Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-24 / 69. (2586.) szám
1931 március 24, kedd. o»iw:<lvi/vva&^ar.himiAP 3 Európai izgalom támadt a német-osztrák vámunió bejelentése nyomán A regionális terv elemzése — Angisa. Amerika és Olaszország a terv mellett Demarshadjárat Becsben — Sciiober és Cortios csilit — A tájékozatlan lenes „Az ellenakció központja Prágában van“ (sp.) Prága, március 23. Alig két napos az osztrák-német vámuinó tervének lanszirozá- sa, máris beláthatatlan jelentőségű diplomáciai harc indult meg körülötte. Az európai politikai atmoszféra az utóbbi hónapokban feltűnő meddőséget és paszivi- tást mutatott. A Young-szerződés aláírása, a német és lengyel választások szenzációinak elviharzása után csak az örökös rettegés és a számtalan intő jel hangzott föl napról-napra pokoli szabályossággal az egyre lojebb bukó gazdasági konjunktúra rengeteg baja között. A munkanélküliség, az orosz dumping, a társadalom jelenlegi berendezkedésének egyre határozatlanabb és fejetlenebb mentési akciói olyan sivár légkört hoztak a kontinensre, amelyet a francia-olasz flottaegyezmény, vagy az amerikai krízis láttára támadt halvány vigasz sem tudott ellensúlyozni. A rettegés rém napjai egyre tartanak. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy a jelenlegi általános dekonjukturából a szeizmográif-lelkek közeli csődöt és a Versaillesben keletkezett uj rend teljes kudarcát jósolják. A kereskedelmi mérlegek mindenfelé paszivak, a mezőgazdaság — különösen Keleten répában és Franciaországban — haláltusát viv, az ipari termelés szt ágnál és a munkások az uccura kerülnek. Az általános gazdasági pangásnak következményei nem késhettek. A régi kereskedelmi és gazdasági rendszerek sorra esődöt mondottak. A mai Európában többnyire a politikai szervezkedések a predominánsak — élénk példa erre a gazdaságiig egészen céltalan kis- antant — s elvitathatatlan, hogy a nyugati ipari népek a keleteurópai országokat gyarmatként kezelték, amennyiben reájuk kényszeritették financiális és ipari hegemóniájukat, de nem törődtek azzal, hogy a keleti népek produktumainak kellő piacot biztosítsanak és tovább vásárolták a gabonát az óceánon túli kedvezőbb termelési viszonyok között élő hatalmas agrárrendszerektől. Az első támadást az 1930-ig Európában uralkodó politikailag determinált gazdasági rendszerek ellen a kétség- beesett helyzetbe került keleteurópai ag- ráráMaittok indították. A szinajai konferencia, majd a varsói nagy mezőgazdasági tanácskozások rárilágitottak arra, hogy az eddigi rendszernek véget kell vetni s újfajta csoportosulásra, újfajta szerződési sémákra van szükség, ha Európa államai ki akarják kerülni a végveszedelmet. A Briand-féle páneurópai tervezgetések és a népszövetség regionális paktumajánlatai ugyancsak féflszeg és energianélküli kísérletek voltak a kibontakozás felé, ha nem is jelentettek egyelőre mást, csak tanácskozásokat és miniszter-összejöveteleket s a sok szófiabeszédet tettek alig követték. Mindazonáltal bizonyos sémát adtak arra vonatkozólag, hogy milyen síkokon kelű mozognia a bajból kivezető utaknak. Csak az európai népek összefogása, a nagyobb gazdasági területek kialakulása s az árakat hatalmas méretekben emelő védvámrend- szer és gazdasági protekcionizmus leépítése jelenthet megoldást, hangoztatták valamennyi konferencián. Az európai népek közeledésének első etapja a gazdasági közeledés lehet. Mivel az összekuszált helyzetben lehetetlen máról-ho&napra megteremteni valamennyi kontinentális hatalom föderációját, a deduktív módszer helyett az induktív módszerhez kell folyamodni, azaz Páneurópa gyors megteremtése helyett