Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-08 / 32. (2549.) szám

8

mi Mureáff 8,

A legelső nagyobb közszállitásom

Mutatvány rfEgy öreg hasson polgár emlékeidéből

Kassa, február 7. A reám nézve sok tekántetben emlékezetes 1881. éviben Debrecen városában egyibegyülí református zsinat mᣠegyéb fontos egyházi ügyek tányalása közben, a hivatalos papi egymnuMt is megállapította és ezzel általánosan kötelezővé tette m addigűan náiunk csak némely helyen szokásos volt lúvtailos papi bársonysiivegek formáját és használatát.

A süveg formáját illetőleg abban állapodtak meg a zsinat résztvevői, hogy az elnöklő Pun Bertalan református püspök, miskolci lelkész által bemutatott s Miskolcon már régebben használt, magyaros stilusu sapkamin- tát fogadják eb

A galamblelkü s nagynevű aggastyánnak, akii mellesleg s nagy büszkén említve öt év vél azelőtt esketöpaipom volt — valószínűleg jől is esett az egyházi zsinatnak ez a gyöngéd figyelme és a tőle megszokott patriarchális módon hozzá toldotta a határozat kimondásához: hegyhát a süveghatározat már megvolna, de ki fogja magát a süveget megcsinálni?

Fölállott erre az érchangu és aranyszáju Béky Sámuel, felejthetetlen kassai ev. református esperes lelkész s azzal nyugtatta meg a gondba esett zsinatot, hogy tessék csak a dolgot reá bízná. Van Kassán egy a honi ipar fejlesztésén s terjesztésén buzgóllkodó fiatal kereskedő-ismerőse, aki a süvegeket biztosan jól és tisztességes polgárt áron mgcsináiija.

Megynugvással és közfoelyesiéssel elfogadták.

Elképzelhető, hogy nem csekély vala az én meglepetésem, mikor pár nap múlva Béky espe rés ur azzal állított be a környékbeli református lelkészek és családijaik által különben ie pártfogolt kis kereskedésembe, hogy ime: egy uj papásüvegmánta. Tudnék-e én olyat elkészíteni s abból rövid idő alatt (ünnepek előtt lehetett) több száz darabot kifogástalanul beszállítaná? A tisztességes ármegállapítást egyébként reám hozza.

Azt hiszem nem kell mondanom, begy a megrendelést nagy örömmel és hálás köszönettel elvállaltam s annak eszközléséhez Pcech Paula akkori ügyes fehérnemű varrónőm és szabásznőm s Béress ügyes, régi paszományt* * segítségével, hozzá is fogtam.

így szállítottam rövid két hét alatt az első többszáz darab feketebérsony papi süveget a iászáníneni és a tiszántúli derék magyar ev. református papság részére. Darabját a tiszta seleym bársonyból 5 forintjával, a félse- lyem bársonyból pedig 3 Irt 20 krajcárba számítván. ,

A csekély árkülönbség okozhatta, hogy az éveken keresztül, még az utódaimhoz is érkezett utánrendelések kivétel nélkül az ötforintos, finomabb minőségű sapkákra szól- kvttak.

Az olcsón megszabott ár mellett, igaz, nem sokat kerestem e szállításon, azonban nagy hasznomra vált, hogy ettől az időtől fogva kezdtem a nagyobb szállítások iránt érdeklődni s tagadhatatlanul ennek az impulzusnak köszönhetem, hogy a későbbi években a m.

k. lótenyésziotézetek, a m. k. csendő rs ég s a a m. k. honvédség és végül a cs. és kir. közös .hadsereg egyik jelentékeny és állandóan foglalkoztatott, szerződéses téli keztyü és alső- Tuha szállítója lettem . . .

*

Igaz meghatottsággal vettem e napokban, a nyolcvan felé közeledő életkoromban, a szintén ősz, de nálamnál sokkal érdemesebb nagytiszteletü Oláh Péter böődi ref. lelkész urnák nemes és finom gondolkozásról tanúskodó küldeményét, amely egy ilyen 50 éves jubiláns papisüvégből állott.

