Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-26 / 96. (2613.) szám
6 TOttnS&MACite®.HlPOiSE» A félreértés Irta: MÁRAI SÁNDOR (Páris) Még mindig tart, s egyre hangosabban a szenvedélye* hozzászólás Georgette Leblanc ..Öotiveniens“-jelihez, — az irodalmi lapok kritikai rovatait megtöltik ezek a vádak, felelősség- <r('vonások, tiltakozások, melyekkel az írók (világa visszautasítja egy nőnek kritikáját, aki belesett, az irodalom műhelyébe s elárulta a hétpecsétes titkokat. Ez a nagy érdeklődés azt bizonyltja, hogy Georgette Leblanc, ha a csalódott. szerelem elvakult fájdalmában is, de igazat irt. A nagy áradásból, mely Maeterlinok elvált feleségének emlékiratait nyomon követi, érdemes kiemelni André Maurois egyik cikkét, mely annak a reménytelen félreértésnek okait vizsgálva, ami Maeterlinok és Madame Leblanc, a költő és múzsája között fölmerült, messzire- ható következtetéseket von le a, másik, örök és reménytelen félreértésre vonatkozóan, mely a költő s közönsége között mindig aktuális*. • Hogy az elvált- Madame Maeterlinok mit is pletykál e szenvedélyesen megirt könyvben ura felől, az nem nagyon érdekes. A „félreértés" az ő tragédiájukban ott kezdődött, mikor a fin de síé ele szimbóüsta bódulatában, a vidéki kisleány beleszeretett a költőbe, aki házasságában hivatalnoknak bizonyult, — kövérségre hajlamos. biciklizést kedvelő úriembernek, akit- semmi a világon nem érdekel, csak munkája, aki gyűlöl mindent, a napirend legcsekélyebb vált-ozásait is, melyek elterelhetik őt munkájától, aki láthatóan nem „költ", hanem az ébredés pillanatától az elalvás pillanatáig el van foglalva munkájával, az motoszkál a fejében, ahhoz olvas. azt rágja, faragja, nem szeret színházba járni, nem szeret bridgelni, nem szeret társaságba menni, s csakugyan úgy viselkedik, mint egy fanatikus szerelő, aki mániákusan fúr és farag egy fantasztikus találmányon. Georgette Le- blánc-t ez nagyon meglepte. 0 olyasmit képzelt, hogy a maeterlincki légies drámák és szimibó- lista versek szerzője és költője az életből is hajlandó szimbólista műremeket csinálni, a kéz a kézben, fehér bárányoktól körülugrálva a halványzöld pázsiton, légieseket mondogatva sétálják majd át az életet. Mindebből, a praxisban. semmi. „A zseni mindig csalódást keit a szerelemben" — állapátja meg ebből az alkalomból Maurois. Maeterlinok nem kelt föl mindig pontosan, de ha egyszer fölkelt, akkor ellenkezéssel fogadott minden olyan napi programot^ mely más volt, mint az, hogy ő a napnak annyi és olyan óráját tölthesse el dolgozószobájában, ahogy ezt éppen jónak látja, — „gépies pontossággal dolgozott", mint egy bürokrata, s a költő fiatal múzsáját ez kezdetben meglepte. Később, mikor belelátott az ^alkotás műhelyébe", szinte megható as ijedt elcsodálkozás, mely a „művészi alkotás titkainak" megismerése nyomán elfogta. Brutálisan kimondva, és®- revette, hogy költeni rosszabb munka, mint követ tömi, * légióként reménytelenebb, mert a kőtörő abbahagyhatja, de a költő, mentői inkább kitanulja mesterségét, antul kevésbé hagyja abba, halálig, — s közben semmi egyébre nem marad ideje. Ez a csodálkozás minden „múzsát" meglepett eddig, aki fcileste a „műalkotás titkait". Edgár Poe a költőt sakkjátékoshoz -hasonlította, aki végtelenül finom kombinációk matematikai lehetőségeit számitgatja monomániákue dühhel, s Flaubert kétségbeej- tette Louise Colet-t, mikor elárulta neki, a csapnivalóan rossz költőnőnek, az irodalmi mesterség titkait. A költőnő az „ihlet révületében" iparkodott kifejezni, amit ő szenvedélynek tartott, s Flaubert megmagyarázta neki, hogy a szenvedélyt csak helyesén megválasztott fő- és melléknevekkel, frappáns igékkel és céltudatosan alkalmazott igekötökkel lehet tökéletesen kifejezni, — * e segédeszközök