Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-19 / 90. (2607.) szám

háuy száz levelet kap, hányán kémek tőle alá­írást, fényképet — Megtehetné azt a azivességet kedvei Leclair ux, — fordul beszélgetésünk késben ve­zetőnkhöz, — rendeljen részemre ezer, — mond­juk kétezer darab fényképet, annyian mellékel­ték bélyeget levelükhöz, legalább ezeknek ok­vetlen felelnünk kell... Mintha efólét már másfelé is hallottunk vol­na .. • ám ennyi baj legyen, ne féltsük fotogra- fiaezámlái miatt Garat urat. Leclair ur megnyug­tat: — Monsleur Garat-nak minimum egymillió frank évi jövedelme van. Van miből a garat alá öntenie. Most is éppen azon buzgólkódott, hogy némi wfoiskyadagokat szerezzen be hátsó zsebbe szüllyeszthető lapos kulacsába, — sajnos, mások ugylátszik megelőzték, a büffébeu minden wihis- kykészlet elfogyott s igy a próbák unalmas ide­jére nem lesz mivel torkát öblögetnie. — Mert hiába, — jegyezte meg egyikük, — mesterségünknél, már csak hangulatkeltés cél­jából, az Italnak is jut szerep mai darabunk­nál, a Rlve gaucihe-nál például komoly ital nél­kül nem lg mehetne ©lég élethűen a játék. (Mi­felénk ezt titulus bibendinek hívták). Korda Sándorral csak egy ötperces szünet közben válthatok szót: — Itt reggeliznek? Akkor majd dejeuner köz­ben nyugodtan beszélgethetünk. Egy spanyol tárgyú film, a „Su Noche de Bo- das" próbáit is végignéztük, megbámuljuk a pompás palotaberendezést, a csobogó szökőkut- tal stílszerűen felszerelt „patlo“-t, valódi gobe­lineket, kovácsolt vasból készült remekművű rácsajtót, márványszobrokat, de mindent meg­előzően a három szépséges spanyol senorát, Emí­lia Barrado-t, Imperio Argentiná-t és Rosita Diaz Gimeno-t, akiknek fényképét beszerezni, e olva­sóinknak is bemutatni kedves kötelességemnek tartottam. A három grácia, spanyolon kívül más nyelven alig beszél, hiányos spanyol tudományunk mién csak tolmács utján cserélhettünk eszmét ez esz­ményien szép három rózsaszállal, A beezélőiilm tartozéka, hogy mindent zárt műteremben vesz­nek fel! Szabadban eszközölt felvételeknél szét- futna a hang, a filmnek néma részleteit pergetik csak stúdión kívül. Megmutatták a gépeket, a teremfelvételek minden ceinyját-ibinját, o titkát. — hihetetlen, mennyit hazudnak ma már & képek, majdnem annyit, mint a* emberek, — csalódó fctabb szem­mel fogom ezentúl figyelni a filmeket — illú­zióim utolsó foszlányát is elszedték e gépvllág- ban. S ha valódi természetet akarok ezentúl lát­ni. haza falunkba kell majd sietnem, ott mág talán ház a ház, szikla a szikla, virág a virág, igaz naptól barnított az arc, s fehér pávagalamb­jaim sem kitömött figurák, melyeket úgy ültet­tek. a duóra, — s as asztalra kerülő finom brindzáé galuskát mm papinnaeéból formálták b rakták tányéromra. De, most aztán gyerünk is as étterembe, ét­vágyat csinált ©s & kis gondolatban! hazarno- oanás. A Stúdió étterme a legnagyobb látvá­nyosság, a legtarkább mozi. S a legdemokratiku­sabb intézmény. Egymás között, egymás mellett foglal itt helyet sztár, statiszta, direktor, ezinész. Kitűnő konyha, mérsékelt árak: közös nagy mun- 1 ka után egyenlően jusson itt mindenkinek min­den. S a milliós jövedelmű Henri Garat mellé odaülhet a kis százfrankos montparnaesei midi- nette, a primadonna Suty Vernon mellé a két­ezer frank havi fizetésű sovány filmesezieztens, s nekem e percben mutatják be, s ültetik aszta­lomhoz Walther Rillát, a németek nemcsak leg­kiválóbb drámai, egyúttal egyik legműveltebb, legképzettebb filmművészét, a Deutsohee Theater ; neves tagját, mellesleg doktor philosophiae-t. Az ebédidő egy részét társaságban töltöm. Persze, hogy itt is Ohaplinra terelődött csakha­mar a szó. Oly meggyőző szakértelemmel fejtet­te ki: miért legnagyobb a világ müvészkomé- diásai között Chaplin, hogy meg kellett érte­nünk, el kellett hinnünk, hogy csakugyan a mo- zimüvészét Paganinije ő, — e sziveken játszani, : tömegeket extázisba hozni, mosolyt, könnyet : milliók szemébe csalni, úgy mint Cahrlie a mo- 1 zi felfedezése óta nem tudott senki. S hiszem, i hogy külön szem, más szív kell hozzá, hogy meg- ! értsük azt a művészetet, mely után a legnagyob- ' bak is csak tapogatódznak, g egyetlen Charlin ! talált rá, s mutatja az utána következőknek az ■ utat. mely a vászonvilág tisztultabb formái felé ■ vezet. Mert nem csak mint színész, — mint rendező ] talán még nagyobb érték a mozgókép-világban ’1 Chaplin. 1 — Pollok, Chaplin egykori operateurja ma­gyarázta, — mesélte tovább Rilla, — hogy dol­gozik Chaplin, — a rendező. Azzal kezdi, hogy minden különös instrukció nélkül játszatja el előbb az illető színésszel a szerepet. S egy ezó, megjegyzés nélkül figyeli. S aztán veti csak oda: — Most először is meg fogom mutatni, hogyan játszotta ön a szerepet. Figyeljen jól. S csodálatos élethilséggel megismétli, lemásol­ja a színész játékát. — ön igy csinálta És most meg fogom mutat­ni, hogyan keil csinálnia. S eljátsza saját felfogása szerint. Mozdulatról- mozdulatra tanítja őket, mig csak a legkisebb szereplő játéka is tökéletes lesz. S ezt minden egyes szereplővel újra és újra megismétli. De nincs is aztán legkisebb hiba a filmben. — Melyiket tartja ma a legszebb párisi film­nek? A „Jean de la Lume“-t, Mad el a iné Renaud- val. * Ezt azért kérdeztem, mert Páris uokszáznjri Monté Carlo, április nő. A nap pazarul szórja forró sugarait a Basses Alpes kopár szikláira, amelyek alatt kígyózva fut a la Colé d‘Azur láthatatlan mesz- sze&égibe. Monaco és Nizza Öblei mentéa lu>$* tán nyújtózkodik ki Riviéra pompás panarc- máj a; a nap és fény hazája- Mentőn, Monté Carlo, Monaco, Nice, Cannes szinte veteked­ve mutogatják fenséges panorámájukat a ragyogó napsugarakban. A legpompásabb fek­vése talán Monté Carlonak van, amelyet jog­gal neveznek Riviéra gyöngyének. A gyors- é$ luxus vonatok őtpercenklnt szállítják ide a Fortuna imádóit a világ min­den tájékáról. Gazdag márkikat, „lecsúszott" exiöztenciákat és különféle exotikus figurá­kat, akiket a Fortuna kacér mosolya csalt ide. Reményekkel jönnek s átkokkal távoz­nak. S ha az átoknak súlya lenne, úgy Casino du Monté Carlo mér régen a tenger fenekére süllyedt volna . . . Sokan vagyonuk roncsait hozzák Ide & rá­bízzák azt könnyelműen a roulette kiszámít­hatatlan szeszélyére. 5 a lelketlen cmpier egy mozdulattal vége tvet minden reményük­nek . . , * E^y rokonszenves, müveit dán ismerősöm társaságában figyelem az egyes roulette játsz­mákat. Vannak pillanatok, amikor az indifío- rena szemlélő ereiben is el hűl a vér az egyes tétek láttára. Ezres, Ötezre®, sőt tízezres zse­tonok minden feltűnés nélkül kerülnek a rou­lette asztal számaira, s feltűnés nélkül tűn­nek el pillanatok alatt . . . A* ember megdermedve figyeli, hogy mily könnyelműek is itt az emeberek. Egy angol mozijában alig játszanak megnézni érdemes két tucat filmek * A németek közül Erőst Stáhl, Naohbaur-ral beszélgetünk még hosszabban. A magyarokat jól ismeri, Janningsot vezette múlt év őszén, de már 1917dben is játszott németekkel Pesten. Meséli, hogy nagy német