Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-04 / 28. (2545.) szám
1031 február 4, seenlft. mmKimwwmw^vmvttmuavm Takamacsu Takanmcsn megérkezett Pestre. Elfoglalta kíséretével a Rőzben a 14 szobás appartement, aztán valószínűleg gyorsan megíürdöít és mint minden idegfii, ki először jár egy városban, odaállt a ho- teNzolw ablakához és kinézett. A Danára. És japán faiának obiigát udvariasságává! biztosan igy sóhajtott fel: Ah, milyen gyönyörű! — A kíséretében levő magyar araknak megdobbanhatott a szivük. Lám, nem hiába trónol hát királyvár a hegytetőn, nem hiába magaslik az ég felé a Mátyás- templom csúcsíves tornya, nem hiába ttíndöklik a Halászbástya — íme ez a fiatalember, 3íl00 éves dinasztia sarja, a 125-ik mikádó öccse, a japán félistenek rokona, akinek tiszteletére otthon biztosan káprázatos virágerdők nyílnak, most kitágult szemekkel, furcsa ázsiai mosolyával ott áll a Ritz ablakánál és csodálkozik. Csodálkozik, hogy milyen szép is itt nálunk. Szép, igazán szép. Főleg annak, aki belőle csak a ragyogást látja, a fényt, a királyi várat; akinek lába alatt süpped a hotel vastag és puha perzsaszőnyege; akinek aszta'án ott csillog az ezüst és a kristály és akinek ajtaján egymásután kopognak be a deputációk. Előkelő magyar urak, ünnepélyes arccal és ünnepélyes ruházatban, mint ahogy' az egy ilyen ünnepélyes aktushoz ülik. Japán mikádók nem hemzsegnek manapság és. a mikádó öccse sem utazik le Pestre minden szombaton. Illik hát egy kis parádét csinálni, hagy lássa e herceg; nálunk is értik a görögtiizet, a vendégfogadást, a mosolygást; itt is van virág elég, amit lába elé szórnak az előkelő, kedves, idegen vendégnek. És a japán-magyar rokonságot sem keli szavakkal túlságosan hangoztatni, csak mosolyogni kell, hogy Takaniacsn oífhoniasan érezze magát. És félre kelj tenni egy kis időre a gondot, -a keserű ráncokat a szájszöglctbő! és elő kell venni a ragyogó és ta'áii egyetlen frakkinget, a glacékez-yht és kellemes témákat szabad csak megpendíteni. Olyan kellemeseket, melyeket még egy mikádó öccse is szívesen ha-eat. Az njságok tömegének is csak a nagybetűs otda ait szabad elé tenni, ahol vastag betűkké’ pompázik a neve. Ha nem is érti, mit irn&K róla, de látja legalább, hogy a neve az első oldalon van és Japánban is b'zonyára ez a napi aktualitás jele. így azután a következő oldalon egészen apró betűkkel szedve az ál!, hogy Óbudán egy munkás kiirtotta egész családját, mert félt, hogy különben éhenhalnak, vagy gépészmérnök sofíőri állás- koréi — azt már nem kell neki megmutatni. Hói tolna a híres magyar vendégszeretet, hol volna a keletről magunkkal hozott udvariasság, ha az előkc'ő vendégnek azzal rontanánk meg az örömét, hogy neki szegezzük a kérdést; Fenséged hazájában ugyebár nincs munkanélküliség, ugyebár ott ilyesmi nem fordul elő? Vagy igen? Oh, pardon, hm... izé ... kellemetlen lehet. Mi csak azt hallunk, hogy ott rengeteg virág nyílik, illat száll a levegőben és selyemkim onóban tipegnek a hölgyek. Ejnye ... hro . • • akkor nem csoda, ha fenségednek eszébe jutott egy kicsit elutazni otthonról és körülnézni a világban, hogy talán mégis van valahol egy ország, ahol csupa gyönyörűség a* élet és ahol az ember nem ért többet az újságból, csak a saját nevét, azt is vastag betűkkel szedve, aa első oldalon. Igazán érdemes volt eljönni Pestre. A rokonság miatt sem kell szégyenkezni. Igaz, hogy már régen elszakadtunk egymástól, de a közös gyerekszoba emléke még itt él bennünk; a kelet mosolyát is .raegőriziók a vitrinben és előszedjük az udvariasság, figyelem minden ékszerét, hogy az előkelő rokon meg legyen velünk elégedve. Takamacsu