Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-06 / 30. (2547.) szám
I 'PRXGAI-MACá!AR-HlUIiAI> 1081 teforn&r 6, péntek. se azt. Ennek azonban egyetlen előfeltétele, hogy az egész országban megőriatessók a rend. A jobboldali óriási tapssal fogadja a miniszterelnök beszédét, mag a koimimuiniisták továbbra is zajon ga<nak Szocialista nyilatkozatokkal folytatják a vitát Ezután a ház áttért a kormánynyilatkozat feletti vita folytatására. Az első szónok Tonnáséit cseh szociáldemokrata volt, aki a német és cseh szociáldemokrata párt nevében nyilatkozatot olvasott fel a duxi eseménnyel kapcsolatban. E nyilatkozatban sajnálatát fejezi ki, hegy négy ember éle1 esett áldozatul a duxi munkanélküliek tüntetésének, de ugyanakkor kötél ességén dk tartja figyelmeztetni a felelős állami szerveket arra. hogy ne használjanak fegyvert a felizgatott munkanélküli tömegek ellen. E szavaik alatt igen éles kontroverzia támad a kommunisták és a szociáldemokraták közt, különösen Hampl és Gottwald közölt. Töméséit figyelmezteti a munkanélkülieket, hogy ne üljenek fel a kommunista demagógia uszításainak. Végül felkérte a belügyminisztert, hogy szigorúan vizsgálja felül ezt az ügyet. Nagy lárma közben lépett a szószékre Joung német nemzeti szocialista. Beszéde alatt heves szóharc támadt a német nemzeti szóéiul isták és a kommunisták közt. Jung tiltakozott az ellen, hogy ezt a szomorú esetet demagóg célokra használják fel. Ilyen eset Duxbam még sohasem fordult e!ő. A kommunisták megtámadják Czech m Risztért A felszólalást végighallgatták Czech népjóléti és Bechytie közélelmezési miniszterek, majd a beszéd után a két miniszter kifelé indult. A kommunista képviselők azonban útjukat állták és egy kommunista Czech miniszteri ellen emelte fel a kezét. Erre óriási lármaj közben odaugrott Uaekenberg német szó-, ciáldemokrata és a kommunista képviselőt' erősen ellökte a minisztertől. Most már aj kommunisták általános támadást akartak intézni Czech miniszter ellen, de gyorsan közéjük léptek a cseh és német szociáldemokraták. A miniszter erre vissza akart menni a miniszteri padsorba, elv társai azonban visszatartották ilyen közbekiáltásokkal: Csak nem piszkitod be magad az emberiség ilyen salakjával! Beehyne cz- ntán karonfogta Czcchet és kivezette a folyosóra, ahová nagy lármával kisérték a kommunisták is. A zaj elültével folytatták a vitát, amelynek következő szónoka Gottwald kommunista volt. Gottwald rámutatott arra, hogy a minisztere: nők i nyilatkozat biztosította az országot arról, hogy a kormány gondoskodni fog a béke és a rend fenntartásáról. De ezt megelőzően utasítást adott a hatóságoknak, hogy sokkal szigorúbban lépjenek fel a munkanélküliek ellen, mini eddig. Zicrhut alelnök a szónokot nem parlamentáris kifejezései miatt többizben rendreuta- sitja. Ezután Tuény cseh nemzeti szocialista pártja nevében a duxi esetből kifolyólag ugyanolyan nyilatkozatot jesz, iniut a szociáldemokrata pártok. A vitában részt vettek még Stribrny ligapárti, Zadiiina cseh agrárius, Tiso szlovák néppárti, Jelűnek német gazdasági párti és lapzártakor beszól Hókky Károly, az országos keresd tényszocialista párt nemzetgyűlési képviselője, akinek beszédét lapunk más helyén ismertetjük. A képvise’.őház legközelebbi üléséi pénteken reggel tiz órakor tartja. A kormánynyilatkozat feletti vitát kedden fogják befejezni. A szenátus ülése Prága, február 5. A szenátus, ma déVlőtt ülést tartott, amelyen második olvasásban elfogadta a Franciaonszággat kötött állat egi&B.