Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-27 / 48. (2565.) szám

1931 tebruáir 27, péntek. Egyházi kérdések és sérelmek Irta: Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő A cáMjsoroa&t eáotaŐ fegeoeteő Iteferuár Í5, 17, 18, 19 és 21 ezámamíkiban jelen­teik m<8gi VI. Még egy pár szét a papi kongiruáho®! A sok regi séreimíinilíée ez alikalóimmal nem akarok kátorjeszkodná, de a papságot ért megszégye­nítő sérelmek egész sora előtt nem hunyha- itnnk szemet. Két egyházmegye katolikus papsága, ezek között a kassaiak, még a parlamenti ciklus alatt hatalmas memorandumtól! fordultak az egész lelikészi kar sérelmeinek orvoslása vé­gett a kormányhoz, minit a keresztény irányú pártokhoz. Hosszadalmas dolog volna a me­morandumokban felsorolt panaszokat most újból felvonultatni. Jómagam az országos leeresztő®yszocialisía párt részéről, de a magyar nemzeti párt és az ellenzéki német pártok szolidaritásával még a múlt évi költségvetés tárgyalása alkal­mával beadtam a komgrua-ügyben egy inter­pellációt, amelynek legalább annyi eredmé­nye volt, hogy a kongrua-megállapi tás vala­mivel gyorsabb tempót nyert a több-munka­erő alkalmazása folytán, bár sokan, akiknek a nevük kétszer is alá van huzva, mai napig sem kapták kézihez az úgynevezett vymer-t. Maga a noveUizáció persze még mindig a jö­vő zenéje, mert a mostani parlamenti erővi- viszonyoknál a legerősebb csehszlovák katoli­kus táborok ebben! közönye mellett, javu­lást ez ügyben egyáltalában nem várhatunk a közeljövőben. A dolog előttem úgy fest, mintha a szlovák katolikus körökben azért nem volna általá­nos hajlandóság a kongnia törvényén, a jogos igények határáig, az eddig sérelmek kikü­szöbölésével becsületesen javítani, mert hi­szen csak a mostani gyatra kongruatörvény és a rendkívül hátrányos végrehajtási ren­delet mellett történhetik meg az, hogy egye­seknek úgy ahogy kedvezhetnek, sokaiknak azonban, akik politikai magatartásuk miatt nekik nem rokonszenvesek, annál többet árt­hatnak! Kicsi súlya, körülzárolt akcióval mitsem érhetünk el ebben a® ügyben: Mindenekelőtt nagyarányú, szélesmedrü, általános előkészí­tő munkát kell kezdeményeznünk a főleg a* alkalmas időt kivárnunk, mert a mostani konstellációk bizony a legkedvezőtlenebbek a papságra nézve MándazáAtal nem szűnünk, meg hangoztatni srzt, hogy a csehszlovák republikában egy társadalmi osztállyal sem bántak el oly mos­tohán és igazságtalanul, mint a lelkész! kar- mi általában, de leginkább azokkal, akik minden o>k nélkül gyanú alatt állanak & aki­ket mint valami nemkívánatos idegeneket ki­néznek s mindenben megnöviditonek Ugyan­akkor a békebonió, többnyire kvalifikálat­lan pravoszláv bátyúskák nemcsak a letele­pülési jogot, de egy-kettőre a kongmia-kiegó- azátést is megkapják. De mit is panaszkodik az alsó klérus, ami­kor maguk az apostoli jogutódok sem része­sülnek abbam a megkülönböztetett megtisz­teltetésben és figyelemben, aminőhöz a mi szemünk szokva volt és aminőben az egyház­fők a müveit külföldön mindenütt részesül­nek. A lelkészi kongni át illetőleg a papságnak sarkalatos sérelmei vannak. Ezek legtöbbike a felsőbb iskolai képesítésnek a lefokozása annyira, hogv sok kvalifikáció nélküli közál­lás is jobb fizetési fokozatba került, mint a nagy kvaldfikációju s intelligenciájú papság