meg lehet elégedve. És ha hazamegy, biztosan elmeséli a mikádónak: Te, hogy azok a magyar rokonok milyen helyes emberek; igazán nem gondoltam volna. Nem kell szégyenkeznünk miattuk. Csak kár, bogya olyan messze laknak. Igen jó manier- jaik vannak. Értik a vendégfogadást. Hát értjük is. \ várban díszlépcsőén jár fel-alá a posztóié roham- sisakos katona piros takaros lovak hátán mozdulatlanul ül a rendőrszézad; a Ritz homlokzatán előzékenyen lenget! a szél Nippon zászlóját; az operában di-zolőadás; a japán és magyar himnusz zug és zeng a zenekarból; gala-est; theatre-parée; ékszerek; mágnások, diplomaták; párisi parfőm, do- ko'.íáz-ok vakító fehérsége; lanté, szatin, csipke, prém; felvonul toiit Budapest és állva tiszteleg az opera közönsége Takamacsunak. Igazán érdemes volt eljönni. Takamacsu meg van hatva. Nagyon. Még mosolyogni is elfelejt! Csak áll a páholyban, fekete bajával, sárga bőrével, törékeny testével, Trtozdukifanul mint egv istenség. Pár lépésre tőié a felesége. Joujou -- fenséges virág — kirá’yl játékszer — az istenség hozzátartozója, akit még nem hatott át, teljesen a fenségesség tudata, mert fekete japán szeme riadtan rebben az ovációra és bájosan, zavarta.n fut át egy mosoly az arcán. Elpirul. Kikuto hercegasszony nagyon emberi és nagyon kedves ebben a pillanatban. És ha fent ülhetne valahol a második emeleten, ismeretlenül, távol a gukkerok kereszttüzétől, talán tapsikolna Is örömében mikor a függöny széjjelmegy és a szem bclokáprázik az ezeregyéjszaka tündééi pompájába. Seherezádé, lánc, szerelem... igaz, bogy csak díszelőadás és a libbenő bajadérok is csak havi gázsis kis emberi lények civilben, de a zene magával ragad mindenki) és mint gyerekek a, mesébe, úgy kábul bele az egész publikum a színpad fantasztikus látványosságába. Japánban biztosan másképp táncolnak, de nem valószínű, hogy Takamacsu tiszteletére szebben. kecsesebben hailonganának a eseresznyevirág kfsasszonykák, mint ahogy azt a pest! kis balett- patkányok tették. A fenségeknek nagyon tetszhetett. Meg lehettek elégedve. És másnap este, mikor a miniszterelnökségi palotában nagy estélyt rendeztek a tiszteletükre, vájjon kinézett-e készülődés közben egy pillanatra nz ablakon Takamacsu herceg? Mert érdemes lett volna látni az operai ragyogó este után, az ncrán dideregve siető embereket. hogyan torpantak meg a posztoló rendőrök, dl^zőrséget álló robarndsakos katonák láttára. És hogyan topogtak aztán kopott felöltőben, átlapozott talpú cipőkben az ueca túlsó oldatán, szentben o, Ritz fényes bejáratával. lesve a pillanatot, mikor lépnek majd ki a forgó ajtón az e’őkelő, messziről jött rokonok, tfindérország idecsöppent boldog la* Kiéhezve, lerongyolódva fagy ott meg egy nyomorúságos viskóban Ausztrália leggazdagabb embere, a juhhirály Elképedve áll a rejtéllyel szemben és nem talál ieíeletet Byrne életének titkára az ir rendőrség — Legfeljebb pszichológiai elgondolások magyarázhatták meg az elsodort ember életrejtélyét * London, február 3. Páratlan érdeke sségü és rejtélyes pszicholőgílal morrientúrnotokai bonyolódó ügy foglalkoztatja most az ir rendőrséget, amelyre kielégítő, tényekkel alátámasztott megoldást aligha fog találni, mert az elsodort ember, akinek lesoványodott, az éhségtől és nyomorúságtól elgyötört, a hidegtől ineggómberedett holttestét egy farm egyik széltől átjárt viskójában találták meg, életének nagy titkát magával vitte a kiríva és személyi iratain kívül nem maradt semmiféle papiros utána. Még csak ismerősei sem voltak, akik előtt megnyitotta volna szivét, akikei beavatott volna különös belső életének titkaiba és igy csupán