Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-14 / 61. (2578.) szám
1931 márriufi 14, szómba*. ití^^jmw*Kms>aiama^9SstissiPrmmm ’ Uj törvényjavaslat a bírói pártatlanságról Prága, március 13. Az igazságügyminiszté- fium törvényjavaslatot készített elő „a birák viszonyának rendezéséről1*. A javaslat első récéében kötelességévé teszi a bíráknak, hogy óvakodjanak mindentől, ami » bírói ténykedésre kedvezőtlen befolyást gyakorolna, avagy kételyt támaszthatna a biró teljes pártatlansága és tárgyilagossága felől. A bírónak kötelessége a bírói rend komolyságát és tekintélyét hivatalán káviil megőrizni s kerülni mindazt, ami a tekinté'yét veszélyeztetné A bírák nem vállalhatnak pénzintézeteknél semmiféle fizetett funkciót és semmiféle állandó, vagy ideiglenes tisztséget. A bírónak nem lehet egyáltalában mellékfoglalkozása, felsőbb hatóságának engedélye nélkül nem adhat a bíróságon kivtil szakvéleményt. A bírák nem vehetnek részt olyan egyesület életében, amelyek a birák kötelességével nin.es össz- hangzásban. A birák nem sztrájkolhatnak és aem léphetnek passzív rezisztenciába. A biró nem lehet olyan külföldi egyesület tagja, amely politikai célokat szolgál. A bíró a jövőben felel azon károkért, amelyeket jogi funkciójának megszegésével előidézett. A javaslat második része a bbák nyugdijára vonatkozik A bírót nyugdíjba küldik, ha elérte hatvan- nyolcadik életkorát. A szolgálati felsőhatár 1936-tól kezdve a 67 ók életév lesz, 1937-től kezdve pedig a 66-ik. 1938-tól a határ 65 év. Ezzel a javaslattal a bírói karnak teljes pártatlanságát és függetlenségéi; akarják biztosi tani. Szocialisták és köztársaságiak; közös frontja a módiid! községi választáson Madrid, március 15. A spanyol király holnap Londonba utazik s állítólag esak anyósát, Beatrice hercegnőt látogatja meg. A szocialisták és a köztársaságiak a küszöbön álló községi választásokon egységes listával indulnak a küzdelembe. Madridban harminc jelöltet állítanák és remélik, hogy valamennyi ükét megválasztják. Párís, március 13. A« Havas-ügynökség jelentése szerint Spanyolországban március 24-én eltörlik az előzetes cenzúrát. A szlovenszkóimagyar színészei kérdéseiben az iskolásügy! minisztérium lesz a döntő fórum Pozsony, március 13. A pozsonyi szlovák színház súlyos válsága alkalmával miatt rendelkező hivatalos tényező nem a pozsonyi országos hivatal, hanem az iskolaügyi minisztérium szerepelt, amely Nodbal Károlyt állította a színház élére és hozzáfogott a színház zilált anyagi ügyeinek rendezéséhez is. A pozsonyi országos hivatal mindezekbe nem szólt bele, ami nem csekély feltűnést keltett. A beavatották az országos hivatal passzivitását azzal magyarázzák, hogy Szlovénokénak nincsenek megfelelő anyagi eszközei, hogy költségvetésébe a szlovák színház céljaira nagyobb tételeket ál Irthasson be. Szloven- szkó szlovák színészetében tehát ezentúl a döntő szót — Prága fogja kimondaná. Mint értesülünk, ugyanez lesz majd az eljárás a szlovenszkói magyar színészet ügyeiben is, amelyek eddig a pozsonyi országos hivatal hatáskörébe tartoztak. Az országos hivatal ezentúl csak mint véleményező és közvetítő fórum fog szerepelni, a döntés azonban a pozsonyi iskolaügyi reierátus utján Prágában fog történni. Most, amikor a szlovenszkói magyar színészet is válságos időket él. át, az uj rendszer inaoi- gurálása fokozott jelentőséggel bir. A magyar színészet kérdéseiben kérdőjel előtt állunk, mert az iskolaügyi kormány semmilyen álláspontja —• Legalább még eddig •— nem ismeretes. Az átszervezés — mint halljuk. — az unifi- kálással kapcsolatos. A régi magyar közigazgatási rendszerben a színi ügyek a belügyim nisztéri uim hatásköréibe tartoztak. Ausztriában a kultuszminisztérium intézte őket és ezt honosítják meg most Szlovenszkóban is. Egyelőre várakozó álláspontra helyezkedünk az uj rendszer tekintetében, de nem tagadhatjuk el aggodalmunkat, mert eddigi tapasztalataink rendszerváltozásokkal és átcsoportosításokkal kapcsolatban nem voltak a legkedvezőbbek. A válság kftvetkestéien a fault éwtea «söSsk© a üíváncftorléis száma Szlovénszkón, aránylagosan pedig Rusziusa* kón- A tartományokban a kivándorlók száma a lakossághoz viszonyítva a következő arányt mulatta: 10.000 lakosra Csehországiban 5.4 Morvaországban 6.8 Szlovénekén 50.1 Rusaiiitízkón 37.3 A kivándorlás csökkenéséiből az első pillantásra a helyzet javulására lehetne következtetni, a valóságos ok ennek éppen az ellenkezője. Az egyik főok az, hogy a világválság következtében a külföldi munkaalkalmak és elhelyezkedési lehetőségeik megcsappantak s igy a munkanélküliség réme tartja vissza a kivándorolni szándékoz ókat a külföldi úttól. A másik ok az, hogy a kivándorolni szándékozók a belföldi keresethiány miatt nem rendelkeznek azzal a tártál ék pénzzel, amely a kivándorlás megkoökáztatásához szükséges. Ez abból Í6 látható, hogy 'éppen a leolts ége- cebb tengerentúlra irányuló kivándorlás hanyatlott, mig a kisebb útiköltséggel járó európai kivándorlás emelkedett. A kivándorlás Szlovemszkóra oly hátrányos arányai továbbra is megmaradtak. A népességhez viszonyítva Sriovoniszikóról kereken tízszer annyi a kivándorló, mint Csehországból, Ruszin'/káról pedig hétszer annyi. Mov&tmMtél aránylag tizszerte, Ouszinszkfitót hélszerte ifibb ember vándorol ki, mini Csehországitól Prága., március 13. A statisztikai hivatal kimutatása szerint 1930-ba.n 25.712 kivándorlónak adtak ki útlevelet. 1929-ben kivándorlók száma 30.715 volt, vagyis a. válságos 1930-as esztendőben 5003 személlyel kevesebb volt a kivándorló. A tengerentúlra szóló útlevelek száma 4 ezerrel csökkent. Ami a tényleges kivándoroltak számát illeti, az európai kivándorlás keretében Franciaországba ment 10.659 személy (60.3 százalék), Belgiumba 4178 (23.6), Németországba 1239 (7), Ausztriába 436 (2.5), Jugoszláviába 311 személy (1.8 százalék). A kivándorlás az előző évhez képest növekedett Franciaország (2818) és Belgium (705) felé. A tengeren. túlra irányuló kivándorlás arányai a köve tikezők: Kanada 3586 személy (38-9 százalék), Egyesült Amerikai Államok 3088 (33.5, Argentína 2292 (24.8). Az előző évhez képest csökkenés: Argentínába 1954, az I Egyesült Amerikai Államokba 1103, Kana- | dába 530, Uruguayiba 289 személy. 1929-ben a tény legesen kivándoroltak száma 26.893 volt, A tartományok szerinti megoszlás a következő* Csökkenés Csehország ■ 3881 220 Morvaország 2443 948 Szlovenszfkjó 16.682 4719 Ruszlüözikó 2708 1110 A csökkenés ahezoliat szárntbain a legnagyobb Ma műszavainak a francia kittségvatást Paris, március 13. A kamara és a kormány elhatározta, hogy az 1932, évi költségvetést még ma megszavazza. A kamara tegnap délelőtt óta szakad?.fkuiul ülésezik. Az állami háztartás utolsó tételeit az éjszakai ülésen elintézték. Ma délelőtt a parlament egyik legsúlyosabb kérdése kerüli napirendre: a* állam és a csőd bekerült A erő Postale konvenciójának ügye. A vita ebben a kérdésben reggel hat órakor kezdődött. Egyelőre nem tudni, vájjon a kormány szanálja-e a bajbakeriilt társaságot vagy sem. F'andin, a súlyosan