Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-12 / 84. (2601.) szám
M61 álprffite 1?, ▼asáföMKP. 'I^GAlMAGtARHTKLSir Pillanatfelvétel a harmincévesek életéről Ügyvédi orvos, magán hivatalnok, állástalan tisztviselő, kereskedő, iparos, hivatalnok- lány, színész és színésznő elmondja, hogy húzkodnék a szlovenszhói harmincévesek ömietes kenyérharc és kilátástalan fövő: — ez a mai helyzet Kassa, április hó. ! (A P. M. H. munkatársától.) Az egymást-j feövető generációs megmoadulásak után vég-' re megmozdultak a szlovén szít ói liarmiuc- évesek is. El hallatták a hangjukat, mellyel jogosan megillető helyüket követelték a kisebbségi magyar életben. Ez a hang komoly és férfias volt, csöppet sem a felelő tle a ség színes csóvájával játszó s annál értékesebb, mert már az első pillanatban megértő visszhangra talált a közélet síkján is. Ezt a hangot az élet parancsoló szükségessége kényszerítő t te ki a harmincévesekből, s talán ugyanez játszott közre a másik oldalon is, hogy utat engedve az élet fejlődési vonalának, merev elutasítás helyett, baráti invitálással válaszoltak. Ez m Írás nem akadémikus jellegű tanulmány akar lenni a harmincévesek problémájáról, hanem a fotográfus lerögzítő munkája arról az életről, melyet a harmincéves magyar fiatalok élnek ma Szlovenszkóm. Mert ehhez a szerencsétlen generációhoz tartozás sehol sem gyönyörűség, de százszoros átok ma Szlovenszkón lenni harmincéves fiatalnak', ahol a generációs bajokat egyéb speciális veszedelmek is súlyosbítják. Beszéljen helyettünk azonban az a valóságkép, melyet .a fotográfus lencséje vetített le a papírra. Csak tények következnek, a meztelen valóságnak megfelelő tények, amiken sem szépíteni, sem súlyosbítani nem akarunk. Az alant felsorolt foglalkozási ágak egy-egy képviselője mondja el a harmincévesek problémájáról való véleményét s beszél -a maga harmincéves életéről. A harmincévesek ténymutogaíása ez az Írás önmagukról: a harmincévesekről. *A fiatal orvosok a legrosszabb időben készültek eh A harmincéves orvos, aki tavaly kezdett ónálló praxist, a következőket .mondja! — A harmincéves orvosok a legrosszabb időben készültek el. Tragédiájuk imár & középiskolákban kezdődött, ahol a 4—5 hónapos háborús évekkel nem tudtak komoly alapot szerezni ehhez a pályához. Egyetemi éveink is összeestek azzal az időivel, amikor az életet & könnyebb oldaláról fogták fel és ez megint a tanulmányainkon éreztette hatását Ez a könnyebb élettfedfogás bizonyos optimizmussal vitt bennünket az életbe, ami a gyakorlatban természetesen nem vált valóra. Elhelyezkedési lehetőségek tekintetében a mai speciális orvosi szakmák felé tendáló helyzetben csak a nagyobb városok jöhetnek számításba, viszont Szlovenszkón kevés a azámbajöhető nagyobb város. Ez természetesen olyan túl produkciót jelent az egyes wzak- orvosi ágakban, hogy a mai gazdasági krízis nélkül Is katasztrofális helyzetbe kerültünk volna, annál is inkább, mert a mi viszonyaink közepette csak egy törpe rétegre, a magyarságra és a zsidóságra támaszkodhatunk, ez .a réteg ■pedig napról-napra kisebb és szegényebb. A fixfizetéses állami állások a fiatal magyar orvosok elől csaknem teljesen el vannak zárva, a betegpénztárak pedig a privát páeientura egyre érezhetőbb csökkenését eredményezték, ez hozta persze magával, hogy a fiatal orvosgeneráció a. speciális szakokra tolong és a nagyobb városok felé gravi- táí. Ez azután olyan mértéktelen fconlkurrendát teremtett, ami sokszor az orvosi kar legfőbb és legfontosabb követelményeinek, az orvosi tekintélynek a