Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-08 / 32. (2549.) szám
6 ^rxgai-A^mAar-hirlap 1961 február 8, vasárnap. Dosztojevszki és a lélekelemzés Irta: Neufeld Béla dr. Az iro halá'lánasik ötvenedik évfordulóján élőbb te fogTalkozrtaitóbb jelen&ég, müveim kerestetiül, miimi s csupán IieÜki összeütkÖölések kirobbanása. Az író már everuiekk órában re velőit bizonyos rendkívüli akár életében volt. A zseni soreáneik mondják, hogy halála után kezdődőik halba tátién élete; ée Ötenidihail, minden idők egyik legfinomabb eefjttésü kö’itő- jrsaichológuea megjósolta, hogy miikor virrad fel reá — az életében meg pettn érthette — az elismerés napja. Igaz, D osztója vsak it már loortártsai is elismertek s akii előbb a nagy vetólytárs, Tolsztoj, fényiébe elárnyékolt, utóbb mondén kortáreát túlragyogta. Az arisztokrata Tolsztoj megkísérelte. hogy7 személyes életével példázza az etikus ember útját; ez a kisérlet tragikus torzó maradt. Dosztejevsakí, a társadalom páriája uem tett hősi eröíeszitteeket, hogy példaadó és prafótdikus legyen. Élete méntt- riuni. Egy irodalmi inozg-a lomban való rószVétéiért haláiira Ítélik, s az utolsó pillanatban, — akárcsak a ponyvaregényekben, — érkezik a cár futárja a megkegyelimezésssel. Három társait már Mvégeztéik, öt leo’dják a póznáról. Soha be nem ídegezhető, ki nem egyeniilhet-ő lelki ehetek egy ember életében! A megkegyelmezett négy évet raboskodik Szibériában. amelynek jeges börzadályu irodalmi dokumentuma: Emlékiratok a holtak házából. Alig pihen meg újra ottihon, családi katasztrófák érik, kártyaszenvedélye adósságokba rántja, s szökik hazájából. Külföldről Írja szerelmes leveleit, megrendítő nosztalgiákkal, — az édesanya, — Oroszországhoz. A magány, az anyagi gondon túl, az epilepszia réme is ólálkodik mögötte és borzalmas markoló- saival fojtogatja- És ebben az infernóban veti kő magából démoni müveit. Dosztojevszki nem lázadt sorsa ellen és ém-je teljes alá rendelésével grandiózus müvében testesítette meg eszméit. A meggyalázott ember megdiesőült a miiben, ötven év telt el halála óta, de a jövő egyre közelebb fogja hozni ez emberekhez. Politikai és vallási eszméi, — a cárizmus és a bizánci egyház aipothézise — joggal tűnhetnek fel egy megszállott szertelen villiódzá- eaiinaik, de pszichológáiai zsenije világítana fog akkor is. amidőn politikai hitvallása rég elporladt. A lélékláió Dosztojevszki örökéletü, akárcsak Shakespeare. Valljuk, hegy korunk belső arculatét az uj lélektan fogja megmmtázni. Az emberi lőlek felfedezése, — Freud kolombusd tette, — befelé forditja a kutató ember figyelmét, saját rejtelmei felé. Az ember meghódította a természet erőit, e most önön belső erőit kísérli megfékezni, amelyek nőm kevésbé félelmetesek, mint a természet elemi erői. Nem véletlen, hogy a mi pszinhológókus századunk — amelynek. felismerésed a szépirodalomban is egyre kifejezettebben éreztetik ösztönző hatásukat, — azokból e forrásokból merít, amelyeket az emberi lélek földalatti erei háplálnaik- fis igy nem véletlen, hogy éppen Doratojevsaki került e peai- choamaiarls érdeklődésének gyuponsióébe. Már Stefan Zweig, afc maga ie mélyen gazdagodott a léMceteowaés megismeréseivel, egy utó bér - betétien erejű tanulmányban (Dreá Meáster) Doez- tojevszkáben méltatja az uj lélektan kezdetét a szép irodalomban. Á tudatalatti világ amláitillíusá- *ak nevezi, aM mélyebbre hatolt a lélek rétegedben, mint az orvoeók. kriminalisták és pezicho- ■patológusok. Dosztojevszki fedte fel az emberi, létek sokrétűségét, feltárta a lelki étet rejtelmes dinamizmuséit és hősein át felértek elit ette a Lélek kaotikus