Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-19 / 90. (2607.) szám

10 ^IWCT-MAC&\R-H!RIia» 1931 április 19, vasárnap. bb——mrnntrr iiiiw mi i — Vázlatok társadalmunk múltjából Irta: Karafiáth fi. dr. ütött-kopott belülről a sok használatban. Nagy-1 terme szép, de az a tény, hogy ott van a mozi, ott van egy színpad, a színpadon, a falnak tá­masztva egy középnagyságú vetítővászon, az előcsarnokban márványtábla helyett régi mozi­plakátok lógnak: elszomorító. A vetítés megkezdődik, nem különbül, mint Szlovénézikó más magyar városaiban s ilyenkor as ember mindig a filmkölcsönzőknek kíván ké­tes értékű jókat, akik a szlovenezkói filmek ügyét és feliratát rendezik. Cigánybanda kiséri a Cagliöstro-filmet, Iste­nem, szegény Cagliostro sem tudta, hogy valaha cigányzene-kísérettel fog játszani az Ipolyvöl- gyén. Ez a cigány aztán később, határozottan nagyobb sikerekkel emelte Ipolyság éjjeli éle­tének hangulatát a kávéházban, ahol nagyon kedves társaság gyűlt össze e valóban jól érez­tük magunkat az Ipolyságiakkal. Parkett állítólag egyedül a megyeháza nagy­termében van s így némi részvéttel néztem el a vasárnap-esti össztáncot az egyik kávéház mel­lékterméken. (S ugylátszik, hogy a szerelem azért mindenütt egyforma s a szerelmesek egy­forma magaíeledkezéesel táncolnak.) Kitünően sikerült a diákbál is, az akadémiku­sok estélye. Nagy a reményünk, hogy Ipolyságot letargiájából majd ez az uj fiatalság, ez a mozgé­kony, agilis generáció fogja kihúzni. Mert, minden jószándéka s akarata ellenére Ipolyság letargiába merült város, közhivatalá­tól, kereskedelmétől, iparától megfosztva, határ­szélre jutott, jószándéku, kedves emberekben nem szűkölködő város, melyre a Jóistenen kívül három kőszent ügyel: egy a hídon, egy a város- végén, egy meg a piacon. Szombathy Viktor. Felhívás a csehszlovákiai magyar főiskolás egyesületekhez A csehszlovákiai magyar egyetemi és főis­kolai hallgatók 1930-ik évi losonci V. orszá­gos kongresszusa alkalmából beiktatott szö­vetségi tisztikar hivatalosan közli, hogy mi­után a szövetségi alapszabályoknak a bel­ügyminisztériumhoz való felterjesztése óta a nyilvános működéshez szükséges törvényben előirt határidő eltelt, felszólítja a csehszlovák köztársaság területén működő összes magyar egyetemi és főiskolai egyesületeiket, hogy Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szö­vetségének kötelékébe lépjenek be. A szö­vetség tagja lehet a szövetség alapszabályai­nak 8 §-a értelmében minden csehszlovákiai egyetemi és vidéki városban lévő diákegye­sület, mely hatósági engedély alapján műkö­dik, magyar jellegét alapszabályaiban kife­jezésre juttatja s általánosan magyar kultu­rális és gazdasági célokat követ akadémikus rendre és vallási különbségre való tokintet nélkül. A belépési szándékot irásbelileg kell bejelenteni a szövetségi tisztikarnál: Brükk Sándor elnök címén (Praha XII. Fránconz- ská 16.) Eesetleges információk is itt kéren- dők. Prága. 1931, március hő. Á CS. M. A. SZ. tisztikara nevében: Bcreez Kálmán s. k. Brükk Sándor s. k. titkár. elnök. Őszintén (Sgy oiharedzett férj naplójából) 1, Egyetlen nő sem a», aminek mi első pillanatban látjiik. És ebben rejlik a szerelem minden tragé­diája. а. A* első találkozás! Mennyi vágy, mennyi sóvár­gás, mennyi reménység! És főleg mennyi fantázia. De hát hiába magyarázza az ember a szerelmesnek, hogy' tulajdonképpen nem a nőbe, hanem a saját fantáziájába szerelmes. 