Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-04 / 28. (2545.) szám

1931 február 4, szerda. 'PE.JCGAI'/AaC.^AR-HIRIíAP Véres tömegszerencséilenséget okozott a budapesti Teleki-téren az ócskavasba kermit gránát Három halott, harm'nc sebesüli — Négyen a haMüal vívódnak — Pánik a tér négyezer főnyi tömegében Budapest, február 3. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelen lése.) Néhány perccel délután két óra előtt katasztrofális robbanás történt a Teleki-téren. Ismeretes, hogy ezen a téren van az úgynevezett ószeres piac. Legutóbb a főváros területén általános nagytakarítást rendeltek el és ezt az alkalmat az ócskasok arra használ­ták fel, hogy a pincék és padlások mélyén felhalmozott ócskaságokat összevásárolják. Ezeket a hódúikat a Teleki-térre vitték ki ahol a különböző fémeket és egyéb tár­gyakat szortírozták. Valószínű, hogy az ócskavasak közt volt egy háborúból vissza­maradt gránát, amely a turkálás követ­keztében felrobbant és a Teleki téren ácsorgó tömegben borzalmas puszíitást végzett. Az eddigi jcíhntések szerint három halottja és 13 súlyos sebesültje van a ka­tasztrófának. Igen nagyszámú sérülés tör­tént a robbanás következtében beállott pánik folytán is. A törne" uevanis a hatal­mas detonáció után menekülni igyekezett és az emberek egymást taposták le. A mentők öt autóvail vonultak ki a katasztrófa színhelyére és jelenleg folynak a mentési munkálatok. Budapest, február 3. (Budapesti szer­keszt őség iiiak teleifon jelen lése.) A Teleki- téri robbanásról a következőkéi jelentik: Mandel Lipót hatvan éves őszeres egy kocsi ócskavasat rakott le a Teleki-téren lévő üz­lete elé. A lerakás közben egy gránátot ta­láltak, amit le akartak szerelmi és annak ci­linderét kalapáccsal üt égették. A bizonyára a háborúból visszamaradt löveg felrobbant. A detonáció leírhatatlan pánikot idézett elő a téren, ahol ez időben közel négyezer ember tartózkodott mint vevő és eladó. A tömeg fejveszetten menekült, miközben számos embert kitapostak. A mentők he­venyészett kötöző helyen nyújtottak első segélyt a sebesülteknek, akiket ölbekapva vittek a kötözőhelyre. A vértől csepegő sebesültek jajgatása messzi­re hangzott A sebesültek száma percről- perore emelkedett. Az egyes mén tő kocsik vezetői alig győzték feljegyezni a sebesül­tek neveit és máris újabb mentőkocsik jöt­tek. Mamiéit nyomban megölte a robbanás, a kocsis és a lerakodó munkás életveszélye­sen sebesültek meg, de mire a mentők megérkeztek, már kiszenvedtek. A sebesüllek számát délután fél négykor ti­zenötre teszik, de valószínű, hogy kétszer ennyi lesz. Budapest, február 3. (Budapesti szer­kesztőségünk^ telefon jelen lése.) A sebesül­tek száma délután öt órakor harminc volt. Egy embernek mindkét kezét leszakította a srapnel. Mamiéi Lipót ószeres, Mayer Oszkár műszerész és egy eddig ismeretlen munkás a katasztrófa színhelyén szörnyet­halt. Huszonnyolc sebesültet szállítottak be a kórházba. Ezek közül öt munkanél- külli volt, akik a téren árulhatták utolsó rongyaikat. A Kun-uccaj kórház előtt na­gyobb tömeg tolong, az emberek remegve várják, hátha hozzátartozóikról Jnireket kaphatnak. Hasonló a helyzet a Kókus- kórluíz és a Szent István kórház előtt is. A sebesültek közül négy állapota élletvo- szélyes. Egy ember hasát valósággal föl- hasitotta a gránát-szilánk. Egy járókelőt a légnyomás megncmilott. Az óriási pánikra és zűrzavarra való tekintettel a sebesültek száma még mindig nem állapítható meg pontosan és az egyro emelkedik. Brüsszel, február 3. A sürgönyök