ég ügyi szerződést. Utána a szenátus megvé asztobta egyik alelnökit. miután Lusohfca német alelmök koalíciós megegyezés alapján tisztségéről lemondott. Helyét hetvenegy szavazatiból hatvanhat szavazattal Votruba cseh nemzeti demokrata szenátorral töltötték be. Ezután megkezdődött a kormánynyilatkozat feletti vita, amelynek első szónoka Kova ük szlovák néppárti volt, alti különösen i>z!ovenszkó gazdasági helyzetével foglatkozott. Ezután Slávik belüíryminiszter a kommunisták állandó lármája közben ugyanazt a kormánynyilatkozatot olvassa föl a duxi esettel kapcsolatban, amit Udrzal a képviselőházban elmondott Igen, Igen, a rpinöségl Itt a legfőbb ideje, hogy Gottdiener pezsgőt igyunk! Beszédét a kommunisták állandóan közbeezófósok- kat zavarták. A belügyminiszter fölszó villását a jobboldal nagy tapssal, a komunieták pedig újabb lármával fogadták. A szenátus ezután folytatta a kormáhyöyWátkoBat fdefctn vitát, amelyhez Stodola Kornél cseh agrárpárti szédít feL Több szónok hozzászólása után be rekeszt ették az ütést. A szenátus legközelebbi ülése kedden délelőtt tiz óraikor lesz. amikor folytatják a kormány- uyiiiatkozat feletti vitát A bíróság kikéri Stránskyt? Prága, február 5. Az ügyészség átiratot intézett a szenátus elnökségéhez, amelyben kéri a letartóztatott Stránsky szenátor mentelmi jogának azonnali felfüggesztését lázi tás és közr csendhá borítás miatt. A mentelmi bizottság még ma délután összeül, letárgyalja az ügyet és a szenátus plénuma elé terjeszti, amely még a mai nap folyamán fel is fogja függeszteni a kommunista Stránsky szenátor mentelmi jogát. , A BÉüsf birodalmi gyűlés nagy napja Brümng beszéde a Yeung-terv revíziójáról és a költségvetés megszavazésérél — A kormány biztos többséggel rendelkezik Most sem került volna erre a sót, ha a munkanélküli ísé!7 ebben a városban a helyzetet ennyire el nem mérgesítette volna. A szónok szavai itt belevesznek a nagv zajba. Stern komimuunsta és Kreps mén Knírsoh •képviselők oly erősen összezördültek egymással, hogy az elnöklő Stivin alelnök csengetése hiábavalónak bizonyul. Jung végül •kifliénti, hogy a kormány gazdasági nyilatkozata bizonysága a kormány tehetetlenségének. A kormánynyilatkozat még csak azt sem mondhatta el, hogy a szociális törvények enyhítették a válságot, amiből kitűnik, hogy az egész törvényhozási munka teljesen érdektelen volt. Kauffmann német szociáldemokrata megállapítja. hogy a kormánynyilatkozat teljesen elkerülte a válság problémáját. A válság szimptomája a kapitalista gazdasági rend súlyos betegségének és ez különösen a háború titán vehető észre. Csehszlovákia gazdasági politikájában óriási hibái követtek el azzal, hogy az ipart nagyobbrészt kivitelre állították be és még ma sem történt ezen a téren yáltozás, jóllehet más államok arra törekszenek, hogy önmagukat ellássák a szükséges árukkal. Berlin, február 5. A német birodalmi gyűlés ma délután három órakor megnyitja karácsony utáni ülésszakát A kormány és az ellenzék közötti döntő harc ezen az ülésszakon fog lefolyni. Brüning kancellár valószínűleg még ma beszél és kijelenti, hogy a kormány külpolitikai. és kölcsönpoíitikai okokból a birodalmi költségvetés minél előbbi magszavazását kívánja. Nyíltan célozni fog arra, hogy a birodalom gazdasági és pénzügyi fejlődése arra kényszeríti a kormányt, hogy minden erejével a jóvá tételi kérdés uj rendezésére törekedjék. Ebben az összefüggésben a szerződések revízióját nem jelenti még be, de rá fog mutatni arra, hogy a kérdés megérett és minél előbb az európai diskusszió középpontjába kerül. Németország az 1929-es tapasztalatok után minden erejével arra fog törekedni, hogy az uj konferencián ne gyöngén és kilátástalanul jelenjék meg, hanem megfelelő felkészültséggel verhesse vissza a hitelezők ellenérveit. 