Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-26 / 96. (2613.) szám

THWGM^/VlAGiÉARHnUu®* Argetoianu, Románia mai titkos diktátora tíz ma! azelőtt detroniiáini akarta a román dinasztiát A zavaros nssiitu balkáni politikus a szocialistákkal szövetkezett a tieíro- nizálásra s köztársasági elnök szeretett volna lenni Bukarest, április 24. Ma' már mindenki tisz­tában van azzal, hogy a Titulescu-koinbiná­ció Argetoianu személye miatt borult fel. Ti- tulescu tizennégy napon keresztül tárgyait, jött-ment, a hajnali órákig vitatkozott éles fej- hangján a pártfőnök ökkel, idegeskedett, az asztalt csapkodta és amikor már negyedízben kapott a királytól komá.nyalakitási megbí­zást és amikor már minden készen volt, az Tij kormány kinevezési dekrétumait is legé­pel tók, a külföldre szóló táviratok is elké­szültek — Argetoianu felrúgott mindent, hogy egy félórával később Jorga lengő, nagy sza­kálla, mögé rejtőzve, ő alakíthassa meg az uj kormányt. Tirulescu és Argetoianu a Kőműves Kele­men ballada egyik jelentét személyesítette meg. Amit Titulescu egész nap felépített, Ar- getoianu a Vicior Emanuel-uti lakásáról le­rombolta. Titulescu izgatottan hajtotta a sof- főrjét egyik párvezértől a másikig. Lótott-íu- tott, tárgyalt, veszekedett ée amikor este ha­zament azzal a boldog tudattal, hogy a jöven­dőbeli kormány felépítése már valamicskét előre haladt, másnap reggelre keservesen kel­lett tapasztalnia, hogy az éjszaka folyamán hí­jon yos hangulatváltozás történt. A tárgyaló urak másnap már valamivel máskép látták a helyzetet. IJjabb információkat kaptak és megint kezdődőit a dolog élőiről. Aktaszertt- leg természetesen nehéz volna bebizonyítani azt, hogy mindenben Argetoianu keze műkö­dött közre, Argetoianu sokkal ravaszabb po­litikus, semhogy az elhintett intrika-magokról le ne törölje a saját keze nyomát. De az utol­só nap története, amikor az ügyesen elhelye­zett Argetoianu-bomba tényleg expiodált — feleslegessé tesz mindeai külön bizonyítást. Még élénk emlékezetben áll * nyilatko­zat, melyet Argetoianu megjelentetett az Uni- versulban és amelyben minden kerteiée nél­kül bejelentette, hogy a Mironescu- kormányt egy tekltély-kormány fogja követni, mely a pártok ellenére is a pártokon felül olyan em­berekből fog alakulni, akik fütyülnek az el­avult politikai pártkeretekre. Hogy nehány hónappal ezelőtt nem sikerült Argetoianunak a tekintély kormányt megalkotnia, annak — Titulescu volt az oka. Argetoianu vagy Titu­lescu. E két név között választani, ők kelten voltak a román politikai messiások. A londo­ni követ, Komán ia örökös miniszter elnök je­löltje, két heti lázas kapkodás után mehet vissza Londonba. És így ma már nem i*s keit feltűnést, hogy az egyik, szárnyaitól megfosztott Messiás után a másik lépett ki a porondra. így magyarázták meg nekünk ma ezt a kérdést: — Ez a furcsa román politikus végleg el­nyűtt© az összes pártegyenruhákat. — Nincs olyan politikai alakulat, meiybeu ne játszott volna vezető szerepet. Az utolsó tiz esztendő­ben nem volt olyan politikai szervezkedés, használta, kicsavarta, mint egy citromot a po- lifkai bábája. Ez az ember, aki elnyütte, ki­használta, kicsavarta, mint egy citromot a po­litikai pártokat — most, amikor már végig járta a politikai pártélet minden skáláját, iga­zán nem volt számára más választás, mint egy uj fordulatot találni: harc a pártok ellen. Valóságos politikai r é orr egén yt lehetne ősz- szeállitani Argetoianu politikai múltjából; Orvosnak készült. Megszerzi az orvosi dip­lomát és e diplomával a zsebében diplomá­ciai pályára lép. A leggazdagabb