Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-03 / 27. (2544.) szám
1931 február 3, kedd. 'PRAGAlA'\A&/£ARH!RLAP IHWIiEL ———I—I EST Prága előkelő Tsöarluja a Hotel Ssplanadebán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély naponta 20 órától — Törők kávésza őa 17 órától. Telefon 288—41. Telefon 288-41 Minden vasárnap éa Ünnepnap tánc'.ca. A KIKÖVETELT , UDVARIASSÁG Az a panaszlcodó levél, amelyet egy pozsonyi a&szonyolvasónk intézett hozzánk, sokban igazat mond. Valóban „0 férfinem bizonyos mértékű eldurvulása állapítható meg napjainkban, A sötét középkor ebben a tekintetben is példákkal és útmutatással szolgálhatna a teremtés koronáinak. Á gavallérba, a finom udvariasság, a nő iránti tiszt el etnyüvánitás kiveszett. Bayard lovagok nincsenek már. Pedig mi nem is kivárnunk leküzdhetetlen feladatokat az erős nemtől. Nem kívánjuk, hogy oroszlánketrecbe szálljon az odahajitotl illatos női kesztyűért. De azt mégis csak szívesen vennők, ha a férfi kissé megerőltetné a derekát és lehajolna a leejtett zsebkendőnkért. Azt is igen szívesen vennők, ha a túlzsúfolt villamoson átadná a helyét. Az is ildomos volna, ha színházban, moziban nem tolakodnék könyökkel, kézzel-lábbal, hanem előrebocsá- ia-na, hiszen a helyét úgy sem foglalhatja el senki. És így tovább és igy tovább. A köznapi életnek ezer és ezer olyan alkalma van, amikor a férfi nem sok fáradság és áldozat árán, csupán egy kevéske figyelemmel, parányi ké nyelmetlehség vállalásával kimutathatná udvariasságát, amellyel talán nem is nekünk, hanem elsősorban önmagának szerezne örömet.“ Mindenben igaza van a levélírónak és nem indok egyetlen szó mentséget felhozni nemem védőimére. Sőt titkos bűnbánóitól magam is beismerem, hogy sokszor-és sokban vétettem a női nemmel szemben köteles udvariasság parancsa elien. Nem csuk szórakozottságból, figyelmetlenségből, hanem olykor-olykor su- vyim, tudatosam, előre kiszámhoitan. Ha jó sarok illésem akadt a villamoson, sokszor bi- j zony "dse maradtam és mentségül csupán any-! nyd hozhatok fel, hogy ilyenkor többnyire igen fáradt voltam s a kényelmes illés érzete valóságos tehetetlenségi nyomulókkal működöt! bennem. Tudtam, éreztem, hogy illenék fdáUanom, mégsem adtam át a helyemet. Zsúfolt villamosokra hölgyek előtt kapaszkodtam fel s miattam hölgyek maradtak le, ezzel azonban megmentettem őket a tolongás kellemetlenségeitől. Egyszóval tényleg hibásak vagyunk, de mégsem hiszem, hogy hölgyek iránti tiszteletadás korunkban teljesen kiveszett volna $ az erkölcsi mérték korunk férfiul számára sokkal kedvezőtlenebbül üt ki, mint letűnt lovagkorok fér fiai számára. A gáláns kor túlzóit hajbó- űo ása, elikeitszerüsege letűnt ugyan, de nem veszett k\ mert a természetben rejlik, a köteles liszt elet A modern életformák gyökerében megc állt ziatták a férfi és a nő viszonyúi s igy kihatottak a nemek társadami érintkezésének formáira is, de n köteles udvariasság, a nőt megillető tisztelet most is megvan, ha a nő egyénisége, magatartása, viselkedése olyan, hogy ezt a tisztelete% udvariasságot még az ismeretlen férfiakból is kikényszeríti. Persze eti van az érem másik oldalán az a női típus, amely a férfi munkakörének átvállalásával a férfi szokásait, modorát is kisajátítja, eldurvul, lc]'tr!agia?odik, versenyt iszik, dohányzik és — káromkodik a férfiakkal. Ez a típus önmaga mondott le a női nem privilégiumairól és jogosan nem is rekriminálhat. És ott van az