Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-12 / 84. (2601.) szám

M61 álprffite 1?, ▼asáföMKP. 'I^GAlMAGtARHTKLSir Pillanatfelvétel a harmincévesek életéről Ügyvédi orvos, magán hivatalnok, állástalan tisztviselő, kereskedő, iparos, hivatalnok- lány, színész és színésznő elmondja, hogy húzkodnék a szlovenszhói harmincévesek ömietes kenyérharc és kilátástalan fövő: — ez a mai helyzet Kassa, április hó. ! (A P. M. H. munkatársától.) Az egymást-j feövető generációs megmoadulásak után vég-' re megmozdultak a szlovén szít ói liarmiuc- évesek is. El hallatták a hangjukat, mellyel jogosan megillető helyüket követelték a ki­sebbségi magyar életben. Ez a hang komoly és férfias volt, csöppet sem a felelő tle a ség színes csóvájával játszó s annál értékesebb, mert már az első pillanatban megértő vissz­hangra talált a közélet síkján is. Ezt a han­got az élet parancsoló szükségessége kénysze­rítő t te ki a harmincévesekből, s talán ugyan­ez játszott közre a másik oldalon is, hogy utat engedve az élet fejlődési vonalának, merev elutasítás helyett, baráti invitálással válaszol­tak. Ez m Írás nem akadémikus jellegű tanul­mány akar lenni a harmincévesek problémá­járól, hanem a fotográfus lerögzítő munkája arról az életről, melyet a harmincéves ma­gyar fiatalok élnek ma Szlovenszkóm. Mert ehhez a szerencsétlen generációhoz tartozás sehol sem gyönyörűség, de százszoros átok ma Szlovenszkón lenni harmincéves fiatal­nak', ahol a generációs bajokat egyéb speciá­lis veszedelmek is súlyosbítják. Beszéljen helyettünk azonban az a valóság­kép, melyet .a fotográfus lencséje vetített le a papírra. Csak tények következnek, a mezte­len valóságnak megfelelő tények, amiken sem szépíteni, sem súlyosbítani nem aka­runk. Az alant felsorolt foglalkozási ágak egy-egy képviselője mondja el a harmincéve­sek problémájáról való véleményét s beszél -a maga harmincéves életéről. A harmincévesek ténymutogaíása ez az Írás önmagukról: a harmincévesekről. *A fiatal orvosok a legrosszabb időben készültek eh A harmincéves orvos, aki tavaly kezdett ónálló praxist, a következőket .mondja! — A harmincéves orvosok a legrosszabb időben készültek el. Tragédiájuk imár & kö­zépiskolákban kezdődött, ahol a 4—5 hóna­pos háborús évekkel nem tudtak komoly ala­pot szerezni ehhez a pályához. Egyetemi éveink is összeestek azzal az időivel, amikor az életet & könnyebb oldaláról fogták fel és ez megint a tanulmányainkon éreztette hatá­sát Ez a könnyebb élettfedfogás bizonyos op­timizmussal vitt bennünket az életbe, ami a gyakorlatban természetesen nem vált valóra. Elhelyezkedési lehetőségek tekintetében a mai speciális orvosi szakmák felé tendáló helyzetben csak a nagyobb városok jöhetnek számításba, viszont Szlovenszkón kevés a azámbajöhető nagyobb város. Ez természete­sen olyan túl produkciót jelent az egyes wzak- orvosi ágakban, hogy a mai gazdasági krízis nélkül Is katasztro­fális helyzetbe kerültünk volna, annál is inkább, mert a mi viszonyaink köze­pette csak egy törpe rétegre, a magyarságra és a zsidóságra támaszkodhatunk, ez .a réteg ■pedig napról-napra kisebb és szegényebb. A fixfizetéses állami állások a fiatal magyar or­vosok elől csaknem teljesen el vannak zárva, a betegpénztárak pedig a privát páeientura egyre érezhetőbb csökkenését eredményez­ték, ez hozta persze magával, hogy a fiatal orvosgeneráció a. speciális szakok­ra tolong és a nagyobb városok felé gravi- táí. Ez azután olyan mértéktelen fconlkurrendát teremtett, ami sokszor az orvosi kar legfőbb és legfontosabb követelményeinek, az orvosi tekintélynek a rovására