiba volna a dirigálásban s kárba veszne a gőrögtüz. Az akció kisebbségpolitikai értékét illetően már szeptemberben Ivánka interpellációjának benyújtásakor megmondotta SzüUö Géza, hogy nem a szlovák kisebbség helyzetén kíván segíteni, hanem az itteni magyar kisebbségnek akar ártani. A osábavidéki szlovák kisebbség nevében kisebbségi mozgalmat akarnak vele miimelni, olyan kisebbségpolitikai. kuriózumot, amit eddig Európa nem ismert. Az érdekelt kisebbség mozgolódása helyett egy többségi nemzet nevében „kreálnak" exterritortáiig kisebbségi mozgalmat. Exterritoriális kisebbségi mozgalom legföljebb csak emigráció formájában Lehetséges, de hol hivatkozhatnak ezek a csodálatos mensinárok békéscsabai szlovák emigrációra? Magyarországon nincs szlovák kisebbségi mozgalom, hát helyettesíteni akarják egy exterritoriális szlovenszkói demonstrációval; a magyarországi szlovákság kisebbségi mozgalmának nincsenek politikai emigránsai, akik esetleg exterritoriális mozgalmat kezdeményezhetnének, hát ezt is helyettesíteni akarják egy szlovenszkói szlovák soviniszta társasággal Ez, kérem, kisebbség- politikai nonszensz! Amit a Benes-féle válasz körítéseképpen a Xárodni Rada és a Slovenská Liga nyolc hét óta. produkál — az nem kisebbségi mozgalom, hanem csak diplomáciai játék. Egy miniszter soha sem kap a többség köréből interpellációt, melyhez maga előzetesen hozzá nem járulna, vagy maga meg nem rendelné: így ráneigálta elő a szlovák képviselők interpellációjának benyújtásával Benes külügyminiszter is a magyarországi szlovák kisebbség kérdését avégből, hogy a kezében legyen egy politikai kártya, melyet egyrészt Budapest ellen, másrészt a csehszlovákiai magyar kisebbség ellen kijátszhasson. Eddig a 'békési szlovák ksiebbségnek nem voltak s nincsenek hiányérzetei, nem voltak s nicsenek panaszai — vagyis ez a kisebbségi kérdés nem nagyon létezett a kisebbségpolitika porondján, ezért kellett egy liyen exterritoriális müakeióval megszülni. De a szülés hibás, idegen ágyban született a gyermek, nem az szülte, akinek tulajdonítani szeretnék. Kakukfióka, akinek — csodálatos módon — csak az apja felől nem eehetik kétség. Hogy az Ilyen külön diplomá* „A legfontosabb európai feladat az utódállamok gazdasági életének rendelése** A francia pénzügyminiszter Küzépeurőpa gazdasági szanálásának szükségességéről — Osztrák-magyar vámuniót javasol a Tribuna Páris, április 27. Flandin penzügyminisz- ] tér az Echo de Parisnak adott interjújában i nyilatkozik Franciaország szerepéről Eu- j rópa jövő organizációjában. Véleménye szerint a legfontosabb feladat az, hogy Franciaország rendezze az osztrák-magyar monarchia utódállamainak gazdasági életét a békeszerződéseik politikai keretein belül mert elflenkezö esetben ki van téve azoknak a veszedelmeknek, amelyek a szerződések revíziójából és a középeurópai lakosság elégedetlenségéből származnak. Beszédének további részében Flandin megkísérelte, hogy „egy legendát" eloszlasson. A külföld állandóan azt hangoztatja, hogy Franciaország pénzügyi erejét csupán politikai célokra használja föl. Ez nem fefifel meg a valóságnak, A pénzügyi helyzet sehol sem olyan független a kormánypoliti- j kától, mint Franciaországban. A nép va- j gyona leginkább a takarékpénztárakban fekszik és a lakosság a háború és a háboru- utápi idők óriási veszteségei után rendkívül óvatos és nem hajlandó könnyelműen pénzt kölcsönözni. Egyesek ezt azzal magyarázzák, hogy politikai okokból fukar, holott ezt az óvatosságot csupán a tapasztalatok determinálták. Franciaország mindazonáltal hajlandó azoknak pénzt kölcsönözni, akik vele együtt részt vészinek az európai béke stabilizálásában. Róma, április 27. A Trilbuna hosszabb cikiket közöl a német-osztrák vámunióról. Kiemeli, hogy a vámunió a gazdasági élet keretében csak passzív részt jelent, mert világos, hogy a vámsorompő ledöntése Németország felé Ausztria egész gazdasági életére súlyos válságot idéz elő. Nem gazdasági momentumok azok tehát, amelyek Ausztriát Németország karjaiba kergették. Ellenkezőleg^ kizárólag a politikai tényezők körében kell keresni ezt a momenjtuinot. Azt írja ezután a lap, hogy a németosztrák politikai jellegű vámunió helyett sokkal természetesebben megfelelne Ausztria érdekeinek olyan országokkal kötendő vámunió, amelynek termelése az ő termelésének kiegészítője. Ebből a szempontból elsősorban Magyarország jöhet számításba. Mindkét országnak gazdasági előnyei származnának , az unióból és Ausztria visszanyerné igazi hivatását a dunai államok között. Megkapná azt a politikai tekintélyt is, amit most nélkülöz. Madrid, április 27. A kormány átszervezi az egész hadsereget s az errie vonatkozó törvényjavaslatot benyújtja az aikötmá- nyozó testületnek. Már most lépéseik történnek a hadsereg újjászervezésére. A hadügyminiszter Teáid eletet bocsátott ki, mely szerint mindazok a tiszteik és tábornokok, akik kívánják, azomnal nyugdíjba vonulhatnak. A nyugdíjazás folytán megüresedett helyeket nem töltik be mind, mert a spanyol hadseregnek most renge- j teg tisztje van: 258 tábornoka és 22.000 j risztje. Az általános katonai akadémiában j ezádém nem tartanák felvételi vizsgákat, j nehogy újabb növendékek fölvételével j szaporítsák a tisztek számát. A köztársasá- J A két ország együtt az egészséges egyen- stííyozás tényezője lehetne a különböző dunai és balkáni államok között és tekintélye jótékony hatással lehet erre a forrongó vidékre. Senki sem kivánja az osztrák-magyar monarchia visszaállítását, de nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy Ausztria és Magyarország uniója a gazdasági térről a politikai térre Is kiterjedjen. Ennek az eshetőségnek bekövetkezése egyáltalában nem volna megvetendő. gi kormány ismét 30.000 pezetára szállb tóttá le a miniszterek fizetését, amit a diktatúra annakidején 30.000-ről 45.000-re emelt fel. A minisztertanácsban elhatározták, hogy a királyi család magánbirtokait elárverezik. Hivatalosan még nem közölték a spanyol zászló megváltoztatásániaík rendeletét. Mindazonáltal bizonyosra vehető, hogy a köztársaság színe a vörös- sárgiadila sziin lesz. A nionarchista lapok áüást foglalnák az újítás ellen és Németország példájára hivatkoznak, ahol óriási bonyodalmakat okozott a nemzeti színék megváltoztatása. A moniarobisták természetesen a régi vörös-arany-vörés szín megtartása mellett foglalnak állást.. A spanyol köztársaság átszervezi a hadsereget Elárverezik a királyi család magánbirtokait Az ország ui szinei ciai észjárással mesterségesen megszült „kisebbségi kérdés" kifelé gyönge kis ütőkártya lehet, afelől bizonyára a szülőatyja sem kételkedik e hogy ennek dacára mégis megmozgatták a szlovenszkói csehszlovákokat, annak a mellékhaszon a magyarázata. Ez á mellékcél ugyanis az volt, hogy a tömeges rna- gyaronszágellenes tüntetéssel megint kimé- lyüljon z érzelmi szakadék a szlovákok és magyarok között. A rendkívül sajnálatos dolog az, hogy nemcsak a szlovákok és a magyarországi magyarok körött, hanem a szlovákok és az itteni magyarok között is. A prágai kéz, amely a főrendező szerepét játszotta, nem is akart egyebet. Maradéktalanul kifejezte e®t * befejező pozsonyi gyűlésen * Národná Rada feje, Bella Metód, amikor megmondta, hogy a mozgalom egyúttal a népszavazást kívánó budapesti követelésre is válasz akar lenni. Szóval a felülről rendezett mozga^ lommal nemcsak a hiányzó magyarországi szlovák kisebbségi mozgalom szurrogátumát akarták megteremteni, hanem a népszavazás szurrogátumát is. Egyszóval szurrogátum- gyártás nagyban. Nem akarjuk továbbtfüzni a természetes gondolatmenetet erről a szurrogátumpolitikáról, de a kisebbségi kritika korlátái között is le kell szögeznünk, hogy ez az akció, melynek a szombati pozsonyi tüntető népgyiilés volt a befejezése, szerintünk csak a régi gyülöletpolitika újabb föllángolása volt, azé a gyülöietpplitikáé, mely .minden eszközzel szítja — ha ugyan szíthatja az érzelmi ellentéteket a szlovákság és a magyarság között. A gyülöletpolitika pozsonyi záróakkordja magyar és német cégíöliratok megtámadása volt. Tehát az, amitől előre tartottunk: nem a magyarországi szlovákság java volt a cél, hanem az itteni magyarság helyzetének súlyosbítása akair lenni az eredmény. A kisebbségi magyarság a gyülöletpolitika. uj hullámában is méltóságteljesen állani fogja a megpróbáltatást, melyet számára a történelmi végzet osztályrészül juttatott. A szurrogátumok politikájának hamis érveivel szemben az erkölcsi igazság érveit fogjuk szembeszögezni mindenkor, minden fórumon-
