Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-19 / 90. (2607.) szám
1PS1 AprfBa 19, to-sAtpap. WK<M-MAGÍAR^toMB 7 A francia Hollywoodban Irta: HUNGARICUS VIATOR Jóin vilié, április. Kezdem Cfiarlíe ChapHonal, mert végezni ie ▼ele fogom, ö az idei season slágere, tőle indái, nála fejeződik be minden. Királyok, kormányel- nökök, Frank Qouldok, weetmineteri hercegek néki bókolnak, — az ucca népe őt emeli vállra, — fenn ée lenn, 5 ma Páneurópa koronázatlan királya. Amerika is irigyen figyeli, népszerűsége nem csak a globetrottetr walesi herceg, Lind- bergh népszerűségével is feljebb, s messzebb száll, — uj rekordot teremt,. — hogy is fejezzük ki legprecízebben? — a reklámtávugrás terén. Annyi körülötte a lárma, hogy minden szimpátiánk dacára szinte már gyanús. Hattyúdalát énekli-e a nagy müvészkomédiás s ehhez szereltetett száz oj Lohengrin-indulót s Beethoven-szonátát, vagy csak kitűnő üzletember őkelmc, s a londoni ezegénynegyed látogatása csakúgy trükk ég lárma, mint a westmineteri vadáezlovaglás? Tulkomtmmistának e tulariszto- kratának mutatkozik egyldőben, melyik hát az igazi arca, melyik az igazi Chaplin? Hiszen éppen ez az! A művészet ezuperlativu- sa: — egy mozdulattal, hangnéLküli grimasszal, átnyújtott ibolyacsokorral proletármiilióknak borzongatja, vigasztalja szenvedő lelkét, — s ha úgy akarja, királyokkkal hitet el szenvedést, örömet, — gőgöt. Mint április kizöldült gyepén labdázó kamasz, labdázva játszik embertársai szivével, s csorgat belőlük vért, könnyet, — eh, ne komédiázzunk mi ie! — sajtolja ki zsebeikből az utolsó garast, utolsó pennyt is. A részeg az italra, a kártyás a játékra, — Chaplinra dobja ki hiusvét utóján megspórolt frankját a zsugori francia. * 1 Megjegyzem, mindezt csak aláfestésül Írtam, j szükségem volt az itt ma nagyonis aktuálissá I vált mozi-hangulatba való beleillészkedésemhez. * Mindenekelőtt bemutatok egy-két sikkem folyamán szereplő egyént. Moziezokás ez is, de hát már benne vagyunk, — gyerünk! Mr. Kay! a párisi Paxamount egyik legfontosabb embere. Amerikai persze. Publicifcy Manager. Franciául: Chef de la Pub licité. Ami magyarul röviden nagydobot jeleni A reklámceinálás generálisa, — ő üti a Paramount-filmek körül a nagydobot Igen sok függ tőle, ha megfelelően dolgozik, legrosszabb filmjén sem veszíthet a társaság. A külföld a bemutató hírlapi lármája szerint fizeti a filmet Ha Pártéban bukik Is a darab, a külföld és vidék megfizeti a költséget Például: — jó vagy rossz, ki merte volna a Re- marque-filmet meg nem nézni? Vagy: Ki volna bátor az uj öhaplin-képet elmulasztani? Pedig a film néma, — Charlie rek- lámchefje ellenben annál hangosabb. Siket már tőle a fülünk. Peroze, hogy megnéztük a. darabot. Mr. Kay-jal telefon utján állapodtunk meg látogatásom idejében. A Stúdió cerberusai értesítve lesznek kljöve- telemröl s egyenesen hozzávezetnek. — Magammal hozhatok még egy látogatót?... Titkáromat? — Hogyne. Nevét kérem, őt is elöjegyeztetem. Monsieur Goddet párisi tárgyalásaim, interjúim idejére fizetésnélküli, önkéntes titkárom (nehogy Mikszáth jusson eszükbe: sietek ezt bejelenteni). Neki tanulságos szórakozás, e nekem komoly segítség francia tárgyalások francia gyorsírással való gyors lerögzitésére- Az ideát, s a lehetőséget ide- vagy odalátogatá- eunkhoz én adom, a technikai rnuukát ő intézi el. Mert a beszédet szívesen vállalom, de például precízen telefonálni — franciákkal csak francia