zűrjét. Zweig az emberi Lélek Legnagyobb anatómusának nevezi, a pezichoiógueoik pezicbolő- gueának. Doszfójev’saki, akii mega is neurotikus volt, a telki abnonmáíások olyan panoptikumát tárta fel müvedben, amely — érthetően — a telki élet jelenségeinek vizsgálóit különösképpen vonzotta. Hősei vizionáriueote, próféták, telepaták démoni tények. Ő maga mágikus művészettel rendezi ezt á lelki kteértetjárást. Tiszta démonba, ami itt történik, emberi indulatok örvénylő zajlása, e lélek ííexemsabbat-ja. Doezlojeviesíki vizionárius léleklá- tásával megelőzte a modern lélektani kutatásokat; s a pszicho analízis feltárásai megerősítették a költő dávinatóriue látomásait. Nem lesz talán érdektelen, ha Freud nyomán (.,Doezi.ojevszki und die Vatertötung") ábrázoljuk az iró és műve telki egységét. Freud ez apa- gyilkoeság problémáját vizsgálja a költő müvében. Freud tanítása szerint az apa-flu rdvalitás vailia- mennyiiümk telki fejlődésének egyik fázisa, s ezt a korufükibusadottsógot a görög tragédia nyomán ödipus-komplexumnak nevezi. Az ősi aipa-fnu rivalitás világirodalmi i ábrázolásai Sophokles ödi- pus király, a Shakespeare Hamtet-ja és Doezto- jevszki Kar&mázov testvérek je. A résztetek tnesz- szó ágaznának; elég annyi, hogy normálisam az ödiipus szituáción tulfejiődünk. Ez az egészséges telki fejlődés útja. De vannak eseteik, amidőn ads ödiipus-komplexum tovább él s neurotikus megbe*- tegedések elindítója. Doeztojevszikl a Karamózov testvérekben ezt. az ödipusproblémát Elusztrá'ija Ibiséi'tettes biztossággal. A regény cselekményére az olvasó emlékezik. Az agg Fodor Karamázovot törvényteten fia, az epitepttilcus Szmerdjateov meggyilkolja, de lelkileg a meggyilkolt két édes gyermeke, Dmitri és Iván is elkövetik a bünicsetek- iményt. A köztudat Dmitri-t tekinti gyilkosnak, s ő, valamint bátyja Iván, összeroeil.adnak az esemény hatása alatt., mert a fantáziáiban elkövetett gyilkosság beteljesedése telikriiismepehí krízist idéz fel bennük. Senki olyan draszllkus, kegyétien nyílt- Kággail nem üvölti ki a sértegetett titkot, minit Ka- ramáaov Iván a gyilkosság! per tárgyalásán; hát van gyermek, aki ne kívánná gondolatban az apja halálát? Freud ugv véli, hogy a Ka.ramázov testvérek- Ikii Doszfojevwski önmagát, tepV-rt te. Gondolati|«g « is apagyilkos te apját tényleg meggyilkolták) és fnnek a konfliktusnak eredője a költő neurózisa. Freud szerint az iró wiiepsziája netn organikus agybáriteilóm, hanem ../ittekiiv", hisztérikus jöllégö kedélyi elváltozásokat; tethargdéba merült, amelyet közvetlenül a halál azonnali bekövetkezésének érzető előzött meg. lefekvése előtt, — igy tudósit testvéré, — cédulára felírta, hogy csak öt nap el- muiltávail teniessék el, ha álmáiban tetszhailott-átla- potiba merülne. „Mii ismerjük az értelmét és szándékát az ilyen halálrohamokmaik — mondja Freud. Ezek agy halottal való azonosulást jelenteinek, valakivel, aki valóban meghalt, avagy még él s akinek a halálát óhajtják. Ez utóbbi eset a jelentősebb. A rohamnak ilyenkor büntétés-jelliege van. Valakinek a halálát kívánjuk, de helyébe öubünte- téskéht a hisztérikus lialálroham lép fel. Így DoszIdegeu ember lakásúban ütök, két napja ismertem meg, vendég vagyok nála. A falon polcok könyvekkel. A szoba úgynevezett st.udió. Nagy a fiiét. Az idegen emiber francia, felesége orosz. Az asszony a szomszéd szobábam motoz, a gyereket szoptatja, tisztába teszi, lefekteti. A gyerek ötlhetes. A férfi harminc és néhány éves, szőke, szelid és hidegfényű szemekkel. Messze künn vagyunk a váiroe végén, egy magányos ház első emeletén, a vágóhidak közelében. Este tiz óra. A villamos