Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-04 / 28. (2545.) szám

2 'PPJüCGAíAWi^ARHlrUjAP _______ __________ _______________ 1931 tebraár 4, szerda. ellen i és a munkanélküliség elleni biztosítást. A kommunisták közbekiáltanak: Munkát adja­tok, ne biztosítást! • * . Apeüslás a* adófizető polgárra Udrzsal: Hogy a kormány pénzügyileg telje­síthesse ezeket a feladatokat, gondoskodnia ked arról is, hogy erre a célra megfelelő hitelt is találjon. A más államokkal való kereskedelmi vi­szony rendezésére vonatkozólag minden lehetőt elkövetett a kormány. Nem kevesebb, mint tizen­három kereskedelmi szerződést terjesztett be ra­tifikálás végett a nemzetgyűlés elé és épp most van Prágában két állam delegációja, amelyekkel a kereskedelmi szerződés kötése ügyében folya­matban vannak a tárgyalások, őszinte kívánságra a kormánynak, hogy a legrövidebb időn briül valamennyi állammal helyreálljanak rendes ke­reskedelmi kapcsolataink. A kormány a gazdasági válságra való tekin­tettel igyekszik a közterheket is csökkenteni, különösen ama terheket, amelyek a termelést megnehezítik. Ha bizonyos nehézségek vannak is most nem­zetközi kereskedelempolitikai szempontból, a kormány arra fog törekedni, hogy lehetővé tegye a termelés áíorientálódását, A gazdasági válság leküzdésében valamennyi tényezőnek: az államnak és a polgárságnak kölcsönös együttműködésére van szükség. A polgárságnak éreznie kell, hogy az állam szi­lárdan vesz részt a lakosság exisztenciájáért folyó harcban is. Ha az állam teljesíti köteles­ségeit a lehetőség szerint, úgy az állam polgár­ságától is elvárhatja a támogatást. A kormány minden eszközzel arra fog törekedni, hogy a szükséges nyugalom és rend az államiban meg- őriztessék. Megteszünk mindent, ami erőnkből telik, hogy a gazdasági válság következményeit enyhítsük és azokat végleg megszüntessük. Kérem a nemzetgyűlést, hogy ebben a munká­jában a kormányt jóakaratuan támogassa. A miniszterelnök beszédét a jobboldalon taps­sal, a báloldalon pedig óriási lármával fogad­ják. A többség ezután elhatározza, hocry elő­ször elintézik a napirenden lévő ratifikációs javaslat másodszori olvasását. A Vatikán mintaállam Megkezdik a vitát Ezután megkezdődött a vita a kormány- nyilatkozat felett, amelynek első szónoka Zapotoeky kommunista volt. Beszéde közben a karzatról egy fiatalembert és egy nőt ki­vezetnek, mert közbeszólnak. A kivezetés láttára a kommunista képviselők újból lármát csapnak. A vita második szóno­ka Hampl cseh szociáldemokrata képviselő, akinek beszéde közben a kommunisták ugyancsak meg-megismétlődő zajos jelene­teket rögtönöznek. Lapunk zártakor az ülés tart. A kormánynyilatkozat a szenátus ülésén Udrzal miniszterelnök a szenátusban ugyanazt a kormánynyilatkozatot olvasta föl, mint a képviselőiháíbam, a kotmamunisíák gyönge tüuíetése közben. A szenátus a kor­mánynyilatkozat feletti vitát csütörtök dél­előtt biz órakor kezdi meg. A képviselőiház legközelebbi ülését szintén csütörtök dél­előtt tiz órakor tartja, amikor folytatják a kormánynyilatkozat feletti vitát. A modern kor és letűnt századok romantikáiénak zseniális kombinációja — Villamos dinamók, szedőgépek, rotációsok zúgásától hangos a Vatikán — Vasút és repülőgépek — A pápa