Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-08 / 56. (2573.) szám
'PT!SC'5I-7V\AC,'feft-fnTlT1ST> 1951 március 8, Verebek és patkányok Lírai intermezzo Irta: KARINTHY FRIGYES “1 SZLOVENSZKOI REGENY Budapest, —'ércius elején. A régóta hirdetett patkányirtással kapcsolatba® e héten veré!bpu.coiásra szánta ed magát a székesfőváros. Nagyon sok a veréb, panaszkodik a jelentés, hangosak és szemtelenek és piszki tarnak ia, majd ellátjuk a dolgokat. Néni íogadioim e tervet olyan lelkesen, mint a másikatA patkány mindeníképpen uMJatos állat, függetlenül a kári<j^ amit okoz. Ellenszenves állat, nem egyénileg és viszonylagosain, abszolút értelemben ellenszenves, mint fajta — nem az „emberközponti szemlélet*' számára, hanem természefköcjponti szempontból is. Vannak az Egyetemes Életnek, amihez minden elevenség, növény és állat és ember, tartozik, igenis vannak ennek a páni világnak in esztétikai, sót erkölcsi normái, eseményei és tendenciái, amit minden élőlény érez, az is, amelyik megsérti ezi az eszményi. Nyilván valami okiból sérti meg, persze, és ezt az okot helyesen gyanítja a fejlődéstan legtöbb esetben a létfen tartás ösztönében meg leibe tőnek, de ez az ok csak magyarázza, nem menti a dolgot. Hogy egy fajta, ugyanolyan körülmények közt, a létért való küzdelemben inkább várángyosbékává maszkírozta magát, mint szitakötővé, vagy pillangóvá, az mindenesetre jellemző az illető fajtának a képzeletére, világfelfogására, hogy egész őszintén mondjam: az ízlésére. Élni kell, az bizonyos, de mindenáron élni, még akkor is, ha ebből az életből senkinek nincs öröme — ez az erőszakoskodás az ál- 1 alvilágban is azzal bosszulja meg magát, amit emberi társadalomban tapasztalunk, hogy viszont az erősaaikoskodőnaik ae lesz öröme az életéből. Vagyok olyan objektív, mint akármilyen természettudós, de azért rám a tettemért poloska riadt, félszeg és kapkodó menekülése azt a hatást teszi,, mintha önmaga is szégyené, hogy olyan alattomos, büdös és aljas és hogy ilyen pályát választott magárnak, keseríteni, szúrni és fölöslegesem még meg is mérgezni azt, akinek a vérét ellopja. És vagyok olyan érzelmes, mint akármelyik költő, mégse érzek semmi részvétet, mikor megölik — valahogy mintha ez rendbe® is volna, mintha az ilyen áltat maga íe éretné, hogy nem érdemli meg haszontalan életét Nahát, ha nem is ekkora fokban, ilyesfélét érzek a patleányról is. Mintha nem is a sorsa, hanem a tulajdon, aljas természete kényszerítené arra a nyomorult és boldogtalan életformára, amit él. Lám, közeli rokonai, a menyét, a gyönyörű hermelin, a mulatságos a suti, fellázadtak a fajta komisz természete ellen, emancipálták magukat s ennek köszönhetik aránylag emberségesebb, vagy hát mondjuk patkányságoaabb kereteiket: na,p- fényt, mezőt, virágot, ők kedvesek és köny- nyelmüek voltak, nem vették olyan tulko- molyan a megélhetés ügyét és nem bánták meg, jobban jártak. A patkány, pláne ez az undok, szőrös és büdös ázsiai fajta, amelyik két évszázaddal ezelőtt rendszeres, földalatti ’úborúban pusztította ki a kisebb és kevésbé utálatos házi patkányt, helyesen sejti és árulja el viselkedésével, mennyire tart az eb"lények jogos felháborodásától. A nyugtalan bűntudat, a rossz lellriismeret rá van írva szemtelen pofájára, reszkető orrára, esi■ és szemére, álla alá húzott alsó ajkára. Nemcsak az ember utálja őt, az állatok se állnak szóba vele, az oroszlán (pedig nincs valami kényes ízlése) elfordul, reszket és hányitngerezerü tüneteket produkál, ha találkozik vele. Még a mérges, kötelességtudó 1 '.oskő is, aki medig erre van nevelve, fel- i. uzoilja a szőrét és sziszegj mikor torkom ■ gadja: nemcsak haragjában, hanem az undortól is- Ezért menekül esze nélkül a pat- k-tny mindenünnen, ahol másfajta életet szimatol, erősebbet és igazságosabbat az övénél. Mégis, ha méh.a tIámul is, van valiamí ért- iiető képzet társulás abban, hogy a patkányok. után a verebekre gondolt a polgári rend és tisztaság képviselete. Nem á természetük, a társadalmi életük idézi ezt a képzettérsulást. Nincstelen, éhenkórász fajta mind a kettő de kitagadva az ember oldalán élő átlátok közüli, mégis csak házi állatok, sorsuk az <un/berrel kötötte össze őket, az emberi kultúrát kövef.ik, nagyjában az emberi kulimra hulladékán élős kődnek -- két mostoha ter- uiéezet és ember körül mégis csak az utóbbit választ ollók s tüntet ik ki kétes értékű ra-! g aszkodásu klkal. Proletárjai ők a háziállatok társadalmiá- , mák. Díszállataink arisztokráciája, barmok 1 ée baromfiak kereskedelmi ptulok ráciája., : kutyáik és lovak dolgozó polgársága után Ók | a negyedik rend. De ime, itt is van fokozat. A patkányok földalatti világa, csatorna- ízlése, pinoero m antikálja, társa sóletének kri'Ptogáim jellege, hogy úgy mondjam: mentalitása annak a megvet'ésreméltő élősdi és koldusíársadalomuialk képét idézi, amelyet még egy a nincstelenek felszabadifásáért rajongó Marx is megtagadott, Lumpenproleta- riat gyűjtőnéven bélyegezve meg benne a bűnhöz és pocsolyához ragaszkodó, javíthatatlan természetet A veréb nem iljen. * Uíok>ó renddé a háziállatok társadalmában nem a tkényszerüség, nem az életharcban való alulimaradás, hanem a vidám és bölcs igénytelenség avatta inkább, mint süllyesztette. Ez a könnyelmű bohérnlélek, a veréb lelke, ha meggondolom, a legeszményibb korni- miunista társadalmat teremtette meg minden állatfajták közt: eszményi könnyűséggel oldotta meg egyén és társadalom fájdalmas kérdését. Mások micsoda bonyolult, kétségbeesett szervezkedést agyaltak ki, hogy a lehetetlen feladat: fajta és egyén összimüködéséneu valami álmegoldását megvalósítsák. A hangyáik és termeszek és méhek fantasztikus várat építenek, egész sorát szelektálják ki a különféle rabszoIgaosztályoknaik, hihetetlen munka és szenvedés árán tartva fent az élet látszatát. A ragadozók élete félelem ős ri adásáig — a növényevőké vér és borzalom. Az emberé ...? Verébtársadalom, mint szervezett egység, a szó tudományos értelmiében, tulajdonképpen nincs. De van vorébtársaság. Ez a társaság nem parlament és nem mFÜ- cia és nem gazdasági1 és politikai szövetkezés, képzelt vagy nem képzelt ellenérdekekkel szemben, képzelt és nem képzelt közös érdekek védelmében. Semmi! effajta védelemre nincs nekik szükségük. Ami kis hulladék kell, minden veréb küllőn megszerzi magának, a másik segítsége nélkül, anélkül, hogy a másikat zavarná. Akikor hát miért sereglenek össze rettentő zsivajjal, fercseléssel, mihelyt tehetik? Semmiért. Azért, amiért vidám és boldog és elégedett, mert igénytelen élőlény keresi a hozzá hasonló