Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-21 / 43. (2560.) szám

* Ma) niamk 12 óidat éVf 43 5 Saoml»at « 1931 február 21 SSBBBBBBSSSBSSBSSBBSSBBBBBBBBSBBSBBBBBBBBSBSBBBBBBBSBÉSBSBBS^BSBS^^BBBBBBBBBSBS Előfizetési én évente 300, félévre 150, negyed* A »• •w4~l. Szerkesztőségs Prága N. Paaiki uliee R évre 76. havonta 26 Kd külföldre évente 450, «* SZIOV671SZKÜ1 6S TUSZlflSZKÓl SÍÍ6TIZekl pCLriOK ÜL emelet — Telefoni 3031L - Kiadóhivatalt félévre 226. negyedévre 114. havonta 38 Kt Fös*erkes*íto PoHtlkül napilapja fe/e/£. ^erkesxiö- Pr*9- ““ ** 8 képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több rŐSXerKesXlő. ' ~ teleld &erKeSXJO. Telefoni 34184. Effyes szám ár. 1.20 Ké, vasárnap 2. -Kt LÁSZLÓ FORGACh GÉZA sQROönvciM. HIBLRP. Pitit HM Becliyné riadója (sp.) Prága, február 20. A helyettes minisz­terelnök brutálisan nyílt szavai, amelyek egyenesen „nemzeti szerencsétlenségnek'* bélyegezték a köztársaság gazdasági helyze­tét, nemcsak a belföldön, bánéin a külföldön is óriási feltűnést keltettek. Alig néhány hét előtt a miniszterelnök hivatalosan bejelen­tette a krízist. Rá néhány napra Duxban vér folyt, mert a munkanélküliek kommunista izgatásra megtámadták a csendőröket. Most egy másik illetékes tényező nyilatkozik s nem átalja bevallani, hogy az a kép, ame­lyet eddig félig-meddig reménykedve és op- íimisztikusan a gazdasági helyzetről festet­tünk, illetve a kormánylapok festettek, ha­mis volt, végzetesen hamis. Nem háromszáz- ezer. hanem hatszázezer munkanélküli van, sőt. ha a fél-munkanélkülieket is hozzászá­mítjuk: egy millió. Apokaliptikus számok ebben a kis országban, s jóval meghaladják az angol arányt, melyet eddig egy államot érthető legszörnyübb szerencsétlenségnek tartottunk. Ugyanakkor Bechyne burkoltan, de mégis érthetően célzást -tett azokra az okokra, amelyek, ha nem is kizáróan, de nagy mértékben hozzájárultak a helyzet el­mérgesítéséhez és megemlitette, hogy a mi­niszterek egyik csoportja decemberben meg­gátolta a magyar-csehszlovák kereskedelmi szerződés megkötését, holott ez a szerződés íehermen lesi tette volna az ipart. Ismertük a politikai aknamunkát, ismerte az egész köz­társaság és ismerte Luschka német képvi­selő is, aki felszólalt a parlamentben ebben a kérdésben. Szemmelláthalóan csak Benes külügyminiszter nem tudott róla, mert teg­napi nyilatkozatában, Becbyne fejtegeté­seivel és leleplezéseivel ellentétben, a tőle megszokott sima és gondtalanul optimista hangon logikai játékokkal szórakoztatta kö­zönséget. A köztársaság nem 1* art pour 1‘ art köt kereskedelmi szerződéseket, mon­dotta, hanem azért, hogy haszna legyen be­lőlük. Olyan szerződéseket, amelyekből nincs haszon, nem köt meg. Egyszerű, nemde? A diadalmas külügyminiszter szavaival tény­leg egyszerű, — de olyan biztos, hogy a ma­gyar-csehszlovák kereskedelmi szerződés el­fogadásra ajánlott formája haszontalan lett volna? Bechyne mást mond, a kereskedelmi mérlegek mást mondanak és a kétségbeesett iparosok is másként vélekednek. Bechyne nyilatkozatában ez a két meglepő és hivatalos helyiül sohasem hallott megál­lapítás lep meg. Az, hogy egymillió munka­nélküli van, s az, hogy a helyettes miniszter- elnöknek homlokegyenest más véleménye van a kormány különböző árnyalatainak ke­reskedelmi politikájáról, s különösen a ma­gyar-csehszlovák szerződés komplexumáról, mint a külüorvminiszternek. Egyébként a mezőgazdasági