Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-22 / 68. (2585.) szám
6 ^RSKM-yV\AGÍAR-HIRIiA0 i&mrxm'ssmn 1931 márcáns* 82, Tasira*j». A vakok negyven-ötven meggyógyul a recehártyaoperáció által Grósz Emil dr. nyilatkozata a bécsi szemklinikán végzett műtétekről adásban sincs semmi részletez ve. Neon kigúnyolása, nem semmibevevése a parlamentnek ez az elszámolása, amit a zárszámadáshoz adnak? Az elszámolás oka: elleplezni a közvélemény előtt, hogy mennyire megrövidítik Szlovenszkót és Ruszin szkót. Némi bepillantást engednek az elszámolásba Horák ur, a földművelésügyi minisztérium technikai osztályfőnökének cikkei és a törvénygyűjteményben kihirdetett azon megállapodások, amelyek a meliorációs alap és a vizszövetkezeti központok között létrejöttek. Ha ezt a két forrást összebasonlitem. eltéréseket és pedig súlyos eltéréseket találok. Horák szerint Szlovénsakón voltak meliorációs munkálatok: 1920-ban 1,019.945 korona, 19‘21-ben 722.779 korona és 1922-ben 2 miliő 951.875 korona költségvetéssel. Ruszinsakó- bam 1921-ben 10.000 korona és 1922-ben 65.000 korona költségvetéssé]. Ezzel szemben a törvénygyűjteményben csak 1923-ban hirdették ki a szlovén szhói, holicsi és solosnicei müvek segélyezését, amely az első ilyen segélyezés volt ebben az országrészben a törvény megállapítása szerint. Itt nyilvánvaló ellentmondás van. Szemére vetik a régi rezsimnek, hogy a háború előtt csak a nagybirtokokon volt melioráció. A fenti adatok alapján ímegállapi- tom, hogy Ruszinszkón a prevrat óta jóformán semmi sem volt. Hiába reménykedünk úgy, hogy a meliorációs alapra szánt 485 millió 307.500 koronából i>s valamit kapjunk. Elmondhatjuk Daniéval: Lasciate ogni spe- ranza... Kérem a tisztelt kormányt, hogy a szegény Ruszinszkóra, mely ennek a köztársaságnak legszegényebb országrésze, nagyobb gondot fordítson meliorációs és vízgazdálkodási szempontból, mert rendkívül el van hanyagolva és ennek az elhanyagolásnak a jövőben súlyos következményei lehetnek. Amikor Brazília, Ceylon, Florida Iranda voii... Budapest, március 20. A 'bécsi sajtó hosszan foglalkozik a bécsi szemészeti klinikán történő úgynevezett recehártyaoperációkkal, amelyekkel több vaknak visszaadták a látását. Negyvenkilenc eset közül — a jelentés szerint — néhány napon belül tizennyolc vak gyógyult meg. Tekintettel arra, hogy a bécsi szemészeti klinika eredményei alapján sok beteg keresné föl a gyógyulás reményében az osztrák szemészeket, szükségesnek tartottuk megkérdezni Grósz Emil dr. egyetemi tanárt-, hogy mi a jelentősége a tudományos vonatkozású híradásnak, s végeznek-e Magyarországon is hasonló műtéteket. Grósz professzor ezeket közölte a Budapesti Hirlap munkatársával: —< Nyilván az Ideghártya leválásának operálásáról van SZÓ j, éspedig arról a módszerről, mélyet Gonin, a lausannei egyetemi tauár, ajánlott. Már tíz év óta szerepel a gyakorlatban ez a módszer, de csak az amszterdami szemészkongresszus óta terjedt el; ahol eredményeinek közlése s különösen a meggyőződésének ereje a jelenlévő mintegy ezer szemorvosra mély benyomást gyakorolt. Azóta az egész világon folynak e módszerrel kísérletek s Gonin maga nemrég 400 operált esetéről számolt be. Kétségtélen, hogy e módszer jobb eredményeket ad, mint a régiek. Hiszen még néhány év előtt a legelterjedtebb angol orvosi folyóiratban