már beszámoltak arról, hogy Adolph Max képviselő meginterjúvolta a kor­mányt a múltkoriban, a genti egyetemen előfor­dult incidensekkel kapcsolatban. Aki távolról kieéri figyelemmel az eseményeket, könnyen gondolhatja, hogy jelen esetben mindössze a nyelvi kérdésnek és ellentétnek egyik jelensége merült föl. Pedig ezek az újabb események is —1 mint annyi hasonló az utóbbi időben — sokkal mélyebb problémából erednek. Ami most Belgiumban forr és készülődik, az jóval több, mint nyelvészet, az már politika, nemcsak az ország belpolitikájának legsarka­latosabb és leglényegesebb pontja, de egyben az észekeurópai politikának is egyik legkénye­sebb jelensége. Belgium kisebbségi kérdése, mondhatná az em­ber, de itt azonnal föl kell említenünk, hogy Bel­giumban nincs kisebbségi kérdés. A százéves belga állam megalakulásának pil­lanatától kezdve olyan területeket foglal össze, melyek közt nemcsak hogy hiányzik a közös tör­ténelmi múlt és hagyomány, de melyek lélekben, szellemben, karakterben és mindenek előtt nyelvben is lényegesen különböznek egymástól. Ez a két terület Flandria és Vallonia. Az előbbi sok századra visszamenő, önálló tör­ténelmével, irodalmával, művészetével, saját nyelvével, amely ugyan sokban egyezik a hol­landdal, de mégis, mint külön idióma tekinthető. Ezzel szemben pedig ott áll Vallonia francia kul­túrájával. francia temperamentumával és — amennyiben itt hagyományokról lehet beszélni — úgy inkább francia történelmével. A szó szoros értelmében egyik sem kisebbség a kettő közül, a flamandok újabban ugyan rendkívüli módon szaporodnak. Valloniában pedig szinte napról-napra csökken a születések száma, de ezt az eltolódást kiegyen­líti a francia nyelv térhódítása, mely a flaman­dok közül is sokat eltávolít tulajdon faji szelle­métől. KI its belga nép Nem szükséges most az okokat kifejtenünk é« megmagyaráznak, hogy miért, de meg kell ál­lapítanunk, hogy e két nép, mely a belga nem­zetet alkotja; nagyon távol áll egymástól, vér- mérsékletben is, kultúrában is, törekvésekben is. úgy, hogy a nyugodt és békés együttműködés lehetősége szinte kizártnak látszik. Legalább is újabban mindinkább erősödik az ellentét közöt­tük és gyakran szinte veszedelmes kirobbaná­sokban mutatkozik a belga államegység hiánya. Ne tévesszük szem elől, amit az imént mon­dottunk: belga nép nincs. Van belga nemzet, mely a flamand és a vallón népeknek összetevő­déibe. Reménykednek ugyan a politikusok, hogy idővel sikerülni fog létrehozni azt a belga nem­zetet is, melynek kialakulásához az eddig eltelt mindössze száz esztendő — hisz csak ennyire tekint vissza a belga királyság — természetsze­rűje? nem lehetett elegendő. Ha azonban figyelemmel kísérjük a fejlődés mai menetét, egybeolvadás helyett inkább szélsőséges elkülönülést észlelhetünk. Nap-nap utón olyan események zajlanak le, me­lyek kévéé reményt nyújtanak a belga nemzet kXejlödéeére. Hogy megértsük a nyelvészeti problémát, egé­szen röviden vissza kell pillantanunk az ország megalakulására. A mai Belgiumra, mint államra, elsősorban és mindenekfelett Angliának volt szüksége avégből, hogy egyensúlyozza a kon­tinensen a francia hegemóniát. Kiviláglott ennek a területnek fontossága Napóleon alatt, akinek bukásáig, 1814-ig Franciaországhoz tartozott a mai bel?a állam jó része és ez a tény katasztró­fáiig nehézségeket okozott az angol politikának. Ezért is egyezett bele olyan sietve, hogy Napó­leon bukása utón Hollandia kebelezze be az or­szágot. A holland-belga együttélés már természe­ténél fogva