Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-31 / 75. (2592.) szám
i <P£AXkAíi v litöl március 51, kecUi. Anglia a- nemzetközi törvényszéket tekinti végső fórumnak. Ha az incidenst ilymódon nem lehet rendezni. ngy Franciaországnak még mindig nincs semmi veszteni valója. Ha azonban más utat (követnek és kény szeri tik Franciaországot, hogy romboljon le mindent, amit tiz év keserves munkája felépített, úgy mondják meg neki nyíltan, hogy ezt akarják s akkor ő egy percig sem folytatja tovább politikáját. Az ilyen események aláássák a külügyminiszter tekintélyét és erkölcsi erejét. Akik Németországban a békéért küzdenek, nem tehetnek ellenfelei olyan embernek, mint ő, Briand, aki szintén a békéért dolgozik. A kötelesség a jelen pillanatban mindenki számára az, hogy őrizze meg hidegvérét. Csak egy választás lehetséges: más férfit kell a külügyi tárca élére ámítani, ha pedig nem akarják ezt, úgy adják meg neki a kívánatos tekintélyt. Amennyire Franciaország szempontjából lehetséges lesz, meg fogja akadályozni a vámunió létrejöttét, mert a vámunió azt. jelentené. hogy a francia-német viszony holtpontra Curtius válasza B é c s, március 30. A reggeli lapok jelentése szerint Curtius dr. és Schober dr. ma reggel telefonon megbeszélték Briand francia külügyminiszter beszédét és megállapodtak abban, hogy Curtius néhány napon belül válaszol francia kollégájának fejtegetéseire. Azért felel Curtius, mert Briand beszéde különösen Berlinnek szólt. A német külügyminiszter rendkívül előzékenyen és mértékletesen fog felelni, de semmiesetre sem enged abból az álláspontból, amelyet a bécsi és a berlini kormány már elfoglalt. A Sonn- und Montagszeiíimg főszerkesztője vasárnap este telefonon beszélt Curtius- szal, aki megerősítette azt a hirt, hogy hamarosan válaszol Briandnak. A német külügyminiszter a következőket mondotta: — Küszöbönálló beszédemmel néni akarok a tűzre olajat önteni. Kedden mindenesetre kimerítően válaszolok arra a vádra, hogy titokban és meglepetésszerűen dolgoztunk és arra is, hogy elmulasztottuk a köteles udvariasságot. A közvéleményt nem állítottuk befejezett tény elé s csupán a vámunió tervéről tájékoztattuk, azaz meglepetés nem történhetett. Amíg a terv meg nem érett*-lehetetlen volt a nemzetközi közvélemény fóruma elé bocsátani, mert az újságok sokat elrontottak volna és a legkülönbözőbb kombinációknak nyitottak volna utat. Semmi sem állott tőlünk távolabb, mint a titkolózás, vagy a meglepetésekre való törekvés. Ellenkezően, a békepolitikát akarjuk követni még ezzel a gaz- dasági módszerrel is. A jövőben a kérdésnek csak gazdasági vonatkozásairól vagyunk hajlandók tárgyalni, mert annyi egyszersminden- korra bizonyos, hogy a kérdés nem politikai, csak gazdasági jellegű. A békeszerződések, jutott. Ami Ausztriát illeti, ezzel az állammal a fennálló gazdasági helyzet tekintetbe vételével szerződés jött létre. Ha ez a gazdasági helyzet megváltozna,' úgy meg kellene újból vizsgálni a kereskedelmi szerződést. A parlament bizottságai már foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Nagyon örülnék, — mondta Briand — hogyha Ausztria és Németország megváltoztatnák magatartásukat és belátnák, hogy cselekedetük nem talált szirtin pátiára a viliágban, sőt részben Németországban sem. Az óvintézkedéseket mindenestre meg kell tenni. — Ha helyemen maradok, — fejezte be Briand beszédét — megpróbálom folytatni