Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-12 / 84. (2601.) szám
3»Mü3asanar«nHM rPRMMMA&^ARHIRLAB 1931 Aprilfa li rmámtap. CITY LIGHTS Irtai Vozári Dezső Körülöttünk a sivár és mégis gyönyörű XX. század. Nincs kor, jmelyibem jobban sae- rettem volna élni. Felbőg a technika forttea- s/.imója. A gép az agy velői zabába már. Kigyu.1 egy éles reflektor. Sugarában irdatlan felhőkarcolók dideregnek. Az aszfaltul ak autók bűzéiben fuldokolnak. Itt élünk, remények és hitek nélkül, a városokban. De, nini, az Avenue lázas forgatagában egy toprongyos ur tör utat magának, öltözéke, igaz, kissé viseltes, de tenyerében, akár valami legendabeü szent, emberi szivet hordoz. S a sanyargatott, leköpött szív fáradtan dobog a társadalmi rend kiebrudalt gavallérjának tenyerénKi tudná Chaplint a szántóvető paraszt maszkjában elképzelni? Chaplin Met-ro pó- lisz gyermeke, perifériák arsz'lánja, szomorú egzisztencia. De nevet, mert bölcs. Mit használnak itt már a könnyek? Chaplin egy letaszított, kisemmizett társadalmi réteg inkarnálója, egy osztályé, melynek osaik mohó élet igényei maradtak meg a modern Amerikában, ahol az ember értékét a zsebében található dollárok me<ny- nyisége határozza meg. És Oharlie, a zsaketté s, keményka lapos nagyvárosi vándor, mégis gyakran győzedelmeskedik e realitásba merevült világ birtoklói felett, mert ha gyengeségében nem is szállhat harcba velük, kineveti őket. Chaplin uj filmje, „A nagyváros fényei", organikus vonalat folytat, a Kid, az Aranyláz, a Cirkusz vonalát. Nem lehet véletlen, hogy míg az irodalom önmegfogalmazó problémákkal van elfoglalva, a technika korának épo sza néhányez er méter celluloid szállá gon rögződött le s a hős költemény hérosza nem félisten többé, hanem Charlie, a félember. A azjiiasé: a csavargót szánalom és szerelem egy vak vinógárusleányhoz sodor, aki délceg és gazdag fiataleun/bemek hiszi őt Hogy a leányt megtartsa illúziójában, Chaplin pénz után néz s apró ajándékokkal halmozza el érzelmei úrnőjét. Egy nagyobb pénzösszeg megszerzése utón, mély a lány szem égvilágát visszaadó operációra van szánva, a csavargó börtönbe kerül- Késő ősz van, mire a börtönből elbocsátják, a virágok elhervadtak, a fák díszei régen lehullottak már. A védlett zsákéttnadrág cafatokban lóg le már Chaplin lábszárairól, a bör- tön levegő kissé megviselte arcát, de különa szakácsEsztinek tetszett ez a beszéd. Derék egy úriember ez a szakács. Beszélt neki tovább. — Aztán untam magamat, elindultam kora ír ól-kocsira és ide találtam. Itt jobb, mint az üres kocsiban. Egyszerre feLsikitott: — Jézus, a kosaram! Otthagytam a helyemen 1 — Sose féltéé. Nem bántja azt ott senki — vigasztalta a szakára. Eszti megnyugodott. Csodálkozva nézte, milyen hamar megsül ez a bor piszéiét. Nagyon jó szaga volt, Eszti észrevette, hogy éhes. — Mennyiért sütne nekem is, szakára ur? — kérdezte. — Drága az magának, galambom. De sütök egy darabkát ingyen., a krnmpbháimozásért meg a mulatságért. Vágott egy kis darab húst, elkészítette és egy perc alatt már sütve tette tányéron Eszti elé. — Ilyen jól i* mér rég nem ettem — mondta Eszti nagy elismeréssel. Nagyon érti, szakács ur. — Hát ha a méltóságés asszonyának szakácsra lesz szüksége, ajánljon be hozzá. Le- sz/á Bírnék én már a vonatról, elég volt a kocsikázásból. — Maijd ajánlom — mondta Eszti komolyan. — Aztán mindig grüt nekem ilyen jó hústJött a kalauz, kezében az Eszti kosara. — A magáé ez, kisasszony? Keresem már az egész vonaton. Már azt hittem, baja történt. — Az ám, beálltam ide kuktának — tréfált