Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-24 / 94. (2611.) szám

Az expozé

(sp) Prága, április 23. A hang, amelyen Benes külügyminiszter ma délelőtt az osztrák—német vámunióról s-zóló expozéját elmondotta, sokban különbözik attól a tónustól, amit a külügyminiszter egyébként, 6 főleg ebben a kérdésiben, használni szokott. Nem oly agresszív és nem oly optimista, mint máskor. Jól emlékszünk néhány hét előtti megnyilatkozásaira, amelyek csaknem casus bellinek fogták föl a -bécsi szerződést, s különösen jól emlékszünk tavalyi, vagy tavalyelőtti beszédeire, amelyekben egyenesen nevetséges inszinuációnak mondotta, ha valaki gazdasági válságról, Csehszlovákia megrendült külpolitikai helyzetéről, vagy egyéb „badarságokról1' mert említést tenni. Ma a külügyminiszter konstatálja a legnyomatékosabban a helyzet komolyságát és a hetvenmilliós német szomszédság veszedelmeit. Egyúttal kemény kritikát mond a köztársaság kereskedelmi .politikájáról, oly keményet, hogy bármily ellenzéki lap díszére válhatna. A külügyminiszteri expozé tónusából mindenekelőtt azt1 olvassuk ki, hogy a német—osztrák vámunió terve komolyabb dolog, mint az újságolvasó átlag hinné, mert elintézésétől nemcsak egy nagyjelentőségű és talán kibontakozást hozó kezdeményezés -sorsa függ, hanem az európai prosperitás kérdése általában, a, meglévő rend kérdése, a jólét kérdése, a háború és a béke kérdése.

Most Benes nem tüzel s nem harcias, hanem igyekszik szembenézni azokkal az egyre szaporodó argumentumokkal, amelyek itt a köztársaságban is tért hódítanak, s azt bizonyítják,' hogy Csehszlovákia szempontjából a'leghelyesebb volna, ha csatlakoznék a bécsi tervhez. A külügyminiszter nincs ezen a véleményen, de ellenérvei nem helytállóak. Már csak azért sem vehetők komolyan, mert az a terv. amelyet a német—osztrák vámunió helyett ajánl, sokkal bonyolultabb és akadémikusabb, mint a másik, a realizálás stádiumában lévő. Beszédének első részében Benes elemzi és kifogásolja a bécsi szerződést. Kifejti, hegy Csehszlovákia sem gazdasági, sem politikai okokból nem csatlakozhat hozzá, mert elvesztené tekintélyét, gazdasági átütőerejé-t és német rabigába görbedne. S különben is — mondja — a bécsi terv nevetséges utópia, nem realizálható. Beszédének második felében aztán kifejti azt az általános nagy érdeklődéssel várt „pozitívumot1*, amelyet Curtiu-s kezdeményezésének helyé-be kivan temn-i. S mi ez a pozitívum? Ezerszer hallott, ezerszer kezdeményezett kibontakozási frázisok csoportosulása és ismételgetése. Tudjuk, hogy béke kell, vámleépítés kell, kereskedelempolitikai reform kell, mezőgazdasági segély kell, ipari racionalizálás, Póneurópa, általános ösz- szefogás, — mindezt tudjuk, de mi hasznunk van e tiz év óta számtalanszor hallott, kétségtelenül helyes és igaz dók Irinákból, ha sehogy sem tudnak a nemes frázisok birodalmából átköltözni a valódi életbe? Bármennyi hibája volna is a bécsi szerződésnek, annyi elvitathatatlan tőle, hogy reális kezdeményezés s ennélfogva többet ér a legszebb papírból épült rendszerpalotánál is. Ha az osztrák- német terv és a hozzávaló csatlakozás „megvalósíthatatlan", hányszor inkább megvalósíthatatlan az az általános és mindent varázsszóra megoldó utópia, amelyet Benes ajánl, s amely annyiszor hajótörést szedvedett már a nemzetközi fórumokon.

A szép szavak és a szemfényvesztő csoportosítások ellenére mi kénytelenek vagyunk megmaradni annál a sokszor hangoztatott tételnél, hogy az osztrák-német szerződés életképes realitás, amely kellő jóakarat esetén megvalósítható és kiépíthető, minden ellenérv pedig csak szófia-beszéd, megvalósíthatatlan utópia s csak arra szolgál, hogy komplikálja a helyezelet, s csábos ígéretek ecse- telésével a sovén presziizspolitika érdek-éhen elterelje a figyelmet az egyedüli helyes útról.

