Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-16 / 87. (2604.) szám

- J Át U.-A AHonz szomorú búcsúja a spanyol partoktól Spanyolország uj ura 21 “ ------ "2 _ ’ nak a felelősségnek, amelyet magára válla volna, ha a nép akarata ellen cselekszi Azt is tudja, hogy a spanyolok nagy része ne1 viseltetik rokonszenvvel személye iránt s m vei szeme eLőtt mindig csak hazájának jóié lebeg, azon a véleményen van, hogy a hel zet megjavul, ha most elhagyja az országot. Jólértesitlt körök szerint a lemondáskor köztársasági kormány garantálta, hogy a k rályi család valamennyi tagjának épség< megőrzi és vagyonát biztosítja. Egyes híre szerint a király Oartagenaből a ,-Principe A fonzo“ cirkáló fedélzetén utazik el, mig a infáns autóval Gibraltárba utazott és a kiválj család többi Tagja ma vonaton Franciaországb megy. Bizonytalan helyzet Barcelonában Az uj kormány ma délelőtt folytatta a ki nevezéseket. Azana hadügyminiszter távira tilag üdvözölte a helyőrségeket és köszöni tét mondott nekik azért, hogy a nagy napé nagyszerű fegyelmet mutattak. A kormán; elrendelte, hogy azok az őrnagyok, akii köztársasági érzelműeik, átvegyék az ezre dek vezetését. A nagy nap Madridban nyu godtan telt el, de Barcelonában több súlyé összeütközés folyt le, mely alkalommal há rom ember meghalt. A tömeg néhány iizle tét kifosztott és a berendezést széttörte, i börtönöket megrohamozták és a fegyence két kiszabadiitottáík. A tömeg üzletembere két és gazdag polgárokat túszként magára cipelt és pénzt kért a kormánytól, Keddei délután a radikális elemék általános szíréi kot hirdettek Katalóniában. Maria ezredes az uj katalán kormány vezére, a jelen pilla iratban a munkásokkal tárgyal, hogy ujri felvegyék a munkát. Egyáltalán a helyre Katalóniában sokkal súlyosabb, mint Mad ridiban, mert az iparvidékek munkássága radikálisabb a déli polgároknál és nemzet politika helyett osztálypolitikát hirdet. Hendayei jelentések szerint Fíaneo őr nagy, a számkivetésben élé híres spanyol repülő és több más spanyol politikus a ha­tárra érkezett. A h atárpályaudvart a rend őrség megszállva tartotta. Franc© ée társai megérkezésiikik oor a francia nemzeti hím nnszt énekelték. Valéwánü, hogy a spanyol köztársaság a Marseillal*e-t fogadga el ui nemzeti himnuszának, mert a tömeg a mad­ridi tüntetések alatt is mindig ezt énekelte­Madrid, április 1G. A királyné és a királyi család tagjai tegnap délelőtt tizenegy éra­kor titokban elhagyták a királyi palotát. Autón Etecorialba utaztak, ahol ma reggel beszálltaik a párisi gyorsvonatba, A vonat este kilenc és tói éra között érkezik H«n- dayeba. A délelőtti órákban a madridi észa­ki pályaudvart sokezer ember lepte el, mert a tömeg egyrészt látni akarta a királyi család távozását, másrészt üdvözölni kívánta a számkivetésből visszaérkező köztársasági vezéreket. A United Press gibrahári tudósí­tója szerint Don Jüané* trónörökös autóval Gibraltárba érkezett és a kormánypalotá- ban szállott meg. A köztársasági kormány április 15-ét nemzeti ünneppé proklamálta. gi pártba s azóta rendkívül hatásos agltáclót fejtett ki a párt céljai érdekében. A hadsereg a köztársaság oldalán Madrid, április 15. A hadsereg szemmellátha­tó an máris a 'köztársasági kormány szolgálatá­ba állt. A tisztek leszaggatták egyen nulláikról a koronát és sárga—piros—lila színben kis köz­társasági kokárdát tűztek a helyére. A katonai klub épületén tegnap este óta a köztársasági zászló leng. Berenguer tábornok, Madrid kato­nai főkapitánya sokáig vonakodott átadni ural­mát, de Sanjurjo tábornok időközben rábeszél­te, úgyhogy ez az átadás is simán ment. A szo­cialista