Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-11 / 83. (2600.) szám
2 'PRXOŰ rAGtAR-Hl RLAP kerülni, vagy tovább egyetemi tanulmányokat folytatni, hanem otthon a mezed munkában megacélozott lélekkel lépnek át a férfikorba és vele a községi élet számbeli pozíció iába. Ez a generáció, minthogy számbeli ereje a magyarság létszámának legalább tíz peroentje, nagy sorsformáló tényező a nemzeti organizmusban. Ezt a generációt megismertük részben a pártok által rendezett mezőgazdasági tanfolyamokon és láttuk, hogy hivatásérzet, nemzeti kötelességteljesités és felelősség szempontjából nem marad el intelligens Fiataljaink mögött. Eunek a fiatal parasztgenerációnak a lelkisége, gondolkodásmódja és felfogása igen nagy tényező lesz a kisebbségi jövőben. Ez az a réteg, melyen áll, vagy bukik ez a jövő. A falusi földműves ifjúság felfogása -ma — miután a dolog természeténél fogva nincs annyiféle eszmeáramlatnak kitéve, mint az egyetemeken tanuló fiatalság — közelebb áll bizonyos nemzeti tradicionaliz- mushoz; ez pedig lényeges körülmény, mely egyben irányt szab. A vele egv generációja intelligens fiatalság tehát úgy töltheti be már most is érvényesülő irányító szerepét, hogy a nemzeti tradicionalizmust benne öntud atosit ja és nemzeti mentalitását a modern nacionalizmus építő gondolatvilágával mélyíti ki. örömmel regisztrálom, hogy akadémikus fiatalságunk megérezte a magyar parasztság mindinkább fokozódó nemzeti hivatását és számos tanú jelét adta annak, hogy komolyan érdeklődik sorsa iránt. A falusi földműves társadalom azonban megszűnt etnográfiai anyag lenni, mely felfedezésre szorul; ez a társadalom már ezrével adja a kisebbségi politikának a gerinces helyi vezető szerveket és a magasabb testületekben is ott van értelmes, józan tanácsával. Ennek a magyar földmű v ességnek, gerinces nemzeti öntudata van, mely oly mértékben, nyer jelentőségében, atnily mértékbeír távolodik el esetleg az intelligens társadalom a’ nemzeti gondolát fókuszától. Ugv érzem, hogy itt az ideje annak, miszerint meglevő kereteinken belül fokozottabb figyelmet szenteljünk falusi földműves fiatalságunknak. Erre igen sokféle mód kínálkozik. A magyar nemzeti közvéleményt az utóbbi időben Szent-Ivány József rimaszombati beszéde és, Csáky Mihály cikke után foglalkoztatja a szlovenszkói patriotizmus kérdése. A gondolat nem uj, mert hisz a szlovenszkói magyarság kezdettől fogva szint vallott a szlovenszkói értelemben vett őslakos politika mellett: csupán kihangsnlyozása adott erősebb szint a régi gondolatnak. Minden szlovenszkói magyar egyetért a patrióta gondolattal oly értelemben, hogy az ezeréves együttélés és Jöldcajzi adottság olyan gazdasági természeti törvényeket .szabott és szab ma is az itt lakó három nemzet mindegyikének, melynek kölcsönös felismerése csak előnyt, negligálása pedig hátrányt jelent mindegyiknek. A szlovenszkói patriotizmus azonban nem lehet prius a kisebbségi magyar nacionalista gondolat előtt; a szlovenszkói magyarság, mely több mint félmilliót számláló egységes tömegben lakja Szlovenszkó déli vidékeit, ahol a magyarság etnográfiai egységét csak nehány régi szlovák község tarkítja és az uj telepek foltja zavarja, szívesén nyújt kezet ismét a régi testvérnek, de nemzeti karakteréből, jólfelfogott