Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-22 / 44. (2561.) szám
IffSl február 22, vasárnap. AIHODUS VIVENDI KÖRÜL Irta: CZISTLER ISTVÁN OsaKDókö*, február 1. A Modus vivendi ügyéről ir a P. M. H. egyik szlovénszkói cikkírója a február 17-ki számban. A rövidlélegzetii cikk természetesen nem alkalmas arra, hogy ezen oagyfon- tosságu ügyről a nagyközönségei kellően tájékoztassa, épp azért nem árt, ha a kérdést behatóbban megvilágítjuk. Hogy még mindig csak beszélünk a Modus v'ive Ildiről a csehszlovák köziár saságban, amely túlnyomó részben .katolikus (il millió hívői számlál), ezen körülmény legeklatán- •sabb iskolapéldája a köztársaságban élő katolikusok indolenciájának. Az is érdekes fényt, vet az itt élő katolikusok áldott türelmére, amit statisztikai adat gyanánt hozott a közelmúltban egyik laptársunk. Hogy t. i. kormányunk a „következő segélyeket folyósítja az egyes egyházak részére: A 666.000 hívőt számláló csehszlovák vallásfelekezet kap évi 4.050.000 koronát, vagyis minden hivő után kap 8 koronát. A 234.000 főből álló evangélikus felekezet évi 2.740.000 koronát kap, vagyis fejenkint több, mint 10 koronát. A csehszlovák testvérek egyháza 1 millió lélekszámmal 15.282.000 korona segélyben részesül, amelyből egy-egy hívőre több mint 15 korona esik. A 11 millió hívőt számláló katolikus egyház pedig évi 6 millió koronát kap, vagyis egy-egy ,hívőre alig 50 fillért. — Nem kívánunk éket verni ezen számadatok közlésével az egyes felekezetek közé. Ki mit kap, megérdemli. Az a. felekezet, amelynek exponensei a túlnyomó többség mellett éveken át csak beszéltetni tud egy becsületes Modus vivendirol, nem is érdemel többet. A Modus vivendi magyarul azt a módot jelenti, ahogyan két fél jelen esetben az Egyház és az Állam egy'más mellett tűrhetően megélhet Ezt a módot valamelyes formában, egyezség alakjában leszögezni van hivatva az a bizottság, amelyet az egyezkedő érdekelt felek ezen célra kiküldőnek. Emlékezünk arra, hogy kormányunk külügyére már látszott azon felfogásának kifejezést adni, hogy ilyen egyezségre a csehszlovák köztársaságban nincsen szükség. Szerencsére van egy régi latin közmondás, mely szerint: Sápiénlis est, con- siliium in melins mutare, magyarul: a bölcs embernek sajátsága, hogy felfogását jobb meggyőződéssel tudja felcserélni. Az évek, szomszédban szerzett tapasztalatok, itthon szerzett tapasztalatok meggyőzték az illetékes tényezőket arról, hogy igenis szükséges valamelyes Modus vivendirol tárgyalni, mert hiszen Európában lakunk. Minden néven nevezendő egyezkedéshez kívántainak: egyezkedő felek, akik az egyezr kedés tárgya vagy tárgyai felett egyezkednek. A Modus vivendi tárgyalásánál egyezkedő, illetve tárgyaló felek: a kormány és a r. k. egyház képviselői a római Szentszék fennhatósága alatt. A r. k. egyház képviselői, mint jelen esetben is, lakhatank szomszédos államok területén is. A tárgyaló felek mindig emberek. Szükséges ezen körülményt hangsúlyozni, hogv az egyezkedések esetleges menete vagy módja meg ne zavarjon bennünket. Ugyanis az emberrel emberi gyarlóságok szoktak együtt járni. Az emberi gyarlóságok kisebb vagy nagyobb volta szokta az egyezségeket késleltetni vagy nem ritkán teljesen megkeni tani. A római Szentszéknek szerepe és hivatása a Modus vivendi tárgyalásoknál őrködni, hogy az egyezkedő emberek, bármilyen rangot vagy hivatalt viselnek is azok, az emberi gyarlóságok következtében túlságosan el ne dobják a sulykot, hanem az igazság, jog, és ■méltányosság szempontjai az általános szeretet égisze alatt emberek és esetleg államok között érvényre juttassanak. Azt már Maculay megállapította, hogy Róma aeterna-Eóma halhatatlan. Ezzel szemben a történelem folyamán láttuk, hogy nemzetek vesztek, nemzetele lettek a világ- lörtónelem színpadán. Ezt tudja mindenki. Természetesen a római Szentszék