Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-07 / 31. (2548.) szám

•PI^GAI/^OVARHIRIjAP 1930 február 7, •roorrawrt, Fogalom a a közönség1 körében az a tisztaság, rend és előzékeny Kiszolgálás, melyet 20% engedmény adása mellett nyújtunk ezen lap előfizetőinek legolcsóbban ná u^ik étkezhet, mert olcsó árainkból külön kedvezményképpen (P. 1. 50-es menüt kivéve.) 101. engedményt adunk. Semmi költsége sem a* érkezéskor, sem a a elutazás* kor mert szemben va >vuak a KoLETÍ PÁLYA­UDVARRAL Magyaros vendégszeretetei vár­juk csaádi s állodánk an. PARK. NAGY­SZÁLLÓBA, BUDAPEST Vili. Baross-tér^ lo. Szemben a Keleti Pályaudvar érkezési oldalával Fortiüibras című könyv elkobzásával. Ezt a könyvet az igozságügymiuirízter rendeletére kobozták el, mert élesen támadott meg egy ak­tív csehszlovák minisztert, akiben egy elő­szóm é'y re céloztak, sőt arra a vógkonk túri óra jutott a könyv szerzője, hogy ettől az ember­re1] csakis egy módon lehet megszabadulni, ha megölik őt. Miután a köztársaságban politikai merényletek már történtek, így Kramár és Kasra ellen, a miniszter újabb politikai gyil­kosságokra vaió felbujtás megakadályozása végett a könyvet elkoboztatta„ A birójelölt cik­kében fe?l dics érte a könyv szerzőjét és élesen kikelt a könyv elkobzása ellen, vagyis azo­nosította magát a gyilkosságra való felhajtás­sal. Amikor fegyelmi eljárást indítottak el­lene, ez csupán dorgálással végződött, mi­re a miniszter intézkedett arról, hogy ezt a birójelöltet büntetésből Prágából egy cseh vidéki városba helyezzék át A vimSiáboru neveli a munkanélküliséget Meissner beszéde után folytatták a vitát. Naprstek cseh iparos párti a kormánynyi­latkozat mellett beszélt. JeIlinek német gazdasági párti, aki. a duxi eset kapcsán elítélte a kommunista eljárást, kijelentette, hogy amióta felmondták M agyar országgal a ke­reskedelmi szerződést, a munkanélküli*ég még jobban emelkedett. A munkanélküliek legtöbbje német. forgós állami segítségre van szükség, hogy a helyzet még jobban el ne mérgesedjék. Horpinka német nemzeti párti szerint a okrmán ynyilatkozat semmi újat nem tartal­maz, az agrárkrízis ma erősebb, mint valaha és semmisem történik eoinek letörése érde­kében. Hogy a most folyamatban lévő kereskedelmi tárgy dánokra nagyobb befolyást gyakorol­jon, Denes miniszter újból k-ardot csörtet Magyarország ellen, de ez nem sokai fog segí­teni a helyzetén. Jurán kommunista a duxi esettel foglalko­zik és kifogást eme! az ellen, hogy csakis a csendőrség jéentése alapján informálják a, parlamentet, nem hallgatták meg a tárgyila­gos tanukat. Szerinte a tüntető tömeg két csendőrkorJén közt ál­lott. A lövésre az ottani jár ás főnök félefo- non adott parancsot és egyes munkásokat, hátulról ért a Q°lyó. A s^lovsnszkél népszámlálás ügye Scerecky ruszin agrárius után fölszólalt Törköly József dr., a magyar nem­zeti párt nemzetgyűlési képviselője, aki több, mint egyórás beszédet tartott, de a klotür- rendszer következtében sok fontos kérdésre már nem tudott kitérni, miután az elnök fi­gyelmeztette, hogy beszédideje már lejárt. Törköly főként a népszámlálással és a reví­zió kérdésével foglalkozott. Beszédét lapunk legközelebbi számában részle­tesen fogjuk ismertetni. Törköly után fölszólalt Polivka losonci cseh nemzeti szocialista, képviselő, aki reagált Tör­köly képviselőnek a népszámlálásra vonatkozó­lag elmondott fö'szólalására g rámutatott arra. begy micsoda határa volt, a, magyarosításnak Bzlovenszkón. Hogyha nem szabadították volna föl Szlovénekét, ucry