megy. Ez a kilátás­talan jövő lidércnyomásként fekszi meg a lel­künket és sokszor a saját képességeinkben, egyéni értékünkben való kételkedést is fel­idézi bennünk. — Az életünk? Sokkal slvárabb, sokkal szürkébb és sokkalta rosszabb, mint amilyent ro egérdemelnénk. megrázkódtatások egyre nagyobbak tesznek* Az ügyvédjelölt, doktorátussal és ezerkoro­nás havi fizetéssel hasonlóképpen beszél: — Az ügyvédi kar helyzete napról-napra reménytelenebb. Különösen a fiatal ügyvé­deké, akik a biztos jövő legcsekélyebb remé­nye nélkül .indulnak neki ennek a pályának. Egyrészt a mértéktelen tulprodukció, más­részt a tömegek rohamos elproletarizálódása fogja erdményezni. azt, hogy nemsokára az Ügyvédség is teljesen elproletarizálódik. Az állami pályák, elsősorban a bírói pálya, a le­hetetlenül rossz fizetések miatt éppen úgy nem jelentenek elhelyezkedési lerületet, mint maholnap az ügyvédi pálya. Véleményem szerint ezt a válságot az egyre élesebb formát öltő osztályharc miatt nem lehet többé meg­oldani, sőt a megrázkódtat ások egyre na­gyobbak lesznek. Nem tudom, leszek-e negyvenéves,•. A jhuaigánhivatáliiok egy nagyobb cégnél van. alkalmazva 1200 korona havi fizetéssel. A következőket mondja: — A harmincévesek problémájáról való 1 A g SALVATOR I FORRÁS — Hogy mi a véleményem a kérdésről? Ha az irók nem hiába írnának s az embereknek megint telnék olvasásra is, talán jobb volna a helyzet. Vagy ki tudja...? A harmincegyéves hivatalnokleány S A hivatalnokileány nem mai bakifis s egy j nagyobb cég irodájában van alkalmazva. Az I öntudatos, dolgozó nők hangján beszél: — Elsősorban is nem tartozom azok közé a nők közé, akik tíz évig szoktak tizennyolc évesek lenni. Nem szégyellem, hogy harminc­egy éves vagyok, mert magam keresem a ke­nyeremet és nem hiszek többé a leáoyszobák álmaiban, igaz, hogy a szüleim engem Is fe­leségnek neveltek, de ki tehet róla, hogy a. háború éppen ezt a generációt tette tönkre, amely a magamkorabeli lányok férjanyagának számított volna. Azután beláttam, hogy tenni kell valamit s öt esztendő előtt a kenyéríkere- ső nők sorába állottam. Cseppet sem gyönyö­véleményemet egy mondatba sűrítem össze: nem tudom, leszek-e negyvenéves. Itt van. a mi generációnk egész tragédiája, képtelen számolni a legközelebbi jövő­vel is. — Az egyén élete egyenes függvénye az összesség életének. Jómagáim a bécsi keres­kedelmi akadémiát végeztem el 1926-baö, az­után három esztendeig voltam állás nélkül, végre sikerült itt egy nagyon, szerény állást kiverekednem. Nem tudom ugyan, hogy med­dig, mert a cégem már nagyon érzi a mai. de­konjunktúrát e lehet, hogy egy szép napon engem is leépít, Az állástalan Az állástalan tísziyiselő apatikusan vála­szol: —- Kenyeret adjon, uram, kenyeret és ak­kor lesz véleményem is. Huszonkilenc eszten­dős vagyok, másfél esztendeje állás nélkül, mert a vállalat, ahol négy esztendeig állot­tam alkalmazásiban, háromhavi felmondási idővel engem is leépített. Azóta minden erő­feszítésem meddő maradt, hogy csak bari 500 koronás álláshoz jussak és szégyenszemre öreg, nyugdíjas apám nya­kán kell tengődnöm. Most angolul tanulok * ha sikerül, megpróbálok kivándorolni Ame­rikába. A vevőkre hasztalan leső kereskedő A kereskedő,, aiki az üzletében ma csak harmincöt koronás forgalmat csinált, szinte sértődötten fogad: — Azt hittem, hogy legalább egy gallér- gombot vásárol, szerkesztő ur. Hogy mi a vé­leményem? Nézzen ki az uccára, milyen szép januári idő „pompázik" -- április elején. Ez beszél helyettem is. Nem problémák kellenek nekem, hanem vevők, vevők, hogy élni tud­jak