Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-08 / 32. (2549.) szám
1WM leforeár 8, TOB&rnmp. 'T>BXGAlAWfc!1RFÍl RLM? Nehru, a Újabb meglepő tranzakció a szloweraszkél pénzpiacéra A Kassai Bank magyar jellegének és önállóságának lecsökkenéséve! a Bebka palronátusa alá került — Miért kellett hát a Szlovák Általános Hitelbankot eladni! Bráhmán, a szanszkrit nyelvnek ezzel a hangzásában is önmegtartóztató, fölüvöltő sza vával diszifett legfőbb lény, nyugiszik a haity tyun és négy arcával a világ négy tálja felé tekint. A brahmin, az öreg Motilal Nehru iné redt szénáméi kiterítve fekszik, részére meg szűnt a világ és a világtájak. A brahmin megindul a hosszú utón vissza a világból, Bráhmánhoz, akinek „a föld nem te remtése, de kifolyása" s mennél jobban fo lyi'k, távolodik tőle, az igaz forrástól, annál többet vesz föl a tíisztátalanságből és a go noszságból. A lélekvándorlás tisztitó útjára lép a papi kaszt tizeinkét óv óta betegeskedő öreg előkelősége s bizonnyal hitt abban, hegy ez a processzus nála rövidebb ideig fog tar' tani, mint annyi másnál s hamarább odaér Hozzá, mint a háromszázmillió hindu, kivéve talán Gandhit, akihez Nehru csak nemrég, a sónyerés híres napja óta csatlakozott Nehru a mérsékelt irányzat vezéralakja volt Anglia és India nagy harcának évtizedes küzr delméhen. A. pánhindu kongresszus elnökeként az evolúció, a békés megegyezés, a kompromisszum elvét képviselte, szemben Gandhi merev, nem alkuvó, passzív ellentállásá- vad. Csak mikor a háború előtt tett angol Ígéretet a háború befejezése után kitört lázongások ntán tiz évre kitolva sem valósították meg s India 1929-ben sem kapta meg a domi- ninmi alkotmányt, fordult ez a kompromisz- szumos elv dacosan a non cooperation lázadói felé s aima bizonyos napon Motilal Nehru, fiával, Pandát Nehru val elkísérte Gandhit a tenger partjára, hogy megszegjék az angol törvényt, hogy a Törvény teljesüljön. Nehru fiával és Gandhival együtt került börtönbe és együtt szabadult M. De nem sok hasznát vette a kiszabadnlásnak. Alig hogy elért az orvoshoz, a tizenkótóves betegség megszabadította lelkét a bűnös földi testtől. Nehru úgy halt meg, hogy nem látta élete eredményét. A megható az öreg brahmin végéráiban bizonnyal az az érzés, ami alól nem szabadulhatott. A kompromisszumok embere, a reálpolitiikus, a lázadó, ethikus apostol lába mellett raboskodott, egy eszméért, amelyet a maga elvei szerint nem tudott teljes győzelemhez segíteni s áf pártolásában tiltakozni akart az eredménytelenség ellen. Mikor az ezért kapott büntetés alól kiszabadult, összeesett és meghalt. Gandhi ott állott fölötte, ott állott fölötte heves, giand'hista fia is: az igazi lázadók a büntetés kitöltése után is tovább élnek és folytatni készülnek a harcot. Mit ért el Nehru, aká élete végén sutbadob- ta reálpolitikáját 'és szimbolikus lázadóvá lett, hogy az igazság mellett bitet tegyen? Mit ért el Gandhi, aki nem reálpolitiikus s erkölcsfii ozófiája újból az abszolutumok lehetőségét, az erőszak nélküli ségnek minden erőszakot legyőző erkölcsi erejét lobogtatja a Gangesz országában? Erre tán csak a bodhi, a tökéletes tudós felelhetne meg. Pedig nemcsak az összeaszott aszkéta, nemcsak a fiatal Pandát Nehru kiváncsi az igaz feleletre. Erre a feleletre az egész világ, minden ember kiváncsi. Különösen kiváncsiak azok, akikre ránehezedik az élet és a földi hatalmak különféle elnyomó formái. Nem utolsó sorban a kisebbségi sót milliós tömegei. Gandhi a magaiszőtte vászonruhában úgy állhat a halott népoltár fölött, mint mi efölött a hatalmas kérdőjel fölött. Az egyik halott. A másik él. Azért halott-e a halott, mert ő a kompromisszumot képviselte ötven éven át és osak kettőn keresztül az abszolutumot? Vagy azért-e, mert elhagyta a kevés sikerrel kecsegtető reálpolitikát? Melyik a szimbólum? Az élő Gandhi-e, vagy a halott Nehru?, A kérdés a mi húsúnkba is belevág. Nekünk is el