megválogatá&a, a processzus, mely e munkát kíséri, lehetetlenné teszik az „ihlet“-nek azt az önkívületét, melyre a költőnő olyan büszke volt. Balzac re- zignáltan vallotta be Madame Hanskának, aki féltette kedvesét a nőktől, hogy túlságosan elfoglalja a munka, melyet a. női figurák megirá- sáía fordít, semhogy ideje maradna, szeretni Őket. A félreértés ott lesz. hogy az iró munkája csakugyan „életfölötti szférában" zajlik le, — de ez a szféra, az alkotás szférája, egy iroda- szoba,. ahol egy ember csukott ajtók mögött arca verejtékében viaskodik emlékeivel, vízióival, s elsősorban az anyaggal, a kifejezés anyagával, a nyelvvel. Nem húz tehát íróasztala köré mágikus kÖTöket, nem mormol munka közben varázsszavakat, s rohadt almát is inkább csak az irodalomtörténetek naiv lapjain szagolgat: a valóságban ott izzad az anyag fölött, mint, egy kőtörő, vagy bányász, vagy elektromos szerelő, s akihez a költőt még hasonlítani szokták. A publikumot-, ha egyszer belát a kulisszák mögé, ez meglepi és csalódással tölti el. Az átlagolvasó sem képzeli, hogy -kedvenc írója diabólikus szokásoknak, hódol és -titokzatos praktikákkal helyezi magát az inspiráció révületébe, —- de azt szívesen föltételezi, hogy valamilyen speciális életrendje vau, rendkívüli s az átlagostól elütő életszokásai, különös gusztusa, vagy, ha mindezt nem is hiszi, meg van győződve róla, hogy az „alkotás", az írás ténye maga, bizonyos kivételes föltételekhez van kötve, « 'különleges diszponáltság állapotában gyakorolható csak. Ha aztán, néha, titkár, idegorvos. szerető vagy feleség minőségében, bepisil g a. műhelybe, ahol nem lát egyebet, mint egy gyakran rosszkedvű, könnyen elfáradó, rögeszmés makacssággal munkája fölé hajoló, gürcölő embert egy iv üres papír előtt, melyet föltétlenül tele kel! Írnia, nagyon lassan, vagy nagyon gyorsan, de úgy, ahogy senki más a világon ne tudja megcsinálni, csak ő, — ha ezt látja, csalódik. Meglesi, hogy nincs „ihlet", csak órarend van, kínos nappalok és kínos éjszakák, amikor az iró részére „nem történik semmi", amikojt lenditőke-rékkel sem -lehet munkáját egy -holtponton keresztülhajtani, vagy boldog félórák, amikor egyszerre világos, kifejezhető, áttekinthető lesz az iró számára minden, serc-eg a toll a papíron s düti a betűrendeket, boldogi- tóan, fölszaba-dultan, természetesen... De milyen ritkák ezek az órák, s miegyébbel telik el az élete, mint az „anyag" állandó rendezgetésével, igazgatásával, preparálásával, lesve és kényszerítve a munka lehetőségeit, mikor a fonna kiadja titkát e az anyag Összefüggéseit valamely részletében át lehet tekinteni... Van-e unalmasabb, banálieabb, mint az az állandó traintng és előkészület, mely az „alkotás" folyamatát megelőzi? Van-e fél reérte ttobb mesterember, mint az iró, aki tudja, hogy mentői mesterembe rehb marad életrendjében, élete lényegében, antul iróbb lesz? Itt a félreértés, lró és szerető, iró és publikum, között. Mindez reménytelen és szomorú, — különösen az iró életpartnerei számára, ami valóban hálátlan életpálya. Az iró talán alkalmas férjnek, de nem alkalmas szeretőnek, — a legjobb esetben is csak szenvedélyes megfigyelő marad egy szerelmi kettősön belül. Ez a dolga az életben. Semmi. más. Ez az, amit Georgette Leblanc a maeterlincki házasságban megtanult. Nagy árat fizetett érte. S most -kifecsegte & titkot. Vázlatok társadalmunk múltjából Irta; Karaflóth M. dr. n. ELHIBÁZOTT ÉLET Először láttam ** Samut 1874-ben egy hegyvidéki híres női fürdőhelyen. A fürdőhöz'fel vezető jegenyefasorban két délceg lovas jött felém, egy daliás honvédhuszár kapitány s egy — tán huszonnégy éves — Mr- sonykabátos, csinos, polgári fiatalember, aki kis pörgefcalapja alól tüzes szemmel fürkészte a velük találkozó menyecskéket, lányokat