feltevésekkel lehet operálni, hogy némi magyarázatot leljünk Byrne csodálatos életének megfejtéséhez. Talán abban a pszichológiai körülményben kell keresnünk azt a magyarázatot, hogy ez az ember, aki két évtizeddel ezelőtt Ausztrália legnagyobb vagyonának ura volt és akit jogosan soroztak az angol krőzusok elitgárdájába, vakul; szörnyű csalódáson esett keresztül és felismerte Salamon pesz- szimista életelvének igazságát; Yanitatum várnifás, et oinnia vanitas... A nyomorból került a piramis tetejére, amelyet embermilliók roskadozó válla tart fenn, mióta históriát Írnak és s csúcson állva megcsöniörlött minden sikertől, minden bőségtől, amit a vagyon adott, meri rájött arra. hogy a pénz, az emberi kívánságok teljes kieiégitheíésének lehetősége még nem ad boldogságot és önmaga taszította magát vissza abba a társadalmi osztályba, amelyből felküzdötte magát és nyomtalanul eltűnt, a nyomorgó embertömegek millióiba. A csavargó holtteste Néhány hétté] ezelőtt az Írországi Newbridge rendőrségét az egyik farm tulajdonosa értesítette, hogy a farmjának szérűjében egy megfagyott csavargó holtteste fekszik. Hétköznapi az eset a rendőrségi krónikában, semmi emóciót nem okoz, a rendőri bizottság kötelesaégszerüen kiszáll a helyszínen, - megvizsgálja a holttestet, igyekszik megállapítani személyazonosságát, a legtöbb eselben azonban ez a munkája sem sikerül, mert az elsodort emberek mintha takargatni akarnák múltjukat, nem hordanak magukkal papirosokat, éppen olyan társadalmon kívüli osztályba tartoznak, mint a kót>or cigányok. Ősze®, kuszáit szakáll köri-tette a hulla beesett. viaszsárga arcát, amelyen merevre csukódott a száj, mintha mindörökre vissza akarná szorítani egy sokat szenvedett élet titkát. A hatósági orvos rövid vizsgálat után megállapította a halál okát. A vézna, elgyötört test hihetetlen nélkülözésekről tanúskodott, a halál éhezés, koplalás, fázás következtében állott be, a szervezet teljes leromlása, elgyengülése okozta a csavargó végét. Papirost azonban találtak a megviselt, elnyűtt felöltő zsebében. Egy név volt rajta: Byrne, elég gyakori név Írországban. A hivatalos vizsgálat megindult. A személyi adatokat és a holttest fényképét megküldték az összes Írországi és angliai rendőrhatóságoknak, megküldték abba a községbe kói. A % Hccáu leállt a, forgalom; sípoltak a rendőr- sípok, fehérkeztyüs kezek tilos-t jeleztek. Hiába fújt át a vékony agyounyiitt kabátokon a barátságtalan északi szél... A tömeg egyre nőtt és egyre izgatottal)bán topogott A szemeket pirosra csípte a hideg, vagy a, csodavárás könnye — de rendületlenül néztek farkasszemet a világossággal, a forgó ajtóval, a Szezám-kapuval, minden kényelem, jómód irigy őrével. Kilép Takam&csn, frakkban kalap nélkül... kinyúlnak a nyakak, kitágulnak még jobban a szemek — utána Kikuto hercegasszony fehérben, mint egy nagy őszirózsa. Az autó berreg, becsapódik az ajtaja mögöttük. A kiséret estélyi ruhás hölgyeit, urait szinte nem is látják az emberek. A fenséges pár autóját nézik a bámészkodó sorokból. A motor még berreg egy nagyot aztán csöndes zümmögéssel megindul. És a didergő emberek sorából egyszerre felemelkednek a kezek a kalaphoz. Egyszerre. Vezényszó nélkül. Tisztelegnek. Szebben, szerényebben és meghatóbban mint bármely dbzőrségc a világnak. Az auíó már a Lánchíd felé fordul, de a ka’apok még ott reszketnek a kinyújtott kezekben, mintha vissza akarnák tartani az álmot, a mesét, n herceget az illúziót... ne siess úgy Takamacsu, hagy nézzünk még egy kicsi) téged. Hiszen holnap újra kezdődik a szürke élet, az örömteien robot — és o'yan szép igy elbáuiés'z- kodni a mások ragyogó boldog életén. Ne siess agy Takamacsu.