8. Ha a szerelmet röntgenezni lehetné, akkor a következő mámoros szavakat suttogná a szerelmes férfi: — istenem, milyen észbontó, milyen gyönyörű fantáziám van! És ott térdelne az imádott nő csontváza előtt. 4L A szerelem olyan, mint a festmény, amelyhez bizonyos távolság kell. Mennél messzebbről nézzük, annál szebbnek látjuk. 5 A leány és az asszony között a különbség csak annyi, hogy a leány a férfiben a férjet keresi, az asszony pedig a férjben a. férfit. б. A nő meghódol, hogy rabszolgája légy, 7. Te meghódítod a nőt, hogy legyen aki uralkod­jék fölötted. ^ 8. Ha a nő lesüti a szemét, abban esetleg lehet va­lami rava-z«ág. De ha a férfi süti le a szemét, ak­kor semmi kétség: a nő íormás bokáját gusztálja. j % DYMÍ i L ANDRIS BÁTYÁNK Mikor 1885-ben először láttam, már nagyon közel járt a hetvenhez-. Szikár de ép, szivóg szer­vezetű öregur volt. Szeme még éles, mint a sasé, étvágya kitűnő e a szebbik nem iránt is még me­legen érdeklődött. Csak az álla, az bizony néha már rezgett egy kicsit, ha nem vetett rá ügyet. Nevetni nem igen látták. Mindig komoly volt, mint az olyan kolerikus ember, aki valamikor megszokta a parancsolást ég akarata érvényesü­lését. És Andris bátyánk valamikor nagyon ér­tett a parancsoláshoz, mikor még volt kinek pa­rancsolni. 1848-ban és 1861-ben a provizórium elején rövid ideig B ars vármegye pénztárosa volt. Ez azt jelentette, 'hogy mind feddhetetlen jellemű és módos ember bírta a vármegye bizalmát. Ezek a tulajdonságok tehát megvoltak Szak- máry András bátyánkban. Családjának Léván tekintélyes kúriája (ma a református iskola), ugyanitt valamint a barsmegyei Májason és ré­gebben Zselizen ig földbirtoka volt. Andris bátyánk tehát négylovas hintőn járha­tott, amint járt is és élvezhette a legényvolta gyöngyéletét szabadon, vígan, úri módon, soká, jó soká. ötvenéves lehetet, mikor végre megnősült. A. kényszerűség vitte rá. Az úri módja ugyanis már-már inogott, eíkellett hát a hozomány. Nem volt kártyás, sem italos ember, de szeret­te a vendéget. Attól semmit sem sajnált, ami Irága és jó. Ezért aztán a lévai Szakmáry kú­ria — mely még most is, de idegen kézen meg­van — sok cigányzenés pohárcsengéstől vissz­hangzott, sok víg András-napot látottt, sok pa- sar traktáról mesélhetne. A közéletben Andris bátyánk nem volt vezető dák, nyilvánosan nem szeretett szerepelni. Hiányzott a hozzá való kezdeményező kedve, a srele született hajlam. De azért a vármegye gyil- éseire hűségesen eljárt, a bizottságokban gere­lyen részt vett, nem utasított vissza megbízatást 5s dolgozott a közért, ahol kellett Szóval, de­ák közkatona volt Azt a pedáns pontosságot, mely a reábizott degen ügyek intézésében őt jellemezte, a saját lázában is gyakorolta. Reüdszeretete példás 7olt. De —• ő, aki több egyesület lelkiismeretes lénztárosa volt — a saját pénzügyeit már nem údta rendezni. Magánszámadásaiban a hiány lassan, de bizto­san mindjobban föléje került a fedezetnek. A légyes-fogatból idővel kettes lett, a kocsisról i az inasokról le-lekopott a zsinorös, pitykés pencer, majd Ők maguk szétoszlottak. Elúszott — szinte észrevétlenül Zseliz és Málaé után az isi kúria Léván, úgy, hogy végül csak a lévai ,tag“ maradt meg a Koháry uccá legvégén, a lágy szőlő a lévai Mantuában és a megnyirbált évai szántóföldek. Miért? Hiszen Andris bátyánk nem volt té­kozló? Azért, mert ur volt, ur és mindig csak ml Úrhoz pedig