húsz év alatt egyetlen szlovák lélek sem élt volna a Tátra alján. Lo­sonc a szónok szerint a múlt század negyvenes éveiben szlovák—magyar város volt. később magyar—szlovák, közvetlenül a háború előtt már csal hét-százalékos szlovák kisebbség élt, Losoncon. Ezzel szentben — úgymond mi e ab azt, vesszük el, amit a magyarok .erőszak­kal elraboltak főiünk. Hrusvovszkv revében is visszaírtasitja Tör­köly amaz állítását, hogy Hrusovszky a kül­Kilencven millió korona — egy Giorgone-képért Ez a vételár — világrekord — Nem tudják pontosan, mit ábrázol a kép Budapest, február 5. A IbÖaéljmiJlfoan GSovctneffi herceg Duveetn new- yorká műkereskedőnek eladott velencei palotájá­ból egy festményt, amelynek vételára minden eddigi árat feJülmnI. Ez a kép Giorgou&n-afk 1506 körül keletkezett festménye. Sokat vitáztak a OTÜtörtón-ésaek, hogy mit is ábrázol ez a festmény, amely Vihar vagy Család címen ismeretes. Vailő- szimü, hogy Giorgone nem eseményt akart meg­örökiMeoi vele, hame-m csupán egy pásztoridillM festett. G i-orgonenak mindössze hatHÍri%ac képet lehet teljes bizonyossá ggwl tulajdoniam. Ezek közül egy arckép van a budapesti Szépművészeti Mú­zeumiban, egész Olaszországban pedig kettőt lát­hatott eddig a közönség. Természetes, hogy az olaszok a legnagyobb eréllye! védekeznek mtilitím- cseik kivételé ellen. 20—100 százaléíkos kiviteli adót rónak azokra a műtárgyaikra, amelyeket egyáltalán kiengednek az országból. Giovuue.ii herceg, a legnagyobb olasz műgyűjtő, négy évvel ezelőtt egy Tiziian-'festményt. adott el ugyancsak Duveenmek és hogy a Tiziánt Ncwyorkba lehessen szálliütni, kénytelen volt egy Bellim képet ajándékozni a velencei Accademiának. Ez a Be'liini most az Acoadeanm büszkesége. Érdekes harc keletkezeit az üzletkötés után. A műtörténészek erősen támadták a kiviteli haitó- ságékat, melyek azzal védekeztek, hogy az Ame­rikába szálai t ott Tizián úgy sem valódi. Erre a műtörténészek azt felelték, hogy viszont az érte kapott Belli i n i sem feltétlenüJ hiteles. Ilyen vita ez oilkalommal nem áüühat meg, mert Giorgone tájképe kétségtelenül a világ leg­értékesebb magángyűjteményben szereplő fest­ménye. Az ár, aantt Giovame® herceg kapott érte, teöüö­nösen a mai viszonyok között, meglepően magas, ölvén mil iő líra, ami mintegy 90 miSEó koroná­nak felel meg. Ez a legnagyobb ár, amit valaha képért fizettek. De Duveern tudja miit csinál. Vaióeziimifeg azt is tudja már, hogy kinek adja tovább. SZÍNESEK Irta: MÁRAI SÁNDOR SÁRGÁK Párrí, február 3. Éjjel, mielőtt hazamennék, kínaiakkal ülök a St. Miohelen egy korcsmában. Nagyon sokan vannak, s makacsul ugyanazon gytilhelyekre járnak: egy-két vendéglőbe itt a latin negyed­ben, a MSource“-kávéház hátsó xülön&zobájába, s ebbe a kis korcsmába, a Pantheon közeiében. Több sor törzsasztaluk van itt. Nagyon szegé­nyek és nagyon gazdagok, de ezt. a, mi európai szemünk éppen olyan kevéssé tudja megkülön­böztetni, mint fizikumuk különbözőségét. Ha egy kínai kereskedő a párisi egyetemre küldi fiát, már mértéktelen gazdagnak kell lennie: másik, nagyobb csoportja e sárga diákoknak dideregve jár télviz idején vékony esőkőpony- ben, s megáldanak melegedni a kávéház előtt, az uccai kályha parazsa mellett. Magasok, mint az óriások, és törpék. Kínosan elegánsak, s fájdalmasan rongyosak. Némelyik autóján ér­kezik, a nagyobb tömeg kommunista. Azért összeülnek. Nem igaz, hogy ilyen ok, vagy olya­nok, nem igaz, hogy „minden kínai hasonlít egymásra", nem igaz, hogy szaguk van és nem igaz, hogy nincs