nemzeti öncélúságából nem adhat egy jottányit sem ezért. A magyarság tanult és kell, hogy tanul jón a ránézve tragikusra fordult történelmi színjátékból, mely megmutatta, hogy minden nemzet annyi faj- sullyal bir, amekkora erőt jelent a nemzeti mivoltából fakadó nacionalista erők összessége. A magyarság sem keresheti a csehszlovák köztársaságban boldogulását a szlovák nemzet által, vagy a német nemzet által, hanem egyese,gyedül a maga nemzeti erőinek ökonomikus felhasználása által. Úgy hiszem, hogy a szlovenszkói patriotizmus érzésének kulcsa elsősorban a szlovák nemzet kezében van. Ezek a gondolatok egymásután, kaleidosz- kopszerüeu hatnak, ahogy azokat felvonultattam; de bocsásson meg érte az olvasó; szeretném, ha az összbenyomás olyan lenne, mint a széjjel bontott szívárványszinéké, melyek együttvéve egy szint, a fehéret adják. Ez a szin a jelen esetben a mi sorsunk, a szlovenszkói magyarok sorsa. A népjóléti minisztérium telíti Hajjá el az síi lakástörvényt Prága, április 10. Félhivatalos helyről jelentik, hogy a lakástörvény csakis ősszel, a községi választások után kerül a képviselőiház elé. A községi választásokat hir szerint a nemzet- gyűlés őszi ülésszaka előtt fogják kiírni. Az uj lakástörvény kidolgozására csak a népjóléti minisztérium kapott megbízást. Az eredeti tervet, mely szerint ezt a javaslatot egy erre létesített parlamenti bizottság dolgozta volna ki, elejtették, miután ez a bizottság már a múlt év őszén sem tudott megegyezni az uj lakásprovi- zóriium tárgyalásánál s munkáját negatív eredménnyel volt kénytelen befejezni. Angliában javul a gazdasási helyzet London, április 10. A Daily Héráid ma nagy betűkkel bejelenti, hogy a prosperitás ismét visszatért Angliába és idézi Graham kereskedelemügyi miniszter, valamint a nemzetközi szakszervezeti vezetőség nyilatkozatait, amelyekből kitűnik, hogy a munkanélküliség csökkent s amunkapiac helyzete egyre javul* Egy hét alatt 110.000 ember talált munkát, ami évek óta nem fordult elő Angliában. Sem nagyorosz, sem ukrán — hanem ruszin nyelv és nemzeti Kaminszky feltűnési keltő cikkben érdekes kiegyenlítő megoldást ajánl a ruszin nyelvkérdés rendezésére — Úgy a nagyorosz, mint az ukrán szeparatizmus eiien Prága, április 10. A Ruszikij Visanylk legutolsó számában rendkívül figyelemre méltó cikk jelent meg a sokat vitatott ruszin nyelvkérdésről Kaminszky József dir. tollából. Kaminszky ugyanis — valószínűiéig Kurtyák au- tonoimista földműves pártjának álláspontját fejtegetve —■ olyan megoldást ajánl, amely a nagyorosz és az ukrán orientáció között a középutat jelenti s egyben kiküszöböli a nyelvkérdésből ngy a nagyorosz, mint az ukrán irrendentizmus velleitásalt s a kárpátaljai ruszinság különálló nyelvi és nemzeti egyéniségét hangsúlyozza. Az érdekes cikkből kíméljük az alábbiakat. — Az igazság érdekéiben — írja többek között Kaminszky — meg kell állapitanunk, hogy sem a nagyorosz, sem pedig az ukrán nyelvnek nincsen alapja a mi népünk között. Itt számolni kell a tényekkel. A mi kárpát- orosz népünk kiorosz dialektussal beszél és sohasem mondja azt, hogy govorit, hanem „hovorét" és igy tovább . . . Nincs értelme annak, hogy mi a mi népünket, tanítóinkat és gyermekeinket arra kényszeri l sük, hogy másképp ejtsék ki