Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-12 / 84. (2601.) szám

ásít a közönség .... és többek között meséli Mariska, hogy meg­nézték a moziban a „Halálos szerelem* cimü filmet: nagyon szép, nagyon jó, de az ember igazán unja már a cirkuszi attrakciókat, a lélekzetelálliíó bű­vészmutatványokat, a pompát, a bravúrt, a külön­legest, elvégre... — Elvégre meg lehet érteni, hogy unják már, hogy a közönség ásit, hogy fáradt, hogy szenvedő és spleenje van és bosszúsága, mikor ötven görlt lát hunéban, akik hajszálnyira egyformán emelik lábu­kat, mikor Groock zongorázás közben félkézzel éne­kel, félkézzel táncol, mialatt egy kifeszitett kötélen sétálva megfőzi a vacsoráját, mikor a Meíropolitain opera előadását hallgatja, vagy végignéz egy co­lumbiai rugby-mérkőzést Annakidején, mikor egy mellbeteg pianínó, vagy egy hattagú zenekar kísér­te az előadást és a filmszallag percenkint elszakadt a facér villanyszerelő kezelése alatt, aki a filmet ve­títette, a közönség ájuldozva, gyönyörben fulladoz­va, lázasan bámulta Ásta Nielsent és Pszilander Waldemárt és Duci bácsi mókáin könnyázottan hem­pergőit a boldogságban, nem mintha mindezt tökéle­tesnek találta volna, sőt, bizonyára várta és leste és remélte mögötte az eljövendő, rafináltabb pro­dukciót és az első boszorkányos fihnrevünél elpirult örömétől, mint ötven esztendővel ezelőtt, mikor egy asszony kivillantotta a bokáját. Ma ott tartunk, hogy a közönség ásit, a fogát szívja unalmában, vagy elmerengve narancsot eszik, akár Marlene néz vele farkasszemet, akár előtte bonyolítják le a vatikáni őrségváltást, arról nem is beszélve, mennyire zárkózott marad, még ha akár az angol királyné sétál Is el előtte Ismert kalap­jában. Higyjék el, Itt nemcsak az a hiba, hogy a közön­ség lassankint egy világti finnyásságával és egy rué elvásott érzékeivel dúskál a gazdag mutatvá­nyokban, a hiba ott van egyrészt, hogy a közönség benfentes. Az örök kár, hogy a filmstúdiók atelier- Jeleneteket vesznek fel filmre és a színházi újságok lexikális pontossággal tájékoztatják az olvasót — éa még hozzá a mohó olvasót! — a legtitkosabb műhelyfogásokról, leleplezik a bravúrok apró lin­kéit, a dublőzők szerepkörét, a technikai boszor­kányosságokat, satöbbit; yalósággal lillomtiprói a legzsengébb illúzióknak és legártatlanabb művészi rajongásnak. Ha a filmen például megtörténik, hogy a tenger kettéválik és száraz ut marad a közepén, a legbambább borbélylegény is hunyorít egyet a sze­mével, mint akinek mindez nem imponál, mert ol­vasta valahol, hogy az egész svindli: egy nagy la­vórból kiszivattyúzzák a vizet, stb. stb. Harry Plel hiába ugrál nekik egy csikágói felhőkarcoló tete­jén, Publikum dr. fáradtan összenéz Nézőné asz- szonysággal: „ők tudják,,, hogy egy emelethez a többi hatvankilenc csak hozzá van köpirózva, kár Izgulni. Ez nagy baj, ez a benfentesség, ez a fáradt habi- ttié tudálékosság, ez az „lm Kinő nichts nemes* fontoskodás, ez a plépofa stilus és törzsvendég sze- kánsság. A hangosfilmnek művészi élvezőkre van szüksége, lelkes és rajongó emberekre, nem éppen olyanokra, akik Clara Bownak, vagy Menjounak küldenek szerelmes leveleket Hollywoodba ée dedi­kált fényképet kérnek tőlük, hanem komoly, értel­mes, elmélyedő publikumra, amelyik nem detektl- veskedve, ravaszkodva, sunyin