Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-04 / 28. (2545.) szám
1931 február 4, szerda. 'PE.JCGAI'/AaC.^AR-HIRIíAP Véres tömegszerencséilenséget okozott a budapesti Teleki-téren az ócskavasba kermit gránát Három halott, harm'nc sebesüli — Négyen a haMüal vívódnak — Pánik a tér négyezer főnyi tömegében Budapest, február 3. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelen lése.) Néhány perccel délután két óra előtt katasztrofális robbanás történt a Teleki-téren. Ismeretes, hogy ezen a téren van az úgynevezett ószeres piac. Legutóbb a főváros területén általános nagytakarítást rendeltek el és ezt az alkalmat az ócskasok arra használták fel, hogy a pincék és padlások mélyén felhalmozott ócskaságokat összevásárolják. Ezeket a hódúikat a Teleki-térre vitték ki ahol a különböző fémeket és egyéb tárgyakat szortírozták. Valószínű, hogy az ócskavasak közt volt egy háborúból visszamaradt gránát, amely a turkálás következtében felrobbant és a Teleki téren ácsorgó tömegben borzalmas puszíitást végzett. Az eddigi jcíhntések szerint három halottja és 13 súlyos sebesültje van a katasztrófának. Igen nagyszámú sérülés történt a robbanás következtében beállott pánik folytán is. A törne" uevanis a hatalmas detonáció után menekülni igyekezett és az emberek egymást taposták le. A mentők öt autóvail vonultak ki a katasztrófa színhelyére és jelenleg folynak a mentési munkálatok. Budapest, február 3. (Budapesti szerkeszt őség iiiak teleifon jelen lése.) A Teleki- téri robbanásról a következőkéi jelentik: Mandel Lipót hatvan éves őszeres egy kocsi ócskavasat rakott le a Teleki-téren lévő üzlete elé. A lerakás közben egy gránátot találtak, amit le akartak szerelmi és annak cilinderét kalapáccsal üt égették. A bizonyára a háborúból visszamaradt löveg felrobbant. A detonáció leírhatatlan pánikot idézett elő a téren, ahol ez időben közel négyezer ember tartózkodott mint vevő és eladó. A tömeg fejveszetten menekült, miközben számos embert kitapostak. A mentők hevenyészett kötöző helyen nyújtottak első segélyt a sebesülteknek, akiket ölbekapva vittek a kötözőhelyre. A vértől csepegő sebesültek jajgatása messzire hangzott A sebesültek száma percről- perore emelkedett. Az egyes mén tő kocsik vezetői alig győzték feljegyezni a sebesültek neveit és máris újabb mentőkocsik jöttek. Mamiéit nyomban megölte a robbanás, a kocsis és a lerakodó munkás életveszélyesen sebesültek meg, de mire a mentők megérkeztek, már kiszenvedtek. A sebesüllek számát délután fél négykor tizenötre teszik, de valószínű, hogy kétszer ennyi lesz. Budapest, február 3. (Budapesti szerkesztőségünk^ telefon jelen lése.) A sebesültek száma délután öt órakor harminc volt. Egy embernek mindkét kezét leszakította a srapnel. Mamiéi Lipót ószeres, Mayer Oszkár műszerész és egy eddig ismeretlen munkás a katasztrófa színhelyén szörnyethalt. Huszonnyolc sebesültet szállítottak be a kórházba. Ezek közül öt munkanél- külli volt, akik a téren árulhatták utolsó rongyaikat. A Kun-uccaj kórház előtt nagyobb tömeg tolong, az emberek remegve várják, hátha hozzátartozóikról Jnireket kaphatnak. Hasonló a helyzet a Kókus- kórluíz és a Szent István kórház előtt is. A sebesültek közül négy állapota élletvo- szélyes. Egy ember hasát valósággal föl- hasitotta a gránát-szilánk. Egy járókelőt a légnyomás megncmilott. Az óriási pánikra és zűrzavarra való tekintettel a sebesültek száma még mindig nem állapítható meg pontosan és az egyro emelkedik. Brüsszel, február 3. A