*. LÁSZLÓ JUTKA is, amelybe a halett illetékes volt és amely] a papirost négy évtized előtt kiállította. A hatóság megdöbbenve konstatálta, hogy az országúti csavargó senki más, mint az a Byrne, aki még két évtized előtt a világ egyik leggazdagabb embere volt. A kivándorló kardé de Tudnunk kell azt, hogy a tizenkilencedik század folyamán Írországra hallatlan brutalitással nehezedett az angol kormányzat, nemcsak nemzeti, hanem gazdasági téren is. A kétféle nyomás különben együttjár és ez a nyomás olyan erővel jelentkezett Írországgal szemben, hogy mind szélesebb és szélesebb néprétegek pauperizálód lak. Ha a múlt évszázad tengertuli kivándorlásainak statisztikáját kinyitjuk, megállapíthatjuk belőle, hogy a kivándorlások legnagyobb százaléka Írországra esett. Az emberek valósággal menekültek a költők által olyan találóan smaragdzöld szigetnek nevezett, áldott földről, amelyen még telenként is zöldéi a fü, mert ez az ősi föld nem adott kenyeret, nem adott megélhetést Negyven évvel ezelőtt egy egyszerű ir juh- pászlor, Byrne nevű is hátára vetette batyuját és gyalog indult e! születési helyéről, Wieklow községből, a tengerpart felé Egy nagy ausztráliai gőzösre jutott, amelyen szénlapátoló munkásnak jelentkezett és igy ingyen jutott át két óceánon. Ausztráliába került, amelynek belsejében még most is irdatlan puszták vannak, gyér füves térségek, amelyeket kilométerek hosszúságában áthatolhatatlan, kemény bozótok, a serub-ök borítanak. Még most is sok a senki földje ezen a hatalmas belső pusztaságon, hiszen csupán a kontinens délkeleti csücske népes, a belső vidékek ma is ritkán lakottak, csupán kétségbeesett, minden egyéb életlehetőségtől megfosztott szea-encsevadászok vállalkoznak rg, hogy megkiizdjenek a scruib-bel, homokkal, viztelenséggel, ellenséges ben szülöttekkel. mérges kígyókkal és a kérlelhetetlenül tűző napsugárral. Gyémántkeresők, arany után kutatók járják végig a végtelen pusztákat és mennyi hullott el közülük nyom talonul. Byrne szorgalmasan dolgozott Sydneyben. Pár esztendeig nyomorúságos életet folytatott, mindent megvont magától, pennyt pennyre rakott, amiig annyi pénzt szerzett össze, hogy Sydney közelében egy kis farmot vásárolhatott magának. És ekkor hozzákezdett nagyszabású életcéljának megvalósításához, amelyről éveken át álmodozott. Egész gyermekkorát a juhok mellett töltötte, ismerte a juhtenyésztésnek, a juhok ápolásának minden csínját-hiúját és most finom juhfajtákat kezdett tenyészteni, Nyájai évröl-évfé nőttek és pár esztendő múlva éppúgy nem tudta megszámlálni juhállományát, mint ahogy Xerxes sem tudta végigolvasni seregét. Úgy mondják, hogy tízmilliónál több juha volt, ő szállította a legnagyobb husrnennyiséget és a legtöbb finom gyapjút, vagyona óriásira dagadt, Byrne feljutott a piramis csúcsára. Az élettordulat És amikor a hatalomnak, a vagyonnak tetőpontján állott, akkor következett be életében a f megmaigyarázhattalan, különös fordulat. Egy tételben pénzzé tette hatalmas vagyonát és visszatért szülőföldjére, Írországba. Itt egy kis farmot vásárolt, amelyen teljes visszavonultágban élt. Legközelebbi szomszédaival sem érintkezett. Farmiának sövénye mögül harapós kutyák riasztották el a közeledőket, Egv- ideig beszéltek a különcről, később már senki sem érdeklődött utána és az sem tűnt fel, amikor farmjáról eltűnt és a kis farm teljesen gazdátlanul maradt. Most azután megtalálták holttestét a kis szérűben. A felderítetlen és örökre megfejthetetlen kérdések özöne marad utána. Mi történt azzal az óriási vagyonnal, amely- lyel Ausztráliát elhagyta? Mire fordította