általában! Igen sok sző férhetne ahhoz is, hogy se a kongruatörvény, se a végrehajtási rendelet nem volt tekintettel a hívek és a, filiák szám­arányára és a p ászt orális tel jesi tmón yek re. A fuvar-illetményeknek és jogigényeknek a megállapítása is igazságtalan. Vannak ugyan­is igen nagy számban olyan plébániák, ame­lyeknél a filiiálds pasztoráció hat, sőt több­felé is sürü kiszállást igényel. Jóllehet pedig e kiszállások együttvéve rengeteg kilométer távolságot tesznek ki, az illető lelki pásztor ennék dacára sem kapja meg a kilométerek­nek megfelelő utdátalányt egy esetben sem, ha a leányegyházak egyike sem éri el telje­sen az öt kilométernyi távolságot, amelyet egyébként oda és vissza is kellene felszámí­tani az egyenlőség elve szerint, mint ahogy ! kilométereknek a kiszámítása más közszol­gálati kiszállásoknál van foganatosítva. E té­telnél a mai időben szinte elviselhetetlen lótartásra igen könnyen rámegy az egész jö­vedelem, minden ellenszolgáltatás nélkül. Még feltűnőbb sérelem az, hogy sokhelyütt a beneficiátusok egészségüknek a feláldozá­sával is a nagy paphiány miatt kénytelenek két, esetleg ennél is több plébániát admi- niszLrálni, nem egyszer igen hosszú időtarta­mon át <t maguk végső kimerüléséig, sőt munkaképtelenségiig. Pedig a szoros köteles­ségen kívül eső többletmunka ugyebár re- kompenzációs jutalmazást igényel? Ilyen esettóm azonban a szomszéd plébániát is ad­minisztráló lelkészjövedelem többlet he­lyet! kimondott .jövedelem — csonkításban i'ii], :mieuii.v:ben nemcsak hogy a szoui- -//•/] plébánia után nem kapja meg a meg- ó!lapított kongru■ i-Idegészátést, de még a Öa­ját kongruájától is elesik részben vagy egé­szen. Mivel ilyen esetekben az illető lelkész­nek az 5 saját jövedelmébe betudják és be­számítják az általa adminisztrált szomszéd plébániának alapjövedelmét, amely tudvale­vőleg sokszor még a dologi és a fuvarköltsé­geket sem fedezi, lévén ilyenkor a hívek ké nye-kedvére jutott, kihasználatlan és behajt­hatatlan bitang jószág, föld, a párbér, a fail­letmény és a köteles munka. Jogilag még enné! is nagyobb sérelem éri azokat a javadalmatokat, akik saját többlet- jövedelmük terhére ellenszolgáltatás nélkül kénytelenek mindennel ellátni káplányaikat. Mintha csak ez a többié 1 jövedelem, többlet­javadalom az államot illetné, amely ilyen esetekben a káplántartási illetményt a maga részére könyveli el, amennyiben a segéd­lelkész koogiruá jóiból levonják a tartásdijat, de a káplántartó plébánosnak nem adják meg, ha esetleg szolgálati évei szerint mond­juk csak tizennégy ezer korona évi jövede­lemre jogosult, de az alapjövedelme kitesz 17 —18 ezer koronát. A papság sérelmét nem egy helyen tetézi még az az anomália is, hogy ahol tekinté­lyes tizedkárpótlásban részesült eddig a plé­bános, ezt a jövedelmet ilyen cím alatt a végrehajtó közegek beszüntették és egysze­rűen összeházasították, illetőleg beolvasztot­ták a kongiruális tételbe. Végeredményben I nem származna ebből hátrány a javadalmas- ra nézve ott, ahol az állami kiegészítés nem múlja felül a tizedkárpótlást. de ahol meg­fordítva áll a dolog, ott határozott rövidsé­get szenved a plébános. Már pedig még ez a kongruatörvény sem születhetett meg azzal a célzattal, hogy valakit is megrövidítsen a felsegélyezós helyett ; És mégis, ilyen