valahogy, hogy törleszteni tudjam a két­ségbeejtő adókat, hogy meg tudjam fizetni a házbéremet, hogy ismét teljék rendes ebédre meg vacsorára. —■ Nézzen ide, éppen ma kaptam egy ár­verési értesítést betegségéi yzői tartozásom­ért... Jobb dolgom volt segédkoromban Az iparos, aki tavaly nősült valami kik ho­zománnyal s abból önállósította magát, szinte kétségbeesetten beszél: i— Tessék elhinni, jobb dolgom volt, arnigl segéd, voltam. Akkor sem kerestem sokat, igaz, de legalább nem toltak olyan gondjaim, mint most Az üzlet nem megy, mert a gyá­rosokkal nem lehet konkurrálni, viszont adót, bebegsogélyaőt, szociális biztosítást meg egyéb hasonlókat kell fizetni, úgy hogy néha majd szétpattan a fejem, honnan vegyem a pénzt. Tavaly nősültem, kaptam egy kis ho­zományt, ez is elúszott mára, most nincs sem pénz, sem posztó. A könyvügynök A könyvügynökség a Iegszomorubb fog­lalkozási ágak egyike lett mára. A könyvügy­nök ezért szomorúan beszél: — Abbamaradt mérnök vagyok, sökmin- deunel próbálkoztam már, most 'könyveket árulok, helyesebben: árulnék, ha volna ki­nek. Kutya mesterség ez, uram. Nagyon meg kell szorítanom, hogy kétezer Lkoronát keres­sek havonta, ezt azonban nagyrészt fölélem a folytonos utazgatással, úgyhogy voltakép­pen semmit sem keresek. Nem jövő ez, mikor máróí-hoönapra kell élni és minden, nap rosszabb a helyzet. Meddig bíróin még, nem tudom­feloldja és eltávolítja a szervezetben lerakodott savakat. Vasmentes, emésztést elősegítő kel­lemes üdítő ital. Pannónia Szálló Budapest Vili., Rákóczi-ut 5. Elsőrangú szállé. Az előkelő családok régi. jö- hímevő találkozóhelye a főváros központjában. A legmodernebb felszerelés és minden kénye­lem. Fürdők. Hideg és meleg folyóvíz minden szobában. Mérsékelt árak. rüség ez, jobb volna valahol gyerekeket ne­velni, de mit csináljak.? Élni kell valahogy, akármilyen nehezen is « higyje meg, annyi a haljunk, hogy nem érünk rá problémákkal is bíbelődni. Egyetlen problémánk van, hogy a mai sovány kenyerünk holnapra is meg­maradjon. A színész A magyar színész egy esztendeje van itt, szintén harmincéves, ezért őt is megkérdez­tem: — A konzervatív és a haladó világ harcá­ban a mai harmincévesek a legszerencsétle­nebb generáció. Bennünket még a régi szel­lemben neveltek, morális érzék Is van még; bennünk, de a mai élet, amely kialakította a soffőr-tipust, egészen mást követel. — A magyar színészek életét mindenki le­meri. Elhelyezkedni nagyon nehéz, a tehet­ség számit a legkevesebbet s az anyagiaktól eltekintve legtöbbször még az erkölcsi ©li«- merés sincsen meg a munkáért. A színésznő A színésznőt ismerem legalább tizenkét esz­tendeje. Mégis majd. kidobott, mikor feltettem neki a kérdést: ■— Kikérem magamnak, sosem voltam még harminc éves. Jelenleg az a legnagyobb prob­lémám, hogyan szerezzek egy megértő bará­tot, aki a rahaszámlóimaí kifizesse. Font. Egy szóval sem több. A művésznő mindenesetre érthetően vélekedik a harminc­évesek problémájáról. # A fotográfus elzárja a lencsét, a riporté" leteszi a tollat: egy izeiiéré ennyi is elég a harmincévesek életéből. Elvezethetném ugyan az olvasót a külvárosi nyomor tanyák emberpáriái közé is és meg­mutathatnám, hogyan élnek ott a harminc­évesek, akik vannak, bűzös, förtelmes ron­gyaikon. Minek? Úgysem tudok kenyeret tömni -éhségtől or ajtó szájukba. Ezért sorakoznak a harmincévesek, hogy ma és holnap és holnapután az ő részükre la teremjenek a szőke búzaföldek­Keleinbéri Sándor. ismeretlen öngyilkos holttestét találták a gyakorlatozó komáromi katonák a Vágdunahid mögött Az életunt ember kötelei hurkolt a nyakára és lőbelőtíe magái A golyó azonnal végzett vele — A nyomok Csehországba vezetnek Komárom, április 11, (Saját tudósítónktól.) Rejtélyes öngyilkoesá/gl eset foglalkoztatja a komáromi rendőrséget. Csütörtök ön a komáro­mi 3-ák hidászezred parancsnoksága értesítette a rendőrséget, hogy gyakorlatozás közben a katonák a Vágduna­hid mögötti részen egy férfi fölakasztott holttestére bukkantak. A jelentés után rögtön rendőri bizottság szál- j lőtt ki a helyszínére Folony Béla dr. rendőr- j orvos kísér etében. Az öngyilkos egy ismeretlen j férfi volt, hatvan év körüli ember, aki kétsze­resen követett el öngyilkosságot, hogy annál j biztosabban távozzék el az árnyékvilágból. A nyakát először ötszörösen köriilcsavarta egy hosszú zsineggel, amit a fára kötött, | majd elővette revolverét 8 halántékába lőtt, hogy a golyó, jobbfüle melleit jött k! a fejé­ből A lövés azonnal végzett az emberrel, I igy a kötélre tulajdonképpen nem is lett vob j na szüksége. A bizottság megállapította, hogy kétséget kizá­róan az öngyilkosság esete forog fönn. Megütő- tozásakor semmi iratot nem találtak nála, még- csak búcsúlevelet sem. Szürke ruha és szürke sapka volt az ismeretlen hullán, zöld mellény- nyél. Egyetlen nyom az volt, hogy zsebében megtalálták egy érsekujvári szál­loda papírszalvétáját. Az öngyilkosságról azonnal értesítették az ér­sekujvári csenclőrséget, amely megállapította, hogy Érsekújváron valóban megszállott egy ha­sonló férfi a húsvéti ünnepek alatt, aki Jo- hann Hofmann néven jelentette be magát. Az említette is, hogy Komáromba utazik e köz­ben egy csomagot adott föl a csehországi Rima- rov községbe. A rendőrség ezen az alapon folytatja tovább nyomozását. Bornemissza megvilágítja menyasszonyának, FMária nőnek halálos balesetét A katonai üdvészséú méú nem emeli vádát Bornemissza ellen tam s a revolver csövét a föld felé szegezve, » auíókii’ccsal kirántottam a závárzatok Ebben a pillanatban a revolver ismét eldördült s jegye* sem vérfagyasztó sikollyal összeesett. Teljesen érthetetlen előttem a fegyver esülése, mert hatá­rozottan emlékszem, hogy a bárónő hat golyóval töltötte meg és hogy mind a hat töltényt kilőtte, A dolog csak úgy magyarázható, hogy a töltés előtt a csőben már volt bent egy töltény. Bár a revolver kinyitásánál el voltam fordulva a bárónőtől, a re­volver a durranáskor oly erővel ráindult meg a ke­zemben, hogy a rántás következtében a cső a bá­rónő felé fordult s a golyó őt érte. Mikor a sebesült bárónőt bevittem, maga is kifejezte csodálkozását, hogy a revolver­ben még volt töltény. A katonai ügyészség még neon határozott abban a kérdésben, hogy vádat emeljen-e Bornemisza el­len, vagy sem. te letfonjefentése.) A Forster Mária bárónő tragikus halálát okozó baleset főszereplőjének, Bornemisza báró huszáronként esnek állapota valamennyire ja­vult. Ismeretes ugyanis, hogy Boimemiisaa báró a halálhír hallatéra maga is öngyilkosságot kísérelt meg. Bornemisza báró ma délelőtt részletesen el- möthd'ta é. tragikus végű baleset körülményeit. — Jegyesemmel. Forster Máriával — mondotta Bornemisza — a parkiban levő halastó partján re­volverből célba lőttünk. Céltáblául a tóba egy fe­hér rongyot hajítottunk.. A bárónő maga töltötte meg ex üres revolvert hat 'tölténnyel s ezeket egy­más után kilőtte a céltárgyra. Az utolsó, hatodik lövés után a revolver neon működött, azért a báró­nő egy autőkulccsal próbálta Mhuam a revolver závárzatát, hogy újra tölthessen. A závárzat azonban nem mozdult, ezért ón vet­tem it & revolvert, jegyesemtől féloldalt fordul-

Next

/
Thumbnails
Contents