sürgönyök már beszámoltak arról, hogy Adolph Max képviselő meginterjúvolta a kormányt a múltkoriban, a genti egyetemen előfordult incidensekkel kapcsolatban. Aki távolról kieéri figyelemmel az eseményeket, könnyen gondolhatja, hogy jelen esetben mindössze a nyelvi kérdésnek és ellentétnek egyik jelensége merült föl. Pedig ezek az újabb események is —1 mint annyi hasonló az utóbbi időben — sokkal mélyebb problémából erednek. Ami most Belgiumban forr és készülődik, az jóval több, mint nyelvészet, az már politika, nemcsak az ország belpolitikájának legsarkalatosabb és leglényegesebb pontja, de egyben az észekeurópai politikának is egyik legkényesebb jelensége. Belgium kisebbségi kérdése, mondhatná az ember, de itt azonnal föl kell említenünk, hogy Belgiumban nincs kisebbségi kérdés. A százéves belga állam megalakulásának pillanatától kezdve olyan területeket foglal össze, melyek közt nemcsak hogy hiányzik a közös történelmi múlt és hagyomány, de melyek lélekben, szellemben, karakterben és mindenek előtt nyelvben is lényegesen különböznek egymástól. Ez a két terület Flandria és Vallonia. Az előbbi sok századra visszamenő, önálló történelmével, irodalmával, művészetével, saját nyelvével, amely ugyan sokban egyezik a hollanddal, de mégis, mint külön idióma tekinthető. Ezzel szemben pedig ott áll Vallonia francia kultúrájával. francia temperamentumával és — amennyiben itt hagyományokról lehet beszélni — úgy inkább francia történelmével. A szó szoros értelmében egyik sem kisebbség a kettő közül, a flamandok újabban ugyan rendkívüli módon szaporodnak. Valloniában pedig szinte napról-napra csökken a születések száma, de ezt az eltolódást kiegyenlíti a francia nyelv térhódítása, mely a flamandok közül is sokat eltávolít tulajdon faji szellemétől. KI its belga nép Nem szükséges most az okokat kifejtenünk é« megmagyaráznak, hogy miért, de meg kell állapítanunk, hogy e két nép, mely a belga nemzetet alkotja; nagyon távol áll egymástól, vér- mérsékletben is, kultúrában is, törekvésekben is. úgy, hogy a nyugodt és békés együttműködés lehetősége szinte kizártnak látszik. Legalább is újabban mindinkább erősödik az ellentét közöttük és gyakran szinte veszedelmes kirobbanásokban mutatkozik a belga államegység hiánya. Ne tévesszük szem elől, amit az imént mondottunk: belga nép nincs. Van belga nemzet, mely a flamand és a vallón népeknek összetevődéibe. Reménykednek ugyan a politikusok, hogy idővel sikerülni fog létrehozni azt a belga nemzetet is, melynek kialakulásához az eddig eltelt mindössze száz esztendő — hisz csak ennyire tekint vissza a belga királyság — természetszerűje? nem lehetett elegendő. Ha azonban figyelemmel kísérjük a fejlődés mai menetét, egybeolvadás helyett inkább szélsőséges elkülönülést észlelhetünk. Nap-nap utón olyan események zajlanak le, melyek kévéé reményt nyújtanak a belga nemzet kXejlödéeére. Hogy megértsük a nyelvészeti problémát, egészen röviden vissza kell pillantanunk az ország megalakulására. A mai Belgiumra, mint államra, elsősorban és mindenekfelett Angliának volt szüksége avégből, hogy egyensúlyozza a kontinensen a francia hegemóniát. Kiviláglott ennek a területnek fontossága Napóleon alatt, akinek bukásáig, 1814-ig Franciaországhoz tartozott a mai bel?a állam jó része és ez a tény katasztrófáiig nehézségeket okozott az angol politikának. Ezért is egyezett bele olyan sietve, hogy Napóleon bukása utón Hollandia kebelezze be az országot. A holland-belga együttélés már természeténél fogva