Meg is álltak, csoportosultak és utána forgatták fejecskéjüket a két deli lovasnak, mert hát két ilyen szemen szedett ri tkacsinos legény megjelenése női fürdőhelyen tünemény- számba megy. Pár nap múlva, Annáiból napján — melyről ez a fürdő régen híres volt — már nagy keletjük volt a lovagoknak, mert hol itt, hol ott lehetett őket látni körülkeringve szebb- n-él-szebb hölgyektől. Egyikük Radvámszky Andor volt. arz iifjab- bik ** Samu, egy neves bányaváros gazdag patrícius családijának ivadéka, földbirtokos, háztulajdonos stb. Radváuezky kapitánnyal azóta gyakrabban találkoztam egy rokonom vadászatain. Samut csak tizenöt év múlva láttam újra. * Nyolcvanöt óta nyaranta töltöttem pár napot ** bányán. Sok kedves ismerősöm, jó barátom volt aikkor ott, ma egy sincs, kipusztultak. A gyönyörű fekvésű, érdekes, ósdi város akkor sok kellemes szórakozást nyújtott az idegennek la. Társadalmi élete igen élénk volt. Ott volt a vármegye, a járás, a törvényszék, a járásbíróság, erdőigazgiatőoág, egy honvédezred « 6|gy közös vadászzászlóalj, törzskara, két gimnázium, több gyártelep, a patricius őslakosság stb. A kerti mulatókban, a tenniszpályán. mindig akadt egy-egy vig társaság. Márek ki-ki- rándultak a hegyek közé rákázni, pisztrángot fogni; névnapokat ültek, táncmulatságokat rögtönöztek, szóval ki nem fogytak a gond- üző, hangos szórakozásból. Ebéd előtt, főképpen vasár- és ünnepnapon a ■ Cilkánái találkoztak a hononátiorok. Ott ült a törvényszéki elnök, a kir. főügyész, az alispán is az alacsony, mestergerendás szobában, megvételüket váró, mindenkorbeli, Tégi bútor közé szorulva. Keeskelábu rene- szánsza-sztalok körül, Biedermeyer székeken, empir pamlagokon elhelyezkedve élvezték a pompás pilzen.it, amelyet a Cilka elébttk tett öreg, özvegy asidőasszony volt az, de mindig kacér, patyolat ingvállas prnszlihban szolgálta ki a vendégelt, akik szerettek vele -mókázni, ami meg neki esett jól. Ebbe a butorrak- tárba — az ócska bútorral való kereskedés volt a főkeresete — csak url vendéget bocsátott be az öreg asszony és mindem pohár sörért külön ment a pincéibe. Va-csora után az urak, a családosak i®, a „Barnáiba" jártak. Ez a borozó a főtéren, egy többszázéves, a^nelotes ház földszintes, udvari helyiségében volt. Hosszú, sötét alagut- szerü, boltives kapualjból nyitó, alacsony oldalajtón át jutott az ember a deszkafallal -kettéválasztott tágas, bol'íha-jtásos, nappal is homályos ivóba. Dohányfüsttől fekete falairól pangott bor- és füstszag áramlott a belépő elé. Zöldre mázolt, kerek puhafa-asztalok i és székek voltak a szoba egész bútorzata. Nagy zsivaj fogadott a sáriin füstös lebujbám, mikor egy barátom egy este idehozott, hogy a város ' ezzel a különlegetsségével is megismerte ssen. Polgári urak és katonatisztek vegyest szorongtak -a kerek asztalok körül, vitatkozva, tréfálózva, kacagva. Üres hely nem akadt. Egy széles válla, hatalmas, elhízott ur barátomat megpillantva, az asztalánál helyet szorított nekünk. Nem -akartam a füleimnek hinni, mikor bemutatkozásikor a ** Samu nevet hallottam. Ebben a nagy hustömeglben nem bírtam volna ráismerni arra az ach-illesi termetű délceg ifjúra, a,ki tizenöt évvel ennek előtte, mint valami mesebeli megjelenés kavarta fel annak a fürdői hölgyközönségnek a szive nyugalmát. Most is még élte legényvilágát Lovagolt, cigányozott, kártyázott, ivott, mindem férfiricsajban résztvefct A módija még engedte. Ámde ezzel az élettel nem gyarapította az öröklött vagyont. Hiszen csak annak az italnak az ára iis, mely egy éven keresztül a torkán lefolyt, kis vagyonnal ért fel. Mert éjfélig a „Barná‘‘-ban ült. Itt félig borral, félig ásványvízzel tele, kancsónak i® beillő, hatalmas poharat tettek elébe. Ezt soha fenékig ki nem itta, mindig hagyott benne egy