a szavakat, mint ahogyan azokat a népnyelv ejti ki, nincs értelme annak, hogy mi a saját népünkből nagyoroszokat vagy pedig ukránokat csináljunk. — Vájjon a kárpátorosz nép feladata-e az, hogy az orosz nemzet és nyelv eszményi egységéért harcoljon, vájjon köteles-e a kárpát- orosz nép az ukrán szeparatizmusnak védelmére kelni és ennek érdekében feláldozni saját kárpátorosz nézettségét, nyelvét és szokásait? Hadd harcoljanak csak egymás között az oroszok és az ukránok Oroszországban és Lengyelországban, hadd harcoljanak egymás ellen az emigránsok, de a mi népünk marad annak, ami az évszázadok folyamán volt és nem áldozza fel magát az idegenek érdekében. — Az ukrán irányzat képviselői tovább mentek a nagyorosz irányzatnál, mert az ukrán irányzat iskoláinkra és a kárpátorosz népünkre uj, műúton előállított vagy előállítandó nyelvet szándékszik rákényszeríteni, olyan ehelyesirási szabályokat és olyan kiejtéssel, amelyek nem felelnek még népünk' nyelvének. A* ukrán irányzat elveti népünk orosz eredetét, elveti a kárpátorosz irodalom tradícióit és akarva, nem akarva aláveti magát az ukrán szeparatista politikának és ukránnak kereszteli át a kárpátorosz népet. Ezután a cikkíró rámutat arra a káoszra, amely a tannyelv terén, a kárpátalijd iskolákban úriak ad ik, ahol az orosz vagy az ukrán irodalmi nyelv helyett rettenetes nyelvi zűrzavar keletkezett, amely analfabetizmust vagy pedig félmüvelt- sóget eredményez. — A mi népünk békét, egyetértést óhajt és ezért azt követeli, hogy a nyelvi harc szüntet tessék meg! Vájjon miért ne tenne eleget a mi intelligenciánk a nép kívánságának és vájjon miért harcol ez az intelligencia olyan érdekekért, amelyek idegenek a kár- páteresz népnek? Vájjon kifizetődik-e egymás ellen harcolni, egyenetlenséget, gyűlölő* tét szitni és akadályokat gördíteni a kárpát- orosz kultúra fejlődése elé s ezzel egyetemben kockáztatni a nép legszentebb kincsét: a kárpátorosz nyelvet? — Nem isimerjük el azon politikusok véleményét, akik azt mondják, hogy a nyelvi harcokban az egyik félnek győzni kell és a másik félnek meg el kell pusztulni Mi nem akarunk diktatúrát, hanem a harcoló felek egyetértését kívánjuk. Mert amidőn egy nép fiai harcolnak egymás ellen, akiknek vére, nyelve, szokásai egyformák, ott könnyű kibékülni és kölcsönös engedményeket tenni a nép közérdekéért. A cikk végén Kaminszky dr. megjelöli azt az alapot is, amelyen a két ellenséges fél békét köthet; Valósin Ágoston 1919-ben kiadott ruszin nyelvtanát, valamint Szabó Eumén dl*, főesperes orosz nyelvtanát. Kaminszky szerint ennek a két nyelvtannak alapján egy olyan gramatikát lehetne kiadni, amely kielégítené mind a két tábort. UJaSsfe Incidens a román-bolgár határon Bukarest, április 10. Salisoter szüisztríaí községbe tegnap délután tíztagú főlfegyverzett bolgár csapat tört be. A rablók több házat ki- fosztottak, miután a lakosságot, fegyvereikkel és kézigránátokkal megriasztották, majd a zsákmányön kívül három embert is magúkkal hurcoltak. A csend őrség erélyes nyomozást indított, ez azonban eddig semmi pozitív eredményre nem vezetett. SÜLLYEDŐ PHKTOK REGEMY Irta: EGRI VIKTOR (5> — Az ember csak megy, míg egyszer csak rádöbben, hogy itt áll egyedül és meztelen — mondta inkább magában, mint Janka nénihez. Majd észrevette az öregasszony ködös és zöld macskaszemeinek értettem osudálatát. Erre valahogy megenyhült, mosolygott magán és zűr zavarán, ami a fejében kavargót! és csitltgatva mondta: — Ne hallgasson rám, Janka néni. Néha olyan bolond dolgokra kell emlékezni! 