Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-08 / 56. (2573.) szám

5 1991 március 8, vasárnap. ^m<íhA\^g^5».-hirlsb «■■■■ I III ..........Mim............................................................ Má rcius 12-én ül össze § tudományos, irodalmi és szipmüyészeti társulat előkészítő bizottsága fi csehszlovák soviniszták sajtója önkéntesestül leleplezi azokat a tisztátalan manipulációkat, melyek az uj magyar kuiturszervet a csensziovák pártok donnává akarják lesüllyeszteni Prága, március 7. A csehszlovákiai ma- gyár tudományos, irodalmi és szépművé­szeti társulat életrehivását célzó akció tel­jes folyamatban van. Orbán Gábor dr., a társulat előkészítő bizottságának elnöke le­vélben értesítette kinevezésükről az előké­szítő bizottság tagjait s egyben közölte, hogy a bizottság március 12-én Prágában tartja meg első ülését. A bizottság egy be­gy iilt tagjai ez nap délelőtt testületileg Dérer iskolaügyi miniszterhez mennek s az 5 elnökségével kezelik meg tanácskozá­saikat El a kezeteken Jellemző a szlovén szkőd viszonyokra, hogy a szlovák sajtó mílyeui hamis nézó szögiből ítéli meg a tervezett magyar kisebbségi kul­túr szerv viszonyát a rezsimhez. Feltűnő szé­les terjedelemben, vezércikkekben foglalkoz­nak az előkészítő bizottság kinevezése kapcsán a dologgal és azt követelik, hogy a magyar kultúróéira szánt M asaryk-oíapi bványt olyan célok szolgálatába állítsák, melyek kukább politikai, mint kulturális jellegűek. Sót végső konzekvenciájában azt szeretnék, hogy az il­letékes tényezők ezt az összeget valamely szlovák kultúrintézmény keretében használ­ják föl — sejthető, hogy milyen tendenciával. Megemlékeztünk már a SLovensky Denik olk- IvérőL, mely főleg azért volt elégedetlen, meri Dérer miniszter nem velte figyelembe más koalíciós politikai csoportok ajánlásait a bi­zottság kinevezésénél, ami népszerű nyelven azt jelenti, hogy mellőzte az agrárpárt jelöltjét. Hasonlóan sanda tendenciával foglalkozik a magyar problémával a Národny Donnák és a Ludová Politika vezércikke is. ELső pdllamait- ra rejtély as ember előtt, ma közük ezeknek a szlovák lapoknak eh­hez a magyar problémához, miiért szentelnek vezércikkeiket olyan témá­nak, mely igazán a legtávolabbról érdekli őket, hiszen eddig ezek a lapok a magyar le ni túráról annak gyalázásán ki/vül soha egy szét nem irtaik. Világosabbá váltóik a dolog, ha ezeket a cikkeket közelebbről megnézzük. A cseh nemzeti demofcraitapárti Národny Dennik szántén nincs megelégedve az eüőké- szitő bizottságai. „Általános az elégedetlenség az kinevezés­sel,-— írja főbbek között — most, kisül, hogy az ügyről alig négy-hat emberünk tudott s azok is joggal egész más eljárást s a huszonnégy ajánlott tagbél más válasz­tást, az előkészítő bizottság miás összeállí­tását várhatták volna. Ennek a bizottságnak lesz a feladata, hogy mintegy leltárt készítsen a magyar kultiur- államányról, megállapítsa a kul tu miunikások névsorát és együttes munkára foglalja össze mindazokat az erőket, akik a magyar tudo­mányos, irodalmi és művészeti társaság ki- épi léséhez összefoghatok a mi magyarjaink körében". Kifogásolja, hogy az előkészítő bizottság ki­lenc tagja közül csak négynek van doktori oklevele, Orbán elnökkel, aJkinek tudomá­nyos irodalmi munkásságáról egyelőre csak az íróasztala van kellőleg értesülve, meg van elégedve, mert „nagy tudományos fölkészült­séggel bír és buzgó tanár", Szörényiről meg­említi, hogy „ismeretesek Ma sarykról szóló Írásai" (mi Szerény] régebbi, értékes tudo­mányos munkáit is ismerjük), Szikiayról el­ismeri, hogy „ismeretes nagyi e rjede imü szervező és részletekbe menő kultunmunikás- ságáról", de már