sem lehetett hosszú életű. A ka­tolikus flamand lakosság nem tűrhette sokáig a protestáns uralmat, de meg magának Hollandiá­nak is több baja, mint előnye származott az újonnan me?szerzett területből. Franciaország­hoz való visszacsatolását Anglia semmiesetre sem engedhette meg: i?y jött azután létre a mai bel?a királyság az 1838-ik esztendőben. Ha a mostani flamand panaszokat hallgatjuk, úgy mindenekelőtt azon csodálkozunk, amikor francia hegemóniát és zsarnoki elnyomatást han­goztatnak, noha, mint mondottuk, éppen a fran­cia politika ellensúlyozására igyekezett Anglia az uj királyságot létrehozni. Ez a tünet viszont onnan magyarázhat, hogy a huszonhat évig tar­tó (1814—1S30) holland uralom oly gyülöle- téssé tette a germán szellemet a nép előtt, hogy valósággal megváltás gyanánt üdvözölték Fran­ciaországot és miután a flamand nép nyelvben is az eddigi elnyomókhoz állott közel: az uralom és hatalom az uj királyságban a a valióniai franciák kezébe jutott, akik siettek kisemmizni a flamand népréteget és Franciaország felé mind szorosabb kapcsola­tot kiépíteni. És itt térünk át a mai állapotokra. A flamandok németbarátsága A világháború alatt a flamandok szemben a vallón népességgel, határozott állást foglaltak a megszálló németek mellett, mert így, ezek utján remélték önállóságuk megszerzését. A vesztes háború után az egész németbarát, úgynevezett aktivista mozgalmat hazaárulásnak minősítették és többeket a főbb vezetők közül in contumaciam halálra is ítéltek a belga hatóságok. Magától érthetőleg ennek a kornak is megvolt az ellenhatása, mely jórészt napjainkig is érezhető. A mai flamand parlamenti párt, az úgynevezett frontisták, ugyancsak szélsőséges álláspontot foglaltak el Eupén és Malmod! ügyében. JEzeket a területeket a békeszerződések elszakították Németorszá?tól és Belgiumnak Ítélték oda. A re- vizió-kérdésben a frontisták azt az elvet hangoz­tatják. hogy Eupen-Malmedit vissza kellene adni a régi anyaországnak és természetes, hogy ez a nagyon népszerűtlen vélemény még gyűlöltebbé teszi a pártot is, de általok a flamandokat is, jóllehet, ezeknek csak kisebb része túlzóan né­metbarát. A mai flamand nyugtalankodások és mozgo­lódások oka azonban legelsősorban a belga állam fönnállásának első pár évtizedében keresendő, Akkor, noha a flamand nem volt kisebbség az országban, államnyelv mégis csak egyedül a francia lett, a törvénykezés, hadsereg nyelve francia, a hivatalos tárgyalások franciák; a pa­raszt fi arctanának, ha katonasághoz került, fran- cianyelvü tiszt, altiszt parancsolt olyan nyelven, amit meg sem értett; a bírósági tárgyalásokon fölolvasták a vádlott előtt az Ítéletet néha anél­kül, hogy az egy szót is értett volna belőle. Sőt gyűlölet és megvetés nyilvánult meg minden iránt, ami csak flamand volt, ilyenekkel gyakran szóba sem állottak; az állami tisztviselők Flan­dria szivében, ahol tehát egyetlen francia sem élt, csupán a francia nyelvet használták és a csak flamand nyelven beszélő népet szóra sem méltatták. Sokáig uralkodott ez a rendszer, a flamand nép lassumozgásu ég nehézkes, vezetői is hiá­nyoztak. De alapos is ez a flamand és amikor ráeszmélt a nap-nap után vérigsértő inzultusok­ra, hallatlan szivósággal és kitartással fogott hozzá, hogy elsikkadt jogait visszaszerezze. Fla­mand iskolákat, flamand hadsereget, flamand hivatalt akartak, ezt kívánták első lépés gya­nánt a nemzeti függetlenség felé. Azóta a legtöbbet már el is érték. Tavaly nyá­ron zajlott le annak a flamand közbakának pe­re, aki megtagadta