társaságát. Mert jól érzi magát, hogy sokam vannak együtt s élvezheti a feléjeáraimló, a magáéhoz hasonló egyszerű életkedvet. Miről fecsegnek, zsfvajognak, mi a napirendje enek -a zsinatnak? Semmi. Háborút nem viselnek, népnevelési programjuk nincs, tisztikart nem választanak, a fajta jövőién nem törik a fejüket. A. verebeknek nincs vezérük, mert nem kell őket vezetni sehová, mintán .kitűnően érzik magukat ott, ahol éppen vannak. Nem vándorolnak Afrikába, nem félnek a téltől, — ha egy-kettő megfagy, oda se neki — töí!)fo pusztul él a fecskék, gólyák közül, a bosszú utón. Ha az ember kibírja, aki pedig roppant kényes madár, majd csak kibírjuk mi is, gondolják, irigység nélkül 1 pislogva a költöző dárvák után. Hogy miről tudnak annyit fecsegni, mégis, mikor nincs elintézetlen problémája se fajnak, se egyénnek? Nyilván arról, hogy milyen jő élni. Milyen mulatságosan surrog a levegő a szárny alatt milyen érdekes felülről a város, milyen kedves az egész tarka világ és milyen jó, hogy mi ebben a tarkaságban szürkék és egyformák vagyunk, nem .tűnünk fel különösebben senkiinek, nem keltűink irigyvé' b bosszúvágyat, nem állunk senki utjáb'M : mi utánoz bennünket senki, nem akar ! ükbe kerülni senki. Furcsa, milyem rossdlredivük 1 d ezeknek n többi állatoknak, milyen óvato m és megfon toltam rakják egyik lábukat n másik elé. Mi ez! nem öntjük Mi. még In a földön vagyunk is, csak ugrálunk örömünkben. *' Szerelem a verebei. Egy kas szlovák bérestány, naoracu. t$bb nyolcévesnél, elindul egy reggel az uradalmi majorból a faluba, élesztőt venni anyjának. Tél •van, vasárnap, hideg szél fuj, a kis Ka lka vígan szalad a c&iikorgó havas utón. Kalandja is •akad útközben, a fiatal ur, tízéves úri fiú m-eg- ■szánk áztatja a patak jegén, persze csak úgy, a (lábánál fogva, a kis ülőkéjén húzza a síkos jégen. Kaik a nem bánja a szidást, amit késedelméért az anyjától kap, boldog, friss, nótás- ■kedvü, a szivében már fölaoezelő asszonynak (tetszik a fiatal ur nyers tréfában rejtőző bókja. A kis Katkát meglátta, megszerette, megértette egy fiatat, kedves és tehetséges be*&terce- bányai asszonyka. Szemes Piroska nevű. Kézen- (fogta, eiéuk vezeti élete mindeoféd© fordulóin. furcsa es&emémyeki, keeerüeégeisi és örömein át, amig sokféle kanyargón át visszatér oda, ahonnan elindult, a kis falu iába és lett belőle olyan •parasztaisszony, mint az anyja, öreganyja, ősanyja volt. „Csillag a homlokán14 a címe annak a szép kétkötetes regénynek, melyet Szenes ■Piroska Katkáról irt. Lobot-© érdeke* ée fonto* egy flye® kfo paraszitiáinyka életének hat-hét éve, mindaa, ami ■St-i ő fiatalságát jelenti? Mini minden, ami u irodalom máknál)® 'belekerül, attól függ, hogy 'ki őr 11. Az anyag maga lehet nagy, lehet kicsi, de fontos ée érdekes akkor lesz, ha hró az, aki ráteszi a kezét. A kis Katkáról alig olvasunk néhány lapot és máris azt látjuk, hogy érdekes kis pórszóna: embert ismerünk meg benne, minden mástól különböző vakukit, aki mégis szim- bólizál egy egész emberfajtát, egy vidéket, egy életformát. Látjuk a helyzetét a világban, a dohoi&szAgu béreé*házat, amelyben ilakmk, az anyját, a kis falut, a többi gyerekeket, a patakot a kis faluddal -— étet van előttünk, mozdulatok csillannak elénk, hangok visongamak, arcok pirosodnak, kék