Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-19 / 90. (2607.) szám

9 1981 Április 19, vasárnap. —iwiM inifwinwwia———h A Stiégler-léle biinpor lőtárgyalásán a vádlottak és a tanuk vallomásaiból egy szeren- j esetten házasélet kontúrjai bontakoznak ki Minden vallomás a térj álla! gyanúsított asszony ártatlanságát bizonyltja Kassa, április 18. (Kassal szerkesztőségünk telefon jelentése.) Stiegler Kálmán vasúti főtaná­csos rágalmazás; és hamistanuzási bünpöre, amely egy szerencsétlen házasság kulisszatit­kait teregeti ki a tárgyalóterem nyilván omága előtt, változatlan érdeklődéssel folyik ma is. A vádlottak és a tanuk vallomásaiból egészen szo­katlan kontúrokban bontakozik ki a pör anya­ga, amely egy válópörből indult ki és a férj szinte abnormis féltékenysége miatt ilyen nagy­szabású bünpörré dagadt. A bílnpör legérdekesebb mozzanata, amit úgy a vádlottak, mint a tanuk, sőt Stiegler vasúti főtanácsos is beismert, 'hogy Stiegler rendszeresen fizetett kémek egész hálózatával vétette körül feleségét, akiről azt hitte, hogy megcsalja őt és Így akarta rajta­kapni valamelyik udvarlójával. A sajnál áriáméi tó fiatalasszony egy lépést sem tehetett anélkül, hogy fizetett kémek egész se­rege ne lett volna a sarkában, azonban ennek ellenére sem sikerült a féltékeny férjnek, aki egész vagyonát ezekre az állandó megfigyelé­sekre költötte, egyetlen oly konkrét adatot sze­rezni, ami megerősítette volna őt felesége hűt­lenségében. Az asszony élete pokol volt a férfi mellett, úgyhogy háromhónapos házasélet után be­nyújtotta a válópört. Stiegler ekkor, akinek rögeszméjévé vált, hogy felesége megcsalja őt, pénzért szerzett Karnis tanukat arra, hogy felesége ellen valljanak. A tanuk vallomása azonban annyira ingadozó és ellentmondó volt, hogy a biróság végül is a férj hibájából mondotta ki a válást, az ügy iratait azonban áttette az ügyészséghez, amely hamis tauuzás, hamis tanuzásra való fölbuj- tás, valamint rágalmazás miatt bűnvádi eljá­rást Indított a válópör nyolc tanúja és Stieg­ler Kálmán vasúti főtanácsos ellen. A per tegnapi folytatólagos tárgyalásán Stieg­ler Kálmánnét hallgatta ki a biróság, a.ki zárt tárgyaláson több órán keresztül tett vallomást. E vallomása után az asszony nyílt tárgyaláson benyújtotta a bíróságnak naplóját, amit 1920. junius végétől vezetett. A ^Íróság elrendelte a-tat a feieeégérveb Stemal ont vaálöttsa. hogy a pone-M v-raft óta laSüSk Kassán, azonban Bemmltsem tud! mondaná Staeglemiév'efl, áoapceolatíben., akit neim ia-l mer közelebbről. Polliim ek Ferenc m. -ostraui ma- gámdeteMiv eJmondottia, hogy Stiegler meghiaásából két hétig figyelte &t asz- sronyt Kassán, de e két hetes megfigyelés alatt nem tudott semmi konkrét adatot szerezni *■ asszonyt hűtlenségéről. Miöponsriky Zoltán és Míeponeaflcy Mária art vallot­ták, hogy Stiegter rá akarta őket bírni a hamis tanuzásra, ők azonban nem tudtak sémim i-tsom S'tfeg- termiérőfl t?s ezért nem ráEa-likozJttak emp a feJ- í ada tra. napló felolvasását, azonban a naplóban seholsem fordult elő olyan adat, amely csak részben is megerősítette volna azt, hogy a fiatal asszony megcsalta volna az urát. Stieglerné kihallgatása után az asszony apját. Sebek