azt olvashattuk, hogy a legnagyobb gyakorlatú szem operatőr az uj- ján is megszámlálhatja a gyógyult eseteket, mire Gonin azt válaszolta, hogy neki ezen a módon olyan ©ok ujjának kellene lenni, hogy operálni se tudna. — Az igazság az, hogy míg azelőtt az Ideghártya leválásának esetei közül csali 10 százalék volt gyógyítható, addig Gonin módszere szerint a százalék 40—50-re emelkedett. Csak az a baj, hogy az eredmények nem mindig állandóak és gyakori a visszaesés. — Mi a műtét lényege? — Az eljárásnak az a lényege, hogy izzó platinával igyekezünk az ideghártyában keletkező szakadást, melynek Gonin nagy jelentőséget tulajdonit, elzárni. A technikai kivitel nem nehéz, inkább a szakadás helyének pontos megállapítása igényéi jártasságot és gondosságot. Ma már a műtétet Magyarországon is úgyszólván minden szemklinikán, szemkórházban és szem osztályon végzik. A ©iker nagyrészt azon múlik, hogy a baj ne legyen régi, mert sok hónap, vagy év óta fönnálló leválás természetem nem gyógyulhat. — Ezt Gonin maga ismételten hangsúlyozza s legutolsó közlésében már utal reá, hogy milyen nagy számban utasát vissza gyógyithatat- lan betegeket. IB O LYA CSOKOR A Bibliotheque Nationale gyarmati kiállítása Pária, március közepe. A Bibliothéque Nationale, a British Mueeum után a földkerekség leggazdagabb ée legértékesebb könyvgyűjteménye, de képekben, rajzokban. metszetekben, kéziratokban ée egyéb emlékekben még a British Museum könyvtárát is felülmúlja, óriási tömegű, értékes és változatos anyagából évről-évre kiállítást rendez, amelyet valósággal megoetromol a francia és külföldi közönség. Legutojára a keleti művészet volt soron, azelőtt a középkor, most a francia gyarmatosítás négy évszázada Ez a kiállítás a francia nemzet gyarmatosító munkáját a keresztes háborúk idejétől egészen az első császárságig tárja elő. A kiállítás a könyvtár legrégibb ée legritkább anyagából merített; példás, de amellett változatos rendben sorakoznak fel a francia gyarmato- sitó munka relikviái: könyvek, térképek, metszetek, pénzek és érmek, képek ée szobrok. A kiállítás legrégibb darabja Geoffroi de Vil- lehardouin Xni. századi kézirata: Konstantinápoly elfoglalása, azután következnek a későbbiek. amelyek nem sokkal újabbak: a Hajózás rendjének statumai; egy kép, amely Szent- Lajost ábrázolja, útban Tunisz felé, a Famagouste-i kat-edrális képe, Ciprus-szigetén, amely hosszú évszázadokon át önálló királyság ée francia gyarmat volt. Eddig még nem mozdultunk ki a Földközi tenger vidékéről, az európai kultúra bölcsőjéből- De a Kanári-szigetek felfedezésének és elfoglalásának történetével, amelyet 1402-ből keltez Jehan de Bethencourt, a vakmerő normann hajós, kiérünk az Atlanti-Óceánra. A kéziratos könyv mellett térkép, melyet a híres Me- cia de Vildestes szerkesztett 1413-ban és amely a délfranciai Anselme d‘Ysaguier afrikai fölfedező útjáról számol be. A tizenötödik század legelején francia utazók már Timbuctuban jártak. De a gyűjtemény egyik legszebb darabja Pierre d‘Ailly kardinális híres Imago mundi-ja, amelynek nagy része van az uj világ felfedezésében. Kolumbus Kristóf állandóan ezzel a térképpel a kezében járt nagy felfedező utján. Ezután következik a francia gyarmatosítás hőskora, amelynek emlékeiből kideTÜl, hogy a gyarmati Franciaország rengeteget veszített hajdani