is. Valamint azt is. hogy az egyes emberek is halandók. Éppen azért Róma Modus vivendi tárgyalásokat sohasem siettetett. Most sem sietteti. Emberek csinálják, — emberek részére csinálják. Ahogyan csinálják, olyan lesz. Ha alkalmas lesz, jóváhagyja. Ha nem fogja alkalmasnak találni, visszadobja azzal, hogy tessék újat csinálni. Az teljesen irreveláns, hogy a mostani bizottság fogja-e megcsinálni, vagy egy másik, amelyiknek tagjai még meg sem születtek. Áz egyezkedő felek emberek lévén, természetesnek fogjuk találni, hogy lehetnek közöttük, akik ebből az egyezségből is emberi hasznot szeretnének húzni. Ez már az egyezség dologi vagy tárgyi komplexumába tartozik. Ugyanis a Modus vivendi tárgyát élő és holt felszerelés, más szóval anyag-matéria képezhetik. A materialisták előtt ez a rész látszhatok a legfontosabbnak. Annál is fontosabbnak, mik legyenek az egyházmegyék határai és esetleg kik legyenek érsekek és püspökök. A tárgyi komplexumban csakis a jogi szempont jöhet manapság figyelembe. A méltányosságnak teljesen elanygiasodott korunkban egyelőre nem nagy kilátásai vannak. Jogi kérdésekben tévedhetnek legkönnyebben a laikusok és jogi kérdések fölött vitatkozhatnak. legtöbbet valóságos jogászok. Tudatosan kívánjuk hangsúlyozni, hogy jogászok, akik tudnak jogilag is disztingválni. Mert például a laikus jóindulatú újságolvasó a Modus vivendirol olvasván könnyen eshetik a mi esetünkben abba az együgyű felfogásba, hogy az esztergomi főegyházmegyének Szlovenszkóu elfekvő birtokai az esztergomi érsekség célv agyon át alkották és azáltal, hogy a főegyházmegye híveinek egyik tömege Csehszlovákiához csatlakozott, eo ipso a vagyon is az esetleg létesítendő érsekséget vagy püspökséget illeti. Már pedig azon egyházi birtokok, amelyeket a Cirkevna centráluá správa kezel az esztergomi tőegyházmegye holt testéből: a) esztergomi pri- mási, b) esztergomi főkáptáláni, c) esztergomi szemináriumi, d) érseki javadalmak címén disztingváltatnak jogilag precízen. Tehát jogilag csakis az érseki javak igazságos és jogos megosztásáról lehel szó a tárgyalások meuetén. A tárgyalások emberien lassú menetének az is lehet egyik oka, hogy kevés perfekt jogász van a bizottságban. Tudni való, hogy egy perfekt középiskolai tanár nem mindig szokott tökéletes jogász lenni. Az is nagyon laikus felfogás, mintha az itteni rom. katolikus klérusban oly sűrűn volnának a jövőben esetleg létesítendő érsekségek önjelölt jel. Vastag tévedés. A római katolikus klérusnak Szlovenszkóu élő tagjai az elmondottakat jól tudják. Ha volna is bennük ambíció, ami. nem a priori dorongolható, jól tudják, hogy az esztergomi érsekség vagyonából esetleg részesedő leendő szlovenszkói érseknek nem lesz oly irigylésre méltó sorsa. Aki a helyzetnek teljes, egyházias, nem világi ismeretével a mai viszonyok között el meri vállalni az uj érsekséget, az a pap, legyen az szlovák, vagy magyar, máris megérdemelte az érseki méltóság nehéz pásztorbotját. Ne gondolja senki ,hogy a „felületes gondolkodású újságírók" nem eléggé tájékozottak egyes szőnyegen fekvő ügyekről. Mi ott is voltunk, ahonnét a laikusok „a tárgyalásról semmi pozitív értesülése sincsen", mert .néha nem is szükséges, hogy' legyen. Sőt mi Dzurányi László barátommal ,magunk között, a modus vivendirol való tárgyalásokkal kapcsolatban már nem is azt mondjuk, hogy: modus vivendi, hanem: modus vehendá! Sa pienti sat Újabb „politikamentes" városi párttal ismét gyöngíteni akarják a pozsonyi ösiakosok egységes frontját A községi választások előszele mozgásba hozta a pártfőlfaláföb fantáziáját - A keresztény* szocialista pírt áldozatokra is kész az őslakosok egysége is békéje érdelében Pozsony, február 21. Az őszi községi választás már érezteti hatását a városházán és azon 1 elvül is és —- 'sajnos — éppen az őslakosok köréiben találkoznak olyanok, akik