Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-12 / 84. (2601.) szám
8 mi A porlaki csillagok Irta: Lörinczy György Dt évig tartó elvi harc után megnyíltak végre a pozsonyi egyelem kapui a kereskedelmi akadémisták előtt Leghameirébb PorMry Dénes unta meg a dicsőséget, de althoz is kerek harmincöt esztendő kellett, mialatt észrevétlenül odavénült ősi kastélya viharvert falaihoz. A Poriak árnyékos kertjei közé bujt tíz Porlaky-kurfa bizalmas tPoüyosőin és ebédlőiben Dénes urnák esek az öreg Diina volt becsületes családi neve, d'e elmés hitvese, született Csuosomy Ágnes még azt is sokaHotte, miért is Jgy variálta: — A vén parádés. A szokatlan 'hitvesi gúnynév arra vonatkozott, ■hogy Porlaky Dénes, vagyis az öreg Dina világ- életébe éppolyan bolondja volt a Iának, akárcsak a. parádés kocsis. Holott hát épp ez volt a szerencséje. Mert amit kétszázhetven holdja ősi tartóin elgaadálkodott, azt a lóvásárokon szerezte vissza, ő volt a vármegye íőfőkupeee, tehát Húszaké rtője is. Minden esdkót számon tartott. Az öreg Dina kerek feje belülről tökéletes nyilvántartás volt, tele paripák élettörténetével, családfájával, vagyis pedigrévek A paripáik pedig nagyon becsületes emberek, sőt háládaibosak te Hűségért hűséggel íizetoek s a hüeég: szeretne©©. Annak köszönheti Poriaky Dénes, hogy mindig szép tóvá és szép felesége volt, e hogy ez a két magyar CuIlmán a harmincöt esztendei boldog házasélet zsörtölőd é- seá közben tó megmaradt, mégpedig a kétszázhetven holddal együtt A mennydörgőé miénlkü azonban beütött A fönt- ttóztaft keresztelő hitves, a® elmésen találékony Csúcsomy Ágnes, répaásáskor meghűlt, ttldőgyullia- dást kapott és hárotm orvos személyes aeeisztálása mellett örök búcsút mondott nemcsak a vén; parádésnak, hanem az egész csalafinta árnyék- vi'láguak is. Most tehát már értjük, hogy Porl&ky Dénes miért unta meg dicsőségeit, a® összes eleven Poriafcyak pusZtutó sokaságában leghamaróbb. — Poriak y Dénes elvesztette az élet iránytűjét, született Csucaomy Ágnest. Az iránytű itt hagyta, tehát a vén parádés hiába forgolódott és eeftelt a legnépesebb lóvásárokon, az irányt többé soha, seholse találta meg. Egyszóval: Porlaky Dénes özvegyi árvaságra Jutott, ami ha nem ritka tó, de mindenesetre speciális átok a Porlakyak történelmében és büszke kurtáin. Az öreg Dina, hazafelé ballagva a temetésről, mélyen elgondolkozott Bízvást mege6küdhetünk rá, hogy ezt a műveletet világéletébe legáslegelő- Kíőr ezúttal próbálta a vén parádé#. De meg is volt a foganatja; úgy betóMJuit a feje, hogy egész éjszaka le ©e hunyta a szemét, aminek aztán az tett a további kövertikeainfényev hogy délre elöntötte a ssemét a vér és a szája féüreferduM. Délután eret kellett rajta vágat Két hét alatt talpra állott ugyan, d* tapasztalt ember lévén a lapos guta kdee téréin, tudta, hogy «a © kis kutyaíkomédia már űzessek Nyilván Gsuosomy Ágnes üzetm. — Gyere már, öregemI Kivel pörögjek én, ha te tó ifit hagysz, magamra! Porlaky Dénes úgy érezte magáit, mintha a kabátjánál fogva rángatnák: .gyere már! Az értelmes PorSafcynk családi válfajához tartozván, a vén parádés végrendeletet csámálit Épp akkoriba iici- tátták el a Porlaky Amadé őri kúriáját mindenestül, csak egyetlen leányát, Gizikét, hagyták meg Amadé urnáik. Kedves, okos, szomorú leányka volt és ráadásul nagyon szép, igazi ideák Dehát tudjuk, hogy ez étet és a boMcgeóg árverési hiénádnak nem szép Mny kell, hanem szép pénz. A vén parádéénak keresztleánya volt Giziké, minélfogva Dénes ux úgy érezte, hogy