kifogásolja benne, hogy ez a munkája „mindig a magyar ellenzéki pár­tok politikai irányában halad", de legfőbb kifogása ellene az, hogy munkája „történet­tudományi szempontból hamis alapokon nyugisaik". Váráéiban sóikkal kíméletesebben csak a szociáldemokratáit kifogásolja. Angyal­nál jogos roszalással emeli (ki, hogy az egyet­len művész, Győrytől, a szlevenszkói magyar írás egyik első reprezentánsától a fajsúlyút szeretné elvitatná, Farkas Gjutánál megjegy­zi, hogy „szaktanár és a szociáldemokraták választási kortese", Antal Sándor szerinte „kitűnő újságíró és semmi több", inig „burá­nyi Géza egy Jelentéktelen szociáldemokrata lap szerkesztője, a szociáldemokraták túlságosan exponált pártembere". Ez elég — mondja a Národny Dennik, — A bizottság összeállítása alapján szkepszissel néz a vállalkozás jövője elé s igy kiált föl: „Képzeljenek el közülünk kilenc ilyen em­bert, akiket azzal bíznának meg, hogy előké­szítsék azt, amit a md tudományos, irodalmi és művészeti viszonyaink között több prágai kultúrintézmény végez (Tudományos Akar démia, a Szlovensakó tanulmányozására ala­kult társaság, a Szlovák Tudományos Társa­ság, a Matiica, a Safarik-féle Tudóstársaisági, a képzőművészeti szervezetek sfb.) Mert a ter­vezett magyar tudományos, irodalmai és művé­szeti társaság tevékenységének területére nézve olyan sui generis intézménynek ké­szül, amely szorosan együtt fog működni az, egyetemekkel. S ami a legfontosabb, ennek a társaságnak egy kezdeményezési színvonalon kell állania a budapesti kul- turvilággal, melynek alapjait és irányait nálunk a tudo­mányos objektivitás szempontjából sem le­het átvenni. Ennek a társaságnak tekintéllyel kell bír­nia az itteni magyarok előtt 8 a csehszlovák világgal szemben is reprezentálnia kel] j valamit. Most a mi szociáldemokratáink1 IDEÁL SZAPPAN (gt Próbálja fel,~ és elragadtatással fog nyilatkozni rák. hölgyek számára Reális Tökéletes szépséget csakis céltudatos szépségápolás­sal lehet elérni. Ezért választja ki a társaságbeli hölgy oly gondos kritikává! a szépségét szolgáló szereket Bőrük ápolásához Blida Ideabsxappant használnak. Ez a különleges szappan kielégíti minden Igényü­ket, hisz oly enyhe, bő habot ad és csodálatos frissítő hatást gyakorol bőrünkre. Rendkívül ne­mes parfömőzése csak emeli a* értékét végzetei) és exkluzív pártbeállitotiságánaik hibájából ama legmagasabb intézménynél, melyet magyarjaink számára fölülről csiná­lunk, betetőzésüket nyerik az eddigi hi­bák és mulasztások". Eddig a pontig úgy látszik, mintha önzetlen kritikai jószándékból aggódna a szlovák lap a magyar tudományos, irodalmi és művészeti tár­sulat színvonaláért, de már a következő pilla­natban kibúvik a szög a zsákból, kitűnik a magyarellenes ezigurancaszellem, mely még a magyar tudományosságot is holmi propagacena kancellária alosztályává szeretné kibérelni. — Végzetes elsietós történik itt, amelynek mérhetetlenül káros következményei lesznek a szlovák déleire és a csehszlovák egységre — jövendöli a szlovák nacionalisták lapja. — Az összes szlovéné zkói erők össze tömörítése és fölkarolása helyett a célból, hogy megteremt­sék a szlovák -magyar viszony és az egész ma­gyar élet kulturális revíziójának alapjait a múlt ée a jelen alapos revideálása révén, ehelyett egyes rövidlátó emberek egyoldalú irányzatuk­kal, mely annyira közönyös ée gyakran vétkes is Sziovenszkó nemzeti követelései és szükségletei iránt, a sötétbe ugranak. Az adott körülmények és viszonyok közt nem marad számunkra sem­mi más hátra, mint kritikával kísérni a Prágából oly végzetes egyoldalúsággal irányított fejlő­dést, óvást emelni a konkrét esetekben az egy­oldalúságok ellen