kell gondolkoznunk efölött a tetem fölött, amelyből „a tisztulás útjára vándorolt ki a lélek, miközben fölötte a Legfőbb Lény fehér hattyún nyugszik és négy arcával a világ négy tája felé tekint." Lehet, hogy Nehru egy kicsit a mi halottunk is, valamennyi eltiport, .szenvedő ember halottja. — alfa— Szlovénszkó, február 7. Keletezlovenszkó közgazdasági életének újból szenzációja van. A Kassai Bank, amely kifejezettem magyar patinával büszkélkedett és utolsó mohikánja maradt a valamikor önálló kassai bankpiacnak, a lapok híradása szerint — amint már a P. M. H. is jelentette — a Franki Artúr és tárSa betéti társaság tulajdonába ment át. A Kassai Bank közgyűlésén már bejelentették a részvény tötbhségben beállott változást és a közgyűlés a bejelentést örömmel vette tudomásul. Nagy kérdés, hogy ebben az örömben a magyar közvélemény is osztozhatik-e. Franki Artúr neve nem ismeretlen a ezlo- venszkói gazdasági életben. Öt évvel ezelőtt meg kellett ismerkednünk vele és az első luszt- rum után bizony kétségeink vannak az iránt, vájjon nyertünk-e ezzel az ismeretséggel. Á magyar kisebbség amúgy is szegényes gazdasági életéből éppen Franki Artúr vágott ki egy nagyon értékes, eleven részt. Először is az ő nevéhez fűződik a Szlovák Általános Hitelbank jól megszervezett üzleti érdekeltségeinek indokolatlan fölbomlasztása, majd azután az elképzelhető legnagyobb csapást mérte a kisebbségi gazdasági fölfogás szemszögéből nézve az. itteni megmaradt pénzintézeti világra, amikoT a Magyar Általános Hitelbank alapítását és jogutódját a cseh érdekszférába játszotta át . Milyen csodálatosak is a banki élet utjai!? Egészen mások, sőt meglepően mások, mintsem azt a közönséges, mindennapi emberek elképzelhetnék. Magunkfajta emberek azt hiszik, hogy ha valaki oly nagy kárt tett a gondjaira bízott' gazdaságban, hogy ebnek következtében a gazda minif valami csődtömegtől, úgy igyekszik szabadulni tőle, akkor a kártevővel is mindörökre leszámolt. A bankvilágban, a jelek szerint, másképp ítélnek. Most egyszerre osak ismét Franki Artúr az, aki hivatva van a Bebka önként elhagyott pozíciójába, uj életet önteni. Ugyanaz a Franki Artúr, aki végeredményében a saját személyében felelős azért a veszteségért, amely a Pozsonyi Építőipari Rt finanszírozásával érte annakidején a Szlovák Általános Hitelbankot. Akkoriban ezt a veszteséget 9—15 millióra taksálták, sőt vannak, akik tudni vélik, hogy kamatokkal együtt a veszteség még ennél ie több volt. De akármennyi is volt, egész Szk>- vemszkó tudja, hogy ez a veszteség volt az in- ditóoka annak, hogy a Bebka szabadulni igyekezett a Szlovák Általános Hitelbanktól és ezt az igyekezetét olyan áron váltotta valóra, amely egész Szlovenezkón nem ikás megdöbbenést keltett. Amikor a Bebkának ez a döntése nyilvánosságra jutott, minden oldalról, különösen a nagy részvényesek részéről a jogos szemrehányások egész tömege érte. Ebbe®, a lapban is két helyes irányú cikk mutatott rá a tranzakció ismertetésével kapcsolatban arra, hogy a Bebka nagybanki relációban tulajdonképpen igen csekély összeg miatt adta föl szk>- venszkói gazdasági pozícióit. A kiméleti idő azóta már lejárt és íme, a Bebka., amely önként — és milyen áron! — vonult ki Szlovenszkóról, egyszerre csak egy betéti társaságot alakított és annak élére, mindenki elképedésére, ugyanazt a Franki Artúrt állította, aki a legnagyobb fokiban volt előidézője annak a helyzetnek, amelyben a Bebka úgy érezte, hogy tovább nem ragaszkodhatik a Szlovák Általános Hitelbanknál lévő részvény érdekeltségéh ez. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a bankvilágban másféle értékelés divatozik, mert különben sehogysem lehet megérteni ezt a föltűnő és egészen különös változást. Bizonyára jól érezték ezeket a szempontokat a valaha önálló és kifejezetten magyar jefilegü Kassai Bank főrészvényesei, amikor az elé a helyzet elé kerültek, vájjon eladják-e részvényeiket és éppen a Franki betéti társaságnak. Valószínű, hogy erősen kellett gondolniok arra, hogy szívesen csinálnak jó üzletet és jó áron készséggel eladják részvényeiket, de valami garancia után is vágyakoztak, hogy a részvénytöbbség a jövőben is kisebbségi kézben maradjon. Ezt a garanciát — nem tudjuk — hogyan találták meg éppen Franki Artúrnál, akinek újabb öt esztendő ismét csak elegendő lehet arra, hogy a részvény többséget átjátssza olyan érdekeltségnek, amelynek összetétele felől a múltak tapasztalatai után alig lehet kétség. A lapok közgazdasági rovataiból ismeretes, hogy a Franki Artúr betéti társaság pozsonyi megalakulása után fiókokat jegyeztetett be Losoncon, Zsolnán, Kassán és Ung- várott. A keletszlovenszkói gazdasági élet hídfője a dolgok mai állása dacára mégis csak Kassa. Ezt. a hídfőt meg kellett hódítani. Mert a betéti társaság nem kínált biztos bázist. Hiszen ebben a formájában mégis ki lehetett téve a pénzügyi kormányzat esetleges nyomásának. Annál is inkább, mert a betéti EST Prága előkelő Tabarinja a Hotel Esplanadebán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély naponta 20 órától —- Török kávésra! őn 17 órától. Telefon 288-41. Telefon 288-41 Minden vasárnap éi loaepiutp táactea. társaság jogi jövője nem egészen tiszta. Ha tehát Kassán a betéti társaság megvetheti a lábát, úgy innen egész Szlovenszkóra kiterjedően lebonyolíthatja üzleteit. Ezért kellett a hídfőt meghódítani, akármilyen drága áron is. A Kassai Bank részvényesei nem csináltak ro$sz üzletet, mert a részvények 51 százalékáért részvényeink int 500 K-t, egyes csomagokért pedig 350 K-t fizetett a betéti társaság. Azok a részvények, amelyeket nem vettek át, most már alig érnek 200 K-t, mert itt a bankvilágnak isméi egy o$yan jelenségével állunk szembe®, amely a közönségéé matematikai tudással aligha fejthető meg. A részvények 51 százaléka 500 K-t ér, ellenben a 49 százaléka már csak 200 K-t, ez olyan számvetés, amelyet csak a magasabb közgazdasági tudomány emberei, vagy a részvény- jog hibáinak vámszedői fejthetnek meg. Ügy beszélik és ezt a közgyűlés is megerősíteni látszik, hogy a Kassai Bank külső struktúráján nem , esik változás. A betéti társaság bizalmi embere osak a harmadik helyre kerül, az eddigi vezetők megmaradna'*, sőt fizetésjavitást is kapnak, a régi igazgatóság pedig öt uj taggal bővül ki, sőt a nagyobb nyomaték kedvéért a felügyelő bizottság egyik legifjabb tagja azonos annak a Ziegler igazgatónak a fiával, akinek apja nemrégen aktív szerepet játszott a Szlovák Általános Hitelbank részvényeinek átadásánál/ Ami a bánik további belső munkáját iMeti, ugv érezzük, hogy itt lett volna helyénvaló az "a megnyugtatás, hogy változástól nem kell tart^ani. A Kassai Bank mindeddig önállóságát megőrizte, kifejezetten magyar jellegét mindvégig megtartotta és ami a döntő: lokális igazgatósággal és lokális ügyfelekkel. Az ilyen helyi jellegű pénzintézetnek egészen más a mentalitása. A nagybanki adminisztráció és hitelfelfogás nem tűr el olyan üzleteket, amelyeket a helyi bank nyugodtan kőt meg, mért itt az igazgatóság közvetlenül ismeri a feleket és a hitelek folyósításával nem a rideg bank- szerű fedezet, hanem valamiképpen a „Treue und Glaube" elve is érvényesül. A Kassai Bánk önállóságának leesökkenése tehát nemcsak azért fájdalmas, mert egy tisztára magyar gazdasági érdekeltség egyszerre vegyessé — és még milyen vegyessé! — változott át, hanem közgazdasági szempontból főleg azért, mért mindazok a hitelek, amelyek legnagyobbrészt a bizalmon alapultak, most már a tények kényszerítő erejénél fogva kikerülnek a banki meggondolások köréből és igy nem állhat olyan módon és olyan mértékben a felek rendelkezésére, mint eddig. Nem akarunk sötéten látni, de nem hallgathatjuk el, hogy a döntő szó a jövőben Prágáé lesz és ott bizony rideg szempontok az irányadók. Közgazdasági kérdésekben beavatottak