Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-11 / 83. (2600.) szám
MilSlI RÜGYEK i MAGYAR NEMZETI MUNKA FRONTIÁN Irta: JAROSS ANDOR A tavasz oly régi, mint akár a föld, vagy akár az emberiség és mégis évente visszatérő nj világot fakasztó ereje nemcsak ecset, mely zöldre festi az erdők és mezők világát, nemcsak bűvész, mely millió meg millió nj te- rerntvénynek ad szárnyat, hanem valami csodálatos fluidnm, melynek hatóereje az emberi organizmuson keresztül a lélekhez jut, tij lelket formál, elhatározásokat vált ki és nj cselekvések dinamikáját indítja meg. A szlovenszkói magyarság egészséges életösztönének és hosszn évek vihara alatt nevelt. gyökerei erejének kell tulajdonítanunk, hogy nehány év óta a tavasz első heteiben olyan megmozdulások, olyan megnyilatkozások keltik fel a szlovenszkói magyarság egyetemének a figyelmét, melyek az itteni magyar törzs kisebbs3gi életintegritását oélozzák és nj színek és nj gondolatok harcba vetésével akarják a magyar front ellenálló-képességét növelni. Tavaly a tavasz dobta bele a közvéleménybe a harmincévesek problémáját* a nemzetien tartó gondolat késztette analízisre a szuk- reszcencia kérdésében— majd ugyancsak a tavasz valósította meg a szlovenszkói magyar irodalom régi vágyát: a Szentiváni Kúriában kifejezésre jutó irodalmi mumkaösszefogást. Az idei tavasz sem maradit adósunk, az előző évek sok eszmecseréje, sok vitája után a már Szlovén szkóban felnevelkedett „ujar- cu“ magyarok szorgalma, uj felelősségérzete és komoly hivatástudata a közélet küszöbéig lendítette a fiatal „harmincévesek" generációját. A közülük való Csáky Mihály cikkéiben már helyet kér és munkateret kíván részükre azon a fronton, amelyen eddig úgyszólván kivétel nélkül az öregebbek voltak a vezérek és őrtállók. Csáky Mihály egyben határozott vonásokban le is szegezi azokat az elveket, melyek szemimeltartása mellett a fiatalok zökkenő nélkül állhatnak oda a közélet munkaasztalához és lerögzíti azt a mentalitást, mely szükséges viszont ahhoz, hogy a különféle generációk egymásba torkoló munkafolyamata a nemzet érdekével azonos lehessen. Ha a fiatalság elfogadja ezt az útmutatást, mely a nemzeti alap szintézisével akar összefogni minden rendelkezésre álló erőt és a különféle divergenciákat egészséges konvergenciává akarja átalakítani, ugy nem 'áll semmiféle akadály az „ujarcu magyarok" közéleti munkavállalása előtt. Tavaszi munkaiindulásnak tekintem azt az egészséges, friss lendületet, mellyel a magyar nemzeti munkáspárt nehéz anyagi viszonyok között most elindul elfoglalni azt a pozíciót, amelyet a magyar munkás számbeli erejénél fogva feltétlen megérdemel. Értékes megnyilatkozás a „Magyar Munkás" húsvéti számában Monár Jenő cikke, melyben „Kifelejtett magyarok" óim alatt aposztrofálja a magyar nemzeti érzésű munkásságot, mely szerinte leszorul a nemzeti organizmus épületéről. Monár Jenő téved abban, hogy a magyarság nemzeti alapon álló pártjai megfeledkeztek a munkásságról: felesleges az országos ke- resztényszocialista párt számos munkásorga- nizációjára rámutatnom; a helyzet az, hogy sajnos a munkásság nagyobbik része feledkezett meg arról a nemzeti alapról, .melynek felismerését most az uralkodó nemzetek sovinizmusa könnyíti meg részére. A kisebbségi politika nem lehet sohasem osztálypolitika, nem lehet sem pusztán polgári, sem pusztán munkáspolitika; a kisebbségi nemzet által létesített és létesítendő organizmusnak ugy kell átfognia az egész nemzeti társadalmat, mint ahogy egy ideális állami szervezet átfogja az egész állam társadalmát, tekintet nélkül fajra, vallásra és osztályra. Természetes, hogy a kisebbségi organizmust ott' és azon osztály vállalti. kellett kiépíteni, mely kezdetiül iogva nemzeti alapra helyezkedett: de, hogy a kisebbségi organizmus épülete nem kerülhet tető alá a munkásság zömének csatlakozása nélkül azt egyetlen magyar politikus sem tágadba tja. Most öltött: testet számos fiatal magyar irő álma: egy nagyszabásxi irodalmi folyóirat, az „Uj Munka"; most, mikor már túl vagyunk azon kezdeti stádiumon, hogy minden leirt gondolat, magyar értéktöbblet és a szlovenszkői magyar irógeneráció nyugodtan kiáll az irodalmi kritika kereszttüzébe, ez az elindulás, melynek megindítói közvélemény formáló hivatást hirdetnek, lényeges