Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-26 / 96. (2613.) szám

1901 április 96, vasárnap. Mmuuimaajui üu.i.TOa A FIATALSÁG HTJA Aa öj tavasz ismét elé térbe tolta az ifjúság problémáit. A széles rónaion mozduló utke- recésre, természetesen, széles ronáfcn reagál­nak mindazok is. akik az építés helyett min­dig szívesen megelégednek a destrukcióval, löpiteni nehezebb,, mint rombolni. S a kisebb­ségi magyar élet egészségesedésének ellen­ségei, nosza, a dolog könnyebb régét ragad­ják meg és szinte szisztematikusan akarnak ellentétet verni a mai magyar társadalom és a fiatalság közé. Hol a csehszlovák sajtóban, (pl. „Nár. Qsv.), hol a magyar nyelvű kor- mányiapokban (pl. Magyar Szó"), hol meg a kommunista, vagy a kommunizmussal! kacér­kodó baloldal orgánumaiban (pl. „Az Ut") harsan fel hang, hogy: Magyar ifjúság, ide gyere, itt a helyed, itt a jövőd! Csak mosoly felelhet erre a naivul átlát­szó, ügyetöanUÍ el,palástolt szándékra és ócska szirénhangra. Hol a magyar ifjúság helye az itteni magyar kisebbségi küzdelem korszaká­ban. ha nem a kisebbségi magyar küzdelem vonalán? — Tán a csehszlovák táborban — renegátnak? A komoly csehek és szlovákok maguk mondják — elitélik a iéi'Jekhalá- szást. — Tán a magyar nyelvű csehszlovákok bozótjában — gyászmagyarnak ? Egyforma megvetés ezért a jutalom miagyair részről is, de a másik részről is. Nagyon igaz, és helye­sen van úgy, hogy „a gyászmagyarokat fel­használjuk, de véltük kezet nem fogunk “ _ Tán a moszkvai pórázon vezetett bolsevisták hangos berkeiben — vak eszköznek? Nem kellenek ott se intelilefcfcu elIek, se önállóan gondolkodó friss lejek: ott az öreg konzer­vatív vörös tradició, a megosontosodott párt- dogma és a párttitkári fegyelem minden egyéniséget, újat, reformot elnyomó diktatú­rája. Különösen a diákság radikális és intellek- tttftl részét vették célba ezek a csábzenét fii- voiázó, de világosan látható érdeket szolgáiig szándékok. A eél az, hogy az ifjúság elsza­kadjon a fától, melynek virága és álljon oda idegen, nem magyar, sőt magyaréi! ilenos ér­dekek béresévé. Vagy legalább: engedjen, adjon olyan látszatot, amelyet raífináJt szá­mítással föl lehet használni az éllen a ma­gyarság ellen, amelynek ez az ifjúság is szer­ves, ígéretes része. Csodálatos koncert, amely­ben csehszlovák polgáriak egy követ fújnak a bolsevista törekvésekkel s amelynek „nyelv­ben magyar, lélekben osahszlovák" sajtó hang­jai újabban még olyanokat is megtéveszte­nek a magyar munka vonalán is, akiknek ez ellen ép kUzdeni volna a kötelességük. Furcsa koncert, mert ennek igazán nincs lát­ható karmestere. De van egy láthatatlan: a törekvés szakadékot rombolni a magyar jelen és a magyar jövő közé, hogy az igy támadt zavarosban nem-magyar érdekek halászhas­sanak. Feleslegesnek tartanók, hogy ennek megál­lapítása után külön is figyelmeztessük a ki­sebbségi magyar fiatalságot erre az Ízléste­len Scylla-Chaiibdisra. Nem féltjük mi a ki­sebbségi sorsban nevelkedett, szedvedések- ben és tapasztalatokban edzett fiatalságot egyik sziréntől sem. Ez a fiatalság a maga bőrén érzi a kort és a való viszonyokat. Tud­ja, mit jelentenek. És ha utat keres, nem más célt keres, mert célja a velünk és a ma­gyarsággal közös cél elérése. Radikalizmusa, ha itf-ofct fiatalosan erős is, ők maguk is hir­detik — sose fogja engedni kihasználni magát magyarellenes érdekeknek, mert lendületük csak a tempóra, de nem a célra nézve más. A fiatalság — és ez egyformán kell hogy álljon minden kisebbségi magyar ifjúsági alakulat­ra — ott fogja megtalálni egyetlen helyes útját, ahol! azt a helyzet parancsa kijelöli: folytatni, tovább építeni, további haladásban kifejleszteni azt a megkezdett magyar mun­kát, amely a megmaradásért és a fennmara­dásért folyik a nemzeti létküzdelem becsüle­tes mánk a vonalán. (Egy ha3adó fiatal.) — Leendő