uj pártaiaikuláson törik fejüket, pedig éppen az őslakosoknak van meg Pozsonyban a maguk pártja: az országos keresz- fcénys zoci&liista párt, amely a legerélyesebben szállt mindemkor ai'km az őslakosok érdekében és amennyi! lehetett — el is ért. Ekörül a párt körül körülbelül 11.000 választó tömörül, aminek révén vált lehetségess, hogy miint a legnagyobb városi párt súlyhoz és tekintélyes jusson. Az uj és újabb alakulatok ©Lsőorban természetesen mindig a keresztényszociális 1 ák tömegéből szeretnének maguk részére híveket toborozni és igy van ez most a legújabb tervezett úgynevezett „Altpressburger“ párttal is. Alkalmunk volt ezzel a tervvel ,kapcsolatban meghallani egy kereszt ény szociális La politikus véleményét, aki a következő fel világosi tasokat adta: — Az „AltpresSburgeir" párt nem akar semmi olyat, amit mi keresztényszocialisíák ne akarnánk. Programiját tekintve tehát ez a párt felesleges, ha pedig mégis megalakul, igy az őslakosok érdekeire határozottan káros, mert at erők szóttorgácsolását okozná. Ma csak nagy párt biír esélyekké1 a választásokon és mentői több városatyával rendelkező párt — súllyal a városházán, amely pártnak csak 2—3 mandátuma van, az nagyon alárendelt szerepet játszik. Nem a keresztény- szocialista srzól belőlem — amikor ezt mondom — hanem az őslaikoisság érdekeit féltve őrző régi pozsonyi. Mert Pozsonyt szeretni, Pozsourért aggódni, Pozsony ért küzdeni nemcsak azok tudnak és akarnak, akik azt Írják zászlajukra: mi nem vagyunk se magyarok, se németek, se szlovákok, hanem Pressbiirgerek, hanem azok is, sőt talán jobban is, akik bátran bevallják nemzetiségüket, harcolnak azért és harcolnak a többi kisebbségi nemzet jogaiért is éppúgy, mint a magukéért. Minden semlegesítő „politikamentes" elnevezés Tiaigyon hibrid dolog, amely a gerinctelen- ságiig menő óvatosságig fokozódhat. Ezzel pedig nem lehet küzdeni ... — Ki áll a tervezett uj alakulás mögött? — kérdezzük, — Neveket még nem említenek és több mint valószínű, hogy a tervnek Ludwig K. Vilmos volt polgármester a szülője. Eddig Ludwig a politikáméntes gazdasági pártnak volt exponense még egy másik városatyával együtt. Kelten képviselték a képviselőtestületben az 1927-ben inLoHektüellekből alakult pártot. Ludwiig tavaly kibukott a polgármesteri székből, miire duzzogva visszavonult, a városházára nem jár el, azonban különösen újabban akként véli szolgálni az őslakosok érdekeit, hogy — csak önmagát dicséri és a keresztén vszocialistákat ócsárolja. Ebből s hogy önmagát ugyanazzal a lappal, amely az Alt- pressburger pártot pártolja, annyira előtérbe tolatja, nyilvánvaló, hogy ő ennek az uj alakulásnak a mozgatója. — A politikamentes gazdasági párt tiszteletreméltó programja ellenére nem tudott és 1 nem fog sohasem tudni tömegeket vonzani, ezt Ludwig mint okos ember bizonyára belátja. Valami népszerűbb alakulás kell, újabb koncepciója tehát az Altipressbaiirger párt. Azonban Ludwig tévedni fog, mert ma mái’ ilyeu bizonyára kedvesen romantikus és inkább báli mottónak 'illő névvel nem lehet operálni. Ma a városi politikának is bele kell illeszkednie a nagyobb politikába. Ha valamely városi pártnak nincsenek támogatói a tar tománygyülésen, a parlamentben, úgy a legjobb szándék és legszebb program mellett is — hóna. — LéheLséges-e az együttműködés Ludwig és a kor esz tény szociális Iák kozott? — A múlt bizonyltja, hogy lehetséges. Hiszen Ludwig mint polgármesterhelyettes meg sem tudott volna mozdulni, ha a keresztény szocialisták nem támogatják. Pedig — őszintén mondhatom — nem szolgált rá erre. 1927 őszéin ugyanis pakibumot kötött Bella Mátyás zsupánnal ellenünk és hivatalos szavazatokkal lett polgárimé sterhe- lyebtes a kérész Lényszooiallsta néhai Molec Dani ellen. Utóbb Ludwig önmagát jelölte a Nyugatszloven szkói Villamos Társaság és a Határszéli