sem lehetett hosszú életű. A katolikus flamand lakosság nem tűrhette sokáig a protestáns uralmat, de meg magának Hollandiának is több baja, mint előnye származott az újonnan me?szerzett területből. Franciaországhoz való visszacsatolását Anglia semmiesetre sem engedhette meg: i?y jött azután létre a mai bel?a királyság az 1838-ik esztendőben. Ha a mostani flamand panaszokat hallgatjuk, úgy mindenekelőtt azon csodálkozunk, amikor francia hegemóniát és zsarnoki elnyomatást hangoztatnak, noha, mint mondottuk, éppen a francia politika ellensúlyozására igyekezett Anglia az uj királyságot létrehozni. Ez a tünet viszont onnan magyarázhat, hogy a huszonhat évig tartó (1814—1S30) holland uralom oly gyülöle- téssé tette a germán szellemet a nép előtt, hogy valósággal megváltás gyanánt üdvözölték Franciaországot és miután a flamand nép nyelvben is az eddigi elnyomókhoz állott közel: az uralom és hatalom az uj királyságban a a valióniai franciák kezébe jutott, akik siettek kisemmizni a flamand népréteget és Franciaország felé mind szorosabb kapcsolatot kiépíteni. És itt térünk át a mai állapotokra. A flamandok németbarátsága A világháború alatt a flamandok szemben a vallón népességgel, határozott állást foglaltak a megszálló németek mellett, mert így, ezek utján remélték önállóságuk megszerzését. A vesztes háború után az egész németbarát, úgynevezett aktivista mozgalmat hazaárulásnak minősítették és többeket a főbb vezetők közül in contumaciam halálra is ítéltek a belga hatóságok. Magától érthetőleg ennek a kornak is megvolt az ellenhatása, mely jórészt napjainkig is érezhető. A mai flamand parlamenti párt, az úgynevezett frontisták, ugyancsak szélsőséges álláspontot foglaltak el Eupén és Malmod! ügyében. JEzeket a területeket a békeszerződések elszakították Németorszá?tól és Belgiumnak Ítélték oda. A re- vizió-kérdésben a frontisták azt az elvet hangoztatják. hogy Eupen-Malmedit vissza kellene adni a régi anyaországnak és természetes, hogy ez a nagyon népszerűtlen vélemény még gyűlöltebbé teszi a pártot is, de általok a flamandokat is, jóllehet, ezeknek csak kisebb része túlzóan németbarát. A mai flamand nyugtalankodások és mozgolódások oka azonban legelsősorban a belga állam fönnállásának első pár évtizedében keresendő, Akkor, noha a flamand nem volt kisebbség az országban, államnyelv mégis csak egyedül a francia lett, a törvénykezés, hadsereg nyelve francia, a hivatalos tárgyalások franciák; a paraszt fi arctanának, ha katonasághoz került, fran- cianyelvü tiszt, altiszt parancsolt olyan nyelven, amit meg sem értett; a bírósági tárgyalásokon fölolvasták a vádlott előtt az Ítéletet néha anélkül, hogy az egy szót is értett volna belőle. Sőt gyűlölet és megvetés nyilvánult meg minden iránt, ami csak flamand volt, ilyenekkel gyakran szóba sem állottak; az állami tisztviselők Flandria szivében, ahol tehát egyetlen francia sem élt, csupán a francia nyelvet használták és a csak flamand nyelven beszélő népet szóra sem méltatták. Sokáig uralkodott ez a rendszer, a flamand nép lassumozgásu ég nehézkes, vezetői is hiányoztak. De alapos is ez a flamand és amikor ráeszmélt a nap-nap után vérigsértő inzultusokra, hallatlan szivósággal és kitartással fogott hozzá, hogy elsikkadt jogait visszaszerezze. Flamand iskolákat, flamand hadsereget, flamand hivatalt akartak, ezt kívánták első lépés gyanánt a nemzeti függetlenség felé. Azóta a legtöbbet már el is érték. Tavaly nyáron zajlott le annak a flamand közbakának pere, aki