kompromittált pénzügyminiszter a miniszterelnök erélyes nyomása ellenére aem hajlóiuló lemondani, sőt azzal fenyegetőzik, hogy né- hány mtinisztorkoflégáját é* a worialisták több kép viselőjét lelep Jeni, mert ők is ösz- «pekőtteté»b«n álltak *» Acro PoataJe-lak VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Rerrsarque regénye ^Copyright by U. F^ature Syndicate and by Prágai Mevvar Hírlap. — litáoűyoiri?s kivonatosan is tilos.) (70) Rámnéz, és látom a szemén, hogy nem ért. Aztán tovább meséli, hogy Albert hogyan tanult meg járni, szaladni, hogy sohasem kiabált, mint más gyerek, hogy fiúnak szinte túlságosan csendes volt -- és más ilyesmit. De hát hogy is tehette? Csodálkozva nézek rá. Ez a nő semmit sem tud a fiáról. Az ón anyám talán ugyanígy volna énvelem. Úgy látszik, az anyák esak szeretni tudnak, ez az egyetlen megértésük. — Gondolja meg, Trosske néni, — mondom óvatosan —• Albert a harctéren volt. — Ott volt, igen, — válaszol — harctéren volt. — Nem érti a kapcsolatot. — Ez a Bart- scher, ugy~e, valami gonosz ember volt? — kérdezi aztán halkan— Lump fráter volt — jelentem'ki minden további nélkül, mert ezzel igazán nem törődöm. Könnyezve bólint. — Máskép el sem tudnám képzelni. Hiszen Albert a légynek sem vétet soha. Hans, az kitépte a szárnyukat. De Albert soha. És most vájjon mit csinálnak vele? — Nagy baja nem történhet, — nyugtatom meg, — nagyon felindult, volt és ez majdnem annyi, mint az önvédelem. —- Hálistennek, — sóhajt, — a szabó, fölöttünk, azt mondta, hogy kivégzik. — Az a szabó megőrült — mondom. — Igen és aztán azt i« mondta, hogy Albert gyilkos. — Kitör. —■ Pedig nem az és soha, soha nem az! — Majd beszélek én azzal a szabóval — mondom dühösen. — Már ki se merek lépni a házból. — zokog az asszony, -• folyton les rám. — Majd én hazaki sérem, Trosske néni — mondom. Közeledünk a. házához. Fordította: Szabó Lőrinc — Ott van most is — súgja aggodalmasan az öregasszony és a kapura mutat. Kihúzom magamat. Ha most pisszenná mer, beverem a fejét, ha tiz esztendőt ülök is érte. De kikerül bennünket, éppúgy, mint a két nő, aki körötte lézeng. Bent a lakásban Trosskéné még megmutatja Hansnak és Albertnak egy-egy ifjúkori fényképét. Közben mégint elsírja magát, de szégyenkezve rögtön abba is hagyja, öregasszonyok olyanok, mint a gyerekek: gyorsan jönnek a könnyeik, de gyorsan el is apadnak. A folyosón ismét megkérdez: — Vájjon kap elég ennivalót? — Hogyne, — válaszolok — Kari Brókernek gondja van rá. Az mindenhez hozzájut. — Van még egy kis tarkedlim, úgy szereti. Bevihetném neki? — Próbálja meg — biztatom — és ha beengedik, akkor mondja neki egyszerűen csak ezt: Albert, én tudom, hogy nem a te bűnöd. Egyebet ne. Bólint — Talán nem is törődtem vele eléggé. De hát Hansnak a lába hiányzik.. Vigasztalom. — Szegény fiú, — mondja, — most milyen árva... Kezet fogok vele: — Most pedig szemébe nézek egy kicsit annak a szabónak. Ezután majd békén fogja hagyni. A semmirekelő még a kapuban áll. Lapos, buta, kispolgár-arc. Ravaszul sandít rám s már késziiti a száját, hogy a hátam mögött zúdulva meginduljon belőle a lefelyelés. Megfogom a kabátját. — Maga nyomorult kecske, ha még egyszer egy szót is merészel mondani annak az öreg asszonynak odafent, összetöröm minden csontját, jegyezze meg, maga cérnahős, maga vén banya.., — megrázom, mint egy zsák rongyot és a hátgerincét a kilincsbe verem— — visszajövök és megraklak, hogy úgy fog kijárni a két szemed, mint az asztalfiók, te tetves, te pimasz, te nyavalyás mek-mekl Azzal még