BENES:

Berlin és Páiis megegyezése nélkül Európában nem lesz béke

A külügyminiszter ridegen és végleg elutasítja a némst-eszsrák vámunióhoz való csehszlovák csatlakozás gondolatát — Gazdasági közeledés várható a vámunió-vita folyományaként a kisantant és Magyarország között?

i

Prága. április 23. A képviselőház külügyi bizottsága ma délelőtt Tomasek képviselő elnökletével ülést tartott. Napirenden Benes külügyminiszternek a német-osztrák vámunióval kapcsolatban tett nyilatkozata feletti vita szerepelt- Az. ülés elején fölszólalt Benes, aki két órás újabb részletes expozéjában ismételten a vámunió kérdésével foglalkozott.

A miniszter mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a vámunió terve Európa egész nemzetközi véleményét heves izgalomba hozta. Kitért a és az osztrák külügyminiszter

beszédére s elismeri Curtins beszédének tárgyilagos voltát, de tarthatatlaninak minősíti Curtins azon tételét, hogy a vámuniót mint politikamentes akciót tisztán jogi szempontból bírálhatja el Géni. Elvégre nem lehet komolyan azt állítani, — mondja a miniszter — hogy Európa leghatalmasabb gazdasági' te-rve most, amikor az európai politika háromnegyed részében gazdasági kérdésekből áll, politikamentes ügy lenne. Itt különösképpen speciális politikai mellékize van a dolognak az Anschluss miatt, amelytől nem választható el. Föltéve, hogy a vámunió a genfi értelmi regionális megegyezésekre példa akar -lenni, mégis a legjobb válasz erre az, hogy ezzel ellentétben éppen valamennyi érdekelt Cél a kooperáció szempontjából alkalmatlan lépést lát benne. Épp ellenkezőleg, ez két, egymással szemben áUó blokk megteremtése felé vezető lépés.

A külügyminiszter ezután a kisantant gazdasági akcióra utal. Hangoztatja, hogy a maga részéről mindig meg volt győződve a vámunió nehézségeiről, azonban — úgymond — mindig lojálisán igyekezett előkészíteni a talajt a Magyarországgal való gazdasági kooperációra. A lcisantantnak gazdasági antanttá való átalakítása tervét soha sem tartották titokban.

Ez a terv nem irányul senki ellen, sem Németország, sem Olaszország, sem Ausztria, sem Magyarország ellen.

Különösen Olaszország é& Németország felé hangsúlyozta a miniszter mindenkor, hogy a kisantantnak nincsen senki ellen sem gazdasági, sémi politikai éle. Ausztriát sem akarják semmiféle kombinációba becsalogatni. A maga részéről Ausztriával szemben a preferenciáiig vámok rendszerét igyekezett érvényre juttatni a saintgermaini és a trianoni szerződés szellemében. Ez azonban nehézségekbe ütközik, melyek nem Csehszlovákia részéről indultak ki.

Egy kis Intelen Hágának és (leninek

A preferenciáiig vámok kérdésében a kis államok csoportosulását s ezeknek azután a három nagy hatalomhoz, Németországhoz, Franciaországhoz és Olaszországhoz való csatlakozását tartotta kívánatosnak.

— Fölösleges volna vitázni afölött — folytatja a miniszter — hogy az úgynevezett vámunió terve nem sérti nneg a nemzetközi kötelezettségeket- Csaknem bizonyos, hogy ezzel a kérdéssel a hágai nemzetközi bíróság is foglalkozni fog. A maga részéről nem kételkedik afelől, hogy a hágai törvényszék milyen álláspontot fog elfoglalni, mert szerinte a versaillesi, satut- gerniajini szerződések, nemkülönben az 1922-es genfi jegyzőkönyv szövege teljesen világos. Nem hiszti, hogy G-enl az egész nemzetközi világ előtt homokba dogja a fejét, ez mindegyikünkhöz méltatlan lémmé.

Ausztria érvel ellen

— Az egyetlen argumentum tulajdonképpen a bécsi koirmány azon nyilatkozata, hogy Ausztria gazdasági helyzetében nem várhat egy európai méretű mego Idádig. Ez az érv azonban neun elegendő arra, hogy a terv és eljárás hélyesiségélt bizonyítsa.

Ez az érv csupán szemrehányás azok felé, akik Genfiben lassan dolgoznak. Egyes ko- zépeurópai államok gazdasági helyzete szintén komoly s az ausztriai életnívó jóval magasabb, mint a romániai, magyar- országi vagy jugoszláviai. i

Azonkívül a mai Ausztria aránytalanul jobb helyzetiben van, m-iinfc az 1920—22-es éveikben. És ekkor mégsem fordult Ausztria helytelen kísérletekhez, hanem az egyetlen utón Genfibe ment. Az előkészületben lévő terv Ausztriának nem használ, sőt oly mélyen érinti Ausztria gazdasági életét, hogy azon j halálos sebeket ejthet. A terv hi-vei nyilván föltételezik, hogy ehhez a gazdasági közösséghez teljes egyenrangúsággal tulajdonképpen csak Csehszlovákia csatlakozna, mert

Csehszlovákia gazdasági rendszere áll legközelebb e két állam struktúrájához.