Síposs Andor Gyula.

— Pusztulás fenyegeti a milliomosok úszó Monte- earlóját Londonból jelentik: A floridai úszó játók- baniluxushajó a heves vihar következtében elszabadult horgonyáról és vészjeleket adott. A nagy bullám verés azzal fenyegeti a hajót, hogy a parti sziklákhoz verődik, örbajók indulnak el segítségére. A hajó felett repülőgépen keringő újságírók jeterutiük, hogy a luxusgő/.ör.ön lévő milliomos hazardőrök között nagy pánik tört ki. Ha a hajó partraveröd- rét<. a hatóságok tiltott szerencsejátékért lefoglalnák és elkoboznák.

íbeszélgetés 3Kerczeg ^Ferenccel |

hűvösvölgyi otthonában

Budapest, február eleje.

Hatahnj^ pelyhekben hull a hó. Fehér takaró borul a Hüvöevölgyre. Millió apró hócsillag versenyt ragyog a lámpák fényével. A fák mindmegannyi óriás, fehér bokréták. Alkonyodik. Délután öt óra. Az előszoba üvegajtaján csalogató, meleg fény szűrődik ki. Föltárni a szál ón ajtaja s egy magas termetű, jóságos arcú, idős hölgy fogad. Herczeg Ferenc édesanyja. Kedvesen hellyel kínál. Leülök és beszélgetünk szín házról, irodalomról, művészetről, sőt bálokról is, közvetlenül, melegen. Csodálatos az a rendkívüli szellemi frisseség, mellyel a Nagyasszony magas kora ellenére is érdeklődik minden esemény iránt. Semmi sem kerüli el figyelmét Rengeteget olvas és tájékozva van a legfrissebb irodalmi és színházi események felől. Szavaiból végtelen szeretet és boldog anyai büszkeség csendül ki.

A szomszéd szobában, melyet szárnyas tolóajtó választ el a szalóntól, Herczeg Ferenc diktál. A gyönyörű antik formájú óra egymásután üti a negyedeket. A szomszéd szobában az Írógép kattogása megszűnik, a tolóajtó szétnyílik és megjelenik Herczeg Ferenc magas alakja.

Üdvözlés után megkérdi, melyik újság számára kérem az interjút, mikor megmondom, kijelenti, hogy a Prágai Magyár Hírlapot igen jól szerkesztett újságnak tartja. „A legjobban szerkesztett újság odaát“!

Aztán a könyvtárba vezet, hellyel kínál, beülök egy kényelmes bőrfotőjbe és fölteszem az első kérdést: melyik a legkedvesebb alkotása?

Egy másodpercig elnéz. „Egyik sem. Nincsen kedvenc munkám. Munkáim csak addig az enyémek, amíg megírom őket. A sok uj téma nem engedi meg, hogy egyik-másik munkámnál hosz- szasabban időzzek44.

— Min dolgozik mostanában, regényen vagy színdarabon?

„A nap fia" című regényemet fejezem be,

—BBHEMB——III IMI III III Ilii

amely most folytatásban jelenik meg az „Uj Idők44-ben. Ezenkívül egy másik regényen is dolgozom, a témája egészem különös. Elképzelés a jövőből. A cime még nem alakult ki, még nincsen cime41 — szól elgondolkozva.

— Mi a véleménye a fiatal irógenerációról?

„Az ottaniakról?44 — kérdi. — „Tehetségeseknek tartom őket és tudom, hogy kemény harcot vivnak az érvényesülésért, nincsenek lehetősé geik és alig vannak kritikusok, akiknek bírálata nyomán elindulhatnának. A mi indulásunk sokkal könnyebb volt. Nekem még volt alkalmam Jókait ismerhetni. Fesztyéknél egy vacsora alkalmával találkoztam vele és ez a találkozás nagy hatással volt rám. Én még ismertem Gvulay Pált, a szigorúságáról híres kritikust is".