képes. Mr. Kay az más. Amerikai, Csak röviden. Az angol nyelv úgyis mindent egyszerűéit, lefarag. Tehát: megegyeztünk, ‘egy órai ut, tízre ott vagyunk. Titkárkisérettel ugyan autón illenék a Páriától tizenegy kilométerre fekvő Joinville területén épült Paramount-Studió kapujáig sikknunk, a gazdasági világkrizisre való tekintettel azonban metróval kombinált villanyossal ropitettet- tük ki magunkat Párig Hollywoodjáig. S határozottan szép társaságban utaztunk a Porté de Vincennestől kezdve. A villanyos Greta Garbó-jelöltekkel volt tele. Ki mamával, ki mümamával, — ki anyátlan árván ... Pedig a mamákat nem kedvelik, odakttnn. — Édesem, első dolog önállósághoz-szoknia, — mondják a jelentkező Grétáknak, Lyáknak. — Az én kicsi leányom még olyan ártatlan... Kezdené sipogni az anyai ajk, de leintik: — Jó, jó ezt már isqaerjíik. Beszéljünk másról. Azaz, szegényekkel nein is igen állnak, ott széba. Hetekig kell a portási várótermekben ácsorogniok, mig egyáltalán a várfalak mögé juthatnak, s valaki illetékes magas szín* elé bocsátják ő Szépségéket Különösen egy fitos orrú, pikáns pofácskáju Gibbson-szépeégen akad meg a szemünk, bármely szépségversenyen canterben futna be elsőnek, meg is kérdeztem Monsieur Leclair-t (majd mindjárt bemutatom őt is), miért nem szedik elő, soronkivüL — hisz Clara Bow-nál te ragyogóbb szépség a kiosi — Nyakig vagyunk itt uram szépségekkel Tudja hány szépségkírálynő-asplráns van ma nálunk előjegyzésben? Nyolcezer 1 De jövő héten már kilenc lesz. Mikor kerül ezekre sor! Madame Pompadonrnak lehettek csak díszesebb apródjai mint amilyen cifra öltözetű chas- eeur vezetett a portási hivatalban kiállított iga- zolványokkkal a várkapun keresztül Mr. Kay Három szempont Irta: Bethlan Margit A jácint 'legfőbb, sőt mondhatni egyedüli célja az volt, hogy nőj jön, virul jón, s idővel számos utód hátrahagyásával tűnjék el ezen Arnyékvilágból. Hogy ex a ©él hagymaszaporodás utján, vagy virágmagók elhlntéee révén valósul meg, az neki minden valószínűség szerint teljesen közömbös lehetett. Alapjában véve még abban is kételkedem, hogy ennék a célnak öntudatosan és teljesen tudatában lett volna, de mivel érdekében jóval többet elkövetett, mint az átlagember legkedvencebb rögeszméjéért: tudniillik kizárólag és tökéletesen csak ennek élt, úgy hiszem, hogy nyugodtan fenntarthatom előbbi állításomat Az orvos kedvenc rögeszméje az volt, hogy ő jó és embertársain, különösen, ha azok gyengék és betegek, segiíeni szeret. Ami egyike a ritkább és méltánylandóbib fajoknak a rögeszmék birodalmában. Azt nem állítom, hogy akaratereje és céltudatossága nevezett cél elérésében megközelítette volna, vagy pláne ugyanezen a fokon állott a jácintéval, de hát ezt nehezen is lehet elvárni gyarló emberi lénytől; mindenesetre azonban, a mai mértékünkkel mérve, igen-igen magas fokon állott mind a kettő. Annyira, hogy nagy kórháza vezetésével ezer gondja közepette még arról is ráért gondolkozni, hogy a 16/b. számú ágyaceka apró, nyomorult lakóijának mivel enyhíthetné a hosszú, hosszú kínos napoknak nemcsak szenvedését, ami mindenesetre orvosi kötelessége volt, hanem tűrhetetlen egyforma-, ©ágát is. Ez az utóbbi legfeljebb az emberi kötelességek osztáyába sorozandó, amaz osztályéba, melyek az emberek az élet iskolájában általánosságban legszívesebben kerülnek el. Mivel pedig e kötelességének véghezvitele szempontjából a jácint virágzását tartotta, ezidősaeriut