müvészkolónia él moet Páriában, e nem hogy gyűlöletet, határozott ro- konszenvet tapasztalnak francia kollégáik ré­széről. —- Nem furcsa? — jegyezte meg mosolyogva, — amióta nemzeti filmek gyártását hozták di­vatba, a ezinész nemzetközivé vált. Páriában minden nevesebb filmet német változatban is be­mutatnak. S különös, Janninge „Kék anyalá"- nak német változata a franciánál is jobban ér­dekli a párisiakat. Itt van például a készülő nagy sláger, „Rive gauche“. Róbert szerepét párhu­zamosan próbáljuk Henry Garatéval, s Waiter Rillá-val. Armand szerepét Jean Worms-eal s velem. Lucienne szerepét Meg Leinonnier-val, e Liáné Haid-dal, — s nézzen körül: egymással legbékésebben elvegyülve itt reggeliznek, barát­koznak, flörtölnek valamennyien együtt- De­hogyis jut eszükbe a régi sok ostobaság, a mű­vészet nem ismer országhatárokat, a művészet — éppen a film által — ismét a legnemzetközibb békeeezköz lett. Korda Sándor lép asztalunkhoz: — Bocsásson meg, csak most szabadulhattam a műteremből. — Rém idegesítő, idegrontó munka lehet ek­kora tömeggel dolgozni? — Dehogy. Minden az egyéntől függ. Ha flegmával kezeljük a mások izgalmát, idegeink­nek semmi baja sem támad. Közelről minden sokkal egyszerűbb. A fő, hogy jó munkát vé­gezzünk, a jól teljesített munka a legjobb ér­zés, legeredményesebb idegnyugtató, öt évig dolgoztam Hollywoodiban, ott megtanultam, ho­gyan kell idegeinket a munkából kikapcsolni. Most Londonból jöttem, egy nagyszerű filmet, a „Lysistrátát“ rendeztem, s két uj komédiát készí­tek elő, — „Politkomédia“ lesz az egyiknek a neve. A „Rive gauohe“ nemsokára készen lesz, itteni munkám befejezte után ismét Amerikába megyek. — Kik most a legjobb .hollywoodi magyar mű­vészek? hölgy pl. 88 ezer francot vesztett 7 perc alatt. Dán barátom beszéli, hogy előző nap 75 ezer francot vesztett egy fiatal hölgy 13 perc alatt. Egy fiatal német polgár idegesen jár fel s alá a Casino nagy termében. Látszik, hogy va­lami ágién bántja. Észreveszi, hogy figyeljük, hozzánk jön s elpanaszolja, hogy 24 ezer fran­cot veszített az éjszaka. Talán az egész meg­takarított vagyonát. Egy cigarettát kér tőlem. Azután egy sarokba vonul ■ néma tekintettel mered & semmiségbe. __jf A roulette pedig tovább pereg és újabb meg újabb reményeket döntöget . . g * Monté Carlo a fény, a pompa, a pazarlás és az öngyilkosok hazája. Itt vesznek búcsút az Omlettől azok, akiket a Fortuna hütlenül elhagyott, de itt szakítják ej a Rokka fonalát olyanok is, akiket az Ámor sebzett meg . . . Ide jönnek kacagni, felejteni, dőzsölni g utol­jára belenevetni az Élet rut arcába a csaló­dottak, hogy azután örökre eltemessék titku­kat a Medi-terreneé hullámaiba, vagy a Grand Corniche szikla-szakadékaiba < . . Néhány héttel ezelőtt egy előkelő, gazdag amerikai hölgy mondott búcsút ennek a vi­lágnak. Beszélik, hogy reménytelenül szered­ül es volt egy amerikai színészbe. Riviérára jött felejteni. Dőzsölt, mulatott, szórta & pénzt. De minden hasztalan. Az Ámor itt is üldözte 8 végül a la Gornicheről autójával együtt a mélységbe vetette magát. Hiába. A pénz maga — ugylátszik — még­sem íboddogit . . , *' A Hotel des Gourm'eta forraszáról nézem az éjszakai Monté Carlot. Valóban festői lát­i— Lukács, Vérkonyí, Lugosi. A beszélőfllm nagy személyi eltolódásokat idézett elő. Bánky és Putty egyelőre nem dolgoznak, de majd ke­rül sor ismét rájuk is. A rendezés technikájának érdekes részleteit magyarázza aztán, s végül azzal búcsúzik, hogy ha bármiben is felvilágosításra szorulnék, a dóii órákban mindenkor örömest rendelkezésemre áll. S jönnek és mennek folytonosan újabb és újabb, a váeznokról jólismert alakok. Halkan mondja b» Moneiesur Leclair a ne­veket: — Ott a kisasztalnál Marién* Dietrieh a „Kékangyal" e férje, Rudolf SiebeTt. Moet léptek be Thomy Bourdelle ée Suzy .Vernon. Az a mo­solygós fiú Femand Gravey, aki a Michodiere színház „Sexe faible“-jében aratta nagy sikerét. Az a magas szőke leány, portugál szépség: Min­na Noite de Nupcias. — Bemutathat? — Hogyne. (Tiz.peronyi orangeád ... rózsaszín beszélge­tés.) Vera Baranowskaica, Grete Natzler, Tony D‘Alcy, Benno Vigny, Róbert Hommet, Fernand False, Fanny Clair, Trude Berliner, Dkna Hart, a nagyhírű Conrad Veidt, Olga Tscbehova, Alice Cocea, Louis Mercanton, e a Jacky Coogan- utód: Jean Mercanton, Marcelle Ohanfcal, Gnston Jacquet, Róbert Burnier, Dimitri Buekowet.zki, Curt Vespermann, Trude Hesterberg, Saint Gra- nier, Pierre Benőit, Igo Sym, Leó Mittler, Mar- gueri Le Moreno, Willy Emo, — helyezkedtek el, ettek-ittak, fecsegtek, tréfáltak, a kétórás ebédidő folyamán asztalszerte. Megállapítottuk, hogy (— ritka hely!) csupa megelégedett, jóné- zésü arcot látunk magunk körül. Csupa arrivée, beérkezettség, — aki intra muros, a Stúdió fa­lain belül került, ott talajt nyer, — rendben van annak egész életre^a szénája. Egyelőre elbúcsúztam, egy-két Stúdió — reg­gelire azonban még kimegyek Joinville-be. (Ad­dig talán megtanulok spanyolul is). S közben megnéztem a Marígnyban Chaplin hónapok óta kitrombitált „Les Ltimiéres de la Ville“-jét. Nem irok kritikát róla. írtak, * fognak még eleget írni mások. Inkább mást mondok el. Chaplin Publicity Managerének kulisszák mö­götti munkájára szeretnék rávilágítani kissé. És Tffil április 1$, rmámup. vány. A Casino valósággal fényáraiban veszik & «Báa meg száz reflektor fényében. A jardin d/u Casino pálmái a virágágyai pazar mogvtfÁ. gitásban gyönyörű képot nyújtanak. As ólét javában, lüktet a Riviéra szivében, mig a szomszédos Monaco már lassan pihenni tér. Valahonnan a Medi-terreneé felől lágy, bal­zsamos esti szellő hozza a tenger hullámai­nak monoton moraját, amelyet olykor a Café de Paris Lartigaus orcliesterj-e szakit meg. Az előbb ismerős akkordok szálltak a gyö­nyörű holdvilágos éjibe. Tisztán pattogtak a ritmusok: Minek ez a szőke énnékem? . . . Magyar egyveleg. Csárdások. S.a közönség tapsol. Hiába, a magyar nótának, a magyar kony­hának 8 a magyar menyecskének nincsen párja! Ezt még Monté Carloban te vallják. * Ismét ragyogó nap. A strand prmnenáde du. Casino hangos a magyar ezótól. Sőt a nizzai la pírom enado des Ánglalson #eín ismeretlen a magyar hang. A* ember ilyenkor őnkénytele- nül ia a pesti dunai korzóra gondod, valahol a Hungária te rraszán . . . A színes tömeg valósággal hullámzik a rue du Monaco felé, mintha csak újból Carnavel őfelségét ünnepelné. Ragyogó női ruhák színes pompája még csak élénkíti a korzót. Rikító sárga, haragos- zöld s égszínkék színek diszharmóniája fel­tűnő. A magyar hölgyek igen elegánsak. Meg la jegyzi a dán barátom: Los damea hongro- í&es eont des pina elegantea! * A nap lassan lefelé halad & monacói hegyek mögé. Néhány csónakos a tengeren szép fran­cia melódiákba kozd. Gitáron kísérik. Éa sí akkordok halkan szálúnak a csendes esti al­konyatba, mintha csak a tengeri nimphák muzsikálnának: „Quand refleurircnt les ál­las blac" . . * hogy meddig érhet öl az élelmee reklámmüvász- nek dollárral bélelt keze. Szerdán mutatták be Cbarlíe Chaplin világ- szenzációvá