eddigi politikámat. s remélem, hogy diplomáciai utón rendezni lehet majd ezt az ügyet is. Lemery szenátor ezután kijelentette, hogy senki sem óhajtja a külpolitika módosítását, de Briandnak sem szabad azt hinnie, hogy aki kritizálja politikáját, az min gyárt háborús uszító$sA szenátus eeutáai elfogadta a lúd ügy- in Lili s ztér rum köl leégve lését. vagy a genfi jegyzőkönyv megsértéséről szó sem lehet. A továbbiakban Curtius utal arra, hogy a bécsi gazdasági szerződésnél sokkal nagyobb titokban kötötték meg három év előtt a francia—angol flottaszerződést, vagy legújabban a francia—olasz szerződést. Németország nem híve a titkos diplomáciának Berlini politikai körökben nagy kíváncsisággal várják Curtius keddi nyilatkozatát, amelyben válaszolni fog Briandnak. Politikai körökben egyébként rendkívül kedvetlenül fogadták Briand fejtegetéseit, ámbár nem érkeztek meglepetésszerűen. Mindenesetre csodálják a francia külügyminiszter szokatlan élességét- és ezek után bizonyosra, veszik, hogy Briand teljesen a francia jobboldal hatása alá kerül. A francia külügyminiszter úgy állította be az eseményt, mintha a bécsi szerződés a nyugati hatalmakat befejezett tények elé állította volna, holott.csupán tervről van szó, amelynek realizálásához hónapok kellenek még. Igazságtalan Ausztriát és Németországot a titkos diplomácia módszerének követésével vádolni, amikor köztudomású. hogy a nyugati államok ezt az eszközt sokkal gyakrabban használják, mint Berlin, vagy Becs. Annyi bizonyos, hogy az osztrák—német szerződés a francia—német viszonyra rossz hatással volt. I Daily „Héráid Briand ellen London, március 30. Snowden, Anglia beteg pénzügyi kancellárja, tegnap fogadta, MacDonald, Henderson és két más miniszter látogatását. Henderson jelenlétében az osztrák—német vámunió kérdését is megbeszélték. A sajtó különféleképpen kommentálja Briand szenátusi dühkitörését. A Daily Héráid, amely a múlt héten nem éppen barátságosan nyilatkozott a német tervről, most ugyanilyen barátságtalanul nyilatkozik Briand magatartásáról. Angliát a lap szerint egyedül a vámunió legalitásának kérdése érdekli és szó sem lehet arról, hogy a diktátor szerepét játsza és nyomást gyakoroljon a birodalomra. Anglia bízik a népszövetség tekintélyében és sohasem csatlakozik egy államcsoporthoz, amely egy másik államcső- j port rovására érvényesíteni akarja hatalmát. Páris tapsol kBIBflymiRlszterének Páris, március 30. Briand szenátusi beszédét a francia sajtó a mérséklet és az erély mintájaként állítja be. A lapok újra sokat foglalkozatlak a csatlakozás kérdésével. A Petit Párisién szerint a vámunió egy uj német offenzávának első meg nyilatkozását jelenti. A bécsi szerződés nem jár gazdasági előnnyel Németországra mézre, A birodalom kénytelen volna föláldozni mezőgazdaságát Ausztria javára és ellenértékű! nem kapna semmit. Ha a népszövetség ennek ellenére engedélyezi a tervet, Németország óriási eredményt könyvelhet el. Ha a népszövetségi tanács ellenezné azt, Ausztria természetesen messzemenő gazdasági és pénzügyi kompenzációkat kérne, úgy hogy a kis dunai köztársaság mindenképpen előnyösen kerül ki az ügyből. Ugyanígy Németország is, amely tengerentúli piacokat követelne és a Youug-szerzüdés azonnali revízióját. Mindez azt mutatja, hogy a vámunióval a két német állam hatalmas fegyvert kovácsolt Önmaga számára, A Figaro arról értesül, hogy Bemos a közeljövőben körutat