legalkalmasabbnak, így kettejük között teljes volt a harmónia. A 16/b. számú ágy lakójának sem életcélja, Mim pedig rögeszméje nem volt, tudniillik mindama napig, amig az ötvös saját külön rögeszméje kielégítése céljából a jácintot meg nem vett© valamelyik, virágkereskedés ablakából és oda nem állította a még alig kinyílt rózsaszínű bimbókkal borított virágtőt a nyomorék fiúcska Jábafejéhez, miközben nagy pápaszeme mögül barátságosan pislogott a* érdektelenül mag elé bámuló gyermekre. — Látod, ez a Te virágod. Ügyelj reá, hogy szépen kinyíljanak a bimbók. Rád bízom. A gyermek csodálkozva, szinte értelmetlenül nézett fel, aztán pillantása a virágra esett. Halvány, vértelen arca lassan kipirult, száját félig nyitva felejtette, mintha mondani akarna valamit, mialatt szeme tágranyitva itta magába a szembeniévé virág gyöngéd rózsaszínű szépségét. Az övé, egészen az övé. Gondozhatja, öntözheti, ügyelhet reá. A főorvos ur mondta, tehát igaz Amit a főorvos ur mond, az mindig igaz, $lz övé. Ax övé, akié még soha sem volt semmi. Mert az ágy és a lepedő és a takaró, amit azóta használ, amióta itt van és a kanál és tányér és pohár, az nem az övé, azt csak használnia szabad. Az a kóiiházé. Mielőtt pedig idehozták még az sem volt. örülhetett, ha étel került valahonnan és ha senkisem lökdös te meg őt, a nyomorékot, aki soha egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy mindenki: apja, anyja, testvérei, * szomszédok, .rokonok számára hasznavehetetlen, felesleges teher. De most . . . mos ő reá bízta a Sőrovos ur a rózsaszínű csoda virágot. Neki adta azért, hogy ügyeljen rá. Mondta. Egészen világosan mondta: — Ügyelj reá, hogy szépen kinyíljanak a bimbók. Mert ha nem öntözik meg naponta a tövét, akkor elszárad a virág s akkor nem nyílnak ki a bimbók, nem válnak illatos, harmatos, gyönyörű kis tündérkupákká, melyből csak a | lündérkirálynő méltó arra, hogy igyák. De ki, fognak nyílni, mert ő ügyelni fog. Istenem, éjjel-nappal csak arra fog ügyelni, hogy a virágnak, a« ő virágjának, baja ne essék. * elé. Mert Kapi vára gém volt jobban megerősítve, mint amilyen falakkal a joinvillei Hollywood van bekerítve. S könnyebb a tevének azon a bizonyos tüfokon, mint megfelelő engedély nélkül Paramounték várfalain keresztül bújni. — S miért e rettenetes szigor? Kérdeztem ké-1 s&bbl vezetőnktől, Leclair úrtól (Igaz, még mindig nem mutattam be. Rögtön, rögtön ...) — Milliós anyagi óe még fontosabb erkölcsi értékek forognak nálunk kockán. A konkurencia sok mindenre képes. Egy eldobott gyufa vagy ezivarvég, — e évek munkája, frankok milliói szállhatnak füstibe. Mr. Kay, amerikai ezivély ességgel, de ugyan-j olyan rövidséggel fogad: — Bemutatom önöknek Leclair urat. sajtóosztályunk főnökét. Az ő kíséretében mindenhová j bejutnak, ő majd mindent megmagyaráz és meg-1 mutat. Egyelőre az épületeket, gépeket, a egy- j két most pergetett filmet néznek meg, a de- jeuner mellett majd a szereplő művészekkel és művésznőkkel fognak megismerkedni. Guide-ünk, Leclair ur elszáezi francia. Pompásan beszél németül is. Tekintettel a jelenleg ott dolgozó sok német színészre, többnyire németül magyaráz, úgy kell Goddet urra való tekintettel időnkint franciára irányítani a szót. Egyáltalán rettenetes zűrzavar van őnáluk nyelvekben. Ezt a beezélőfilm tette. Minden francia filmet egyidejűleg francia és német színészekkel, a spanyol filmet spanyol és francia művészekkel játsszák. A