előbb a kisebb gazdasági bdlokkok kiálts kulását kell előmozdítani, amely kisebb blokkok később azután könnyebben forrhatnak egységgé. Ez a módszer a regionális szerződésekkel való operálás módszere és Scliober osztrák kancellár volt, aki legelőször ajánlani merte az európai hatalmaknak. Azóta a népszövetség is magáévá tette az eszmét s csak annyiban szorította meg, hogy ott, ahol a regionális paktumok megkötésének útjába lényegesebb akadályok emelkednek, az úgynevezett preloren- szerződések módszerét ejátttottív aitf azt, hogy a vámtételek kiszabásánál: az érdekelt államoknak a legtöbb kedvezmény jogát kell biztosítani. A gazdasági kibontakozás elméleti rendszere az elmúlt év vége felé készen állott. Mindenki azt várta, hogy a kidolgozott elméletet hamarosan ‘ettek követik. Ezzel szemben mi történt? A három év ófa tárgyaló genbfi vámfconférének konvencióé tervezetével együtt végleges kudarcé,, vallott és Európa gazdasági rendszere vieszas'ü’yed-t a krízis előtti idők elavult módszereihez. A genfi kudarc bebizonyította, hogy deduktív módon — elősz,őr az általános konvenciót imgteremtem és azután a részleteket kiegyenlíteni — nem lehet a problémát megoldani A genfi kudarc kimondhatatlan veszedelembe sodorta a hatalmakat. A helyzet tarthatatlanná vált és bizonyos, hogy egy-két év alatt valamennyi európai hatalom csődbe került volna, ha nem jön gyors segítség. A legveszedelmesebb gazdasági helyzetben lévő és igy leginkább érdekeflt államok telje® mértékben felfogták a helyzet komolyságát. Elsősorban Németország és Ausztria látott hozzá, hogy a sok elméleti megszövegezést végre tettekre változtassa. Genf után nem bízhattak az általános gazdasági konvencióban s igy a dolllog másik végét ragadták meg: regionális vámuniószerződést kötöttek s egyúttal fölszólították a többi európai népet, hogy csatlakozzanak az iniciativához és bővítsék ki azt a rendszert, amelyet egyelőre csak Németország és Ausztria között épített ki. A laikus közvélemény az hihette volna, hogy a bátor kezdeményezés, amely kétségtelenül súlyosan fogja érinteni az osztrák nemzeti ipart, általános híyeslés követi. Elvégre semmii egyéb nem történt, mint annak váratlan megvalósítása, aminek szükségességét régóta mindenki belátta. Lerakták az első reális téglát Briand Pán- európa-u nió jáho z. Megtörtént az első könnyítés, az első enyhítés a népek óriási gazdasági terhein. A lokális érdekek első leküzdése az általánosság szempontjából. Példaadás, amelyet mindenkinek lcövtni kellene. Ezzel szemben mi történt? A nacionáliis iparok felzuduitak & azok az államok, amelyek Németország, vagy Ausztria bármily kibontakozási törekvésében a világbéke veszélyeztetését látják, igyekeztek a gazdasági kényszerhatások jgyében keletkezett politikamentes szerződést potitikuinm változtatni és riadót fújtak. Nyugaton a francia jobboldal áll az ellenakciók középpontjában (eleve le kell szögeznünk, hogy csak a jobboldal, mert a közeledésre hajlamos radikális és szoialásta sajtó szinte nem várt örömmel fogadja a német-osztrák vámunió tervét és annak nevezi, ami: az első lépésnek Briand Panerópálának megvalósítása fel), keleten az el’leakició élén a prágai kormány áll. Prága három okból ellenzi a tervet. Az első ok politikai, a második gazdasági, a harmadik presztízskérdés. A politikai ok az, hogy a Prága szerint a német-osztrák vámunió az első lépést jelenti a német-osztrák csatlakozás felé és Így ellentétben áll az 1922-es genfi jegyzőkönyvvel, amelyben Ausztria egy hatalmas kölcsön folyósítása fejében kijelenti, hogy minden körülmények között megőrzi politikai és gazdasági önállóságát. A gazdasági ellenvetések