Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-24 / 94. (2611.) szám
éL * esetleg velük együtt a cseliszlovák ipari termelés uralná és teljességgel kizárná erről a területről a többi államok hasonló produkcióját. Ez két nagy európai csoport gazdasági harcának megerősítésére vezetne. Mérhetetlen racionalizálást, ujabb iparágak alapítását, az egyes blokkok közötti elviselhetetlen feszültséget s végül a nyilt harcot vonná maga után. Joggal emeltek kifogást a háboruelőttihez hasonló blokkok létesítése ellen. És most még veszedelmesebb formában térjünk vissza ezelchez a formátumokhoz? Mi nem csatlakozhatunk ehhez a „sui gene- ris“ vámunióhoz, mert nem tehetjük ki magunkat azon államok gazdasági támadásának, amelyek a legtöbb kedvezmény záradékáról nem hajlandók lemondani. Ezt a harcot mi nem áilhatnók, mert amit a blokkon belül nyernénk, azt a többi országgal szemben többszörösen elveszítenék. Nem fogadhatunk el olyan rendszert, mely gazdasági óletünk egész építményét megváltoztatná. Mindenekelőtt egészségtelen mértékben emelné a mezőgazdaság védelmét. Németország az agrárvédelem legmagasabb színvonalán áll és Ausztria szintéin erre a fokira akar áttérni. Attól félek, hogy ez Ausztria számára a drágaság emelkedését, ujabb munkanélküliséget, ujabb szociális nehézségeket fog okozni. Mi nem tartjuk helyesnek az olyan politikát, amely nagy gazdasági blokkok teremtésére vezetne, melyek gazdasági és végső konzekvenciákban politikai harcokat űznének. Mi a stabilizálás politikáját akarjuk s azután az összes európai államokban a vámok rendszeres csökkentését s ezen az alapon egy európai gazdasági egység megteremtését. Politikailag: Józan ember ilyesmit nem kívánhat egy öntudatos csehszlováktól* Éppen olyan súlyosak a mi politikai kifogásaink is ezen terv ellen. Csehszlovákia egy hetvemnilliös blokkban elvesztené csaknem minden politikai jelentőségét. Néhány éven belül Beccsel és Berlinnel oly szoros gazdasági kapcsolatba jutna, hogy egészen elvesztené politikai mozgási szabadságát. Egyetlen józan ember se kívánhat ilyesmit egy öntudatos csehszlováktól. Én ezt nem a németek iránti averzióból mondom, mert becsülöm Németországot és a németeket, méltányolom magas kultúrájukat, erejüket, munkaképességüket, mi azonban a világháború alatt megtanultuk, hogy Európa megszervezése, ahogy mi óhajtjuk, nem valósítható meg olyan háború előtti preponderan- cia mellett, amely nagy politikai blokkokhoz és a világháborúhoz vezetett. Németország mai politikusai legjobb akaratuk .mellett sem adhatnak kezességet Németország jövendő politikusaiért. Csehszlovákia semmiféle kombinációhoz nem csatlakozhatik. amelyben Genf, vagy a föérdekeitek nem egyeztek meg. Berlin és Páris megegyezése nélkül Európában nem lesz béke. Végül mint harmadik politikai okot említem meg, hogy Csehszlová.- kiának nemzetközi kötelezcttségébőllj kifolyólag egyáltalán nincs joga, hogy egy ilyen kombinációban résztvegven, mert aláírta a versaillési, st. germaimi békeszerződéseket és a genfi jegyzőkönyvet és kötelezte magát arra, hogy Ausztria politikai és gazdasági önállóságát respektálni fogja. Csehszlovákia megtartja nemzetközi kötelezettségeit. A kis vámisniö: az ánscitlass előkészítése Tehát csupán a korlátolt német-osztrák unió lehetősége marad meg. Mi éppen úgy ellene vagyunk ennek a tervnek, mint a nagy tervnek, még pedig politikai és gazdasági okokból. Az úgynevezett vámunió az Aiischlussnak volna előkészítése. Ha valamikor az An- schlussra sor kerül, ez csak a Népszövetség döntése alapján történhetik cs nem igy, kerülő utón. A másik politikai ok általános európai természetű. Az unió megvalósítása uj politikai és gazdasági blokk alakulására vezetne és j Európa automatikusan még inkább két politikai és gazdasági táborra bomlana. Visszatérnének a háború előtti metódusokhoz. Azok, akik Csehszlovákiát elszigeteléstől féltik, nyugodtak lehetnek. Uj Kombinációk és ezzel