Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-13 / 60. (2577.) szám
1931 március 13, péntek. A | tengyeS szelni hosszú vita után elfogadta a német-lengyel szerződéseket Az almcszíéri megjavul a két állam közölt — Félbeszakadlak az ukrán-lengyel tárgyalások li fikáján aik megfelelően támogatásban részesített. Ezeknek a vállalatoknak biztosították • hadseregszáLlitásokat és az egyéb közszál- lilásokat évekre megkötött szerződéseik alap-' ján, amelyek módot adtak arra, hogy a fejlődésben levő vállalatok a konjunktúra hullámzásával könnyebben megbirkózhassanak. Volt Sz!ovenszkónaik fejlett bányászata, nehézipara, a munkások tízezreit foglalkoztatta Nyustya-Likér, Korompa, Zólyom, Apátfalva, Gács, Losonc és a többiek. Hogy állításainkat nem politikai elfogultság vezeti, azt megtudakolhatja Zatko ur Liptószent* miklóson a Hupkák. Pálkák, Zsuífák és Droppálk köbében. Nem a tudományos előkészités hiánya tehát az oka Szlovenszkó gazdasági leromlásónak. Zatko ur igazoló módszere teljesen csütörtököt mond. Mint ahogy minden kísérlet hiábavaló, amely a tényeket hamis indokolással akarja elhomályosítani. Szlovenszkó gazdasági leromlásának okait már ismételten megvilágítottuk. Ezért a felelősség azokat a kormányokat terheli, amelyek az államfordulat óta Szlovenszkó és Ruszinszkó részére elmulasztották megteremteni ama termelési és értékesítési lehetőségeket, amelyekkel a történelmi országok rendelkeznek. Primer kötelessége lett volna a ha falómnak, hogy az ugyanazon államban élő lakosság milliói részére a gazdasági fejlődésnek azonos lehetőségeit nyújtsa. Ezt a mulasztást utólag szofizmálkkal jóvátenni nem lehet. A Zatkok a szlovénszkói őslakosság foglalkoztatása érdekében csak e?v hasznos dolgot művelhetnek. Érvén vési tsék befolyásukat Prágában, hogy állítsák vissza SzJo- venszkóban mindazt, amivel tizenkét esztendő alatt szegényebbek lettünk. Ez több gyakorlati eredménnyel járna, mint az. uj gazdasági módszerek kitermelése. A valóságos jóvátételre Szlovenszkó és Ruszinszkó őslakosságának csak a mai politikai rendszer megváltoztatása árán lehet kilátása, akkor, hogyha Szlovenszkó és Ruszin sízkó autonómiájának kivívása után életbevágó kérdéseiben maga fog dönfhetni. Abban a taktikázásban, amely szemünk előtt folyik, nem látunk mást, mint a hatalomnak a mai helyzet fenntartására irányuló törekvéseit. A Hodza regionális intézete ugyanabból a konyhából került ki, mint a Zatko gazdasági tervezete. Mind a kettő időnyerést jelent Prága részére, a mi számunkra pedig a pauperizátódás folyamatának fenntartását. Hogy meddig, az az itteni őslakosság politi-! kai öntudatra ébredésétől függ. Ne feledjük, hogy minden nap vérveszteséggel jár, mely megnehezíti a gazdasági feltámadást. Varsó, március 12. Tizennégy órás nappali és éjjeli ülés után ma reggel hat órakor ’ a lengyel szejm névszerinti szavazással a harmadik olvasásnál is elfogadta a német—lengyel kereskedelmi szerződést. A javaslat mellett 180-an, ellene 75-en szavaztak. Néhány órával előbb a szejm 183 szavazattal 90 nel szemben a német—lengyel likvitlációs szerződést is elfogadta a második, Illetve a harmadik olvasásban. A kormány blokkon kivid a szocialisták és a nemzeti kisebbségek a javaslatok mellett szavaztak. A vitában Síronski tanár és Ziélmski volt berlini főkonzul azt akarta bebizonyítani hogy a szerződésnek csak Németország látja hasznát, míg Lengyel- országot a szerződés alapján újból elárasztanák a német telepesek és a német áruk. ilyenformán Lengyelország Németország politikai és gazdasági vazallusává süllyedne. A lengyel kereskedelemügyi miniszter válaszában óva intette a szejmet, hogy rászokjon a vámháboru beteges állapotára