depressziót váratlan heves­séggel követő ipari válság adatai nem isme­retlenek előttünk. Tudjuk, hogy a textilipar helyzete ma rosszabb a köztársaságban, mint a mezőgazdaságé. A gépipar, a fémipar és az építőipar stagnációja veszedelmes. A sör­ipar tönkrement, s a komlótermelés 1931-ben 50 százalékkal kisebb lesz. mint 1928-ban volt. Mennyi szorgalom és reménység veszett kárba egyedül ezen a teréuumon! A keres­kedelmi mérleg ugyan aktiv, de a behozatal tétele csaknem fél milliárddal csökkent, s a kivitelé egyedül a készáruk terén háromszáz- millióval. A koksz, a szén, az üveg, a por­celán, a textiláruk kivitele egyaránt csök­kent, s nem hathat vigasztalóan, hogy az ál­lam kény leien 13 milliárdos kölcsönt fel­venni, legfőbbképen a vasutaknál mutatkozó deficit fedezésére. A kép sivár. Nem hisszük, hogy a gazdag emberek önkéntes vagvonleadásának naiv módszere segíthetne a.helzyeten, mint Be­chyne ajánlja. Sokkal inkább arra kell töre­kedni, amit e helyen annyiszor hirdettünk már: az államgépezet fokozatos apolitizálásá- ra, a soviniszta, egyoldalú nemzeti érdekek visszaszorítására a gazdasági szanálás érde­kében s annak lehető vété télé re, hogy a köz­társaság lakossága politikai és nemzetiségi különbség nélkül, a szomszédos államok bi­A képviselőhöz megszavazta a nagy válságkőlcsönt Törköly Szlovenszkö, Kurtyák Ryszinszkő panaszait tárta föl a zárszámadás fölötti vitában — Éles ellenzéki beszéllek kormánypárti képviselők részéről Prága, február 20. A képviselőiház munka­rendjét ismét megváltoztatták és a tegnapi tervtől eltéreőn szambáit délelőtt is ülésezik a plénuim és pedig azért, hogy letárgyalhassa Hadek komim unista képviselő mentelmi ügyét. Hadek képviselőt ugyanis — mint la­punk más helyén jelentjük — letartóztatták, mert áliamellenes és lázitó röplapokat ter­jesztett a február 25-ikére tervezett kommu­nista tüntetéssel kapcsolatban. A szombati ülés után kis szünet követke­zik be a parlamenti munkában, amennyiben berekesztlk ae őszi ülésszakot és valószinü- leg március 5-ével nyitják meg a tavasza! ülésszakot. Március 5-ág tehát a parlament nem fog ülésezni. Csütörtök este a képviselőház letárgyalta a k ölesön javaslatot és áttért az 1929. évi zár- szá m ad ás dargyalásána. Az ülésen kiosztottak több javaslatot, igy az útépítési alapról szóló törvény novelláját és az ásványolaj fogyasz­tási adójáról szóló törvény javaslatot. Törköly beszéde A mai ülésen folytatták a zárszámadás tár­gyalását. A vita első szónoka Törköly József dr. ma­gyar nemzeti párti képviselő volt, aki rész­letesen foglalkozott az 1929. évi zárszám­adással, főleg a költségvetési túllépésekkel, majd az önkormányzati testületek sérel­mei kapcsán Rimaszombat városáról be­szélt. Közérdekű beszédét topunk vasárnapi szá­mában fogjuk ismertetni. igy jézan hang a költségvetések és az adóreform igazi értékéről Remes cseh szociáldemokrata képviselő kritizálta az állam pénzügyi gazdálkodását. A külföldön a köLtségvetési tételeknek és a zárszámadás tételeinek egybehangzása ger­jeszt bizalmat az állami közigazgatással szem- ebn. Sajnos, ezt nálunk nem lehet állítani, mert itt a költségvetést rendszerint túllépik. Az az óriási különbség, ami a költségvetés és a zárszámadás összegei közt mutatkozik, természetesen megrendíti a bizalmat a költségvetéssel szemben. Az 1919—1929. évekre forgalmi adóra elő volt irányozva 18.685 millió korona, amiből leírtak 553 