Villamos Társaság igazgatóságába Molecoai szemben (ezeket az állásokat a városi képviselőtestület 'tölti be). Őneki kösizön- hetjük tehát, hogy mindketten kibuktak és az őslakosoknak most nincs képviseletük ebben a két fontos igazgatóságban. Nem rebri- miináltunk ezért, sőt sok esetben, amikor majdnem az egész képviselőtestület Ludwig ellen fordult, a keresztényszocialisták védték meg őt. Nem egyszer pedig igen kényes volt Ludwig helyzete. így, mikor a kommunisták amiatt támadták a legélesebben, hogy a Vigadó-konzorcium ellenőrző bizottságának elnöki tisztét vállalta, holott mindenki tudta, hogy a konzorciummal üzleti összeköttetésben áll, mert cukrot és sört "szállit neki. — Nyugodt lélekkel állunk minden bírálat elé. Mi az őslakosok egység© és békéje érdekében Ludwiggal kapcsolatban is sok áldozatot hoztunk. Nekünk nem az volt a fontos és lesz a fontos, hogy aiz újságok állandóan* írjanak rólunk, terveinkről, és gondolatnink/róL, mii csendben és hatékonyan dolgoztunk és fogunk dolgozni mindig embereinkért. Azért nem neheztelünk sohasem Ludwigra. ha az általunk imiciálit terveket, mint sajátját koi- portáltatta a lapokban és tiem fordi lőttünk neki akkor sem hátat, amikor a tanácsban egyszer baklövést követett el és azt javasolta, hogy Pozsonyban csak egynyelvű uccatáb- lák legyenek. Hogy a nyelvtörvéuyit nem ismeri, az nem lehet oly nagy bűne, mert egyébként erélyes, harcos természet és kitűnő üzleti szellemmel rendelkező kereskedő, aki a városnak ezzel sok szolgálatot terét. Hogy Ludwig önmagát tartja Pozsony egyedüli kapacitásának, ez sem bánt senkit, ha ezt valóban hiszi, akkor jöjjön el a városházára és ha nem is ülhet már a polgármesteri székben, dolgozzék a városért, mint közkatona; hiszen az ő bölcsőjében sem ringott a marsallbot és értékesítse valóban elsőrangú tehetségét ilymódon polgártársai hasznára. Sok esetben egy egészséges gondolat, egy erélyes szó — amit joggal l ehet várni Lúd - W'igtól — nagyon értékes és épp oly kevéssé nélkülözhető ez, mint a szavazata, mert uem egyszer egy- szavazaton múlik minden. — Hálásain köszönöm a Prágai Magyar Hírlapnak, hogy a pozsonyi városi politikával is foglalkozik és helyet ad információmnak. Remélem, ezzel hozzájárul ahhoz, hogy Pozsonyban összefogjon minden jó szándékú és értékes ember, akik közül nem szabad hiányozni a ma még extraturokat végző Ludwignak sem. Mi ke resztén y s zocia Iá sbák szívesen látunk mindenkit körünkben, aki önzetlenül, őszintén és bátran akair küzdeni asz, őslakosok érdekeiért, de természetesem ab ovo szembe- szállunk mindem oly törekvéssel, amely nem számolva a. tényleges viszonyokkal egyéni hiúságot vagy önős célokat szolgál és alkalmas az egység megbontására. Betiltották i kommunisták napilapját, a Ildi Právot Prága, február 21. Tegnap este öt órakor a Rudé Právo felelős szerkesztőjének ki kézbesítették a prágai rendőrigazgatóság végzését, amely a köztársaság védelméről szóló törvény 34. szakasza értelmében elrendeli a Rudé Právo megjelenésének azonnali beszüntetését. Mini jelentettük, a Rudé Právo több számát elkobozták az idézett paragrafus alapján s a bíróság február 14-én kimondotta, hogy a lap beszüntethető. A kommunista lap kiadója fellebbezett a legfelső bírósághoz, ez a legfelső bírósági fórum azonban tegnapélíőtt megerősítette a bírósági határozatot. A rendőrségi végzésben nincs közölve, menynyi időre tiltják be a kommunista lapot. *A betiltás egyelőre csak a kommunista párt réggeli lapjára, a Rudé Právorn vonatkozik, de valószínűleg még február 25-e előtt ugyanaz a sors fogja érni ennek a lapnak délutáni kiadását, a Rudy Vccerniket is. A Rudé Právo, mint ismeretes, már be coll egy Ízben filtva egy hónapi időtartamra és pedig 1929 őszén a legutóbbi nemzetgyűlési vá la szia sok alkalmával. A Podéferady savanyává a legzslrosabb ételre is iható.