ujjnyit, úgy töltette föl újra, de akkor imár csak aairabonral. Valamikor ugyanis megfogadta az imádottj-ainak, hogy azontúl soha mást, mint vizes bort nem fog inni. Gentleman volt, hát szavát állta, mert poharában mindig hagyott valamicskét az első „kevert“- bői » így sohasem lehetett az itala „tiszta" bor, még ha akár tizedszer töltette i» fel szinborral. Abban a fogadalomban ugyanis nem volt szó a keverné® arányáról. A „Barna" után kezdte a kávéházi konyakos és pezsgés dinom-dá nomot cigány mellett és folytatta hajnalig. Szervezete va« lehetett, mert ezt «a életet ©ok évig jő erővel győzte. Ebbe a korhelyéletlbe — agy mondták — Samut a szerelem vitte. Fejedelmi megjelenésű, nagyon szép leány igéért® meg, sári után bolondulóalg bomlott Akkor méq volt olyan legény, akin a nők szívesen rajtfelejtették a szemüket Az a szép lány sem idegenkedett tőle, de tartózkodóan fogadta az udvarlását, mert itt is, ott is könnyelmű hírét hallotta. Samut ez a tartózkodás bántotta és itta® hóbortjában egyszer valami bolondot követett el, amit a lány zokon vett s amiért aztán kerülte i« őt. Samut ez már elkeserítette, de makoosalbb volt, semhogy a lányt megkővette volna. Könnyelműsége s a dac rávitte, hogy borban keressen bufelejtést. Ehhez azonban Samunak sok bor kellett. így aztán csaugya-n az lett, amit az a lány a szemére vetett volt: korhely. A korhelység pedig lecsusztatta az erkölcs lejtőjén. Ebben az állapotban találtam őt akkor. Hősünk jó Ideig még megóvta a dekórumát — látszatra. Duhaj kedvét csak este és éjjel eresztette szabadjára. Nappal kiheverte mámorát, ügyeit persze elhanyagolta. I-gy aztán a vagyona egyre apadt. Egy holdacska a másik után siklott el a talpa alól. De a vas- egészsége még győzte. Ekkor, mintha a gondviselés -még egyszer akart volna neki a megtérésre alkalmat nyú jtani: régi. ideálja végre engedett az újabb ostromoknak és felesége lett. Mi bírta rá ézt a sajnálatra méltó lényt, hogy a könnyelmű ember könyörgését végre mégis meghallgatta?... Ma már talán csak a jó Isten tudja. Annyit azonban tudunk, hogy nagyon csalódott. A csalódást mindjárt a menyegző napja hozta meg szegénynek. Az újdonsült férj Ugyanis esküvője estéjén a fáklyatánc előtt szó nélkül eltűnt. Ez a rejtélyes eltűnés nagyon megdöbbentette, megi jesztette a násznépet. Azonnal sietlek többen Samu nyomozására. De mekkora volt a bot rá okozás, mikor hírül hozták, hogy Samu a „Barna"-bar mulat s egyelőre esze- j ágában sincs az unalma® násznép közé visz- sza térni. A dolog ugyanis úgy történt, hogy a cimborák a könnyen ugratható Samut azzal piszkálták fel, hogy majd beadja ő is a derekát, majd fogja ő is engedelmesen vonni a házasélet igáját, majd less 6 i* papuoahőa, «nd«t sok más; hogy vége l©*x az 6 nacbadaágAnek í* i az asszony parancsára otthon fog ülni este, a régi pajtásokat kerülnd- Samuban a legényvirtua ilyen piszkál áora Eölberzenkedett, égre-iföldre fogadkozott, hogy Csizi jód-brőm gyógyfürdő, A legerősebb jód-brómo# yyóyyfonríaoL Kérjen prospektust a iwrdöifazgatísártél CalzfűrdSn. Étterem Mánes kávéház 426-83 Pácol él Pauihonier «mi Francia konyha Cukrászda Bridjfe Room — Danzing -— Szombaton és vasárnap ötórai tea. K PaCAL, a nemzetközi háló- és étkezokocsitársaság sok éven át volt föpincére. majd megmutatja A hl lesz az ur a háznál. Szilaj vére annyira felforrott, hogy megígérte a cimboráknak, hogy a* esküvője utáni első estét körükben tölti éli Nem csoda hát, hogy az adott szavára büszke ember most, mikor az unalma® ná#z- Lakomán ez a fogadása eszébe jutott, nem sokat okoskodott és otthagyva csapot-papot, menyasszonyt — a „Barná“-ban ©gybegyült cimborák közé toppant. Ez eset után sejteni lehetett, hogy e* a házasság se boldog, se tartó® nem lesz. A fiatal asszony