és az egyetemes magyar kérdésekben és az It­teni magyar fejlődéshez való viszonyún!; kér­désében előkészíteni a közös szlovenszkói és országos alapintézményt A mostani mulasztásokat és azok következmé­nyeit mielőbb meg kell állapítanunk és tudató®­tanuk kell, hogy milyen következményei lesznek annak, ha a szlovák tényezők többsége tartósan ki lesz zárva a magyar ügyekre gyakorolt befolyásból. Ebben az utolsó mondatban álcázza le teljesen magát a Národny Dennik. Az fáj neki, hogy egyes szlovák tényezők ki lettek zárva „a ma­gyar ügyekre gyakorolt befolyásból". Szenzációs őszinteség! Ki hallott üyet: magyar intézményt csinálnak és kihagyják belőle a szlovák ténye­zőket! Az fáj a Národny Dennifcnek, hogy a magyar intézményt nem szlovák-magyar intéz­ménnyé hamisítják! Hogy itt valóban a csehszlovák pártok hatal­mi osztozkodásáról volt szó a kulisszák mögött. gyönyörűen leleplezi Micsura. lapja is. A Ludová Politika ugyanis szó szerint ezeket írja: „A re­publikánus párt lapjai a csehszlovák érdekek megvédését hangsú­lyozzák ez ügy kapcsán, s ezzel mindannyian egyet Is ériünk. Az iskolaügyi minisztert is ez a törekvés vezette és bizonyára & legjobb tudásai szerint intézte el a dolgot. Mégis alaposan sok támadásban részesül azért, hogy a bizottságba állítólag többnyire szocialis­tákat vagy hasonló világnézetű embereket ne­vezett ki. Tehát nem az agrárpárt híveit" Ilyen tisztátalan szempontok vezetik a csehszlo­vák lapokat és politikai pártokat a magjar kul- turproblémák megítélésénél. Kölcsönösen lelep­lezték egymást, leleplezték kisded machninációi- kat, melyekkel a Masaryk-alapitvány intencióit meg akarják hamisítani. Egyik tizenkilenc, má- i eik egy híján busz. A KÉT Ma: MÓRICZ ZS NOVELLA nya. A lány se volt szép, olyan volt, mint az A kis kúria hegyesein állott a falu közjo­géin. Dupla teteje volt s előtte grupp. A grupp közepein állott egy öreg arany thuja, s körülötte muskátli. /El volt hanyagolva, mint az egész ház. De azért fen tar tolták, mert anélkül nem állhatott fenn a világ. Régen volt ez, de már akkor is rosszul ment. Mit csináljon az ember. A ház gazdája ott ült a szakáUszáritón s szárította a rossz kedvét. Mindig rosszkedvű volt. Mogorva és sző tálán. Miiül lett volna jókedve. A földjei rosszak voltak, elszikesedtek, nem termet­lek. Adósság termett rajtuk s sohase tudta, hogy mikor verik el a feje felelt. Ha a gó­lya rászállt s kelepeit, dühbe jött és puskái emlegetett. A családjával is baj volt. A fele­sége mindig beteg volt, gyomorbajos és sár­ga. A gyerekei? Inkább ne is lett volna, egybe se volt öröme. Olyan falusi betyárok voltak. Felhúzták a bricseszt, feltelték a vad ruca tollas kalapot. Ha már tollat tettek mellé, legalább nemes madarat lőttek volna, de arra sem voltak emberek. A segéd jegy­zővel oimboráskodtak, meg a kis tanítóval, mert azok előtt lehetett urat játszani. Ott hevertek napszámba a. legénytanyákon a piszokban, Szijták a rossz dohányt, amit ma­guk sodortak Jcapaöohányból és a legna­gyobb álmuk a városi kaszirnő volt. Lopták, csalták, a buzászsákokat éjjel kihord attak. Egy se tanult. Minek is. ő sem akarta. Csak * pénzét költsék. Négy fia volt, meg egy Iá­anyja. Vékony volt, vértelen és nem akart belehabarodni senki. Most is veszekednek odabent.. Az anyja a lányával, porolnék, az asszony kiabált, a lány feleselt. A mosásról volt szó, hogy a lány úgy adta ki a szennyest, hogy nem vá­logatta szét a fehéret a vastagtól. Mit hallgassa, felállóit s kiment a tornác­ról. Leballagott az udvarra. Onnan kiment a hátulsó udvarba. Látta, hogy a béres ott áll vasviHájva] a kezében a trágya domb mellett. Megállóit s meg akarta várai, hogy