József kassai helyettes poétaigazgatót hallgatta ki a biróság, aki tanúvallomásában elő­adta, hogy egy ízben hivatalába eljött egy Nye- mecné nevű asszony, aki azt mondotta neki, hogy Nagy Péterné, az egyik vádlott, pénzt ka­pott Stieglertől azért, hogy felesége után kém­kedjék. Egy más alkalommal egy Holub nevű egyén látogatta meg a hivatalában és figyelmez­tette őt arra, hogy Stiegler egy Mlsponszky Zoltán nevű ember­nek ötezer koronát Ígért arra az esetre, hogy­ha felesége ellen fog vallani. Misponszky azonban három héten keresztül nem tudottt semmi pozitív adatot szerezni az asszony ellen és ezért nem vállalkozott a hamis tanu- záera. A tanú egyébként azt vallja, hogy Simkó őrnagy nem lehetett Stieglerné lakásán, mert a kérdéses napon egy másik asszony Stiegiernéval együtt volt ég ez az asszony látta volna, hogyha Stieglernénak látogatója lett volna. Ezután Stanzl hírlapírót, a Slovensky Vychod fő- szerkesztőjét biaiügiaftlta ki a biróság, akit Stiegtar j srinibén azzal gyanjumltotit meg, hogy viszonyt foly- i rheumatikus betegségek­nél (köszvény, csuz) el­ismerten kitűnő gyógyító hatású. Elsőrangú, emész­tést elősegítő asztali víz. Érdekes tanúvallomást tett Sírok© alezredes, akit StÜegjler azzal gyanúsított hogy viszonyt folytatott feleségével Simko tagadta a*t hogy viszonya lett volna a« asszonnyal, akit először a prágai reprezemJtádós házban muta­tott be neki férjjé, amikor násauton járt Prágában. Utána még h-áromszr-négyszer Mitita az asszonyt társaságban, azonban sohasem állott vele közeleb­bi ismeretségben, nem voDt soha az asszony laká­sán, úgyszintén az asszony sem volt az ő lakásán. A biróság ezután a tárgyalás folytatását hétfőre halasztotta. Futtában Szlovenszkón Ipolyság, a szentek őrizte Csipkerózsa-város Pm$mv város 17 millió koronás beruházási programja a városi tanács előtt . Pozsony, április 18. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonjelenfcése.) Pozsony város képvise­lőtestülete hétfőn rendes közgyűlést tartott. Tegnap a közgyűlést előkészítő tanácsülés, ma pedig rendes tanácsülés volt Krno polgármester elnöklésével. A tanácsülésen többek között a következő érdekes ügy került szóba. Az orszá­gos választmány legutóbbi ülésén a városi kép­viselőtestület egy határozata ellen beadott föl- lebbezését tárgyalta. A városi képviselőtestület ugyanis Dobrin János, a városi villamosmüvek cégvezetőjének fizetését fölemelte. Ez ellen a közgyűlési határozat ellen egyesek föllebbezést nyújtottak be az országos választmányhoz az­zal az indokolással, hogy nem lehet Dobrin fize­tését fölemelni, miután nem bírja, az államnyel­vet. Az országos választmány azonban a föl!eb­be zést elutasította és helybenhagyta a fizetés- emelésre vonatkozó közgyűlési határozatot. Az országos választmány e liberális szellemű határozata a tanácstagokban igen jóleső ér­zést váltott ki. A ma délelőtti tanácsülésen För&ter Viktor he­lyettes polgármester interpellált amiatt, hegy a városi színházban a városi tanács és a kultur- bizottság tagjai részére fönntartót páholyt arra illeték télén emberek veszik igénybe. A városi tanács elhatározta, hogy fényképes igazolványt fog adni azoknak, akik a városi színház páho­lyát igénybe vehetik. A városi tanácsülésen előterjesztették Po­zsony város 17 millió koronás beruházási programját. A tanács elhatározta, hogy előbb megszerzi az erre szükséges kölcsönt és csak fokozatosan fogja fölhasználni a 17 millió koronát. A tár­gyalásokat a kölcsön fölvétele érdekében már most megkezdik a pozsonyi bankokkal. A be­ruházási programban iskolák, kórházak, jár- váriykórház, állatvásár kiépitése, vágóhíd kibő­vítése stb. szerepelnek. Kétezer munkást és kétszáz tisztviselőt bocsátott el a Ganz-Danub!us gépgyár Budapest, április 18. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonj elöntése.) A Ganz—Danubius gép­gyár kétezer munkást és kétszáz tisztviselőt bocsátott el. A nagyarányú elbocsátás elsősor­ban az állami megrendelések elmaradásának, továbbá a nehézvasipar általános krízisének következménye. Az elbocsátások ideiglenes jel­legűek és amennyiben a gyár újra megrendelés­hez jut, üzembe állítja alkalmazottait. Ipolyság, április. A' költő valahogy igy kezdené: ­Barnás, tavaszi halmok oldalában, a medréből sűrűn kilépő Ipoly mellett terül el Csipkerózsi­ka városa. Ha messziről megpillantod kettős tornyát s hullámos barna dombjait, egy pilla­natra, mintha Veszprém jutna eszedbe, de a Ba­kony helyett a Börzsöny kinálgatja magát s a távolban nem a Balaton szele fuj, hanem a Du­náé. Ipolyság a neve e kisvárosnak, nosza, lo- pózzunk be kedves házai közé... A riperter igy szól: Amint lelépsz a párkányi vonatról, vagy a zó­lyomi vicinálisról, az állomás sinhálózata mellett közvetlen egy fakerítés fogai húzódnak. Ami a fakerítésen innen van, az Csehszlovákia, ami túl van, az Magyarország. Düledező tanyaház áll az állomási épülettel szemben, a magyar oldalon s a határtól tiz lépésnyire, Magyarországon van az i ipolysági téglaégető, ahonnan csak nagy vám­mal lehet tiz méterrel idébb fuvaroztatni az ipolysági téglát. Az országúton vámházikók áll­ják a vártát, tekintve, hogy vámháboru van. Az Ipoly szélesen, bágyadtan csillog s egy poros autóbusz visz be a messzifekvő városba. Az építész ezt mondja: Keresem az uj házakat. Keresek lendületes, nagy építkezést, keresem a néhány évvel ezelőtt jelentkezett gazdasági föllendülés jeleit építmé­nyekben. Hogy mostan nem építkeznek, nem cso­da. Ellenben hol van a beruházási programra, a villalakások g az uj üzletek sora, a traozitóíor- galom nyoma? A közgazdásznak is van szava: Mi az oka, hogy athatármenti forgalom, a ke­reskedelem igy megcsökkent? Hol vannak a vá­sárlók, hol vannak a dús kereskedések, a zajos vásárok, a tempó hol maradt? Néhány kilomé­terrel följebb, a szunnyadó Korpona hirtelen elő­re lendült, hivatalokat, építményeket kapott. Ipolyság rovására, erre Ipolyság egy napról más i napra elsorvadt. Hivatalait áttelepítették Korpo- nára, környéki parasztsága a gazdasági válság­gal, az adóval, bankokkal s a váltókkal küzd. ★ Sajnos, nem ismerem a régi Hontmegyét- Honttal csak Tóth Béla Anekdotakincsében ta­lálkoztam, a mulatós Hont s a jókedvű Hont volt abban szép szóval megírva. Mondják, hogy a ré­gi megyei életnek kitűnő fészke volt Ipolyság, úri város volt, — párasztperifériája mellett, — hu nem is nagyon jelentős, de mozgalmáé, Honi­megyében hangadó, vizével, utaival, összekötte­téseivel más város felé: szép jövőnek nézett elébe. Kár kutatni, hogy a közjogi vitákban, meddő főispáni harcokban, ellenzékieskedésekben, kor­mánytámogatásokban, családi ellenségeskedések­ben, vig nekikeseredésekben mi volt a produktív s mi volt a terméketlen. Ipolyság egy széles vi­déknek hangadó helye volt, kis megyei szék­hely, hivatalnok-város, közel Pesthez, közel a hegyekhez, nemzetiségi problémát nem ismert, kulturális téren megállotta a helyét, egyszóval egész jól elhelyezte magát a világban, az Ipoly folydogált csendesen, vasutakat építgettek, víz­vezetéket terveztek, mulatgattak nagyokat honti szokás szerint, ment minden a maga utján... * Szlovenszkó magyar városai különben sem na­gyon zajosak, de Ipolyság e csendben talán i egyik legnagyobb hallgató. Ipolyság Szlovenszkó egyik legcsendesebb magyar városa. Minden hivatala máshová került. Megyeszék­hely volt, pónzügyigazgatóság volt, törvényszé­ke volt. Most csupa pótlékokkal dolgozik hiva­tal tekintetében, amiket úgy hívnak: expoziíura. Járásbírósága van törvényszék helyett, a járás­főnökség helyett a korponai járási hivatal egy expoziturája van Ipolyságon. Hogy ez politiká­ból s nem rezonból történik, mutatja az, hogy az ipolysági expoziturán négyszer annyi az iktató- szám, tehát az elintézendő ügy, mint a székhe­lyen, Korpoíián, mely messze, fönt, a hegyek kö­zött szédülten élvezi a hivatalok rázudulását. Még a betegeegélyző pénztárt is elvitték, dacá­ra annak, hogy Ipolyságon egy négyszázezer ko­ronás betegsegélyzö palota épült. Elviszik a hi­vatalt mégis s a házat alig feleáron kótyave­tyélik el. Az adójárásban Ipolyság tízszer több forgalmi ás harmadosztályú kereseti adót fizet, mint az egész járás, Korponával együtt. Semmi indok nem volt, hogy a folyóparton, vasúti és ország­úti csomóponton fekvő Ipolyságot erőszakkal visszafejlesszék, ha már egyszer szépen elindult utján. Korponára alig tudnak eljutni az ipoly- menti emberek. Sok gazdának, birtokosnak két országra is esik a földje, az most duplán adózik. A határ­átkeléssel is baj van, az átkelési igazolványok bürokratikus kiadása sokszor nagyon hosszadal­mas ügy ; SZEMÖLDÖK­FESTÉSÉHEZ .KOHOL" Vezérképviselet: JL I ADALBERT RADO PRAG XJV Ipara egyáltalán nincs, ami élénk kisipar a volt, azt is visszafejleszti most a gyárak pro­duktuma. Egy téglagyára van, onnan is csak nagy üggyel-bajjal tudják átszállítani a téglát. Mert messzebb van, mintha száz kilométerre vol­na: túl van az országhatáron, tiz méterrel a kerí­tés mögött. így aztán az építkezés nehezen indal meg, de a vasút felé mindenesetre épült néhány sor lakóház. Rendszerint nyugdíjasoké. De ez oly kevés, hogy a nagyobb lendülethez szokott szem észre is alig veszi. A postaépülete szép, van né­hány kedves, fasoros uccája s egy hatalmas te­re, akkora, hogy szinte abnormálisán nagy a kö­ré épitett városkához. A téren egy szép épület, a régi megyeháza. Valaha sok tisztviselő járta ezt a nemesen épitett palotát. * Egy hatalmas megyeház a roppant téren, egy szentszobor a tér közepén, néhány fáradt autó­taxi ég autóbusz a két szálloda előtt s apró há­zakban üzletek. Szédületes nagy tér ez, a szem vidáman elmosolyodik, amint végigmóri. S e szédülten nagy téren alig van forgalom. Szak­képzett kereskedői dacára az üzletmenet pang: Ipolyság el van vágva hinterlandjának legna­gyobb részétől. Be-betér egy fáradt, poros autóbusz a térrs, tiz-husz embert önt ki magából, a vidék nagy­részén nincs vasút, a népnek most Aidáé ugyan az autóbusz, de nem igen van pénze rá. Porosabb, piszkosabb s egészségtelenebb autó­buszt alig lehet látni Szlovenszkón, mint ez az ipolynyóki. Aki abból kiszáll, köhög félóráig, me­het mosakodni. Elnézzük a köhögőket, akik békésen rálátták magukat az autóbuszban, szemügyre vesszük a környék legfantasztikusabb koldusát, amilyet csak gyermekkoromban láttam, akkor is faluoo- londja volt. Erősen csodáltuk, hogy ezt a borzal­mas rongyokba burkolt, a taxiás, idült beteg em­bert a hatóság nem utalja be valami gondozóba, hanem szabadon járni engedi s még a vonatra is felereszti. Hol a sokat hangoztatott szociális gondoskodás? " * Valami, nagyon kedves, patriarkális dolgot kell említenem. Három nap alatt csak kétszer láttam városi rendőrt Ipolyságon. A határon van­nak ugyan államrendőrök, de Ipolyság saját rendőrsége összesen öt darab. Ez azt mutatja, hogy kisvárosok szépen megélnek tultömött rendőri létszám nélkül ie. Rimaszombatban hu­szonkét rendőr van, Ipolyságon öt. S Itt sem rosszabbak a közbiztonsági állapotok. Forgalmi rendőr még éppen nincsen. Szinte derűs paradox jelenség volna Ipolyságon; forgalmi rendőrt állí­tani a sarokra. Egy őre van a forgalomnak: A hidon a fara­gott szent, ügy látom mindig, ahogy az alkony! napsütésben az Ipoly tükrében nézegeti magát, mialatt a szomszédból profán dal hallatszik: A cipőüzlet rádiója harsog az estében s a szenzá­ciókra éhes ipolysági gyermekség körülállja a boltot s a legújabb futballeredményeket hall­gatja.. Ipolyság jelene pangás, mondják itt Is, ott is elkeseredetten, se kisipar, se kereskedelem, se víg, zajos élet, A. honti Kaszinó gyűjti össze a társaságba vá­gyókat. A Kaszinó idestova százéves jubileu­mát üli meg, hiree kaszinó volt. Jelentős egyesü­let az Iparos Kör. Sportklub kettő van: a Honti Sport Club s az Ipolysági Fottball Club, melyek szép eredményeket értek el. Gimnáziuma ma­gyar, polgári iskolájában van azonban szlovák tagozat is. Vannak nagyon kedves, szimpatikus vezető emberei s az Ipolysági kulturmunkások közül többen országos viszonylatban is jelentősek. Hogy csak pár nevet ragadjunk ki: Salkovszky Jenő dr., Farkag István, Keresztes Pál. A kultú­ra hathatósabb ápolása céljából most alakult meg a SzMKE helyiszervezete is. Társadalmi tekintetben, sajnos, nem uralkodik a legnagyobb egyöntetűség, elvek, világnézetek választják el a társadalmat, ami azonban álta­lános szlovenszkói magyar jelenség, * Halk csendes esti élét ez, Ipolyságon. Ha az ember végigmegy este a főtéren. A hullámzó kor­zó, mely például a közeli I^vát, Losoncot, Ko­máromot, vagy a távoli Eperjest jellemzi, — nem számítván a nagyvárosokat, — itt, ugylátszik, ismeretlen. Néhány ember sétál, a taxik haza­mennek aludni, a megyeház lámpái kinyúlnak: a megyeház nagytermében van a mozi. Ez a szép megyeháza roppant elhanyagolt, A SALVATOR 1 FORRÁS i * da.

Next

/
Thumbnails
Contents