és gonoszkodva ke­resi a filmtörténet hiányosságait és közben elmu­lasztja megfogni, goutiroznl a darab árnyalatbeli szépségeit, egy napfoltot, egy késfogást, egy dudo- rászó, hallt nótát, egy mosolyt amik az ember ma­gánéletében is nagyobb jelentőséggel bírnak, mint maga az élet formája, Iránya, kimenetele. Csak úgy példának mondom el, hogy a napokban láttam Marlene Dietrlch második híres filmjét, a Marokkót. Mielőtt megnéztem, a legkülönbözőbb vé­leményeket hallottam a filmről. Többek között: „miért énekel az olyan, aki nem tud?" (Marlene Díetrich) „A vége rossz*, „Selyem zsömperruhában indul a sivatagba, ki hallott ilyet?* „Miért kellett a gazdag, elegáns barátot otthagyni egy piszkos katona miatt? Valószínűtlen*. Az ember mindezeken felbátorodva elmegy a mo­ziba, a Marokkóhoz és jelenetről-jelenetre valami olyan tiszta és emelkedett jó érzés járja át, ami csak a nagy produkciók kísérője. Sehol egy fölös­leges hang, egy fölösleges mozdulat, a szerelmi- szirupot kedvelő publikum tikkadtan ülhet magá­nak: szó sincs degusztáló csókzivatarokról, ellen­ben valami állandóan nyugtalanító, forró, napsütött, keleti titokzatosság bujkál a sziik sikátorokból, Mar- lenének két-három mozdulatát nem lehet elfelejteni és Garry Cooper, aki — nem is ülik rá a szó: a bonviván szerepét játssza, hosszú, csupakéz, csupa- láb, szögletes figurájával, nyers és kemény legény­arcával valósággal elragadó. — Ezeken kívül nem kívánom Marlenétől, hogy kivágja a magas cét, ez a dúdoló, forró, fátyolos hang éppen megfelel az igényeimnek és mi közöm hozzá, hogy milyen ruhá­ban és miért ment a sivatagba; amig velem volt, előttem mosolygott, énekelt, szenvedett, szép volt, jó volt és elhihető. Miért ne? Mert velem, veled és Kispolgári Lajossal még nem törteitek soha fur­csa és titokzatos dolgok, hol áll az, hogy valakivel Marokkóban, Párisban, Kopenhágáhan, vagy Jeru­zsálemben meg nem történi-e? Most még az az érdekes, hogy ugyanaz a közön­ség, amelyik fitymálva, bogarászva, akadékoskodva nézi végig a legragyogóbb filmeket, elmegy mond­juk egy vidéki színházba, ahol hat idétlen görlöcske addig ugrabugrál, mig tizenkettőnek nem látszik, a naiva rongyoska, mert momentán nincsen barát­ja és a színházi fodrász alakit ja a főbb epizódsze­repeket: a legragyogóbb véleményt képes leadni az előadásról. Valami köze. van hozzájuk, ismeri őket még tavalyelőttről, esetleg a hősnő nála lakik al­bérletben, vagy együtt iszik a jellemszinésszel, min­denesetre kicsit hozzá tartozik, ismerőse neki, meg A szlovenszkói magyar írás uj korszaka a könyvkiadásban Brogyányi Kálmán, Vécsey Zoltán és egy ismeretien szerző munkáival nyitja meg uj könyvei sorát a Kazinczy Könyv-és Lapkiadó Szövetkezet — Darkólstván kisebbségi regénye előkészületben — A pályázatok eredményeit is meg fogják jelenteni Prága, április 11. A tavasz beköszön tével csehszlovákiai ma­gyar szellemi életünk terrénumain Is egyre jobban melegedő reménységek köszöntöttek be. A sokfajta és biztató szervezési előkészü­letek után a produktív munka és az értéket jelentő nmük a eredmény ek is mutatkozni kez­denek. A szellemi élet vezető tényezője, a lcultura leghívebb és legfürgébíb kifejezője, az irodalom bontogatja terebélyes ágait. El­készültek már a szellemi munka gyűjtő me­dencéi: a husvétkor