■— Remélhetnek a küzdő fiatalok? ■— kérdem.

Nagyon komolyan 6zól:

„Remélhetnek. Feltétlenül remélhetnek. Mert akik e tisztitó tűzben megállják helyüket, azok valódi értékek lesznek"!

Vége az interjúnak. Felállunk. Szétnézek a gyönyörű könyvtárszobában. A könyvtár és dolgozó komoly levegőjét, művészi ízlésű dísz- párnák, teritőcskék teszik változatossá. Itt-ott fotográfia, a könyvesszekrény párkányáról Tisza István gróf jól ismert komoly vonásai tűnnek elő. A szalón falain csodaszép festmények. Az egyik sarokban gyönyörű garnitúra, a másikban hatalmas fekete zongora, értékes szőnyegek és ami az egész intérieur-t vonzóvá, meleggé teszi, szines selyemernyős lámpák. A szalonon túl egész sor szoba homályba burkolt körvonalai láthatók. Ebben a pompás környezetben ir és él Herczeg Ferenc.

Visszatérünk a szaJónba, hol tiszteletteljes búcsút veszek a Nagyasszonytól ég nagynevű fiától s egy feledhetetlen emlékkel gazdagabban lépek ki a fehér télj éjszakába.

Szirmay-Kalos Margit.

MAGYAR EMBER ÉLETE

IMRE, A DUNAI LOVAS

irtat SZOMBATHY VIKTOR

YaHafcL utónamfeiált: az utón.

A sok egyforma ember közül az eteő piHanal- baa ká keld halászni a Ihaing gazdáját.

— Imre! — kiáltom vissza örömmel.

Mert Imre az, Imre, egyike számtalan régi, kedves ikatonakollégáimiaik, atóved együtt pucoltuk a lovakat a 'teifttmerifczá tüaéristálióban. Ott szerettem meg Imrét ás. A zöldes uniformis nem vette el egyéniségét, aa egyenruhán bedül egyéniség volt Imre is, csallóközi egyéniség, kicsit zsörtölődd, de jókedvű, zamatoebeszédü, Imre. Mokány kis magyar volt, ágróiszaikiadt szegény, csomagot otthonról sose kapott, asoidjából mindenre futotta, derék egy lovastüzér volt, szerették. És káromkodásban virtuóz.

Átölelem Imrét a sáros ut közepén. Imre zavarban van, mert ruháink azelőtt valló egyformasága valahogy megszűnt, a zöldes katonáimba eggyé tett azelőtt bennünket., most azonban Imre fél- szegen hátrahuaóddk és nyel egyet.

Igaz, hogy Imrén most is egyenruha van- Uniformist hord ezúttal is Imre, aminthogy Imre és minden hozzáhaeonló Imre azokhoz az emberekhez tartozik, akik egész életükben egyenruhát hordanak. Imre nem lépi tu'l soha uniformisa határait, Imrét az egyenruhája kasaiba osztotta s Imrével csupán azt történik, hogy egyszer egyik, máskor másik uniformist vesz föl, aszerint, milyenek az életkörülményei.

Az Imrék tömegében ő is egy Imre. Észre sem veszed, ha Istvánnal, Eráztnussad, Vincével változik.

Imre egyenruhája a szegénység uniformisa.

Imrém szegény ember, a legszegényebb magyar szegénységből való, mindig az is volt. Ruhája is. szegény, szókincse is szegény, iskolája sem sok De a szive gazdag, lelke a derék, együgyű szegény- ember virágos lelke.

Itt áll Imre, kopott, barna, rövid bekecsében, amit tiz év előtt újonnan vett a városi boltból, prossniitzi áru. A bekecs foltos, a hosszú és gyűrött nadrág foltos. Foltos a térdén, az ülőkéjén, foltos a bakkancsa, kajla o kalapja, nyakában ócska kendő, kesztyűje persze nincs. Arcát küfuttta a szél.

Imre komin érkezett a Csallóköz széléről, dohányt beváltani jött a kocsi, Imre is felkapaszkodott, bekerekezett Komáromiba egy kicsit szétnézni, nincs dolga egyéb. A dohány persze és a kocsi nem Imréé, Imre családjának másfél hold földje van, Imre zaöHérember, volt jobbágy, úrbéres, Csetlőd. Ha a városba bejön, s kényes úrral találkozik, mondják egyszerűen parasztnak is.

Imrénél nincs pénz. Imrénél napok óta nincs pénz, Imrénél nincs összesen húsz fillér.

De ez öl. nem bántja nagyon.. A szövetikezotben újságot olvas, a viliág folyását, úgy-ahogy, ismeri, Imre jegyben jár egy JuMseai már évek óta, de Imre bem féltékeny természetű.

Imire a tősgyökór, a paraszt, az őserő,' Imre minden, ő a remény. 9e pénze, se. földjeSzó se róla, nagyon örvendünk egymásnak annyi klő után. Elkísér utamon, magyaráz. Kopott, ron- gyos. zsirszagu, föl sem ismernéd, hogy ő az Imre.

Wíuk-h m'it csinálnia a faluban. írtnál bejött a városba .,lógni". Ezt. ő mondja, bizonyos akasztófahumorral, hogy lógni jött be, sétálni. Mit is csináljon, ügy téli dóban, amikor a gazdaságban LeáHott a nrunlka és az Imrék eaatoadem bévéttyegnek?

Imire generációé öntudata" az, hogy sose volt pénze, se neki, se nagyapjának. „Helyzeti determd- nálteága" az, hogy dolgozná szeretne és elvenni Jutást, ehelyett van egy rongyos kabátja. „Etnikai 'kultúrája" az, hogy ismer egyikét iskolai verseit, tud vezényszavakat: a szolgálata nyelven, pompás osaJflóközá kiejtéssel, egy kissé babonás, a történelemiben, földrajzban nagyon járatlan, irniofl/vasná tud, a saereiemes leveleket a Levelezőből inja ki. Ismeri Rózsa Sándort, népművészetről annyit tud, mint az eszkimó. „Szociális adottságai": nincs húsz fillérje jelenleg.

Ezek ellenében azonban jószívű, haJOgat az okos szóra, kedves, értelmes, józan eeeü, hirtelen indulata, de békülékeny, barátságos, pontos, becsületes, szolgálatkész. Sokszor pedig bdzajhnattJao és nehézkes. Jó katona volt.

Most csak bejött Komáromba szétnézni, mert nincs egyéb dolga s falvak, mezővároskák és nagyobb városok között Imrék, Vincék, Jánosok és Istvánok sétálnak-ezekeireznek ide-oda, mát tegyenek jobbat. Néha állatokat kell hajtani, máskor gyorsan felfogadják őket miami alkalmi munkára, föl-ailá téuíeregnek a világban, a Vág, a Duna partján s politikai pártok között s hirtelen Knut Ha merni kóválygó emberei, nyugtalan halászai jutnak eszedbe, mintha, a ©ok ezer kilométer távolság lényegtelen, körülmény volna abban, hogy emberek, erkölcsök, vágyak, szenvedélyek egyugyanazon kasztban, a fölfelé törekvő szegénység kasztjaiban ugyanazok ne legyenek.

Nem tramper típus Imre, ő tisztáira európoí. Közőpeurőpa<i. Ő a Dunamedenoe támasza..

Most csak bejön szétnéTui a városba, jövő héten 'már ő is egyik számadata a statisztikának. A statisztika igy fog beszólni Imréről: A falu szegénysége beözönlik a városba, emeli a munkanélküliek számát.

így tehát, tanúja vagyok ennek a beözönlőének. Imre most kezd özőnLeni. dekát nem özönlés, inkább szivárgás. Imre szivárog. Először körülnéz a dohányoekocsá tetején, bepillant egy kocsmába, fellődull még Duneszerdahelyig, bekukkant Érsekújvárra 8 egyszer csak ott lézeng ő is a Dumapartion, köpköd és csoportot alkot.