Eszti. — Mimgyárt Pestén leszünk — mondta a kalauz. — Jő volt az első osztályban, mi? Nevettek mind a kelten, a kalauz is, a szakács is. Eszti velük nevetett. — Ttt jó, a konyhában — mondta. —- igaza van. Mindenkinek, ahova való — tette hozzá a kalauz bölcseikédveben. semmi sem változott. Folytat ja útját a lélektelen ucoákon, mig csak rá nem akad szereiméire, aki közben (ó, filmlehető ségek) visszanyerte látását és előkelő virágüzletet nyitott a sarkon. A lány csak nehezen ismeri fel Jóltevójét s egy hálás kéamori táasal véget ife ér a tutin, /szabad, utat hagyva a fantáziának: megkapják-e egymást vagy sem? A vádatszerü mese keveset ónul el a City lights művészi kvalitásairól, mint ahogy nagyon nehéz is szavakba foglalni Chaplin filozófikiua művészetéinek lényegét. Nekem oly elementáris élményem volt ée a .film, amilyet művészi alkotás már nagyon régen nem tudott nyfujtami. Egy folyóirat margójára Irta: MÁRAI SÁNDOR (Paris) I. A folyóirat neve „Uj Munka", s Prágáiban jelenik meg, magyar nyelven. Reggel kaptam meg, s rögtön elolvastam, első betűtől az utolsóig, kíváncsian és nyugtalanul. Barátaim írják és szerkesztik, s ibár nem sokat tartok az egész generációs elméletről, be keli vallanom, hogy elfogult vagyok a velem egykoruakkal szemben, türelmes, elnéző, nemritkán alázatos. Mi tudjuk, hogy miért? — s indokolni merni is keli, hiszen e generációnak minden megnyilatkozása demonstráció és tiltakozás ama jóvátételi terhekkel szemben, melyeket az előző generáció hárít át reá. A lap szerkesztője fölszólított, mint másokat is, hogy írjam meg észrevételeimet. Az ismerkedés első örömében írom föl e nehény megjegyzést, igény nélkül, hanyagon és őszintén, amig a friss lapot kezemben tartom. II. Kritikának egy induló folyóirat első számával szemben nincsen helye. Az újszülöttet csak becézni lehet. Bűne egyelőre nincsen, iegtföleíbb az eredendő bűn, az, hogy létezik. Akik csinálják, érzik ezt a felelősséget. A belezető cikk nyíltan kimondja: nem tudja, hogy szükség van-o reá egyáltalán? Ez a szónoki kérdés, ha a lap létezése nem adná meg rögtön a választ, fölindi'tana. s mint minden nihilizmus, kétség- beeséssel töltene el. A lap vezető helyen közli egyik „fiatal és független mtellektüellűnk'-nek a szerkesztőhöz intézett levelét. Ez a levél kortünet. „Miről is írnék?" — kérdi a fiatal és független kitellektüell. —* „Van értelme annak ... a francia irodalom újabb könyveit ismertetni? Hát lényegesek ezek a könyvek akkor, amikor egyetlen nagy probléma foglalkoztatja a világot?" — Alki igy kérdez, az felel is. A levél szerzőjét nem ismerem. Csakugyan, mi értelme is lenne egy író, vagy kritikus számára annak, „ma", tehát pontosan ma, 1931 április 9-én délután a francia irodalom ujább könyveit ismertetni? Nyilvánvalóan nem ez a dolga, hanem, hogy röpiratofcai osztogasson a kaszárnyákban, vagy fölszedje a forgalmasabb útvonalakon az el kő vetkező forradalom barrikádjaf számára az uccaköveket. Ez az igazi „tett", — nem pedig könyveket írni, vagy ismertetni, ma. „amikor egyetlen nagy probléma foglalkoztatja a világot" — olyan probléma, mely Dosztojevszkij idejében például teljesen ismeretlen volt. Valószínűiéig ezért írtak Dosztojevszkij és Tolsztoj „csak" könyveket, melyek, ebből a szem- pontiból, éppen olyan kevéssé számitan ak „tett“-nek, mint ahogy nem „tett." Debussy zenéje, vagy Kokoschka festészete. A ..Bűn és Biinhődés" tehát nem „tett", a „Háború és Béke" nem „tett", a Bovaryné nem volt „un acte“, Proust életműve nem „tett" és Gide Faux-Monnayeurs-je „csak" irodalom. S