a típus is, amely társadalmi pozi- ciljánan súlyra:j. cgytnesen kiköveteli a férfinemi l azl ami nem az é'hist, méltóságot, hanem csupán a nőt illeti meg Egy kedves kis történet jut eszembe, amelynek fnhise i' A# Aquiiih'. Anglia egyik legérdekesebb asszonya. Ez az okos és elmés asszony önmagával sznobén is ironikus és közismert az a bon mot-ja, hogy neki nincs is arca, hanem két lazán t srz lug^r-sjelt profilja. Rendkívül erélyes, de kpst gőgös és beképzel: nő, aki attól a jdiétáitól kezdve, amikor mint Miss Tenant a nagy liberális állam- férj inak, Asquithncfc filcséye lett, megszokta, k'.yy akar a1 át keresztüleröszakolja ét jaj volt annak, aki ellent szegült. Egy alkalommal Margót Asquilh egyik ismerősével, egy nagy londoni hotelben akart reggelizni, de a terem zsúfolt volt s a főpincér nagy sajnálkozással jelentette, hogy nem tud asztalt keríteni. — Hívja elő a managert, roll a felelet. De a hoterdirektor sem tehetett mást, mint rámutatott a zsúfolt teremre. Lady Asquith azonban nem adta Jel a harcot. Éles szemmel nézett szél s észrevett egy asztalt, amelynél egy idősebb ur ült fiatal barátjával. A két ur a lunch-nek már többé-kevésbé végén volt. Margót Asquith gyors elhatározással lépett az asztalhoz: — Kérem az urakat, siessenek a bmch befejezésével 8 adják ál a helyüket . — Hogyan? — viszonozta az öregur. — Hiszen látja, hogy még nem vagyunk készen! Most Margót kijátszotta a legnagyobb ágyút: — Nem tudja, hogy én Lady Oxford and Asquith vagyok? Margót azonban mfist emberére akadt. Az öregur nem veszítette el a fejét, hanem tetőtől talpég végigirmstrálva az asszonyt, igy válaszolt: — Igen? Nagyon szép. Én pedig a jó isten vagyok. S fiatal barátjához fordult: — Gyorsan, Jézus. Ebből a történetből csak azt a tanulságot akarom leszűrni, hogy kiprovokálni az udvariasságot éppen úgy nem UUk, mint ahogy illetlen dolog a köteles udvariasság ehnuPrágia, február 2. Miasaryk köztársasági elnök nyolcvanadik születésnapja alkalmából a nemzetgyűlés a jubiláló államfő részére 20 millió ünnepi alapoft szavazott meg. Masaryk elnök az alapot a következőleg osztotta szét: A munkanélküliség elleni küzdelem kapcsán tejakcióra 2 millió, rákbetegség elleni intézményekre 2 és fél millió, Supuszinlézetre 3 millió, tu- benkulóíikus sebészeti intézetre 2 millió, a esek tudományos akadémia számára 1 millió, a pozsonyi Safarik-tár&as áginak Safarik müveinek kiadására félmillió, a turócszentmártoni Mattodnak nyelvjárásPrága, február 2. A Národni Politika egyik minapi számában „A szlovák ellenzéki front számára fővezér kerestetik" elmen foglalkozik a szlovenszkói egységes front felé tendáló törekvésekkel és Dzurányi László szlovenezkói cikksorozatával. A cikk komolyságára és objektivitására jellemző, hogy a centralizmust egyszerűen a csehszlovák egységgel azonosítja, következőleg a centralizmus elleni harcot a csehszlovák egység elleni harcnak tekinti. A lap szerint a csehszlovákiai magyar ellenzék, hogy a csehek és szlovákok elválasztására törekvő akciója ismét fiaskóval ne járjon, most főképpen arra törekszik, hogy mozgalma számára megnyerjen egy befolyásos szlovákot, aki átvenné a címzetes fővezér szerepét, mert különben joggal lehetne ezt a mozgalmat irredentának minősíteni. Ennek a szlováknak azonban a csehekkel szemben elfogultnak és a csehszlovák kormánnyal szemben százszázalékosan kompromisszumméntesnek kell lennie — a magyar ellenzékkel szemben természetesen