keresztapái kötelessége, hogy szép keresztleányára legalább 6 Editáljon. Egyezővel, végrendeletében az őri kétszázhetven holdalt és a hatodik számú Poriaky- kuriát a szép kis keresztlányra testálta, nem felejtkezvén meg az örökség különleges kikötéséről, ami minden magyar okirat természetes kísérője, A sok bölcsességet a magyar mindig valami ritka szamársággal végzi. A vén parádés szamársága Giziikének szőtt és igy hangzott: — Vagy hozzám Jössz feleségüli, vagy BaPbacsy Kristófhoz. Barbacay Kristóf todnnMlík viszont a néhai Ceucsomy Ágnes kereeatfiia volt. Nagyon talpra- eeeét én nagyon nyalka, tehát veszedelmesen csinos kda ugrifülés, máskülönben szegény, mint a temp- tóm egere. Világos, hogy Giziiké neon a guta- ittöbt öreg parádést, hanem a nyalka kns ugrifülést választotta. Mindent -igy jól elrendezvén, Porlaky Dénes engedelmesen odaköltözött a családi kriptába, a Csúcsomy Ágnes hitveri árnyékába. Fájdalom, cidhamar kisült, hogy PorliaJky Dénes etezámitotta magát, ami különben nem csoda. A Porlakyak családi haiiTyoményaihoz tartozik az tó, hogy a Porlakyak Leb'dlia óta mindig hadilábon állanak iemcsak a turkomannokkal, hanem a matematikával is. Szinte azt tó mondhatnék, hogy az olyan Porlaky, aki lekolai pályáján a mátemiatiká- ból meg nem bukott, totójdodkiéppen nem tó tekinthető igazi, valóságos, vagyis történelmi Porlakynak. Az csak nyilván valami csempészett gyerek, aki boszoritánymachlnáotő eegiitségével került valahogyan a Porliakyak tíz ősi fészkébe. Magyarán mondva: ikakuklkfiók. Egyszóval: a törtónokni végzet egyszerűen keresztül húzta az öreg Diina számítani műveletét, a végrendeletet. Nem érvémyea Gizikét már be tó 'iktatták a Dénes ur kúriájába és kétszázhetven holdjába a a aor Barbacey Kristófra került volna, de... De egyelőre a aor nem körülit Barbacsy Kristófra. Helyette a történelmi végzet jelent meg, mégpedig rajtaütte-mM-ilen és nem Poriakon, hanem « vármegyeházán. A tekintetes vármegyének, úgyis mint történelmi végzetnek, ezúttal az volt a kötelessége, hogy a régi, nemes úri családok uj, friss tegénywurjadókaii közül v%u»za fel, hogy kd a leg■ méltóbb arra1, hogy a krfirálly titórti kardbojtját • kösse vitézi kardja mellé. Azt majd a klréiy nevében ingyen fölnevelik. Aki ebben a szerencsében részesül, azt a szerencse többé nem tó hagyja , el; feenyereepajtósává szegődik egész életére. Neim lepkéid meg a nyájas olvasót, hogy a tekintetes vármegye gondos szeme Barbacsy Kristófon akadt meg. Ha nem igy történt volna, akikor semmi értelme eem volna annak, hogy mindazt el- ioosogjuk, amit idáig elmeséltünk. Mert a Porlaky- kúriáik pusztulását éppen az indította meg, hogy Barbacsy Kristóf a szerencse fogadott gyermekévé állott be. Kristófunk ugyanis a szerencsében nem igen válogathatott, annál lcevéebbÁ mert különben is csak kétfelé szerencséről lehetett szó. Kristóf csak a Porlaky Gizik© fehér kiacsója és kétszázhetven holdja, vagy a nagyreményű katonai pálya 'között választhatott. Mind a kettő őt választotta. De melyüket válassza ő! Kemény dilemma I Itt; élte-e le az életét, az tó- meiőa atyaífisögiofl tartókon Gizikével, vagy merészen, de Giziké nélkül nekivágjon a dicsőség zord országútijának, amelyen a távoliból robogó hadak, kürti harsonák és királyi ondók csábítgatják. Kristóf lehetett volna akár Porlaky, akár Bar- bacsy a lankák között tó. De nem lőtt volna fiatal,, ha a messzi országutakon robogó hadak kápráza- tűit kutyába ee vette volna, Barbacsy Kristóf fiatal volt, ezép legény volt és ambiciózus. Azonkívül pedig még merő ellentéte te a Pcriakyaknak, annyiba, hogy a matematikából eoha©e bukott meg. Minélfogva a szerelmi logaritmusok segit- : &ége nélkül hri marosain, de annál hidegebben kd- számitotta, hogy a Giziiteket és a kétszázhetven holdat megtalálja a messzi országutak mentén is, de az ordófciat és a csábító tíeztii csillagokat sohase találhatja meg a Girikék mellett és kétszázhetven holdján, legföljebb a Göncöl szekerét, azt tó csak odafenn, az öreg holdvilág tájékaim. Mii, mint született fantaszták, a G izike -párton vagyunk ugyan, de régen elkéstünk attól, hogy Barbaosy Kristófot jobb belátásra bírjuk és visszahódítsuk a porlaki tarlóknak. A katasztrófa tehát brit-öveik ezeit. Gizi'ke maradt a porlaki tartóknak, Barbacsy Kristóf pedig fölment Bécsbe, a katonaiskolába, csillagot kergetni. A tekintetes vármegye irigy jóslata kísérte: — Szerencsés kölyök! Generdlító lesz belőlei Az ilyen vérmes és duzzadt jóslatokat a rideg valóság, a szerelmes álmok telekkönywezetője, mint tudjuk, ritkán akceptálja- De Porlaky Giziké nem rideg valóság, hanem édes, vagyis ennivalóam bájos szerelmi álom, akinek a kedvéért tehát a telekkönywezető te kivételt tehet, mint olyanért, áld megérdemli, hogy az ember generálissá nőj- jön a kedvéért Körülbelül ezen a magánvéleményen lehetett Barbacsy Kristóf te; mindjárt elkezdett növekedni. Büszkén dlüiteeztertte ki a melléit, mintha mártó főhadnagy volna, és azt mondják, hogy búcsúzáékor meg te csókolgatta Gizikét Miután nem akarunk öregségünkre pletykába keveredni, csak arra merünk megesküdní, hogy a Giziké puha kis húsos fehér kacsóját nagyon meghatódva, sőt. érzékenyen szorongatta, miközben •lelkes páthoeszal szavaiba: — Ha elérem * dicsőség ormát, visszajövök érted 1 Ismerjük a Gizikéketl Szegény kitt vadvirágok! Mit nem hisznek ők el] Mit ne hinnének el abból, amit az imádott lovag hazudozik! Giziké úgy nézett Barbacsy Kristófra, mintha Kristóf nem tó főhadnagyi, hanem máris tábornoki rangban és díszben, vagyis sarkantyúé csizmában, piros nadrágban térdepelne előtte, tehát a dicsőség legteiegonmán, és most mindjárt derékon kapja Gizikét, hogy lóhalálába siessen vele a székesegyházba, nehogy a sekrestyés tévedésből mást tuszkoljon az oltár elébe. A stratéga azonban megfontoló, sohase siet.. Kristófén még elég szerényen lötyögött a bűnös dvifltruha, Kristóf még fel se b.uzte a katonaiskola kacskaringé© vltétakötéseáJt, d© már stratégának érezte magáit, tehát nem sietett. Sőt három kerek esztendőbe került, mire a legelső arany csillag megjelent és felragyogott a gallérján: a. hadnagyi csillag; szerelmes Gizikék pislogó csillaga. Otthon, a Por laky -kúrián, két fekete csillag könnybe borult. Giziké nagyot sóhajtott: — Persze 1 Ki házasodhatnék hadnagy korába.! Meg kell várná a második csillagot! Megvárjuk! Mit ne várna be a szerelmes ieányfiziv 1 Giziké bevárta a főhadnagyi csillagot. Sőt a századosát tó. Milyen boldolgág: várná! Mindig vármi, szünet- lenül várnál Csillagokat várni! öt várni! öt! Mi .ismerünk különb mulatságot is annál, amit a váróteremben találhat az ember. De Giziké még babonás. Hiszi, hogy a szeremcsecsiilag a váróteremben ragyog. Ha az ellső csillagot meg bánta várná, megvárja a másodikat, a harmadikat te. Észre se veszi, hogy nemcsak a cadllag hull a Kristóf gallérjára, hanem a rózsa te hull a Giziké arcocskájáról. A® Idő, az óriás kemgyelfuM, hozza a csillagot Kristófnak és viszi a rózsáit a Giziké arcáról és a boldogság és ez ifjúság tüzét álmodó két szeméből. Mindegy I A váróteremben ég a lámpa; asililagnak látszik. És Giziké hisz. Giziké vár. — Maj'd, ha őrnagy lesz Kristóf! Majd, ha ezredes lesz Kristóf 1 Kristóf szót fogad. Kristófból őrnagy lesz. Kristófból ezredes lesz. Minél Jobban ragyog a sok csillag a Kristóf gallérján, annál jobbén bágyad amott, a Iké't fekete csillag: a Giziké két fekete csillaga. Az esztendők röpültnek és visznek magokkal mindent. Csalk egyet nem vihetnek el: a Giziké hitét. — Majd, ha generális lesz Kristóf! As erabeor, mire megöregszik, csakugyan megun Nyltra, április 11. (Saját tudósítónktól.) A pozsonyi Komensky-egyetemen a napokban a jog- és állam tudom ányok doktorává avatták Róth Sándort, a nyitral állami kereskedelmi Iskola, illetve a pozsonyi állami kereskedelmi akadémia abezoIvemét. Ennek a promoóiénak megtörténtével végre ie de faoto likvidálást nyert egy öt éven keresztül folyt elvi harc. melyben annakidején a legfelső közigazgatási bíróság te állást foglalt, megállapítva, hogy az egyetem bepanaszolt tanári karának azon határozata, mellyel a kíllömíbőzeti vizsgát tett Rótíh Sándornak az egyetemre való fölvételét megtagadta, nem nyugszik törvényes alapokon. A bírósági határozat alapján ismételten kérte immatrikuiációját, ekkor azonban ismét elutasították kérvényét azzal az indokolással, hogy időközben egy kiadott kormányrendelet akadályozza az egyetemre való fölvételét. Ilyen előzmények után a tanulni vágyó fiatalember kénytelen volt a ibrünni egyetemre iratkozni be és az ott ez őrzött abszolutórium alapján Jelentkezett a-z államvizsga letételére, amikor te már nem volt elutasítható. Még 1924-iben történt, hogy az iskolaügyi minisztérium rendeletet adott ki, melyben a köztársaság egyetemeinek jogi fakultásait főihatalmazta arra, hogy azokat a kereskedelmi iskolát, illetve akadémiát végzett növendékeket, akik a latin nyelvből és a filozófiából küiömbözeti érettségit tesznek le, im- majtrikulálja az egy etem rendes hallgatóiként. E miniszteri rendelet alapján kérte a pozsonyi Komensky-egyetemre való fölvételét Róth Sándor, aki a nyitrai kereskedelmi iskolát sikerrel járta végig és később abezolvenae lett a pozsonyi kereskedelmi akadémiának. Legnagyobb megrökönyödésére azonban elvetették kérvényét, — utalással egy régi. az osztrák kultuszminisztérium által kiadott határozatra. A kategorikus válaszra Róth panasszal élt, annál is inkább, mert a csehszlovák iskolaügyi minisztérium rendeletének megsértését látta a pozsonyi egyetem határozatában. Ismeretes ugyanis, hogy a rendelet megjelenése után a ibrünni Ma- earyk-egyetem azonnal, a prágai Káróly-egye- tem pedig röviddel később élt a rendelet által' biztosított jogával és nem gördített akadályomindent: Még a nyája© olvasót te megunja- Annál inkább, mert a nyája© olvasó többnyire teJjestt- hetettem Idvánáságolkat támaszt. Teszem azt: a nyájas olvasó azt eze-retaó, hogy & szerelmes novellahősnő sohase öregedjék meg, hanem nyolcvanéves korát)© tó bakfia maradjon, mégpedig nemceek lelkére, d© gömbölyű formáira né®v© tó. Hogy a tavaszok és őszök csak röpüljenek gyorsan és jókedvűen, ahová akarnák, akár a fecskével, akár a daruval, d© Giziiké csak maradjon helyben ás várja türelmesen, az emberi kor legvégső, vagyis bibliai korhatáráig, hogy az esetten kis hadnagyból elegáns generális lieez, de azért as esküvőre a generállá ur hadnagyi sarasában jelenjék meg, üsse öasze a bokáját, hogy csakúgy ropogjon, és ábránjdoaan ekkor tó azt sóhajhsa: —• Giziké! Drága, kis Giziké! Ha tudná!... A nyájas olvasónak azonban tudnia kellene, hogy mindez nemcsak lehetettem, hanem teljességgel hiábavaló tó. Lehetetlen azért, mert köztudomás szerint nemcsak a fecske és a daru száll ©l, hanem az ábrán d te. Tehát hiábavaló, hogy a gene-j rélte érzelmes eJégiiálcat susogjon a nyolcvanéves I bakifis fülébe: ha tudná! Mert a bakiié nyolcvan-1 éve© korában már ugyte tudja. Nemcsak azt tudja, hanem mindent tok Még azt tó, amit jobb volna', ha nem tudna. És PoTlak álmos rekettyéiül és az ártatlan tíz Porlaky-fcuria ceöndljéit egyazer csak felveri az izgató híir: — A generális hazajön I A generális címet úgy ejtik ki, mintha ezen a kerek viliágon egyetlenegy generális volna: Barbacsy Kristóf. Előkerülnek a moílyette atillák és feremcjÓBsefek, sőt frakkok tó. Ezeréves szilvóriu- mok jelennek meg a pohárezékon. Kiváncsi szemek fürkészik az országutat. — Jön a generális! Giiaike lesüti a szemét. A pillák alatt ed is pirul. Haíingata" variálja a hint, amit huszonöt év óta sóvárO'gva várt Nos, a hir itt van. És Kristóf is mindjárt itt lesz! A tükörbe néz. Haját iwnzcjaitja. A legtökéleteeebb nőben is mindig van két igazi- tanivoló: a haj és a — szív. Milyen tökéletlen mesterember a borbély! Hát még az — orvos! Mennyivel különb az — üveges! Hollófekete haja a galambhoz pártolt, de a tükörből vissza most tó a holló mosolyog rá. Szive röpdűe. — Jön Kristóf! Kristóf jön! S a szeme felcsillan, amint utána gondolja: — Értem jön! Hát ugyan kiért tó jönne! Hiszen megmondta még akikor! A geneirális megtartja a szavát! A hadnagy szavát tó. Hogyne tartaná meg? Kristóf ne tartaná meg? Nevetséges! Ha Kristóf, vagyis a generális beláthatna a Giziiké szivébe, nagyon furcsa ki© angyalmotoilát talállna ott, annyit niondlhatunk I Tán ©l se hinné, hogy az ódivatú blúz alatt milyen forró menyasszonyi szív kalimpál I Dohog, rakoncátlankodik, sőt türelmetlenül fenyegetőzik, hogy megszakad. — Mikor jön már! < Ne aggódjék a kövorvos. Az ötvenéves szív nem szakad meg. Semmi szükség síincs rá, hogy megszakad joa, lailönibeiri is. Barbacsy Kristóf pontos j generáli!©. Pontosan megiérkedk é» pontosain tartja tat m egyébként nehéz külőmibözetl vfeaffái tett © keroskedekni akadémiát végzett jedent^ kezők elé, • igy annál fucsábiban leértett a pozsonyi K oonensk y-ogyetem rideg elzárkózása as első jelentkező eeetóben. Az egyetem határozata ellen ibaaxlott pana** a legf el&ő közigazgatási bíróság elé került, mely Eádna dr. tanácselnök elnöklete. alatt tartott nyilvános szóbeli tárgyaláson 108'7-fcen idmoiH dotta, ho^y as egyetem elutardtó határozatában említett jogszabály Szlovonezkó területé© nem volt érvényben a határozat meghozatalának időpontjában * i^y nyilvánvaló, hogy a határozat nem nyugszik törvényes alapokon. Mivel azonban időközben Szlovenszkóra te kiterjesztették a régi osztrák kultuszminteztóriumnak 18504)01 származó tiltó rendeletét, a te^felső közig, biróeág döntés© dacára sem tudott Rótfí Sándor bejutni a pozsonyi egyetemre, oaak akkor, amikoT Brüninben elvégezte jogi tanúim4-j nyait és sikeresen albezolválva jelentkezett a* államvizsga letételére^ majd a szigorlatokra. Ez a maga nemében egyedül álló eset azonban megtörte a jeget és ehhez képest most végre elhatározta az egyetem Jogi fakultásának tanári kara, bogy a jövő szemeszter kezdetével nem fog nehézségeket támasztani hasonló Jelentkezés esetében és minden további nélkül fölveszik az egyetemre a küHkabőzeti érettségit sikerrel teteit kereskedelmi akadé- mlsíákat. Ezzel végre megnyílnak a pozsonyi egyetem kapui öt évig tartó elvi harc után a kereskedelmi akadémisták előtt, ami már azért is nagy jelentőséggel bix, mert számos kereekedehni akadémiát végzett hallgató van, aki az tekola- ügyí rendeletre való utalással készül a külöm- bözeti érettségire, hogy az egyetem jogi fakrd- táeára iratkozfaaeeék be. Hymódon & Jelentkezők most már nem lesznek kénytelenek Brűnn- ben, vagy Prágában kérni fölvételüket, hanem a pozsonyi egyetemen i® kérhetik jelentkezésük tudomásulvételét. Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi akadémián a jogi alapelveket illetőleg bizonyos ismereteket szereznek, kiegyensúlyozódik az az előny, amelyet a gimnáziumi érettségi jelent a kereskedelmi akadémia érettségijével szemben. D. I. * be & vmtek eorrendjiét, rang és életkor ©seriül • Bizonyosan mindenütt nagyon sok a mondanivaló- . ja, mert GMkóre csak napok múlva kerül a eor; as engyabnotelLa hiába kalimpál, Kristófot é© a körorvost hiába fwiyegetí. Kristóf katona, ®* ; acgycilmotoBátiói •© 'ijed meg, a kőrorvoa meg plán© örül «a uj pácéenianek. —• Természetes, — bóltsstgetott QistíSiw, mentegetve Kristófot éo,* generáitót — Teranéezetes. Hiszen azután már ügyi© itt marad... És a huszonötévé© álom muzsikált: a generáld© , sarkantyúja megpömgött a folyoeón. A genoráltó megjelenít a küszöbön. — Kisrtihaud, Gizikéi Ah, dí© bleine Gtimerll Gizik© mosolyog: milyen kedves! Mindig Ilyen volt! Lám, az embert csakugyan főhadnagy' marad a generális vörös posztója alatt tó! Egy kicsit recseg ugyan a hangja.., dehát. az az átkozott eril- vóriura! És az a... virasinda! De majd ha arra kerül a eor! A régen várt szára. A kalimpáló angyalmotolla huszonöté vés álmára! j — Visszajöttem érted! | Az a Kristóf! Dehát, persze, a generáltól Néha : meg-xnegaikad a beszélgetés. A motolla nyugtatón- kodife. — No mostl Visszajöttem!.. í Azt fölöslege© mondani; a generális úgyis ott van, ©lőtte, ha éppen nem térdepel te. Vcgyiis Kristóf van ott, aki büszkén indul aa alapítványba, hogy miimt generáli© jöjjön vtósza. — Visszajövök értedI De a vendég meg ©e mukkan. S© Kristóf, se a főhadnagy, se a generális. Glizike már szepeg. — Miért? Miért jött hát? Vagy hiába tó jött? És a generális bosszúsan recseg. — Semmiért! Hiába! A világ itt tó megváltozott. Sappértőt! Az ember inár Poriakon c® talál egy becsületes hátaelova&! Látszik, hegy ninca többé a vén parádés! Gizik© a köténykéjé* fcépdesi. Éppen úgy, min! akkor, mikor ezzel a kőténytep dosése©! Kristófot úgy mieghatotta. Most nem ha'tja meg. Most Kristóf nem szorongatja megbatottan a Gizik© kezét. Kristóf káromkodik. — Hogy as ember már egy esikót •© vehet Poriakon I A Giziiké báimésw két szem© homálybe borul. Szempillái, mint nehéz kárpitok, ereszkednek I« ée ©liokarják a csillagokul Aa eirejtőzött ceffiagok mögött, odobenn, aa angyaknotolia h©v«« pörb© száll az izgatottan zakatoló któ láoadóvaí: oa agy- velővel. A remény ée a cealódá© pöriakodtlk.... Tehát nem érttem ■ jött! Nem tó gondolt rám! Eszébe se jutottam! Nem ©zeneiméért jött vdessa, hanem hátaidéért. A csákóért! A huszou'ötévee ámító, ax édes káprázát piSteosat alatt ezéjjeimállotí a kárpit mögött. Aa i'3msdók szöknek erre-anra, a fecske után, a daru után. A lebomlló ©©lyemkárpdt eltakar miiudeot A ribárt is, ami mögött© tombol. A solyemfkárptt utol gyöngj’ök csiManiniak meg és teesam, fáradton gördülnek alá a leány bágyatog. hervadó arcocskáján. Azok a gyöngyök — csillagok. Az elálmodott élet utolsó csillagai. A Por lakjunk fehér, bolondos csitfe- gai. Az lHuiaió. A — osalódáu