ezek a könyvek „nem lényegesek akkor, amikor egyetlen nagy probléma foglalkoztatja a világot". Csak azt szeretném tudni, hogy ott tartana-e ma a világ, 1931 április 9-én délután, hogy ez az „egyetlen nagy probléma foglalkoztathatja", ha mindezek az írók, s még néhány tucat másik, kiknek nevét a független és fiatal in tel lek- ttiell éppen úgy ismeri, mint én, nem készítik elő a lelkeket arra, hogy e felelőssé gtel jee érdeklődés e nagy problémával szemben életre keljen? Meg vagyok győződve róla, hogy a kar pitalizmu'S mai formájában, mely a tőkének korlátlan kumulálási lehetőséget biztosit, megbukott. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a kommunizmus az a gazdasági, és társadalmi rend, mely e megmerevedett és megbukott kapitalizmust föl fogja váltani. Ismerek eszközöket és módokat, teóriákat és praktikáikat, melyek föl tudják váltani a kapitalista világ módszereit, anélkül, hogy egy dogmatikus bolse- viki. kisebbség terrorjának áldoznák föl az emberiséget. Ennek, a teóriának nevo a szocializmus, a kigunyolt és lenézett, „korrupt," és „kispolgári" szocializmus, mely azt tanítja, hogy munkával, igazi munkával lehet egv bizonyos relatív kényelemre és aránylagos függetlenségre szert tenni., de nem lehet soha olyan tőkét szerezni, mely helyettem dolgozzon* s dolgoztasson másokat. Hiszek abban, hogy a szocializmus e száz évben előbbre vitte s emberibbé tette a világot, mint volt előzőleg' ötezer éven át. Hiszek abban, hogy a polgári osztály, mely ma éppen olyan vogelfrei a nagytőke kezében, mint a proletáriátus, be fog olvadni a szocialista világrendbe, mély az egyénnek megadja azt a tevékenységi 6ugárkört, melyet egyéni, tehetsége, fegyelme, munkaképessége ki tudnak tölteni, s általánosan iparkodik emelni az emberi élet színvonalát, anélkül, hogy a költségeket egyetlen teherviselő osztályra hárítaná át. Hiszem és tudom, hogy mindez nem álom, nem utópia. Ez történik, egész Európában legalább, a bolsevizmus és a nagykapitahzmus kétségbeesett terrorja dacára. Angliában szocialista kormány van, Németországban a szocialisták tartják a két véglet között a-z egyensúlyt, Franciaországban összefolynak a politikai pártok szélsőbal-polgári és szélsőjobb-szociális la frakciói. S hiszek abban, hogy a fejlődésnek ezt az útját nem a jobb- és baloldal habzószáju, őrjöngve keringő énekes-dervisei, hanem az írók készítik elő. Azok az írók, akik a lenézett „tiszta irodalom" eszközeivel mutatják be az életet, mindkét oldalát* a nappal és az éjszakát, a valóságot és az álmot Fölháborodva kérdem: ki ül inkább elefántesonttoronybaa? — azok a francia, német, angol, vagy magyar irók. akik mesterségük anyagával, a betűvel iparkodnak kifejezni, a meglevőből továbbépíteni, felelősséggel, problémával telíteni az életet, — vagy az a 'bolsevizáit, nihilista értelmiség, mely a „po Igárkkapit aiista" világ irodalmának minősítve utasít el minden olyan szellemi vállalkozást, mely nem hajlandó föltétlenül, vakon, parancsszóra és & propaganda mindig nagyon olcsó és művészieden (tehát lényegében í0Tradaimiatlan) eszközeivel szolgálni a „szent" könyvekben lefektetett, egyedül üdvözítő boleervizanust? Ki él inkább elefántcsont- tOTonvban: nem az értelmiség-e, mely visszautasít minden közeledést, minden keresést, mely a fejlődést és kibontakozást szolgálja, s jobbkezét a szent könyvekre fektetve, baljával Moszkva felé mutatva, megmerevedik e fakir- pózban, várva a garantált, még pedig közeli és el nem odázható dátumra garantált Világforradalom örvendetes eseményeit? De addig, mi