véigrehajtóbizottság fölszólította a mmi- kásszervezeteket, hogy kerüljék a sztrájkot és állandó és biztos támaszt nyernek a nemzet­közi politika porondján is, elsősorban Genf­iben é® Németországgal szemben. Ezek a külső okok természetesen nem de­terminálták teljesen a spanyol monarchia bu­kását. Lehet, hogy a köztársasági államforma nem gyöngíti meg Spanyolországot, mint ahogy meggyöngitette a múlt század nyolc­vanas éveiben, hanem megerősíti, ügy, ahogy Franciaországot is megerősítette. A spa­nyol-amerikai háború után, a hiszpán nemzet tekintélyének mélypontján, 1898-ban egy uj generáció indult útnak az ibériai félszigeten s ez a generáció, amelynek élén Unamuno és számos más rendkívüli szellem állott, Spanyol- országban évszázadok óta nem tapasztalt szí­vóssággal előkészít ette a spanyol nép ujjá- ébredésót, az uj mentalitását, azt a nívóéin elő folyamatot, amit Unamuno „europeizon“-nak nevezett. Ez a fiatal generáció, amely most ki- teljesedett, belátta, hogy a spanyol nép elma­radt Európától. Az alacsonyrendü, művelet­len. elhanyagolt és érdeklődés nélküli tömeg felett néhány ezer gazdag, rendkívül intelli­gens, de szeszélyes és degenerált katonatiszt és nagypolgár uralkodott. A spanyol népnek nem volt átlaga, egy olyan kollektív értékű osztálya, amely szolid államalkotó és jólétbe vezető okos munkát végezhetett volna. A nagy szellemi vezérek generációja átalakította a nemzetet. A vasárnapi választások bebizonyí­tották, hogy mig a felszínen még mindig a fel­ső tízezer ágál, addig a mélyben már nem az * lomha ée érdeklődésnélküli tömeg él, ameyl évszázados előítéleteibe burkolózva azt teszi, amit mondanak neki. A spanyol népet néhány jó szóvá,i eddig mindig le tudták ké­ny erezni. A vasárnapi választások bebizo­nyították, hogy a népnek öntudata van és használni tudja a modern demokrácia vívmá­nyait, a méppiebiszcitum erejét, véleményt al­kot és ítéletet mond vezetői felett. A spanyol nép bizonyos tekintetben megérett. Nem tud- i juk. vájjon ez a politikailag megérett nép a | jövőben kitart-e a köztársasági forma mellett, mert lehet, ha meddő viták és a régi széthúzá­sok elcsúfítják a fiatal köztársaságot is, ha­marosan talán éppen a megérett öntudat Pog erős kezet és központilag uralkodó mo-; nanduit kivánni. A spanyol déli nép. Az első mámor után bizonyára ellen mámorok jönnek és a viták és a veszekedések nem fejeződnek be- A dél- amerikai spanyol köztársaságok példája ‘bebi- . zonyitja, hogy a köztársasági államforma ko­rántsem jelent stabilitást, sőt a túlzott tempe­ramentum és a végletekig egyénieskedő latin fajokat veszedelmesebb széthúzásokba taszít­ja, mint a tekintély okos monarchiája. Egy­előre hiányzik az az egyéniség a sponyol köz­társaságban, aki Cromwell, vagy Bonaparte mintájára megállást parancsol a fel zaklatott kedélyek koaszában. Ki tudja, hol áll meg a spanyol nép a nagy szabadságmámorban, s nem követi-e az egyik forradalmat számos egyre radikálisabb és egyre fantasztikusabb sok más forradalom, mint annakidején Fran­ciaországban, vagy a világháború után Orosz­országban történt, mindaddig, amíg egy dik­tátor kérlelhetetlen vaskeze véget nem vet az ind! vi duális vélemények anarchiájának. A spanyol köztársaság létét nem éppen a legkedvezőbb auspieiumok mellett kezdte meg. Két óriási veszedelem fenyegeti. Az el­ső a pezéta állandó romlása, a másik a kata- lón szeparatista mozgalom. Tudvalévő, hogy a spanyolok a Fülöpök arányban gazdag ideje óta nem igen tudnak gazdálkodni. A háború előtt Spanyolország Európa egyik legszegé­nyebb országa volt és a pezéta a legrosszabb pénz. A háborúban az ország