megtagadta az engedelmességet és nem hallgatott tisztjére, mikor az franciául parancsolt reá. A szenzációs per a vádlott felmentésével végződött, a bíróság kimondotta, hogy flamandok csak flamand parancsszót kötelesek elfogadni. A kétnyelvű Belgium A másik fontos kérdés volt a flamandnyelvü főiskola. Ilyen még mindig nem állott fenn az országban. Hosszas harcok után nemrégiben sikerült kivívni, hogy megkapták a genti egyetemet, hol most csupa flamand tanár tart flamand nyelven előadást. A lényeges pontok tehát megvalósultak a flamand kisebbség, illetőleg az elnyomott flamand többség érdekében. Mert ők többen vannak, mint a vallonok. Az ilyen csatározások azonban tulságba mennek. A 'fölébredt nemzeti öntudat most kezd megmámorosodni az elért eredmények láttán és gyakorta, mintegy provokálólag újabbnál újabb követelésekkel áll elő, ami az idegenek előtt sokszor szinte kicsinyes és nevetséges színben tűnhetik fel. Nem elég az, hogy minden városban két nyelven írják ki az uccák nevét, flamand vidékeken fölül flamandul, alatta franciául, vallón vidékeken fordítva; hogy minden hivatalos irás, plakát hasonlóan kétnyelvű: hogy ha néhol francia irás jelenik meg fordítás nélkül, akkor provokációt emlegetnek. A genti egyetem egyik tanára másik, francia nyelvű főiskolán is előadott, ugyancsak Gentben. Ez a professzor, Hulin de Loo ezáltal máris megsértette a túlzott flamand öntudatot, a diákság — professzorai túlnyomó részének támogatásával — kierőszakolta a kultuszminisztertől a rendeletet, hogy genti egyetemi tanár francia fö'ekolán nem taníthat. Midőn de Loo ennek ellenére is folytatta előadásait, a felbőszült diákság tanárját egyenesen kidobta az egyetemről. Most folynak az interpellációk. Mindenki csak helyeselheti, ha egy nép öntudattal száll síkra jogai érdekében, de törekvéseinek természetesen nem szolgálhat előnyére, ha egyes vezetők túlzásba viszik követeléseiket. \ ■» i i ...........Imiim III 1......................... ■ ii ii ii ii ii u I Ne féljem a vízióiÜ A tüdőnek levegőre, a bőrnek vízre van szüksége y Pozsonyi gőzfürdő és uszodai Grössling ucca Hogyan védekezhetünk az influenza elten? Napról napra ha,Ifjúik a legújabb hirGdásolcat, hogy Európa szerte iramét erős influenzája rváuy ütötte fed a fejót ás tartja nyugtalanságban a talkos- i ságot. Csőik ugyan, ez a betegség, éppen járványom sajátod ágánál fogva alkalmas arra, hogy nyugtalanságot keltsen a legszélesebb körökben. Az első főotka ennek az, hogy az influenzával szemben alig van ember, alti védettt, immunis lenne, a i második o-k az. hogy igen gyorsan, mondhatjuk ' a közlekedési eszközök sebességével terjed és ! nem tartozik a ritkaságok közé, hogy lia ma Pá- , rirabun tör ki nagyobb erővel, holnap Berlinben , fogja felütni a fejét. Az influenza azok közé a betegségek közé tartozik, amelyek a légzőszerveket támadják meg A tovaterjedésük is a légzőszervek utján töntámiík, tubdu i'itlik « beteg ember többnyire a köhögésével vagy a tüsszentésével adja át környezetének a Icrfőzű baktériumok millióit. Vannak olyan fertőző betegségek, amelyeknek az egyszeri kiállása védettségei biztosit az egész élet folyamára, ilyenek a kanyaró, a vörheny, a hasihagymáz (typhus) és még mások, amelyeket csak a legritkább esetiben kaphat meg valaki két- ! szer. Más fertőzőbetegségek, ágy köztük az influenza is, nem mentesítenek bennünket as alól, hogy még-* egyszer megkaphassuk. Az influenza különösen kitűnik azzal, hogy a betegség kiállása után már néhány hétre, néha