nem talál a barázdában botor- cálás, a bér:®: ellenőrzése. Ur nem lesi, mikor ci- )©kedik ki a béres szántani? Ur csak nem figyeli, íogyan szórja a cseléd a trágyát, mennyivel tér* leli meg a szekeret stb. Andris bátyánk, amilyen rendtartó volt & há­lában, annyira riem törődött a külső gazdasá­gával. A béres e a, botosispán tehetett tehát, ahogyán íeki tetszett, gazdája csak ötletesen ritkán né­lett utána a dolgának. Meg is károsították a naguk előnyére, ahol tehették, ő nem bánta, s ia valaki figyelmeztette, hogy elül-hátul lopják, egfeijebb úri vállát vonogatta. Mikor aztán a nagyobbik leánya íejköto alá :erült, maga pedig megözvegyült, eladta a vá- ősi lakóházát és a másik leányával kifeurcolko- lotfc a tágra. Itt aztán, jóval a város akkori itolsó házain túl, remeteéletet éltek kettéeskén, így, ahogy magukra utalva, csöndes szemlélő- lésben. Régi barátai, akkor már elhalták volt mellőle. Cortársak hiányában a Kaszinóban keresett ezó- akozást. Oda hűségesen eljárt, télen-nyáron, jó s rossz időben egyaránt, minden délután. Pedig ókora nagy ut az, hetven, sőt nyolcvanévesnél 3 öregebb egyénnek! De hát Andris bátyánk így megszokta, hogy nem. bírt már lemondani a whist parti e“- jár ól. Külön pipaszerszámot is tartott ott, az ottani sivaj, a dohányfüst jól esett neki. Azt a „whist partiét" nézni igen mulatságos •olt- Az öregur a kártyáját kinyújtott karokkal ijessze tartotta a szemétől, az asztál közepetá- án úgy, hogy a három játszótársnak nehéz volt iele nem nézni. Bele is kacsintottak. Két szomszédja feléje ha* olva a félválluk fölött sunyitott a kártyájába, , vele szemben ülő segítőtárs pedig ültéből kissé elemelkedve s előre hajolva szerzett magának udomást róJa. A játékuk tehát olyan volt, inint- a lógóssal — „etrohmannal" — játezták volna. Ha valamelyik kibic az öregurát erre a csala- intaságra figyelmeztette, haragra lobbant és íj ónt os ökle bütykeivé! verve az asztalt, oda* zólt a gonoszoknak: „Asztalra nézni! ... aéz,.. al,., ra.., néz... ni..,!! Persze pointejét 4/io krajcárba játszották, így aztán ez a csalafintaság enyhébb elbírálás alá esett, mintha koronákról lett volna szó. Az a hosszú ut a tagról a Kaszinóba, külö­nösen hóvizes vagy fagyos őszi vagy téli esté­ken magabiróbb fiatal embernek is terhére vált volna. Az öreg urat azonban leánya nem bírta lebeszélni róla, makacskodott, nem hallgatott az okos szóra. Meg ig történt egyszer, hogy ziman- kós téli este hazajövet nagyon kimerült g amint a kapuja küszöbén átlépett, elszédült és elesett. Ott is maradt volna a fagyos földön, ha a vén házőrző ebük szűkölése az öreg mindenest ki nem készteti az udvarra, ahol & földön elterülve találta az urát A lármára kiszaladt a kisasszony is az udvar­ra, azt hitték, hogy az öregur meghalt. Mire azonban felkapták a földről, feleszmélt Andris bátyánk és kezdte vigasztalni a leányát, hogy semmi baja, csak elvesztette ott a kapuküszd- bön az egyensúlyát Szerencsére nem is esett egyéb baja, másna­pig kiheverte a nagy rázkődtatást. Elmúlhatott már félórája is, mikor leánya vé­letlenül a másik szoba ablakából látja, hogy Jó­zsi mindenes s a gyerekei lámpával keresnek valamit a kapu körül. Oda kiált nekik: —- Mit keresnek, Józsi? —■ Hát kérem, — mondja az — amit a nagy­ságos ur elvesztett! — Hiszen nem veszített az el semmit! — De bizony! Hiszen a kis asszonykának mondta, hallottuk jól, hogy elvesztette az egyen­súlyát. Hát