Imre szivárog, özömlik, csoportosul és statnszli- kát emel. Aztán valahol twg lesz.

* *

*

Imrének nincs pénze vasútra- különben is a

doihányoekocsi tetején utazik vissza, miután megy nézte a délelőtti várost. így aztán csak a íuluj okban találkozunk viszont, ahová Imre délután

megérkezik.

Milyen csöndes, nyugodt, álmos ez az Imre failu- jia. Végtelen síkon vékony hótakmró, füzek és nyárfák a félhomályban a réteken. Az utak kissé megfagytak, a ló kéményem vágja a patáját Ha a nap olvasztani fog, az Imróék falujába nem lehet eljutni a tavaszi sár 'idején. Roppant sár vám Imréék falujában, a lónak sztigyig ér.

Tavasakor megindul itt a munka, égni fog « föld, párás tavaszi illatok s&i!i'.anal1c majd. az ég felé. Most azonban hallgat a falu. csendes, szótn- lan. Kövér libák tollá?alkodOálk. a vékonyt]egÜ ló partján, kutya ballag álmosan, egy-két szekér zörög és süveges magyarok pipáznak • községModern cipők

magyar kézimunka

Prága II, Jindrtsshá ulice 16 Pftkopy 15. Palais „Praha“

hám előtt. Fekete ruhájú, gönbecsumáju beguaaoB, bizaíkmattan, komóttaá köszönő, kedves öreg ma- gyarok. Semmiesbre sem olyanok, aanályeone& Török Ree»ő kaibarétftréflái mutaájék.

Bajban vannak a magyarok. Több bajban is. Hogy a búza olcsó és a csizma drága, ez már olyan baj, amiről említést tenni is hiábavaló. Közvetlen, 'bajaik vannak, iskolaépítéssel, amire nehezen kapják a segélyt e akkor ős csak peroeotesen, Földosztással, is baj van, mert nem ők kaptak földet, ha meg kapnak is, hogyan kapják?

A grófi birtok fedasetósa utón részekre BBafcaxft a® egykori nagybirtok és jőoaamó zsel&óremöeír maradt kenyér nélkül. Telepesek jöttek b birtokra azonban. M&radékbiírtokosok szjálliingózjtak a birtokok felé, akik jó szimattól megütlek a falu házaiban és e rájükeső birtokot várták. Ka száz holdat, ki százötvenet, érdemek szerint

A birtok ezalatt pedig ott feküdt, minit moodjáifc, két szék között a pad alatt A- részvénytársaság, amely az egyik hétezázboldias maradékot bérelte, a bérletet nem tartotta meg többé, uj birtoklók: pedig még nem ültek a birtokba. Maradt parlagon- ötve® béres, cseléd, pedig fizetettlenül, kom- menoió nélkül, a télnek neki. A birtoknak nem volt gazdája, végire is a jó cselédek felmentek a földhivataliba, igazítást kérni. A föfldhiyaitail egyi- deig nem tudott mit szólná, aztán zseniális megoldást ajánlott:

— Vesse® 'be mindenki annyi földet, amennyit tud, műveljék, használják, ingyen és szabadon, ómig a földosztás eíl nem kezdődik.

Hazamentek szegény zsellérek, de inkább bánkódták, mint örültek. Honnan vegyen szegény ember igás barmot, vetőmagot, műtrágyát, fé'szere- lést, anyagot, mindent s ha meg egyszer művelni kezdi * földet, nem lehetetlen, sőt valószínű, hogy közben a földosztás megtörténik s akkor perelhetik visszi. a Vincék, Jánosok a főldbevetett búzát.

Hát ilyen az Imréék szerencséje.