bojár csa­lád gyermeke, gyorsan halad előre, a nagy nyugati államokban mint meghatalmazott mi­niszter képviseli Romániát. És mikor Nicolae Filipescu, Románia egyik legnagyobb Allam- férfiának szüksége volt egy megbízható, ér­telmes és ügyes emberre, hazahívta Argetoia- nut és kiadta neki a rendelkezést: Elég volt a külföldből . . . neked ezentúl itthon a helyed. Argetioanu szót fogadott és - itt kezdődik tulajdonképpeni karrierje. Már a fegyverszü­net alatt belügyminiszteri tárcát vállal, ugyancsak belügyminiszter volt * háború utá­ni zavaros időkben is, amikor kíméletlen eréllyel tiport el minden baloldali megmoz­dulást. A „vasöklü" belügyminiszter . . . igy beszélek máig ia Argetoianuról. —■ Innen j kezdve különös cikk-cakk vonalat Irt 1© Ar- getáeanu a különböző pártok között Egy Idő­ben Jorga volt a pártfőnöke, miután otthagy­ta A veresem, azután Manlu hűséges katoná­ja lett, hogy Maniut is kellő időben otthagy­ja és átpártoljon a liberálisokhoz, Jón el Bra­HaaaaaiKWBSHKiaagHeffl^^ nrHmrmiiTr.^wf,wn» tianu kabinetjében földmi velésügyi tárcát vállalt. Egyetlen sötét pont van Argotionau életé­ben, amit már csak azért is érdemes elmon­dani, erről a különös politikusról, mert csak igy lehet teljesen hü portrét rajzolni róla. Nemrégiben mull tiz esztendeje annak, hoffy Argetoimu de ironizálná alrarta a román királyi családot és a megalapítandó román köztársaság ehvökéoé szerette volna kílcíál- tatni magát. Nem politikai mendemonda ez, hanem a Mo­nitorul Oficial sűrűbe tűs oldalairól olvashat­juk ki az erre vonatkozó adatokat. A tiz év előtti Monitorul Oficial pontosan, gyorsírói jegyzetek alapján közli annak a nevezetes ka­marai ülésnek a jegyzőkönyvét, ahol egy szo­ciáldemokrata képviselő, Torna Drágu ezeket a vádakat olvasta Argetoianu fejére: Torna Dragu szociáldemokrata képviselő interpeiláció formájában hozta nyilvánosságra szenzációs leleplezését. Interpellációjának elmondására az adott okot, hogy az akkori kormány, melynek elnöke Averescu generális volt és Argetoianu votlt ,a kormány erőskezü belügyminisztere, hallatlanul éles rendszabá­lyokat foganatosított a munkásság ellen. To­rna Dragu képviselő kétségtelenül azzal a cél­zattal hozakodott elő lepelséseivel, hogy Ker­ti in ánd király meneszteni fogja a kormányt, mely alig egy esztendővel ezelőtt el akarta űzni a dinasztiát az ország éléről. — Százával ülnek a munkások a börtönök­ben — kezdte interpellációját a szociáldemok­rata képviselő — százával ragadták ki őket családjuk köréből és embertelen, középkori módon 'bánnak velük és ezzel a kormány csupán azt célozza, hogy tönkre tegye a ro­mániai szocialista pártot. Hogy má ennek ez oka? Tisztára az, hogy a jelenlegi kormány el akarja törölni a földről a eaoci lista pártot, mivel ez a párt bízonym bomproniUl&ó össze­köttetésben állott Averescu generál hsai és ArgetoinauPal, amikor ez a két politikus még mint ellenzéki vezér hiába, reménykedett, hogy valaha kor­mányra fognak kerülni. Averescunak és Argetoianunak nem voltak hl­I vei a városokban, érezték azt, hogy a mi pár­tunk segítsége nélkül nem tudnak baszerv©- | ződnl a városokban. Éppen ezért A veresen segítségünket ikérte. Megindultak közöttünk a tárgyalások. A tárgyalások akörül forogtak, hogy segít* sűk őket forradalom utján uralomra és jd» ruljunk hozzá a dinasztia detronlzálá&dhos, A szociáldemokraták részéről a tárgyalásokéi Ilié Moecovici vezette. A bukaresti Ráesett­ét teremben kezdődtek a tárgyalások és utána P. Negulescu lakásán folytatódtak. / Leírhatatlan vihar tőrt ki az akkori képvfU seiőkázban, amikor a