már csak megkeressük a jó urunk­nak, ha elvesztette! Erre a kisasszony nagy kacagás között meg­nyugtatta, hogy az elveszett egyensúlyt már megtalálták, ott lógott az ur egyik köpeny­gombján fönakadva Most csak menjenek aludni. Az esetet a vő elmesélte a Kaszinóban, ahol jóízűen nevettek rajta, az öregur nagy boeszan- kodására, mert sokszor kérdezték, meg van-e az egyensúlya. * Andris bátyánk egy másik esetén is mulatott a kaszinótársaság, mely igazán furcsa volt és kacagásra késztető. Hogy a nyolcvanéves öreg ur a jégzománcos, síkos utón szöges botra támaszkodott és ugyan­akkor a másik kezében tartott esernyővel az ól­mos esőt hárította el magától, azon nem akadt főn senki. Még azon is legfeljebb egy kicsit mosolyog­tunk, ha a bottal s ernyővel felszerelt Andris bá­csi azt a nagy istáló lámpást, melyre hazamenet Csizi fód-bróm gyógyfürdő. | A legerősebb jód-brőmos gyógyforrások. Kérjen prospektust a furdöigazgatóságSói Csiífiifdőn. | a sötétben szüksége volt, a harmadik kéz hiá­nyában, hátul a köpeny „dragoner“-jére akasz­totta fel s az ott lóbázott. A gyerek, az persze már másképp néz ilyes­mit, az fogékonyabb a kómlkum iránt, külö­nösen az uccán fölcseperedett városi gyerek. Az nem ismer tekintélyt, ha a csinyei megtorlásá­tól nem kell tartania. Ez elől, különösen öreg emberrel szemben könnyen megugrik. így aztán könnyen áll rá, hogy gúnyt űzzön belőle. Andris bátyánk útja a főgimnázium mellett, a sétatérén vezetett keresztül. Ha délután félöt­kor arra mént, rendesen egy csapat uccakölyök ugrált ott. A fákra másztak, tördelték az ágakat, elcsavarták az utakat szegélyző sodronyt, szóval kárt csináltak. Az öregurat bántotta a közvagyon rongálása. Nem nézhette 6zó nélkül ezt a garázdálkodást, szidta a kölyköket, megfenyítette, elriasztotta s ha elcsíphetett egyet, hát megtáncoltatta a bot­ját a hátán. ( A gyerekek pérsze bosszút forraltak és csak várták, lesték a jó alkalmat. Az időjárás csak­hamar meghozta. ősz volt már, a napok rövidek és Andris bátyánk egy nap már a fent irt lámpásos felsze­reléssel jelent meg a Kaszinóban. Az uccai gyerekek figyelmét nem kerülte el ez a körülmény. Azonnal észrevették és arra alapí­tották aztán a bosszújukat Egy nap csoportosan állták el a. sétányon ke­resztül haladó öreg ur Útját. Nagy hűhóval, kia­bálással, heesegetéssel mutogattak az egyik fára és dobálóztak fel reá kaviccsal, sárral, ami csak a kezük ügyébe került. Az öregur megállóit, kíváncsiskodott, felnézett a fára s mert azon semmi különöst nem vett észre, kérdezte a fiukat, mi nézni való van azon a fán? — Mókus! — volt a válasz. — Látja-e, bácsi, ott azon a nagy görbe ágon! Andris bácsi hózett-nézett és neró látott ott semmit. Eközben azonban az egyik lókötő mögéje ke­rült s az öreg figyelését fölhasználva, a hátul lógó lámpást óvatosan kinyitotta, a gyertyát meggyujtotta és a lámpást ismét elcsukta. Andris bátyánk minderről semmit sem sejtett S miután nem látott semmit a fán, odébb ment az utján, az égő lámpa pedig ott lóbálódzott hátul. * Többször, mérgesen visszafordult ég megfenye­gette az Őt távolból ujongra követő kölykök©^ kik egyre azt kiáltották utána: „hátul bácsi, hátul!" Végre, mikor Andris bátyánk a Kaszinó uccá* jába befordult, egy ugyanoda törekvő kaszinó- tag öt utolérve kérdezi: — Kinek a tiszteletére világit ki uram bá­tyám ilyen fényes nappal?? — Már megint bolondot beszél öcsém uram? — Nem egészen bolondot, mert bizony ág ám a gyertyája hátul a lámpásban! — Ég az ur ángyának a térdel... Hogyan égne?.... Ne beszéljen bolondot! —> prüszkölt már az öregur indulatoskodva. — Nobát nézzen ide, győződjék meg róla mar- ga uram bátyám! — mondja és leakasztja &s égő lámpást az öregurról. Ezt a bizonyítékot nem lehetett megcáfolni. Az öregur nagy és méltó haragjában nem tehe­tett mást, mint hogy szidta, átkozta a „bitang, csirkefogó gazfickókat'4 6 akasztófát jósolt ne­kik, ami azonban, még ha hallották volna sem zavarta volna a lelkinyugalmukat. * Hát bizony igy pattant le darabkánként m „úri mez" Andris bátyánk külsejéről ée élete körülményeiről, mikor már csak álmaiban 6zivt& tajtékpipáját a négylovas hintó puha, ruganyos párnáin. A gondolkozása azonban mindvégig úri maradt, amit nem egy esete bizonyít. Mikor 1902-ben nyolcvanötéves korában meg­halt, a tag és a szőlő még az övé volt* Ez ma­radt meg a régi „uraeág“-ból. 1 keresztényszocialista párt tagjai figyelmébe Pozsony, április 18. Az országos keresztény- szocialista párt központja közli: Az országos keresztényszocialista párt tör­vényhozói és tartómén ygyülési képviselői a párt híveinek rendelkezésére kívánnak állni, ezért a párt központjával az alábbi hivatalos fogadó órákban állapodtak meg, hogy megha­tározott helyen és időben elérhetők legyenek. 1. Az országos központban Pozsonyban: Böhm Rudolf szenátor minden hó első szombatján délelőtt 11 órától kezdve, i Jabloniezky János dr. nemzetgyűlési kép- viselő minden hó utolsó szombatján déli 12 órától 14 óráig. 2. A kassai főtitkárságon: Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő minden hó első és harmadik szerdáján dél­előtt. Pedor Miklós nemzetgyűlési képviselő min­den hó negyedik szerdáján, délelőtt. Fieischmann Gyula dr. tartó mánygyűlési képviselő minden nap a hivatalos órák alatt. G-rosse,hmid Géza dr. szenátor minden hő első szerdáján, délelőtt. 3. A nagy szó Hősi főtitkárságon. Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő minden hónap második szombatján délelőtt 4. Érsekújvárod: Alapy Gyula dr. tartómén y gyű lesi képvise­lő minden hó első és harmadik szerdáján délelőtt 8011 óra között a párthelyiségben, (Posta u. 13.) 5. Nyitrán: Petrásék Ágoston tartoinánygyüiési képvi­selő minden hó első és második hétfőjén dél- délelőtt 8—11 óra között a párthelyiségben, (Farská ul. 1.) Minthogy a törvényhozók és tartoanánygyü- lési képviselők idejük felett szabadon nem rendelkeznek, arra kérik a párthiveket, hogy ha máskor akarják, őket felkeresni, ezt velük idejében közölni szíveskedjenek, nehogy; hiába utazzanak. fi leszerelés és a vám­unió kérdéseivel fog fog­lalkozni a szociáldemok­rata internacionáié bécsi világkongresszusa Prága, április 18. A szociáldemokrata sajtó közli a szocialista intern acioná le fölhívásét a május elseji tüntetések rendezése tárgyé­ban. A fölhívás szerint a munkásság a bérek leszállítása és a mimkanélküli-segélyrend- ■azer roeszabbifésa ellen, illetve a munkásság vásár léképességének fokozása, a véd vámok kiküszöbölése és az ötnapos munkahét be­vezetése mellett fog tüntetni. A fölhívás egy­úttal bejelenti, hogy julius 25-én Becsben a világ minden országának szocialista pártjai világkongresszusra ülnek ösisne, amelyen a leszerelés tervét fogják kidolgozni s lerög­zítik a szociáldemokrata munkásság követe­léseit a gazdasági világválság kapcsán.

Next

/
Thumbnails
Contents