a kooperáció uj formái merülnének fel. Ez azonban visszafejlődést jelentene az egységese?!) Európától, amelyre minden jó európainak törekednie kell. Csehszlovákia szempontjából azonban még van egy nyomós ok, amely minden csehszlovákot pártra és nemzetiségre való különbség nélkül egy sorba kellene hogy állítson. A vámuniónak az lenne a következménye, hogy Németországba irányuló exportunk egy részét osztrák áruk helyettesítenék, főleg azonban Ausztriába irányuló exportunk nagy részét német áruk váltanák fel. Ausztriába és Németországba való árukivitelünk a mailt évben az egész exportnak több mint 81 százalékát tette. A cukorkivitelt a vámunió jelentékenyen érintené, a textilt pedig kétharmad részben érdekelné. Ha tehát a vámunió ellen foglalok állást, úgy elsősorban német állampolgáraink gazdasági prosperitását védelmezem (!), akiknek produkciója és tőkéje a iegelsösorban forog veszélyben. A két ország egyesülése által továbbá a tengerhez való ut tekintetében függő helyzetbe kerülnénk és minden konfliktus esetén tranzitó szempontjából ezekre a területekre volnánk utalva. Jól számított tarifapolitikával ezek az egyesült államok exportunkon véres sebeket ejthetnének. Gazdasági létünk veszélyeztetés© és Németország gazdasági nyomása a keleti államokra, ezeket szintén gazdasági egységbe kényszeritené. A mi szempontunkból ez azt jelentené, hogy gazdaságilag álorientálódjunk. Ez a német-osztrák gazdaságtól való emancipációt jelentené, tudniillik kelet és dél felé kellene fordulnunk. I'ájdalU oas processzus lenne, de bizonyos nagy előnyöket is magával hozna. Minden eshetőségre el vagyunk készülve, tudjuk, hogy mit akarunk. Nincs okunk megriadni. A vámunió a kevés kis előny mellett Ausztriára nagyon súlyos gazdasági következményekkel járna. Mielőtt az úgynevezett kiegyenlítődés bekövetkeznék, egész sor osztrák iparág menne tönkre. Az osztrák iparnak mintegy 40 százaléka megbénulna és 30 százaléka teljesen német gyámság alá kerülne. Ezen a közbeeső vámok nem segítenének. A drágaság fokozódnék, az árak általánosan emelkednének, Ausztria piacainak nagyrészét a német termelés javára elveszítenék. A munkanélküli ség még nagyobb arányokat öltene. A ' r. -átlók bankügy teljesen függő viszony .V.-' jutna Berlintől. Becs kereskedelmi : jelen tőt-úre jelentősen csökkenne, az osztrák kereskedelmi és fizetési mérleg m egres szab- bodna. A német gazdasági életre a terv keresztülvitele nem jelentene nagyobb befolyást. Némely tekintetben használna, más tekintetben hátrányokat hozna, mint például a Csehszlovákiával való áruforgalom terén. Németország számára az egyetlen aktívum lenne az Anschluss közeledésének tudata. Benes megoldási formulája A mai krízis gazdasági és politikai nehézségeit inkább az európai kooperáció révén kell megoldani. Az én véleményem szerint olyan tervet beli keresztülvinni, amelyben a fóérdekeltek Genf szellemében megegyeznek. Ilyen tervet ki leSÜLLYEDŐ PARTOK REGE NY Irta: EGRI VIKTOR (W) Mikóné az Íróasztalnál állt, rátáimaszko- dott egy darabig, úgy hajolt Balázs felé és megragadta az írókészlet mellett heverő csont? a pír vág ót. Felemelte és megforgatta ujjúiban. Amikor karját ellökte, a pap ír vágó megvillant a kezében. — Érzi, milyen gyilkos tüzeléssel süt a nap? Tűz perzsel az erekben •.. érzi, Romu- lusz? Retten nézik a sürgő nrankáshadat, az épülő várost. Retten építik, két testvér. Ve- télytársak! Hirtelen megcsuklott a feje, a karját ismét mereven ellökte magát ól. A. papír vágó csörömpölve a padlóra hullt és Balázs lábáig gurult. Balázs lehajolt érte. Ahogy a kezébe fogta, reszketni kezdett. Érezte, mint ejti, keríti hatalmába az idegen erő, ér beimének szólni összebogoződt'aik, hangokat hallott csak, nagy fekete szárnyakkal lecsapó szavaikat. Szédület ringatta — két zöld lánggal vibráló szem hullott rá. Érezte, hogy ezek Mikóné szemei és egy pillanatig felsejlett benne, hogy álomba kerül, ha nem feszíti