értelme is lenne könyveket Írni, melyek nem szolgálják föltétel nélkül ezt a propagandát, vagy kritizálni ilyen könyveket? Van egy vörös elefántcsonttorony is, melyben a forradalom dilettánsai ülnek, — szenvelgő jakobinusok, akik akcióra éppen olyan alkalmatlanok, mint írói produkcióra. Nem a-z életet szolgálják, hanem egy rezsimet. Egy rezsimet, melynek — a gyakorlat ezt mutatja — éppen olyan kevés szüksége van reáljuk, ha egyszer közvetlen érintkezésibe kerülnek vele. mint az irodalomnak. S a Panait Istratik, az Ehrenburgok, a. Gorkij-ok, a Barbusee-ök, akik ma nyíltan száműzött, vagy titkos bizalmatlansággal elhárított reprezentánsai a szóvjetirodalomnak, éppen olyan kevéssé szívesen látott vendégek Moszkvában, mint Gide, Thomas Mann vagy Duhamel. A bolsevista állam megszűnt az igazi, a nagy, az örök forradalmat szolgálni. Rezsim, mely érdekeit és hatalmát védi. A forradalom mindig kritika. A szovjet éppen olyan kevéssé tűri a kritikát, mint- a fasizmus, vagy a nagytőke. S teljesen azonos eszközökkel védekezik ellene. Ha 1931-ben egy „független és fiatal itatel- lektűell" — aki nincsen egyedül — arra a kérdésre. hogy hajlandó-e résztvanmi egy kibontakozást. 'kérdést és feleletet kereső folyóirat munkájában, ezószer int e kérdéssel felel: „Miről is írjak?" — a „remarqued gátlásaira" hivatkozva nyafog egyet a visszamászik a várakozó szemlélet, megvetés és tehetetlenség vörös eletfántraonttomyába, úgy reá kell bíznunk* hogy készüljön el egyedül gátlásaival és problémáival. Ez is álláspont. Néha, úgy tetszik, e zavaros planétán állítólag magára hagyott író az, aki a hivatásos forradalmárok és patentiro zott forradalmi irók helyett és dacára is kénytelen., mert egyebet, nem is tehet, elébedolgozni annak az igazi, dátummal nem 'konkretizálható, helyhez nem rögzíthető forradalomnak, amit neon tegnap kezdtek el, « nem zárnak le holnap, — i»em akasztófákkal, se plakátokkal, sem a menseviki-ipöTTel. m. Föntebb azt írtam: az állítólag magára hagyott iró. Mert az iró külső helyzete körül lényeges változást látok. A könyvnyomtatás megteremtette a gondolat inflációját — mit számit ez? Mit számit a sok, hamis értékjelzések- kel belenyomtatott, kínálat és kereslet szerint jegyzett papiros? Az igazi irodalom, mint az arany a papiridőben, ma sem ér többet, se ke- veseobet. Az, ami és annyit ér. 8 ma jobban keresik. Mióta emberek leírják gondolataikat, s mióta föltalálták a könyvnyomtatást, soha olyan érdeklődés irodalom iránt nem mutatkozott, mint e „barbár" korban, mely ,go égadta magát sportnak, mozinak, gépies szórakozásoknak" ... Ez a másik oldala a. problémának. Tkomas Mann, Gide, Proust, Sinclair Lewie, Dreiser, Hamson már a háború előtt is voltak. Nézzék meg ez irók kiadványainak címlapját: soha magasrangu irodalmat oly szomjasan, oly mohón nem olvastak az emberek, mint a háború utáni tiz esztendőben. Remekművek, melyek háború előtt egy kis, meghitt szekta csemegéje voltak, a háború után jutottak el millió és millió példány számban a töm egekhez. Az iró meghőkölve áll e sikerrel szemben: szinte gyanús neki... A „szellem halálraítélt jei“-t e ei- ralomházban úgy kényeztetik, mint soha azelőtt. A kiadói üzlet természetéből következik, hogy nincs az a titkos remekmű, mely ma elrohadhat az iróasztalfiókban, ha remekmű, de még akkor sem, ha egyáltalán ad valamit, ami az övé, csak az övé. Ha azt mondjátok, hogy a középsúlyú Tunnev e kor sztárja, azt felelem, hogy a „Buddenbrooks" a háború befejezése óta egymillió példányban fogyott el. Ebben nem az a fontos, hogy „üzlet" az