meggazdagodott, de a hadigazdag gyanús üzletekkel szerzett vagyonát a háború utáni általános deflációk hamarosan elsöpörték. Primo de Rivera dik­tatúrája aláásta a valutát, amely megrázkód­tatásokat nem igen visel el. Sok függ az euró­pai államok jóakaratától. Ha egy, vagy két financiális nagyhatalom elejti a spanyol pénzt, az infláció meggátolhatatlan. Az inflá­ció pedig nemcsak nyomorba, hanem polgár­háborúba és újabb nagy politikai megrázkód­tatásokba taszítaná a fiatal köztársaságot. Ha Franciaország tényleg jóindulattal viseltetik Zamora országa iránt és az angol munlkáskor- mány nem hajlandó aláaknázni az uj alaku­latot, akkor újjáéledhet a pezéta is, bár egy­előre hiányzik az a pénzügyi zseni, aki az el­maradhatatlan szanálást szakavatott kézzel elvégzi. A katalán mozgalomról nem alkothatunk tiszta képet. Köztudomású, hogy a nyolcmillió katalán régóta kisebbségnek erezi magát a félszigeten és Casti]iával, vagy Andalúziával ellentétben önálló nyelvére, másfajta menta­litására és gazdasági eredményeire hivatko­zott, amikor önállóságot követelt. Katalonia fővárosa, Barcelona, a világ egyik legelső ki­kötője. a nép itt északon összehasonliitiha- taLiánul szorgalmasabb és európaibb, mint a % v mi (Tudósítás eleje az í, oldalon) látogatták a királyt g ennek a látogatásnak döntő jelentősége volt. Románones és Zamora tárgyalásain a király megbízottá arra akarta rábírni a köztársasági vezért, hogy egyezzen bele Villanuevo kormányának megalakításá­ba, amely az alkotmányozó és az államformát eldöntő nemzetgyűlésig az ország ügyeit ve­zette volna. Zamora azonban elutasította ezt a kívánságot és a király azonnaBi lemondását követelte, ami meg is történt. Romanones már ezzel a hírrel jelent meg a trónülésen. Miután Alfonz lemondott, hívei két-három óra hosszat hajlandóságot mutattak arra, hogy be­leegyezése nélkül is megmentik a monarchiát s ebben az időben csak pillanatokon mullott, hogy a polgárháború kitörjön. Alfonz hívei s a tábornokok ugyanis mozgósították a megbíz­ható ezredeket és a köztársaságiak ellen akar­tak vonulni- Af.lfonz megtiltotta híveinek, hogy akár csak egyetlen egy lépést is tegyenek ér­dekében. A Spanyolország különböző ré­szeiből érkező hírek egyébként is kilátástalan­ná tették a monarch isták tervezett akcióját. Hét órakor végre tisztázódott a helyzet és Za­mora a belügyminisztérium palotájában átvet­te az uráliimat Alkartól s proklamálta a köz­társaságot. A szokásos formákat természetesen nem igen tartották be ennél az aktusnál. Ha Alfonz nem adja át szépszerivel az uralmat, a nép az esti órákban bizonyára rohamot in­tézett volna a királyi palota ellen. Ellenforradalomtól asm kell tartani? Az esti órákban a spanyol köztársaság kikiál­tása bevégzett tény volt. Három nappal ezelőtt sem az országban sem a külföldön nem hitték volna, hogy a várt esemény ily villámgyorsan be­következik, ámbár a közvélemény érezte, hogy a spanyol monarchia bukása csupán idő kérdése. Éjjel egy órakor megjelent a, köztársasági kor­mány első nyilatkozata, amelyben a köztársaság barátait és ellenségeit nyugalomra és rendre in­tik. A hadiálíapotot még a délutáni órákban, proklamálták, de ennek a proklamációnak ter­mészetesen nincs nagy jelentősége. Ellenforra­Cartagena, április 15, Alfonz spanyol exkirály ma reggel négy órakor elhagyta hazája területét. A cartagenaí hadikikötő ha­talmas bejárata eló'tt a kora hajnali órák el­lenére több, mint háromszáz kiváncsi ember gyűlt össze, hogy lássa a király elvonulását. Ugyanakkor a tenger partjára sok ezer em­ber vonult ki, hogy lássa a hajót, amelyen Alfonz elhagyja az országot. A