tart a kisautamt államainak fővárosaiban és Szófiát és Athént is meglátogatja. A balkáni állam ok és a kisantant gazdasági Összefogását akarja kidolgozni. Az Observer aggodalmai London, március 30. Az Observer, mely többnyire illetékes angol gazdasági kör öli véleményét tükrözi, ma nagy cikket ir az osztrák-német vámunió kérdéséről. Mindenekelőtt azt kívánja, hogy Németország fogadja el a népszövetségi tanács döntését, mert ebiből mindenki csak hasznot húzhat, főleg a nagy neanzedkőxi institúció, amelynek tekintélye megnövekedne. Ás angol kormány elsősorban attól tart, hogy a vámunió körül támadt vihar annyira megzavarja a kontinens atmoszféráját, hogy a jövő évre tervezett lefegyverzési konferenciát nem lehet megtartani. Viszont ez jóvátehetetlen csapás volna minden európai állam számára. Éppen ezért a vámunió kérdésével óvatosan kell bánni és nem szabad a helyzet elmérgesítését eltűrni. Schflrff a tárgyalások folytatásáról Kées, március 30. Sahürff János dr. osztrák igázságügyminiszter a Neue Freie Presse-nek interjút adott a vámunió kérdéséről. Véleménye szerint valamennyi európai államnak eddig szabad keze volt a vám- szerződések megkötésénél s ez az első eset, hogy az ilyesféle kereskedelmi akcióban a külföld politikumot lát. Osztrák felfogás szerint a terv semmiféle tekintetben sem sérti meg az 1922-es genfi jegyzőkönyvet. Ebben a tekintetben teljes az egyetértés a német és az osztrák kormányok között. Ugyanilyen összhang uralkodik más viszonylatokban is, igy elsősorban abban, hogy a külföldi köz- beszólások ellenére a két kormány eltökélt szándékkal és haladék nélkül folytatja a vámunió megteremtésére irányuló tárgyalásokat. Rendkívüli kisantsnikonferencia ? Bukarest, március 30. Az Universul értesülése szerint a kis antant-állam ok külügyminiszterei még a népszövetségi tanács májusi ülésszaka előtt, azaz május 1 és 5-ike között Smajában vagy Herkulesiiirdőn összejövetelt tartanak, amelyen megbeszélik a vámunióra vonatkozó kérdéseket. Demetrovtcs Prágában I Prága, március 30. Demelrovics jugoszláv •kereskedelmi miniszter feleségének és Magica dr. kabinetfőnöknek kíséretében ma reggel 7 óra 37 perékor Prágába érkezett. A Masaryk-pály audvaron Benes dr. küliigy- miniszíeír, Krammer dir. jugoszláv követ, a jugoszláv követség diplomáciai személyzete és Pilja elnök vezetése alatt a jugoszláv delegáció tagjai fogadták. Az üdvözlő beszédek elhangzása után Demetrovics miniszter Bence dr. társaságában az Esplanade-szálló- ba hajtatott, ahol prágai tartózkodása alatt lakni fog. Délelőtt 11 órakor a jugoszláv má~ cadester meglátogatta a régi városházái é» koszorút helyezett el » Irn»«ret>on Katona •sírjára, Ágiból nem lesz SZERETŐ a Itta: S ZIT N « a I ZOLTÁN (Három közlemény.) A háziasszony véglgeieteit a halion és halványan szitáló illatesővel permetezte még a levegőt. A konyha felöl özvegy Vadasné sietett feléje édeskedq mosollyal. — Milyen szép vagy, Katám — és megsimogatta Zanzottóné csipkés estélyi ruháját, — konkurrenciát fog csinálni a lányodnak. Zanzottóné eligazított egy térítőt az asztalon s mintha seregszemlét tartott volna, szétnézett, hogy minden a helyén van-e? — Te, Riza — mondta hirtelen — de, ha mégis sikerűi? — Ne félj. — Megmondom úgy, amint van — s nyugtalan mozdulattal eíőrenyujtotta a karját — csaknem valamennyien visszamentek. Mintha összebeszélték volna. Marsdiamdné nem is válaszolt. Méreyék és