rovására megy. Ez a kilátástalan jövő lidércnyomásként fekszi meg a lelkünket és sokszor a saját képességeinkben, egyéni értékünkben való kételkedést is felidézi bennünk. — Az életünk? Sokkal slvárabb, sokkal szürkébb és sokkalta rosszabb, mint amilyent ro egérdemelnénk. megrázkódtatások egyre nagyobbak tesznek* Az ügyvédjelölt, doktorátussal és ezerkoronás havi fizetéssel hasonlóképpen beszél: — Az ügyvédi kar helyzete napról-napra reménytelenebb. Különösen a fiatal ügyvédeké, akik a biztos jövő legcsekélyebb reménye nélkül .indulnak neki ennek a pályának. Egyrészt a mértéktelen tulprodukció, másrészt a tömegek rohamos elproletarizálódása fogja erdményezni. azt, hogy nemsokára az Ügyvédség is teljesen elproletarizálódik. Az állami pályák, elsősorban a bírói pálya, a lehetetlenül rossz fizetések miatt éppen úgy nem jelentenek elhelyezkedési lerületet, mint maholnap az ügyvédi pálya. Véleményem szerint ezt a válságot az egyre élesebb formát öltő osztályharc miatt nem lehet többé megoldani, sőt a megrázkódtat ások egyre nagyobbak lesznek. Nem tudom, leszek-e negyvenéves,•. A jhuaigánhivatáliiok egy nagyobb cégnél van. alkalmazva 1200 korona havi fizetéssel. A következőket mondja: — A harmincévesek problémájáról való 1 A g SALVATOR I FORRÁS — Hogy mi a véleményem a kérdésről? Ha az irók nem hiába írnának s az embereknek megint telnék olvasásra is, talán jobb volna a helyzet. Vagy ki tudja...? A harmincegyéves hivatalnokleány S A hivatalnokileány nem mai bakifis s egy j nagyobb cég irodájában van alkalmazva. Az I öntudatos, dolgozó nők hangján beszél: — Elsősorban is nem tartozom azok közé a nők közé, akik tíz évig szoktak tizennyolc évesek lenni. Nem szégyellem, hogy harmincegy éves vagyok, mert magam keresem a kenyeremet és nem hiszek többé a leáoyszobák álmaiban, igaz, hogy a szüleim engem Is feleségnek neveltek, de ki tehet róla, hogy a. háború éppen ezt a generációt tette tönkre, amely a magamkorabeli lányok férjanyagának számított volna. Azután beláttam, hogy tenni kell valamit s öt esztendő előtt a kenyéríkere- ső nők sorába állottam. Cseppet sem gyönyövéleményemet egy mondatba sűrítem össze: nem tudom, leszek-e negyvenéves. Itt van. a mi generációnk egész tragédiája, képtelen számolni a legközelebbi jövővel is. — Az egyén élete egyenes függvénye az összesség életének. Jómagáim a bécsi kereskedelmi akadémiát végeztem el 1926-baö, azután három esztendeig voltam állás nélkül, végre sikerült itt egy nagyon, szerény állást kiverekednem. Nem tudom ugyan, hogy meddig, mert a cégem már nagyon érzi a mai. dekonjunktúrát e lehet, hogy egy szép napon engem is leépít, Az állástalan Az állástalan tísziyiselő apatikusan válaszol: —- Kenyeret adjon, uram, kenyeret és akkor lesz véleményem is. Huszonkilenc esztendős vagyok, másfél esztendeje állás nélkül, mert a vállalat, ahol négy esztendeig állottam alkalmazásiban, háromhavi felmondási idővel engem is leépített. Azóta minden erőfeszítésem meddő maradt, hogy csak bari 500 koronás álláshoz jussak és szégyenszemre öreg, nyugdíjas apám nyakán kell tengődnöm. Most angolul tanulok * ha sikerül, megpróbálok kivándorolni Amerikába. A vevőkre hasztalan leső kereskedő A kereskedő,, aiki az üzletében ma csak harmincöt koronás forgalmat csinált, szinte sértődötten fogad: — Azt hittem, hogy legalább egy gallér- gombot vásárol, szerkesztő ur. Hogy mi a véleményem? Nézzen ki az uccára, milyen szép januári idő „pompázik" -- április elején. Ez beszél helyettem is. Nem problémák kellenek nekem, hanem vevők, vevők, hogy élni