eset is adódott elő sokhe- j lyütt. Többek között például Lőcsén is, ahol ! öt-hatezer koronát kitevő tizedkárpótlás ] törzsjövedelmi tétel helyett a kongruális megállapítás csak alig kétezer koronával „elégítette" ki az illető benefioeátust. Ilyen igazságtalanság nem lehetett a tör­vény intenciója s ha igen, elsősorban azok a katolikus politikai faktorok vonandók érte felelősségre, akik a kodifikációt megelőző tárgyalásoknál azt vagy elnézték, vagy gyáván lenyelték. Itt van továbbá a nyelvi oktroj a fiatalabb magyar anyanyelvű paptársainkkal szemben. A törvény ugyanis sehol sem irja élő, mint a régi magyar kongruatörvény, az állam­nyelv kötelező tudását azon magyar vagy né­met ajiku paptársaink számára, akik kizáró­lag a saját nemzetiségű hívei által lakott te­rületeken lelkészkednek s joguk van még hi­vatalos érintkezésükben is a maguk kisebb­ségi nyelvhasználatához. És mégis a törvény ellenére a fentemíitett lelkészeket az állam­nyelvből való vizsga letételére kötelezik. El­lenkező esetben elvonják, tőlük a kongruát. Tanáosos ugyan, hogy az illetők tanulják meg az állam nyelvét, de büntető szankcióval arra nem kötelezhetők. (Vége köv.) A Podkarpatskarussi Szcüőtermelók Országos | Szövetsége, Beregszász, ajánl a legprímább minőségű, garantált fajtiszta 2 éyes gyökeres vadvesszet és oltványt, úgyszintén gyümölcsfát teljes geraa- cia mellett, beszerzési, tehát íegcl­csóbb áron. Megkeresésre ajánlatta! szolgálunk Szerette az állatokat... Irta: MÁRAI SANDÖÖ Páris, február 24. A tárgyalás során, melyhez az úgynevezett „párisi társaság" most tolong, az elnök ezt mondta a vádlottnak, Lady Owennek, aki hat revolverlövée-sel terítette le szeretőjének, Gas- taud orvosnak feleségét: — A tanúvallomásokból az tűnik ki, hogy Un nagyon, jó volt mindenkihez. Még az állato­kat is ezerette. A teremben többen szemeiket kezdték töröl- getni a meghatottságtól, elsőnek persze a vád­lott Az lehet, hogy szerette az állatokat, de az orvos feleségébe, aki beteges és elvonult életet élő asszony volt, s nem tudott semmit ura vi­szonyáról, mégis hat golyót eresztett, megle­pően ügyes célzással. Egy tanú, akinek fegy­verüzlete van s Lady Owerrt a céibalövésre ta­nította, elégedetten vallotta a tárgyaláson, hogy a lady legtehetségesebb növendékei közé tartozott, Valami különös csoda folytán az or­vos felesége mégis megélt, — s Lady Owero gyilkossága kísérlet vádja miatt került az es­küdtek elé. Ez most a nagy pör itt. Nagyon tanulságos, mert olyan emberek életébe enged bepillantani, akiknek kétmillió frank az évi jövdelemük. Mikor a gyilkosság után Lady Owent letartóz­tatták, elképedve kiáltott föl: „Hogyan? Ez is lehet? Hiszen nekem jó barátom Chiappe ur, a párisi rendőrfőnök!" Nem értette. Ezt nem szabad rossznéven venni tőle, akármilyen naiv­nak tűnik is: ha valakinek évi kétmillió frank munkanélküli jövedelme van, csak nehezen érti meg, hogy nem cselekedhet szabadon, minden tekintetben szabadon. Chiappe a barátja, egy angol nemes özvegye, aki negyven évvel volt feleségénél idősebb, s idejében tapintatosan meghalt, reáhagyta az óriási vagyont; a társa­ság kedvence, s szereti az állatokat: joggal hi­hette, hogy tehet, amit akar. Francia katonatiszt leánya., családi nevén Edmée Nodot, szegényes és kispolgári körül­mények között