szemecskék fénylenek. Úgy érezzük, ez a Kafka nevezetes személy, fontos nekünk megtudni, mi minden történik vele ez után a téli vasárnap reggel után. Hogy tudta az írónő bennünk ezt az érzést fölébresz- teni, érdeklődést kelteni 'bennünk a kis paraszt- lány iránt, aki nem is a mi fajtánkból való és mégis elfogadjuk magunkhoz valónak, testvérnek, a sorsát ugy átérezizüik, mintha egészen 'közel állna hozzánk? Ez az írói tehetség titka, amely érdekességet tud adni a közömbösnek, világosságot a homálynak, fontosságot a lényegtelennek. Nem valami mesterséges eszközökkel, a legegyszerűbben, esak ugy, hogy beszél róluk és minidig tudja, tévedhetet,lenül, mit kell róluk .mondani. A kis Kafka azért nem egé-szen közönséges kis lány. Csillag van a homlokán, Ö maga nem tud róla, .más se tud róla, még az anyja sem. Csak aki beszéli a történetét, az tudja a csillag titkát, A többiek csak azt tudják, hogy bolondos kis leány, a szive tele van kacagással és daliak a véro néha vad csikó módjára ficánkol. 'Smkisrn tudja a szép, kedves szlovák nótákat 'olyan • csengő hangocskáin, olyan tiszta Miiéi dalolni, mint ő, de ha muzsikát hali, akkor egyszerre megbolondul, nem bír magával, egész testével, a húsával, vérével', csontjával érzi a zenét. Mikor először hall zongoTaszót, Beethoven harsona-hangjaira ugy föílángol egész lényével, mint a fáklya. A csillag a homlokán a tehetség csillaga, a veleszületett, öntudatlan jCsizi jód Erőm Gyógyvíz! | A kontinens legerősebb |ód-bróm forrásai. a Kér le az ivókúra használati utasítását. | Csizfűrdő. | Kedves, butuska kis fejéibe® sok egyszerű bölcsesség lakik. Nem igaz, hogy szemtelen. Reepek tuséiul ugrál körülötted s csak akkor merészkedik közeledbe, ha látja, hogy nem zavar s le se akarod bántani. Brekim azt írja róla, hogy megfigyelők é- pessége bámulatos. Jól ítéli meg és helyesen értékeli a ló, kutya, macska, ember különféle jellemét. Mit alkarnak tőle? Nem sajnálom tőlük azt a pár buzaszemet A oeiriipeJiétíJÜik, ha nem ie gyönyörködtet, «k>Irta: Schöpfiin Aladár tehetségé, amely ax juiyaföfcfoői sarjadt ki, hogy eÖMtSódvA, sálba La$x«*y» üljön az anyai(jld<bo és fioha*o ragyogjon lói $. maga egész ezépeégében. Még Ő maga se Uidja üteg ■soha, mi az, and megbolwiditja a BtViébeu, miért tisztéi eóvárgó áhita-ítai minden b.vngi«<oft, amihez közel jut ót* miért vau teste, Biin«d<?n porcikája tele a tánccal, mikor s. ki**várí>d. 'cselólbálon eiivii, vagy ka-tona k'géuybk föUtoé- rik. Nem tudja, miért gyuhKik föl zeesétŐl, tárvc- tói az érzékei ée miért sodródik odafeié, ahol & ■magafajta kié cselédlány egyedül éiSieti ki ■bemiperaanemtuma bő fölöslegét. A müvéez<>tre született, de sohase jutott odá%, hogy megtudja, má a művészet, hogy ez is valaná, ami vau, aarri cél, Mnimik és atiifthil ékii k-h^L Le- ráMja a földibe a öíhéz ijö-rx^szt-Síí/rK, anielytrői csak ritkán, véletlen szerem-a-óvoi lehet föftfelé ■vezető útra jutni. Talán a kieLánya, &ki egészen •olyan, mint ő volt... Így kell a szegény embere knok ismételni magukat, ki tudja, meddig, -mig egyezer talán mégis méltóan fejezhetik ki, aaniro születtek, *— mondják a regény végén. >S ez a ctfdblag nem csak ic’v öckónyeesísn vau rátéve, vagy ráiképzídve Kát* homlokára, 16- uyéuek, létének, még teatá valójáfjaik i» weer- vos