1929-ben a birodalom az üres pénztárak nyomása alatt kénytelen volt engedni, hogy azonnal kölcsönt kapjon. Brüning szerint valószínű, hogy a jóvátételi kérdés revízióját még ezidén megkezdik s erre vonatkozóan említi a hitelező államok Illetékes politikusainak újévi nyilatkozatait, amelyek kilátásba helyezték a revíziót. A birodalom kötelessége, hogy rendezett pénzügyekkel jelenjék meg az uj konferencián. Éppen ?zért a birodalmi gyűlés föladata, hogy. a kormányt támogassa törekvéseiben. A rendezett pénzügyi viszony első föltétele a Jelenlegi költségvetés elfogadása, továbbá az, hogy a világ bizalma meg ne rendüljön Németországban. A külföld ma rendkívül kuszáltnak látja a német helyzetet és úgy véli, hogy a szeptember 14-1 választások eredményeit még nem sikerült tisztázni. A külföld kétségét csak úgy lehet eloszlatni, ha a parlament megmutatja, hogy dolgozni akar és dolgozni tud. A birodalmi kancellár további fejtegetéseiben a keleti és az agrársegélyekre is utal és ugyancsak a birodalmi gyűlésre appellál, hogy ne akadályozza meg eleve a segélyek kiutalását. Ha a költség- vetést nem szavazzák meg, szó sem lehet mezőgazdasági hitelekről, vagy keleti segélyről. A költségvetés megszavazása és az agrárpolitika között egyenes összefüggés van. A birodalmi kancellár beszédét ma és holnap nagy vita fogja követni, amelynek folyamán a radikális ellenzéki pártok a birodalmi gyűlés azonnali föloszlatását fogják követelni, de javaslatukat a ház többsége valószínűleg vissza- utasitja. A knncellár frontja a szociáldemokratáktól a Landvolk pártjáig terjed, úgyhogy többsége biztosítottnak látszik. Bármily heves is lesz tehát a vita, Brüning kormánya nem kerülhet veszedelembe. VISSZA A HÁBORÚBÓL Erkh Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. •— Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (41) Csakugyan, gondolom, de valahogy nem vagyok megelégedve a magyarázattal. Wess- líng mást érdemelt volna. Néhány héttel ezelőtt még olyan nagyon vágyódott haza a feleségéhez és most, íme, az asszony számára már egy esztendeje halott. Most már nem nagyon tetszik, hogy ez a nő olyan nyugodt. Ezért azt mondom: — ügy örült az utolsó napokban, hogy végre... — Igen — mondja és egyszerre csak látom, hogy a szeme megtelik könnyel. Megszégyenülve hallgatok el és megértem, hogy nyugalom és nyugalom között különbség van. Az asszony megtörli az arcát és feláll, hogy tányért hozzon. Aztán megkérdez: nem ennék-e valamit. Nem utasítom vissza, hiszen az ember mindig éhes. Erre egy tányér po-r hánkát hoz. Kezdetben kissé furcsán ízlik, mert az asztal túlsó sarkán még ott van Wessling órája. Idehaza máris mennyivel gyengébb lett az ember, hogy ilyesmi zavarni tud! — gondolom magamban. Az asszony összeszedi a holmit és beteszi egy komótfiókba. Úgy érzem, mintha Hein- ricb most ha.lt volna meg igazán. Amikor végeztem az uzsonnával, Wess- lingné egy doboz szivart vesz elő a szekrényből. Még békebeli. Heinrich csak a szabadsága idején szívott belőle. Eszembe jut Beth- ke és megkérdezem, netn vihetnék-e neki néhány darabot. Az asszony bólint, hogy csak vigyek és azonkívül kolbászt, kenyeret meg azatonnát csomagol be számomra. A kályha pattog, a kávé meleg é<s minden edyan békés itt. Egyszerre nagyon fáradtnak Fordifoffa: Szabó Lőrinc és kimerültnek érzem magamat. Szerelnék a díványra feküdni és mindent elaludni, ami nyom és amit nem bírok szavakba foglalni. Aludni és tudni, hogy van itt valaki, olyan nyugodt és egyszerű teremtés, mint ez a nő, ahogy jár-kel és halkan térit és leszed és néha átnéz eám. A csomag előttem. Tulajdonképpen már mennem kellene; de sehogy sincs kedvem elmozdulni. És hirtelen észreveszem. hogy féltem, mindig féltem, anélkül, hogy tudtam volna, amióta hazakerültem, valami halk, csendesen égő és árnyvető félelem volt bennem, hegy egyszerre csak feltárul egy ajtó és kívülről valami fekete és i-sszonyu berohan és magával ragad. Botladozva felugróm és ösztön szerű lég az ablak felé nézek. Szörnyen nyomorult állapotban vagyok. De igyekszem lerázni a bor- zadályt, amely rámvetette magát. Az asszony az ajtó keretében áll, a fény a vállára esik és mögötte olyan az esti szoba, mint egy elveszített haza. — Eljöhetek máskor is? — kérdezem gyorsan, mintha fontos volna. — Csak jöjjön, ha szüksége lesz valamire — felel Wessüngné és átnyújtja a csomagot. Az ennivalót hazaviszem az anyámnak, aztán csavarogni megyek az uccára. Közben a