néhány napra rá újból megbetegedhetünk benne. Mondhatjuk, hogy ez influenza nálunk otthonos (endémiás), mert minduntalan fordulnak elő szórványos megbetegedési esetek. Időről-időre azután járványosom lép fel (epidémia), vagyis tömegesebb megbetegedést okoz. Ilyen járvány vo!t az 1918—19-os esztendők úgynevezett spanyolnáthája. A járványok rendszerint enyhébb esetekkel kez' dődnek, csak mikor a baktériumok már többszörös eniberpasszázson mentek át, észnek súlyosabbak a megbetegedések. i Ilyenkor feltehető, hogy a súlyosabb megbetege- | d'ésekérl a baktériumok életképességének (vini- lenciájának) eme'Ikedóse a felelős, í Az influenza nem fejlődik ki azonnal a fertőzés megtörtén óse után, hímem előbb egy étét napig i lappang a szervezetben, I ezt aa időt nevezzük lappangási időszaknak. I Vannak, akiknél a megbetegedés olyan enyhe, | hogy nnaguk sem vesznek róla tudomást, azonban szervezetükben hordják a baktériumokat és alkalomadtán terjesztik is. Ugyancsak veszedel- | mesék azok a kevéssé fogékony egyének, akik, j meri a megbetegedés alig. csak kis mértékben be- i folyásodba közérzetüket, fenn járnak és ugyancsak ! a járvány terjesztőivé válnak. Éppen ezért influenzás időkben veszedelmesek mindazok a helyek, ahol sok ember fordul meg, j ahol tolongás van, mert a eok ember között mim- : dig akadhatnak betegek is, akik a baktériumokat köhögés utján tovább adják szomszédaiknak. Ugyanezért az influenza hamarább terjed nagyvárosokban, mint kis faltukban, ahol sem tolongások, sem idegen forgalom nincs. A leghevesebb járványok folyamán is mentesek maradhatnak a kisebb falvak, éppen elszigeteltségük következtében. A* Influenza ellen legcélszerűbben a gondos tisztasággal védekezhetünk. Gyakori és kiadós szellőztetés a lakásban, a napi munkából va'ó hazatérés után gondos kézmosás és szájöbiités, a miit mindenki könnyűszerrel megtehet a betegség elleni védekezés érdekében. Sötét, szellőzőMén, i piszkos tömeg ük ások, túlzsúfolt közieked'ósi esz- 1 közök, zsúfolt hivatali helyiségek a legnagyobb ! fokban terjesztői a ragálynak. A tapasztalatok ; szerint az influenza kórokozója a szabad levegőn hamar elpusztul, csak a sötét cs nyirkos helyiségekben marad meg hosszabb ideig. A fertőzés forrása maga a beteg szervezet, ezért járvány idején mindem kinek kötél essége lenne, felebarátaira való tekintettel is, hogy ha betegnek érzi magái, otthon maradjon, nehogy másokat is j megfertőzzön bajával. Járványos időkben jól táplálkozni, minél többet tartózkodni a szabadban, a napfényen, & lakás levegőjét minél többet szellőztetni, kerülni ez e 1 lená!lóképességet csökkentő meghűléseket, az | éjszakázást, túlságos kifáradást, ez az, arait ajz ' egyén a sóját egészségének védelmére tehet. ; Érdekes, hogy í a nagyobb influenzajárványok kétharmad része | tóton és tavasszal folyik le, I amikor a téld rövidebb napfény tar lám lecsökkenti i az e lilén á!' őkép ességünke t. ! A betegség sulw'ssagát a laikus nem tudja . megítélni. Néha magas lázzal járó esetek simán • folynak le. mig máéikor, aránylag o'ekéyebb lá- ! zak mellett «ss oivos már megtalé’ija a súlyos szövődmények kezdetét. Ezért az elővigyázni és az egyéni védekezés mellett no mulasszuk cl. ha a betegség már kfifejlődöiit. orvos tanácsát kikérni, ami nemcsak a gyógyulást segíti elő, hanem totón a visszaesés veszedelmét is elhárítja. ECiijii a liisaiiiígi Ilidéiül iilgliilüi Az elnyomott flamand többséget p'sst nemzeti Kisebbséget Kezelik — Németbarátok-e s flamandok! 5