anyáknak kellő figyelmet kell for- ditaniok arra, hogy bélmüköd-ésuk rendben le­gyen, ez pedig a természete? „Ferenc József" keserüviz használata által érhető el. Nőorvosi klinikák vezetői egybehangzóan di­csérik a valódi „Ferenc József" vizet, mert könnyen bevehető és rendkiviil enyhe hatása gyorsan ős minden kellemetlenség nélkül je­lentkezik. A „Ferenc József,, keserüviz gyógy­szertárakban, drogériákban é? füszeriizletek­ben kapható. [Nitscii: Csehszlovákénak az alakiban levő mű gazfeági egységhez kei! ciülakoittia MsSsch Andor képviselő súlyos kritikája Beess koitcepcidtian exsioséiáről - „Ma már gastfaságliag izoláltan állunk** — „A gazdasági kisanianiban maguk a csehszlovák államférfiak sem hisznek Prága, április 25. Általános csodálkozást váltott ki ellenzéki körökben, hogy a képvi­selőház külügyi bizottságát Benes expozéjá­nak elhangzása után annak dacára, hogy az ellenzék indítványt tett a vita azonnali meg­indít tápára, a jövő hétre napolták el csak azért, hogy a külügyminiszter expozéjának hatását az ellenzéki kritika ne gyöngíthesse. A koalíciós sakkhuzást azonban keresztülJhuz- ia az a körülmény, hogy tegnap egyúttal a képviselőház plénuma is ülésezett s igy a külügyi bizottságban hiába némi tót tőik el a kritikát, mert az rögtön jelentkezett a képvi­selőiházban, ahol Nitscii Andor képviselő éles hon-ekés alá vette Benes beszédét. Nitsoh a Franciaországgal kötött állategyezmény tár­gyalása kapcsán elhangzott fölszólalásában a külügyminiszteri expozéról többek közt az alábbiakat mondta: A gazdasági kisanftsnf e!g®ndoBá$a kezdessél ?vgva hitás A kormány gazdaságpolitikája felett a leg­szélesebb kritikát kel gyakorolnom, —- mon­dotta a képviselő. —. Az a tervszerűtlen ség, mellyel ma a kormányzat a gazdaságilag leg­fontosabb kérdéseket kezeli, példátlan min­den kormányzat történetében. Ma már ott tartunk, hogy ezt a tervszerül!enséget végre a kormánypártok gazdaságpolitikusai is be­látják. A. csehszlovák táborokban mindegyre több hang hangzik el a kormány mai gazda­ságpolitikája ellen és határozott gazdaság­politikát követelnek. Nem könnyű dolog ez itta már, mert. a mi vezető politikusaink a ked­vező pillanatot elmulasztották és meg 'kell állapitanumk, hogy ma már — sajnos — gazdaságilag izolálva állunk. A gazdasági élet más utakat követ, mint a hatalom. Hiába törekszik bárki is hatalmi politikára, hiába minden katonai egyezmény, ha ezek mellett a nép gazdaságilag tönkre­megy. A kisantant koncepciója, de különösen a gazdasági ld sántán t elgondolása kezdettől fogra hibás. A kisantant terve esetleg jó arra, hogy Franciaország terveit megerősít­se és mint gyakran halljuk, őrt álljon az európai béke és rend mellett, de legkevés­bé sem alkalmas gazdasági életünk fejlődé­sének előmozdítására, nem tudja az ország életérdekeit biztosítani és igy a nyugalmat és rendet Középeurópá- ban fenntartani. Nagy szerencsétlen ségnek kell minősíte­nünk, hogy a kormány még ma sem tudja függetleníteni magát a háború utáni első évek mentalitásától. Azóta tizenhárom év múlt el és ezen tizenhárom év alatt sok min­den megváltozott. Bebizonyosodott, hogy a gazdasági élet szigorú törvények szerint iga­zodik, melyeket még a békeszerződések sem voltaik képesek megváltoztatni. Ha életünket biztosítani akarjuk, úgy nekünk, mint az ál­lam vezetőinek a gazdasági élet törvényeivel számolnunk kell. A német—osztrák vámszö­vetség felmerült terve kétségtelenül az ál­lamférfim bölcsesség müve a gazdasági élet fejlődésének biztosítására. Csatlakozni! Ha Középeurópa államai nem akarnak el­pusztulni, akkor nem marad más választá­suk, mint az összefogás és nagy gazdasági egységek létesítése. A középeurópaá gazda­sági egység azonban Németország nélkül el sem képzelhető, mert egyedül Németország tudja a délkeleti agrárállamok mezőgaz da­dasági