osönget az ablak eilőtt. Keserű teát iszunk, nézzük egymást. A férfi Öt év előtt ,kommunista volt, a francia kommunista párt tagja. Különben verseiket iirt. Még ma is jó neve van, s a rendőrség sokáig figyelte, ahogy ez egy költőhöz illik is. Néhány év előtt kizárták á pár tból, mert in tellek tuel, tehát veszedelmes. Erről nyugodtan beszel. Most már nem tagja a pántnak, nem kommunista, egészen óeeűdeee© él, tudja, hogy ez a természetes, az inteBéktiuelnek semmiféle kiútja nincs ebben a világban, s Moszkvában ma Freu- dét jobban gyűlölik, mint. Rotihsűhildot. A kommunizmus igazi veszélye az inteUek- tudL Másrészt a polgári világ éppen úgy fél tőle, mint a bolsevik! világ. Tudjuk, hogy számunkra nincs menekvés. Ezt megállapit- juk és hallgatunk. A „Monde" mmö, áHiínHag kommunista lapot, hat hőnapja kitátották Oroszországból, mert ott reakciósnak számit. De kitiltották Olaszországból is, mert ott meg kommunis- tánák számít. Pannát Ietratit kitiltották Oroszországból, mert ellénforradalmár, de hazájában »e.m szeretik, mert ott forradal- már. óriási malomkövek között zúzódik ma az élet, a iéleík, a lelki ismeret. Minden uj ember úgy hat reám, mint a nagyon erős izgatószerek, lassan berúgok tőié. Állandóan meglepetésekét és szenzációkat várok, ahogy ez riporterhez illik is, s csak ritkán csalódom. Ez az ember egy kötet Littrét tart térdén, a nagy francia dic- tíonnairet, hidegen, tárgyilagosan beszél- Az asszony átjön a másik szobából, csendesen leül a sarokban, térdén aeszeíonja kezét, fáradtan néz maga elé. Idegen helyen állandóan készenlétiben vagyok, legszívesebben ceruzámat hegyezném, s térdemre fektetett notesszel, kezemben megnyá Lazott hegyű pliajbáaszal szeretnék ülni, készen arra, hogy jegyezhessem a riportot. Az ember azt mondja: — Ez még akkor történt, amikor próféta voltam. Pontosabban Messiás. Udvariasan mosolygok. Az emberek mondanak néha ilyesmit. Tudom, hogy nem kell fontosságot tulajdonítani neki, el lehet üitni egy udvarias biccentéssel, egy mosollyal. Madách azt irta: „Nem Messiás-e minden újszülött?" A következő sor igy megy: „S csak később válik a szokott pimasszá." Nem jelent semmit. A gyerek a másik szobában halkan sí mi kezd. Az asszony feláll, lehajtott fejjel elmegy közöttünk, visszatér a szomszéd szóbába. Biztos ismer: már ezt a történetet. Próféták feleségei mindent tudnak férjükről. — Ah, nem, — mondja kissé idegesen, bosszankodva, s amellett, mint érzem, nagy gyakorlattal, mint aki már sokszor elmondta ezt, azonos szavakkal, — most ön azt hiszi, hogy valamilyen politikai értelemben ... Vagy hogy talán spleenem volt s ki találtam magammaJk ezt, a prófétaságot. Szó sincs róla. Égy napon megtudtam, hogy próféta vagyok. Nincs is olyan régen, huszonnyolc éves voltam. Éppen telefonáltam. Egy papiir- kereékedŐ,nék telefonáltam, dobozokat, rendeltem, sárga eifinkével Amikor letettem a kagylót, megtudtam, hogy próféta vagyok. tojevszká ecetében te ez atyjával ezemben táplált ihalálőhiajoík önbümtető vteeziaihatásakónt. És a sors játéka, hogy apját, tényleg meggyilkolják s epileptíikiiB rohamai eíkikor jetentkeznek kifejtett forrná- jiukban. (A tudatalatti vágy beteljesedett, az apa hallott, de a lelki gyilkos, DosBboje/vszfkj epiitepeeiá- viail bűnhődik.) Érdekes egyébként, hogy a Kaira- mázov tefitvérek-ben a gyi likoeeágot ténylegesem aiz epileptilktig Szmerdjakov követi el, mintha eezel Dosztojevszki, aki maga is epilepsziában szenvedett, ismét cicáik azonosiltOtta volna magát az aipa- gyíilkossail. Freud nyomán csupán egyetlen psaiichopatalőgn- kus vonást vázoltunk fel Dosztojevszkinél, a műbe vetibve