nyilvánosságra hozott 75.000 koronás pályázatok reális irányt szabtak a teendőkhöz, mejelent az „Uj Mun­ka* és a versenyképesség jelszavával kifej­lesztett könyvkiadás a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezei formájában teljesen felkészülve fogott összefoglaló, egy begyűjtő, döntő munkába. Szellemi életünket ezek után a komolyan számbavekető első eredmények után elsősorban nem a szintén szükséges kü­lönböző gyűlések és megbeszélések, hanem a termelés folytonossága, a művészeti eredmé­nyek és a közönséggel való kontaktus állan­dó volta fogják jelenteni. A miagyar élet múltjában bőven előfordul­nak nagy szellemi megmozdulások, amikor hosszú sötétben való botorkálás után az írott szó, a magára és hivatására leit iroda­lom, a szabad kulturális fejlődés mutatta meg az élet útjait. Ilyen hittel és munkával, küz­delmekkel és céltudatossággal teljes korszak eljövetelét olvassuk ki az elmúlt pár hónap történetéből is. Az uj korszakot, a kisebbségi magyar szel­lemi élet reális irányú fejlődésének és a fiatal energiák uj erőfeszitéseinek a korsza­kát most már nem féltjük a közben adódó ne­hézségektől sem. A (felébredt hivatlóisérzés, a munkakészség, a tehetség, a várakozásiban és nélkülözésekben kifejlődött önkritika, a kemény kézzel vezető, de a cél szeretőiében izzó kritika most már meg fogja teremteni a korszerű, nívós irodalmi, a mozgalmas kultu­rális élet, a szorgalmas lámpással kutató tu­domány értékes müveit is. A Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetke­zet néhány vezetőjével folyatott beszélgeté­sünk alapján módunkban van tájékoztatni közönségünket a Szövetkezet kiadásában el­sőknek megjelenő könyvekről s általában a Szövetkezet kiadói terveiről. Az első könyvek rövid időn belül elhagyják a nyomdát és meg­kezdik reménytkeltő útjukat a közönséghez. A Szövetkezet köuyvei el fognak jutni nem­csak szlovenszkói közönségünkhöz, hanem a többi magyaroklabta országok olvasóihoz is. Az első könyvek szétmennek a régi, hü Könyvbarátokhoz, de a napokban meginduló országos .szervezői munka következtében mindazokhoz, akik — bizonyára nagy szám­mal — a Kazinczy Könyvbanáíok Társaságá­hoz ezután fognak csatlakozni. A Szövetkezet igazgatósága f. hó 13-án, hétfőn ülést tart, amelynek egyik legfonto­sabb tárgya éppen a könyvek kiadása felőli határozathozatal s amelyen ez a program valószínűleg még bővülni is fog. Az uj könyvek sorát az alábbi müvek nyit­ják meg. Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón Festőmüvészetünk első összegező s egyút­tal kiválasztó képe, a fiatal szerző első, de máris érett és alapos készültségről, előtanul­mányokról, szorgalmas gyűjtőmunkáról és rátermettségről tanúskodó munkája. Az uj művészet-kritika leszűrt szempontjait érvé­nyesíti ez a tanulmány. Ezért, s a tudományos összegezésért is nálunk úttörő munka. A szlovenszkói művészet-kritika mostanáig ap­ró cikkekben, hírlapi közleményekben tapo­gatta a maga sajátos, külön* útjait. Brogyáni Kálmán egyszerre biztos kézzel nyúlt a ren­dező és kiválasztó kritikus nehéz szerepéhez. Tanulmánya elején a festőművészet irányai­ról, múltjáról és mai állásáról, a különleges t á j-szempo n 1 u szlovenszkói fest őmü vés zet igényeiről, ismertető jeleiről, meglevő jelen­ségeiről ir értékes fejezeteket. Az általános