szaguk. Mindenfélék. Mik'ó- félók, mint ml Nem igaz, hogy csöndesek és udvariasok, mert gyakran hallom őket visong- va vitatkozni, s nem igaz, hogy állandóan vi­gyorognak, mert látom arcukon a keserű villa­nást, a szomorúságot, a könnyű sóhajt, a spleent, a kétségbeesést. Mindeoekfölőtt, s fő­ként az én számomra, kínaiak. Régen láttam őket. Egytagú szavakkal titatkoznak, s ha néha beszélek velük, meg kell tudnom, hogy ugyanarról vitatkoznak, amiről én, összetett szotagu szavakkal. Tejet isznak és almapáiiin- kát. A „Humanrtét" olvassák, és az „Action Francaise“-t S kiami lapok apróhirdetéseit ol­vassák, végnélkül egymás alá nyomtatott Írás­jeleket, néha kiírnak ilyen írásjelekkel egy címet, valaki lakást kínál Pekingben, vagy egy kabátot, akar eladni, vagy erős, fekete, müveit, természetbarát, konfutsista, 30 év körüli kínai úriember tartós ismeretségét keresi, „Ezüst hold" jeligére. így képzelem el. De lehet az is, hogy, miközben cipőjüktől nyakshawlju kig ilyen kínosan európaiak és modernek, civilizál­tak és irodalmiak, közben van néhány egytagú szavuk, melyet én soha, semmiféle fordításban nem tudok tökéletesen megérteni, ők mondják ezt, jóindulatúan, barátságosan s határozottan kérnek, hogy ne is álmodjak bizonyos jelek megértéséről. Mindent lehet kívánni, mondják barátságosan, mint a felnőtt a gyereknek. Ez az egérfark például elváltoztatja a szó értel­mét, s ebben a pillanatban már nem „fehér pat­kányt" jelent a szó, hanem a halálos bánatot, a tusnál feketébb kétségbeesést. Az az érzésem, hogy Európát kissé unják. Legalább azt figyeltem meg, hogy néha — kü­lönösen éjfél felé — ásitozoi kezdenek. Nem földi lapokban a csehszlovák népszámlálás eredményeiről irt cikkeiben nem mondott volna igazat. A szlovénszkói kisebbségeknek a törvény értelmében elegendő szabadságuk van és Benos miniszter már kifejezte azt az óhaját, hogy mutassa meg a mi szomszé­dunk is, hógy lojálisán gondoskodik a ma­gyarországi szlovák kisebbségre!. Mi min­denkor teljesítjük polgári kötelességünket polgárainkkal szemben. A mi demokratikus köztársaságunk senkit som akar elnemzetle- nitérti. Az itt élő kisebbségek egyetlen tagja sem panaszkodhat, hogy szisztematikus tá­madásokban elnernzetlenilő elnyomatásban volna része, saját nemzetünket azonban és nemzetünk életét meg akarjuk védeni. A szónok ezután Szlovénszkó gazdasági viszo­nyait ecsetelte. A vitában még két szónok vett részt, majd több mentelmi ügy din lé­zése uláu a nemzetgyűlés végeiért. A ház legközelebbi ülését kedden délelőtt tiz óra­kor tartja. sápadnak el az irigységtől, ha a korcsmáros fölhúzza a gramofont, s rosszkedvűen tolják félre a könyvet, melyet egy-egy_ európai celeib- ritás irt. Az esti lapot megveszik, belenéznek, eldobják. Ha arról biztosi tóm őket, hogy min­den vágyam meglátogatni a kínaiakat odahaza, elismerően bólintanak és azt mondják, hogy azt bizony elhiszik- nem is jut ki gyakran fehér embernek a gyönyörűségből, hogy Kínában él­het. Beszélgetés közben megértőek, bátoritóak. Gyönyörű asszonyaik, ezek a kínai diákleá­nyok,1 vastag prémekben ülnek oldalukon, néha hűségesen és néha hűtlenül. Ásító znak, fáznak, visítanak, motyognak. Részeget még nem lát­tam közöttük. Azt ee vettem észre, hogy Euró­pa megrontásán fáradoznának, &e azt, hogy a .