két alaptételből indulnak ki. Az egyik szerint a csehszlovák nagyipart óriási veszteség éri, amennyiben elveszti hatalmas osztrák piacát. A vámmentes német árukkal a magas vámokkal sújtott csehszlovák áru nem versenyezhet a németosztrák köztársaságban. A másik kellemetlenség az, hogy a német ipar az osztrák fúzióval szabad utat talál kelet felé és a középeurópai államokban, még a kisantant-testvérállamokban is, aláássa a csehszlovák ipar piacát. Nagyon valószínű ugyanis, hogy Magyarország, sőt Jugoszlávia és Románia Is hamarosan rendkívül kedvező kereskedelmi szerződéseket köt a németosztrák gazdasági blokkal, (a tárgyalások máris javában folynak Bécsben) s a csehszlovák ipar újabb háttérbeszoritás előtt áll. Ez a fintAmmdgf meffondoláj ytawahat m fíeő goJ]tikai meggondolásra, amennyiben Prága szerint nyilvánvalóvá teszi a német-osztrák fúzió politikumát, mert. prágai vélemény szerint a német-osztrák blokk a keleti piac megszerzése érdekében föláldozza amerikai tennény- rezervoárját, ami természetesen azt fogja maga után vonni, hogy Kanada, Argentin^ és az Északamerikai Unió, ahonnét kevesebb búzát fog Németország és Ausztria a jövőben vásárolni, bojkott alá veszi a német árukat, holott a német ipari export háromnegyede eddig Amerika felé irányult. Ebbe a kockázatos játékba Berlin soha sem ment volna bele — vélik Prágában, — ha az osztrák-német vámunió elképzelésénél nem vezette volna politikai meggondolás: a csatlakozás eszméje. A harmadik dezilluzió végre a preszíizskérdéHa már most a cészdetoklbo- bocsátkozunk, mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy Európa életében a háború óta nem történt olyan közgazdasági esemény, amely jelentőségében .és várható következményeiben csak össze is volna hasonlítható azzal, melynek hírét szombaton hozta el hozzánk a •berlini jelentés. Rekapifuláljuk az eseményt. A német birodalmi kormány külügyminisztere szombaton délben hivatalos jelentést tett közzé az Ausztriával folytatott gazdasági tárgyalásokról, melyeknek az eredménye, hogy a német birodalom és Ausztria vámunióra lép. A vámunió lényeges módozatai tekintetében a két kormány máris megállapodott. A .részletekről hús vét után kezdenek tárgyalni és azt remélik, hogy néhány hónapon beliül meg lehet kötni a végleges szerződést és a vámunió jövő év elején már életbe- lépfhet. Az előzetes megállapodásban beome foglaltatik az is, hogy Németország és Ausztria bármely más európai országgal hajlandó hasonló megállapodást létesíteni, amelyik erre vonatkozó kívánságát tudomásukra hozza. Előrelátható volt, hogy világszerte óriási meglepetést fog kelteni a németosztrák vámunió híre, bár a német illetékes helyek nyomatékosan hangsúlyozzák e megállapodás politikamentes jellegét. A német hivatalos kommentárok szerint a vámunió maradt az egyetlen járható ut a kiét ország gazdasági politikája számára, miután azok a fáradozások, melyeket a népszövetség különböző nemzetközi tárgyalások során Kiözépeurópa gazdasági harmóniájának megteremtése érdekében Genfiben kifejtett, eredményteleneknek bizonyultak. A regionális egyezményeknek gondolata a régi koncepció szerint már nem elegendő ama célok szolgálatára, melyek Középeurópa számára a békés gazdasági fejlődést és a külön vámfalaikkal körülvett kiseblb-nagyobb országok gazdasági boldogulását volnának hivatva szolgálni. Uj utakat kellett tehát keresni, uj megoldást a nagy problémának: ezért van szükség a létesítendő német-o sztrák vámunióra. Az alapelvek E premisszák után illetékes helyről Ber- Imbein autentikus közlést tettek a birodalmi külügyminiszter bécsi tárgyalásainak eredményeiről. Ebből kitűnik, hogy