Hollandi Lugas elé érek. A harmadik bár, amely az utolsó három hét folyamán nyílt. Mindenütt gombamódra dugják ki a házak frontjából tarka cégtábláikat az efféle lokálok. A Hollandi Lugas a legnagyobb és legelőkelőbb. A kivilágított üvegajtó elolt portás áll, a ruhájáról Ítélve félig huszárőrnagy, félig meg püspök, drabális fickó, aranyveretü botot tart a kezében. Jobban »zemügyre veszem, erre már ő Í3 megunj? szigorú méltóságát, dárdaijával gyomortájon lök és rám* hunyorit: — Szalü, Ernsí. vén madár ijesztő! Kom- man szava, mint a francia mondja? Anton Demuth altisztünkre ismerek benne, egykori szakácslegényünkre. Feszes kaptákba vágom előtte magamat, mert amig a császár kenyerét ettük, belénkverték, hogy a tisztelgés az egyenruhának szól, nem pedig annak, aki hordja. Ez a fantázia-uniformis pedig nagy sarzsi és legalább is front- ■sinálást érdemel. — Jóestét, Anton, — nevetek, — mondd csak, hogy rögtön valami okosról beszéljünk: van itt nálatok valami pofázni váló? — Hát hogyne, — mondja ő, —■ Frariz El- stermann tudniillik szintén itt van, ebben a zaft-bollban. Mint szakács! — Mikor jöhetek? — kérdezem, mert Anion közléséből már mindent tudok. Elster- maun és Demuth volt a két legnagyobb rek- viráló egész Franciaországban. — Éjjel egy után, — hunyorít Anton. — Az élelmiszerközpont egyik felügyelője egy tucat libát sibolt át hozzánk. Csempészáru. Meg lehetsz győződve róla, hogy az Elster- mann család kitűnő Franzija néhány darabon előzetes amputálást hajtott végre. Ki meri azt mondani, hogy libáéknál nem létezik háború és ők sohasem veszthetik el a lábukat? — Senki — mondom én, aztán; kérdezve: — Megy a bolt? — Minden este repedésig meglelik. Érdekel? A függönyt kissé félrehúzza. A nyíláson át be kukucskálok a helyiségbe. Puha, meleg fény az asztaloknál, kék cigarettafüst úszik ingó rétegekben, szőnyegek ragyognak; parcellán csillog és ezüst tündöklik. Az asztaloknál nők ülnek, köröttük pincérek és a férjeik egyáltalán nem izzadnak, egy csöppet sincsenek zavarban. Csodálatos természetességgel rendelkeznek és utasítanak, — Na öcskös, — egyszer egy ilyennel a csuzdán, mi? — ingerkedik Anton és bordán lök. Nem válaszolok, mert ez a szines, felhős élet-darab sajátságosán felizgat. Valami valószerűtlen van benne, mintha pusztán csak álmodnám, hogy itt állok a sötét uccán, csatakos hólében és nézem az ajtónyitáson át ezt a képet. Megdermeszt és megbüvöl, noha közben nem felejtem el, hogy itt valószín ü- leg csak egy sereg siber szórja a pénzét; — de mi túlsókéig feküdtünk förtelmes földi lyukakban ahhoz, hogy időnkint heves és egészen őrületes vágy ne lobbanjon fel bennünk luxusra és eleganciára — mert a luxus őrzöttség és ápoltság — és éppen ez az, amit mi egyáltalán nem ismerünk. — No cimbora, hogy tetszik? — kérdezi Anton megint. — Finom macskák, mi? Hülyének érzem magamat, de ebben a pillanatban nem tudok válaszolni. Most egyszerre durvának és visszataszítónak érzem azt az egész tónust,, amelynek sodrában écvek óla gondolkozás nélkül úszom én is. Szerencséire Anton méltóságteljes pózba dermed, mert autó gördül elénk. Karcsú teremtés száll ki belőle és bemegy az ajtón, kissé meghajolva, bundáját az egyik kezével összefogja a mellén, a haja csillog a fejhez simuló arany sisak alalt, a térdei szorosan egymás mellett, a lába vékony és az arca keskeny. Könnyedén és ruganyosam libeg el előttem, bágyadt- keserű illatban — és hirtelen őrjöngő vágy fog. el. hogy ezzel az asszonyszeméllyel a forgóajtón át vacsorázni mehessek a színeknek és a fénynek jóleső, védett atmoszférájába, gondtalanul lézengve egy pincérekkel, inasokkal és a pénz szigetelő-rétegével keretezett könnyű életfajtán át, megszabadulva a nyomorúságtól és szennytől, ami évek óta mindennapi kenyerük. Nagyon d iá kos ácsingózás ülhet a szememben, mert: Anton Demuth gúnyos nevelést renget a szakállába, sandán rámnéz és oldalba laszti: ^Foly tatjuk^