lekenek neki egyet jobbról, egyet balról. Már jó messze vagyok, amikor rikácsolni kezd utánam: — Ezért még felelni fog! Ez legalább száz márkájába fog kerülni! Megfordulok és pár lépést teszek vissza Eltűnik. Késő éjszaka valaki döngeti az ajtómat. Riadtan felülök. — Ki az? — Én, Kari! Nyisd ki! Kiugróm az ágyból. Berohan. — Ludwig... Megragadom: — Mii van Ludwiggal? — Meghalt. •. A szoba megfordul. Visszaesem az ágyamra. — Orvost! Rögtön! Kari földhöz vág egy széket, hogy darabokra törik. Nem tudom, hogyan ööltöztem fel. Meghalt, Ernst —- felvágta az ötereit. Nem tudom, hogy értem oda. Egyszerre egy szoba van köröttem, éles fény, vér, kvarcok és kovák elviselhetetlen szikrázása és előttük, egy székben, egy végtelenül fáradt, keskeny, beesett arc, rettenetesen sápadt, hegyes arc és benne félig-csukolt, kihamvadt szemek. Nem tudom, mi történt. Itt a gazdasszony, itt van Kari, lárma, valaki beszél hozzám, megértem, hogy Kimaradni, persze, hívni akarnak valakit, bólintok, leülök a díványra, ajtók csikordulnak, nem bírok mozdulni, nem bírok beszélni, hirtelen ©gyedül vagyok Lud- wiggal és nézek rá ... Aztán egy kéz eltol. Megint emberek, megfogják Ludwigot, az elsőt ellököm, senki se nyúljon hozzá, de aztán hirtelen tisztán és hidegen előttem az arca. kicserélődve, szigorúan, idegenül... már nem ismerek rá és meglán torodom, hátra, viasza, ki Kari volt az utoleó, aki nála járt Csendesnek, csaknem vidámnak találta. Amikor elment, Ludwig eLrendezte néhány dolgát és egy ideig irt. Aztán széket tolt az ablakhoz és egy tál meleg vizet tett maga mellé a* asztalra. Az ajtót bezárta, leült a székbe é* a vízben felvágta az ereit. A fájdalom csekély volt. Látta, hogyan folyik a vér: már gyakran gondolt erre a képre: ki zuhogta tni a testéből ezt a gyűlölt, megmérgezetfc vért A szobája rendkívül élesen rajzolódott a szemébe- Minden könyvet látott, minden szöget, az ásványgyüjtemény minden reflexét, a tarkaságot, a színeket, érezte: az ő szobája* A szoba körülfogta, a lélekzetével a tüdejébe áramlott és egybenőtt vele. Aztán megint távolodott. Bizonytalanul. Kezdődött képekben az ifjúsága. Eichendorfí, az erdők, a honvágy. Megbékülten, fájdalom nélkül. A* erdők mögül drótakadály emelkedett föl, srapnelek kis feliér felhői, nehezen lecsapó gránátok. De már nem ijesztették meg- Tompán szóltak, szinte harangok. A harangok erősödtek, de az erdők maradtak. Zengtek- ' zúgtak a fejében, oly erősen, mintha szét akarnák robbantani Közben sötétedni is kezdett. Aztán a zugás csendesült és az este bejött az ablakon, a felhők leúsztak a lába alá. Nagyon szeretett volna egyszer életében fia mingókat látni, most tudta: ezek a felhők flamingók voltak, nagy, rózsaszürke szárnyak, sok flamingó, ékalakban... nem vonultak egyszer ékalakban vadlibák a hold felé, amely nagyon vörös volt, vörös mint a pipacsok Flandriában? — A táj egyre jobban és jobban kiszélesedett, az erdők mélyebbre sü 1 védték, folyók és szigetek ragyogtak fel ezüstösen, a rózsaszürke szárnyak mind magasabbra szálltak és egyre világosabb lett a láthatár... a tenger... Hirtelen azonban mégegyszer forrón felágaskodott a torkában egy fekete kiáltás, az agyból egy utolsó gondolat sodródott a tűnő öntudatba: rémület, megmenekülni, bekötni... próbált felállni, kezét fel akarta tartani... a test rángatózott, de már tulgyenge volt Keringett és keringett minden, aztán eltűnt és jött a sötétszárnyu óriásmadár, igen lassú lebegéssel.és a szár nyalt hangtalanul összecsukta fölötte w r;;r,w; h•' ■( WfTZMI2
