Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-11 / 58. (2575.) szám

^l^GM-MAGtAUHÍRMP ■pwMMHWMMBMaMMiiirrii'ifflMwiirnirfiniíJMaflMMMig---------'" 1931 március 11, ezarda. ■HM—rn i «i 11 nwrr MAGÁNYOSOK SZIGETE Irta: Neufeld Béla dr. A bérli ni orvositól légára gondolok, aki ba­rátnőjével él együtt a lakatlan Gaiapagos sza­got ón. Modem Robinsonnak nevezik, aki ön­ként vállalta sorsát De ne felejtsük el, Ro­binson egyedül volt (s csak később társult hozzá Péntek) s a világkóbor francia tenniszjá- tékos, Górauit is, magányosan szelte törékeny vitorlásává] az Óceánt Ritler doktor ellen­ben egy asszony társaságában fordított hátat Európának. És Ckes’erton szerint egy ember­pár közössége nem l-f-l=2; hanem az egyéni erők é s'bátorságok sokszorosan fe'fokozása. Ritter doktor motívumait pontosabban nem ismerjük. Önkénes kiválását az emberi társa­dalomból azzal indokolja, hogy a civilizáció nem nyújtott számára lelki tarta’mat és ma­gányos elvonultságának célja — az önmegis­merés. Amit a berlini orvos mond, az nem bogarasság csupán, vagy éppen póz. Egyre többen vannak, akik a mának civilizációját lélektelen monotonnak éráik. Az életstílus nriiíormizá 1 ódásának egyhangúsága hatalma­sodik el a gépkorszak emberén, amely minden egyéni vonást és rend kívüliséget megsem­misít. Minden tömegje-enség: technika-, terme­lés, divat, táplálkozás stb. Az egyén csupán visszatükrözi az egyetemes életforma típusát Az egyéni élet teremtő belső feszültségei el­lankadnak, az általános uniformizálás és ra cionizá’ás végzete alól senki se vonhatja ki magát. Ez a civilizációs katzenjammer, amelynek első szellem történeti kifejezője I. I. Rousseau volt, hevesebb menők vési törekvő sek formájában jelentkezik a modern ember életében. Természetesen a vágy és annak megvalósítása között nagy7 a távolság. A Robinson-ideál, — úgy érzem — megfe­lel óu-iink egyik alapvető törekvésének. Dé­lbe regény-kreációja, a lakatlan szigetre eí- vetődött és Önerejére utalt Robinson, túl az egyéni sors ábrázolásán, egyetemesebb vágy- törekvést is kifejez: o kötetlenség mindnyá­junkban szunni/adó eszméjét Azt halljuk egyre, hogy az ember „társas" lény, sőt Taíne szemében az ember ugyan­olyan társadalmi tennék, mint akár a „vitriol vagy cukor". A közkeletű tanítás szerint az ember szociális ösztönökkel jön a világra F*reud óta éppen az ellenkezőjét tudjuk. A pszichoanalízis megalapítója azt tanítja, hogy veleszületett ösztöntermészetünkben mindnyá­jan a*zoci-áli$ak vagyunk és csak később, a nevelés és a kényszer fejleszti át anarchiszti­kus hajlamainkat, — sokszor igém tökélet­lenül — öeszemüködő közösségi energiákká. De a gyermekség! ősi Ié’ek nem semmisül meg s a felépítmények alatt változatlanul tovább élnek — ha betemetettem is — ősi egyéniségünk lázongó elemei. Leljünk mé­lyén mindnyájon nomádok na.gyu.nk és a túl­hajtott emberi közelség, a végletekig vitt al­kalmazkodás, idővel kiválasztja a menekvés ösztöneit. Főúrier falanszter-rendszere is cső­döt mondott, mivel az embernek közösségi létén tűi nem biztosított valamelyes nr ni má­iig. kiegyenlítő egyéni létet. Érdekes, hogy kollektív társadámakban, napjainkban Orosz­országban, mennyire érezhetővé vá’ik a tö- megegyüttlét kényszeiszüksege, amidőn is a család és az egyéni gazdálkodás felbomlásá­val az emberek élete szinte kizárólag íömeg- együtíl étek ben — k’ubbok, tömegétkezdék, szállások stb. — zajlik le. Valami igaza Ritter doktornak is van. Az ő magánykeresése nyilván reaktív természetű i a tü'ontul érezhető társadalmi konvencióval szemben. Rousseau embermenekvése ellenben nemcsak kulfurbetegség volt, hanem azonkí­vül egyéni neurózis is. Ennek a betegesen iulérzékeny és neurotikusán félénk zseninek az élet legbanálisabb eseményei