Param-ount amerikai vállalat- a hivatalos nyelv tehát angol, legújabb slágerüket & „Rive Gauche“-t (külföldön „Hcrat- parnasse“ név alatt fog futni) magyar ember, Korda Sándor rendezi, — hogy itt ezinéez, rendező, direktor meg nem 'bolondul...! Majd bolondul a „Rive ga/uohe“ után a publikum! Aki Párist, a. Montparnasset, a Quartier Latint Ismeri, mind meg fogja nézni ezt a bo- hémtárgyu képet. Aki pedig nem látta Párist, ebből a filmhői fogja megismertetni pusztulófélben lévő, régi, hamisítatlan balparti életét. A Márai „Idegen emberek^-jéből jólismert művész-tanya: a Dome-kávéház, a CmipoSe, a Dsungeí, a Jockey, g * többi montparaassei hiresség eredeti formájukban, saját személyzetükkel, sőt nagyrészt törzslátogatóikkal egyetemben vonulnak föl. Hónapok óta figyelgetik, válogatják az illető kávéház, tánclokál, bár s egyéb mulatóhely közönsége sorából a* úgynevezett típusokat, « a film nézői ujjongva fognak e Montpamasee-ezerte eleget látott alakokra ismerni — Nini, Msz m a ’Jock'ey tréfás főgarconja, s az ott meg a négerportás, — szólom el magam akaratlan, amint Monsieur Leclair vezetése mellett az egyik Stúdió vaslakattal elzárt felvételi termébe lépünk. A „Rive gauohe“-t pergetik, s éppen a Jockey-jelenethcz érkeztünk. A 16/ib. számai ágy lakójának, most már volt életcélja. Igen és volt rögeszméje is. Mind a kettő egy és ugyanaz volt: hogy a rózsaszínű csőd a virág nyíljon, viruljon és jól érezze magát. Erre a célra rendezte be egész életét. Idejét gondolatban a szerint osztotta he: öntözéstől öntözésig tartott a napja. Fantasztikus igyekezettel evett, íbár alig bírta sokszor lenyelni a falatot, hogy annyira megerősödjék, hogy a virágot* a napot követve ablaktól ablakig vihess®. Éjszaka némán tűrte fájdalmait, nehogy nyöszörgése a jácintot félébresz- sze. Nappá! érette élt, éjjel vele álmodott. A legtisztább, őnztelenehb, mániákusább szerelem volt, melyet valaha költő megirt, vagy iró lánglelke elképzelt. Betetőzése, végső megnyilatkozása akkor lesz, amikor & virág valamelyik napsugaras gyönyörű napon kinyílik. Az orvos megelégedetten szemlélte ötlete eredményét. A gyermek szemme[láthatólag javult és erősödött —• Mindenkinek kell valami, amit szeressen — dörmögte, miközben rideg, kietlen legénylakásába lépett. Esetleg úgy is kifejezhette volna magát, hogy mindenkinek kell valami, amiért éljen, ami utóvégre egy' és ugyanazt jelenti. Utólag meggondolva a dolgot, lehet, hogy őnála, az orvosnál, az ő rögeszméje a rideg lakás eredménye volt. Akármiképpen is volt, a két rögeszme, tudniillik, az orvos és a 16/b. számú ágy lakójának rögeszméje, a jácint életcéljának javára vált, mert ahogy a napok teltek, műid közelebb jutott annak megvalósításához, ami tudvalevőleg az utódok biztosítása volt. j A rózsaszín klyheeakék kinyíltak. Kitá- j raltak a nap, a világosság, a szerelem felé, éltek, virulták, betöltötték hivaiásukar . . . azután lassan bizosan, feltartózhatatlanul lankadtak lettek, fáradtak, fonnyadtak g végül elszáradtak. A. jácint meg volt elégedve. Legalább is feltételezhető. Elérte azt, amit akart. De a kisfiú ezt nem tudhatta. () nem ismerte a természet titkait, rejtélyeit, sem pedig a törvényeit. Csak azt látta, hogy virágja* minden gondja, mindjeit ‘igyekezete Az Istenért, egy szót se! Maradjanak csendben, súgja mellettem egy energikus hang, .» Leclair ur hangja. Ja igaz! Beezéiöfiim felvételénél minden mellékzörej ie bekerül a