magyar kultúrpolitikai érték. Az elindulást a magyar közvélemény rokonszenvvel figyeli és azt hiszem, ha a folyóirat szerkesztői és munkatársai hangot tudnak adni annak az életnek, mely itt lüktet a Duna mentén, a Vág, a Nyílra, G-aram, Ipoly, Rima, Sajó és Bodrog lapályain és megtalálják azt a művészi harmóniát, mely ezt az életet európai magaslatokra nivellálja, ugy a magyar közönség anyagi kitartása is biztosítva lesz. A P. M. H. húsvéti számában Tarján Ödön — akinek vezércikkei lassan elmaradhatatlan kellékét fogják e lapnak jelenteni — egy olyan gondolatot vet fel, mely már számos szlovenszkói magyart foglalkoztatott, de ily pregnánsan vagy ki nem fejezte, vagy nem akarta a nyilvánosság előtt elmondani. Nem régen egy kisgazda-barátom nekem ugyanezt a gondolatot vetette fel. Kétségtelen, hogy a kisebbségi élet évgyűrűi mindig több és több munkát, több és több felelősséget kívánnak meg a közélet emberétől, mostanáig ezt a munkát és felelősséget túlnyomórészt a pártok és azok vezetői viselték. A munka- komplexum növekedése, a kisebbségi élet számos irányú rétegeződése mind több és több olyan tényezőt von bele a kisebbségi organizációba, akik nem tartoznak a pártok fegyelmi hatáskörébe, viszont munkatevékenységük szorosan összefügg a nemzeti organizmussal. Az ilymódou praktikusan elkülönülő munka áttekintése, egységes irányítása csupán a pártok és azok vezetői utján szinte lehetetlen és részben nem is célszerű. Tarján szerint tehát alkotni kell egy olyan testületet, mely a magyarság nemzeti munkáját, melyet a politikai pártok, a kulturálí®, gazdasági és társadalmi szervezetek végsőének, összefogja és irányítja. Az embernek Önkénytelen a kevésbé jóhangzásu „Nemzeti Tanács" név és fogalom ötlik az eszébe. Azt hiszem, hogy Tarján Ödönnek ez a Petrogailií Oszkár szellemében felvetett javaslata időszerű és bizonyos eszmei tisztázás után realizálható. Természetes, hogy ezen nemzeti tanácson beiül — ha szabad ezt a kifejezést használnom — a pártoknak mint a nemzeti gondolat legfőbb hordozóinak tekintélyes képviselettel kellene birniok. Végezetül az uj munkafákadás idején nehány olyan gondolatot legyen szabad papírra vetnem, melyek részben összefüggnek a közéleti szűkreszcencia kérdésével, részben önmagukban is integráns komponensei a mi ügyünknek. Mi sokat foglalkozunk évek óta: akadémikus ifjúságunk problémáival, nagyon helyesen, mert hisz ennek az itt felnevelődött generációnak és azok szellemi elitjének lesz a feladata a közéleti vezetés majdan. Aránylag keveset foglalkozunk azzal az ifjúsággal, mely ugyanezen idő alatt a távol falvakban, a magyar erő igazi rezervoárjábau, a magyar községekben az eke szarva mellett emberré serdült. Azokról a magyar fiatalokról van sző, akiknek nem állt módjában a középiskolába Éles ellentét Franciaországban Doumergue és Briand között A köztársasági elnök nizzai beszédének hatása — Elmúlt az angolfrancia feszültség — Elégedetlenség Berlinben Párás, április 10. A francia-német elidegenedés egyik döntő jelentőségű bizonyítéka az a beszéd, amelyet Doumergue francia köztársasági elnök tuniszi utazása előtt Nizzában mondott. Doumergue mindenekelőtt kifejtette, hogy a francia patriotizmus nem agresszív és senki számára nem veszedelmes. Nem arról van szó, hogy Franciaországot mindenek fölé emeljék a világon és Páris hegemóniáját rákénys-zerátsék a többi népre. Mindösz- sze méltó helyet akar biztosítani az országnak és igényt tart a biztonságra, mert biztonság nélkül nem lehet nyugodtan dolgozni, fejlődni és a népek evolúciójában részt- venni. Franciaország túlsókat szenvedett a háborúban ahhoz, hogy most ne becsülné a béke áldásait. Viszont a francia nép rengeteg tapasztalatot szerzett a történelemben | és tudja, hogy a béke elképzelhetetlen a határok védelme nélkül. Éppen ezért Franciaország joggal gondolja, hogy addig, amíg a népszöve tség nem rendelkezik a szükséges katonai hatalom fölött, Franciaország kénytelen a saját védelméről gondoskodni, mert csak önmagában. hízhat meg. Framciaorszúgnak erre joga van éppen most, amikor egy váratlan nemzetközi esemény történt, amelynek jelentőségét a jelen és a jövő szempontjából netm szabad félreismerni. Az az állam, amelyben ez az esemény lezajlott, a in altban: is olyan precedenst állított