Tesz lenék jönnek, dekát azok különben is... No és persze, a férfiak. — Még a Pammerné is visszamondott? — Az is... Félek, hogy rossz tanácsot adtál. Riza. Mindenki rajtunk fog nevetni. Riza elvörösödött. — Én csak jót akartam. Hiszen az egész város arról beszél már, hogy Ági a festő szeretője. Csak tudnám, ki terjeszti ezt az aljasságot? És hogy látták is karonfogva sétálni Sássyval, amikor Pesten voltatok. — És ha látták is? Én is láttam. Ott men- szépen előttem. Hogy még ezek mernek beszélni? — És a gróf? — kérdezte félve Vadasné, aki barátnő, tanácsadó, egyben háztartási alkalmazott-féle volt, a Zanzolto-Mzban. — Hát hogyne. Minden pillanatban itt lehet. Akkor pedig bármibe lefogadom, hogy .itt lesz az egész banda. Légy nyugodt, Katám, még a Marsolifmdné is. Ági is előkerült. Nyúlánk testének vonatai 'hal ványan iveitek át a dej^kájioz annuló ruha alól. A bokáig érő selyem puha és tapadó-zuhatagként omlott le a fiatal idomokon. Az előszobában felharsant a villanycsengő. — Csak maga? — mondta Ági csalódottan, amikor az első vendég belépett a hallba. — De Ági! — Jó, jó, mama, hiszen tréfából mondom. És nehogy megharagudjon, maga, maga — s kinyújtott karral megveregette a fiatal ember arcát — marnák kedvence. Hátat fordított, illatos légáramot verve-fel ruhájával s azt mondta magában: juj, nincs az a pénz, amiért megcsókolnám. Aztán egy fotelbe pottyant, szőke fejét kinyújtott nyakkal hátraejtette, gondozott szemöldökét félivbe húzta homlokán, s szenvedő unalmat öltött magára. Cipőjének sarka egyre szaporábban kopogott a szőnyegen. —- Maga, igazán rossz ómen — mondta könyörtelenül s az álla alá húzta az öklét. — Miért is jött legelsőnek? Az ember fél, hogy ilyen unalmas lesz az egész este. — Ha terhére vagyok ... Ági felpattant. — Nem birom, mama, rettentő unalmas — mondta a másik szobában. — És mit szól hozzá, a három szál rózsa is elmaradt? Szájának csillogó barlangjából hangosan dobálta fel gúnyolódó nevetésének kegyetlen futamait. Berci is áthallhatta. — Mégis nem lelhet magában hagyni szegényt — mondta az anya megértő horkolással é? átvonult a szalonba. Úgy gondolkozott, csak hadd legyen Berci, is, az Ági körül. Legyen valaki a megyétől is. Már párbaja is volt Ági miatt. Akkor Ági jutalmul megcirógatta, néhány napig ünnepelte, de már -a következő héten ismét a sarokba ültette, a mama és Riza néni mellé, mert Berci szörnyen unalmas, a párbajon kívül nem tudott semmi érdekeset csinálni. — Kis bolondos ez az Ági, — mentegetőzött Zanzottóné a lánya helyett. De magát ■nagyon szereti, mert nem olyan léha, mint a többi. Igazán. Berci. Berci hirtelen megenyhült. A hall felől sarkamlyuipengés hallatszott. Váttay Gábor érkezett. Kemény, kreol arcán kissé gúnyos mosoly széliéit a bajusz felett. Aztán a zömök Pandúr Miki és Báró Vizdos. Szintén a lm szár sági ól. Utána Potovszky Szveti szláv,, polgári szabású pilóta ruhában s végül a nyurga pionír, aki csak másodszor ypjt itt s qg)ga lehetett jód éptepá a Igggyj&tkozásnál, hogy Libának, vagy Szikárnak hívják. Sziha, nagyságos asszonyom — javította ki Rizát, aki már másodszor Libának szólította és arra kérte, hogy az istenért legyen már alacsonyabb, mert ha leül, akkor is olyan, mintha állna. A főhadnagy a föld felé süllyesztette térdeit: — De ha parancsolja, letérdelhetek... A férfitársalgás morajából olykor kellemesen futott fel Ági daloló nevetése, mint egy magasba