nevelik, fiatalon Londonba ke­rül, ahol francia leckéket ad. Itt ismerkedik meg a 19 éves leány az 59 éves, dúsgazdag an­gol kereskedővel, Mr. Owennel, akivel együtt olvassák éjszaka a francia regényeket. A ma­gányos, öreg férfi feleségül veszi a fiatal lányt, 6 teljes szabadságot ad neki, hogv házasságon kivül keresse meg azokat az örömöket, melye­ket a házaséleten belül nélkülözni kénytelen. A háború után az angol nagykereskedőt bizo­nyos hazafias szolgálatokért a hálás Anglia lo­vagi rangra emeli. A havrei katonatiszt leánya megéli, hogy Your ladyship-nek szólítják, fo­gadja az angol arisztokrácia és az udvar. Ez a nagy tisztesség nem akadályozza meg a szín­pad ralépésben, s föllép szobalányszerepekben a Duke Yorké Theatre-ben, night clubokban hen­tereg az öreg férj által engedélyezett szeretők­kel, akik között hosszabb ideig előkelő helyet foglal el egy fiatal argentínai, Grogormi ur. A lady nemcsak az állatokat szereti, hanem a fia­talembereket is, s kalandjait egy külön e célra vásárolt bőr noteszbe jegyzi föl, — ez a notesz szerepet játszik a tárgyaláson is. Az öreg ba­romiét nem bánja azt sem, ha a lady Párisba költözik kutyáival és argentínai legényeivel, mert öreg és fáradt, s egy válás Angliában skandalózueabb, mint a botrányos élet. Külön­ben is ideje már, hogy meghaljon. Amig a lady Páris bán szórakozik, csöndesen meghal s olyan vagyont hagy feleségére, melynek kamatai megközelítik egy esztendőben a kétmillió fran­Érelmeszesedés. Kérje a csizi jód brórn gyógy­víz otthoni használati utasítását Csiziíirdü kot. Lady Owen a temetés után Parisba költö­zik, s azt vásárolja össze, amit kétmilliófran- kos jövedelemmel lehet: kutyákat, fiatalembe­reket, több lakást. Gregorini urat közben csa­ládi gyásza Argentínába szólítja, s helyét egy fiatal francia orvos foglalja el, Gastaud dr., aki paraffininjekciókat ad öregedő nőknek és fogyasztó fürdőkkel s masszázzsal ápolja a kö- véredő pácienseket. Lady Owen 300 frankot fizet kezdetben a doktornak egy masszázsért: napjában kettőt kapott, egyet reggel és egyet, este. Később, mikor már beleszeret a doktorba, többet is fizet, negyvenezerfrankos nyakkendő­tűket ad neki, s egy alkalommal egy százezer­frankos csekket. A lady harmlncnyoicéves: so­kat élt; szeretne egy férfinál kikötni A doktor elfogadja a csekket és az ajándékokat, adja szorgalmasan a háromszázfrankow masszázso­kat, de mikor észreveszi, hogy az öregedő nő szenvedélye nem éri be egy fiirt szórakozásai­val, megijed és szabadulni akar. A doktor fele­sége beteges, Páris környékén élnek, lady Owen soha nem látta. Az orvos a kritikus piHanatban pénzt szerez « visszaadja a kölcsön egy részét, nyolcvanezer frankot A lady kétségbeesése nem ismer határt, egy délben leissza magát, szobalánya társaságában taxit vesz s a doktor lakására hajtat. A feleségét akarja látni, aki fogadja az ismeretlen hölgyet a kispolgári sza­lonban. Az ismeretlen hölgy retictiljéből revol­vert húz elő és szitává lövi (szeretője feleségét. De az állatokat szerette. Ezt mindé® lap nagybetűkkel közli. Franciaországban va­gyunk, a jó borok, az állatbarátok és a szenve­délyes drámák hazájában, s mégis csak más, ha olyan valaki gyilkolja le szeretője feleségét, akinek kétmillió frank az évi jövedelme, mintha egy fehémemüvarrónő teszi. Ezért, a