ezt a gigantikus pénzt? Hiszen szerény életkörülményei voltak, magára úgyszólván alig költött, üzletekbe, kétséges vállalkozásokba nem bocsátkozott. De a vagyonnak egyelőre semmi nyoma és senki sem tudja azt sem kideríteni hogy hol töltötte utolsó éveit az ir krőzus, a módéra Mldas király, akit boldogtalanná tett, hogy arannyá vélt a juhok gyapjúja, miket megérintett Egy spanyol gavallér repülőn üldözte a magyar művésznőtaki eltűnt és megkerült az olasz tengeren Kalandos szerelmi áttér egy tuxnsgőzösön — A gavallér és a kapitány párbajjá — Iréné Pötty Montecartóba szökött meg a szeladan elöl s hét kihágásért megbüntették Budapest, február 3. Az olasz újságok és főképpen a génuai lapok’ szenzációs részleteket közöltek arról, hogy a Giulio Cesare nevű luxushajón, amely Délamerikából Génuába vitorlázott, eltűnt egy Iréné Polly nevű „szép cs fiatal magyar szinésznö“. A hatóságok nyomozást indítottak és ennek során a furcsa bűnügy egyszerre heppiond- del végződött. ELTŰNIK A MŰVÉSZNŐ A Giulio Cesare nevű luxusgőzös Buenos Airésből Génuába menet egy órára kikötött Montecarlóban, hogy az utasok megnézhessék a karnevált. Alibikor a hajé elindult Montecar lóból, az egyik utas, Alfonzo Marsello Alvarez, egy délamerikai spanyol, ültetvényes, izgatottan kezdett viselkedni. Kiabált a személyzettel és követelte, hogy adják elő az eltűnt művésznőt. — Miféle művésznőt? — kérdezte a hajó kapitánya, aki meghallotta a nagy lármát. — Egy művésznőt elbújtattak a hajén, az illető a menyasszonyom, azonnal adják elő! Ekkor derült ki, hogy a Buenos Airesből érkező Iréné Polly nevű hölgy, aki magyar útlevéllel utazott, eltűnt a hajóról. Most már a kapitány intézkedett, hegy keressék meg az utast. Sehol seiM találták. A kabinja üres volt, pod,gyászai érintetlenül hevertek, sőt az útlevelét is megtalál Iák egy fiókban. — Úgy lát szik, a hölgy beleesett a tengerbe. — vélte a kapitány. A spanyol nem elégedett meg ezzel a magyarázattal és sértegetni kezdte a kapitányt.. Heves szóvá Hús pattant ki közöttük, aminek az lett az eredménye, hogy később Géuuában tnegyerokedtek. Génuába érkezve a hajó kapitánya átadta a hatóságoknak Iréné Polly pod gyászát, útlevelét és bejelentette a hölgy eltűnését. Széleskörű nyomozás Indult meg, amely azonban semmiféle pozitív eredményt nem tudott felmutatni. A kiszolgáló személyzet csupán annyit tudott, hogy a spanyol kávéültetvényes veszekedett a művésznővel. Azt is kiderítették, hogy a spanyol kávéültetvényes nem Buenos Airesben szállt fel a hajóra, hanem egy közbeeső állomáson. Ugyancsak megállapították, kegy a színésznőnek minden pénze és ékszere hiányzik. MEGKERÜL A MŰVÉSZNŐ A nyomozás harmadik napján Géuuában jelentkezett az eltűnt Iréné Polly. A legjobb egészségnek örvendett, és a csodálkozó rendőrt!sztvi selőnek a kővetkezőket adta elő: — Ez a spanyol ur már Buenos Airesben üldözött engem. Tulajdonképpen megszöktem előle. Később repülőgéppel vette üldözőbe a hajót és útközben felszállt. Tönkretette az egész utazásomat. Kétségbeesésemben. amikor Montecarlóban a hajó kikötött, neszeszeremmel, amelyben csupán ékszereimet és pénzemet, tettem, megszöktem a hajóról. A Riviérán vártam meg, amíg az ügy hullámai elcsendesednek és mos! eljöttem a holmimért. MEGBÜNTETIK A MŰVÉSZNŐT A hatóságok tisztázva látták az ügyet, kiadták a színésznő holmijá t, de egyben el iává. I ind Holtak ellene és kihágásért pénzbüntetésre Ítélték. - A lapok még azt is hozzáteszik ,i kalandos históriához, hogy Iréné Polly Budupo »v-> u! i- zotl és ott piheni ki az izgalmakat. Budapesti színházi körökben viwoui í c.n ismerik Iréné Polly kisasszony uevöl