nagyságából .Volt idő, amikor Florida, Brazília, Lousiania francia fennhatóság alatt volt; az Antilláknak úgyszólván valamennyi szigetén franciák kormányoztak. A francia nemzet nagv amerikai térfoglalásának emlékét ma már csak két szerény sziget őrzi: Martinique és Gouade- loupe. Az Indiai-Óceán partvidékén is le kellett mondania Franciaországnak egyik legfontosabb gyarmatáról, Ceylon szigetéről. A Bilbliothéque Nationale kiállításáról, amely két hónapig marad nyitva, egészen a tavasszal megnyíló világraszóló modern gya.rmatügyi kiállításig, ékesszólóan kiderül, hogy Franciaország gyarmatbirodalmát a Bourbonok idején teremtették meg é© ez a hatalmas gyarmatbirodalom a köztársaság alatt csak veszített jelentőségéből. Ricbelieu kardinális, akit többnyire csak mint machiaveTlii-i politikust ismernek és méltányolnak, rengeteget tett hazája gyarmataiért ! Á kiállítás anyagát de la Ronciere. a Riblioilrí ! que Nationale tudós könyvtárosa állította össze I é© tőle származik a kiállítás nagy gonddal készült katalógusa is. Válasz egy megható íevéire Irta: KARINTHY FRIGYES 193*1 március 21. Nagyságos Asszonyom, nem haragszik a nyilván osságért ? ne* haragudjék ért*©. A kenyér ízletes éttel, általában, d© azért nekem se mindig Ízlésem saját kenyerem: a nyomtatott betű, különösen magánügyekkel kapcsolatban. Még ha csak az én magánügyem volna, hagyjám. Azonban, kegyed i* bed© van keverve, úgy i« mint kedves Mariska kisasszony, úgy is mint kedves Nagyságos Asszonyom, akitől ma reggel kaptam fentjélzett levelet. Mentségem, hogy a levél nekem szól ugyan, de nem rólam szól, hanem egy Fricike nevű ötéves kisfiúról, akit ezemyoilcszázkilencven- négybem a Rottenbiller uooai elemi iskola első osztályába, a kegyed osztályába, vezetett be kézenfogva egy kőrszakállas, komoly ur. Azt irtja, hogy kegyed igen jól emlékszik erre a kisfiúra, aki soványan és szepegv© üli be a padba, de aztán megbarátkozott az iskolával, tizpe nőben rajzolgatott, a rajzok jók voltak, meg is mutatta őket az igazgatói szobában, ahol megjósolták, hogy festőművész lesz a gyerekből. Később haza is kisérte néhányszor, kézenfogva ballagtak a Rottenbil- ler uocán végig, a fiúcskát nehezen lehetett szóra bírni, mindig tűnődött és spekulált, szórakozottan bámulva a házakat. De hogy a feléje sugárzó szeretetet és kedvességet mégis csak méltányolta titokban, az kiderült egy szép tavaszi délután: az elifogódott, zárkózott Fricike, mikor éppen magyarázni kezedet t az osztálynak, egyszerre csak kiugrott a pádból, feldobbant a katedrára s kinyújtott, tintás kis kezében ibolyaosokrot tartott feléje — aztán, hogy kegyed meglepetve és mosolyogva a gavalléria e váratlan kitörésén, egy pillanatig a gyereket nézte és nem a virágot: Fricike vörös lett és dacosam és hetykén azt mondta „kél krajcár!" máriminthogy két krajcár volt az ibolya. Kegyed szépen megköszönte, megcirógatta a gyereket s magában azt gondolta: „jól vart, fiacskáim, elhiszem, hogy kettő és nem egy!" Asszonyom, hogy kegyed sokerzer gyerek közül, ilyen jól emlékszik erre az egyre, az nyilvánvalóan nagyobb csoda, mint hogy én éppen ilyen jól, sőt imég jobbam emlékezem Mariska kisasszonyra, az én első elemiben Köhögés, hurut, ssamárköhögés ellen Kaisar a 3 fenyős SV5e!i-karams!a Kapható gyógyszsrtárakban ós drogériákban „tanitónéniimre", az első nőt arcra, anyám után,, mely érdeklődve és kiváncsiam fordult felém. Nem is emlékezőtehetségemmel akarok dicsekedni, amikor boldogan ragadom meg a kegyed által adott alkalmat, hogy harminchat év múlva végre megmagyarázzam ennek az ibolyaosoikoirinak a történetét. Megmagyarázzam, illetve kiegészítsem, mert hiszen kegyed jól érezte meg az imdl tóokokat, csak éppen... Hogy is mondjam csak. Hogy is Írjam körül, azokkal a betűkkel, amiknek használatára kegyed tanított. A széip, kalligrafikus betűim bizony eltorzultak, mióta nem kegyed vigyázza őket — istenments, nem is merném megmutatni, talán ez az oka, hogy a szedő közvetítésével küldőm el levetem, aki előtt nem szégyetem magam. De az a futása szemérem, ami ott visuly- gott bennem, miikor békésen ballagtunk, kéz a kézben, a Rotteubilter uocán, még nem torzult el egészen — amit érzek, sejtek és hiszek, életről, világról, gyerekről, nőről, magamról, jóról és rosszról, irodalomról és politikáról, nva is közvetve*, vargabetűkön át, képeken és jelképeken keresztül kerül többnyire napvilágra: ezért nem tettem se kereskedő, se diplomata, bár kegyed azt írja, hogy nemcsak írásiból, számtalanból is jó voltam valamikor. Első eset, de nem az egyetlen titok, amit harminchat év múlva vallók be, ezzel az ibolyacsokorral. Miért szólt. Én tovább is hallgattam volna. Most aztán kiderül az egész dolog, tessék, mindketten kompromittálva vagyunk. Viszont nem tehetek .mást, nem hagyhatom magamon száradni a kegyed érthető gyanúját, hogy én akkor dicsekedni akartam áldozatkészségemmel, holott... * Nemcsak az ő, igenis a magam nevében vallóim he, mennyire tetszett nekem kegyed, akkoriban, kedves, finom Mariska kisasz- szony. Igenis tetszett, úgy, ahogy mondom, ahogy .ma is tetszik az a kevés dolog, ami méltó rá, hogy tisztán éts ártatlanul tessék ós jólessék, mint váratlan ajándéka ennek a rosszul kezdődő, anyasikollyal, gyereksi pással induló életnek. Mert váratlan ajándék volt számomra, hogy a komor épületben, ahová szepegv© ós vonakodva, „hozatva magam" az uocán apáimmal, érkeztünk meg, nem a fenyegető és recsegő, kemény férfiasság fogadott, amit vártam és amitől féltem, hanem egy karosai, szőke, tengéléptü fiatal leány mosolya és cirógató keze, akinek kedvességét pontosan úgy láttáin, méltányoltam és értékeltem akkor, mint ahogy értékelném mától kezdve további harminchat éven át és „A Szüli ás a Bor havonként 32—40 oldalon megjeleni sxoilészeti és borászati szaklap. Kiállítása és tartalma olyan elsőrendű, hogy a legnagyobb bortermelő államok hasonló termékeivel is állja a versenyt. A Podkarpatszkarusri Szöilötermelök Országos Szövetségének a hivatalos lapja, de járatása minden magyarol olvasó üzőüötenne* egyfonaáa érdeke. Előfizetési ára eyy évre24'- KiTasaák nmtatrinyaaémotVéral, ES>eeregss&s8« 9<ScsnSejgcsS-tt. &. eoer éven át, ha az emberi étet nem végződne éppoly rosszul, mint ahogy kezdődik. Jól emlékszem, duzzogva és legörbült szájjal, d« nagy beHső otthomérzétasel hagytam abba a nyajfogáöt, mint a csapkodó veréb, miikor elhelyezkedik egy puha és kényelmes tenyérben. A palatáblámon krétarajz volt -és kegyed, Mariska kisasszony, mikor apáim óiméul, azzal kezdte, hogy lehajolt és megkérdezte, vájjon apám rajzolta-©: S mikor lesütött szemmel susogtam, hogy nem, hanem én, hitetlenkedő elismeréssel