nagy to­longás. A tárgyal ásón szerepet játszik a jó bo­rok szeretető is. „Ivott?" — kérdi az elnök. „Cocktailt soha", — vallja ártatlan pillantással lady Owen, s az elnök elismerően pillant reá., mikor igy folytatja: „De francia vagyok, s sze­retem a jó borokat." A teremben áhitatos csönd. „Ebédhez szívesen megiszom egy üveg jó, francia bort, — mint ön is, Elnök ur, s mint mindenki itt a teremben." Az elnök önkényte- lenttl bólint, de mikor a hallgatóság tapsolni kezd, kiüritteti a torom zajongó sarkát. Ez a három gyöngéd motívum vonul át a tárgyaláson: a lady szerette az állatokat, a jó borokat és Gastaud doktort. Nem szabad elfe­lejteni, hogy mindez esküdtszék előtt történik, ahol a szentimentális hatások kövotkezménvei kiszámíthatatlanok. A lady megölte az orvos feleségét, önkívületben, szerelmi önkívületben és félig részegen. Oxygénnel sárgított, haja van, az arc kiélt, festéktől és szenvedélyektől rán­cosra mart szemek, kemény ráncok a száj kö­rül. Azt állítja, hogy gyermeket vár, s a gyer­mek apja az orvos, aki tagadja ezt, tagadja a lady terhességét is, esküszik rá, hogy mindez csak trükk. Az esküdtek zavarban vannak. Ha a lady gyermeket vár, könnyén lehet, hogy föl­mentik: terhes állapotban, beszámít,hatatlanul elkövetett féltékenységi dráma, st,b. Valószí­nűbb, hogy a nő nem is olyan beszámíthatatlan. Valami együgyü mámorban és önkényben el­ment gyilkolni, mert nem tudta elképzelni, hogy neki, aki Chiappe barátnője, aki lady és kétmillió frank jövedelem birtokosa, — hogy neki valami nem szabad!... Ezért kiáltott föl. amikor letartóztatták: „Én Chiappe ur barátnője vagyok!" A publikum az ujs ágki rakat ok üvege előtt áll és sóváran falja a. tárgyalás híreit. A hirek, ebben a zimankó*? időben, mikor munkanélkü­liek százezrei demonstrálnak az uoeákon s a gyárak, bányák és irodák tízezrével bocsátják oi naponta az alkalmazottakat, abból a másik világból jönnek, ahol háromszáz frankba kerül egy masszázs. Mibe kerülhet egy óiét? Lady Owen megszokta, hogy mindennek ára van, s ha megkívánt valamit, azt megszerezte, ha kedve szottyant valamihez, azt megtette. így szottyant kedve megölni a. doktor feleségét, akit nem is ismert személyesen. Valami ára ennek is csak lesz, — gondolhatta homályosan: talán nagyon drága, de az ár nem számit. S gondolkozás nélkül megtette, ahogy gondolko­zás nélkül, azonnal, kielégítette életében minden vágyát, ahogy gondolkozás nél­kül vett egy ruhát, vagy egy uj autót, vagy egy uj argentínai fiút.. Ez a „gondolkozás nélkül", ez az „önkívületben" elkövetett gyil- j kosság, ez az a sértett és dacos makacsság,” az | élet egy elkényeztetett, gyermekének dühe. aki toporzékoini kezd. mert nem kaphatja meg a kívánt játékszert s dühében földhöz vágja és porrá zúzza, ami kezeügyébe akad. Például a doktor feleségét. Ez úgynevezett mondáin dráma. A legtipiku­sabb. Vagyon van mögötte, elsőrangú védő­ügyvédek s fotóriporterek. A tárgyalás hang­jára szordinót tesz a pénz, a ..társasághoz tar­tozás". Minden érdekes, amit Lady Owen mond vagy tesz. Érdekes, hogy szereti az állatokat. Érdekes, hogy szereti a jó bort. Ha egy szén- hordó jelenti lei ugyanezt, nem Oxya-n érdekes. Talán meg sem írják a lapok. S a hallgatóság a teremben nem tapsolja meg. Mert, ha valaki nagyon gazdag ebben a