föl a történelemben, amelyet elfelejteni I Franciaország szempontjából rendkívül | veszedelmes volna! A köztársasági elnök kijelentette, hogy nem ! akarja a helyzetet drámai éllel vázolni, de a. j dolgokat, mégis nevükön kell nevezni, mert J a meglepetéseiket és a veszedelmet csak ügy | lehet kikerülni. A haza minden előtt! Beszédének t ovábbi folyamán Doumergue I utalt elnöki megbízásának közeli végére és elmondotta politikai végrendeletét, amely .két tanácsban csúcsosodik ki: Franciaországinak meg kell védenie pénzügyeit és hadseregét. Az utóbbit nem szabad kisebbíteni mindaddig, amíg nemzetközi véderő nem létesül Uj külpolitika? Paris, április 10. Doumergue köztársa*- sági elnök nizzai beszéde óriási visszhangot keltett a közvéleményben. Nem titok, hogy a köztársasági elnök néhány hónap óta elégedetlen Briand külpolitikájával és a bét államférfin között az ellentét egyre élesedik. Doumergue politikai végrendelete alig leplezett kritika Briand külpolitikája fölött. Beavatott körök szerint a kiilügyminilszter csak azért nem utazott Tuniszba a köztársasági elnökkel, mert nem akarta, hogy az elnök szemrehányá- j sait egyenesen az arcába mondjia. Állító- j lag a tegnapi nizzai beszéd pontos szőve- i génről előzetesen nem is volt tudomása, | ami ellentétben áll az eddigi szokásokkal j Az Action Friancaise nyíltan megírja, j hogy Doumergue és Briand között nagy j ellentét vian. „A Quai d‘0rsay urának! csillaga napról-napra halványul" -- írja a i rojalisták lapja. — Politikájának csődje annyira nyilvánvaló, hogy a köztársasági elnök a lap szerint kénytelen volt hivatalosam visszautasítani azt. * Az Écho de Paris ugyanilyen értelemben nyilatkozik és azt állítja, hogy Doumergue beszéde súlyos kritika a locairnéi hazugság fölött. A lap mindenkit óvatosságra és gondolkozásra int. Még a Quotidien is megköszöni az elnöknek, hogy tényleg a nép szivéből beszélt. Billiet szenátor az Avenirben a beszéd hatása alatt megjósolja, hegy a francia külpolitikában hamarosan jelentős változás fog történni, Tyrrell Briandnál Páris, április 10. Tyrrell párisi angol nagykövet meglátogatta Briand külügyminisztert. A párisi lapok tudósítása szerint ez a látogatás véget vetett annak a félreértésnek, amely a német miniszterek ehequer- si tervezett látogatása miatt Páris és London között támadt. A République szerint a tegnapi eszmecsere a teljes lojalitás szellemében folyt le, annál inkább, mert Briand- nak egyetlen intervencióra volt csak szüksége Londoniban, hogy az összejövetelt június 6-ra halásszák. A szocialista Populaire a franciák aggodalmát Ohequers miatt groteszknek és nevetségesnek tartja. Az Oeuvre szerint Briand a junius 6-iki találkozáson s emmi esetre sem vesz részt, mert biztosra megígérte, hogy ezen a napon részi- vész a volt frontharcosok gourdomi párt- I napján. ifi nizzai beszéd hatása Berlinben Berlin, április 10. Egyelőre csak kevés lap foglal állást a francia államfő nizzai beszédével szemben. A D. A. Z. a következőket irja: Nem becsüljük le a vámpaktum ellen felhozott francia érveket. Mindazonáltal a tegnapi beszédből egyetlen következtetést tudunk csak levonni: hidegvérrel és energikusan a biztos sikerig kell vezetni a német nép létküzdelmét a birodalomban és Ausztriában. A Börsenzeitung Doumergue fejtegetéseit hallátlaiuniak minősiti. A francia elnök elfelejtette, hogy mint államfő udvariassággal tartozik a szomszódoiknak is. Ismét azzal a régen hamisításnak bélyegzett eszközzel dolgozott, hogy a háborúért a németeket tette felelőssé. A német kormány feladata, hogy a lehető légénergikusabbafn tiltakozzék a francia, köztársasági elnök kvniifikáibatatlan beszéde ellen. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- a __)______„T ' • • - 7 7/ *7 • j Sterkeoxtöoégi Prá ga B, Panoká olice 12. évre 76, h avonta 26 Ki; külföldre: évente 450, ** SZlOVCTlSZKOl 6S TUSZlTlSZkOl CÜC71Z6KI fJÓTtOrC D, emelet, '—Telefon > 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& nnliiihni nnnilnnin ^ Prága H.' Fanoké uIIee 11 Ili. emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Kfc-val több lő&z ecfcesst tő: r / • telelői szerkesztői Telefon: 34184. Egyes szám ár* 1.20 Ki, vasárnap 2, -Kfc OZURANY1 LÁSZLÓ tORGACJtl GÉZA SORQÖNYCIM> HÍRLAP, PRAHA Mai námmk 1* oldal