feleslegeit átvenni. Ha nem akar­juk, hogy a középeurópai államok mező­gazdasági lakossága a bolsevizmus karjaiba kerüljön, úgy minden gondolkozás nélkül ezen tervet kell követni. Ha Európa térké­pét tekintetre méltatjuk, úgy be kell lát­nunk, hogy a csehszlovák köztársaság ré­szére egyedül csak egy ut kínálkozik, — a tervezett vámszövetséghez való csatlakozás. Nagyon csodálkozom azon, hogy Benes ár. külügyminiszter ur az első volt, aki kétségbe­esetten a tervezett vámszövétség ellen foglalt állást. Azt gondolja Benes ár. ur, hogy ő ezen terv keresztülvitelét megakadályozhatja? Akaratlanul felmerül az a kérdés, hogy ho­gyan képzeli Benes Európa jövő gazdasági alakulását? A gazdasági kis antantban ma már maguk a csehszlovák államférfiak sem hisznek, viszont azonban azt a nyomort, mely gazdasá­gilag Csehszlovára nehezedik és a lakosságot súlyosan nyomja, meg kell szüntetni. Az a gazdaságpolitika, melyet a külügymi­niszter állandóan védelmébe vesz és fedez, teszi elviselhetetlenné a gazdaságii válság kö­vetkezményeit. Itt volna már az ideje annak, hogy a vezető államférfiak egy átgondolt gazdaságpolitikai tervet állítsanak fel. De nem Benes csődöt mondott elgondolása sze­rűit, hanem a tiszta és emberi belátás által diktált szükségletnek megfelelően. A csehszlovák köztársaság földrajzi fekvé­séből kell kiindulni és az alakulóban levő nagy gazdasági egységhez kell csatlakozni, mert csak ez bizitosithatja a szomszédos álla­mok barátságos viszonyát, csak ez biztosít­hatja a jólétet és a békét. Ul isQBpoSitikai irány kell A külpolitika jelenleg követett Iránya en­nek egyikét sem képes biztosítani, mert a külügyminiszter még mindig a tizennyol­cáé évek gondolatvilágában él és ettől nem tud szabadulni. Itt m ideje, hogy helyére egy olyan ember jöjjön, aki a csehszlovák köztársaság európai helyzetét felismerve a külpolitikát olyan irányba vezeti, mely jó­létet és békét teremt, a belpolitikában pe­dig a közterhek csökkenését vonja maga után. Azok, akik Genfben a német—osztrák vámsaö- vetség és ezzel kapcsolatban az egész közép- európai gazdasági helyzet jövő alakulása fe­lett ítélkezni fognak, legyenek tisztában az­zal, hogy egy elszegényedett Középeurópa nagyon könnyen a kommunizmus martaléká­vá lehet. A nagy orosz szfimksz itt áll a há­tunk mögött és azok, akik ezt a gazdasági tervet elgáncsolják, a győzelem babérjait so­hasem fogják megismerni. Ne felejtse ezt Benes sem, valamint a többi vezető csehszlo­vák államférfiak sem. Csehszlovákia gazdaságpolitikájának kereté­ben, az a gazdaságpolitika, melyet a kormány Szlovenszkon követ, külön elbírálást igényel'. Az állam egész területére kiterjedő gazdaság- politika tervnélküliségének megállapításával szemben meg kell állapítanunk, hogy a tizen- kilenoes években Szlovenszkó részére, igenis volt tervük. Az egyes kereskedelmi miniszterek gyakran kifejezést adtak ezen tervnek, ez a terv Szlovenszkó gazdasági életének elvértele- nitése volt. Természetesnek kell találnunk, hogy a csehszlovák köztársaság iparvállalatai­nak rengetegjei mellett Szlovenszkó egyes ipar- vállalatai fölöslegesnek tűntek föl, illetőleg már elejétől kezdve is beolvadásra voltak Ítélve, de azoknak, akik 1918d>an Szlovenszkót a törté­nelmi országokhoz csatolták, kötelességük lett volna egy olyan gazdaságpolitikának fölállítá­sa, mely Szlovenszkó népének életét általában biztosítja. Sokat hallottunk már Szlovenszkó gazdasági nyomoráról. Mi, magyarok, németek és szlová­kok, valamint a többi nemzetiségek keservesen viseljük ezt. A közterheket könyörtelenül 'be­hajtják, de nincs senki sem, ki a gazdasági élet föllendüléséről gondoskodna. Vezető szlovák politikusok itt ebben a házban eleget panasz­kodnak Szlovenszkó mellőzéséről. Nagy cseh­szlovák politikusok, mint Kramár is elismeri azokat a hibákat, melyeket a kormány Szlovén­okon