az engedelmességet és nem hallgatott tisztjére, mikor az franciául parancsolt reá. A szenzációs per a vádlott felmentésével végződött, a bíróság kimondotta, hogy flaman­dok csak flamand parancsszót kötelesek elfo­gadni. A kétnyelvű Belgium A másik fontos kérdés volt a flamandnyelvü főiskola. Ilyen még mindig nem állott fenn az országban. Hosszas harcok után nemrégiben si­került kivívni, hogy megkapták a genti egyete­met, hol most csupa flamand tanár tart flamand nyelven előadást. A lényeges pontok tehát meg­valósultak a flamand kisebbség, illetőleg az el­nyomott flamand többség érdekében. Mert ők többen vannak, mint a vallonok. Az ilyen csatározások azonban tulságba men­nek. A 'fölébredt nemzeti öntudat most kezd megmámorosodni az elért eredmények láttán és gyakorta, mintegy provokálólag újabbnál újabb követelésekkel áll elő, ami az idegenek előtt sok­szor szinte kicsinyes és nevetséges színben tűn­hetik fel. Nem elég az, hogy minden városban két nyelven írják ki az uccák nevét, flamand vidékeken fölül flamandul, alatta franciául, val­lón vidékeken fordítva; hogy minden hivatalos irás, plakát hasonlóan kétnyelvű: hogy ha né­hol francia irás jelenik meg fordítás nélkül, ak­kor provokációt emlegetnek. A genti egyetem egyik tanára másik, francia nyelvű főiskolán is előadott, ugyancsak Gentben. Ez a professzor, Hulin de Loo ezáltal máris meg­sértette a túlzott flamand öntudatot, a diákság — professzorai túlnyomó részének támogatásá­val — kierőszakolta a kultuszminisztertől a rendeletet, hogy genti egyetemi tanár francia fö'ekolán nem taníthat. Midőn de Loo ennek ellenére is folytatta elő­adásait, a felbőszült diákság tanárját egyene­sen kidobta az egyetemről. Most folynak az interpellációk. Mindenki csak helyeselheti, ha egy nép öntudattal száll síkra jogai érdekében, de törekvéseinek természetesen nem szolgálhat előnyére, ha egyes vezetők túl­zásba viszik követeléseiket. \ ■» i i ...........Imiim III 1......................... ■ ii ii ii ii ii u I Ne féljem a vízióiÜ A tüdőnek levegőre, a bőrnek vízre van szüksége y Pozsonyi gőzfürdő és uszodai Grössling ucca Hogyan védekezhetünk az influenza elten? Napról napra ha,Ifjúik a legújabb hirGdásolcat, hogy Európa szerte iramét erős influenzája rváuy ütötte fed a fejót ás tartja nyugtalanságban a talkos- i ságot. Csőik ugyan, ez a betegség, éppen járvány­om sajátod ágánál fogva alkalmas arra, hogy nyugtalanságot keltsen a legszélesebb körökben. Az első főotka ennek az, hogy az influenzával szem­ben alig van ember, alti védettt, immunis lenne, a i második o-k az. hogy igen gyorsan, mondhatjuk ' a közlekedési eszközök sebességével terjed és ! nem tartozik a ritkaságok közé, hogy lia ma Pá- , rirabun tör ki nagyobb erővel, holnap Berlinben , fogja felütni a fejét. Az influenza azok közé a betegségek közé tar­tozik, amelyek a légzőszerveket támadják meg A tovaterjedésük is a légzőszervek utján töntámiík, tubdu i'itlik « beteg ember többnyire a köhögésével vagy a tüsszentésével adja át környezetének a Icrfőzű baktériumok millióit. Vannak olyan fertőző betegségek, amelyeknek az egyszeri kiállása védettségei biztosit az egész élet folyamára, ilyenek a kanyaró, a vörheny, a hasihagymáz (typhus) és még mások, amelyeket csak a legritkább esetiben kaphat meg valaki két- ! szer. Más fertőzőbetegségek, ágy köztük az influ­enza is, nem mentesítenek bennünket as alól, hogy még-* egyszer megkaphassuk. Az influenza különösen kitűnik azzal, hogy a betegség kiállása után már néhány hétre, néha néhány