is megren­dülések voltak, amelyektől rettegett és me­nekült előlük. Ez a személyes élmény deter­minálta á'modozásaát arról az emberi kötött­ségről, ahol gyöngéd emberek élnek együtt szel'enni és lelki meghittségben. A Rosseau példája minden neurózisra érvényes. Minden neurózis szükségképpen teljes ehzrgetlUégbe torkolik. Minden nurotikus egyén ezt a kon­fliktust, a társadalommal való megbasonlását érzi felfokozott intenzitással. Miként a neuro­tikus lelki betegek gyógyterápiájának végső célja is — kivá’t az adleri individual-pszicho- logla szellemében — az egyén újra. beágyazása az elveszett közösségbe. Viszont a magányos elvonulás nem mindig egyértelmű lelki betegséggel . Van teremtó, alkotó magányosság is, amelyben beérik az fim bér müve, vagy indulása. Goethe hányszor említi a magány érlelő, termő bőségé? és Nietzsche zordon magánya minő halhatatlan értékeket izzóit ki? Krisztus és Buddha mikor kimondták az igét. hosszú magány érlelő út­járól tértek vissza. Nem tudom, olvasta-e Rátter Montaigne essay-ét a magányról, amelyben az ember le­mond minden földii hiúságról és becsvágyról és bensőjébe fordulva éli életét? Avagy hindu bölcsek példája serkentette, akik életük el- konyán, minden földi jót elvetve, egy szál UTÓIRAT Paris, március. Hátha még utó lóri az utóirat a „Dreyfue- affaireu-t! Szerdán reggel adtam postára a cikket, s szerda este már nem játszották a PAmibiguben a szerencsétlen Iii oh epim - darabot. Csütörtökön pedig arrói volt még csak szó, hogy a főszerep­lő hirtelen megbetegedése folytán maradt el az elöadáá. Újságírói kötelességemnek tartottam, hogy most már a továbbiak iránt is érdeklődjem. Ott akartam lenni a csütörtök? előadáson, mert éreztem, hogy baj van a kréta körül, s úgy látszik, iskolabeteg lett szerdán a, Theatre l’Ambigu. Mások i-s megszimatolbatták a dolgot, zsú­folt nézőtérre, — vagy még soha nem látott harc és háborúra lett volna ezúttal kilátás, ha — M. Rivers. a színház igazgatója be nem adja a derekát. De beadta, s igy a csütörtöki elő­adás és az ezzel kapcsolatosnak Ígérkező szín­házi botrány is elmaradt. A „Dreyfus Affa:re“-t végleg levették a mű­sorról. Mert I-e kellett venni, hacsak ... A továbbiakat hadd mesélje el maga Rivers igazgató: — Erősen reméltük, hogy az „Aotion Fran­chise" ágensei, a Király Rikkancsai, végezetül mégis csak észre térnek, s diadalmas utcára en­gedik a ..Dreyfus Affaire“-t, melynek hazafias tendenciáját csak tudatos rosszakarat tagad­hatja le. Miután azonban az estéről-estére he­vesebb, s már igen súlyos sebesülésekre veze­IL A. beszéfoképcsség Sejiodésének kora Az e’eő fejezetben megbeszélt csecsemőkorhoz közvetlenül csatlakozik a beesélőképesség fejlődé­sének kora. A beszélőképeseég fejlődése a beszéd érte mi fel­fogását megelőzi. Többnyire csak egy nyelvre tanítjuk a gyermeket. Olyan családokban, amelyek­ben két nyelvet egyformán beszédek, előfordul, hogy a gyermekek mind a kőt nyelveit már kez­dettől fogva efeajátiitiák. Ha a gyermekek mindig két nyelven haiüiaraak beszélni, akkor hol az egyik, hol pedig a másik nyelvből választják ka szavaikat és kőt nyelvet sántítanák el — látszólag, —, mert ha tényleg helyes volna, hogy a gyermek époly jó! tanulhat meg egy, mint kért nyelvet, akikor ez oly előny lenne, amelyet senki sem vonna meg gyer­mekétől. Csak akkor vesszük éezre, hogy a gyermek a két nyelv közül egyikei sem tanulta meg tökéletesen, amikor az iskolába kezd járná. A gyemnek, hogy a tanítás nyelvéit követhesse, kénytelen a két nyelv közül az egyiket elhanyagolni. Az iskoláz tatásra való tekintettel helyes az, ba a gyemnek először csak egy nyelvet tar 1 meg és pedig első­sorban azt, amely számára az oktatási nyelv lesz. Egy másik nyelvet csak akkor tanuljon a gyermek, amikor