hasonlít Mussolinire — Hogyan dolgozik XI. Pius 7 Róma, február 3. Három teljes napot töltöttem a Vatikánban és bámulattal néztem a csodálatos rekonstruk­ciós munkálatokat, amelyeket itt végeznek. XI. Pius pápa kihallgatást engedélyezett szá­momra, de mivel kötve vagyok bizonyos törvé­nyekhez és kötelezettségekhez, nyilatkozatait itt nem ismertethetem. A pápa ezidőszerint azzal foglalkozik, hogy miniatűr-államot teremtsen a Vatikán tejtőin és antik és középkori paloták romjainak kusza összevisszaságából harmonikus és rendezett egészet alkosson. Egy elszigetelt ember akarat­ereje várost, államot épit föl újra, amely a mo­dern kor legmagasabb színvonalán áll. T: ’ In sehol a világon nincs olyan zseniális kombiná­ciója elmúlt idők dicsőségének és a legtökéle­tesebb modern szellemnek. Ha a mai történetírók Róma újjászületéséről beszélnek, ezen nemcsak az olasz királyság nemzeti föllendülését értik Mussolini vezetése alatt, hanem az önálló Vatikán állam uj dicső­ségét és nagyságát XI. Pius idején, aki azt az elvet mondta ki, hogy kis állam is lekt nagy, ha a múlt hagyomá­nyaiban gazdag. Bár a Vatikán még ragaszkodik azokhoz a szokásokhoz, melyeknek eredete gyakran elvész az első keresztény időszámítás ködében, ma villamosdinamók zajától, szedőgépek és rotá­ciósok reesegésétöl-roppgásától hangos és az egykori csöndet klakszonok és magasfeszültsé­gű vezeték nyikorgása veri föl. Liftek síkjának föl és alá a Szent Péter- templomban és a pápai palota folyosóin. A Vatikán államban ebben a pillanatban vas­utat építenek és föltárják a századok óta elzárt földalatti üregeket, beboe&átják a napfényt a sötét odúkba, hogy központi fűtést és modern hűtőkészüléket létesitseneb. Ezüsttelefón melodikusán cseng abban a fe­lejthetetlen szobában, amely valamikor Bo’-gia Lu erez la boudoirjául szolgált, Rafael és Michel­angelo freskói villanyi ám pák szelíd fényében uj szépségben tündökölnek. Ez a hatalmas változás, amely a Vatikán minden (szobájában, minden sarkában végbe­ment, egyedül a pápa rendkívüli szervezőerejének és fáradhatatlan energiájának köszönhető. A legnagyobb egyházi tekintélyek szerint a történelem valamikor Nagy Pius néven fogja emlegetni, mert XI. Pius szerezte meg a late- Táni szerződéssel a Vatikán politikai i ügyet­lenségét és emellett a legnagyobb anyagi áldo­zattól sem riadt vissza, hogy a pápai államot összhangba hozza a modem világ ritmusával. A pápa azonban szerényen visezárdáéit min­den személyes érdemet, amely az átalakítás kö­rű' őt illeti, de azért szemmelláthatóan örül, ha a látogató észreveszi az örök város megválto­zott képét. Jólesik neki, ha ezt a változást amerikai módszerekkel hozzák párhuzamba. Gyorsabb és belsőbb kapcsolatokat- terem­tettek a Vatikán különböző épületei és a tizen­kétozerezobás pápai palota közt; e berendezés páratlanul áll minden európai hivatal organi­zációi között. A pápa finoman kiképzett esztétikai érzéke nem tűrt változtatást a svájci őrség festői egyenruháján, amelyet valamikor Michelangelo tervezett. Ez is ékesszólóan bizonyltja, hogy a múlt fényét össze lehet kötni a mai élet prakti­kus újításaival. Az egyetlen változás, hogy a pápai diszőrség ma puskát és bajonettet visel, a hagyományos alabárdot csak