csóválta a fejét — no, kis fiam, mondta, gyere ki a táblához. És feltett a dobogóra, a tábla elé és a fiukat felszólította, hogy adjanak nekem rajztémát — és én ott a táblára, a nagy krétával, lerajzoltam sotrba, amit a fiuk mondtak. A fink tapsoltak és nevették, ott álltam, egyedül, a dobogón, ámulva és boldogan, hogy ex is tehet, kegyed pedig a dobogó alatt szintén boldogan és büszkén nevetett, mint valami impresszárió, akinek sikere van a protezsé- jével. Ez volt első órám az iskolában. A kegyed jóvoltából ismertem meg, a „társadalom‘‘-íba váló felvételemnek első órájában egyszerre két dolgot: a férfiember lehetőségét, hogy sikerér t és elismerésért harcoljon, közönség és tömeg előtt, a pódium porondján -- s a valódi, áldott nőiességet, ama ritkát és kiveszőt, mely nem gátolja és akadályozza irigy, önző szigorral, de inkább boldogan és örömmel segíti a ^férfit" ebben a termékeny harcban, És most már .megmondhatom, miért voltam mogorva és hallgatag, ott tipegve a kegyed oldalán, az Állatorvosi Intézet vörös téglái tövében (6, minden köve befémíVéső- dötit a százszor járt uccának!). Mit is beszélhettem volna, hisfflen kegyed nem tudhatott a Vörös Hangyák és Fekete Hangyáik hős- költeményéről, amit folyta fásonként szőttem, magamban, tsikoMibamenet éto iskolából Jövet, ugrálva, szónakosottan, lángoló fülekkel! Hogy is tudhatta hát, ki lesz egykor a Hangyák végtelenül erős, végtelenül hatak mlas és amellett végtelenül jóságos Királya és Fejedelme, kivel uj korszak kezdődik az emberiség történetében, uj történetem, há... há... háromszázkor nagyobb remekmű, mint Robinson Crusoé piirosfedelü története! De hogy akkor, ott az uccán, kinek szántam a királynő szerepét, © hatalmas király oldalán', azt meg kellett volna éreznie. Nagyságos Asszonyom, kegyed ma bizonyára boldog feleség s talán anya is. Kedves urát nincs szerencsém ismerni. De ha mór a régi regény elfeledett zára kipattant — tudják meg az igazat, amit kegyed tudhatott. Én akkor, azon a tavaszi napon, mikor az az ibolyahistória történt, hosszas töprengés és férfias megfontolás után, melyeket megfelelő ugrálások kíséretében vizsgáltam át, égő fűtekkel, az ucoán — tannak rendje és mónja szerint elhatároztam, hogy felajánlom kezemet és fele királyságomat, vagyis elveszem kegyedet feleségül, mihelyt felnövök. Szólni nem akartam miugyárt. Gondoltaim, elég lesz, ha vi.rágbeszéddel adok jelt. Most hát tudja. Én nem tettem se a hangyák, 9© más, még alsóbbrendű tömegek fejedelme — forintok dolgában sincs ókom túlságosan megvetni a krajcárt. D© akkor, az ibolyacsokor árának dacos bejetemtés© nem azt jelen {©fit©, hogy magasnak találom az összeget. A tanítónőjébe szerelmes kisfiú félszeg, szégyenkező gőgje volt ©z — félvén a visszautasítástól, ©lőre kisebbíteni akar tóm a dolog jelentőségét. „Gsak két krajcár..azt' akartaim mondani. Miért ne lehetne elfogadni? * És most, úgy érzem, megint csak nern tehetek mást... Az idő pénz és kegyed hivatkozik is levelében az én „drága időimre". Ezt a párt krajcár ára időt, míg levelemmel lefoglalom, fogadja szívesen régi tanítványától, akit, rosszul értve Írott szavát, sokan vádoltak gúnyos étlet tagadással, sőt „nőmegve- téssel s aki habozás nélkül vallja be kegyednek, milyen büszke rá, hogy gyenge asszony! kéz vezeti© kezét az első betűvetésre. *
