Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-21 / 67. (2584.) szám
Ma! szánnánk 12 ef«Sal vJ"v Ma! számunk 12 ©fala* ^ ^ ^ SZ^m * S*©IMl>at • 1931 március 21 Előfizetést ér> évente 300, félévre 150, negyed* évre 76. havonta 26 Kfc: külföldre« évente 450, félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Kfc. ft képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyea szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2* -Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztői politikai napilapja felelős szerkesztő• DZURANY1 LAS2L0 fORGÁCh GÉZA Szerkesztőségi Prágán* Panská alice 12. fi. emelet. — Telefoni 30311, — Kiadóhivatal; Prága U. Panská uliee 11 111. emelet Telefon: 34184 SQROÖNVCIMi HÍRLAP, PüfiHfl Színészetünk lüvüie Irta: ALAPY GYULA dr, A színészet ügyeit, mint azt lapjaink nemrégen közölték, kivették az országos hivatal hatásköréből s az iskolaügyi minisztérium ki- rendeltségére hízták azok intézését, mig az országos hivatal csupán a szubvenciók tekintetében fog a színészetre befolyást gyakorolni. Első következménye ennek az, hogy a szlovák színészei egy kézbe kerül, egy társulat járja majd a nagyobb városokat az eddigi pozsonyi és kassai társulatok helyett és az ezektől elkülönített opera-együttes. Természetes, ezek után a magyar színészet kérdése is hasonló megoldást kell, hogy nyerjen. Amint az végen is volt, egy nagy társulat elégítse ki a két nagy város: Pozsouy és Kassa magva i szjnpártoló közönségét és ez a társulat rendelkezzék kamara-együttessel, amely azután felkeresheti a kisebb városok színpadait, amikor a társulat zöme énekes, zenét vagy kiállitásos darabok előadásával van elfoglalva. Ezúttal egyáltalán kikapcsoljuk a személyi kérdéseket, amelyek megoldása e cikk keretein kivül esik és e helyett azt vesszük vizsgálat alá, hogy milyen előnyöket vagy hátrányokat jelent az uj változás á magyar szinügyre. Nekünk, akiknek az utóbbi években alkalmunk volt bepillantaná a magyar színészet intézésének kulisszái mögé is, arról kellett meggyőződést szereznünk, hogy abban mindenkor a politika érvényesült. Hogy ez a politika a magyar kultúra érdekeinek nem kedvezett, azt talán felesleges külön is hangsúlyozni. Amikor az egész magyar kisebbség színházlátogató közönsége az egy nagy társukat fenntartása mellett foglalt állást, akkor annak megkérdezése és érdekképviseletének meghallgatása nélkül két társulat részére adtak koncessziót, amelynek előrelátott következményeit két év tapasztalatai igazolják. Az iskolaügyi minisztérium kirendeltsége nem lévén önkormányzati testület, ott a magyar álláspontot természetesen senki sem képviseli és így ismét politikai nézőpontok szerint, a sic volö, sic jubeo elve alapján várhatjuk a szinikerület beosztását, a szinjáíszási idő megáliapitáspt, ami a nagyvárosokban egyáltalában nem közömbös és a 'koncesszió kiadását. Ez semmi kedvező kilátással nem kecsegtet. Hiszen az iskolaügyi minisztérium tizenkét esztendő alatt talán egyetlen egyszer adott segítséget a magyar színészetnek, holott ugyanekkor a cseh és a szlovák színészet számára évenként húszmilliónál többet osztott szét évenként. Holott az egyik állami alaptörvény rendelkezése szerint a kisebbségeket is kellene segélyezni abban az arányban, amint azok a közterhekhez járulnak. A segélyezés egyébként az országos igazgatás nak is egyik sebezhető pontja. A magyar színészet itt is mostoha gyermek maradt és az első alkalommal megállapitott százezer koronát a második évben már tízezer korona levonással utalták ki éppen úgy, mint most is. Az országos választmány legutóbbi ülésén e sorok írója azt a javaslatot tette, hogy a szubvenciót a ■lakosság százalékos számaránya szerin t osszák szét, ami a legigazságosabb felosztás. Ha tehát a magyar kisebbség számaránya huszonegy százalék, jusson abból a színházi támogatásból ennek megfelelő összeg a magyar színészetnek. Hiszen ha a közteherviselés arányában kellene részesülnünk, ennél