egyéni konfliktusán keresztül. A Do&zto- jevszki-kutatás még a kezdetnél tart. Ma, amikor a szépirodalom, a léleketemezée megismerései vei termékenyítve egyre szenvedélyesebb érdeklődéseiéi mélyül el a telki élet rejtelmeiben. DosztojevNagy zaivai'baai volt aim. A11 t ajm a szó bábám, többször Lenyúltam a tolofoUkiagyló után, szeretteim volna felhívni valakit. Persze, kinő® volt az egész, meg kell szokni, aimig az emiber szemébe tudja mond ami valakinek, hogy próféta, 5 a próféta. Feszélyezett az egész dolog. Gondoltam, idegbaj, a rögeszme egyik neme. De soha nem voltaim, se azelőtt, se azóta olyan józan, annyira birtokában minden érzékemnek, mint akkoriban. Bizonytalan voltam, nem hittem eh Lementem az uccána, lementem a földalatti vasút lépcsőin, vetítem egy másodosztályú jegyet. Mindez különösem groteszknek tűnt fel, meg keli szokni, hogy az ember éppen úgy vált jegyet a metrón, kiadja fehérneműjét a mosónőnek, s közben ő a próféta. Ne gondoljon semmiféle indiai maszlagra. Krishnamurti- róű. akkor még nem is hallottam. Később mondták nekem, hogy ő is... szóval, hogy neki ie... Lehet, nem lehetetlen... De az más, mert 6 gazdag. Az uocán emberek jöttek néha hozzám, akiket azelőtt nem ismertem, féüirevomtak egy kapualjába, vagy meglesték, hói lakom, feljöttek és tanácsot kértek. Vagy nem is, egyszerűen csak látni akartak, a köztelemben lenni. Nagyon kimos. Nők, ha elmentek mellettem, visszafordultak, kérdéseket intéztek hozzám, címeimet kérték, elhozták férjüket, gyermeküket vagy barátjukat. S oly terhee volt az egész, éppen egy nagyobb munkára készültem akkor, azt hittem^ hogy iiró lesz belőlem, sejtettem már valamit a mesterség felől, s egyszerre csak próféta lett belőlem .. • Megsúgom önnek, hogy a kettő együtt uiem megy. Mindakettő egész embert követéi... Különösen az Írás. De a prófétaság is. Meg kellett szokni ezt a különös kétíéleséget, g közben éppen akkor nagyon rosszul álltam anyagiakban. Mint próféta, mégsem mehettem koldulni. Az ember ad magára valamit Egy napon aztán örököltem, alkkor megvettem ezt. a házat, itt a vágóhidak mellett. Csak mi lakunk itt. A feleségem persze nem hitte el, hogy próféta vagyok. Sokáig azt mondta, hogy nincs semmi baj, majd jobban leszek ... Úgy beszólt velem, mint egy beteggel... Azt mondta, menjek le Délre, pihenni... Mintha egy próféta pihenhetne! De miikor jöttek az emberek, egyre nagyobb tömegben, mert elég volt kimennem az uocára, s rögtön akadt, aki megszólított ... Amellett ne higyje, hogy valami szandálom próféta voltam. Nullással vágattam a hajamat és éppen úgy öltözködtem, mint ma, konfekcióruhában jártam, melyet az áruházban vásároltam ... Persze, mikOT az emibepek egyre sűrűbben jöttek hozzám, a feleségem is belátta ... — És mit hirdetett? — kérdem. — Semmit — feleli élénken. — Hát mit hirdethettem volna? Nem volt programom. Én nem készültem a prófétaságra. ön most. Dubaiméire, gondol, Saiavinre, aki egy napon elhatározza, hogy elmegy szentnek... Na igen, de az más, az irodalom... S Salavin különben is szent akaT lenni, methodiku- san, de én nem akartaim semmi lenni, legkevésbé próféta. Az egész úgy jött, sors- csapásisr/erüem. Nem volt nekem mit hirdetni. Az emberekkel a dolgaikról beszélgettem, hogy milyen nehéz megélni, s milyen nehéz becsületesnek lenni... Vagy azt se... Az időről, vagy egy moziélőadásről... Ami éppen jött... Mit képzel? Elég az, hogy jöttek hozzám. Az ember nem készülhet, ha próféta. —■ És aztán? — kérdem. — Aztán .. feleli. Ez már utána volt, mi után kizártaik a pártból. Teljésen igazuk volt. Mit. is kezdtek volna egy prófétával? Mondhatom önnek, kínosain