díszes, ünnepi alkalmakra tartogatják. A svájci testőrség ze­nekara uj, ezüstből készült hangszereket kar poít. Az a kérdés is többször fölmerült, hogy megfelelő repülőkikötővel lássák el a pápai államot, de döntés mindeddig nem történt, mert az or­szág terjedelme igen erősen korlátozott. Araig ez a kérdés meg nem oldódik, három, úgyneve­zett helikoptefrepülő, amelyeknek a leszállás­hoz kevés nelyre van szükségük, szolgálnak a fontosabb személyiségek gyors szállítására. A repülőgépeket már meg is rendelték és mihelyt megérkeznek, nyomban üzembe is helyezik. A régi időkben nem egyszer előfordult, horv egyik-másik bíboros, aki Rómába sietett, hogy részt vegyen a pápaválasztáson, elkésve érke­zett. mert hosszú és fáradságos útja elé z^r akadály gördült. XI. Pius pápa most azon van, hogy az ilyen természetű késéseknek elejét ve­gye, mert ez arra vezethet, hogy az egyház át­menetileg vezér nélkül marad. Az utóbbi évek­ben a pápa örömének adott kifejezést, mikor ar­ról értesült, hogy a misszionáriusok távoli működési körükbe repülőgépen utaztak, A most készülő épületek között legimpo­zánsabb a kormányzói palota, amely közvetle­nül a Szent Péter-templom mögött áll, magaea® az örök város fölött. Ez az épület, a pápa büsz­kesége, el van látva a modern technika minden vívmányával. A Vatikán az egyetlen állam Európában, amely megszüntette a terhes utlevéieilen­Őrzést. Mindamellett minden újonnan érkezett, egyén; tartozik megjelenni a pápai teüstőmég előtt,, amely a pápa személyes utasítására A legmosz- srebbmonő udvariassággal teljesíti hivatalos kötelességét és a külföldi látogatóikka4 úgyszól­ván minden ecetben anyanyelvűn beezéí. A kül­ső formalitások a minimumra vannak redukál­ván és minden egyes esetben aknán és gyorsan intézkednek. A reggeli ÓTákh&n Limousine^kocsíkat lehet látni a tükörsima aszfalton végigstManl, amely- lyel a középkori kövezetét helyettesítették. A kocsikban diplomaták ülnek aranyhímzésű uniformisokban, avagy püspökök és kardi­nálisok lilaszinii, vagy bíborvörös talárban. A St. Damasius-udvarba készülnek, ahol a pá­pai test őrség díszruhában sorakozik föl a tiszte­letükre. ' 1 Itt a legfőbb ideje, hogy Gottdiener pezsgőt igyunk! Minden pápai osztályfőnök a pápával, mint a vatikáni állam fejével szemben személy ezerint. felelős. A pápa vasá-mapookint fogadja az osz­tályfőnököket. A* a terve, hogy olyan államot teremtsen, amely a lehetőségek határain belül idegen segítség nélkül tartja fönn magát és ezért sürgeti a pápai pénz verését; ezenkívül posta, telefon és rádióval egybekötött Iá >> hivatal létesül rövidesen, ügyhöz a pápai ál­lam közvetlen érintkezésben lehet a külvilág­gal és nem szorul többé az olasz állam közvetí­tésére. A Vatikán külső, pompás képe a régi maradt s az újszerű berendezkedések a legcsekélyebb mértékben sem módosították a világ rna- gyobb udvarának hagyományos méltóságát. A pápa életmódja egyszerűbb, mint a Vati­kán bármely magasrangu főpapjáé. Magánlakosztályának a könyvtára egvszerü helyiség, amelybe végtelen folyosók és termek hosszú során át jut az ember és útközben a kö­zépkor romantikus pompájával és a renaissance mérhetetlen értékű kárpitjaival és műkincseivel találkozik. íróasztala aktákkal van elhalmozva, mint