4. Szaruké a gazdájáórí szaladt, amint Balázst közeledni látta. Csakhamar derűsen, szokott robusztus kedélyességével megjött Mikő. A gépházban vagy az irodában, szokott munkája mellett, percek alatt el tudta felejteni Jolánnal való örökös perpatvarait. Nem tudott neheztelni, haragot tartani olyan dolgok miatt, melyekről érezte, hogy nem változtathat rajtuk. így volt mindig, valahányszor nézeteltérései voltak feleségével. Ha nem tudta Jolánt meggyőzni a maga igazáról, elhallgatott és egy idő múlva belenyugodott a helyzetbe. Kerülte a vitát, amint megérezte Jolán intellektuális Fölényét. Olykor azonban, ha a malomban kevés munka akadt és ráért önmagával többet foglalkozni, ingerültté tette passzív szerepe és közönye elégedetlenségbe dermedt. Nyűgösnek és megalázónak érezte alárendelt szerepét. Keveset mutatkozott ilyen kor a háziban. Ha aztán valahol a malomban hiba esett és egy rendetlen kocsison vagy molinó r Jegén yen kitől thet te haragját, nyugalma is helyrebillent. Ahogy clöngő lépéssel benyitott, az egész házat betöltötte hangja. Sünii, kedélyeslkedő háKbavágásokkál kísérte az üdvözlést. % — Szaindró szereti magát. Nem hagyná itt egy percig unatkozni Janka né ni; vei. Cigarettáira gyújtottak. Makó bort hozott. — Mostanában ritkán mutatkozott nálunk. Legutóbb is csak a feleségem levelére jött ki. Nem szabadna annyira a formákhoz ragaszkodnia. Falun élünk. — Történt valami közben?... A nagyságos asszony üzenete kissé rejtélyes volt, — szélit Balázs kíváncsian. Miké lekapta szemüvegét. Ahogy mélyen- ülő szemeit Balázsra függesztette, széles és húsos ajka lebiggyedt és állt a kályha mellett, tehetetlenül és valami fájdalmat rejtve, két rebbent karjával, mint ijesztően felnyúlt madár, Balázs nyugtalan lett.. — Nagy dolgok történtek — mondta Miké titokzatosan. — Ma már tudjuk, hogy Hammerné hiába várja haza a fiát. Árpád meghalt! A titokzatos közlés csodálatba ejtette Balázst. — Ki jött meg a halála hírével? — kérdezte. — Senkii! — Irt valaki? Mikó tagadólag intett. — Hiszen éppen ez a csodálatos — mondotta aztán. — Tegnap este Hammeréknél voltunk. Jolán többször jelen tő'sem kezét emelte, de nem értettem el jelét. Mikor hazaértünk, szóvá tettem ezt és Jolán csak mosolygott ... Máskor íís igy volt: ha a víziója nem tiszta, hallgat és vár. De éjszaka felvert az álmomból. Jelenése volt. Láttam az arcán, hihetetlen izgalmán, hogy szörnyű lehetett a látomás. Aztán beszállni kezdett. Ez volt a legtisztább víziója, mióta igy visz- szafeló néz az időibe és a térnek nemcsak földig hanem ismeretlen dimenziói is meg- í jelennek előtte. Napot mondott és leiirta a környezetet, a földbesüppedt fabarákot, ahol Árpád századmagával lakott Sokan voltak úgy ... éh tífuszban és mielőtt meghalt, ezt mondta, ez volt az utolsó szava: Káli. És akit szólított, sírni kezdett és lezárta szemhéjait)... Tizenöt hónappal ezelőtt volt ez. Haimmemé hiába várja fia levelét, Árpád meghalt. Balázsban egyre duhabb gondolatokat keltettek Milkó