szociáldemokrata kép­viselő leleplezéseivel idáig jutott Az egykori Monitorul Oficial csak halványan adja visr*- saa azt a hatalmas vihart, mit e leleplező* kiváltott. — Bizcmyitékokat akarnak? *— kiáltotta a szociáldemokrata képviselő. *— Szolgálhatok azzal Is, de addig is tessék csak meglíérdezojt Argetoianu urat, hogy ml1 yen jelzőkkel Illet­te ezeken a tanácskozásokon a királyt óe váj­jon köztársasági érzelmű-e ma la? Vagy tes­sék talán Vaieanu generálist megkérdezni* aki, amikor belépett a Negulescu lakásán, megtartott értekezletre, © szavakkal köszön­tötte: — Nagyon jő] állunk. Két kaszárnyában már teljes & forradalom . . . — Vagy tessék megkérdezni Petra Niculee- out — folytatta szenzációs leleplezéseit a szo­ciáldemokrata képviselő —• hogy nem küldték-e el öt a királyhoz azza$,az ul­timátummal, hody adja át nekik a hatalmat. Mire a király miegdöbbenve Így szólt: — Hiszen önök háborút üzentek nekem? És erre Petre Nicuilescu megbízói utasítá­sa szerint ezt a választ adta: — Igen . . . Háborút üzentek nekem? És erre Petre Niculeecu megbízói utasítá­sa szerint ezt a választ adta: — Tgen . . . Háborút üzentünk önnek. És mig a képviselők halotti csöndben hall­gatták a megdöbbentő leleplezéseket, Torna Dragu képviselő éles hangon folytatja: — A pari emuid bizottság kiküldését köve­telem, melynek ki kell hallgatnia Averescu generálist. Argetoianut, Neguleseut, Vaieanu generálist. Ilié Mo&covici-ot, ConMantln Po* povici-ot, Flondort és Grigorovioi szocialista szenátort- Mindezek reszt vettek a NeguJeecu- nál tartott forradalmi megbeszéléseken, — E megbeszélések — folytatja a szociális** ta képviselő — neon vezettek eredményre é» Averescu és Argetoianu amikor végre uralom­ra kerültek, soha nem bocsájtották meg a szo­cialista pártnak, hogy tudnak terveikről, ve­lük együtt (részit vettek a forradalmi megbe* átéléseken. Farkas Aladár. SÜLLYEDŐ PARTOK REGEMY Irta: EGRI VIKTOR (18) Nem így mondotta-e Miikó is: tavasszal kell megismernie! ezt a zugot, a „boldogok szigetét*4, gondolta Balázs. Fáradt volt. Ez a bolondos szél is bágyasztotta- Az öntudata megint kihagyott és az utón, esetlenül botla­dozva a szélben, majdnem álomba merült. — Érti-e maga Miikőékat? — hallotta Er­zsi kérdését és felrezzent és megint vere­kedni kezdett érzéseivel. Érti-e valóban Mikét és Jolán asszonyt? Mire következtessen logikátlan osele ke Je­teik végtelen sorából? A múlandóság út­vesztőjéből kitérne lyogui ? A házhoz értek és Balázs búcsúzni akart. A lány nem engedte. — Miikőék uzsonnára kérették ki- Nem mindegy az, hol fogja meginni a teáját? Nem is engedhetem el igy az estébe. A IIamimér-bázbam olyasféle megnyugvást érzett Balázs, mint az úszó. aki nagyon szé­les folyón úszott á't. és partra ér. Bágyadt er- nyed'éssel valami el szaki tottságot is érzett, a kapcsolatnak elejtését, ami eddig a azenzá- dókenes'éa éhségével a malomhoz kötötte. Alig volt azonban megint utón, nem tudott ellenállni a kívánságnak, hogy be ne térjen Mikóékhoz. Azt forgatta a fejében, hogy csak beszól Janka néninél és érdeklődik Miikáné hogyliéte felől. Az öregasszony azonban vá­lasz helyett kinyitotta előtte a lakás ajtaját. Mikéről leszakadt a magány érzése, mi­helyt Balázst meglátta. Nagy örömmel ra­gadta meg kezét. Aztán bort és szivarokat hozott és kedélyt erőltetve magára szorgos- koőotl vendége körül. — A feleségem alszik — mondta, hogy elejét, vegye Balázs kérdései nek. Minden összefüggés nélkül a malem ügyeiről kezdett aztán beszélni. A háború alatt bizony meg­koptak a gépek, sok a javítani való rajtuk, ami ócska, az végképp a lem közé kerül- Jö­vőre talán silót építtet, minden attól függ, felszabadul-e a gabonaforgalom s nem lesz-e továbbra is kénysze rgazdálkodás, jegy rend szer, hatósági ellenőrzés. Beszélt egy nagy útról; német gyárakban gépek után kellene körülnéznie. — Jolán eljön velem — hozta, szóba az út­tal kapcsolatban az asszonyt, — Talán a mi roppant el zárkózó t ts águnk nem tett jót az idegeinek? Olyan igénytelen volt. a kívánsá­gaiban. Alig ment a városba, gyakran nem is értetteim. Kint a szél viharosra dühödve rontott a háznak és kemény roipogások ütöttek a szo­ba csöndjébe. Balázs erőltetett figyelemmel hallgatta Mi­két. Nem tudott szabadulni attól a gondolat­tól, hoigy Mi kő bemenefkíffl ebbe a tenveze­tésbe. A szél figyelmeztette, hogy mennie kell. Búcsúzni akart, ekkor váratlanul lárma támadt a konyhában. Megszokták a malom­ban, hogy valaki lisztért jön könyörögni a nagy kenyórinsógíben. Néha tucatjával ro­hanták meg a városi koplalók, a kenyér- jegyen élők a malmot. Az estébe nyúló órá­ban mégis szokatlannak tetszett a behallat­szó asszonyos siránkozás. Most egyszerre kétféléi nyitották rájuk az ajtót. Az egyikben Janka néni állt halotithal- ványan jajgatva, a másikban Miikáné repde- 6Ő pongyolában. — Miért hagyod kint állni? Vezesd be rögtön! — kiáltott Mükéné az öregasszonyra. Janka néni reszketve engedelmeskedett. .Csapzott és csatakos, feketeruhás, felismer- keletien korú nő jelent meg mögötte. — Ide a kályhához! ' — intett Jolán. Ko­nyakot hozott és megitatta vele a jövevényt. Csupa láng volt, csupa mozgás. — Kissé megmelegszem és tovább me­gyek — motyogta az idegien asszony. — Dehogy is megy el!... Janka, adj ha­mar törülközői! Nem látod, csniromviz a lá­togatónk. Meleg ételt is készíts — rendéibe­A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoe^ő Napfény Fürdő Diéta fctiwerlivSs. Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, droguet iában és jobb füszerüzletben. zott Jolán. Majd a vendéghez fordult: — Hová is menne ilyen ítéletidőiben? Janka néni bizalmatlanul méregette a jö­vevényt. Nem látta soha, nem az ő könnyé*- kükről való, ruhája után városbéli proletár- asgzony lehetett , — Honnan jön? — kérdezte, amint csilla­podott az izgalom. , — A városból Mikánéin megváltó fényesség ömlött él. — Tépetten és halálra üldözve jön egy vad­idegen asszony! — mormolta maga élé a ví­zió igézetéiben. Janka néni aggódó arccal hajolt közelebb — A konyháiban nagyobb a meleg. Hama­rább szátadna meg a ruhája. Kijöhetne hoz­zám ... Egészen vizéé lelt & szőnyeg. Min­den összesá rozéd ik. — Hallgass! A lelked szennye jobban mocskol, mint ez a sár! A jövevényből megint kitört a panasz: — Elvesztettem a viharban a kendőmet, azért lettem olytam vize©. — Újat fog kapni. Ruhát is kap... Ki űzte ki ebben a förgetegben? Csodálkozva és sunyi alázattal fordult aa idegen asszony szeme Miikánéra. — Nem kergetett ki senki, köuyörgöm .. - Sütött a nap, miikor hazulról elindultam. — Nem kell szégyenkeznie, jó asszony. Nékem bátrain mindent beválthat — mondta Mikóné és hogy az idegen tovább hallgatott, keményen rászólt: — A férje kergette ki, ngy-e? Meg i« verte! Fel öröklött a jövevény hangja % könnyeik­ben tört ki- Mikóné kérdése valami sebét szaggathatta fel. Fájt ez a kutatás, g olyan értelmetlen volt. — A gazember! — mormolta maga ©töd. — Miért tette? — Nem tett semmik könyörgök! — Nekem bevallhat ja, jó asszony .. Lá­tom igy a foltokról a homlokán, hogy ;u ura veri ('■<* elkergette, világgá űzte.--- Megvert, de nem űzött el... Az árokba estem és megütöttem magamat.

Next

/
Thumbnails
Contents