tartozéka ez, ettől lösz az élete olyan, a«uá- íyen, a vérében rejtőző művészi ösztön vissi minden utján, A falu, a szegénység, a tadallao- eág porában elkallódó művészi tehetség — régi témája a magyar irodalomnak, Arany János iö 'megpemditette a Kósza Gyurka töredékében, Ady a HcctoMgy poétájában, Móricz Ztdgmctod « Sári bíró Geíi-kgén yél>eö. A művelt mtf*er •telidismerete szólal meg ebben, Amtak a pozxr- 8ásnak z láttára, melyet a viliág rendje a mkv- tíig, mkalenüu, miavi-ea tái’^lairtri rék*gbaa fnegtermő tehetséggé üz. Hány gyen káa Kát.ka, ‘csi llagos homloku gyerek ülhet & szegén vés ifalusf iskolák pád púiba®, akiből eohíusem lehet az, anni lehetett volna, művész, iró, tudós és veleszületett tehetsége csak nyűg, esetleg romlás lehet éleiéről Szlovensakói regényt irt Szenes Piroska. A szloví®szkói nép élete folyik benne szá-mtalan képben, az uradalmi majorok, a hegyoldali kas faluk élete, furcsa, különös alakjaival, szűk látókörével, egyszerű, de sokezor tragikus sorjaival, primitív, csak a.z ösztönből élő szerelmeivel, brutalitásaival és gyöngódségeivel. Nem -tudok magyar regényről^ mely a szlovenszkói szlovák nép életét ilyen híven, ennyi megértéssel irta volna, meg, a majort, a falut, a grófi kastélyt, a földibérlő házát, a kis várost, szlovákok és magyarok eurlódó érintkezését az etnográfiái határ szélén. Még azt is mondhatnám, szlovenszkói történeti regény, mert benne van Szlovenszkó élete a háború végétől kezdve. Persze, nem politikailag, csak ugy, ahogy a Katka és a többi falusi nép sorsára hatott, amit ezek tudtak és láttak belőle. Iróllag kitünően van megoldva ez a kordiát.tér. Szenes Pirosika okos tapintattal, mimifii politikai él nélkül, kizárólag írói ezemíéleuből kifolyólag ir a magyarországi proletánl iktat ura .elő! szloven- szkói vadászkastélyh® menekülő grófi párról, ■a nagy fölfordulásról, a földoscctásróh magyarok és szlovákok viszonyáról a kisvárosiban, a komimmisták és szocialisták vitájáról. Minderről nem többet é* nem másképp, mint ahogy irénak keM, csak finom hanínsulyaiha® érződő állá-sfoglalássál, .amelynek léoyege az, hogy az embert tartja mindig fontosaiÚwiak, mint a politikát. Vívmánynak tartom a magyar kxxlalom ré- -er/ére, hogy az első olyan regényt, amely Szlo- ■vehszikó népéletét igazán, ő®áintén. szere tettel- •jes realizimiussal ábrázolja, magyar iró irta meg. ha nem bosszantott. S ha egyszer-ké'tsTJOT megtör félni, hogy kodveoőbb helyiaotükkel vissczaiélve, nem t isztelték kellőké[>pen komoly kemónylutlapotm, nem bőszültem fel, az ártatlan, fehér ki* névjegyet jelképes figyelmeztetésnek vettem, hogy mennyivel finomabbak ők bodzáink, mint mi volnánk hozzájuk, ha történő- teson nekik kellene a földön járni $ nvh feá" ső'bbr-endü állatok, röpködnénk a lécben. S talán szerény, de ttnegsa.ivlelhétő w'.le- ménymefk is, az emberi társadalom bölcs bo- rendeoésérőL ¥ ^Miij^itwiwwiiiiitiwffíantwwwiwMMMfriKiiiwnnrBnwimwwwiiiBiiiiiiii ■rim-nr— -- ,---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------— ASsv pitva 1SH> f«l*£«aa S& Ü S I A «*»B, |Kuc.D«a wutrhtMlwitxfc b L I KOSICE, F®-utc& m. | t&zg? wéimmátki> JkáÁuy** ............................. .... . ........................................................................................... t J 4