a berlini és a bécsi kormányok jegyzőkönyvet cseréltek ki a tárgyalásokról, úgy hogy a megbeszélések eredményének jogilag kötelező formát adnak. A tartalom lényegében feéit terjed kL sekre vonatkozik. Prágában semmit sem. tudtak az osztrák-német tervekről és a vámunió fait acconiplit elé állította Csehszlovákiát. Benes külpolitikájának újabb nagy kudarca ez az előre nem látott szenzáció, amelyről Prágának sejtelme sem volt és amely ellen nem foganatosított ellenrendszabályokat. A váratlan meglepetések a politikában váratlan csapásokkal egyforma jelentőségűek s egyelőre nem lehet tudni, hogy fog a Benes-ellenes csehszlovák közvélemény a prágai külügyminisztérium ügyetlenségére és düpirozására reagálni. Valószínű, hogy a Benes elleni belpolitikai front kihasználja a csehszlovák diplomáciát ért legújabb csapást és kétszeres erővel megrohamozza a külügyminiszter pozícióját. 1. A két állam kész nyomban konkrét tárgyalásokat kezdeni a vámunió-szerződések megkötése érdekében. 2. A két kormány késznek nyilatkozik arra, hogy bármelyik európai országgal, mely ilyen irányú kívánságát nyilvánítja, hasonló természetű megállapodás érdekébe®, tárgyalást kezdjen. (Most már tehát az érdekelt államokon áll, hogy ezt a kezdeményezést kövessék.) A jegyzőkönyv már meg is állapítja a szerződés alapjául szolgáló irányvonalakat. Ezek szerint vámuniós szerződésről van szó. Németország és Ausztria egyforma vámtarifát és egybehangzó vámtörvényt fog életbe léptetni. Ha ez megtörtént, akkor mind a két állam külső határain ugyanazok a vámtételek lesznek érvényben és egyébként is egységes vámszabályokat is fognak alkalmazni. A belső határon azután elvben seni kiviteli, sem behozatali vámokat nem szednek és kiviteli tilalmak sem állnak fenn többé. Bizonyos átmeneti időre néhány árura átmeneti vámokat szednek, amelyeket később megállapítandó időben fokozatosan megszüntetnek. Ezzel az osztrák [pamak megadják a lehetőséget az alkalmazkodásba. Beavatott körök becslése szerint azonban a vámunió azonnal életbelépésekor valameny- nyi vámtételnek több mint kilencven százalékára terjed ki. A szerződés 1932 elején lép életbe Az unió államjogi fölépítésére uj utakat kerestek, amennyiben közös vámparlamentet létesítenek. Ausztria nem követi egyoldalúan a német vezetést, hanem fönnmarad mindkét ország kereskedelempolitikai önállósága azzal a megállapodással, hogy mindkét állam egymással szoros érintkezésben folytatja más országokkal való kereskedelmi szerződéses tárgyalásait. Ezeknek a tárgyalásoknak természetesen az egységes vámtörvényhozás keretein belül kell maradniok. Mint minden időszerű szerződésben, ebben is gondoskodtak döntőbíróságról, amely a szerződés értelmezése körül előforduló nézeteltérésekben, valamint azokban az esetekben dönt, amikor nem érhető el a két ország kormányának, illetőleg parlamentjének egybehangzó határozata. A döntőbíróság szervezetét a későbbi tárgyalások folyamán állapítják meg. A szerződés az első három évben nem mondható föl, akkor azonban mindkét részről fölmondható egyévi határidőre, de csupán a parlament hozzájárulásával. Beavatott körök szerint a két állam valószínűleg már két-liárom hónapon belül aláírja a szerződést. Akkor még a ratifikálásra, a technikai előkészületekre és a szükséges átalakulásokra kell bizonyos idő, úgyhogy a szerződéi körülbelül a jövő év elején léphet 1 vámunió felépítési HH áMMBa Prága előkelő Tabarinja a d IP m ii H@te§ f&pianade||| m ÉjÉ bán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély naponta 20 órától — Tötök kávésza ón 17 órától | Wm Telefon 288—41. Telelőn 288-41 Minden vasárnap és Ünnepnap tánctca.