rész után külön két naigy tanulmány kereté­ben felsorakoztatja Szlovénszkó magyar és szlovák festőit. A szlovenszkóiság vezérfon-a­azután nincs is nagyon elkényeztetve szinházilag. Ez az igazság. Fővárosba vidéki ember ritkán jár, nincs amihez mérje a vidéki előadást. Mozi, az más. Ott látott már művészeket Spa­nyolországból és Itáliából, Budapestről és Dániából, itt, — úgy érzi — kiismeri magát, kritizálhat és ei- íásulhat, lehet unott és kedvetlen, mint egy gazdag gyerek, aki unottan, nyűgösen és sírva lézeng raffi- nált drága játékai között. Sz, NAGY MIC1. 1 la vonul végig ezeken a részeken is, az érték-' mérésben is uj, de biztos bázist adva a szerző álláspontja alá. Végül a gyönyörű kiállítás­ban készülő könyvet 40—50 festmény repro­dukció emeli magasra, festőink legjobb képei­ről készített másolatok elragadó tömege. Brogyányi könyve a magyar kiadás után egy prágai kiadónál szlovákul is meg fog jelenni. Vécsey Zoltán: A síró város A jólismert tudományos iró és publicista nagyszabású regényes riportja két kötetben. Külön szenzációja lesz az uj könyvkiadás­nak. Az események történelmi hűségéhez ra­gaszkodva mondja el ez a modern formájú munka a szlovenszkói emberhez legközelebb eső történelmet, az államfordulat, a kivonulás és 'berendezkedés, a-z első idők kaotikus eseményei, a magyar bolsevik! betörés ese- ménydus idejét. Vécsey Zoltán a publicista éles szemével és az objektiveu érző ember finom hangulatával nagy keretbe foglalta ezeket az eseményeket. Gyorsan pergő 1 ké­pekben, zsúfoltan játszódik ez a történelem az olvasó előtt, olyan élethüséggel, olyan érdek- feszítő, hús és vér-valóságban, hogy ezt a kétkötetes munkát a körülöttünk Molyt tör­ténelmi periódus első komoly fénykép-soroza­tának kell tartanunk. Minden bizonnyal nagy olvasói sikere lesz. Az uj könyvkiadás programjába szervesen illeszkedik bele a Vécsey Zoltán könyve, mert ez a program nem az élettől elfordult, papirosszagu iro­dalom és neon a Tart pour Tart üvegházi szépségeinek az irányelveivel készült, hanem a valóságos mai élet dnsnodvü talajába kí­vánja táplálkozó gyökereit ereszteni. „A sí­ró város* elolvasása után világosabban áll előttünk uj életünk kezdő korszaka a úgy ezt, mint egész mai életünket többé nem torzítva, hanem az izzó valóságnak megfelelően fog­juk látni. A könyv, olvasmánynak is érdekfe- szitö. Az ismeretlen szerző regénye Értesülésünk szerint a Kazinczy Szövetke zet lejárt pályázatán Is feltűnt egy regény, amelynek kiadása élénken foglalkoztatja a Szövetkezet vezetőségét. A pályázat eredmé­nyének végleges kihirdetése előtt szerzőije és címe még nem közölhető a nyilvánossággal A lektorbizottságtól nyert információk szerint azonban a könyv komoly kvalitásokat tartal­maz. Kíváncsian várjuk a jeligés levél fel­bontását, hogy megtudjuk, ki irta ezt az éle- tes, igazságos, bátor könyvet. Most csak a könyv tartalmát közölhetjük közönségünk­kel: A háború végén Szlovén szkóba került intelligens zsidó fiatalember sorsát írja le mély lelki analízissel, bátor hűségben és szimpatikus beállításban. A fiatalember el­végzi az egyetemet Prágában, egy szloven­szkói városban telepszik le, mint a helybeli kórház orvosa s itt akar élni. Éles agya, jő szeme, intelligenciája nem teremtik a vegeta­tív életre. Mindent kitünően lát