tudjak valahogy, hogy törleszteni tudjam a kétségbeejtő adókat, hogy meg tudjam fizetni a házbéremet, hogy ismét teljék rendes ebédre meg vacsorára. —■ Nézzen ide, éppen ma kaptam egy árverési értesítést betegségéi yzői tartozásomért... Jobb dolgom volt segédkoromban Az iparos, aki tavaly nősült valami kik hozománnyal s abból önállósította magát, szinte kétségbeesetten beszél: i— Tessék elhinni, jobb dolgom volt, arnigl segéd, voltam. Akkor sem kerestem sokat, igaz, de legalább nem toltak olyan gondjaim, mint most Az üzlet nem megy, mert a gyárosokkal nem lehet konkurrálni, viszont adót, bebegsogélyaőt, szociális biztosítást meg egyéb hasonlókat kell fizetni, úgy hogy néha majd szétpattan a fejem, honnan vegyem a pénzt. Tavaly nősültem, kaptam egy kis hozományt, ez is elúszott mára, most nincs sem pénz, sem posztó. A könyvügynök A könyvügynökség a Iegszomorubb foglalkozási ágak egyike lett mára. A könyvügynök ezért szomorúan beszél: — Abbamaradt mérnök vagyok, sökmin- deunel próbálkoztam már, most 'könyveket árulok, helyesebben: árulnék, ha volna kinek. Kutya mesterség ez, uram. Nagyon meg kell szorítanom, hogy kétezer Lkoronát keressek havonta, ezt azonban nagyrészt fölélem a folytonos utazgatással, úgyhogy voltaképpen semmit sem keresek. Nem jövő ez, mikor máróí-hoönapra kell élni és minden, nap rosszabb a helyzet. Meddig bíróin még, nem tudomfeloldja és eltávolítja a szervezetben lerakodott savakat. Vasmentes, emésztést elősegítő kellemes üdítő ital. Pannónia Szálló Budapest Vili., Rákóczi-ut 5. Elsőrangú szállé. Az előkelő családok régi. jö- hímevő találkozóhelye a főváros központjában. A legmodernebb felszerelés és minden kényelem. Fürdők. Hideg és meleg folyóvíz minden szobában. Mérsékelt árak. rüség ez, jobb volna valahol gyerekeket nevelni, de mit csináljak.? Élni kell valahogy, akármilyen nehezen is « higyje meg, annyi a haljunk, hogy nem érünk rá problémákkal is bíbelődni. Egyetlen problémánk van, hogy a mai sovány kenyerünk holnapra is megmaradjon. A színész A magyar színész egy esztendeje van itt, szintén harmincéves, ezért őt is megkérdeztem: — A konzervatív és a haladó világ harcában a mai harmincévesek a legszerencsétlenebb generáció. Bennünket még a régi szellemben neveltek, morális érzék Is van még; bennünk, de a mai élet, amely kialakította a soffőr-tipust, egészen mást követel. — A magyar színészek életét mindenki lemeri. Elhelyezkedni nagyon nehéz, a tehetség számit a legkevesebbet s az anyagiaktól eltekintve legtöbbször még az erkölcsi ©li«- merés sincsen meg a munkáért. A színésznő A színésznőt ismerem legalább tizenkét esztendeje. Mégis majd. kidobott, mikor feltettem neki a kérdést: ■— Kikérem magamnak, sosem voltam még harminc éves. Jelenleg az a legnagyobb problémám, hogyan szerezzek egy megértő barátot, aki a rahaszámlóimaí kifizesse. Font. Egy szóval sem több. A művésznő mindenesetre érthetően vélekedik a harmincévesek problémájáról. # A fotográfus elzárja a lencsét, a riporté" leteszi a tollat: egy izeiiéré ennyi is elég a harmincévesek életéből. Elvezethetném ugyan az olvasót a külvárosi nyomor tanyák emberpáriái közé is és megmutathatnám, hogyan élnek ott a harmincévesek, akik vannak, bűzös, förtelmes rongyaikon. Minek? Úgysem tudok kenyeret tömni -éhségtől or ajtó szájukba. Ezért sorakoznak a harmincévesek, hogy ma és holnap és holnapután az ő részükre la teremjenek a szőke búzaföldekKeleinbéri Sándor. ismeretlen öngyilkos holttestét találták a gyakorlatozó komáromi katonák a Vágdunahid mögött Az életunt ember