Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-01 / 26. (2543.) szám

10 t>sa:gaiMa&^arh!riiAP‘ 1331 február 1, A MA PROBLÉMAI Herkules a válaszúton Ne sségyelje kérem, hogy férfi létére hőzzám fordult tanácsért. Az emiatt támadt rossz érzé­sét el akarom oszlatni s igy előre megmondom azt, amit levelem végén kellett volna megmon­danom: Tulajdonképpen nem is vár tőlem ta­nácsot! Degadta már ezt a becsületes szive és az egészséges erkölcsi érzése. Egy időre ugyan megtévesztette a minden férfi éleiében fel­felbukkanó érzéki igézet, de, amikor nekem megírta a lelke titkos válságát, már csap azt akarta, hogy én mondjam ki, az örök bíró, a leUciismereíe szervái. Érezte jól, hogy én sem mondhatok mást. Ne gondolja, hogy esete kivételes. Csaknem minden férfi életében elérkezik az idő, mikor ■válaszutra ér. Hiszen a házasságban ritka em­ber bírja, vagy ha bírja, nem sokáig élvezheti az elkülönülést. Jönnek a régi barátok és ba­rátnők. Sürgetve sodorják messze a házastár­sakat a megértésben feltalálható boldogságtól és a gyermekszobában keresett üdüléstől. Való­sággal kigunyolják ^ egymásnak élőket. Lép- ten-nyomon érzetetik velük „nevetséges“ voltu­kat. Éppen ezért elkerülhetetlen katasztrófákat jelentenek ezek a tulgyakori összejövetelek a családi életben. Itt először a férfinél kopog­tatott be a válság, — de éppen igy bekopogtat­hatott volna az asszonynál, ha kisebb az ellent- álló ereje. Mert az immár negyven tagra fel­szaporodott társaságukban bizonyosan akadt olyan férfi is, mint amilyen asszony akadt: aki szakadatlanul a házasélet unalmasságáról, a szabadság jogáról és a társadalmi és erkölcsi törvények tarthatatlanságáról tartott elő­adást a feleségének. Valószínűleg ez a férfi is harcba vitte minden ékesszólását, hogy a más feleségét eltántorítsa a nyugalom és becsület útjáról. Hiszen olyan gazdag az ilyen kisértök szótára, ósdinak bélyegzik a hűséget, gyáva­ságnak a tisztaságot és unalmasnak a nyugal­mas családi életet. Mindezzel pedig szembe állítják az egyéni élet magasabbrendüségét. Megmagyarázzák, hogy az erkölcs éppen úgy csak a közönséges emberek számára való, mint a hit. Előkelő lelkek nem tűrik a korláto­kat. Bátran és szabadon élik a maguk életét. S ez az élet az örömhajszolás, a vágyak parancs­szavának követése. Örüljön, hogy felesége tiszta lóikét még.nem zavarta meg az elébe festett „nagyvonalélet utáni vágy. Örüljön, mert a boldogság végered­ményben mégis csak a nyugalom és ez ott van a hűséges asszony mellett. Gondoljon arra, hogy éppen igy most felesége is lehetne válasz­úton. Erezhetné, hogy ő vágyik ki a caládi fé­szekből és ő kívánja magára venni a hűtlenség terhét. Akkor bizonyosan nem lenne meg a mostani problémája. Egyetlen érzése volna csak: vad féltékenység. És ezzel együtt jönne az ölésre kívánkozó gyűlölet az idegen ellen, aki becstelenül el akarta venni a feleségét és a gyermekei anyját. Kérem, élje bele magát eb­be a helyzetbe, S ha mindezt már érzi, fordít­sa a feltámadt gyűlöletét az idegen asszony el­len, aki ismeri csaádi életük tisztaságát, együttélésük harmóniáját és mégis szándéko­san bűnös vágyakat akart felidézni a, más fér­jében, ki lélekben egészen az asszonyáé. Hi­szen levele valóságos dicshimnusza a felesé. ge jóságának, kendőzetlen szépségének, tiszta leke bizalmának. Mellette igazán gyűlölnie kell a másik asszonyt, aki meg akarja zavar­ni az életüket és kiszámított rafinériával igyekszik felkelteni Önben a csak piUanatoJc- nak éh) ösztönlényt, aki szenvedélye mámorá­ban majd nem gondol senkire és semmire. Há­la Istennek, hogy még nem érte el a célját. Hiába rendezett egész színdarabot, — ögi ösz­tönösen szembeállította bűnös törekvéseivel