napra rá újból megbetegedhetünk benne. Mondhatjuk, hogy ez influenza nálunk otthonos (endémiás), mert minduntalan fordulnak elő szór­ványos megbetegedési esetek. Időről-időre azután járványosom lép fel (epidémia), vagyis tömegesebb megbetegedést okoz. Ilyen járvány vo!t az 1918—19-os esztendők úgy­nevezett spanyolnáthája. A járványok rendszerint enyhébb esetekkel kez­' dődnek, csak mikor a baktériumok már többszörös eniberpasszázson mentek át, észnek súlyosabbak a megbetegedések. i Ilyenkor feltehető, hogy a súlyosabb megbetege- | d'ésekérl a baktériumok életképességének (vini- lenciájának) eme'Ikedóse a felelős, í Az influenza nem fejlődik ki azonnal a fertőzés megtörtén óse után, hímem előbb egy étét napig i lappang a szervezetben, I ezt aa időt nevezzük lappangási időszaknak. I Vannak, akiknél a megbetegedés olyan enyhe, | hogy nnaguk sem vesznek róla tudomást, azon­ban szervezetükben hordják a baktériumokat és alkalomadtán terjesztik is. Ugyancsak veszedel- | mesék azok a kevéssé fogékony egyének, akik, j meri a megbetegedés alig. csak kis mértékben be- i folyásodba közérzetüket, fenn járnak és ugyancsak ! a járvány terjesztőivé válnak. Éppen ezért influenzás időkben veszedelmesek mindazok a helyek, ahol sok ember fordul meg, j ahol tolongás van, mert a eok ember között mim- : dig akadhatnak betegek is, akik a baktériumokat köhögés utján tovább adják szomszédaiknak. Ugyanezért az influenza hamarább terjed nagy­városokban, mint kis faltukban, ahol sem tolongá­sok, sem idegen forgalom nincs. A leghevesebb járványok folyamán is mentesek maradhatnak a kisebb falvak, éppen elszigeteltségük követ­keztében. A* Influenza ellen legcélszerűbben a gondos tisztasággal védekezhetünk. Gyakori és kiadós szellőztetés a lakásban, a napi munkából va'ó hazatérés után gondos kézmosás és szájöbiités, a miit mindenki könnyűszerrel megtehet a betegség elleni védekezés érdekében. Sötét, szellőzőMén, i piszkos tömeg ük ások, túlzsúfolt közieked'ósi esz- 1 közök, zsúfolt hivatali helyiségek a legnagyobb ! fokban terjesztői a ragálynak. A tapasztalatok ; szerint az influenza kórokozója a szabad levegőn hamar elpusztul, csak a sötét cs nyirkos helyiségekben marad meg hosszabb ideig. A fertőzés forrása maga a beteg szervezet, ezért járvány idején mindem kinek kötél essége lenne, felebarátaira való tekintettel is, hogy ha betegnek érzi magái, otthon maradjon, nehogy másokat is j megfertőzzön bajával. Járványos időkben jól táplálkozni, minél többet tartózkodni a sza­badban, a napfényen, & lakás levegőjét minél többet szellőztetni, kerülni ez e 1 lená!lóképességet csökkentő meghűléseket, az | éjszakázást, túlságos kifáradást, ez az, arait ajz ' egyén a sóját egészségének védelmére tehet. ; Érdekes, hogy í a nagyobb influenzajárványok kétharmad része | tóton és tavasszal folyik le, I amikor a téld rövidebb napfény tar lám lecsökkenti i az e lilén á!' őkép ességünke t. ! A betegség sulw'ssagát a laikus nem tudja . megítélni. Néha magas lázzal járó esetek simán • folynak le. mig máéikor, aránylag o'ekéyebb lá- ! zak mellett «ss oivos már megtalé’ija a súlyos szövődmények kezdetét. Ezért az elővigyázni és az egyéni védekezés mellett no mulasszuk cl. ha a betegség már kfifejlődöiit. orvos tanácsát kikérni, ami nemcsak a gyógyulást segíti elő, hanem totón a visszaesés veszedelmét is elhárítja. ECiijii a liisaiiiígi Ilidéiül iilgliilüi Az elnyomott flamand többséget p'sst nemzeti Kisebbséget Kezelik — Németbarátok-e s flamandok! 5

Next

/
Thumbnails
Contents