dagadt néma filmjét, a City Lights-t, & vak leány és vagabond érzelmes történetét azonban a latin negyed minden midinetteje he­tek óta megélte, fújta már — fújta- — e mint óriás léggömb fuvódott fel az ezernyi trükkel, agyafúrt reklámmal beharangozott film. Charlie, vagy csak már mint Paris-szerte te hívják: Chartai, nagy-nagy müvéuz bizonnyal, ám nálánál Is nagyobb megtör hátterében bujká­ló reklámfőnöke. Szolgálatába állít mindent és mindenkit, — népet, minisztereket, Westminster! herceget, — eőt, Uram bocsá', még a komoly Sorbonne tudóekatedrájára is ráteszi kezót. Nem hinném, ha nem lettem volna jeleni A City Ligiits premierje előtti héten az összes napi­lapok ,Jrodalom-tudomány“-rovatában dűlt he­tükkel szedett híradás jelent meg: — Conférence a Sorbonne Descartes-termében, szerdán, esti 9 órai kezdettel, „Charlie Chaplin művészetéről, magyarázó képekkel. Belépődíj 15 frank". S a nagytudományu Sorbonne amfiteátrum- szerű Deecartes-terme, ahol világhírű tudósok vi- lágkomolyságu témákról konferálnak, a múlt hét szerdájára is színültig megtelt.' A műsor folyamán régi Ghaplin-k ép ékből kivá­gott részleteket pergettek, s két és fél órán át Chaplint magasztalták, — akarom mohdani a Fények Városát harangozták be Chaplint is sér­tő szemérmetlen mértékben. S ezért a hajánál előráncigált, nekik hasznos reklámért ráadásul. 15 frankot fizettettek ve­lünk, bolondokkal. Remélték, így kevésbé lesz gyanús a lóláb, pedig elég hangosan lógott kife­lé, s csak az nem vette észre, aki elég naiv lett volna elhinni, hogy mind « harmad félórás, con- ference-nak keresztelt fecsegés a Charlie szép szemeiért, pörge kalapjáért, vékony Béta-pálcá­jáért, klasszikus hirü kitaposott cipői, — művé­szete kedvéért történik. Éreztem, e valószínűleg velem érezték mások is, hogy újabb Chaplin-reklám áprilisi uszályhor­dozóivá lettünk akaratlan, — s perese, — mégis megnéztük a „Les Lumiöreg de la Ville“-t. Tetszett, — nem tetszett? Nem erről van Itt most szó! De, hogy Chaplin idejövetele, ez a sok herce-hurca, százfelé elhelyezett n&pontai újság­hírek, olykor már ízléstelen reklámeszközök egyetlen forrásból fakadtak, melynek Chaplin is csak ide-odaráncígált sakkfigurája, annyira nyil­vánvaló, hogy fólőe, a tultöltött puska vlsemfelé sül, s majd a Ghaplta-rajongók között üt rést. De­kát ugylátazik, igen nagy volt a tét, a City Lights másfélmillió dollár rezsijével nem lehetett va- banque-ot játszani, a nagy tét nagy munkát igényelt, még ha a merész Játék az ízlés, e az eddig oly finoman szőtt Chaplin-nimbuat rová­sára is ment. Ellenben, ha csak mint komoly amerikai buei- nesst- tekintjük a dolgot, bátran odakiálthatjufc a „City Lights" Publicity Managerjének: — Brávó mester, jól végzed munkád, ám ne hidd: szemünkben Chaplin kisebb igy sem lett. (E cikkünkkel kapcsolatos eredeti fölvé­teleket mellékletünkben találja meg a* oi- vaeójir J Merrel Istmn. Magyar nóta, magyar szó a Riviérán... májfoltot és mindenfajta „bőrbetegséget azonnal ! Cc&Of'* A megszünteti a világhírű FOL55ES-fél© ssracíi j 'j J/űr ára Ki ÍO. - " Ké l-— " Az arcbőr rövid idő múlva szép, fiatal és üde lesz, a ráncok kisimulnak. Mivel a Margit-crémet sokan utánozzák, saját érdekében csak eredeti Véti jj©f,fty ünK- kel leragasztott dobozt fogadjon e®* Nyitva, vagy kimérve, eredeti Margit-créme sehol nem kapható. Fölsrakat Csehszlovákia reszérs: „$z, Erzsébet" gyógyszertár BratSsiava (?ozsony), Dunajská ulica £í*lo 38.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents