Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-12 / 59. (2576.) szám

IWl mArekra 12, csfiígrflSfc. 3 A magyar írók és képzőművészek seregszemléje Kik jöhetnek számításba a Masaryk-akadémia irodalmi szakosztálya és kik a képzőmű­vészeti szakosztály tagjainak beválasztásánál az előkészítő bizottság csütörtöki ülésén EST Prága előkelő Tabarinja a Hotel Esplanade­bán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély naponta 20 órától — Török kávészaión 17 órától Telefon 288—41. Telefon 288—41 Minden vasárnap és Ünnepnap tánctea. Ifjúsági sajtónk válsága Prá«a, március 11. Á Schecer Lajos losonci tanár szerkesztó- Böbeu im/máir XI. évfolyamát élő A Mi La­punk ifjúsági folyóiratunk legújabb, márciu­si száma uj, tetszetős külsőben jelent meg. A magyar uj nemzedék minden igaz barátja és együttérző so rstársa ősziin te örömmel ve­szi kezébe a meguijhodott köntösű, tekinté­lyes és tisztes múltú ifjúsági lapot és a sze­retet százszázalékos bizalmával kezdi szép, ujfbetűs oldatait olvasni. Megdöbbenéssel ta­pasztalja azonban már a lap első oldalán, hogy a külső változása voltaképp a belső, a szellem változását akarja dokumentálni. A Mi Lapunk legfőbb erénye és tekinté­lyes elterjedésének titka az arany középút volt. Miradig fel tudott emelkedni a világné­zetek szélsőségeim s becsületes, korszerű és szociális magyar szellemével az egész ki­sebbségi magyar ifjúság lapja tudott lenmi. Mostani ujköntösü számának első oldalán azonban a vezércikkíró, a sarlósok egyik legexponáltabb tagja, szélsőséges világnéze­tet, „uj célkitűzéseket" és „uj feladatifel is­meréseket" hirdet s „a szocializmus megva­lósításáért" hívja munkába a magyar ifjúsá­got. A nyílt világnézeti ezinvallMsnaJk még kirívóbb, a régi A Mi Lapunk aranyközép irányát és nemzeti szellemét megtagadó alá­festése az a bejelentés, hogy ezt a „társadal­mi tudományi alapokra" való helyezkedést „Dérer Iván, Csehszlovákia iskolaügy: mi­nisztere is örömmel helyeselte és kívánta", amikor a minap a cikkíró hét társával együtt Prágában felkereste és a magyar ifjúság koirszenii mozgalmairól informálta őt. Ne vegye tőlünk rossznéven ezeket az őszinte szavakat az általunk oly igazán tisz­telt és nagyra becsült Soherer Lajos. Mi az ő elévülhetetlen, nagy érdemei előtt, amelye­ket a kisebbségi magyar diáksajtó megte­remtésével és felvirágoztatásával kivívott, ezután is fönntartások nélkül meghajtunk, azonban lapja legújabb vezércikkének elol­vasása után komoly, a lap jövőjét féltő aggo­dalommal azon nézetüniknek kell kifejezést adnunk, hogy A M i Lapunk helye télén útra kezd tévedni, hogy szerkesztésében végzetes irányváltozás indult meg, hogy szerkesztésé­ben felelőtlen és kiforratlan világnézeti be­folyás kezd dominálni. A Dérer Ivánra való hivatkozás meg egyenesen politikai méllék- izt is ad ennek a gondolkozóiba ejtő „váltó iás"-nak. A kisebbségi magyar ifjúság egyetemét szolgálni hivatott lap missziója szempontjá­ból egyáltalában nem megnyugtató „uj" ké­pet stílszerűen egészíti ki a moszkvai uj népiskolák prágai gyermekkiállitásáról szó ló beszámoló cikk, amelynek írója száz­százalékosan bedől a külföldet félrevezető szovjefpropagandának és Lrigyli a szovjettől az „uj“ iskolákat, amelyekért szívesen cse­rébe adná „a kapitalista államok sokszor vizes, piszkos, egészségtelen iskoláit". (Mint­ha Oroszországban a falusi iskolák kilenc­venkilenc százaléka nem volna ma is sokkal egészségtelenebb a nyugat- és középeurópai falusi iskoláknál.) Távol áll tőlünk az az oktalanság, hogy kétségbe vonjuk a szocialista irányzatnak azt a jogát, hogy propagandáját az ifjúság körében is ne igyekezzék kiépíteni, azonban A Mi Lapunk tíz évein át az egész csehszlo­vákiai magyar ifjúság sajtóorgánuma volt s ha ma kisajátíthatja egy szélsőséges világné­zeti csoport a maga céljaira, a lap árulójává válik tízéves nagyszerű múltjának, árulójává válik kisebbségi ifjúságunk egyetemének s megtagadja azt a kisebbségi missziót, amit tíz év előtt az egész magyar társadalom előtt vállalt. A Mi Lapunk nem lelhet csakis egy kisded világnézeti csoport sajtója, amely rajta ké­résziül már a középiskolás padokban i» át­hidalható lián árkot áshat a megemésztetlen szocialista jelszavakkal magyar diák és ma­gyar diák közé. A világnézetek harcát hagyjuk az egyete­mi évekre és a férfikor évtizedeire, A Mi Lapunk pedig maradjon ezután is az egész csehszlovákiai magyar ifjúságnak szórakoz­tató, nevelő, tanító s a kisebbségi élet nagy és nehéz feladataira előkészítő, az arany középuton haladó folyóirata. Távolitsunk el A Mi Lapunk útjaiból mindent, ami az ifjú­ságot ellenséges táborokra osztja s állítsuk vissza azokat a pedagógiai korlátokat, ame­lyek az uj nemzedék egységes magyar mun- kaszellemének kisiklásmentes, egyenes pá­lyánál biztosítják. Erre kérjük teljes bizalommal a válságos tizenkettedik óráiban Soherer Lajost! Tói Jen Prága, március 11. Tegnapi számunkban la­punk egyik barátja hozzávetőleges képet adott azokról a nevekről, amelyeknek viselői a cökk- iró szerint jogot tarthatnak arra, hogy a most megalakítás stádiumában levő aka­démia tudományos szakosztályának tag­választásánál rájuk tokintettel legyenek. Ez a szemle természetszerűleg szerintünk is nem tarthat számot a teljességre, azonban le- közlésével is elő akartuk segíteni az előkészí­tő bizottság tagjainak munkáját. Szerintünk ugyanilyen alapon nem volna szabad megfe­ledkezni számos más magyar tudósról, akik föltétien értékei a szlovenszkói magyar tudo­mányos életnek, hogy csak egy nehány nevet említsünk, ott van például Gömöry János Eperjes, Kirammer Jenő dr. Érsekújvár, Szántó Hugó Pozsony, Hefty Andor Késmárk, Borka Géza dr. Komá­rom, Sziicsy Géza Pozsony, Kőhegyi Jó­zsef dr. Pozsony, Horváth Cézár dr. Komá­rom, Spesz Sándor dr. Kassa, Wich Béla dr. Kassa és még számosán. Az előkészítő bizottság csütörtök délelőtt 9 órakoT tartja első ülé­sét Prágában, mely alaklommal fölkeresi Dérer dr. iskola- ügyi minisztert. A magyar írók seregszemléje Éppen az előkészítő bizottság tagijainak munkáját megkönnyítendő, aktuálisnak tart­juk leközölni azt a névsort is, tmely úgyszólván teljesnek tekinthető s amelyet irókörökben terjesztenek. A minden irányzatot magábaöle- lő lista azért is figyelemreméltó, mert a szlovenszkói magyar kultúráiéi eddig tegproduktivabb ágát képviseli s ezek a nevek mennyiségileg és minőségileg is értékes munkásságot mutathatnak föl, min­denesetre jóval nagyobb könyvpcrodukdiót, mint a mostohább helyzetben lévő szloven- szkőd magyar tudomány. Egyes neveik, épp úgy, mint a képzőművé­szet egyes reprezentánsai, több országban ismeretesek és márkát jelentenek. A lista természetesen épp a teljességre való törekvés miatt nem feledkezik meg olyan ne­vekről sem, melyek idáig csak itthoni viszony­latban ismeretesek. Ez a névsor, úgy látjuk, azt mutatja, hogy éppen az irodalmi szakosztály lesz a Tár­saság három alosztálya közül az, amely eddigi produkciója után Is, számra nézve is és várható hatására nézve is a legsze­rencsésebb helyzetben van és mindjárt a kezdet kezdetén megfelelő súllyal Jog bírni. Az említett névsor az Uj Munka Társaság beválasztott, illetve meghívott tagjaival kez­dődik. Ezek a következők: Györy Dezső Prága, Vozári Dezső Prága, Szvatkó Pál Prága, Darvas János Prága, Paál Ferenc Pozsony, Antal Sándor Po­zsony, Juhász Árpád Kassa, Mécs László Nagykapos, Darkó István Prága, Sebes! Ernő Eperjes, Egri Viktor Nagyszombat, Neubauer Pál Prága, Szenes Erzsi Nagy- mihály, Fábry Zoltán Stész, Forbáth Imre Prága, Földes Sándor Komárom, Simándy Pál Losonc, Tamás Mihály Beregszász, Lá­nyi Menyhért Kassa, Sándor Imre Kassa, Brogyáni Kálmán Pozsony, Szalatnai Re­zső Pozsony, Jarno József Pozsony, Krann- mer Jenő ÉTseknjvá-r. Ezeken kívül: Szombathy Viktor Komárom, Jankovios Marcell Pozsony, Sziklay Ferenc Kassa, Tamás Lajos Pozsony, Herczeg Gábor Po­zsony, N. Jaczkó Olga Tárná, Szenes Piros­ka Besztercebánya, Rácz Pál Ungvár, Ke- letnubéri Sándor Kassa, Sohöpflin Géza Eperjes, Telek A. Sándor Rimaszombat, Terén H. Ferenc Teréztanya, Vécsey Zol­vissza haladéktalanul az általános ifjúsági alapra, vagy pedig számoljon azzal, hogy lapja szemben találja magát az egész nem­zeti irányú magyar társadalommal. S vájjon ezért a veszteségért kárpótolná-e> néhány forrófejű, kiforratlan világnézetű fiatalem­ber kétes értékű propagandája? Vorgáah Góca. tán Prága, In ez inger Ferenc, Farkas Ist­ván Ipolyság, Simon Menyhért Munkács. Ez a lista a fentiek fenntartása mellett min­denesetre 40 számba jöhető nevet sorol föl s így előreláthatólag is épp az irodalmi szakosztály lesz a legzár­tabb és legnagyobb gárda. Képzőművészeink listája Képzőművészek köréből juttatták hozzánk az alábbi névsort. A napi munka lázában nincs időnk arra, hogy a listát boncolgassuk s egye sok neveinél értékítéletet mondjunk — ezt az Írók listájánál sem tettük meg —, azonban itt is örvendetesen tűnik föl, hogy a szlovenszkói magyar képzőművészet milyen jóíhangzó, sok külföldön is elismert névvel rendelkező gárdából áll. Éppen ez az önmagában is ha­talmas és működési területében is szigorúan elhatárolt gárda garantálja azt, hogy a Tár­saság harmadik szakosztálya ugyancsak ígé­retesen fog megalakulhatni s dolgozhatni. A hozzánk érkezett névsor a következő: Angyal Géza, Körmöcbánya, Ádám Gyula, Munkács, Bcreznay Ihis, Prága, Brudkner Valéria, Késmárk, Boruth Andor, Tátraszép- lak, Cseh Lajos, Losonc, Csordás Lajos, Kas­sa, Flache Gyula, Besztercebánya, Gerő Gusztáv, Losonc, j Gwerk Ödön, Körmöcbá­nya, Gyurkovits Ferenc, Losonc, Halász- Bradil Elemér, Kassa, Hermélyi Viktor, Kör­möcbánya, Halasy Jenő, Dobsina, Harmos Károly, Komárom, Íjjász Gyula, Ungvár, Jasszus Antal, Kassa, Jánoska Tivadar, Po­zsony, Jakoby Gyula, Kassa, Kollár József, Selmecbánya, Kősaeghy-WinMer Elemér, Tátra, Kis Viktor, Késmárk, Kotász Károly, Polónyi Károly, Rózsahegy, Makovits Jenő, Rimaszombat, Nemes Endre, Prága, Prohászka István, Somorja, Reichenthal Ferenc, Komá­rom, Sors Iván, Prága, Tichy Kálmán, Rozs­nyó, Weiner Imre, Váíbesztercé, festőművé­szek, Berecz Gyula, Komárom, Riegele Ala­jos, Pozsony, szobrászművészek, Albrecht Sándor, Pozsony, Móry János, Németh István László, Pozsony, Simkó Gusztáv, Kassa, ze­neszerzők. Ebbe a szakosztályba mintegy 40 név kerül­het be. Mint említettük, a magunk részéről a listát nem tartjuk teljesnek s csak a.z előkészítő bi­zottság munkájának megkönnyítésére s a tisz­ta helyzetkép könnyebb megszerzése céljából ismertetjük. Józan szavak az nagyonpoíilizált millióról* A Slovák „Az agyonpolitizált millió" címen vezércikkben foglalkozik a megalakulás alatt lévő magyar tudományos és szépművészeti társulat kérdésével. Az objektív szemlélőre valló cikk többek között ezeket tartalmazza: — Az agrárok a bizottság kinevezése miatt azért szórták nyilaikat Dérer miniszterre, mert állítólag csupa szocialistákat nevezett ki a bizottságba, illetve, hogy a miniszler- elvtárs mint szélsőséges pártember elsősor­ban a saját elvtársaira volt tekintettel és nem vette tekintetbe más csoportok ajánlásait. Azonban az agráriusok azt is kifogásolták, hogy a bizottság tagjai tudományos szem­pontból többnyire jelentéktelen emberek, ami pedig szerintük meg nem engedhető olyan fontos dolognál, amilyen a megalapí­tandó tudományos és szépművészeti társa­ság. Magától értetődik, hogy Dérer elvtársai sem nézték összetett kézzel az agrároknak az előkészítő bizottság elleni hajszáját, ha­nem ujjaikat föltűnve igyekeztek visszaverni az alig megszületett intézményt agyba-főbe verő támadásokat. És igy ma a köztársaság­nak eggyel több attrakciója va<n. Az egymil­lió korona körüli kalamitás ugyanis egyre növekszik, az újságok lázasan kifutják az esetet, úgyhogy a milliós ajándékból valószínűleg éppen azoknak van a legkevesebb örömük, akik­nek az ajándék szól. Ami minket illet, — Írja a Slovák — nem igényeljük magunknak azt a jogot, hogy a ma­gyar tudományos és szépművészeti társaság dolgában határozhassunk. Csak . ívnyit jegy- zünk meg, hogy örömünkre fog szolgálni, ha az a millió teljesíteni fogja hivatását és le­hetővé teszi, hogy a magyarok irodalmi, tu­dományos, vagy művészeti-ambícióikat itthon, a saját szülőföldjükön elégíthessék ki, amely egyidejűleg integrális része Szlovén szkon a k, illetve a köztársaságnak, hogy ne szaporít­sák fölöslegesen azokat a panaszokat, misze­rint a szlovenszkói magyar kisebbség kultu­rális tekintetben el van nyomva, amint azt eddig tették itthon és a külföldön. A köztár­sasági elnök által a magyaroknak adott aján­dék kapcsán mi kötelességünket teljesítve csupán ara akarunk rámutatni, hogy mennyire agyon van politizálva egész köz­életünk. Bizonyos ugyanis az, hogy ha ma az iskolaügyi miniszter székében egy ag­rárius ülne, akkor a magyar tudományos és szépművészeti társaság előkészítő bi­zottságát teljesen agrár formára szánták volna — és ma a szocialista elvtársak, ta­lán épp Dérer íőelvtárssal az élükön vol­nának azok, akik az egész köztársaságot te- lekürtölnék, hogy az agrárok milyen kvali­fikációnélküli emberekkel ültették tele a bizottságot. De nemcsak erről van szó. Valahányszor jön egy kéz és köaforrásókból pénzt hoz s Masa- ryk elnök ajándéka ilyennek tekinthető, óriá­si hűhó keletkezük, ritka, de éppoly undorító versenyfutás kezdődik abból a célból: hogyan lehetne mennél inkább pártérdekek számára kihasználni ezt a pénzt, még ha azt olyan emelkedett célra adták is, mint amilyen a tudomány és a művészet. S ez az, ami visszatetsző, ami minden jobb és finomabb érzésű embert undorral tölt el s ezért kell elitélnünik ezt úgy agrár, mint szo­cialista részről az egymillió körül rendezett egész komédiát. Az a visszatetsző marakodás, melybe egyre vadaibíbul belekavarodnak a szocialisták és agrárok jobb körei is, erős el­lenszenvet vált ki a közvéleményben. Sem az egyik, sem a másik fél javára nem lehet fölhozni semmi mentőkörülményt. Látva azit, mi mindent csinálnak ma a magyaroknak ajándékozott egymillió körül, hogyan akarják úgy a szocialisták, mint az agrárok feiárén- dáini maguknak a leendő magyar tudományos és szépművészeti társaságot, hogy aztán a gyökeréig agyonpolitizálják, talán csak poli­tikai legitimáció alapján vegyenek föl beléje tagokat: igazán nem irigyeljük magyar polgártár­sainktól ezt a nagy ajándékot. Sőt, nem­csak, hogy nem irigyeljük ezt az összeget, de ilyen ajándékot egyenesen nem is kí­vánnánk magunknak. Csak aztán senki n© csodálkozzék azon, hogy ha a köztársaságban nagyon mostohán ápol­ják a tudományt és -az irodalmat. ' 1 ITTi1.11■ ■ III I Icsoacvídéli dohánytermelők eredményes küldöifség- járása Prágában Prága, március 11. A losonci és kékkői járá­sok, továbbá Losonc városa és a középezloven- szkói nemzetgazdasági zsupa közös küldöttsége Csizmanec Isván losonci járási főnök vezetése mellett ma Prágában az állami dohányjövedék központi igazgatóságán interveniált a Losoncra kért dohánybeváltóhivatal létesítése érdekében s kérte ezen két járás területe részére engedélye­zett dohány termelési kontingens felemelését. Kétórás tanácskozás után Pospisil dr. vezérigaz­gató a leghatározottabb formában megígérte, hogy e két járásban az eddigi 173 hektárnyi terület helyett 1932-re 527 hektárnyi dohányter- melési területet fognak engedélyezni és Loson­con egyelőre dohánybeváltó bizottságot szer­veznek. Figyelem! Fizetem I Cigányzenekar Bt. ki Lajos prímás vezetésével naponta játszik a Batex étteremben Praha I., Rcvoluíní trída la, a Kotva palota mellett. Souíerran. Souierrain.

Next

/
Thumbnails
Contents