Az agrárpolitika ismoreíteB szempontjai miatt elsősorban Németországbam. dle áltar Iában mindkét ipairi államban egyáltalában nem számítottak a mezőgazdasági államok teljesmérvii és teljes jogú csatlakozására.

Két leheidség

Kiét lehetőség van arra, hogy ezek az államok a tervhez mégis hozzájáruljanak. Az első az, hogy formálisan csatlakoznak, úgy hogy .a közbenső vámok egész rendszerének megtartásával tagjaivá lesznek, ez esetben az egész koncepció Európa mai állapotához képest csak annyiban változik, hogy a közép- európai államok között a belső vámsorom- pók megmaradnak ugyan, de egyes esetekben a vámokat kölcsönösein csökkentik.

Ez a rámegy&ég azonban, mint egész, óriási zárófalat jelentene Európa többi részével szemben, mely fal mögött az ipari produkció egyáltalában nem volna versenyképes, A második lehetőség az, hogy a terv az említett három ipari államra szorítkozna és Európa többi agrár államai csupán az agrártermékekre szóló preferenciáik vámok rendszerével kapcsolódnának hozzá. Németország maga képes volna ezen államok mezőgazdasági termelésének fölösle* gét fölvenni, azonkívül az egyszerű prtefle- renciális rendszer a belső német politika számára jobb eredménnyel járna. A német mezőgazdaság lényegében nem szenvedne kárt, Németország ipara és kereskedelme gzámára pedig ez a hatalmas terület óriási nyereséget jelentene.

Gazdaságilag: realizálhatatlan

— Már most hogy tekintsünk mi erre a tervre. Naiv dolog lenne azt várni, hogy a közvéleményünket meg lehessen győzni afelől, hogy ez az egész dolog csak gazdasági kérdés. A béke- szerződések aláírása óta nem volt más politikai ügy, mint a mai gazdasági válság és a vámunióterv egy része annak a nagy politikai akciónak, amely a gazdasági válság következményeivel foglalkozik.

Ezért a kérdést úgy gazdasági, mint politikai szempontból egyaránt, elemeznünk kell. A miniszter gazdasági tekintetben

az egész tervet egyszerűen realizálhatatlannak minősíti.

Egyáltalában nem vámunióról van ebben az esetben szó, mert hiszen a közbeeső vámok rendszere egyik előfeltétele a terv megvalósításának. Egyetlen harmadik állam sem ismerhetné el vámuniónak, a legtöbb kedvezmény klauzulája úgy Németországgal, mint Ausztriával szemben továbbra is érvényben marad s ezáltal az egész rendszer ad absurdum dedukálódik.

Franciaország már kijelentette, hogy a legtöbb kedvezmény klauzulájáról nem mondhat le,

bizonyára a mi kormányunk is ugyanazt fogja kivánni.

Egész Európa kereskedelmi ég gazdasági rendszere a legtöbb kedvezmény tétetére van fölépítve.

A német—osztrák vámunió, amely fönntartja a belső vámokat, megsérti ezt a klauzulát. A klauzula mellőzése viszont általános káoszt idézne elő Európában és mindenki ellen egy kereskedelmi háborút jelentene. Még a kisebb vámuniók sem hajthatók végre valamennyi érdekelt, vagy legalább is a legfontosabb érdekelt fél előzetes megegyezése nélkül és ebben az esetben ezek az érdekeltek Németország, Franciaország, Olaszország, Anglia, a kisantant és Lengyelország.

A második gazdasági kifogás a terv ellen abban áll, hogy a tervezett vámunió Ausztria mezőgazdasági ét? ipari vámjának a németországi vámrendszer színvonalára való emelését jelentené. Ha Csehszlovákia csatlakozna, lépése ugyanezt jelentené. A harmadik nagy következménye volna a terv megvalósításának az, hogy az úgynevezett vámunió egész területét a német—osztrák.

^ Mai számunk Há olcSai

**. 94. (2611) szám • Pántok * 1931 április

Előfizetési án évente 300, félévre 150, negyed* A j ' ni^nKTLA: pIlpnTphi nnrfnk Sxerkesztöség; Prága 1L. Paiiské olice U.

évre 76. havonta 26 Kt; külföldre > évente 450, ** SZlOVenSZKOl CS rUSZlJlSZKOl eUCnZeKl pOTTOK U. emelet - Telefon* SÜSÜ. - Kiadóhivatal;

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt DolÍtiU.CLÍ TUlDllnnifl n , , Prága 0. Panské alléé 12. 111. emelet

fi képes melléklettel havonként 2.30 Ké-val több FŐSS.etfcesSLÍŐl ' • Felelői SXetfccsxlŐ> Telefon; 34184.

Egyes szám óra 1.20 Ké. vasárnap 2. -Kt DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACJl GÉZA SQRQÖHVCIM; HÍRLAP, PR AH A