százszázalékosan béktilékenynek — és megfelelőnek kell lennie arra a szerepre, hogy egy ni, kompromisszummentes szlovák párt élére álljon, amelynek kádere a magyar keresztényszocialista párt szlovák osztálya lenne. Egy ilyen befolyásos szlováknak a megtalálását tűzte ki valószínűleg céljául — folytatja a cikk — Dzurányi, a masryar ellenzéki pártok sajtóorgánumának főszerkesztője, aki néhány héten át járta Szlovcnszkót és egyik-másik személy gondolkozásának megismerése céljából különböző szlovák politikusokkal és befolyásosabb szlovákokkal politikai vitába bocsátkozott, amelynek eredményét azután a Prágai Magyar Hírlapban fokozatosan leközölte. Hogy ezen szlovákok közül melyiket találták alkalmasnak a szlovák—magyar—német ellenzéki front fővezéri funkciójának átvételére, még nem lehet megállapítani. Azonban, ugv látszik, hogy kettőn jönnek tekintetbe, akik közül az egyik élénken sajnálta azokat a „jó szlovákok“-at, akik a forradalom után. nehogy a csehszlovák államnak kelljen szolgáltok, inkább Budapestre szöktek. A csehszlovákiai magyar ellenzék főtörekvése egyelőre oda irányul, hogy az eddigi vezető szlovák politikusokat, akik a csehszlovák egység mellett vannak, vagy akik kivonták magukat a magyar ellenzék befolyása alól, lehetőleg kompromittálják. Különösen Hodzsa dr.-t és Hlinka pátert támadják a legvadabb módon. lasztása is. A nő modora, viselkedése legyen olyan, mely spontán kiváltja a tiszteletet a férfinemből. S aki férfi ilyen esetben is adósmarad a ti sztélé tnyikvánüás és udvariasság ikutatásrla félmillió, népi lakásviszonyok és a szlovenszkói telepítések tanulmányozására félmillió, a turóosz cnitmártoui szlovák múzeumnak 200 ezer K, a csehországi némvet történelmi társulatnak 100 ezer K, a csehországi nemet tudományos cs művészeti társaság részére 2 millió, a német népegészségügyi munkásszövotségnek 100 ezer K, bányászbetegségek tanulmányozására 300 ezer K, kárpátoroszhoni ifjúsági gondozó intézetnek 100 ezer K, ruszinsz- kói egészségügyi állomás létesítésére 200 ezer, egy csehszlovákiai magyar irodalmi ős tudományos társaság fölállítására 1 A Národni Politika ezen cikkére, amely csak úgy hemzseg a hamis információktól 6 amelynek beállítása már eleve is ferditően ártó szándékú, nem a magunk szavaival, hanem egy tizenhárompróbás szlovák lap, a Národ- nie Noviny egyik cikkével akarunk válaszolni. Amidőn Dzurányi László szlovenszkói cikksorozata lapunkban foiyt, a prágai cseh ée a pozsonyi csehszlovák sajtó hasábjain nap-nap után jelentek meg különböző sületlen találgatások és nem kisebb számban egészen alacsony inszinuációk arra vonatkozólag, hogy milyen célokat szolgál Dzurányi László cikksorozata. A prágai sajtó máig sem képes felfogni, hogy miképpen lehet behatóan foglalkozni Szlovnnszkó fájdalmával, sebeivel és problémáival s ha úgy látja, hogy valaki kitapogatja ezeket a sebeket, csupán arra gondol, hogy az illető csak még inkább ki akarja tágítani a sebeket és fokozni a fájdalmakat. A Národnie Noviny nem igy látja ezt. Még december 12-iiká számában „a Prágai Magyar Hírlap interjúi* 'címen a következőket irta. „A P. M. H. főszerkesztője a legutóbbi időben bejárta Sziovenszkót 'és a vezető szlovák férfiakkal folytatott beszélgetéseit leközölte lapjában. Csehszlovák körökben ez bosszúságot kelt é. különböző kommentárokra ad alkalmat. Igaz, hogy vezető cseh személyiségek közlés céljából beszélgetési folytatnak — német