millió koronát, jövedelmi adók­ból előírtaik 14.696 millió koronát és leírtak 1978 millió koronát, általános kereseti adó­ban előírtak 2.217 millió koronát, leírtak 390 millió koronát, különös kereseti adóban elő­írtak 2.744 millió koronát, leírtak 586 millió koronát. Az adókivetések stabilizációja tehát egyáltalában nem következett be. A stabil előírás forgalmi adónál 97.2 százalék, jöve­delmi adónál 86.5 százalék, általános kere­zalmát megnyerve, civódáok helyett hozzálát­hasson az építő munkához. De erre nem igen történik kísérlet. A cseh és a csehszlovák la­pok még a nyomor súlyos idején is jónak látják a kisebbségeket és a szomszédos nem­zeteket fölöslegesen támadni, jogos érzékeny­ségükben sértegetni, s fontosabb számukra a háború előtti „elnyomatás" rémmeséit fölele- veniteni, mint komolyan szembenézni a sok százezer munkanélküli szörnyű problémájá­val. seti adónál 82.5 százalék, különös kereseti adónál pedig csak 79.7 százalék volt. Az adó­reform egyáltalában ne:n javított az adórend­szeren, csak átcsoportosította az egyes adóne­meket, főleg a gazdagok javára. Nálunk, — mondotta a szónok — mindig csak kifelé szó­ló és nem a lényeget érintő reformokat haj­tanak végre, aminek bizonyítéka az önkor­mányzati testületek pénzügyi gazdálkodásá­nak a reformja. Ennek az a következménye, hogy a legtöbb törvény a gyakorlatban csődöt mond, újból módosítani kell, ami nem eme­li sem a magas bürokrácia, sem a parla­ment presztízsét. A legfelső számvevőszék jelentésében megállapítja, hogy figyelmez­tette a nemzetvédelmi minisztériumot arra, hogy már túllépte a költségvetését, a figyel­meztetés ered-ménytelén MS-tacál A mi misztérium nem kért engedélyt a parla­menttől arra, hogy felemelje a költségvetést. Ily körülmények között nem csoda, hogy a parlament nem bízik a költségvetési szá­mokban. Rámutat arra is, hogy a költségvetés egyes tételei abszolúte nem felelnek meg a valóság­nak. Végül megállapítja, hogy az egyes költ­ségvetési tételek túllépése tulajdonképpen a pénzügyi törvény megszegését jelen bi. Ha minden állaimtpoígáruak kötelessége a törvé­nyek megtartása, úgy annál inkább kívána­tos, hogy a törvényeket a központi állami hi­vatalok se fitymálják. Ezután az ülést félbeszakították. A szünet alatt a házelnökség tartott ülést s elhatároz­ta, hogy ma este összeül a mentelmi bizott­ság, letárgyalja Hádek kommunista képvi­selő mentelmi ügyét és már holnap reggel kilenc óraikor kezdődő ülésen jelentést tesz a Háznak a mentelmi ügyről. Megszavazzák az 1300 milliót Az ülés ujbóü megnyitása után gyorsított eljárással a többség első és második olva­sásban elfogadta a lűtelkölcsönjavaslaiot és a két szlovcnszkói vasútvonal államosításá­ról, illetve bérbevételéről szóló javaslatot, a mentelmi biozttságnak pedig a Ház tizen­két órai határidőt adott Hádek képviselő mentelmi ügyének elintézésére. Az ülés fo­lyamán kiosztották Pergler ligapárti képvi­selő és a szlovák néppárt javaslatát, amely teljesen egyezik a koalíciós pártok képvise­lőinek javaslatával egy parlamenti vizsgáló- bizottság megválasztására vonatkozólag a Siránsky—Stribmy-ügyben. Majd folytatták a vitát az 1929. évi zárszámadás felett, „Aktív költségvetésről szó sem lehet**... Peters német gazdaságpárti költségvetési rendet kíván, összhangba kell hozod a költ­ségvetést a zárszámadással. Nem lehet meg­elégedni azzal, hogy a Ház csak konstatáljál a költségvetés túllépését, hanem azt is felül kell vizsgálnia, hogyan történt a gazdálkodás. Követeli, hogy a költségvetés bruttobevétele­ket tartalmazzon és ne állítsanak be olyan számadatokat, amelyek a tényeknek nem fe­lelnek meg. A fejenkénti adóteher 1929-ben, ha ehhez hozzávesszük a különböző pótadó­kat is, 756 koronát tesz ki. Állást ícgtol ae alapok ellen, mert azok gazdálkodására a parlament egyáltalán nem gyakorolhat befo­lyást. Ezután részletesen taglalja azt, hogy akti* költségvetésről ma már szó sem lő­het, mert tulajdonképpen több százmilliós túllépések történnek. Kifogásolja, azt, hogy a zárszámadásról szóló jelentés nem mutat rá arra, hogy az állami üzemek a dohánygyárakon kívül együttesen csupán 700.000 korona tiszta nyereséget szol­gáltattak be az állampénztárba, jóllehet 1929. évre 200.000 milljó korona tiszta nyereség volt előirányozva. Ugyancsak élesen állást foglal az ellen, hogy a nemzetvédelmi minisz­térium 115 millió koronával lépte túl költ­ségvetését, egyszerűen csak azzal az indoko­lással, hogy ezek a kiadások elkerülhetetle­nek voltak. Ennek alapján a zárszámadást nem is veszi tudomásul. Bergmann cseh nemzeti szocialista képviselő a zárszámadással kapcsolatban kormánypárti volta dacára meglehetős élesen támadja a köz­ponti hivatalokat- Az állami közigazgatás de­mokratizálásának reformja ne legyen csak a le­vegőbe kidobott jelszó, — úgymond —, hanem ezt már régen meg is kellett volna valósítani. Van ugyan demokratikus kormányunk, de nem leszünk demokratikus állam mindaddig, amíg az állami közigazgatást nem demokrati­zálják. Hogy mennyire antidemokratikus szellem ural­kodik a közigazgatásban, erre a szónok szerint a legjobb példa a régi nyugdíjasok törvénye. A régi nyugdíjasok első csoportját azonnal ki kel­lett volna elégíteni, ami még ez évben sem tör­ténik meg. Ruszinszbő panasza Setka kommunista után felszólalt Kurtyák, a ruszin autonóm földmüvesszöveíség képvise­lője, aki a zárszámadással kapcsolatban Ruszin- szkó mostoha sorsáról is beszélt. Rámutatott arra, hogy a minisztériumok túllépik a parlament által jóváhagyott költségvetést anélkül, hogy ehhez a parlament beleegyezését kérnék. Ilyen költ­ségvetési túllépések az egyes minisztériumok szerint a következők voltak: külügyminiszté­rium 3,839.009 korona, hadügyminisztérium 61 millió korona, vasutiigyi minisztérium 1.080.000 korona, egészségügyi minisztérium 3.500.000 korona, állampénztár 43 millió ko­rona, nyugdíjalap 3,500.000 korona, unifiká- ciós minisztérium 7 millió korona, úgyhogy az összes túllépés, több mint 116 millió koronát tesz ki. Nagyon jól tudja mindenki, hogy ezekből a túllépésekből RtiszfnszkŐ egy fillért sem kapott, mert ahogy a zárszámadások többi tételéből is kitűnik, például az útalapnál Ruszinszkó viciná­lis útjainak javítására és építésére 980.000 koro­na volt előirányozva, amiből azonban csak 120 ezer kotr. költöttek el. Ha igy takarékoskod­na minden egyes minisztérium a történelmi or­szágokban és Szlovenszkón, akkor egymilliárdot lehetne megtakarítani. Hogy a kormány mennyit költ Ruszinszkóra, azt az 1929. évi zárszámadás­ból sem lehet pontosan megállapítani, mert Ruszinszkónak, jóllehet autonóm terület, nincs külön költségvetése és külön zár­számadása. Ezért a szónok most njból a leghatározottabban követeili, hogy Ruszin­szkó számára külön köiltségvetést és zár­számadást készítsenek, amelyből világa-

Next

/
Thumbnails
Contents