bármelyik üzletember dolgozószobája. A pápa kimért nyugalommal beszél, csak a legegyszerűbb kézmozdulatokra ezeritkozik, de sötét szeme a látogatót azonnal Mussolini át­ható tekintetére emlékezteit Föltűnő a hasonlatosság a pápa és Olaszország nagy államié rí ia között, ez a hasonlóság leg­inkább az erőse® kifejlett állkapocsban és. az erős, acélóe csengésű hangban nyilatkozik meg ée általában egész megjelenésébe®, amely jelképe lehetne az erőnek és egészségnek. Miót államfőt a pápát habulóssebemü é* bölcs uralkodónak ismerik. Eete nyolc órakor abbahagyja hivatalos munkáját, de könyvtárában éjfélig ég a villany, miközbe® szakadatlanui klasszikus etuuuimok­kal foglalkozik. Reggel hatkor kel, de nem ew- ezer már éjszaka talpon van, valahányszor nem Í ön álom a szemére. Ilyenkor egyik titkárát livatia és leveleket, vagy memorandumokat diktál. Ha valamely kérdés érdekli, állandóan foglalkozik vede. Élete munkában telik el, soha­sem nyugvó szelleme önmagát emés-'’ föl Plerre van Paasen. VISSZA A HÁBORÚBÓL Ench Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan ifi tilos.) — Tangó — súgja Wí-Hy, teljes szakérte­lem öntudatával az arcán és nem árulva el, hogy az imént olvasta el a lemez feliratát. Valentin inget é.3 kék nadrágot visel, a nő trikót. Egy apacstáncot gyakorolnak, meg egy fántázia-számot, amelynek a végén a nő két lábával Valentin nyakán csüng, mialatt ba­rátunk forog, ahogy csak bár. Mindketten némán gyakorolnak, az arcuk komoly. Csak néha esik egy-egy félhangos szó. A lámpa sápadt fénye lobog. Halkan szi­szeg a gáz. A táncolok árnyéka megnőve ing- leiig a Kis Galambom díszletei felett. Willy medveként topog ide-oda, hogy felhúzza a gramofont. Valentin megáll. Willy zajosan tapsol. De Valentin rosszkedvűen leinti. A nő átöltözkö­dik, nem törődik velünk. Lassan fűzi ki tánc­cipőjét a gázlámpa alatt. Hátának karcsú ive megfeszül a kifakult trikóban. Aztán fel­egyenesedik és fölemeli a karját, hogy a trikó fölé húzzon valamit. Fény és árny játszik a lapockáin. Szép, hosszú lába van. Willy a teremben szaglász. Rábukkan a Kis Galambom szövegkönyvére. Hátul hir­detmények lógnak. Egy cukrászda csokoládé- bombákat és csokoládégránátokat ajánl ben­nük, teljesen kész tábori csomagokban. Egy ,z;"mz cég gránátsziIánkból készüli papirvágö- ikéftt kínál, továbbá klozettpapirt nagy embe FordifoWa: Szabó Lőrinc rek háborús mondásaival és két sorozat leve­lezőlapot: Katonabucsu és Ha néha késő éj­szakán. A táncosnő felöltözött. Kabátba® és kalap­ban egész idege mszerü. Az imént még karcsú állat volt, most megint olyan, mint a többi valahány. Az ember alig bírja elhinni, hogy ehhez a változáshoz csak néhány ruhadarab­ra volt szükség. Különös, mennyire megvál­toztat már a ruha is. Hát még az uniformis. 2. Meglátogatom Ludwigot. A barna kanapén ülünk, a szobájában. Az egyik falat teljesen elfedik az állványok, amelyeken Ludwig a könyveit meg az ásványgyüjtóményét helyez­te el. A nap besüt és a sok fehér hegyikris­tály, sárga kénére, az ammoniiok, kövületek és tarka kvarcoszlopok úgy szikráznak és villognak, mintha egy aranyműves műhelyé­ben volnánk. Egy ideig mindenféléről beszélünk, Lud- wig izgáfott Végül azt mondja: —- Mennem kell, az orvoshoz... — Még mindig a vérhas? — kérdezem. — Nem ... valami egyéb. — Más bajod is van? — kérdezem cso­dálkozva. ■ Egy darabig hallgat Az ajka reszket. Aztán megszólal: — Nem tudom.