Baj van az építkezéssel is. Szép iközépűktoí: építettek a faluban, túl volt az ára százezer koronán. Két község közösen épített egyet Az egyik

község kifizette a ráeső részt, a másik is kifizetné a községi pótadéjából, de a beszedett pótadó, köziben, az uj rendelkezések szerint, nem maradt meg a község pénztáraiban, hanem befolyt az adóhivatalba s onnan most nehéz visszakapni. Ugv áll most a dolog, hogy a községnek elvben volna pénze a ráeső részt megfizetni, de gyakorlatban nem rendelkezik azzal az összeggel s mialatt pénze bent van valahol az állömkasszábam, kénytelen bankkölcsönhöz folyamodni, hogy a ráeső részt megfizesse, holott pótadói befolytak. így most még kamattal növeli terheit.

Eteket nem Imre mondja el. mert Imre nem tanácsbeli s nem is érdeklik olyan nagyon ezek a dolgok. Imréit érdekű Juli©, de ezt nem vallja be, érdekű azonkívül a kereset, de ezt se vallja beimre nem vall. Beszél erről, beszél arról, elmondja az újság vezércikikszólamadt, hogy „nehdz a helzet". rágyújt egy Zóra cigarettára, koronkint hallgat.

Valijuk be, sose volt jódolga, se neki, se a nagyapjának. Ezek az Imrék már ősidőktől valószínűleg arra vannak predesztinálva, hogy szegényék maradjanak, szellemük nem tudja meghódítani a világot, hadvezérek helyett, mindig közkatonák maradtak. De jó közkatonák.

Csendes a falu. Ráült a téli alkonyat. Varjak kárognak a levegőégben, vonat közeledik nyugat felől. Most a vonat se nyújt munkát. Ez a vidék mindég kitűnő vasúti munkásokat adott. A szomszéd falvak egyikében a legjobb Iáviróvezeték- szerelők laktak, hívták őket Szófiáig is dolgozni.

Imre tudja, hogy gazdasági világválság van, okos előadást is hallott róla a SzMKE-hen vasárnap délután. Tudja, hogy mindenkire rámentek terheket az egész viliágon, de persze a mások terhei őt, aki nem született altruista, nem érdeklik.

Imre dolgozni, megélni szeretne rendesen.

Beöthy Zsolt ktassziikus képe jut eszembe, a Volgái lovas. Az ősm agyar lovas, aki easszeimanel néz végig a végtelen sikom és a jövőt kémleli.. Bátor és vitéz, sziluettje beleég a volgnmenti seteppék kontúrjába.

Itt álfl mellettem ez az Imre ». Kétségtelen, i hogy valami régi őse szintén társa volt a volga i lovasnak, a sztepp ók közlegényeinek.

De Imrén nincs kaoagány, Imre kezében ninre buzogány, bajsza nem pödrött, csak amolyan zúzmaráé csutak, egy lovát kölcsönadta munkába, sasszeme nem a horizontot, kutatja, hanem a havas föld felett néz ed csendes belőWrödéeseíl. attán legyint Imre és kurjant egy nagyot, hogy nem érdemes.

Imre e dunai lovas. Dumái egytovas zsellér

em/ber, községi közkönyvtárba beiratkozott, lajstromoztatott, adóköteles,1 házasulandó, munkál válla ló, kátonaviseiít, ujraoUtott, őbetemát járt iketősé- ges, magyar anyanyeJaii egyede a etotászlikánok.

Kontarjwi be'loőh’adnolk az állmos faftalba, seSn ettje egy fontos ködmeces, osálőkHilapu, nngy- brtkíkíinceos fiatal férfi eeiímeiltij©, ma fuvwroa. holnap ha'lászliégéaiy, doíháíiyniunkás, nészarató szita' ettje. Mennyi ilyen sziluett van I

Imire osailc egy kis szita ott ebben a nagy árny- kép-oríraág.ban.

lniloget a vonatom után. összehúzza kabátjíta « kendőt s topog vissza a faluba, etayxdi azonnal m esti sütőtség.