feszélyezett a sziki, a« emberi telteik viziouáríusa, időtlen aktualitást jelent számunkra. EGY RIPORTER , , , ltja: MáRAI SÁNDOR NAPLÓJÁBÓL Telek A. Sándor: KÉT VARJÚ BESZÉLGET (Köd pipázik a mess te hegy ormon. Kedves fűzfáidon két varjú fecseg): Pajtás, énnekem korog a gyomrom. Böjt hava jött rám, majd elszédülök. Jflgy fia féreg sincs a határban És meg nem döglik egy kuvasz kölyök... Már felfordulok, Meglátod, hogyha nem eszem holnap. (A más az ágon némán bélongai) — E bolond idő mindent behavaz... Hej, pajtás, régen volt erre tavasz! Hol van a régi földszagu határ: Nem jár barázdán a béres ökre. Mondd, igy veszünk-e végkép, örökre... ? Szüretünk sem volt, sem aratásunk S egy szem után ha törökbe ásunk, Közénk puskázik minden siheder ... Csúf idő biz ez: sem lakodalom, Se farsangi bál... Az ember arcán sir a fájdalom... Disznót sem pörköl a kertben senki S nem kerül egy kis toros maradék; Hová lett e nép! Jobb lenne nekünk másfelé menni, Mint csatangolni a bús mezőben... (A más a ködbe bámul merően) Emlékszel-e rá? az volt csak a bál, Mikor az egész világ-határon Meg volt terítve: ehetett sakál, Ordas és varjú ... Volt ám pecsenye: ember, ló... Mennyi! Nem kellett egy früstök-falatért A szomszéd fain végire menni. (Lent a bó szinén árnyék nynHk el, A másik varjú most oda figyel. Elnyűtt emberek tolongnak, mennek A hajuk zilált sörényként lobog, Horpadt mellükkel nyögve lihegnek S kenyeret kiált mindnek az ajka...) — Bizony, az élet mostoha dajka... Már kienném a testvérem szemét, Hogy jóllakhassak. Ahová nézek, csak szemét, szemét... Miért legyek én jobb, mánt a másik, Mikor a fogam úgyis kivásík. (A más a nyakát előre nyújtva Szimatol le a kanyargó útra. Egy autó jön. Sikon és rögön Porozva rohan, hogy el ne késsen; Üregje mögött vén diplomaták Sunyi tanak a bársony ülésen.) — És te még mindig jámborul nézed Ezt az egészet. Te nem látsz semmit, te nem bánsz semmit, Hogy e rongv élet már mindent elvitt Te már nem bánod? Vagy aki ott fut a pokolgépen, Puszi barátod? Mit bámulsz oda a nagy semmibe. Mint egy ostoba kétnapos csibe? Az orrod Iika szinte kitágul A bámulástul, Mint-hogyha onnét várnál valamit. (Kajánul veti rá a szót a más): — Újra dögszagot érzek én, pajtás ... d olo .g Én magán yoi? tenmésaebü eanhw vagyok, Mm staeireteim a nyilvánosságot. Néha úgy jöttek hozzám az emberek, mint egy szhbretíthez,. Az újságírók megiintenjuivo-ltaík, megkérdezték, hogy mit érzek, milyen színű nyakkendőt szeretek hordani, mí a véleményem a paijtásházasságról... Nekem nincs véleményem a pajtásházasságről... Nem tartom fontosnak, bánom is én. Aztán egy napon elmúlt. — Micsoda? — kérdem. — Az egész. A prófétaság. — Rágyújtott. — Mondliatom Önnek, nagy megkönnyebbülés veit. Én különben sem éreztem soha hivatást az ilyesmihez. De ha már rámszakadt, becsületesen viseltem. Hajlandó voltam a legvégső konzekvenciákra is. Mit is tehettem volna mást? Az ilyesmi kötelez. Ejgy prófétának a lényege az, hogy vállalja a legvégső konzekvenciákat. De nem történt semmi hasonló. Egy napon elmaradtak az emberek, sőt egyesek gúnyosan beszéltek velem, aaok is, akik régebben önként jöttek hozzám, hogy hallgassanak. Éu nem hívtam soha senkit. Mentem az uccán, utaztam a metróval, nem lépett hozzám senki. Az egész hatás elmúlt. Megint elkezdtem írni. ön például, ön nem érez semmit, most, hogy itt ül velem szemben t —■- Nem, — mondtam és felemeltem a levegőben az orrom és szimatoltam. — Nem, b»- tározottan semmit. — No látja, — mondta diadalmasan, mint egy nagy bizonyítékot. — Ugye mondtam, hogy elmúlt. S m egkörun ye bbül fen nevetett maga elé. • j