újságírókkal, de azért nem megy a fejükbe, hogy mi nem zárkózunk el a másnyelvü nyilvánosság előtt nézeteinkkel és panaszainkkal* Ha őszintén akarunk dolgozni a szlovák ügyért, egyszerűen nem zárkózhatunk el. Csak szomorú, hogy amíg a magyar vagy német újságírók felkeresik embereinket, nézeteink és Szlovenszkó állapota iránt érdeklődve — a cseh újságíróikat ez nem érdekli. A cseh ujságiró nem keresi fel a komromisz- szummentes szlovák politikust, de az arodal- márt és művész sem, — hogy arról tájékozód jók mije fáj, miivel küzködik, hogyan látja a viszonyokat ée miért vagy min dolgozik. Nem, elemi kötelességeivel, azzal nem érdemes törődni, mert egyszerűen nincs nevelése és finom érzése. Avion. millió K, lengyel árvaházra 100 ezer K, az állami tisztviselők szövetségének árvaházára 1 millió K, Köposényben népiskola fölállítására 150 ezer K, a mosócí Kolár polgári iskolára 150 ezer K, a maradékot pedig egy Prágában létesítendő Masaryk- könyvtár fogja kapni. Azoknak az egyesületeknek, intézményeknek, amelyek már léteznek, a köztársasági elnök adományát azonnal folyósítják, mig az adományból létesítendő uj alakú latoikat iIllető pénzösszegeket a megalakulásig a Zomiská Bankánál kezelik letétben. a testvórurakat ez nem érdekli! A Lidové No- vinyban megjelenő szegényes híreken ki vili szinte meglepően hat, ha a cseh sajtóban itt-ott találni valamit a szlovák dolgokról. És ebből is jó rész esik az újkor szlovák el- neveltjeinek, a renegátok típusának az írásaira, akik nyelvüket öltögetik a szlovák ügyekre és éppen ezért importálja őet a cseh sajtó. Ily módon azután a cseh nyilvánosság, sőt a politikai körök ezirányu ismeretköre — egésze a mog- butulásig elégtelen. Az ő köreikben mozgó embernek az a benyomása, hogy számukra például létezik cseh- német kérdés, de szlovák kérdés nincsen! Nce, igazi struccíaktlka, amelynek rossz következményei vannak és lesznek. Egyenesen megszégyenítő, hogy a P. M. II. főszerkesztője több figyelmet szentel a szlovák ügyeknek^ mint az összes cseh újságírók és riporterek együttvéve. Ahelyett, hogy rossznéven vennék az urak, ideje volna Dzurányi urat letnomfolni, más felfogást vallani Szlovenszkóról, mint eddig és elég bátorsággal bírni ahhoz, hogy azt felszer- virozzák a csaknem abszolút tudatlanságban tartott cseh nyilvánosságnak. ... ■■mii i ------Ro mánia negyvenmillió dollár kölcsönt kap Bukarest, február 2. Popoviei román pénzügyminiszter szombaton délután Parisba utazott, hogy aláírja a Banque de Paris et des Pays Bas megbízóttaival az uj kölcsönszerződést, melynek értelmében Románia negyven- millió dollár kölcsönt kap. A kölcsön feltételeit még nem tették közzé, mert hivatalos körökben remélik, hogy Popovioinek sikerülni fog enyhíteni Páriában a feltételeken A negyven- millió dollárt részben mezőgazdasági beruházásokra, részben pedig a Nemzeti Bank devizakészletének gyarapítására használják fel. A kölcsönt kibocsátó konzorciumban Amerika is érdekelve van. 91 „Megszégyenítő, hogy a P. M. H. főszerkesztőle több figyelmet szentel a szlovák ügyeknek, mint az összes cseh újságírók és riporterek együttvéve** A Národni Politika inszinuációi és a Národnie Noviny objektív megállapításai szlovák cikksorozatunkról Egy milliót adott Masaryk elnök a „csehszlovákiai magyar irodalmi és tudományos társaság” fölállítására Hogy osztotta föl Masaryk elnök a nyolcvanadik születésnapján rendelkezésére bocsátott 23 milliós jubileumi alapot