mikor mozdul meg, de nem győzte kivárni. Az udvar tele volt ganéval. A marhát ha a kútra hajtják, elhullatja s itt portók ed. Minden kazal félig ledulva, a boglya ledől­ve, a szecskának való lent fekszik a földön, ha egy-két ió eső jön rá, trágya lesz belőle. A fészer alatt ott állottak az ökrök, dúlták a takarmányt, senki sem rakta vissza elibük. Belegázolt az udvar szemetébe s a csizmája orrával rúgta a dudvát. Papsajt, virágzott, ahol nem volt. marha járás Lement a mezőig. Az udvar végén kerítés se volt, beleolvadt a tágas szabad mezőbe. Felnézett az égre. Ez is sivár volt. Sehol egy felhő, nincs kilátás egy kis esőre, pedig ara­tás után nagyon kellene a kukoricára. Az is kibújt a földből s szélien indult, de az lan jött a nyári szárazság és teltül vau egy-egy cső. Ebből se lesz semmi, De ha van is, mit élr vele. Annyi borsója van, hogy a fél mag­tár tele van és nem jön rá vevő. Szívta a pipáját és bement a lóistállóiba. Ez az egy öröme volt, a két fiatal fehér lo­va. Ezt a kettőt becézte, gondozta, simogat­ta, kefélte ő maga. Ebben a két fehér csikó­ban élte ki minden örömét. Mert ilyen két ló nincs több a megyében. Kiállításon elviin- né vele az első dijat, nemcsak a székváros­ban, de akár Kokinkinában ifö. A lovak felé­je nyerítettek s ő boldogan tette a kezét a nyakukra. Végig simította gerincüket s gyö­nyörködött benne, hogy a bőrük idegeisen végigborzongott- Ez a két csikó éltette, ez adott még valami illúziót, egy kis életörö­met, valami reményt, hogy még van azért étet a világon. — Tekintetes ur, tekintetes ur. Tekénte- tes ur, — harsogott kint a kocsis s egyre csak azt kiabálta: Tekéntiptes ur. — Mi a no. — Tekén teles ur, itt variunk ■>.?. urak. — Miféle urak? — A vevők. — Miféle vevőik? Már kétszer iaentek a városból, hogy ide­gen vevők járnak erre. akik lovai keresnek, ritka szép lovakat. Mindenki tudott az ő két fehér csikójáról s már sértette, hogy nem jöttek meg. Ennek híre kell. legyen, ilyen ló sehol sincs. Híresebb a szép lő, mint a szép Lány. Ez tehát dukált, hogyha vevő1..; járnak erre, bejöjjenek s megnézzék az ő lovait Nem is volt most több az istállóban, mert az igásfl'Ovak kint vannak szántani. liga-rolni. Csak egy csikó van még idebent, egy ko­szos, kis sárga csikó. Meg ne lássák, mert csak rontja a fehéreket — Vidd ki est a bitangot ' s a kocsis már zavarta Is a boldogtalan kis sárga csi­kót — Jó messzire, hajtsd be a zabba. Könnyű kis homokifutó állott meg az ud­varon s hárman szállottak le belőle. Kettő idegen volt, akit sose látott, de a harmadi­kat jól ismerte, egy szomszéd birtokos társa volt. Ez is gazember. Ennek kellett volna el­venni a Torkát, a lányát s mást vett el Hét meg is lehet érteni. Minek szaladna egy ilyen kis csúfság után, csak ő volt bolond, hogy hagyta magát megfogatni az anyjának. Ej, de csúnyán csinálták. Megrészegítették, le itatták s magukra hagyták. Nagyon ravasz história volt az, ahogy rajtakapták, mikor ott kaparászott, ahol nem kellett volna. De meg is fogadta, hogy bosszút áll. Nem is volt mellette, egy jó napja annak az asszony­nak. Aggjon Isten, kedves öcsém, hát te bel jársz erre? — Jaj, Miska bátyám, nagy dologba va­gyok, vevőt hoztam a két fejérre — A két fejérre? Nem eladó az te. — Megadják az árát. Már vettek vagy tizenkét lovat. Hollandiába viszik. — Mi a fene, tengerre? — Van ott száraz főd is. — Van ott rossz nehézség. — Hát jó ló nincs, mert ha véna, nem jönnének magyar lovat, vadászul — Aggjon Isten az uraknak. Jaj, Miska bátyáim, nem tóidnak ezek mng.ya.ml egy krükköt se. — Nem is értenek akkor azok a lóho. — Neon a. fene, úgy kiválogatták a szépít,

Next

/
Thumbnails
Contents