elkövetett. Maguk is segítséget követel­nek. de annak dacára minden a régiben marad. Csak kezünkbe kell venni a szlovenszkói gyár­iparosok egyesületének évkönyvét és el kell ol­vasnunk annak bevezető sorait. Teljes képet nyerünk abból a szlovenszkó dpar kétségbeejtő helyzetéről. Hol vannak a vezérek, hol a mi­niszterek és a vezető politikusok, akik segítő kezet nyújtsanak Szlovénokénak és akiknek kötelességük volna a. bajokat orvosolni? Az ál-1 tatás nem segít. Regionális intézettel, egyes politikusok kicsi- j nyes szövetkezésével, parlamenti eszközök- ‘ kel nem lehet Szlovenszkó helyzetén segíteni. Ennek csak egy módja van. Szlovenszkónak nagykoncepcióju és széleslátókörü gazdaság- politikára van szüksége, mely a gazdasági élet vérkeringését mozgásba hozza, mely a gazdasági élet komplexumának; jólis­mert összes kérdéseit, mint a vasúti forgalom, az állami szállitások, a 'hitelügy, a beruházások, & mezőgazdaság összes szükségletei, az idegen- forgalom, a legrészletesebben megállapítja és a lefektetett terv keresztülvitelére nemcsak ígé­reteket tesz, hanem biztosítékot is ad, hogy az tényleg meg is valósul, Szlovenszkó törvényhozóinak volna a fölada­ttuk, hogy ezen tervet keresztül vigyék, ezen terv keresztülvitele érdekében állást foglalja­nak és a szükséges biztosítékot a kormány ré­széről megszerezzék. Sajnos, nincs senki sem a szlovákok között, aki ezen ügyet magáévá ten­né és a többiekkel karöltve, ezükebb hazánk­nak megmentésére törekedne. Fontosabbak a pártfrzempontok, diadalmaskodik a gyűlölet, valamint a helyzetnyujtotta előnyöket élvezők félelme, hogy egy együttmunkál kod ás esetén a magyarónság vadját kel! viselniök. Kétsxtofisgg Magyarország faié Az idő azonban majd győzedelmeskedik és meg vagyok győződve arról, hogy az a gondo­lat, melyet fölvetettem, melyet hat év ót?, állan­dóan hirdetek és a jövőben is hirdetni fogok, végül mégis meg fog valósulni. Hiába hintik el egyesek a népek között a gyűlölet magvát, hiába tartanak most Magyarország ellen nép- gyűléseket és demonstrációkat, a gazdasági szükség a népeket újra összekovácsolja és elűzi a fizetett békerorobolókat. De nem is tudom összeegyeztetni azt, hogy mikor Benes tegnap megtartott nagy expozéjában Magyar- ország barátságával kacérkodik, ugyanakkor megrendelt és fizetett demonstrációkat tarta­nak Magyarország ellen. tfátass egy eSacseny ssinvensia támadásra Tegnap egy vezető csehszlovák újságban tá­madás érte személyemet, de az ilyen támadások legkevésbé sem tudnak politikai programomtól eltéríteni. Az ilyen éretlen támadásokat azzal utasíthatom vissza, hogy a magyarónság és ha­sonló üres jelszavak már rége® idejüket múl­ták. Szlovákok és magyarok között nőttem föl, az egyiket úgy, mint a máskat egyformán eze­retem és büszke vagyok arra, hogy nemzeti­ségre való tekintet nélkül egyformán megbe­csülésben részesülök részükről. Állandóan a különböző nemzetek békéiét hir­detem, mert elvem volt és az is marad, hogy mindenkinek egyformán joga van az élethez. Mikor 1980 szeptemberében Masaryk, a köztár­saság elnöke, a Szepeesége® járt, fölhívtam fi­gyelmét arra, hogy a szabadság, az egyenlőség- a testvériség hirdetőinek földjén jár. Fölkértem őt, hogy ezeket az eszméket, melyeket mint ta­nár tanított, mint képviselő követelt, most mint elnök valósítsa meg. Válaszul ezek megvalósí­tásában segítségemet kérte. Tudom a köteles- ségem és azoknak, akik az említett inértékadó sajtóorgánumban megjelent támadást inaugn- rálták, nyugodt lelki ismerettel válaszolhatom, hogy söpörjenek csak a saját ajtajuk előtt, mert ott elég söpörni való van. Azt tanácsolha­tom nekik, hogy hívják haza Csermákot, e föld szülöttjét, mert talán itt nagyobb szükség van rá. mint az A1 Capone elleni küzdelemben Ov kágóban, — fejezte he beszédét Nitseh kép­viselő.

Next

/
Thumbnails
Contents