úgy, tudták, hogy mikor a Bebka eladta a Szlovák Általános Hitelbank részvényeit, azt a hallgatólagos kötelezettséget is elvállalta, hogy feladja a szlovenszkói piacot. Most a Bebka uja'bb érdekeltséget vállalt Ha a beavatottak, tudomása alapos, úgy a kormánykörök aligha veszik jónéven a vállalt kötelezettség be nem tartását. Mindenesetre tény az, hogy uja’bb érdekeltséget szereztek. Üzletet vettek, még pedig drága pénzen. A magyar közönség, amely nem tudja elfelejteni és hosszú ideig nem ie felejtheti el yhogy a Bebka egy magyar alapítású pénzintézetet idegen, érdekszférába tolt át, meglepetéssel nézi ezt a látványos játékot. Méirt kellett eladni a Szlovák Általános Hitelbankot, ha a szlovenszkói piacra oly nagy szükségük van? Ha attól az embertől akartak megszabadulni, aki a veszteségeket okozta, úgy ez még érthető volna, bár az árat igy is szomorúan furcsának találnék. De most éppen azt kell látni, hogy az uj pozácdószeraésben a vezetőszerep éppen annak jutott, aki végeredményben minden bajnak az okozója volt. Ez az, arait a józan figyelő nem tud megérteni és igyekszik a fátylat fellébbenteni, hogy bepillantást nyerjen a kulisszák mögé, ahol titokzatos üstökben titokzatos bájitalt kotyvasztanak Szlo- venszkő elsorvadásnak indult gazdasági élete, főképpen pedig a kisebbség egyre-másra po*,.. ziciókat vesztő gazdasági sanyarusága számára. Ha a titkot megfejteni nem is sikerül, egy figyelmeztető szó talán mégsem fölösleges: a magyar kisebbségi élet őrszemei vigyáznak a strázsán és még egyszer nem fogják sző nélkül hagyni a részvénytöbbségek idegen érdekszférába való tologatásának különös módszereit. I *'apya//á/\, abcsseőHr picygpym/ A nagy hóesés megbénította Pozsonyban az uccui forgalmat „Kevés" a munkanélküli, mert a kommunisták keveslik a szükségmunka óradiját A műn1 ^közvetítő azonban nem tudott ötszáz embert adni, ami arra vezethető vissza, hogy a munkanélküliek a kommunisták izgatására a város által megállapított óradijért nem hajlandók dolgozni. A munkaerők hiánya okozza, hogy a hótorla szók a város közepén is megakadályozzák a közlekedést, de különösen a külvárosokban, az Alagut-soron, a Téglameaőn, a Domkapeln- ben, Ligetfalun, a Zabosban kétségbeejtő a helyzet. A Récseá-uton például egy betegszállító mentőautó elakadt a hatalmas hóban, úgyhogy tűzoltókat kellett hívni, hogy kiemeljék a hótorlaszok közül a mentőautót. A villamos von alak közül is csak az A-vonalon folyik a közlekedés és a villamosok helyett autóbuszok járnak. A vasúti közlekedésben egyelőre nincs fennakadás, csak a szárnyvonalakon kisebb késéssel közlekednek a vonatok. A Vaskutaeskán lévő kilencedik szárazmalomba délelőtt a mentőket bírták, hogy mentőautón vigyenek ki élelmiszert, mert az ott lakók az egész környéken nem tudnak élelmiszert kapná. A mentők azonban nem tudnak ennek a kérésnek eleget tenni. Pozsony, február 7. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tegnap délelőtt óta Pozsonyban és környékén állandóan havazik és a hótömegek valósággal ellepték Pozsony uccáit. Már tegnap este is igen nehéz volt a közlekedés az uccákon, éjszaka azonban nagy hótorlaszok keletkeztek. A vidékről a kocsik és egyéb jármüvek alig tudnak bejönni Pozsonyba, aminek következtében a pozsonyi piac ma teljesen ki volt halva. Élelmiszer tekintetében azonban Pozsony egyelőre el van látva, úgyhogy nem fenyegeti veszedelem a város élelmiszerellátását. Pozsony városának most legfőbb gondját képezi a hó eltakarítása. A köztisztasági hivatal alkalmazottait már az éjszaka folyamán szolgálatba állították és alkalmi hólapátolókat vettek föl. Ma délig a város ezer hólapátoló munkást alkalmazott, akik harminc csoportban dolgoznak a város különböző részein. De ez az ezer alkalmi munkás sem volt elegendő, úgyhogy a köztisztaságii hivatal a .déli órákban összeköttetésbe lépett a munkaközvetítő .hivatallal és újabb ötszáz munkanélkülit kért.