dobott szerpentin. Vattay Gábor lassan megkerülte a hallt, keresztülment a szomszédos szobán, s belépett Ági kis szalonjába. A zömök Miki gúnyosan nézett utána: — Mondja, Ági mit alkar ezzel a blazirt Ga- bival. Hiszen nem is szereti? Ági elmosolyodott. Erőszakos kis kölyök ez a Miki, gondolta magában. Egyszer utána surrant az emeletre, épp, amikor púdert hintett az arcára. Kiáltani akart, de máris átfogta a derekát és csókolta a száját. Ki hinné, hogy ilyen erős ez a kicsi ember? S azóta, amint egyedül vannak, máris marja a száját. — Én nagyon szeretem — felelte végre vontatottan s ártatlan arccal nézett maga elé. Vizdos is suttogott valamit. — Hó-ó-gyisne! — s Ági finnyáskodva felhúzta az orrát. Vigyázni kell ezzel a Vizdossal, mert na* gyón nedvesen csókol és mindig szétmázolja a rúzst a szája körük Berci gyanakodva nézegetett a hall felé. Riha a reggeli manőver mozdulatait magyarázta, az átkelést a pontonokon s hogy mérgében megpofozta a legényét, mert a buta állat nem hozta meg a szabótól az attiláját s ezért van most ebben a tábori ruhában. Megjöttek Méreyék is Bébivel, aki hosszú és vékony volt, mint egy felkiáltójel, Teszle- rék az asszony húgával, Sárival, aki édeskés mosollyal azonnal a pionírt választotta ki magának. Egy monoklis ur, hűvösen kezelt sorra: — Rácz, Rá ez. Rá ez... Az emeletről előkerült a házigazda is. Kövér kis lábaival könnyedén siklott a szőnyegen. Párnáé tenyerében nieghémpergelte a vendégek kezel s amint a huszáruk sor- pengették- előtte sarkantyúikat, mindannyi— Á! a hadsereg... Á! a hadsereg... Aztán egy asztal mögé húzódott Méreyvel. — Látod", Miska — panaszkodott dicsek- vésszerii hangon — engem örökké meglepetések érnek ebben a házban. Reggel még gyanútlanul ébredtem és estére már szmokingba vezényelt az én Arméoberkomman- dóm. — Hja, akinek szép leánya van... Az inas likőröket szolgált fel ezüsttálcán. — Hát ezeknél ilyen nagyban megy? — érdeklődött a Rácz nevű, aki most volt itt először. — Persze — suttogott vissza Méreyné bizalmasan — pénz, az van itten bőven, csak a* haute volée nem veszi be őket, bármennyire kapaszkodnak. Mindenki tudja, hogy valamikor kiárusító lány volt az asszony. — No ne mondja! — és Rácz ur nagy csodálkozásában beljebb ültette monokliját. — Legyen őszinte, — faggatta az asszony — feleségül venne egy ilyen nőt, mint az Ági? A monokli előkelőén megvillant. — De, kedves, nagyságos asszony, ki beszél itt nősülésről? Az asszony halkan nevetett: — Értem magát, értem. S a Rácz nevű szája körül is összegyűlt a diszk lét mosolygás. Egy fiatal ur úgy mutatkozott be. hogy jog- szigorló és kötél táncos. Ennek jeléül ide-oda száguldozott és mindent felforgatott maga körül. A hölgyek mulattak rajta. — Még eltöröd a bokádat — mordult rá a zömök főhadnagy. — Sose féltsd azt, Mars zordon szolgája, gummiból van az, gummiból apám, — s máris a másik szobába bokázott. — Szabad itt ez a kis csücsök, Sárika? A főhadnagy úgy követte kidagadó szemmel, mintha utána akarná dobni a likörös poharat. — Hólyag — morogta aztán mer ’.Asel és torkába öntötte a pohár tartalmúi. Ági felállt. — Mindjárt, fiuk. Ujjaival tréfásan felborzolta a báró sima frizuráját és a kis szalonba sietett. A küszöbön megállt s csak a fejéi dugta be a' nyitott ajtón. Aztán egy óvatos pillantást vetett, hátra. Odabent már szól! a gramofon. Hirtelen mozdulattal kitárta karjait s a férfi nyakába ugrott: i — V