filmbe, furcsa lesz, ha majd saját hangomra Ismerek,. Ez lesz az első és valószínűleg utolsó fiimd ebüm, ha ugyan ki nem kaparják a képből. _ A Montpamaese naplóéira jó napok járnak. Napi száz frank fizetéssel statisztának szerződtették őket a „Montparras&eu-filinihez. És ne romoljon el a világ, mikor íme a naplopás is komoly foglalkozásezámba megy, napiopásból te meg lehet élni. Életükben nem kerestek ezáv frankot ezek az alakok. De azért ez a naplopás. is kemény munka. Reggeltől estig ott kell ácso: rogniok, s hússzor, harmincszor megismételniük ugyanazt a — naplopáet. S Korda Sándor, az immár világmárkás magyar filmrendező mint szigorú hadvezér rendelkezik, dolgozik velük ugyancsak reggeltől késő estig. Nem is hinnők, micsoda szaktekintély Korda a film terén. S micsoda potentát! Egy-egy film rendezése idejár* korlátlan hatalmú ur a Stúdió területén. Ha maga a vezér, a Paramount-táneaság alapitója ás vezető elnöke, Róbert T. Kane-ról is lenne szó, a Stúdió területén a rendező rendelkezéseinek tartozik magát alávetni. Milliós értékű képek sikerét vállalja súlyos felelősséggel a regisseur.. teljhatalommal kell felruházva lennie. Ám engedelmeskedik is mindenki. Még a szerződésektől é« nőktől agyonkényeztetett Henry Garat, » népszerű párisi filmművész ie szófogadóan húzza be szépre pingált fejét és nyakát, ha Korda szigorúan rákiált: — Monsieur Garat, elég volt a társalgásból, önre várunk, kezdjük, kezdjük... S a szépnek mondott Garat elhallgat szépen, csendesen. Később bemutatják, g így csakhamar megtudom, hogy ismeretlen imádóitól naponta ellenére hervad és lankad. Több vizet adott neki, éjszaka is kínosan íelápászikoáotft, hogy megöntözze. Hiába. Minden napsugarai meglesett és odavánszorgott vele az ablakhoz, hogy felélessze . . . siker nélkül. Furcsa, együgyű, oknélküli kis áldozatokat hozott érette, percekig visszatartotta lélokzetét, vagy jobb karját kényelmetlenül kinyújtva toldotta addig* amig csak meg nem meredt, homályosan érezve, hogy ezzel valami ismeretlen hatalmat engesztel meg, aki érthetetlen okiból az ő virága élete ellen tör, de a jácint virágzásának ideje lejárt és som vágy* sem erőszak azt többé vissza nem hozhatta. És valamelyik reggelen a rózsaszínű csodavilág, mint száraz, ráncos kis banya állott a 16/b. számú ágy lábánál. Aznap a gyerek nem evett. Este lázt kapott. Valószínű, hogy az éjszakai öntözés közben hült meg. Ellent- álló ereje pedig úgy sem volt sok. Életcélja a virág elhervadása óta szinte megszűnt, a rögeszméje ellenben, mely az utóbbi hetekben az életet erősítette benne, most a halál kapuja felé sodorta. — A virágom -------- főorvos ur--------ügyeltem rá--------igazán ügyeltem----------és mégi« el hervadt--------mégis----------miért — — főor vos ur? miért? én úgy ügyeltem rá — —H én-------úgy--------- suttogva száraz, rekedt hango n újra,, meg újra az utolsó éjszaka. Mikor harmadnap az orvos a temetésről visszajövet végighaladt a kórtermen, pillanatra megáldott az elhervadt virágtő mellett, mely elhagyottan, árván állott a 18/b. számú ágy lábánál. — Szegényke! 'bár inkább sose adtam volna neki ezt a csúf virágot! Orvos gyógyítson, azzal punktum! — dörmögte, miközben jóságos szürke szeme már a 16/a. számú ágy kis lakójának, fáradt, ványadt arcocskáján kémlelte a felvillanó örömöt, ahogy zselbé- ből tarka kis porcellánkutvát húzott elő é* nyújtotta feléje. A jácint nem gondolt semmit, ö volt a legerősebb.