kötelei hurkolt a nyakára és lőbelőtíe magái A golyó azonnal végzett vele — A nyomok Csehországba vezetnek Komárom, április 11, (Saját tudósítónktól.) Rejtélyes öngyilkoesá/gl eset foglalkoztatja a komáromi rendőrséget. Csütörtök ön a komáromi 3-ák hidászezred parancsnoksága értesítette a rendőrséget, hogy gyakorlatozás közben a katonák a Vágdunahid mögötti részen egy férfi fölakasztott holttestére bukkantak. A jelentés után rögtön rendőri bizottság szál- j lőtt ki a helyszínére Folony Béla dr. rendőr- j orvos kísér etében. Az öngyilkos egy ismeretlen j férfi volt, hatvan év körüli ember, aki kétszeresen követett el öngyilkosságot, hogy annál j biztosabban távozzék el az árnyékvilágból. A nyakát először ötszörösen köriilcsavarta egy hosszú zsineggel, amit a fára kötött, | majd elővette revolverét 8 halántékába lőtt, hogy a golyó, jobbfüle melleit jött k! a fejéből A lövés azonnal végzett az emberrel, I igy a kötélre tulajdonképpen nem is lett vob j na szüksége. A bizottság megállapította, hogy kétséget kizáróan az öngyilkosság esete forog fönn. Megütő- tozásakor semmi iratot nem találtak nála, még- csak búcsúlevelet sem. Szürke ruha és szürke sapka volt az ismeretlen hullán, zöld mellény- nyél. Egyetlen nyom az volt, hogy zsebében megtalálták egy érsekujvári szálloda papírszalvétáját. Az öngyilkosságról azonnal értesítették az érsekujvári csenclőrséget, amely megállapította, hogy Érsekújváron valóban megszállott egy hasonló férfi a húsvéti ünnepek alatt, aki Jo- hann Hofmann néven jelentette be magát. Az említette is, hogy Komáromba utazik e közben egy csomagot adott föl a csehországi Rima- rov községbe. A rendőrség ezen az alapon folytatja tovább nyomozását. Bornemissza megvilágítja menyasszonyának, FMária nőnek halálos balesetét A katonai üdvészséú méú nem emeli vádát Bornemissza ellen tam s a revolver csövét a föld felé szegezve, » auíókii’ccsal kirántottam a závárzatok Ebben a pillanatban a revolver ismét eldördült s jegye* sem vérfagyasztó sikollyal összeesett. Teljesen érthetetlen előttem a fegyver esülése, mert határozottan emlékszem, hogy a bárónő hat golyóval töltötte meg és hogy mind a hat töltényt kilőtte, A dolog csak úgy magyarázható, hogy a töltés előtt a csőben már volt bent egy töltény. Bár a revolver kinyitásánál el voltam fordulva a bárónőtől, a revolver a durranáskor oly erővel ráindult meg a kezemben, hogy a rántás következtében a cső a bárónő felé fordult s a golyó őt érte. Mikor a sebesült bárónőt bevittem, maga is kifejezte csodálkozását, hogy a revolverben még volt töltény. A katonai ügyészség még neon határozott abban a kérdésben, hogy vádat emeljen-e Bornemisza ellen, vagy sem. te letfonjefentése.) A Forster Mária bárónő tragikus halálát okozó baleset főszereplőjének, Bornemisza báró huszáronként esnek állapota valamennyire javult. Ismeretes ugyanis, hogy Boimemiisaa báró a halálhír hallatéra maga is öngyilkosságot kísérelt meg. Bornemisza báró ma délelőtt részletesen el- möthd'ta é. tragikus végű baleset körülményeit. — Jegyesemmel. Forster Máriával — mondotta Bornemisza — a parkiban levő halastó partján revolverből célba lőttünk. Céltáblául a tóba egy fehér rongyot hajítottunk.. A bárónő maga töltötte meg ex üres revolvert hat 'tölténnyel s ezeket egymás után kilőtte a céltárgyra. Az utolsó, hatodik lövés után a revolver neon működött, azért a bárónő egy autőkulccsal próbálta Mhuam a revolver závárzatát, hogy újra tölthessen. A závárzat azonban nem mozdult, ezért ón vettem it & revolvert, jegyesemtől féloldalt fordul-