és ezzel aláássa a lengyel gazdasági életei. A vámháboruból csak egyeseknek van hasznúk, de a nép összessége súlyosan megszenvedi a gazdasági depressziót. Az ellenzék érvei mind a lengyel erőbe vetett bizalom híján alapulnak s úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a lengyelek gazdasági téren képtelenek volnának felvenni a versenyt Németországgá!. A két kormány a szerződésben garanciát vállait arra, hogy adott esetekben megváltoztatja a tarthatatlanná vált vámtarifát. Ezután a szejm több módosító javaslatot elutasított. A névszerinti szavazásnál néhány | kormánypárti képviselő, többnyire a volt porosz tartományok képviselői, elhagyta a termet és nem szavazott. A német—lengyel szerződéseket a szenátus ratifikálni fogja és valószínű, hogy husvétkor életbe lépnek. A isetetgaikiai problémák Varsó, március 12. A keletgaliciai ukránok és a lengyel kormányblokk között megindult tárgyalásokat tegnap ideiglenesen félbeszakították, miután a lengyelek azt követelték, hogy az ukránok vonják vissza a népszövetséghez küldött panaszaikat. Az ukrán nemzeti párt vezetősége erre megvonta delegátusaitól a teljhatalmat. Az ukránok kívánságai a következők: Mindenekelőtt vezéreik szabadoiibocsáíását kérik, továbbá pénzügyi jóvátételt azokért a károkért, amelyeket a lengyelek az úgynevezett keletgaliciai békitelő akciónál okozták. A lengyel delegátusok visz- szautasítotíák a jóvátétel kívánságát, mert úgy vélték, hogyha a kormány megadja a Jóvátételt, ezzel elismeri azt, hogy Keleígaliciá- ban megsértette a törvényeket. Jóvátétel helyett szubvenciókat kínálnak bizonyos ukrán A magyar szellemi termékek nagy részéveik ki-tiliáisa Szlovenszkó és Ruszim.sz. ó területéről egyik legrégibb sérelme a csehszlovák köztársaság területén élő magyar xi- sebbs égnek, s e tekintetben számos felelős tényezőnél történt intervenció és több ízben benyujtort interpelláció ellenére a köztársasáig fennállásainak tizenharmadik évében seun történt lényeges enyhülés, de még csak részleges orvoslás sem. Sőt annak ellenére, hogy Benes miniszter ur a köztársaság reputációjának védeLmére jónak látta eg.yiik legutóbbi külföldi interjújában a külföld számára hangsúlyozottan kijelenteni, hogy „csakis azok a magyar könyvek és sajtótermékek vannak kitiltva SzJo- venszkó és Ruszinszkó kerületéről, amelyek irredenta szellemben tartottak, s amelyek a belföld nyugalmát veszélyeztetik", még ma, csaknem két hónap elteltével az interjú lé- közlésé óla, sem jöhet be Szlovenszkó és Ruszinszkó területére számos — tisztán szakkérdésekkel foglalkozó magyar folyóirat, amelyek pedig nem vádolhatok azzal, hogy „irredenta szellemiben tartottak" volnának vagy „a belföld nyugalmát veszélyeztetnék". Különösen Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar orvostársadalmának általános a panasza, hogy az Orvosi Hetilap cimü Budapesten megjelenő magyar orvosi szaklap is ki van tiltva a íz ország területéről. Ez & folyóirat tisztán az orvosi továbbképzést szolgálja, hogy a magyar orvos társad alom állandóan érlesüljön az orvostudomány fejlődéséről és az orvosi szakképzés legújabb állásáról. gazdasági és kulturális egyesületeknek. Parlamenti körökben úgy tudják, hogy a tárgyalásokat néhány nap múlva uj alapon ismét megkezdik. t Szakcikkek keretében számol be a szakkör- ■! délekről, kór tüneteket ismertet s az orvosi terápia legújabb vívmányait özli, ismerteti a legmodernebb gyógyetjárásokat, s — mindezt nem nemzeti alapon, hanem a szaktudomány tiszta objektivitásával. Hiszen nem ie kell azt bizonyítani, hogy például a rákkutatás jelenlegi állásáról, vagy a népbetegségek stb. profilaxisáról abszurd és nevetséges volna elképzelni „irredenta szellemben irt" cikkeket. Mégis a szaklap a demokratikus szabadságot hirdető csehszlovák kormány jóvoltából indexen van és a szlovenszkói és ruszinszkói magyar orvostársadalom szaktudásának bővítése s fejlesztése és a kor haladásával való lépéstartása a szakfolyóiratnak kitiltása miatt korlátozva van. A csehszlovák orvosok egyesülete, az Ustreiná -íeduöta Ceskoslovenskyck Lékaru i«? közbenjárt már a kitiltás visszavonása érdekében, mégis e sérelem orvoslása tekintetében mindeddig semmi sem történt. Kérdezzük ezért az összkormányt: 1. Mi az oka annak, hogy a külföld fejé szánt megnyugtató kijelentések ellenerő is még tisztán szakfolyóiratok is ki vannak tiltva Szlovenszkó és Ruszinszkó területéről? 2. Hajlandó-© haladéktalanul intézkedni hogy az Orvosi Hetilap eimü orvosi szaklap Szlovenszkó és Rnsiinsrkó területére akar dálytalanul bejöhessen s ezáltal a köztársaságban élő magyar orvostársadalom szakbeli továbbképzése lehetővé váljék? Prága, 1931 március 10. iiiieíRsilácié az isszkoriiiányíiQz a iRggpr szaMane&pafc, ftüíftiSsen az Orvosi Hetilap dűl budapesti szakfelvélíaiaak Sziovenszitőés liszüv síké területéről való kitiltása tárgyában leadták: Smii® 3£éza sir. nentteSgyOfési képzeld és társai VISSZA A HÁBORÚBÓL Erích Mária Remarque regénye (Copyright by ti. Feaíure Syndicaíe and bv Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (69) „Egy utas, aki folyó hó 18-án a taxamérő miatt összeszólalkozott a kocsivezetővel, rövid szóváltás után revolvert rántott és agyonlőtte a soffőrt." „A Lützow-küiönitméuy tagjai Perlachban agyonlőtték a köz.ség tizenkét lakosát, akiket egy ismereteim! ember Sch. őrnagy előtt mint kommunistákat denunciáiL Hogy a kivégzetteknek valami vétke lett volna, nem lehetett megállapítani." „F. lakatos előzetes civakodés után leszúrta házigazdáját, aki. a lakás bérét emelni akarta. F.-et alig két héttel ezelőtt engedték ki a kórházból, ahová fejlövéssel került." „Tegnap L. bankár lakása előtt megjelent egy teherautó, melynek utasai katonai egyenruhát viselő emberek voltak és írásos parancsot mutatva házkutatást akartak tartani, L észrevette, hogy a jövevények fosztogatnak a lakásban, és sikerült a rendőrséget értesítenie. Tűzharcra került a sor, amelynek folyamán a betörők elsáncolták magukat és két rendőrt, va.am.int egy hatéves kislányt agyonlőttek. Aztán a háztetőn át elmenekültek/* Ludwig tovább fordít: — Itt is... itt is... itt is-., leszúrta, agyonlőtte, lelőtte... mindenütt ugyanaz... borzalmas lista ... borzalmas vád ... borzalmas megszokott sági Mikor legelőször céloztam és lőttem emberre, egy pillanatig tudtam, hogy szakadékot tépek fel vele magam és előző életem között. Azt az egy lövést egyikünknél sem lehet jóvátenni. Azzal a lövéssel szétlőttük az élet tiszteletét. Ez itt — az újságokra csap — csak a következmény. Az uniformissal együtt nem lehet egyszerűen FordiíoHa: Szabó Lőrinc levetni azt, amit a gyilkolás évei belénkéget- tek. Egy időre elfelejthettük, de most megint itt van... — Rám tekint —... Hiszen te is érezted, amikor a Piac téren feküdtünk és a géppuska-tiiz megindult YVéilra... én azt mondom neked, ha akkor puskánk lett volna, mi is éppolyan gondolkozás nélkül lőttünk volna, mint Albert... Ralié felhúzza a lábait: — Ezért, kötelességünk, hogy kiszabadítsuk, Ludwig. Ludwig felnéz. — Ha volna féltucat értelmes emberünk, meg egy autónk, — folytatja Ralié, — föltétlenül sikerülne. Időnek az- volna a legjobb, amikor átviszik a törvényszékre. Közbeug- runk, tumultust keltünk és két ember Alberttól az autóhoz rohan. Ludwig egy pillanatra felfigyelt. Aztán megrázza a fejét: x — Nem megy, Georg, Ha nem sikerülne, csak ártanánk vele Albertnek. így legalább megvan a reménye, hogy még elég könnyen megússza- De ez volna a legkevesebb ... rögtön benne volnék a dologban... csakhogy, Albert... Albertét nem tudnánk rávenni. Nem akarja. Ralié tenyerébe hajtja a fejét. Ludwig arca szürke és beesett. — Azt hiszem, valamennyien elvesztünk — mondja vigasztalan. Senki sem válaszol. ITalottan áll a szobában a hallgatás és a gond. Éri még sokáig elülök Ludwignál. A fejét a tenyerébe hajtja. — Minden hiába, Erest. Tönkrementünk, de a világ tovább megy, mintha a háború nem lett volna soha. Nem sok idő kell hozzá és az utódaink az iskolapadokban mohó szemmel fogják falná a háborús elbeszéléseket és az iskolában unatkozva, vágyakozni fognak, hogy bárcsak ők is ott lettek volna. Már most is tódulnak a különítményekbe. És alig tázenhétéves fiuk politikai gyilkosságokat követnek el. Olyan fáradt vagyok, Ernst... — Ludwig... — melléje ülök és átölelem a vállát. Vigasztalanul mosolyog. Aztán halkan mondja: — Régen, a háború előtt, volt egy afféle diákszerelmem, Ernst. Pár héttel ezelőtt megint láttam azt a lányt. Azt hiszem, még szebb lett. Olyan volt az egész, mintha az az egész régi idő mégegyszer feltámadt volna valakiben. Aztán többször láttuk egymást.., és én egyszerre csak rájöttem, hogy... -- homloka az asztal lapjára hull. Mikor ismét föltekint, a szeme gyötrődéstől halott — hogy az én számomra már mindez elveszett. Ernst •.. hiszen én beteg vagyok. Feláll és ablakot nyit. Odakint csillagos, meleg éjszaka. Nyomott hangulatban bámulok magam elé. Ludwig sokáig kinéz. Aztán megfordul: — Emlékszel még, hogyan csavarogtunk az erdőben, éjszaka, egy kötet Eichendorf- fal? — Emlékszem, Ludwig — mondom gyorsan, és örülök, hogy végre másfelé irányulnak a gondolatai. — Nyár vége volt. Egyszer mászkálás közben sündisznót is fogtunk. Az arca megenyhül: — És már azt hittük, hogy jön a kaland, postakocsival, erdei kürtszóval és csillagokkal... Emlékszel még, hogyan akartuuk Olaszországba szökni? — Hogyne, csakhogy nem jött a postakocsi, amelynek el kellett volna vinnie bennünket. Vasútra meg nem volt pénzünk. Ludwig arca mindjobban kitisztul, mftr csaknem titokzatos, olyan tiszta derű önti el. — És aztán Werthert olvastuk — mondja. — Ée bort ittunk — emlékeztetem. Mosolyog. — Meg a Zöld Henriket... Emlékszel még, hogy suttogtunk Judithról? Bólintok: — Később aztán Hölderlint szeretted legjobban ... Különös békesség szállta meg Ludwigot Halkan és puhán szól: — Milyen terveink voltak akkor, és milyen nemesek és jók akartunk lenni. És igazán nyomorult, szomorú kutyák lettünk valamennyien, Ernst... — Bizony — mondom elgondolkozva. — Hova lett mindaz... Egymás mellett könyököltünk az ablakban. A szél megakad a cseresnyefák közt. — Asszonyokról is sokat beszéltünk estén- kint — mondja Ludwig. A szél keresztül szál ad a fákon. A lomb halkan susog. Az égről lefut egy csillag. A toronyóra tizenkettőt üt. — Menjünk aludni. Ludwig kezet nyújt. — Jő éjszakát, Ernst... — Jó nyugodalmat, Ludwig. 3. Az összegyűrt öregasszony sir. Nem érti. — Hogy tehetett ilyet? Mindig olyan csőn' des gyerek volt. — öreges kalapjának szalagjai reszketnek, a zsebkendője reszket, a fekete köpeny reszket, — az egész nő egy darab eleven fájdalom. — Talán azért történt, mert nem apa nevelte föl. Csak négyesztendős volt, amikor az apja meghalt. De azért mégis olyan csendes, jó gyerek volt. — Ma is az, Trosskéné asszony — mondom. Az öregasszony belekapaszkodik a témába és Albert gyerekkoráról kezd beszélni. Beszélnie kell, már nem bírja tovább, a szomszédok nála voltak, ismerősök, két tanár ifc, senki sem érti... — Csak fogják be a csőrüket mondom — ők is okai valamennyien. (Folytatjuk.) 1