maga körül, emellett érzésvilágát is élni engedi, igy ap­róbb és nagyobb bajokba, tragédiákba sod­ródik. Különleges, reális, jóhiszemű, bátor lá­tásmód szűrődik át a regény valóságizü elő­adási eszközein és egyszerű beszédmódhoz hasonló stílusán. Nagyon érdekes könyv. Szerzőjének neve és a könyv címe a pályázat kihirdetésekor nyilvánosságra fog kerülni. Járná József: Magyar Miniatűrök A magyar múlt kimagasló szellemiségű alakjait rajzolta meg ezekben a miniatűrök­ben Jarnó József. A rajzok érdekességét beállításukon kívül különösen az jelzi, hogy a szereplő történelmi személyek egy-egy meg­ragadó helyzet, vagy esemény kiragadott per­ceiben jelennek meg a miniatűrökben. Né­melyik közülük valóban megeleveníti neves embereinket. A múlt szeretető szövi egybe ezt a könyvet érdekes olvasmánnyá, amelyet kü­lönösen történelemtudományos műveltségünk erősítése végett Lehet ajÁnlani. A Magyar minia tűrök*-bői néhány annakidején lapunk­ban is mgjelent. Ezeken a könyvökön kivűl előkészületben van kiadásra Darkó István: Deszkaváros című kétkötetes regénye. A szlovenszkói ma­gyarság lelki eddig-fejlődésének koncepciózus könyve. A szlovenszkói kis város szélén, a vi­lágháború végén barakkváros épül, ezt neve­zi Darkó „Deszkaváros"-nak. A háború se­besültjei lalmak rövid ideig ezekben a barak­kokban, de jön a háború vége s a barafckvá- ros néhány hónapig titkos, sejtelmes, sokszor szimbőlikus erejű események színtere lesz. Aztán az uj állam megalakulásával a valódi deszka várossá válik. A megfordult nemzeti­ségi és társadalmi rend, a lehulló, deklasszált családok, viharos sorsú fiatalok és öregek kü­lönös városa lesz a barakktelepből. Erősen festett egyéni sorsok lángolnak a könyvben, amely az előjelek szerint Darkó István szlo- venszkói hivallása és sorsunk epikus doku­mentuma lesz. Részletes ismertetésére az el­ső könyvek megjelenése után fogunk visszar térni. A felsorolt könyveken kívül az uj könyv­kiadás kilátásai naponkint erősödnek. Megál­lapodás alapján irodalmunk legjobb nevű művelői és tudományunk közismert képvise­lői készítik kéziratikat kiadásra. Nagy vá­rakozás előzi meg a kiirt számos pályázat eredményeit is, amelyek szintén a Szövetke­zet kiadásában fognak megjelenni. Az egész évi program alakulása annyira előrehaladt, hegy pünkösdre egy összefoglaló, minden részletre kiterjedő nagy prospektus megiele- tetéíét tervezi a Szövetkezet. A fentebb fel­sorolt könyvekről, a Könyvbarátok Társasá­gába való belépés módjáról, általában a Szö­vetkezet céljairól már kapható nyomtatott is­mertetés. (ón.) Budapesti Nemzetközi Vásár Í93Í májas 9c -i8* Magyarország iparának átfogó bemutatója — Nyugat és Kelet-Europa kereskedelmének találkozója — 25°/0-os utazási kedvezmény a cseh” szlovák vasutakon és 50%-os a magyar közlekedési vállalatoknál. Vízummentes határátlépés. Felvilágosítás és vársárigazolvány kapható: Biadapesieii a vásárirodánál, V. Alkotmány u. 8., Prágában a Csehszlovák Magyar Kereskedelmi Kamaránál, I, Masarykovo Nábrezi 4, Pozsonyban a Csehszlovák Magyar Kamara fiókjánál, Komenského Nám. 1.; a Menetjegyirodák fiókjainál, valamint a Vásár minden nagyobb városban működő tb. képviseleténél. __________ 10 81 ápriÜ* ti vafiAroarp, _______________________________^PAGA!-MACkAR-Frmi.U? 7

Next

/
Thumbnails
Contents