szavai. Magyarázhatatlan ingerültség ébredt benne és szembefordult Mikóvail. — HammeTékJnek erről a jelenésről említést se szabad tenni 1 — mondta visszás érzéssel. — Mire vezetne a titkolódzás? Hiszem, az asszony betege lett a bizonytalanságinak. Megőseiült, megtört teljesen, mióta Árpád levelei elmaradtak. Nem sokkal jobb, ha megtudja a valót? így lassan ki fogja heverni a csapást. Az idő meghozza az enyhülést. Balázs nem tudta elfojtani maigában az ér- zést, hogy valójában egy lelketlen, játék tanúja. Valami észbontó, de ugyanakkor nevetésire ingerlő komédiáiba cseppent. Szinte borza dály tépett idegeibe, ahogy Mikót szertartásosan beszélni hallotta a „jelenésről". Valahogy kiszakadt itt a lábuk alól a talaj; a valóság elvesztette körvonalait, mint- ha nehéz gőzös ködben botorkálnának. A ködön, gőzön átsüj. Jolán asszony csodálatos szeme... Kontár keraek babrálnak embert léttel, halállal. Egy percre feliréimlett benne a papjuk fellengős intelme. ■. Micsoda különös, rejtélyes erő lüktet itt a dolgok mögött, milyen misztikus ösztönök törnek itt utat, hogy ez igy lehet, ez a miultbanézéis, ez a természetfeletti meglátása a távoli sorsnak? •— Még akikor sem szabadna megmondani, ha igaz volna! — fakadt ki ingerülten. — Ha tökéletesem meggyőződtek volna a valóságról. De hát valósáig, bizonyosság e<z? Egy jelenésre építeni, — agyrém! Mikó élűül ve Balázsra meredt. — Érn nem kételkedem — mondta olyan i hangsúllyal, mintha már ezzel meggyőzné Balázst. — A jelenés meghozta egyúttal a bizonyítékot. Egy szó volt csak és ez a szó meggyőzte Hammernét. Kall — ezt mondta a haldokló. Mi nem értettük, ki lehet? Erzsi megmagyarázta aztán. Árpád legjobb barátját Kálmánnak hívták, Árpád Kálinak becézte, igy irt róla leveleiben is. Együttestek fogságba ... Honnan tudta volna mindezt a feleségem? Balázs hallgatott. Magába dermedt. A jelenés ebben a transzcendentális megvílági- tásban váratlanul kontúrokat, értelmet kapott ... Csodálatos volt ez az asszony mu.lt- balátó képességének tüneményével. Honnan ismerhette volna Jolán asszony Árpád fogolytársának becézőnevét, amikon magáit Árpádot se látta soha? Értelmébe tompán szűrődtek Milkó szavad: — A hit a boldog élet, a megnyugvás kulcsa. Hinni kod, Balázsi Mintha. Porubsdky tisztelendőt hallaná, nem oly kenetesen, de ugyanazzal a meggyőző hanglejtéssel és kérlelve, mintha csak egy életcélt Ismerne, megtéríteni és növelni a nyájat., a kételkedő annál kedvesebb, mert csak az tud Igazán, hdnní, akt megállta a kétely próbáját. — Két esztendővel azelőtti, mikor a malmot megvettem Hammemétől, a feleségem nem akart ide követni —> mondotta Mikó. — Beteggé tette a gondoláit, hogy kénytelen itt eltemetni egész életét Éa Mtjja, mos*t boldogok szigetének hívja ezt a csöndes zugot. Innen száműztök a hétköznap gondjait, a kicsinyes érdekharcokat... Ha eljön a tavasz, meg fogja látni, csupa libegős és borulás itt minden. Derű és bizakodás volt a hangijában, elfelejtette köziben a maga gondjait, amelyek rágtak rajta. Valami felszabaduló érzés volt ez, amely mindannyiszor vissza tért, valahányszor a malom okkult légköréibe elmerült. A ház hirtelen hangos lett. Jolán asszony- nyal megjöttek a vendégek, Hamui érné és a lánya, Erzsi. (Folytatjuk) 1931 április 11, szombat.