különös világban, min­den érdekes körülötte, s nem kötelező reá. hogy] szeresse az embereket, de enyhítő körülmény már az is, ha szereti az állatokat. A tárgyalóterem, szín ültig megtöltve a bi- rákkal, az esküdtekkel, a tanukkal, a védőkkel, a riporterekkel, s a vádlott előkelő barátaival és barátnőivel, olyan, mint egy nagy szalon, ahol egy zártkörű társaság nagyon udvarias és tompított hangon egy kínos és érdekes magán­ügyről beszélget. Lady Owen magánügyéről, aki — hogy’ mondjuk elég finoman? — egy íaux pas-t követett- el. Családi oílhonf rádiáelöHzeíokneh Magas. szikár ember, szemében a fanatizmus tűse. — Parancsoljon — biztatom kiseé ineghökkenva, —- Mint a Hármas Lapok rádióállomásának tó nőkét látogattam meg nagyságodat — Pardon... nem tudom, hogy érti est a fik nökséget... Bot a „Halié “ rovatot, címrajzában a mikroiónnal, átvitt értelemben szoktam hasauii- ni... Egyébként csak tekintete* vagyok. — Mindegy. Házáé ember ön?. — Szolgáltjára. — Akkor meg fog érteni — Szóval ön Is házas ember? — Nem. Agglegény vagyok. Éppen azért, ön, aki a családi otthon áldásos melegét élvezi, kell, hogy részvéte teljos melegével gondoljon reánk, akik ki vagyunk rekesztve ebből a paradicsombóL Egy találmányt hoztam — ha szerénységem nem tiltana, felfedezésnek is nevezhetném, — Forduljon talán a... —• Fölösleges. Szabadalommal est nem lehet elintézni. Találmányomat úgyis csak egyetlen in­tézmény valósíthatja meg: a rádióközpont — Mondom, hogy .,. — Majd azután tessék nyilatkozni. Most figyel­jen ide. Találmányom cimc: Családi otthon, rádióelőfizetőknek. Megjegyzem, olyan horderejű dologról van szó, hogy érdemes yolnü külön leadót létesíteni, a jelentkezők nagy számára való tekin­tettek Gondolatomra a* vezetett, hogy a gazdasági válság.. — Jó, jé. Tudom. Mostanában minden talál­mány ... — A gazdasági válság lehetetlenné teszi a társa­dalom számára a családalapítást. Egész tömege a meleg otthon után vágyódó férfiaknak kénytelen lemondani róla, mert nincs elég pénze. Egy csa­pással segíthetünk. A rádió központosítja a családi meleget.. — Ah! Energia-leadás? Központi fűtés, — Olyasféle. Átvitt értelemben, ahogy Ön mond­ta előbb. Képzelje el, hogy a magányos ágyában didergő agglegény reggelre beállítja a készüléket. Mondjuk, ngy hatra. Ekkor szomorú álmából gőgicsélő hang víri fel. Gyermeksirás!... Egy­szer; e több gyermeki... Anyatej után síró cse­csemő hangja (a központ eredeti csecsemőt alkal­maz erre a célra), aztán nagyobbacska gyermekek: „Apuka!.,. Apuka kelj fel!..." „Apuka adj pénzt../* És igy tovább. A szomszéd szobában édes női hang (feleség!), amint a cselédekkel pöröl... Cselédek feleselnek ... Ajtócsapkodás ... Iskolába siető gyermekek hancúrozása... Az egyik trombitál, a másik énekel... Ai asszonyka hang­ja: „Na fiam, ne lustálkodjék, menjen a hivatal­ba... Ml legyen ebédre?** Aztán robaj: a cseléd morgása, aki bejön és befűt a kandallóba... Hal­lani, ahogy serceg a tűz... Édes meleg önti el a szobát... a család melege... — Köszönöm, elóg. Majd értesítem az illetékes.^. — Tessék megmondani, hogy önzetlenül enge­dem át találmányomat... Éppen csak annyi pénzt adjanak, hogy megnősülhessek. — Mingyárt telefonálok a Stúdiónak .. • S már űivom¥is, teleWnon, a mentőket. KARINTHY FRIGYES,

Next

/
Thumbnails
Contents