hatóságok az utolsó pillanatban tudatosan félrevezették a tömeget és azt állították, hogy a király a „Cabo Palos“ nevű hajón utazik el, mert így biztosíthatták a szomorú aktus nyugalmát. Pontosan négy órakor a sötétségben három autó jelent meg a hadikikötő kapuja előtt. A hatalmas kapu kinyilt és a három autó lassan begördült a tengerészeti hajógyár ud­varára. A nézők hallgatagon figyeltek s egyetlen ember kiáltotta csupán: Éljen a ki­rály! Amikor a kapu nehéz szárnyas ajtai becsapódtak, a háromszáz ember éltetni kezdte a köztársaságot. Az udvaron a három autót a tengerészeti gyalogság diszszázada fogadta. Az autó meg­jelenésekor a katonák vigyázban állottak. A királyt Magaz tengernagy, a cartagenaí ka­tonai kerület főkapitánya fogadta. Alfonzt Miranda herceg főudvarniester és Rivera ten­gernagy, eddigi tengerészetügyi miniszter kí­sérte. A király, amikor kilépett autójából, kezet nyújtott a három tábornoknak és az iránt érdeklődött, hogy miképp történt Car- tagenában a köztársaság kikiáltása. Alfonz nyugodtan viselkedett és úgy járt-kelt, mint­ha egy jelentéktelen látogatást végezne a ki­kötőben. Polgári ruhát hordott és néha mo­solygott is. Rövid beszélgetés után beszállt abba a motoros hajóba, amely a Principe Al­fonzé cirkáló fedélzetére vitte. A kis hajó fedélzetén mégegyszer elbúcsúzott a tisztek­től és emelt hangon a következőket mon­dotta: — Követem házam tradícióit! A csónak elhagyta a partot s amikor né­hány méterre jutott Spanyolország földjétől, délebbre eső valódi spanyolok. A katalonok a baszkokkal és a délfranciákkal tartják a rokonságot, s nem szeretik az Escoriáit. Ke­reskedő nép, szabadságszomjas és hidegvérű; bármely északi fajjal kiállja a versenyt szor­galomban és józanságban. Macia ezredes moz­galma. kétségtelenül sok fejtörést okoz még Zamoráriak, s a helyzeten ~ köztársasági ala­pon — aligha lehet máskép segíteni, mint az „ibériai népied eráoióvaT', Macia tervével, amelybe a spanyolok, a portugálok és a ka­talánok egyenrangú félként illeszkednének be s megkísérelnék a vadonatúj alapon való „hiszpán politika" kiépítését. Ilyen körülmények között nehéz ériéin#* prognózist fűzni a tegnapi eseménye kihez. dalomtól egyelőre nem kell tartani. A munkás- sservezetek mindazonáltal százezer munkást azonnal fölajánlottak a kormánynak s javasolták, hogy e megbízható elemeket fegyverezzék föl és védjék meg az ország rendjét. Döntés e téren egyelőre nem történt. A politikai foglyok még az est folyamán elhagy­ták a börtönöket. A vezénylő tábornokok sorra lemondtak. Számos ezredes és rnagasrangu tiszt követte példájukat, mig az alacsonyabb rangú tisztek a köztársaság pártjára állottak. A kormány egyik első külpolitikai tevékenysége az lesz, hogy Qninones de Leont, Spanyolország párisi nagy­követét visszahívja, mert a nagykövet sok kelle­metlenséget okozott a párisi spanyol emigránsok­nak és gyakran jobban védte a francia érdekeket, mint a spanyolokat. Kikiáltották az önálló katalán köztársaságot Rendkívül fontos tény, hogy a katalóuok Barce­lonában kikiáltották a független katalón köztársasá­got. Ez a váratlan esemény nem állt a madridi for­radalmárok programjában. Szerencsére Macia ezre­des, a katalón szeparatisták vezetője, rádió utján tudatta az ibériai félsziget többi részével, hogy hajlandó résztvenni a tervezett nagy ibériai állami föderációban, természetesen csak azzal a feltétel­lel, ha abba Portugália is belép. Mint ismeretes, Macia ezredes a vasárnapi választásokon abszolút többséget kapott Katalóniában s igy azonnal átve­hette a hatalmat. Egyelőre a világ kénytelen a ka­talán köztársaság kikiáltásának fait accompli-jával számolni. Éjszakai kihágások Madridban fiatal forradalmárok az éjszaka folyamán behatoltak a raonarchista-nacionalis- ta roham csapatok klubhelyiségébe és össze­zúzták annak berendezését. II. Izabella király­nő szobrát, amely a volt királyi operaház. előtt állt, a tömeg ledöntötte a talapzatról. Izabellát, mint ismeretes, 1868-ban erkölcsiéien élete miatt elűzték az országból. Az örömmámor a városban a késő éjjeli órá­kig tartott. Két órakor az túrnák még tele vol­tak. A fiatalemberek Primo de Rivera. mell­szobraira köteleket erősítettek és maguk után vonszolták a sárban a szobrokat- Komolyabb összeütközésekre azonban sehol sem került sor. A monarch isták nem mutatkoztak. a király a hajó legkiemelkedőbb részére állt, megemelte kalapját s most mégis némi meg­rázkódtatást mutatott, amikor a part felé In­tegetve, hangosan így kiáltott fői: — Éljen Spanyolország! A jelenlévők átvették a szót és ugyancsak éljent kiáltottak Spanyolországra. Azután a motorhajó eltűnt a hajnalelőtti sötétségben. £ király utolsó manifesztálna Madrid, április 15. Az United Press közli azt a manifesztumot, amelyet a spanyol ki­rály a lemondás pillanatában a néphez inté­zett. A nyilatkozat szerdán délelőtt jelent meg. A király hajón Angliába utazott. A manifesz- tuinot tegnap este adta át Romanones grófnak azzal, hogy csak ma hozza nyilvánosságra- Alfonz közli ebben, hogy tudatában van an­Niceto Alcala Zamora Torres, Spanyolország uj ura, andaluziai származású és hatvanéves. Harminc év előtt, mint fiatal ügyvéd, a caroli- nai kerületben kezdte meg politikai pályafutá­sát. Rendkívül hatásos szónoki képessége csak­hamar a fiatal képviselőre Irányította a közvé­lemény figyelmét. Zamora a liberális monar- chlstákhoz csatlakozott és hamarosan Romano­nes gróf liberális vezér bizalmi embere lett A háború alatt, amikor Romanones az antant ol­dalán való harcra buzdította a spanyol népet, a viszony Zamora és Romanones között megla­zult, mert Zamora a semlegesség mellett foglalt állást. Az uj miniszterelnök és köztársasági el­nök a monarchia alatt három kabinetinek volt tagja s e három kabinetiből kettő Romanones f róf elnöklete alatt állott. Zamora kétszer had- gyminiszter volt, később munkaügyi minisz­ter. Zamora csak tavaly lépett be a köztársasá­A köz társa stág egyelőire* nem All szilárd ala­pom, ennyi eltagadhat,a tlam, a a király ro­konszenves magatartása a tegnapi drámai pillanatokban bizonyára sok higgadt spa­nyolt gondolkodóba ejtett, Spanyolország nemzetközi pozíciója? Aiz események után a madridi kormány aligha játszhat különö­sebb szerepet a nemzetközi politika po­rondjául s genfi tekintélye megcsorbul. A nagy európai problémákat Spanyolonszág nélkül fogják lebonyolítani a közeljövőben s a saját behigyeivel elfoglalt ország ügyes- bajos dolgait csak rliportisizerü érdeklődés fogja kísérni. Az érdelkelt kormányok tö- rekiyiésd . mindenesetre a spanyol, forrongás izolálása lesz s ebhez mérten fogják alkal­mazni támogatásukat, invesatálásulcal, pénz­ügyi segítségüket is s Spanyolországban a legtüzesebb republikánus is jól tudja, hogy a gazdasági és politikai egymásra utaltság- mai bonyolult európai rendszerében egyet­len állam sem élbet meg a külföld támoga­tása nélkül és legfőképpen Spanyólorszag | nem, amelynek gazdasági lété! összeomlás fen vegeit. Elvégre nem szabad meufsted- kenni arról sem, hogy a monarchia bukását és a köztársaság1 kikiáltását talán legelső- sorban a nép nagy nyomora, az uralkodó osztályOfk korrupciója s a javak elosztásá­nak különlegesein spanyol igozsá •'a lansága okozta.

Next

/
Thumbnails
Contents