„sárga veszedelem" gyakorlati realizálásán tör­nék fejüket. Leggyakrabban keresztrejtvényt fejtenek, részben a francia, résiben az utánuk- küldött kínai lapokban. Nem szabad általánosí­tani. Engem arra tanítottak, hogy a kínai em­ber módfölött tiszteli őseit. Egy fiatal kínai barátomat megkérdeztem, hogy tiszteli-e őseit, mire vigyorogni kezdett, s azt felelte, hogy eszeágában sincsen, fütyül az őseire. Nem ig/iz, hogy kizárólag rizst esznek pálcá­val, fecskoféezket, háromnapos patkányt és gi­lisztát. Sokkal szívesebben esznek chatcau- briand-t, jól átsütve, pommes fritos-ol, sava­nyúsággal. Az egyik visszaküldte múltkor a bélszínt, azt mondta, hogy jó, jó, de kisisé ál­lott. Úgy hiszem, az se igaz, hogy frakkot job­ban szeretnek viselni, mint nemzeti kimonót. A valóság az lesz. hogy hidegben fáznak s me­legben melegük van. sokkal inkább szeretnek ezerdolláros csekkel zsebükben füsrefa alatt ül­ni a Riviérán, mint követ tömi Kantonban. Ez az egyetlen valószínűség, melyet a kínaiakról szerzett tapasztalataim alapján általánosítani merek. FEKETÉK A francia bélyeg, mellyel ezt a levelet kül­döm, egy néger szépen proporcionált, szenve­délyes, karcsunyaku és göndör hajú fejsziluett­jét mutatja. Pasteur után egy szenegálnéger feje a francia bélyegen: ha nem lenne minden szimbólum elnagyolt és ostoba, könnyű lenne azt mondani, hogy ez a pillanat szimbóluma. A francia parlamentben néger képviselők sétál­nak a folyosókon, s a kormány tagja egy sze- recseny. A négerek, miutáu sokáig arra szorít­koztak Parisban, hogy doboltak, autók ajta.it nyitogatták, saxophont fújtak teli pofával, lenge kosztümben táncokat lejtettek, néha boxott.ak, s egészen mellékesen, a francba bá nyákban, kémiai gyárakban s lenn a kolóniák­ban olyan helyeken, ahol fehérek nem szeret­nek dolgozni, nagyon olcsó bérért arannyal töl­tötték meg irtózatos és életveszélyes, hogy is mondják? „négernek való“-munkáva.l a francia spekulánsok trezorjait, most végre fölvonulnak a nagy színpadon, s nem dzsicsrelve, nem cilin­derben és oscarpinben többé, hanem szürke uc­cai ruhában és papucsban, mint akik igazán otthon vannak. Sokáig tartott. Az év legna­gyobb eseménye Franciaország számára a ko- loriális expozíció, minden ucoasarkou humu­szos és turbánná arabok, sárgák ,és szerecí<e- nvek jólsikerült plakátábrázolásai vigyorog­nák, az év a színesek jegyében zajlik le Páriá­ban. — de a négerek arriválása ettől teljesen független tünet. Azok a téves rögeszmék, melyeket Ameriká­ból importált napilapmentalitás hintett el Európában, a fehér s a fekete ember különfé- Iőségéről. Parisban soha nem fogantak meg. Sietnirg Írja „Francia-e az Isten?" című, fris­sen összeállított könyvében, melynek itt nagy. a sikere, hogy Franciaország az egyetlen or­szág Európában, ahol elég, ha egy szereoseny tele tüdővel „Vive la Francéból, kiált, s rög­tön befogadják latin testvérnek, —- mert a franciák nem vérrokonságot tartanak az em­beriséggel, hanem esprit-rokoneágot, s ha. va­CognatitF. Kartell laki fölveszi a francia esprit-1, behódol, akkor a legutolsó mctéquo-nek is föladják a francia- ságot, mint a kereszténységet, s mind egyen- lőek leszünk a „francia Isten" szine előtt. A négerek arriváltak Páriában. Szó sincs többé arról, ho^y ők lennének az orfeumi at­trakció — itt különben sohasem voltak csak azok, — * ha van valami, amá a franciákat fö- lülemeli minden más fajtáin, az éppen a vérük- beoltott elő Ítéletnél küliség, az a kitenyésztett civilizáció, mellyel mindenféle emberséget föl­tétel nélkül emberségnek ismernek el. Ami a fehér s a fekote ember különfólosógót illeti, itt Párisban azt vettem észre, hogy a négerek nem éreztetik a fehérekkel. Udvariasan köszön­nek vissza, ha egy íréi ér üdvözli őket. Nem