ellene akaratát. Görcsös erőfeszítést tett, hogy megint úrrá legyen magán. Megpróbált hátrálni. Mintha csikorogva, befagyva mozdulnának elmer évült tagjai. — Roimulus/ban már megfogant a terv — folytatta az asszony a hipnózist. — Férjemre, Rémuszra néz! Balázs inas kezet érzett ekkor a vállán- Pongrácz ragadta meg. Az agyára nehezedő ködben nehezen vergődött értelméig a hangja: — Hagyja ki a játékból Baláastl Túlerői- teti a maga agyát is ezekkel a kusza, fantasztikus kéipekkel. Mit akar ezzel a váirosí építéssel? Micsoda féltekenységi jelenetet I hív életre? ... Ne folytassa tovább, hiszen lázas még! Mintha mély ájuilatból ébredt volna Mikénél, oly zavarodottsággal nézett Pongráczra. S tört hangon kérdő: — Mit mond, mit akar Pongrácz? — Megkérem, hagyjon fel ezekkel a kísérletekkel, míg nem gyógyul fel teljesen. Hitetlen és keserű mosolyra húzódott Mikóné ajka. — Nem értett meg engem, Pongrácz... És most megzavart. Gyenge vagyok, türaöta kell, hogy betegnek tartson. — Jó volna, ha valami könnyű játékkal el töltenék a délutánt. Talán kártyázhatnánk! — tanácsolta Pongrácz. Rögtön sürgés támadt. Vera boldogan ősz- szecsnpta kezeit. — Kártyázzunk! — Nem fogunk játszani! — tiltakozott váratlan hevességgel Mikóné. — Karácsonykor még tűrtem ezt az ostoba szórakozást! Verát annyira megrémítette Jolán hevessége, hogy az urához szaladt és védelmet keresve belékarott. — Úgy, csak simulj, tapadj rá! — kiáltott fel Mikóné- — Öleld csak és fojtsd meg á bilincseiddel! — Ne nézz úgy rám! — rémüldözött Vera. Látták a szobában, hogy e percben Mikánéval történt valami. Éles vonások fagytak az arcára, mintha álarcból villanna a szeme, s a hangja érdesen reccsent, mintha másvalaki beszélne belőle, a nyelve szélű lőtten forgott. — Ha ligásé, most én beszelek! Kihűlve cs tanácstalan várakozással állták körül. — Augusztus jelentkezik — mormolta Balázs. Mögötte Erzsi kétségbeesésében a kezét tördelte. — Ne félj, hiszen látod, hogy neon Jolán beszél — szólt Pongrácz és védőén átkarolta feleségét. A megszállott nő gépszjcrü, széles mozdulattal kitett. — Legyőztem Augusztust!... Engedd él Pongrácz azt az asszonyt Még nem késő, még menekülhetsz! Nem látod, hogy szépsége nem tudja áthidalni lelke szakadékjait? Menekülj Pongrácz, míg nem késő! Pongrácz mozdulatlan. Lihegve bámulnak egymásra. A megszállott asszony egy lépéssel közelebb jött és vijjogva buggyant & hang belőle. Érzett rajta, hogy valami a hatalmában tartja a hangját, úgy szakadt ki ön- tudatlanul valahonnan a testéből, a szív és a tüdő közül, szinte benne volt a benső testi szervek forróeága, reszkető vajúdása, ahogy kisműtőit a hang. — Még nem késő! Menekülj! Engedd el azt az üresfejü pillangót! Vera védekezőén maga éllé rántotta karját. Jolán oly közel jött hozzá, hogy azt hitte, hogy megüti. — Nem akarom tovább hallani! Setm őt, sem azt, aki beszél belőle — sikoltozta eszét vesztve. — Hahaíha! — hahotázott osufondárosan a megszállott nő. — Tudnom kellett volna, hogy hiába küzdők ellenetek! Ingovány, égő fertelem van a lábad alatt, Pongrácz!... Vakságodban nem látod a leselkedő halált. Lelked élmerül a posványbán. Nincs menekvés! Nézd, a bilincsek már láthatókká váltak! A keze a terhes asszonyt testre zuhant. Véna sikoltott.. Pongrácz egy mozdulattal m ajtóig tépte. Ezt a káromlást nem szabad tovább hallanod! •— kiáltotta. — Ne előlem menekülj! — toporzéikolt a megszállott asszony. De még mielőtt elérhette volna őket, hat almás dörejjel becsapódott előtte az ajtó. Pougiráozék eltűntek. V------■a nwiaBa hét dolgozni. Persze nincs egy egyszerű és minden nehézséget megoldó formula. A problémát főalkatrészeire kell bontani és a megoldást etappokiban kell megkísérelni. Elsősorban Közép- és Keleteurópa agrárius államainak agrárkrízisét kell megoldani, azután arról lehet szó, hogy a legfontosabb európai ipari államok az agrárkrízis alapproblémáira! szemben egységes álláspontot foglaljanak el, végül pedig arról lehet szó, hogy az ipari államok megtegyék az ipari termelés terén az európai megegyezés első kísérleteit. Csehszlovákiát részben agrárius, részben ipari jellege miatt a kérdés mindkét oldala érinti és inindakét csoportba beleesik. Hogy az agrárválság megoldásának a kérdését egy európai egyezmény által megvilágítsa, Benes a búzának és a búzalisztnek a kérdését emeli ki. Helyes szervezés mellett lehetséges volna a fölöslegeket úgy elhelyezni, hogy a tengerentúli államok ne szenvedjenek kárt. Persze a nagy ipari országoknak kellene a termelés feleslegét elfogyasztaniok. Ha ezek egymás között megegyeznek abban, hogy ezeket a mennyiségeket egymás között felosztják és ezeknek a fölöslegeknek preferenciái! s vámokat biztosítanak, hogy a mezőgazdasági termények árai a termelők szempontjából kedvezően alakuljanak, úgy az agrárkrízis lényegében megoldódnék. Ez a szervezet az egyes államokban természetesen különböző lenne, min álunk valószínűleg állami monopólium, vagy pedig különboső társaságok monopóliumának formájában jelentkeznék, vagy végül a behozatali engedélyek rendszerében, amely kontingentálná a mezőgazdasági termények behozatalát az egyes agrár- államokból, amelyekkel preferenoiális vámokat kötünk. Az ipari államoknak egymás között az agrár államok érdekeinek tekintetbevételével úgy kellene megegyezniök, hogy a preferenciái is vámokat úgy biztosítják, hogy ezért ellenszolgáltatást nem követelnek, hogy az agrárius államokkal szemben a legtöbb kedvezmény klauzuláját továbbra is fenntartják. Ezután megtörténhetnének az első lépések az ipari krízis megoldására. Az ipari termelés növekedése a racionalizálás és a technika, előrehaladása következtében rohamosabb, mint a lakosság fogyasztási képességének növekedése. Igv keletkezik a túltermelés, ebből a válság, a munkanélküliség. A magas véd- vámpolitika és nagy világpiacoknak, mint Oroszországnak a kikapcsolódása a termelés és fogyasztás egyensúlyát még jobban megbontotta. A háborús adósságok szabályozása s Európának Amerikához való viszonya érintőn tényezője a gazdasági válságnak. A válság általános és ezért ag ellene folyó küzdelemnek szintén általánosnak, nemzet •2 ? & ! i • — Pongráwzék elutaznak —1 Jelentette be Balázs, aki a távozók után sietett és látta, hogy izgatottan csomagolnak, Mikóné mlég az ajtónál állt és Balázsra nyitotta álomba fordult szemeit. Megint valami változás ment végibe rajta. Az ajka darab- igéig némáin mozgott. Kifelé fordított tenyerével többszőr gyámoltalanul a homlokához kapott. — Mit mond? — kérdezít)©, de már a régi hangján. — Pongiiáicaék elutaznak —• ismételte Balázs. Kétely merült Balázsra, ahogy Mikánét figyelte. Látta elferdült szája rángását. mintha álarc mögül kényszeritené nevetésre magát. Mikóné mesterkélten intett és ez is olyan volt, mint egész megszállottsága, önkéntelenül artra gondolt, hogy Mikóné csak megjátszotta ezt az egész jelenetet, De nem tudta, ml1 célja lehetett véle? Miért marta el maga mellől a megszállottsága álarcában Pomgráeznét? Micsoda oka volt rá? Rejtélyes volt ez az álcázott harag és a dübrohlam! Miért tett célzást éppen az állapotára? Vakságában majdnem megütötte. Ez Is érthetetlen volt. Hasztalan próbált értelmet adni a Jelien ©tnek. Pongrácz'ék meneküDésszerü elutazásukkal elébe vágtak minden magyarázatnak é» megoldásnak. — Elmentek? •— kérdő ekkor Jolán asz- szony és zavartan körüllbátmult. — Oly szórakozott vagyok. Miért akarnak oly hamar elutazni ? Balázs megdöbbent tekintetet váltott Erzsivel. Ezt az előállást már nem játszhatta meg Mikóné. A dobogó és tomboló harc után itt volt a megszállottság reakciója: Jolán asz- szony betegen .nyöszörgőtt, mintha bánatot dajkálna és ez aggasztóbb volt a düh rohamában szét!reccsen tett sér téseinél. — Unatkoztak, mert. kicsit gyöngéi keltem. Miben figyelmet lenek —■ panaszolta. Megkérte aztán Balázst, hogy csengessen. (Folytatjuk.)