jóval magasabb kvóta jutna a magyar kisebbségnek. Sem ezt, sem a másik, ennél szerényebb összegsze- rüségii javaslatot nem fogadta el a választmány csehszlovák többsége, pedig ki meri állítani, hogy ezek a javaslatok nem voltak mérsékeltek! Szovjetellenes összeesküvés Ukránjában? Tömeges letartóztatások — A lengyelek is az ukránok végleg szakítottak Varsó, március 20- Lengyel forrásból származó jelentések szerinti az orosz hatóságok Szovjet-Ukriajnában az utóbbi napokban ismét sok egyént letartóztattak, közöttük több tisztet és hivatalnokot. Néhány olyan ukrán politikus, aki KeletgaJi- ciából származik és évek óta Szovjetiik rajnáhan él? ugyancsak börtönbe került. Azzal vádolják őket, hogy angol és francia pénzen az önálló és polgári Nagy- Ükránia megalakításán fáradoztak. A parasztság között állítólag eredményes propagandát fejtettek ki, mert az ukrán parasztok nincsenek megelégedve a bolsevista gazdaságpolitikával. A lakosság többi rétegében propagandájuk eredmény tóién mariadt. Varsói jelentés szerint a lengyel-ukrán tárgyalások eredmény te! énül végződtek. Az egyik varsói kormány lap bán Holowko, a kormánypárt parlamenti vezére, cikket irta tárgyalásokról és kijelenti, hogy • a lengyelek legfőképpen azt kérték, hogy az ukránok vonják vissza panaszaikat a népszövetségtől. Mivel az ukránok ezt a követelést nem teljesítették, a lengyelek nem folytathatták a tárgyalást. A varsói kormány nyugodtan tekint a népszövetség ukrán-lengyel vitája elé. mert válaszképpen az ukrán panaszokra rá fog mutatni arra a számtalan szabótázscselekeáetre, amellyel az ukránok a kedcfgaüciai helyzetet leibe tétlenné tették. A lengyel kormány egyébként elsősorban arra fog törekedni, hogy az ukrán pártvezérek feje fölött közvetlenül megértesse magát az állaim ukrán lakosságával. ZeiesSsi Párisban Varsó, március 20. Zaieskd külügyminiszter holnap Parisba utazik, hogy részt vegyen az európai bizottság tárgyalásain. Mielőtt az általános tanácskozások megkezdődnek, Zaleski lengyel-francia ügyekben tárgyalni fog az illetékes francia politikusokkal. Tiso képviselő a szlovákság követeléseit tolmácsolta a képviselőház vizet! vitáiéban • í« „A szlovák képviselők együttműködésének gondolata fontosabb s kiubérdeimél* Prága, március 20. A képvlselőház ma folytatta a meliorációs és a viziuti alapokról szóló törvényjavaslatok fölötti vitáját, amelyben pártjaink törvényhozód részéről Hoklty Károly, aiz országos keresztényszooialista párt képviselője is részivétt. A mai ülést Malypetr délelőtt fél 11 órakor nyitotta meg. Tiso képviselő a szlovákokhoz A vita első szónoka Tiso dr. szlovák néppárti képviselő volt, aki feltárta Szlovensakő panaszait és számadatokkal bizonyította, hogy mily mostohán bánnak el Szlovenszkóval. A viziuti alapról szóló törvényjavaslat káros hatással van Szlovanszkóra és úgy ő, mint pártja minden lehetőt megtett azirányfean, hogy ezt a javaslatot Szlovén szikó érdekében módosítsák. Felolvassa azt a határozati javaslatot, melyet a bizottságban elutasítottak, majd rámutat arra, hogy a szlovenszkói viz- gazdálkodási szövetség is memorandummal fordult a kormányhoz és a törvényhocaó testülethez, hogy különösen a Vág szabályozása, érdekében 12 millió koronára emeljék fel az állami dotációt. Mindez azonban nem történt meg. A szónok ezután rámutat arra, hogy milyen károkkal járt az, hogy Szlovenszkón még a mai napig seim rendezték a vasúti tarifát. Az ő becslése szerint ez évi 40 millió korona kárt jelenít, vagyis 12 év alatt Szlovenszkőt 480 millió korona károsodás érte. Épp ezért igazságosnak Hogy mi az ilyen kulturális kérdésekben milyen lojálisán viselkedünk a többséggel szemben, azt igazolja az a sok esetben megszavazott rendkívüli segítség a szlovák szintársulatok részére, amelyek közt előfordult az is, hogy egy Ízben az egyik szlovák színigazgató távirati kérelmére utalványoztunk ötvenezer korona szubvenciót. A jobb belátásnak azonban el kell