a felesége tiszta alakját. De, — mint írja, — nem liztk teljesen magában. Fél a kővetkező alkal­maktól. Engedje meg, hogy most valami nagyon ke­gyetlen dolgot mondjak. heveiében elárult valamit, ami megvilágítja ezt a helyzete'. Megtudtam, hogy anyagilag füg­getlen emberek, sok mindent megengedhetnek maguknak, ami az életet színesebbé teszi. A csábító asszony anyagi körülményeiről nem irt, — de valószirtü, hogy igényei jóval na­gyjobbak a lehetőségeinél. Hiszen irta, hogy irinykedik a feleségére és gúnyolja, mert ma­ga gondozza a gyermekeit , ahelyett, hogy sze­mélyzetet tartana mellettük. Mindebből követ­kezik az, ami most férfiúi hiúságában bántja meg. 8 én mégi* ki merem mondani: Ha telje­sen vagyontalan ember lenne, ez az asszony nem fárasztaná magát a meghódításával! Ez­zel nemi akarom leértékelni sem testi, .sem lel­ki értékét. Hiszen az ilyen asszonynak ez nem fontos. Itt elsősorban anyagi előnyök kihasz­náld sár éj, van szó. Kívánatos az a, férfi, aki a féleségét elhalmotza mindennel, —- mi mii- dent adna az ilyen a „barátnőjének!“ De ez j Szentivánlürdőn (Posta, távírda, telefon: Liptovsky Sváty Ján) állandó SkUanSolyamoh Skitanár: Burtovsz y Miklós Tudom, hogy ez soha nem következik be. Akit visszatartott az első, meglepetésszerűen rendezett ballépéstől az a gondolat, hogy esetleg majd könnyeket lát miatta a felesége szemében, az soha nem juthat el idáig. De meg kelleti mutatnom végig ezt a megkezdett komédiát. Már láttam hasonlót egy másik húr csak az első stáció volna. Ne gondolja kérem, hogy ez az asszony megelégednék azzal, ha csap titokban, a „szerelem széni nevében“ és az „emberi szabadság jogán“ találkoznának. Meglátná, hogy a most merész és közvéle­ménnyel dacoló „szabad emberből“ egyszerre csak prűdé, mindentől remegő asszony vál­nék, aki ugyan mindent elkövetett, hogy Ön­nel kompromittálja magát, de mihelyt elérte, hogy beszélnek keltőjükről, azonnal feltámad­na benne a becsületét féltő ártatlanság és a társadalom ítélkezésétől reszkető „tisztességes asszony“. Azonnal sutba dobná mindazt, amit a házasság abszurditásáról mondott. Ezt talál­ná az egyetlen kivezető útnak, s ön akkor ke­rülne igazán válaszutra. Akkor kérdezhetné igazán: mit csináljon? Elhagyja-e a feleséget, kiben nemcsak gyermekei anyját tiszteli, de becsüli benne a kiváló embert és szereti a hű­séges asszonyt is, — elvegye-e helyette ezt a másikat, akii nem tisztel és nem szerethet, hiszen feldúlta az életét. A gyógyfürdők egész éven át nyitva. Csodás eredmények ideg- és szívbajoknál. Ivókúránál az emésztőszervek betegségeiben. saspár életében, hol a férfi nem hallgatott a lelkiismerete szavára. Hat ember boldogtalan­sága árán tanulta meg: milyen játékokra ké­pes a jobb anyagi helyzetbe kívánkozó számitó nő. Egy tanácsot mégis adhatok. Anyagi lehető­ségei megengedik. Csomagolhasson össze és menjen el pár hónapra■ a családjával. 8 mikor visszajön, ne engedje belesodorni sorsát a túl­zott társadalmi életbe. Az ördög nem alszik. S megtörténhetik, hogy egy napon majd a fele­sége fordul valakihez hasonló kérdéssel, mint most Ön fordult hozzám. És soha nem lehet tudni: ki milyen választ ad rá! Szentmiihálvimé Szabó Mária. Álláskeresés nagyban Iria: Darkó István A fiatalok megpróbálnak szervezkedni. A fia tatok azonban természetszerűen ügyetlenek s így szerve /.kedé süknek sehogy sincs kellő formája. Sőt kellő módon ön tudatosult tar­talmi ereje sincs, ami természetes és a leg­többször örvendetes is, hiszen a fiatalok mind különbözőképpen akarnak valami újab­bat, jobbat és szebbet. Nem igaz, hogy az egyéniség az ember megkorosodásávat együtt fejlődik ki. Ellenkezőleg, társadalomtudomá­nyi általánosítás alapján azt mondhatjuk, hogy csak a fiatal emberek élete van tele igazán individuális tartalommal, egyéni eszmékkel és intuitív módon termett, különleges törek­vésekkel. Ellenben az idősebb ember mindig inkább beleuniformálódiik a nagy társadalmi keretekbe. A humánusan széles látókör és belátó érzésvilág a fiatalság sajátja. A fiatal­embernek még elfogultságai is igyekeznek tulnézmi a saját horizontjukon. A fiatal mun- kásember például, ha még olyan osztályön­tudatos is, sokkal magasabb stilusu, esz- meibb és emberibb fogalmazást szokott adni a maga osztályöntudatosságának, mint a ke­ményebbé és hajliihatatlanabbá kovácsoló- dott öreg munkásember. A fiatalember egyé­nien látó szemlét csak a korral jövő tapaszta­lások szemüvege iránit, ja aztán egy-egy irány önmagában talán ■egyenesebb, de már nagyon sokak által meghúzott vonalába. Így aztán a fiatalok szervezkedésének nin­csenek meg a kellő feltételei. Mert a szerve­zettség erejét megszerezni, azzal haszonnal él- Dj csak egyforma lelki alkatú, az eszközök­ben könnyen megegyező emberek tömege ké­pes. De főként olyan emberek tömege, akik­ben szervezkedésük végső célja már kellően öntudatosodott. És amely cél főként anyagi természetű, mert nagy spirituális értelmű cé­lokat a kimagasló egyének szoktak megköze­líteni és elérni. A tömegmozgalom szempont­jából is először van a próféta és csak aztán van a tömeg, amely az anyagi valóság poha­raiból kezdi szürcsölni a próféta italát. A fiatalok, akikben a próféták individuális értékekkel gazdag alaptermészete munkál­kodik, mégis megpróbálnak szervezkedni minden időkben. Ezek a kísérletek sikertele­nek, mert a szervezkedés logikáját nélkülö­zik. Azaz, hogy az egyéni erők teljesitőkópes- ségére bízott munkát a több apróbb erőből összeszedett szervezkedés erejével akarják elvégeztetni. Azonban érdekes változást láthatunk a fia­talok szervezkedésében is. A mai élet akko­ra reális nehézségek elé állítja a fiatalokat, hogy természetszerűen kifejlődik bennük sok, eddig csak az idősebb korral járt tulaj­donság. A fiatalok legújabb szervezkedései­nek már legtöbször anyagi természetű alapja, sőt célja van. Sok szó esik mostanában arról, hogy a társadalom nagy szét tagoltságát niost í még az ifjak generációi is növelik, akik ilyen ! kor-osztályozás alapján tovább tördelik az amúgy is agyon tördelt társadalmat. Legutóbb a harmincévesek szervezkedéséről hallottunk ilyen és hasonló megbeszéléseket. A példa számunkra a legkitűnőbb: a har­mincévesek. Az ő szervezkedések tiszta for­mában az, amelyről előbb szóltunk. Az ifjú­ságnak ez a korosztálya világosan nőin azért szervezkedik napjainkban, hogy a világot megmentse, hanem helyét, létalapjait, állását keresi a valóságos életben. Álláskeresés ‘©ti giron. A harmincéves ember hű kifejezője a ! háború utáni fiatalságnak, s-'ót .a legihiibb ki- ) fejezője annak. Akik|fiatala,bbak nála, atkik őre-, gebbek, egyformán előnyösebb helyzetben vannak. A harmincévesek, hozzájuk értve ter­mészetesen a harmadik évtized előtt és után álló két-három évek folyamait is, a fiatalsá­got illető mai bajok fókuszában állanak. És a mai harmincévesek pontosan a hatá­ron állanak. Egyik lábuk még az ifjúság, a másik már a felelős férfikor országában. Akik fiatalabbak náluk, azok még a készülő­dés, a reménykedés, az elindulás jóindulatú rózsaszín világításában, a fiatal lélek nagy elaszticitásavai várják, hogy mi lesz, hogy talán jó történik majd velük. Akik öregebbek a harmincéveseknél, azok javarészt már ilyen-olyan pozíciót 'találtak, mert legtöbbjük még a háború előttiről hozta az élethez való hozzáértését. Hanem a harmincéveseket az egzisztenciális bajok és intellektuális