sohasem felejthette el férjének ezt a gtaládságoi, még ha talán megbocsátott ás neki. A férj érezte ezt, de hiúbb őss konokabb volt, semhogy észretért és bűnös voltát ©11©- merte volna, önvádját duhaj hejéhújával, mámorral fojtotta eL A vagyona pedig mind összébb zsugorodott. A közvélemény meg elfordult tőle, a felesége pedig végül megindította & válópert. Hősünk ezentúl szabadon merülhetett bele a régi győngyéletbo. Csakhogy most aztán gyors iramban haladt lefelé a gazdasági lejtőn i«. Földbirtokának utána ment az ősj, nagy családi ház is, melyből csak szerény kis öröklakást biztosíthatott magának. Idővel arra is rászorult, hogy régi jóakarói valami kis álláshoz juttassák a városnál, melyből úgy- ahogy megéli) essen. A. vagyonnal «»étf oszlott aa addig féltve őrzött tekintélye ta. Széjjel foszlott az ©lébb-utóbb még a „Rarná“-ban in. S most valami különös történt meg Samuval. Mennél mélyebbre süllyedt a boldogtalan, annál magasabbra lobbant fel benne a szerelem elvált felesége iránt. Pedig hát a szerelem olyan, mint a gyermekbetegség: öreg emberben könnyen végzetessé válh&tiik. Kérlelő leveleit, vlrágküldeményett visszakapta, az asszony nem is akart hallani róla Az elérhetetlen után való hlu epedé® azonban csak fokozta Samu boldogtalanságát é* végképpen züllésbe sodorta a nyomorultat. És vasszer vezető még mindig bírta 1 * Elet® ebben a ^rakruszábem láttam utoljáira, pár évvel & világháború előtt Egy' barátommal * ^bányára ránduJtunk « egv este betértünk a JBÓmi'bba, hol régi ismerősökkel véltem találkozhatni. De bizony alig volt ott egy-kettő. Samu azonban ott ült a régi helyén. Nagyon megváltozott. Testben megrogyva, görnyedten támasztotta fejét könyöklő karjára. Viseltes kabátja már nem feszült rajta. Gallérja gyűrött, nyaikravalója szine- hagyott, pecsétes volt. Duzzadtan petyhüdt, halvány orcáin kékes erezet. PöTfedt pillái közöl szeme bágyadtan pillantott ránk. Mikor meglátott, megörült nekem a az asztalához tessékelt minket. Beszédje a régi vig cimborákra és viselt dolgaikra tért rá, de szelleme már nem sziporkázott, csak elvétve pislogott fel mint hamuból a kialvó parázs. Beszéd közben gyakran levegő után kapkodott. Hangja s a" poharat emelő keze remegett. Kedvéért két társával együtt elkísértük —■ éjfél lehetett már — az átellenes kávéháziba. Itt ismerős társaságot találtunk, Samu egykét, azelőtt igen jó pajtását. Most összesugdostak, fizettek és tüntetőén távoztak. Samut ez kellemetlenül érintette. Másnap megtudtam, hogy régi barátai közül többen bizonyos nem kifogástalan ügyre! miatt kerülik. A hangulat nyomott volt A' cigány — talán mert a Samu kompániájától nem ©okát remélt — kedvetlen. Barátom s én már inkább ágyban szerettünk volna lenni, de Samu belénk kapaszkodva kért, jöjjünk a lakására, ha csak kis félórára is. Itta® embernek ellenkezni nem tanácsos, hát mentünk vele. Otthon, bort és poharakat tett. az asztalra « koccintás után leült a zongora elé. Naturalista volt « a magyar dalokat szépen, érzéssel játszotta. Közben-közben szünetelt, hogy koccinthasson velünk és elgondolkozott. Egyszer eztán Igen szép, nekünk ismeretlen nótába fogott, majd pedig dalolt is hozzá. Valamikor szép baritonja már nagyon rezgeti, néha télre in csuklóit. De a szomorú szöveget olyan érzésre 1 énekelte a bús dallamra, hogy meghatott Mikor elvégezte, kis ideig még ülve mára d t. lehorgasztotta fejét... és akkor rá omlott lelkének egész nyomorúsága, a szerelem- ki nozta, öregedő férfi iszákos.ságba fulladó nyomorúsága és szánalmat kel-tó, vad zokogás tört ki a melléből... * A dalt s a szövöget maga Samu költötte. Ar, elvált feleségének szól — de hiába —: súgta meg az egyik cimborája ... Samut azóta nem láttam. A háború Idején halt meg, úgy tudom, hosszas kinlódá* utta*