az elsőt már uralja. A beszélőkepésség fejlődésének korában azon­ban még más nevelési hibákkal is találkozunk. A gyermek ugyanis, amikor már a beszéd elsajátí­tásában annyira haladt, hogy kérdéseke* tud in­tézni, akkor a környezetétől sok mindent igyek­szik megtudná. A gyemnek kérdéseire való esten válaszaink azonban nemcsak nyelviem ereiét gyara­pítják, hanem ezek egyúttal az első és legfonto­sabb oktatások a számára. A gyermek állandóan kérdéseke* intéz tárgyaik és előtte eddig wmeret- !en élmények iránt és igy minden válásából vala­mi újat tarauL A normális gyermek ezen érdeklődésért az isko­lai oktat ásnál is folytatja és éppen ezért minden iskola számára a tanítási anyagot előre pontoson beosztják, hogy az elvégzendő tananyag a gyermek korának megife’elő felfogása képességét kielégítse, de meg ne erőltesse­Ha a családban csak egy gyermek van, vngy több gyermek, akik között azonban nagy a kor- különbség és nincs külön személy, aki velük fog- 'nikoazék. akkor a szülők az első években a neve­lés mértékét többnyire nem veszik totkioletbo. A gyermekek ennek folytán állandóan oly felnőttek társaságában vannak, akik kérdéseikre válaszo’gat- nak. Ezáltal az olyan gyermekeik szellemileg nagy előmenetelt tanusiíamik. aminek a szülők nagyon örU'nek. Sajnos, a szil lő!: nem is tudják hogy az jüyeo helytelen nevelés imdíyeo veszély* rejt magá­botoaJ kezükben, utolsó búcsút? vándorlásra kelnek? Bármint is van, akármi hajtotta messzire a berlimá orvost, együttérzéssel figyeljük in­nen európai börtönünkből, akinek cselekedete szimbolizálja sokak menekvő vágyait. Az egészben a legfájdalmasabb, hogy7 az ember még a Galapagos szigetén se érezheti zavartalan egyedül magát; kiváncsi utaztatók nyugtalanítják az emberpár békéjét és mások követni készülnek példáját. Nincs menekvés! írta: HUNGAMCVS VIATOR tett tüntetéseket sehogysem akarták abbahagy­ni, lelkiianieretibeli kötelességemnek tartottam, hogy Chiappe rendőrfőnök úrral a további teen­dőket megtárgyaljam. — Montsieur I’réfet hivatalosan nem tiltotta he a darabot, elleniben figyelmeztetett, hogy legilíetékesebib tudomása szerint, a tüntetők még az eddigi botrányokat is fölülmúló, vére­sebb rohamot készülnek a. színház, a szereplők s a közönség ellen intézni, ha tehát ezek tudo­másulvétele dacára sem fogom saját jószántara- ból a darabot a műsorról levenni, s esetleg ha­lállal végződő tüntetések forrnak a további elő­adásokkal kapcsolatban lefolyni, a felelősség teljes súlyát reám hárítja. Ezek után természe­tesen nem tehettem egyebet, mint hogy önként levettem a műsorról a végzetes következménye­ket maga után vonható Dreyfus-darabot. — Két napig szünetet tartunk, s szombatra a „.L’Homme qtij assassína"-t tűzöm műsorra. Ez a kétna.pi szünet reám nézve óriási anyagi veszteséget jelent, de még többet veszít az a sok kitűnő művészember, akiket — számszerint harmincat — uj darabomban foglalkoztatni nem tudok, & igy, bármennyire is sajnálom őket, le­het, hogy hosszabb időre munka s kenyérkere­set nélkül maradnak. Ezekért a felelősséget vállalják azok. akik minket ebbe az igazán nem képzelt kényszerhelyzetbe hoztak. # Harctéri jelentés: A Sipka-szorosban azóta minden csöndes. (ml HMnyrák sok cenLádibtun annak a tudata, hogy a gyonuoikekiiefc a felnőttekkel való életei ó tórsülgúsa a gyermekeknek állandó oktatásét je­lenti. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a beeBÓóőképeeség fejlődéeéneík korában a szellemi tuterőltetés a gyermeket a leginkább fenyegeti. Az áskolésgye rmok see'tomd túlterhelése, —- amint azt leé&őbb olvasni fogjuk —•, bebizonyítva nincsen. A gyermek engedelmességre való szoktatásának módjai Már e beszéd képességének kifejlődése előtt le­het a gyermekkel a megengedett óe tilos fogalmát megórttetná. Ezen fogalmaikat móg tovább kell fejlesztenünk ,am :nt a beszéddel is megérttétbet- jük magunkat vele. Bőbbí esetben azt úgy tesszük, hogy mindenre, ami a gyermeknek tilos, egy jel­zést használunk. A gyermekek fogékonysága között már ebben a korban is lényeges különbségek van­nak- Számos gyermek, akiknél pl. következetesen használunk egy bizonyos szót e tiltott dolog jelzésére: ez engedelmességet megszokja. Ezzel szemben a gyermekek egy másik csoportja, az illető biiltakozó szó különböző hangsurlyozásától függően, nemcsak eóáíl a tiltott cselekvéstől, ha­nem energikus parancs színezetet adván előbbi tiltakozásunknak: látható lesbongolísággal is reagál. Ilyen érzékeny gyermekeiket igen könnyű pusztán szóval engedelmességre szoktatnunk. A gyermekek egy harmadik csoportja éppen ellenkezőleg, dacosan viselkedik és a jó szóra nem hallgat Ifit tűnök elénlk a sokai vitatott kérdés, hogy milyen további eszközökhöz nyuijurik, hogy a gyermeket mégds engedelmességre eooktaeeuik­Kó4 mód áll rendelkezésünkre: az egyik a jutal- mozás, a másik a büntetés. Vita tárgyúi csupán a büntetés, illetve a fenyítés kérdés© szokta képezm. A jutalmazást természetesen célszerűnek tNállják, holott az igen nagy tévedés. Ha ugyanis a helye­sen cselekvő gyermeket, megoltalmazzuk, akkor azon hamis érzés támad benne, hogy csak azért kell engedelmesnek lennie, hogy jutá mat kapjon. Jutalmat adhatunk a gyermeknek, ha a® vaVan! helytelenséget aibbabogy és ezen őse'eked elének fontosságára és helyességére ráeszmél. Ezen el­járásnak azomtban szántán megvon a maga hátránya. A gyermek első életéveiben alkalmazható bün­tető módok: a kívánság vissza utasítása és az enyhe festi fenyítés. Az első büntetési módot, a kívánság megtagadását minden gyermeknél alkal­mazhatjuk. A testi fenyítés a kéznek enyhe meg- legyímitésébő! álljon. Ua a szülő gyermekét a kívánság megtagadásá­nak módjával ongedefonoeeégrc cwoktand nem tudja, akkor adott, esetekben kényto’en lesz a testi fenyítést, mint növelési esdi őzt igénybe venni, j 11 IIIIIMBMMMKWWJMBWWOtalMfgEgtSVia&igaBiadilWaMBMBMBBBB I Otthoni-Jódkurák Kérje az otthoni csizi ivó és fürdökurák használati utasítását. Cstzlürdö de azt mindenkor: csak végső esetben ajEkalmaz- hatja. A tarai tónak az iskolai oktatás kapcsán so­hasem szabad a testi fényűé? durva fegyverével élnie, mert a testi fenyítést normális gyermeknél is csak addig a korig szabad alkalmazni, amíg a ] gyermek annak lényegét az okozott fájdalomban találja. Miheilyet a gyermek már abba a korba kö­rül, amelyben —, mint az iskólaiköle'ezettség korában.. — az iíyen büntetés az önérzetét sörök akkor már alkalmazását el kell vetnünk, mert csuk dacossá tesszük vele a gyermeket és meg is gyűlölt élj ük magiunkat vele. A szülő vagy he’ye'dese és a tanító sem keini'1 az utóbbi helyzetbe, ha a gyermeket megfelelően fog’alkoztatía. Már az iskolába való járás előtt kell a gyermeket a tigye'mes észlel 'ere, bizonyos oé’tudartos foglalkoztatás melletti kitartásra és a teotd ügyesség gyakorlására oktatni. A gyermek helyes foglal­koztatása az első években A kis gyermek játékait úgy kell megválasztaná, hogy sze-fenni képességeit túlságosan meg ne oről- teesók. Ezen feltételnek a mozgással és énoktéssel kísért játékok felelnek meg. A keres,zlülviíelükhöz tehát böbb gyermek együifites részvétele szükséges és ennélfogva az egygyermekes házban, vagy olyan családokban, amelyekben a gyermekek között nagy a korkülönbség, be nem vezethetők. A játékokon kívül a gyermekek olyan foglalkoz­tatásáról kel gondoskodni, amelyek által elsősor­ban a megfigyelést gyakorolják. Az erre való ne­velés már a legkorábbi gyermekkorban kezdődjék és pedig oly feladatok megoldásaival, amelyek egyszerűségűik mellett gondos figyelmet igényé nek. Ha pl. a gyermeknek építőkockákból mira'a után kell valamit felépoteraie. akkor ezen mintát kény­telen lesz jól megnézni. így lesz az építőkockákkal való játékból fontos nevelési eszköz. Amikor azon­ban az építőkockákat a .gyermeknek 'egyszerűen átadjuk, hogy eljátsszon velük, akkor csuk ec?tata­mii fogja eltölteni idejét. Egy7 másik fontos feladat, amelyre a gyermek e’&ő élebé veiben való foglalkoztatásánál figyelem­mel kell lennünk, abban álljon, hogy kitartásra szoktassuk őket Az ember teljesítőképességének a későbbi életkorban is a legfontosabb alapja, hogy bizonyos foglalkozása mellett kitartson. Olyan gyermekek, akiket az első hal esztendőben az egy tárggyal való huzamosabb foglalkozás által kitar­tásra nem neveltek, az iskolába való járáskor súlyos elilerabóbbe kerülnek az iskola követelményed- vei, mert ekkor kell pótolmáok azon lelki tulajdonságok eteajátíítását, amelyeket addág eb mulasztottak. A* eíső életévekben WSő nevefesniek a célját azonban ne csak a kézügyesség, hanem az egésa szervezet testi ügyesn^gének a kifejlesztése is le­gyen. A testi ügyességet a kornak megfelelő tornagyakorlatokkal fejleszthetjük. Ezeket már — a csecsemő bornásztwtásától eltekintve — két-négy éves korban megkezdhetjük, de nem vihetők ke­resztül az egyes kis gyermekeknél különfeilön, hanem csak csoportokban való tanítással. A laká­sokban elhelyezett tornaszerek nem pórtolják az élőbbeket, mert a® egyes tornaszereket a gyemnek hamar megunja. A hétéves kor előtti gyermekek már a rud-% vagy köté'mászás. továbbá a létrán, vagy pádon való bomázás iránt fogékonyak. Ezen tomázáéi módok azért is oé'szerüek, mert a felső test izom­zatúnak fejlődését is elősegítik. Az alsó végtagok izomzaía ugyanis a járás és szaladgálás folytán amúgy is jói fej’ődiik. A felső végtagok, a váll- és hátizemaat efenben fejlődésében visszamarad, mert ezen izomcsoportokat a gyermek kévésüké haszná ja. A tornázásnál tehát a kis gyermekkor­ban főleg arra kell tekintettel lennünk, hogy az a felső test izomzalát fejlessze. Sok szülő azt hiszi, hogy a séta a testi fej’ődést előmozdítja, pedig a hosszú séta, vagy még ke- vésbbó a eétakocsizás nem a kis gyermeknek való. Elóg baj a®, hogy a városi gyermek csak akkor kerül a friss levegőre és a napra, amikor séta ni viszik. A gyermeknek teeons alkalmat kell nyújta­nunk, hogy m inéi több időt tölthessen a szabad levegőn és pedig oly módon, hogy pl. egy kertben, vagy egy megfelelő játszótéren egykorú pajtásai társaságában haracurozaon. (Folyt., köv.) — Londont nők szemüveg-divatja. London egy előkelő francia látogatója nyilatkozott egy angol lapnak. Elmondta., hogy a legmeglepőbb londoni tapasztalata az. hogy rengeteg nő visel pápaszemet. Nemcsak a színházban vagy moziban vesznek fed szemüveget a csinos, fiatal nők, hanem o® uecán, vendéglőben, sőt ötórai teákon tánekezben is szem­üvegei viselnek. A francia nők soha nem vesznek fel nyilvánosság előtt pápaszemet., tu ságosan hiuak ehhez. Az angol nők viszont szántón adnak a kül­sejükre, de egyrészt nagyon fontosnak tartják hogy rendesen lássanak, másrészt az a véleményük hogy vannak nők, akiknek jó áll a pápaszem. Pártban a szemüveges fiatal nő egész különleges jelen g és nemrég a® egyik pikáns folyó Írni bon apróhir­detés je’eot meg, amelyben egy nr csinos, f alni, jóalaku pápaszemeti hö'gv icmoreít-gét korívsi. Le- helsóges. sőt nagyon valóoziiiü, hogy nem talál.' senkit aki megfelelt volna neki és a fríuica ur most. nyilatkozatában aijánljo a francia birdetónek. hogy menjen Londonba, mert ot! léjilen nyomon találkozhat szép, fiatal, szemüveges leányokkal, v Á modern gyermeknevelés irányelvei Irta: Hübschmann Zsigmond dr. gyermekorvos Eperjes 4

Next

/
Thumbnails
Contents