határo­zatlanság szobraiul állította oda a sors. Leg­többjük fölött idáig múlt az idő s még nem foghattak semmi komolyhoz, öregebbek, hogy még volna kedvük várni s a fiatalság belé­jük tört fullánkjai mégis még csendesen vé- reznek bennük. Körülmézmek kutatva, mert idegesíti őket, hogy még semmit sem találtak és látják, hogy egy falat kenyér, azt a leg­több, amit találhatnák. De sokszor ezt sem lelik meg. Sokszor már részesei szeretnének lenni annak a gyönyörnek, amelyet a mások­ról, a szeretettekről való gondoskodás^ nyújt a férfinak, de éppen itt a lemondás tragédiái­nak sorozatait kell életük súlyosbításául meg­szerezniük. * Úgy látszik, mintha ez a helyzet terelte volna közös táborba őket. Magyarországon egy Habsburg főherceg, aki nemrég Brazíliá­dban járt., s aki maga is harmincéves, több- ezer magyar harmincéveset gyűjtött maga mellé, munkásokat, földműveseket, intelli­genseket, akiknek a kor gazdasági és lelki kérdéseit hiánytalanul magukba foglaló leve­leit egy napilap sorra közölte. Délarnerika őrrengetegeibe kívánnak .menni ezek az em­berek, mert földet, talajt, pozíciót keresnek bárhol is. Olvastam-e, hallottam-©, komolynak vagy viccnek, nem tudom, de az ötlet jó: „Kezdők Lapja" címmel induljon egy újság, amely az elhelyezkedni nem tudó emberek dolgait tárja napvilágra. Az ötlet nagyszerű, de harmincévesek szerkesszék, mert az ő ke­zükbe való. Oh, az Aller Képes Lapja kis­miska lenne ehhez a laphoz képest, amely biztosan megjelenhetne a világ összes nyel­vein is. Notórius kérdés, megrögzött állás- keresés folyik napjainkban s ebben a har­mincévesek vezetnek, mint akiknél a legaku- tább a probléma. Minden bűnözést felülmúló , mértékben keresik ők az állást, anyagi és szellemi értelemben egyaránt, az ártatlan emberek, akik károsultjai és nem kártevői á büutevésnek. Van egy barátom, aki minden negyedévben felkeres a levelével. Egyikben örömmel értesít, hogy állást kapott, a másik­ban szomorúsággal, hogy elvesztette. Ha a polihisztorság erény, ma uincs erényesebb íőity ennél a harmincéves barátomnál. Pedig, valóban, képzettebb, becsületesebb, okosabb ember sincs nála. Az álláskeresés ilyenformán társadalmunk komoly jelenségévé vált. Némi maliciával azt mondhatjuk, hogy először egyéni kilengések ■formájában jelentkezett. Magam láttam félévej még. hogy egy négy oldalán óriási plakátok- J kai b©r aggatott teherautó járta be a várost. 'A. plakátokon ügyes feltűnőséggol az volt fel­írva, hogy egy hus/x>nnyolcéves fiatalember (aki ért négy nyelven, van kél diplomája, volt már soífőr, tud könyvelni és a nyelveken levelezni, tud mindent, ami elfogadható és kb esik az igényei) állást keres. Elmegy akármi­nek, amibe bele lehet egyezni. A fiatalem­berről az újságok ic megírták akkor, hogy az utolsó pénzén kibérelte egy napra a teher­autót, mert nem tudott elhelyezkedni és ez­zel az utolsó kétségbeesett eszközzel akarta a munkaadók figyelmét magára felhívni. Da nem kapott munkát, mert az ötletet ameri­kaiadnak találták s nem hitték el szegény fiúról, hogy szerény i? tud lenni, amikor egy havi fizetésének megfelelő összeget áldozott erre a „viccre". Az álláskeresés társadalmi jelensége azon­ban tovább fejlődött, mint láttuk. Keretes társadalmi megmozdulások formájában igyek­szik érdekeinek érvényt szerezni. Persze, persze, az alkalmazkodni akaró fiatalok könnyei magukban nem fognak komoly sikert bizfositani a számára. De van-e szomorúbb, le- sujtóbb s egyben fenyegetőbb, mint amikor a fiatalok materiális érdekekért, még ha a sa­ját magukéért is, akarnak összefogni, ahe­lyett, hogy, mint régen, jó és srzép emberi eszmék tiszta levegője alá gyülekeznének?! Nagy csúfságok, szörnyű bajok estek a ■vilá­gon, hogy ennyire megfordult a rendje. Pavlova búcsúztatása Pesten A balettmüvészet nagy halottjáért, a finom, töré­keny Anna Pavlováért rekviemet tartottak a buda­pesti oroszok. Az előkelő cári urak épp úgy megje­lentek a Szív-uccában lévő imaházban, mint a hadi­foglyok, akiknek nem volt kedvük megpróbálkozni a szovjet életével. Tömjénfüst és áhitatos énekek. Gyászmise. A díszes orosz közönség sorában ott volt Jushny is, a Pesten időző Kék madár-kabaré igazgatója. Rekviem után a szlvuccal épületben sokáig elbe­szélgettek a jelenlevőit. Gorkarov cári kapitány megjegyezte: — A régi cári Oroszország tánc- és ének- és szín­művészeié egy-két évtized és lehanyatlik a vilá­gon. Szegény Pavlova is.., elment... Még szeren­cse, hogy fűmen megörökítették felejthetetlen, köny- nyü mozdulatait. Mintha nem is járt volna a föl­dön ... Legyintenek rá a jórészt őszes-íeketeszakállas urak. — Az újak, akik most indulnak el Oroszországba, már olyan nevelést kaptak, hogy nehezen találják meg magukat Jushny közbeszól: — A művészet abszolút Lehet egyideíg ártan! az alkotó kifejlődésének, de később a szárnyak csat- .. lógásának útját sem lehet korlátozni. Legfeljebb az történik a fiatal orosz művésszel, ami velünk*,.,. Ha nem megy: ott hagyják a földet, amely megil­letné őket s a nagyvilágon hirdetik az orosz művé­szet nagyságát, amibe nem lehet politikát vinni. Ezután Pavlováró! beszélgetnek. Emlegetik: ren­geteg emigránson segített. Külön gondja volt neki, hogy miből élnek a világrészeken bolyongó, hazát­lan oroszok. — Az oroszok. Mink... — mondja egy egysze­rűbb ember, aki elhozta budapesti származású, ma­gyar feleségét is. A beszélgetés a folyosón mind közvetlenebb lesz. Egykori nagyurak oroszul szólítják meg a szegény sorban élő, itt maradt orosz foglyokat. Van köz­tük portás, üzleti szolga, iparossegéd, sőt házaló kereskedő is. Kiderül, hogy azok a magyar tisztek, akik a front mögött szolgáltak s ebben a beosztásban fo­goly oroszokkal dolgoztak együtt, a volt muszka katonák közül sokat elhelyeztek állásban a háború befejezése után. Ezt mondja a lépcsőháziján egy szlávos arcú ember: — A szegény ember nem fél a házasság gond­jaitól. Mi kisemberek valamennyien megnősültünk. Az egyik kivágott, megsárduJt ujságlapot vesz elő és mutogatja a rajta levő képet, amelyen Pavlo­va finoman hajló figurája lábujjhegyen libeg a könnyű balettruhában, összehajolnak a rokon-arcok és nézik a többé már nem élő tüneményt... Felhívás A ősei (szlovákiai főiskolákon tanuló .magyar egyetemi hallgatók támogatására alakult társadalmi nagybizotteág nevében ezennel felhívom a brünnd ós pozsonyi egyetem azon magyar nemzetiségű hallgatóit, ekük az ezen egyetemek mellett létesí­tett magyar menzákon való étkezés kedvezményét igénybe venni óhajtják, hogy ez iránti kérvényü­ket címemre: Grosscbmid Géza dr. szenátor, Kassa, Fő-ucea 4., folyó évi február 20-ig küld­jék be. A bélyegmentes föl yarnod vám vökhöz csatolandó a folyamodó és szülei szegénységét igazoló hatósági bizonyítvány, továbbá az 1930—31. tanév téld sze­meszterében tanúsított előmeneteléről szóló vizsga-, illetve koljoquiumi bizonyítványok. Csatolandó továbbá egy megcímzett válaszbori- lék, amely az ajánlott levelek után járó és a kül­demény súlyának megfelelő díjtétel szériát bélye­gezendő fel. Folyamodni azoknak is kell, akik az elmúlt fél­évben kedvezményben részesültek. A bizottság fenntartja magának, hogy a kérelmeket, meglevő anyagi erejéhez mérten, részben vagy egészben teljesítse, vagy elutasítsa. Elkésett folyamodvá­nyok nem lesznek figyelembe véve. Kassa, 1931 január 17. Grosschmid Géza dr.. 1 szenátor, a négy bizottság elnök* ■

Next

/
Thumbnails
Contents