írónak s a kiadónak, hanem hogy egymillió vagy még több lelket nevelt, finomított, termékenyített. Ha azt mondjátok, hogy Ghevalier a sztár, akkor mit szóltok a „Babbit" sikeréhez, vagy Sigrid Undset, Waesermann, Dreiser sokszár- ezerpéldányos elterjedtségéhez? Nem igaz, hogy nem keli az irodalom. Jobbam kell, nagyobb tömegeknek kell, mint valaha. Máshol van a haj, ha ugyan haj: a dilettáns nem kell. A verseny méretei fokozták, finomították a kritikát. Az Írástudók, ideje, kiket a betűvetés mágikus csodájához nem értő tömeg szájtátva bámult, elmúlt A „közönség" megszűnt egy proszcéniumpáholyra való elite-csa- lád lenni: ma már az egész nagy nézőtér, a karzat is ,j?ejt az irodalomról valamit". Hogy szükség van-e erre a lapra? Ha irodalmat ad és kritikával adja, úgy nemcsak erkölcsi létjogosultsága igazolt, hanem, azon a speciális területen, melynek számára elsősorban készül, létezésének vulgáris föltételei is biztosak. Én ezt a területet ismerem. Nem tévedhetek. A háború előtt a „Nyugat"-hói, mely a magyar szellemiség egyetlen reprezentatív lapja volt, Kassán öt ven példányt adtak el, Nagyváradon hatvanak Debreceniben négyet. IV. S még valamit. E lap megjelenésével szinte egyidejűleg jelenti be a Prágai Magyar Hírlap, hogy szlo- veuszkói mecénások szlovenszkói magyar irók számára 75.000 csehszlovák korona értékben pályázatokat írtak ki. E pályadijak fele szépirodalmi müveket óhajt jutalmazni. Mielőtt kalapomat a levegőbe csapom és egy nagy éljent kiáltok, engedjék meg a szlovenszkói magyar irók, hogy figyelmükbe ajánljak egy körülményt. Ma Magyarországon a magyar irók számára nemcsak hasonló, hanem megközelítő összegű pályadijak sem állanak rendelkezésre. Nincs egyetlen kiadó, alti dijakat tűzne ki (egy kivételével, aki azonban már esztendők óta nem adta ki e dijat) s nincs egyetlen mecénás, aki ezerpengős dijakat tűzne ki magyar regényírók számára. Az újságírók klubja kísérletezik néha ilyen dijakkal, ez minden. Á Baumgarten- alapot nem számíthatom a pályadijak közé. mert nem műveket, hanem személyeket jutalmaz, s egyelőre, ha nem is rosszhiszeműen, de föltűnő tájékozatlansággal és bátortalanul. Hogy az Akadémia a a hivatalos irodalmi társaságok u. n. pályadijai mit érnek, arról fölösleges beszélni. Csak azt tudom, hogy a pesti redakciók előszobáiban óraszámra elülnek nagyon neves, beérkezett-, kitűnő nevű irók, s várják a huszonnégy pengős utalványokat. A magyar iró helyzete kivételesen rossz, — most nincs . t a helye, hogy ennek okait keressük. De meg kell állapítanom, hogy a szlovenszkói magyar írónak ma legalább olyan anyagi lehetőségek állanak rendelkezésére, —• különösen mo*t, hogy kiadója is, lapja is, pályadijai is vannak ■— mint a magyarországinak. Ha van mondanivalóink. most elmondhatják. S nem is kell éhen- halni 'belé. A kifogások e pillanatban nem helytállóak. Amit né'hányan tiz óvó várunk, azt most az egy e te mos magyar irodalom várja, leplezetlen kíváncsisággal. Varjuk a szlovenszkói magyar regény*. Tárt karokkal — és persze pardon nélkül. % SZEPLB7, ~“ májfoltot és mindenfajta bőrbetegséget azonnal j ? megszünteti a világhírű fíracM úUífffl Margit-créme * szappan ára Ké lO.- Ki 8 — Az arcbőr rövid idő múlva szép, fiatal és üde lesz. a ráncok kisimulnak. Mivel a Margit-crémet sokan utánozzak, saját érdekében csak eredeti V^tíjjeífySuliikéi I©pa0aS2üt«ít ílöfeoxt el. Nyitva, vagy kimérve, eredeti Margit-créme sehol nem kapható. Fölnrakat Csehszlovákia részére; „$z. Erzsébet" gyógyszertár Bratislava (Pozsony), Dunajská ulica ííalo 38.