következnie az országos igazgatásban is és a jogos magyar kisebbségi érdekeket ki kell elégíteni. A gazdaságilag legyengült magyar társadatartaná, ha ezeket a károkat a tarifa rendezésével visszatérítenék Sziovenszkónak. Hangsúlyozza továbbá, hogy a villamosítási törvény előnyeiből és tkedvezménveiből sem részesült Szlovenszkó. Míg 1925 decemberéig a különböző hidrocentrálék építésére 168 millió koronát fordítottak a történelini*orszá- gokban, addig Szlovenszkó alig kapott valamit. Ha tehát most a vizűitek építésével támogatni akarják a villamosítást is, úgy jogosnak tartja azt a kérést is, hogy ezen a címen is tegyék jóvá azt a régi hibát, amit Szlovenszkóval szemben elkövettek. Kifogásolja azt is, hogy a törvény végrehajtásában a szlovenszkói tartománygyülésnek nem lesz megfelelő szerepe. Ezért szükségesnek tartaná, hogy az előkészítő tanácsadó testületben Szlovenszkó megkapja az őt megillető képviseletet. A törvény a szónokot a pénzügyi fedezet kérdéséiben sem elégíti ki, mert Szlovenszkó számára tulajdonképpen a munkaprogram első ■szakaszában csak 23 millió korona van előirányozva. Beszéde végén felhívja a szlovenszkói törvény hozókat az együttműködésre, mert a szlovák együttműködés biztosítja Szloven- szkó gazdasági fejlődését is és a szlovák képviselők együttműködésének gondolatát magasabbra kell helyezni a klubfegyelemnél. Nem szabad teoretikus alapokra fektetni a politikát olyan értelemben, ahogyan ezt a centralista szlovák törvényhozók teszik, mert hiszen nemrégen a parlament] ben már nem is beszéltek Slovenská Eraj I náról, hanem csak egy szerűen a köztársaság keleti részéről. Ki kell hangsúlyozni tehát azt, hogy van itt szlovák nemzet, amelynek jogai vannak és ha a szlovák nemzet nevében fognak a centralista tövrényhozók is beszélni, akkor sokkal szilárdabb talaj lesz a lábuk alatt. A következő szónok Jaksch német szociáldemokrata volt, aki rámutatott arra , milyen óriási fontossággal bírnák ezek a törvényjavaslatok a mezőgazdaságra nézve. Tiz éven belül egy közel három és fél milliárdos építési programot akarnak végrehajtani. Ezután a javaslatokat a munkásság és munkanélküliség szempontjából birálgatja. Rosche német gazdasági párti másfél órás beszédében utal arra, hogy az útépítési és vizuti alap közti junktimot még meg lehet érteni, azonban senki sem tudja megérteni az útépítési alap és a benzinkeverési törvény közti junktimot. Már régen megmondották, nem lehet állandóan csak a cukor és a szeszipart támogatni. A krízis nemcsak a munkanélküliségben jut kifejezésre, hanem otllyan probléma, amit különösen német szempontból szinte nemzeti problémának lehet nevezni. Minden attól függ, hogy meddig tart a válság. Ha sokáig tart. úgy, ennek következményei az állam gyökeréig is hatolnak, mert nincs szó agrárkrízisről, ipari krízisről- hanem egy általános válságról és azt kell követelni, hogy az agráriusok gondoljanak az ipar, a lom szinpártoiló ereje álltaidban csökkenőben van és ezért feltétlen szükség van úgy az állam, mint az ország támogatására. Mindkét támogatásra törvényes igényünk van és azért arról le nem mondhatunk. Ezenkívül az iskola- ügyi minisztériumnak tudomásul kellene vennie, hogy a magyar számpárt olásnak megvan az országos érdekképviselete a Szinpártoló Egyesület ki építésében, amelynek •miuden magyarlakta városban fiókja vau. Ezzel kellene érintkezésbe lépnie az iskolaügyi referátus utján, hogy tudomást vegyen a magyar sziapártoló közönség kívánságairól és óhajáról. Nem adjuk fel a reményt arra nézve, hogy a magyar színészet jövője szebb lesz, mint eddigi múltja az uj • államkeretben. A magyar színjátszás olyan színikul túrát jelent, amely megérdemli a legjelentékenyebb támogatást. Nemcsak a magyar színpadi szerző jelent ma. világmárkát, hanem a magyar színész is s talán csak a francia színikul túra hasonlítható össze vele. Ezt fel kell ismernie a kormánynak is és ehhez képest keli szin ősze tűn két kezelnie