- — Elkísérjelek? Nincs semuni progra­mom ... A sapkáját keresi — Jó lesz, gyere. Útközben topva és oddalról rámnéz néha. Sajátságosán nyomott a hangulata és hallgat és én arra a megáll api tásra jutok, hogy bizo­nyára az idegeivel van még valami. Hiszen hetek óta valahogy kizökkent magából, A Lindenstrasséba kanyarodunk, aztán beme­gyünk egy házba, amely előtt nyomorúságos kis kertben kopasz bokrok vannak. Elolva­som a fehér zománctáblát az ajtón: „Dr. med. Friedrioh Schuitz, nemi, húgyszervi és bőr­betegségek specialistája" és megállók. — De hát mi bajod, Ludwig? Sápadtan rámnéz. — Még semmi Ernst. Egyszer észrevettem magamon valami fekélyt. — Ha csak ennyi, Ludwig, — mondom megkönnyebbülve, — micsoda furunkulu- saim voltak már nekem 1 Mint az öklöm, ak­korák. A sok ételpótléktól van, amivel trak- táltak bennünket. Azok a disznó hadiszál­lítók gipsszel, meg homokkal, meg fűrész- porral dolgoztak és siboltak és csaltak, hogy majd belegebedtünk. Hogy kötnék fel a bi­tangokat. Emlékszel még, milyen papírtalpu csizmákat kaptunk? Kívülről olyanok voltak, mint a valódi bőr. Annyi biztos, hogy tiszta bőrt számláztak. És három nap alatt ron­gyokban foszlott le a lábunkról a talp. Csengetünk. Feliérruhás ápolónő nyit aj­tót. Mindketten szörnyű za« „rban vagyunk és elvörösödve megyünk a várószobába. Ott, hálaistennek, egyedül vagyunk. Egy halom Woebe fekszik az asztalon. Lapozunk ben­nük. Jó vének. Éppen a b feszti Itovszki bé­kénél tartanak. Az orvos bevisz a rendelőbe. Orvosoknak mindig olyan végzetszerűen csillogó szem­üvegük van, mintha extra port használnának a tisztítására. Rendelőjükben a sok minden­féle üvegecske, kémcső és mikroszkóp kö­zött úgy érzi magád az ember, mintha eset­len paraszt volna és folyton fél, hogy felbo­rit valamit. Középe® nikkelcső-szék áll, kel­lemetlenül praktikus, ránézni is kin. Sok orvos előszeretettel kezeli úgy a pá­cienseit, mintha gyerekek volnának. Fogbaj­nokoknál az ilyen viselkedés egyenesen hoz­zátartozik a stúdiumhoz, de, úgy látszik, ha­sonló modor dívik ennéd a fajtánál i«. — Na, Breyer ur, — mondja tréfásan « szemüveges kígyó, — most majd kissé tartó- sabb barátságot kell kötnünk, — Megjött... Az orvos biztatóan bódint: — Igen, megjött a vérvizsgálat eredmé­nye. Pozitív. De majd alaposan rámászunk a gézengúzokra. — Pozitív, — hebegi Ludwig, — szóval... — Úgy van, — válaszolt az orvos, — egy kis kúrát fogunk tartani. —. Bizony, egy kicsit betegek vagyunk­A* orvos dühítő üvegszekrényében motoz. Szóval tehát: szifiliszem van? — Igen. Dongó röpül a szobán át és az ablakhoz koppan. Kívülről autó huppog a hirtelen tá­madt csöndbe. A rendelőben megáll az idő. Kocsonyásán tapad a levegő a falakhoz. A világ megváltozott. Egy rettentő szorongás hirtelen valóság lett. — Nem lehet tévedés? — kérdezi Lud­wig. — Nem volna jó még egy vérvizsgálat? Az orvos megrázza a fejét: — Célszerűbb mennél előbb megkezdeni a kúrát. A kór szekundér jellegű. Ludwig nyel. — Gyógyítható? Az orvos megélénkül. Az arcát önbizalom fényre önti el.

Next

/
Thumbnails
Contents