mennek ki a kávéházból, ahová fehérek is jár­nak, s nem állanak föl a vendéglői asztaltól, ha a szomszéd asztalhoz fehér ember telepedik le. Gyakran látok fehér férfit bizalmas and al­gáiban szerecseny nővel, anélkül, hogy ezere- cseny férfiak lynch-et üvöltenénok. A vegyes- házasságokat szó nélkül tűrik. Nincs kifogásuk az ellen, hogy háztartásukban az alantasabb és durvább munkákat fehér szolgálók végezzék eh Nincs megjegyzésük arra, hogy még mindig több francia bélyeg jelenjen meg Pasteur fejé­vel, mint a szén, névtelen szenegáli néger fejé­vel. S toleranciájuk legföltünőbb jjegyo, hogy eltűrnek két tucat fehér francia minisztert egy feketével szemben. Lassan érkeztek be, de most már itt vannak. Egy kis alkalmazkodással, szerénységgel és nyájas vigyoTokka.1 elélhetnek mellettük. Nem igaz, hogy lenéznek. Minden jel meg van arra, hogy teljes értékű embernek vesznek minket, fehéreket is. Tahamacsu herceg és Kthuho hercegnő Prágában Prága, február 6. Ma reggel nyolc órakor európai utján Prágába érkezett Takamacsu japán herceg feleségével, Kikuko hercegnő­vel. A hercegi pár kíséret ében van Takeo Jamagata szertartásmester, Ivakisi Isikave udvari marsall, Kiosuke Micuno őrnagy-adju­táns, Csuneo Sakamoto dr. udvari orvos és Taka Ohicaá udvarhölgy. A \V Hson -pá 1 ya ud v áron a hercegi párt Strimpl követ fogadta. A követ bemutatta az egybegyűlt notabilitásokat, utána a hercegi pár kíséretével az üspianade-szállóha hajta­tott. Fél tizenegy órakor a herceg látogatást tett az óvárosházán, hogy koszorút helyezzen el az ismeretlen katona sírján. Baxa dr. főpolgár­mester a hercegnek bemutatta a városi tanács és a közpouti vezetőség tagjait, majd a henceg beírta nevét a város emlékkönyvébe és meg­tekintette az üléstermet. A herceg azután a várba ment, ahol tizen­egy órakor a köztársasági elnök fogadta. A hercegi pár lakosztályát az Esplanade- száHóban hárem napi tartózkodásra reudezték be. Siesl volt belgrádi követ a Kíüer-párföan Béce, február 6. A nemzeti szocialistáik salzburgi lapjának jelentése szerint Gúesl Giesliiügen, a volt belgrádi osztrák-magyar követ, aki 1914-ben átadta a szerb kor­mánynak. a monarchia ultimat, belépett a Hitletr-pártiba. Giesl most 71 éves. Pendít Nefcru meghalt Bombay, február 6- A tegnapról mára ' virradó éjjel Bombay mellett hetvenéves korában meghalt Pandát Motilal Nehru, a hindu nemzeti párt egyik fővezére. Pandit Nehru annakidején a hindu nemzeti kon­gresszus elnöke volt. Hosszú évekig A>la- babadban ügyvéd esketett és 1919-ben Ő vezette a hindu nacionalisták angol ellenes lázadásait. 1922-ben résztvett a svara- dzsista párt megalakításában. Az 1929­30-as hindu nacionalista maizta lomban ugyancsak fontos szerepet töltött be és angotellones tevékenysége miatt letartóz­tatták. A börtönből csak néhány héttel halála előtt került ki. — A prágai MÁK szoclolősdaí szemináriumából. A prágai MÁK Raool'o’ógáal szemináriuma e napok­ban tnrtott össze;öve’e’t. melyen Rády Elemér adott elő a szövetkezeti kérdésről. Etőadásában a szövet­kezet lényegét, o szövetkezeti mozgalom alapél veit, a szövetkezetek formált és történetét, ismertette, majd kitért a szövetkezeiknek kisobbstgi magyar szempontból való fontosságára. Ajánlotta, hogy a szeminárium részVteseu fogtalkozzók a szövefk*'- zeti kórdósael. Az előadást hosszú vi’n követte, majd a szeminárium elhatározta, hogy a következő szemináriumi szemeszterben a szövetke/ct.i kér­déssel fog foglalkozni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents